Érte, másért nem...-16

Mert trollkodni jó…

Húzós napnak nézünk elébe. Soohyun egy kicsit haragszik Donghora, látom, mert enyhén agresszív vele. Próbálja leplezni, mert tudja, hogy jogtalan, de akkor is kemény hozzá. Persze a kis maknae kivételesen csak aljasul mosolyog a dolgon. Tudtam, hogy troll, de hogy még aljas is? Nem semmi. Nem tudom, lesz-e erőnk, vagy energiánk bármilyen jellegű akcióra is, hiszen ma interjú, fotózás, interjú, este fellépés majd még egy interjú. Közben rohanunk, sminkesek és fodrászok pattognak körülöttünk. Két szót alig tudunk szólni egymáshoz. De nem baj, megoldjuk. Jah és este Soohyun még próbáltatni akar minket. Remélem, addigra meggondolja magát, mert, hogy akkor én biztosan kidöglök, az hét szentség. Na de nem baj, addig még van idő. Bármi megtörténhet. Na szóval akkor, üljünk be a buszba. Háhá, gonosz leszek. Már csak azért is. Eddig nem változtattunk az ülésrenden, na de most fogok.

-Pszt! Dongho… nem ülnél be gyorsan mellém, hogy Soohyunnak kelljen előre ülnie?- súgom a fülébe. Hevesen bólogat, és már tolakodik is. Leaderünk előtt egy hajszállal ül be és kinyújtja rá a nyelvét. Háhá, ezt megkaptad. A sértődött megy előre. Fuhú, mit kapunk mi még ezért. Biztosan ki van akadva. Nem baj, megérdemelte. És még mit fog kapni később? Még csak bemelegítünk.

-Szép volt- suttogja nekem AJ. Ha már belementem ebbe a hülyeségbe, akkor csinálom is rendesen. Oda érve fittyet se hányok leaderemre… úristen, most komolyan én vagyok ennyire tuskó? De olyan jó kedvem van, na… Donghoval karöltve megyünk be. Az interjún, mint úgy általában, Soohyun ül középre, én beállok mögé. Kicsi maknae ül még le mellé, illetve Eli. A többiek mellettem állnak két oldalt. 2Seop páros is milyen kedvesek így… én ezzel fogom zaklatni szobatársam, az már biztos. Jajj annyira zavaró, hogy folyton ugyanazokat kérdezik. Bár legalább nem kell gondolkodni, mert a kisujjunkban vannak már a válaszok. De lassan telik az idő. Menjünk már a következőre. Éljen, végre. Annyit agyalok már itt, hogy fel sem tűnik, mennyi idő telt el, vagy éppen nem telt el. Megkattantam úgy érzem. Ha valaki belelátna a fejembe… hamar a zárt osztályra kerülne.

A buszba ülés, mint reggel. Leaderünk kerül előre. Hehe, így járt. De mintha ez egyre jobban bosszantaná. Pedig itt még semminek sincs vége. Éljen, jöhet a fotózás. Annyira tetszik, hogy mindenki ilyen rutinosan és lazán pózol. Nekem még ebbe bele kell jönnöm. De a legjobban Eli-t és Kevint bírom. Piszkálják egymást, mégis tökéletesen néznek a kamerába. Bár nekem menne így… Még úgyis nehéz, ha koncentrálok, nem, hogy ha ökörködöm közben. Na, de majd idővel. Be kell állnunk sorba. Mögöttem áll AJ. Igazából egy kicsit már unjuk, és ez látszik mindenki arcán. De Jaeseop, heh? Jájj beletette a kezét a zsebembe. Na nem baj, nem zavar. Ha neki így kényelmesebb. Villognak még tovább éljen. Soohyun szeme is szikrázna? Meglehet. Pedig ilyenek amúgy is mindig vannak a bandatagok között. Mindenki szeret mindenkit és kész. Fogadja el. Semmiben sem különlegesebb, mint bárki más. Na jó, de… De akkor sem! Vagyis, hát… A fenébe is, mintha ki tudnám én őt verni a fejemből, dehogy tudom. De, ha kimutatom, akkor megint ő nyer. Szóval, nem… jelenleg nem különlegesebb.

-Mi a fenét csinálsz Hoon?- jajj leader-shi, kirobbantottál az elmélkedésemből…

-Hogy érted? Nem csinálok semmit.- vonom meg a vállam és ott hagyom. Tényleg idegesíti, hogy levegőnek nézem. Magának akarta.

Lassan elkezdjük a fellépést. Hihetetlen ez a mai nap. Már most alig élek, pedig ez még nem a vége. A színfalak mögött állunk és már várjuk, hogy felkonferáljanak minket. Dongho jön felém, és a nyakamba borul.

-Kell egy biztató ölelés?- kérdem tőle.

-Ühüm- hümmög. Megszorítom. Majd elenged és odamegy Kevinhez is. Legalább nem annyira feltűnő. Dongho mindenkivel nagyon jól megvan. De, hát olyan gyerek még, szüksége is van a szeretetünkre. És mi szeretjük is. Még Soohyunhoz is odamegy egy ölelésre. De édes, akkor ez most nem a hadjárat része volt, tényleg kellett neki egy kis biztatás. Na akkor irány a színpad.

Letudtunk három interjút, fotózást és koncertet így összességében a mai nap.

-Soohyun, ugye nem akarsz még ma próbálni is?- kérdi Eli zihálva.

-De igen. Mostanában tunyák voltatok, rátok fér a hajtás!

-Hogy lehetsz ilyen érzéketlen?- Kiseop is ki fog fakadni?

-Nem vagyok érzéketlen, tessék, irány a terem!

Nincs mit tenni, mennünk kell. Pedig mindenki meg van halva.

-Hoon! Nézz már a lábad elé!- már vagy hatodjára szól rám, de kivételesen jogosan. Most tényleg nem megy, folyton rontok.

-Hagyd már békén, tudja ő, csak fáradt!- AJ, ne…

-Akkor is csinálja jól! És te is Eli! Pontosabban csináld, mielőtt mérges leszek!

-Már az vagy!

-Ne feleselj!

-Te meg ne rajtunk töltsd ki a havi bajodat!

-Csináljátok jól és akkor nem lesz bajom!

-Jól csináljuk, de te addig nyúzol minket, amíg totál ki nem merülünk…

-Fejezd be a nyafogást te túlszaporodott vadászni való galamb! Igyál egy Red Bullt inkább!

-Én vagyok a vadászni való? Téged kéne egy porszívóval felszippantani…

-Mind a kettőtöket kupán vágni egy baseball ütővel!- remélem nevetésbe fogunk átmenni kedves Jaeseop.

-Neked mindjárt csavarok egy törülközőt a nyakad köré!- huh Eli.

-És mit kezdesz vele? Nyakkendőt kötsz?

-Inkább hurkot…

-Jajj és majd a szárnyaiddal fogsz a gerendára kötni?

-Ha ez kell ahhoz, hogy befogd!

-Elég legyen, így sosem érünk a végére!

-Soohyun… már rég befejeztük- bocsánat, de tényleg.

-Te csak ne szólj bele! Fiúk! Csinálni!

-Dehogy csináljuk! És ne legyél már ilyen bunkó! Havi bajos hisztis kislány!- ajha Kevin!

-Mindenki szövetkezik? Hát legyen… de nem lesz egy szabad napotok sem, amíg tökéletes nem lesz ez az egész!

-Ha jól rémlik, az előbb te is rontottál!- AJ kemény vagy ma…

-Mert képtelenség mellettetek dolgozni! Utállak titeket.

-Mond, hogy ez nem igaaaaaz- nyöszörög a kicsi maknae. Soohyun megsimogatja a buksiját- szerencséje.

-Téged szeretlek! Azokat a marhákat nem!

-Baromarcú…- öhm, Eli…

-Uborkamagképű féreg!- Kevin?!

-Féreg? ez egy kicsit erős!- tényleg az…

-Akkor már csúszómászó….

-Na menjetek aludni! De nagyon gyorsan!- nem tudom eldönteni, hogy dühös, vagy nevethetnékje van. De legalább feloszlatta a próbát.

Mindenki gyors lefürdik, bár Kiseop megint majd fél órát bent van… Majd alvás. De én valamiért nem tudok. Az az őrült, hülye leader jár a fejemben. Annyira a karjaiban akarok lenni. Legszívesebben átosonnék és befeküdnék mellé. De nem lehet. És ez annyira fáj. Na jó, menjünk ki inni egy pohár vizet. Hátha az segít. De… mi ez a szipogás? Ki van még kint? És ki sír? Kevin?

-Kevin, mi a baj?- ülök le mellé a kanapéra. Gubbasztva itatja az egereket.

-Csak… tudod Hoon… úgy hiányzik Kibum! és Xander is!

-Jajj, Kevin… sajnálom…- magamhoz húzom. Kapaszkodik, és remeg a sírástól. Istenem, az utóbbi időben szóba sem kerültek már. Olyan természetesnek vettem, hogy itt vagyok, nem is vettem figyelembe, hogy más helyére jöttem ide. Emlékszem, az egyik koncertjükön Kevint megkérdezték, hogy kit szeret a legjobban, és Kibum nyakába ugrott. Mennyire hiányozhat neki. Úgy sajnálom. Betolakodtam, de legalább már megszerettek. Viszont elképzelni sem tudom, mennyire hiányozhatnak nekik a régiek. Mégis csak egy banda voltak sokáig. Biztosan nem élném túl, ha most el kéne hagynom a bandát. Hajh, sírd csak ki magad Kevin, nem engedlek el.

Hallom, hogy jön erre valaki. Oh, és pont leaderem.

-Minden rendben van? Hallottam a sírást…

-Persze, minden rendben. Csak egy kis nosztalgiás fájdalom…

-Oh, értem. Oké, akkor jó éjt.

-Neked is.

Huh, ezt megúsztam. De a hangjából mintha szomorúságot hallottam volna ki. Úgy érzem, hogy ki kéne borítanom azt a bizonyos bilit, hiába tart a játékunk csak egy napja, ez az egész már épp elég ideje folyik. Hiányzik, cefetül. Pedig itt van egy karnyújtásnyira, mégsem érhetem el. Úgy szeretném őt tartani így a karjaimban, mint most Kevint, de tudom, hogy nem lehet. És ez felőröl. De még, ha féltékennyé is tesszük, mit érünk el vele? Nem lehetünk együtt, ez biztos. Jajj, el fogok így aludni itt.

Hm? Mi ez itt? Takaró? Áucs, a nyakam. Jajj, de fáj. Uh…elaludtam. De egyedül vagyok… akkor Kevin takart volna be? Lehet.

-Jó reggelt!- szól AJ.

-Uh, neked is. Jájj, ez nagyon fáj…

-Mi a baj?

-Elfeküdtem a nyakam…

-Mert nem az ágyadban aludtál…

-Mert szomjas voltam, de meghallottam, hogy Kevin pityereg.

-Mi volt a baj?

-Csak hiányzott neki Kibum.

-Oh szegény. Na gyere, megmasszírozom neked.

-Köszönöm.

-Hol fáj?

-Itt- mutatom meg neki. Jézusom, de erős keze van. Amikor Soohyun masszírozott, egészen más érzések terjengtek bennem. Ez most csak jól esik, de semmi plusz. Akkor meg… Oh, éljen. Neked is pont most kell elsétálnod itt, teee….

-Jó reggelt nektek. Egyeseknek úgy látom, nagyon jó dolguk van.- Soohyun kérlek ne ilyen lekezelően.

-Átadnám neked, ha nem bánod. A te kezed erősebb.

-Nem hiszem, hogy örülne neki, az én kezeim túl erősek…- na igen, dühből úgy csinálná, hogy még jobban fájjon. Cikáznak ám a villámok kettőjük között.

-Áááh!!- AJ! ne szoríts így rá a vállamra…

-Jajj, ne haragudj. Elbambultam. Nagyon fájt?

-Eléggé…- Soohyun ne kuncogj! Aljas dög… de csak nem jött ide. Pedig olyan jól esett volna.

A mai napunk egy kicsit lazább lesz. Viszont így leaderünk biztosan túlhajt minket este.

Gyorsan eltelt ez a pár óra, észre sem vettem. Gépszerűen csináljuk már a dolgunkat. Közben sem történt semmi, cseverésztünk, és nosztalgiáztunk. Kevin megnyugodott, és tényleg ő takart be. Milyen kedves tőle. Ahogy ezt megbeszéltük láttam Soohyun szemén, hogy villámok vannak benne. Még jó, hogy nem szórta rá őket senkire. Mindenkinek nagyon hiányzik Kibum és Xander, de örülnek nekünk, hogy itt vagyunk. Mindennek megvan a jó és rossz oldala. Hálás vagyok, hogy velük lehetek. Haza fele menet a menedzserünk megállítja Soohyunt, hogy beszélniük kell. Mindenki megijed kissé. Ahogy bevonulnak az irodába, már tornyosulunk is az ajtóhoz, hogy hallgatózhassunk. Mindenki milyen csendben van, meg sem nyikkannak… bezzeg bármikor máskor. Elég nehézkesen hallani a dolgokat, de igyekszem odafigyelni.

-Ha jól vettem észre, van egy kis enyhe széthúzás a bandában.

-Én nem vettem észre, nagyon jól megvagyunk- hazug…

-Ugyan Soohyun, ne nézz ostobának, ennél jobban ismerhetnél már. Bármi gond is legyen a fiúk között, a te felelősséged, hogy rendezzék a soraikat.

-Értem, úgy lesz.

-Várj csak egy kicsit… neked nem tetszik valami?

-Hogy? Dehogy, minden rendben.

-Nem mondasz el nekem valamit, ugye?

-Minden rendben van, tényleg.

-Soohyun… ha nem látok javulást jövő hétre, nagy bajok lesznek. Rendezzétek, bármi is a baj…

-Értettem. Úgy lesz- oké, na most sipirc innen. Hajajj, tényleg észrevehető, hogy nincs valami rendben. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba estünk? Jajj nekem. Most mi lesz? Soohyun megmondja nekem, hogy felejtsem el, nem lehet köztünk semmi, és ezzel lezárjuk a dolgot? Nem akarom. Vele akarok lenni. Vele és kész. Talán nekem kéne ezt megmondanom neki. Előtte érünk fel a dormba, és mindenki gyorsan elfoglalja magát valamivel, hogy ártatlannak tűnjünk. 2Seop, Dongho és én a kanapéra huppanunk és belőjük a tévét, ElVin pedig a konyhában készít vacsorát. Ezen az adón éppen valami horror film megy. Nincs ehhez még korán, kérem szépen? Éppen, hogy csak most sötétedik. Legalább nem annyira ijesztő. Ahogy leaderünk belép, látszik rajta, hogy nagyon nincs jó kedve. El is vonul a szobájába. Majd egy kicsit később utána megyek. Azt hiszem itt az ideje, hogy megbeszéljük a dolgokat. De addig is, nézzük a filmet. Eléggé ijesztő. Közben Kevin is beül közénk, Donghoval kapaszkodnak egymásba. Kiseop is nagyon édes, ahogy bújik AJ-hez. Pont nem a bátorságáról híres. Hehe, nézni sem meri. Jaeseop meg babusgatja, hogy nem is olyan ijesztő az. Amúgy tényleg nem. De a DongVin páros is mókás. Milyen kis félős itt mindenki. Jájj, a dobhártyám is kiszakad ezektől a sikolyoktól. A galamb is csak úgy les rájuk a konyhából. Ránézek és megvonom a vállam, én egyáltalán nem ijedtem meg- csak tőlük és, hogy megsüketülök miattuk. Na jó, még egy ilyen megugrás, és itt hagyom őket…

Oh, oké. Akkor én léptem. Jó, ha marad valami a kanapéból, mire a filmnek vége lesz. Már AJ is kezd ijedezni. És valóban, egyre rémesebb a sztori. Azt hiszem, még időben lépek le.

-Nagyjából húsz perc és kaja- szól nekem Eli.

-Kérlek, ne szólj be hangosan, rendben?

-Persze, beszélgessetek csak. Teszek majd félre nektek.

-Rendben van, köszönöm- mosolygok még rá egyet, majd elvonulok. Kopogok. Semmi válasz- a szokásos. Akkor is bemegyek. Benyitok és bezárom az ajtót. Ugyanúgy fekszik az ágyon, mint régebben is. Leülök mellé. Nem figyel rám még mindig. Nyomok egy puszit a homlokára.

-Hm? Hoon? Ezt most miért?

-Hogy rám figyelj! Beszélnünk kell.

-Oh… gondolom kihallgattátok a beszélgetésemet…

-Nos, igen. De amúgy is érett már.

-Oh igen… bár kezdem úgy érezni, hogy nincs miről beszélnünk…

-Te kezded úgy érezni?? Szó nélkül eldobtál! Használtál, majd, mint egy büdös rongyot, eldobtál!

-Ez nem igaz!

-De igen! Együtt vagyunk, aztán egyszer csak, mintha az egész meg sem történt volna! Csak erre kellettem én neked?!

Kerek szemekkel néz rám, pedig biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy igazam van.

-Mond meg nekem itt és most Soohyun, hogy akarsz-e tőlem valamit, vagy sem?!

Miért nem nézel rám? És miért nem válaszolsz? Miért nem tudod rávágni, hogy „akarok”, miért nem? Érzem, hogy kicsordulnak a könnyeim. Azt hiszem ezek után nincs már maradásom itt nekem. Felállok és megyek kifelé.

-Hoon! Hoon, várj!- dehogy várok. Eszemben sincs… hogy megint szíven szúrj? Nyitnám az ajtót, de…

-Mondom várj!- az ő szemében is könnyek vannak. Ezt nem hittem volna. Legutóbb, amikor így álltunk egymással szemben a falnál… Hogy bírjam ki, hogy ne bújjak hozzá? Mert most nem szabad. Addig nem, amíg nem mond valamit. De… nem bírom ki… muszáj megölelnem…

-Miért kínzol, mond meg miért? – legalább nem tol el. Még ha nem is szorít olyan erősen. Áh, de végre, végre szorít. Bújik ő is, na végre. Ez olyan jó. Már úgy hiányzott. Ne, ne tolj el máris, miért nem tudsz még tartani egy kicsit? Könnyes szemekkel nézek rá, nem értem, miért tol el. Végig simítja arcom, nem hagyom, hogy elvedd a kezed. Akarom érezni az érintését, nem akarom, hogy elmúljon. Lehunyom szemem és csak élvezem, hogy végre olyan, mint régen. Még, ha csak egy pár pillanatig is tart.

-Akarom, Hoon. Akarom, hogy velem légy… de nem tudom, hogyan…

-Tudom, hogy ez nem derülhet ki, és, hogy titokban kell tartani, de engem ez nem érdekel- szemébe nézek. Valóban nem érdekel.

-És a többiek sem tudhatják meg…

-Soohyun… te komolyan azt hiszed, hogy nem jöttek még rá maguktól?! Talán Kiseop és Kevin még nem, de az összes többi tudja…

-Oh…oh… oh…- ne oh-zz itt nekem. Elég nyilvánvalóan viselkedtünk.

-Nincs vele semmi bajuk, sőt… AJ és Dongho ötlete volt, hogy játszunk veled egy kicsit, ne haragudj…

-Tudtam, hogy van valami a háttérben…

-De hosszabbra terveztük a dolgot, és aljasabbra…

-Heh? Ez most komoly? Donghoból még ki is nézem, de ti ketten…

-Hát igen… eléggé elkeserítettél…

-Sajnálom, de… féltem… A menedzser-shi meg kérdezte akkor, hogy mindenkivel ugyanolyan jól jövök-e ki, és hirtelen nem tudtam mit felelni. Majd azt mondtam igen és próbáltam is így tenni.

-És ha ma nem szól rád, akkor bírtad volna még?

-Nem sokáig. Megőrjített volna, hogy folyton valaki másnak a karjaiban látlak. De, amikor Eli-al…

-Jajj, te ostoba sügér! Nem történt semmi, és ezt már vagy százszor elmondtam. Én csak veled akarok lenni, senki mással…

-Jól vanna… de akkor ne fürödgess a többiekkel…

-Szerintem már rájöttek, hogy nem lenne jó ötlet…

-Öhm, igen, lehet.

-Soohyun… figyelj, mi lenne, ha ma itt aludnék?

-Hm… hát… nem is tudom…

-Ne játszd az agyad, tudom, hogy csak szórakozol….

-Örülnék, ha itt aludnál. Remélem Kiseop sem fog haragudni…

-Szerintem neki is jót fog tenni, ha AJ karjaiban lehet, horror filmet néznek..

-Sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet az oka a sikongatásnak.

És akkor most mi lesz? Csak nézünk egymás szemébe itt állva, megint a falnál, mert hol máshol? Mondjuk, mi lenne, ha esetleg közelebb tolnád hozzám az ajkaidat, hm?! Na, légy szíves… ne húzódj már el! És ne mosolyogj ilyen aljasul! Hékás, hagyd már magad, most mit kínzol! De gonosz…

-Mekkora egy patkány vagy te Shin Soohyun!

-Patkány? Te most komolyan lepatkányoztál?

-Szerintem egész kedves voltam… itt kínzol hetekig, és még most sem hagyod, hogy rád tapadjak…

-Ne haragudj…- örülök, hogy így hozzányomod a homlokod az enyémhez, de végre kérem az ajkaidat is! Na, gyerünk, ne kéresd már magad! Uh, na végre. Csak finoman. Lágyan. Jajj, ez úgy hiányzott már. Végre érzem ezt az édes ízt. Hogy a fenébe bírtam én ki eddig e nélkül? Ne akarj vadulni, most csak finoman. Csak játszom a száddal. Hajh, úgy imádom ezt a cuppanó hangot, ahogy ajkaink elválnak. Normális ez? Kit érdekel… Még akarom. De csak gyengéden. Kárpótlásul az elmúlt időszakért. Arcát simogatva finoman csókolva. Nincs is ennél jobb. Kicsit közelebb húzom magamhoz. Karjaival fejem mellett könyököl. Annyira jól esik közelsége. Most egy jó darabig nem fogom elengedni. Végre. Már nagyon hiányzott.

-Ááááááááááááááááááááááááá- jesszusom, ebben mindenki hangja benne volt. Összenézünk párommal.

-Még én is megijedtem- mondom neki. Kuncog, majd ismét csókba invitál. Nem ellenkezem, eszemben sincs…

-Engem ez…-előbb fejezd be a mondandód, utána csókolj…- …most… nagyon… nem… érdekel…

-Engem… sem…- jó módszer. Egy szó, egy csók. Tetszik. De leginkább a nincs szó, csak csók verzió tetszik. Mondom, hogy ne vadulj, hejj. Nem engedek most neki. Törődjön bele, ma az lesz, amit én akarok. És én csak finoman kóstolgatni akarom az ajkait. Mondjuk… jó ideje már, hogy elkezdtük. De én nem unom. Kicsit sem. Még nem ízleltem meg eléggé. Rengeteg repeta kell még belőle.

Oké, elszakadok kicsit. De csak, hogy megölelhessem. Bújok hozzá. Akarom érezni ölelő karjait. Szorítson. És szorít is. Végre. Simogatja a hátamat, annyira jó érzés.

-Áááááááááááááááá- megint, de emellé most csörömpölés is járult.

-Oké, lehet ki kéne menned, te vagy a leader.

-Igen, igen. Képtelenek nyugton hagyni…

Megyünk is kifele, és mit látunk? 3 halálra rémült arcot, és két eszeveszetten röhögő elmebeteg idiótát.

-Mi a jóságos szent moszat történt itt?- kérdem én. Kevin, Kiseop és Dongho falfehéren mutatnak  Eli és AJ felé.

-Rájuk hoztátok a frászt, lefogadom. Igazam van?- szól Soohyun de úgy érzem, alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát.

-Mi csak annyit mondtunk, hogy BÚÚÚÚ- Jaeseop ez nagyon gyerekes. De istenem, ezek de hülyék.

-Soha többé nem bújok hozzád horrorfilm nézése közben!- a kis ulzzang, ez aztán fenyegetés.

-Ezt fenyegetésnek szántad? Nem hatottál meg- nevet a bajkeverő.

-Ahhhhjjj….- szegény, megsértődött.

-Jajj, ugyan már. Tudod, hogy ez nem volt igaz, naaa… Kiseop, ne haragudj rám- próbálná magához húzni, de amaz csak eltolja. Duzzogva vonul be a szobájukba.

-Khm, AJ. Szerintem menj utána. Itt rémítgeted szegényt, és még be is szólsz neki ajj… Pedig olyan édesek voltatok ott a kanapén úgy összebújva…

Tyűűű a mindenit, ezeket a gonosz szemeket. Mindenki nevet. Hehe.

-AJ ne legyél olyan, mint Soohyun. Elég egy defektes pár a bandába, menj, és kérj tőle bocsánatot…- köszi galamb. De ez hatott, Jaeseop odébb állt.

-Defektes? Kit nevezel te defektesnek?

-Most mit akadsz ki? Hány tőrt akarsz még szegény nyuszi szívébe szúrni?

-Egyet sem…

-Na végre, itt volt az ideje. Egyébként ott a vacsora… keressek gyertyát is mellé?

-Fogd kézen Kevint Eli, és tűnjetek innét…- biztos vagyok benne, hogy elpirultam. Viszont ahogy elnézem, Kevin most inkább Donghoba kapaszkodik.

-Én ugyan nem megyek sehova ezzel az átkozott galambbal.

-Megnyírbáljam a tollait?- Dongho xD.

-Kérlek, vagy ne is. Inkább nyisd ki az ablakot, hogy kirepülhessen…

-Mindketten ellenem szövetkeztek? Jól van ám, Kevin, jössz te még a mi szobánkba!

-De nem ma!!- és kézen fogva a maknaet bevonul annak a szobájába. Heh, Eli, ezt megkaptad.

-Öhm… aki másnak vermet ás…

-Na dugulj el te semmire kellő leader…

-Mi van, na mi van? Fáj az igazság?

-Milyen igazság? Nem történt semmi…

-Aha, látom rajtad… Épp most dobtak, nagyon rossz lehet!

-Te már csak tudod.. jah nem, dehogy tudod! Mert te voltál az, aki dobta szegényt!

-Egyáltalán nem dobtam! Hejj, és mi amúgy is…

-Mit ti amúgy is?

-Más a kapcsolatunk!

-Miből gondolod? Semmit sem osztasz meg velünk!

-Öhm, fiúk, én is itt vagyok ám…

-Még szép, hogy nem! Miért Eli, mit akarsz tudni?

-Mondjuk, hogy hányszor fog még megállítani a menedzser-shi, mert te képtelen vagy letisztázni a dolgaitokat…

-Szerinted ezt olyan könnyű? Meg amúgy is, mit tudsz te erről?

-Jó igaz, talán nem voltam még ilyen helyzetben, de az istenit… mindenkire visszaüt, ha így viselkedsz!

-Nekem kell példát mutatnom, de mégis mit mutassak?

-Mondjuk, hogy ha szeretsz valakit, azt ne engedd el…

-Befejeznétek végre?- örülök, hogy semmibe vesztek…

-Nem is fogom elengedni többet!

-Nah látod? Ennek most nagyon örülök! Már csak AJ-vel kéne ezt megértetni…

-AJ-vel? Várj… ők is?...- én azt hittem, csak szórakoznak…

-Mit tudom én, hogy ők is-e vagy sem, de nem épp te cukkoltad őket az előbb, Hoon?!

-Épp ez az, én csak cukkoltam őket…

-Áh a fene se érti. A te szobatársad, vagy mi… de engem nem érdekel, csináltok, amit akartok…

-Öhm Eli… nem lehet, hogy féltékeny vagy egy kicsit?- bocsi, de ezt most muszáj megkérdeznem.

-Féltékeny? Ugyan mire?

-A maknae épp most vitte el a te partnered…- Soohyun, ezt én akartam mondani…

-Akit én mindjárt visszaszerzek- és ezennel el is ment. Összenézünk és nevetünk. Ez kész.

-Na jó, együnk…

-Szóval akkor nem engedsz el többet?- kérdem a hátától.

-Ne hozz zavarba….- és tovább megy. Tudom, hogy most paprikavörös az arca. Nem baj laderem, majd egyszer belemondod a szemembe is.

Leülünk enni, némán falatozunk.

-Azon gondolkodom, hogy lehet, hogy ma neked kell velem aludnod- mondom a kajával játszva.

-Épp ezen agyaltam én is. Nem gond?

-Dehogy. Miért lenne?

-És szerinted ők?

-Nem, nem hiszem. Épp elég necces, hogy köztünk így alakult. Szerintem csak jóban vannak.

-Lehet. Végülis Kiseop tudja a leginkább, hogy min mentetek át anno.

-Igen, én is erre gondoltam. Jól megértik egymást. De Eli arca… felbecsülhetetlen volt…

-Jól beszóltál neki… Hehe… Még a végén megijedek tőled.

-Oh arra semmi szükség.

-Na jól van. Jóllaktál?

-Igen, igen. Mosogassunk.

Szépen, gyorsan elmosogatunk, majd mindent eltörülgetünk, és a helyére tesszük. Most viszont irány a szoba. Az enyém, kivételesen. Befészkelődünk a paplan alá és… Soohyun? Úgy bújik hozzám, mint ahogy én szoktam ő hozzá. Azt hiszem ez már neki is hiányzott.

-Hiányoztál…- suttogja.

-Örülök, hogy erre végre rájöttél.

-Sajnálom…

-Nem haragszom.

Simogatom buksiját. Azt hiszem, végre ismét nyugodt álmaim lesznek. Nem félek elaludni, biztosan szépeket fogok álmodni. 

Meglepetés! :)

Valóra vált álom....

Kedvenc közösségi oldalad a Facebook. Állandóan csüngsz rajta, mindenféle frisseket keresgélsz, képeket, videókat. Van egy oldal is, ami nagyon a szívedhez nőtt. Az oldal a KPOP műfajjal foglalkozik. Nagyon nagy rajongója vagy a koreai popnak, ezen belül is leginkább egy csoportnak, a U-Kiss-nek. Nagyon szereted mind a hét fiút, de Kevin és Kiseop kiemelkednek közülük. Bár elmehetnél egyszer egy koncertjükre, vagy bármire, amin ők is ott vannak. Tele vagy mindenféle cuccokkal, amik hozzájuk kötnek. Képek, bögre, póló, illetve minden, amit egy rajongó csak kívánhat. Fiatal vagy még azonban, nem tudsz csak úgy felkerekedni és kisomfordálni Dél-Koreába. Kell valamilyen lehetőség. Hallottál már róla, hogy akadnak, amolyan Contest-ek, amikkel különböző díjakat lehet nyerni. Szoktad is figyelgetni ezeket, de még nem rendeztek olyan versenyt, amin indulni is tudtál volna, vagy a díj megfelelt volna. Álmaidban mindig ott voltál valamerre a fiúkkal, a karjukban, az életük részeként. Tudtad, hogy ez aligha válhat valóra, de a remény hal meg utoljára. Akármennyire közhely, azért mégis csak lehet benne valami. Ősz van, szép idő. Még pont nincsen hideg, de a nyári kánikula már odébb állt. A suli persze nehéz, és sok idődet lefoglalja, de a Facebook előtt csücsölésre mindig szánsz pár percet... vagy órát, éppen mit. Nincs ez másképp a mai napon se. Görgeted lefelé az oldalt, mikor csak megakad a szemed egy hirdetésen. Ismételten egy Contest. No, vajon mit takarhat. Megnyitod és ültödben sikongatva, toporzékolva olvasod végig. El sem hiszed, hogy végre találtál egy ilyet. Az európai Kiss Me-knek szól. Meg kell tanulnod az egyik számuk refrénjének a koreóját, készíteni hozzá egy videót, illetve egy személyes üzenetet és elküldened egy címre. Itt kiválogatják a legjobbakat, és hét szerencsés nyerhet egy utat Seoul-ba, a fiúk legközelebbi koncertjére. Szűkös a határidő, mert csak négy napod van megcsinálni. Még szerencse, hogy amúgy is szoktál táncikálgatni. Bár jelenleg azt sem tudod, hogy végy levegőt, hiszen öledbe hullott egy ilyen lehetőség. Azonban kicsit elkeseredsz, mikor ráeszmélsz, hogy akár tízezrek közül választanak ki csupán hetet. Így nagyon jónak kell lenned, hogy bekerülhess. Nem adod fel, akkor is megcsinálod. Legdédelgetettebb álmod válhatna ezzel valóra. Eldöntöd, hogy a DoraDora táncát videózod le, mindig is nagyon tetszett az a lépés a refrénben. Kihívás, mert nem könnyű, de menni fog. Másnap a suliban folyton gyakorolgatsz, szünetben, órák között, lyukas órába, sőt, a pad alatt a lábad még óra alatt is jár. Barátaid nem is értik, mi lelt téged, de nem számít. Két napot gyakorolsz, majd előkapod a kamerád, és többször is levideózod magadat. A videó üzenetet, amit szintén fel kell venned, angolul készíted el, és ebből is csinálsz több példányt. Harmadnap este neki ülsz, és közel két órán keresztül vágod szét-össze a videót, hogy minden klappoljon. Éjfél felé járhatsz már, és bár lenne még egy napod, úgy döntesz, hogy nem hagyod utolsó pillanatra. Csatolod a fájlt, és rákattintasz a küldés ikonra. Innentől sors kezében vagy. Ha a végzeted is úgy akarja, megkapod az utat. Majd egy hét telik el, és még mindig semmi válasz. Semmit sem reagáltak. Kezded feladni. Talán meg sem kapták, lehet, hogy a videó elveszett az éterben, vagy csak nem lett elég jó, ki tudja. Az elmúlt pár napot már végig sírtad, lassan nem lesznek könnyeid. Még egy utolsó próba, ha most sem kaptál választ, még az e-mail fiókod is megszünteted  De szerencsére nem kell. Ott a levél. Látod, hogy csatolmány is van hozzá. Filózol, hogy egyáltalán meg merd-e nyitni. Remegnek a kezeid, alig bírsz rákattintani. Nagy nehezen mégis megteszed. A következő két percben a világ megszűnik létezni számodra. Katarzis közeli élményben van részed, ahogy elolvasod a "You have been choosen to..." kezdetű sort. Kiválasztottak. Nyertél. Nem írják, hány jelentkező közül, de nem is érdekel, nyertél. A csatolmányban a repülő jegy letölthető kódja van, melyet kinyomtatva kézhez kaphatod a jegyedet. Fizetik. Sőt, az egész kiruccanást is. A felhők között jársz. Nem hitted volna, hogy tényleg sikerül. Nem is érted, hogy csináltad. Szüleid egy kissé húzzák a szájukat, mégis csak egyedül indulsz neki egy ilyen útnak, de sok kínlódás, veszekedés árán elengednek. Tudod, hogy csak féltenek, nem is hibáztatod őket, de ezt most tényleg senki nem veheti el tőled. A következő egy hétben, mivelhogy van két heted az indulásig, jóformán rád sem lehet ismerni. Pattogsz, pörögsz, énekelgetsz, semmire sem figyelsz oda. Be is zsebelsz pár rossz jegyet, amiért aztán szépen meg is szidnak, de most az egyszer elnézik neked. Ha visszajöttél kijavítod. Hihetetlenül boldog vagy. Valóra vált egy álmod. Még fel sem fogtad a jutalom másik részét. Nem is törődtél még ezzel, valahogy el sem jutott az agyadig. "Special appearance on Stage" tehát, akkor hogy is van ez? Felmehetsz majd a színpadra a fiúkhoz? Ezért választottak ki hét embert? De mi van, ha mind a hétnek ugyanaz a kedvence? Vagy nem eszerint lettetek kiválasztva? Vagy hogy is van ez? Na jó, majd odakint megtudod. Az angol tanárnőd ad neked pár különórát, hogy legalább ez menjen. Koreaiul nem lehet két hét alatt megtanulni. De persze Kevin jó angolos, szóval ezzel nem lesz gond. Vélhetően. Bizakodó vagy. Az indulás napján azért görcsben van a gyomrod, mert sajnos itthonról nem lehet közvetlenül kimenni át kell majd szállnod. Félsz egy kissé, még sosem utaztál ekkora távot teljesen egyedül. Nem is tudod, mit fogsz majd magaddal kezdeni. Feltankoltál persze zene ügyileg, de mégiscsak 16 órás az út. A felét végig is alszod, a másik felén olvasol és zenét hallgatsz. Az átszállás rendben ment, sikerült megoldanod. Egyedül voltál, kénytelen voltál gondolkodni. Jót is tett, úgy érzed. Ahogy leszáll a repülő a fővárosban, a gyomrod-béli pillangók nagyon aktív életbe kezdenek. Levegőt is alig kapsz. Szíved kalapál, majd kiugrik a helyéről. Odakint egy nagy tábla vár titeket a verseny nevével ráírva. Odamész, meghajolsz majd bemutatkozol. Már öten ott vannak. Mindenféle emberek, tényleg egész Európa benevezett. Egy húsz perc múlva megérkezik az utolsó nyertes is. Kisbusszal mentek a szállásra. A koncert majd sokára lesz még, de nem is baj, ez az időeltolódás kikészített. Aludnod kell, és ahogy elnézed, a többieknek is. Sikerül váltanod velük pár szót, mindenki nagyon kedves. És persze izgatott. A délutáni alvás után kezdődhet is a készülődés. Rohaválasztás, smink, és minden, ami hét hihetetlenül szerencsés nyertes csajszinak jár. Összeültök, és segítetek egymásnak. Puccparádéba vágva indultok el, mikor a biztonságiak értetek jönnek. Külön helyetek van az első sorban, a színpad felett. Ha arra mennének a fiúk éneklés közben, akár meg is érinthetnétek őket. Bár így pont nem fogjátok őket látni szemből, de nem is hátulról, mert a színpad is félköríves, és ti a végénél vagytok. Viszont mellettetek van a lépcső, ami rávisz a színpadra, tehát tényleg ott lehettek majd velük. A tömeg közel két órán keresztül érkezik meg, és megtelítik a hatalmas stadiont. Valószínűleg elszámolni sem tudnál addig, mint ahányan ma itt most megjelentek. Szívmelengető, hogy ennyi rajongójuk van, és tényleg egyetlen üres helyet sem hagynak ki. Népszerűek, rengetegen szeretik őket, és ez nem véletlen. Három órás üldögélés után végre elsötétedik minden. Kezdődik. Sikítasz, ahogy a torkodon kifér, kántálod a dalszöveget. Kapálózol, csápolsz, Kevin nevét kiabálod. A könnyeid patakokban folynak, hogy végre sikerült, valóra vált az álmod. Láthatod őket ilyen közelről, élőben, tombolhatsz a koncertjükön. A második "Talk Time" közepénél járhattok, amikor hallani véled a verseny címét Soohyun szájából. Lehet most mondta be, hogy volt ilyen, és, hogy hét szerencsés most itt ül a nézőközönségben? Egy biztonsági őr jön hozzátok, és nyitja ki a mellettetek lévő ajtót, hogy leengedhessen titeket a fiúkhoz. Zakatoló szívvel léptek rá arra a helyre, ahol nemrégiben még ők ugráltak. Könnyeid még mindig potyognak, és a többieknek is. Odamentek mind a hetükhöz, ők megölelnek és kezet ráznak veletek. Amikor Kevinhez érsz, szíved kihagy pár ütemet. Kiseopnál is elfelejt verni, tényleg az összeesés fenyeget. Nagyon izgatott is vagy. Ahogy mindenki körbe ér, finoman odasomfordálsz Kevinhez. Rád mosolyog. Zokogni kezdesz. Átkarol és nyugtatgat. Hihetetlen érzés. Figyelned kéne, mert nektek magyaráznak valamit. De nem tudsz. Kevin épp átkarol, és majd pont arra fogsz figyelni, hogy mit dumálnak ott. Még jó, hogy képtelen vagy figyelni. Ám látod, hogy nem véletlenül beszéltek nektek. Kézbe kap mindenki egy labdát. Párba kell állni, és ahogy a többieket nézed, a fejetek közé kell fogni a labdát, és a feladat, hogy így ki kell ütni mások homloka közül a gömb alakú játékot, és persze az nyer, aki a legtovább bírja. Láttál már videókat, ahol például ugróköteleztek a fiúk a rajingóikkal, szóval ti is játszotok velük. Ott maradsz Kevin mellett, mire persze őt kapod párnak. Mindenki nagyon örül, nem bírod felmérni, hogy van-e valaki, aki méltatlankodna a párján. Örültök, hogy éltek, ami azt illeti. Kevin könyöködnél megfogja karodat, mire te önkéntelenül alkarjára helyezed kezeidet. Fejetek között a labda. Sípszóra indul a játék. Kiütitek AJ és párja labdáját, majd Eli-ékét is. De a Hoonos páros titeket győz le. Párod megölel, és tovább drukkol a még bent maradtaknak. Te is így teszel, de közben az ájulás kerülget. Végül Dongho és párja nyer. A troll maknae mindenkit kiütött. Ahogy elbánt Hoonékkal nagyon mókás volt, sírás közben is nevetned kellett. A következő pár percben pedig fotózkodás történt. Csoportképek készültek, illetve mindenkiről egy-egy a párjával is. Az e-mail címetekre fogják majd kiküldeni. Remegő lábbal másztok vissza helyeitekre. A koncert folytatódik. Tombolás továbbra is. Ahogy a fiúk végleg elbúcsúztak, ismét sírnod kellett. Sajnáltad, hogy máris vége, alig tűnt néhány pillanatnak, de mégis baromira boldog voltál, hogy mindez megtörtént, és éppen veled. Kifelé menet kikötődött a cipőfűzős, ezét félre álltál. Azonban nem vetted észre, hogy elhagytak téged időközben. Próbáltál a tömeggel haladni, de annyi folyosó, szektor, lépcső, kijárat, terem, kis stadion, nagy stadion, három felé ágazó folyosó, fogalmad sem volt, hogy merre menj. Nem jegyezted meg idefelé jövet. Megint sírni kezdtél, de most az ijedtségtől. Ahogy haladni kezdtél az egyik irányban, kezdett rajtad egyre jobban eluralkodni a félelem. Hirtelen valaki megszólít, és válladra teszi kezeit. Felsikoltasz, de persze egy pillanattal később el is jut az agyadig, hogy Kevin hangját hallod. Odabújtál hozzá, de mire felfogtad, hogy mit is csinálsz, már el is engedted. Mosolygott rád, és megkérdezte, mi a baj. Elmakogtad, hogy eltévedtél, és fogalmad sincs, merre menj. Kuncogott egyet, majd közölte, hogy elkísér. Messziről látta meg, hogy valaki kóvályog, és gondolta segít a bajba jutotton. Milyen gavallér. Nem is hitted volna. Mosolyától elolvadtál. Selymes hangja csengett füledben. Óvatosan közelebb húzódtál hozzá, mire ő átkarolt. Minden egyes pillanatot kihasználsz, hogy vele lehess. alig bírsz figyelni arra, amit mond, de erőlködsz, mert akarod tudni, mit mesél neked. Könnyen elcseverésztetek, igyekezett minél egyszerűbben fogalmazni- díjaztad is. Tudsz angolul, de azért mégsem folyékonyan. Nagy nehezen kievickéltetek. Mielőtt még a tömeg megláthatott volna titeket, kaptál még tőle egy szoros ölelést, majd utadra bocsátott. Megtaláltad a többieket, akik már épp keresni kezdtek volna téged. Remegtél, a pillangóid repkedtek, szíved kalapált. Olyan élményben volt részed, amiben talán még senkinek. Vagy legalább is, senki olyannak, akiről te tudnál. Egy életen át meg fogod őrizni szívedben. Hazafelé vezető úton is alig bírtál megülni egy helyben. Otthon egy hétig kellett várnod, mire elküldték neked a képeket, de időközben már rengeteg fancam került fel a netre. Visszanézve mindezt kezdted el konkrétan elhinni. Hihetetlen eseménynek voltál tanúja, hihetetlen dolgokat éltél át. Baráti körödben persze volt, aki féltékeny volt rád, de te bíztattál mindenkit, hogy ha neked sikerült, akkor nekik is sikerülhet. Eltervezted, hogy egyszer még visszamész, ha előbb nem, akkor majd valamit dolgozni. A képet Kevinről és rólad előhívattad és bekereteztetted. Ágyad mellett ott csücsül a kép az éjjeli szekrényen, és minden este ezt nézed, és minden reggel erre pillantasz rá először. Valóra vált az álmod. Találkoztál velük, az első sorban tomboltál a koncertjükön, még beszélgettél is a kedvenceddel. Érezted ölelő karjai, kezeinek puha érintését, hallottad selymes hangját, édes mosolyát. Örökké megőrzöd ezt az emléket szívedben.

Érte, másért nem...-15

Balhé a köbön

Három napja nem bírom kiverni a fejemből Soohyun csalódott és keserű tekintetét. Miért kellett Eli-nak pont akkor elénk toppannia? Minek szól bele, nem tud semmit. És a legjobban az fáj, hogy leaderem mintha nem is haragudna. Mindig mosolyog rám, úgy kezeli a szituációt, mintha tényleg teljesen természetes lenne, hogy én több taggal is együtt fürdök. Azzal a különbséggel, hogy nem ölel, nem csókol, bár a kamerák előtt a minap pedig teljesen úgy viselkedett, ahogy én azt soha nem vártam volna. Belém karolt, kedvesen, mosolygott, de amint kikerültünk a képből, már el is engedett és a többieket kezdte el ölelgetni. Nagyon fáj. El akartam magyarázni neki, hogy nem történt semmi. De csak annyit mondott rá, hogy igen, ezt tudja és bízik bennem, de ennyi. Tényleg nem tudom, mit tegyek. Jobb volt, mikor láthatóan került, akkor legalább tudtam, hogy dühös. De így… Semmit sem tudok. Elkönyvelt volna egy kis kalandnak, ami ennyi volt? Ha így van, azt nem élném túl. Sokkal erősebb szálak kötnek hozzá, mintsem hogy csak így feladjam. De valahányszor oda megyek hozzá, kedvesen meghallgat, ha bújni akarok, finoman arrébb tol, de végig mosolyog. A fájdalom szikráját sem látom. Nem értem. Tényleg ennyi volt? Letudott ennyivel? Nem hiszem el. Arra kellettem volna csak neki, hogy kiélje magát, aztán meg így eldob? De ha Eli nem jön, akkor velünk szembe… Olyan szomorúan nézett rám Soohyun, csak sóhajtott egyet, majd becsukta maga után az ajtaját. A galamb azóta sem kért bocsánatot, de miért is kérne… Nem tudja mi volt köztünk, és nem is fogom neki elmondani. De valakivel meg kéne beszélnem már. Miért lettél ilyen Soohyun? Miért nem lehetsz a régi? Csak három nap, de… Sosem akar már ennek vége szakadni? Nyilvánvaló, hogy mi nem lehetünk együtt és soha nem kaphatom meg igazán azt, amire vágyom. Vele akarok lenni, vele és csak is vele, de úgy látszik ez lehetetlen. És az, hogy még most is Kevin van hozzá nagyon közel, Eli elől bujkál, csak még féltékenyebbé tesz. Itt ülök a kanapén és csak nézek ki a fejemből, míg mindenki más figyelmesen követi a film történéseit. Kev leaderem oldalán, fejét vállára hajtva, mellettem Kiseop, AJ és Eli. Dongho a kanapé előtt lábaimnak dőlve. A kis troll mostanában folyton a nyakamon lóg. Szó szerint. És éjjelente is besomfordál. A minap valamikor hajnalban mászott át. Néha azon gondolkodom, hogy talán érzi, hogy valami nincs rendben, de nem akar rákérdezni. Hálás vagyok érte. Kétlem, hogy tudnék róla beszélni, pláne vele. De ez úgy fáj. Miért kellett ennek így történnie? Soohyun miért hagytál el?

Ez a negyedik nap reggele. Sóhajtozva állok neki reggelit készíteni. Úgy telik itt az idő, mintha valami éti csiga vonszolná a hátán a házában. De komolyan. Minden lassított felvételként történik. És úgy működünk mi, elméletileg emberek, mint valami gépek. Monotonon. Felkelünk, trollkodunk egy sort, majd jön a húzós napirend Idolokként, aztán meg alszunk, mint akiket fejbe lőttek. Túl sok hasonlatot használok mostanában. Próbálom valami újra ráállítani az agyam, és ez így most tetszik. Nem tudom, meddig fogom én ezt még bírni.

Már egy hétnél járunk, hogy Soohyun ál-barát velem. Kezdem megszokni. Üresnek érzem magam, de talán ez így lesz  jó. Nem lett volna jó vége annak, ha folytatjuk azt a kis viszonyt, vagy bármi is volt az. Inkább szenvedjünk most, még nem olyan mélyek az érzések. Bár ötletem sincs, hogy lehetnének ennél mélyebbek. Vágyom rá, ebben már biztos vagyok, de… Azt hiszem, idővel majd elfogadom, hogy ennyi volt. Már sírni sem sírok. Eddig is figyeltem rá, hogy senki ne lássa, de már én sem látom könnyeim. Elapadtak, vagy elfogytak. Pedig tényleg nem történt semmi akkor Eli-al. És ezt Soohyunnak is megmondtam. Valóban úgy láttam, hogy elhiszi, de akkor miért? Miért viselkedik így? Tényleg csak erre kellettem neki? De én nem így ismertem meg. Olyan, mintha ez az egész meg sem történt volna, mint a legelején. Van valami köztünk, de tartjuk a távolságot. Felőröl, de meg kell szoknom a tudatot, hogy többé nem lehetek vele. Nem alhatok karjaiban, nem ölelhetem… Mit is vártam én, hiszen ő a csapat leadere. Még szép, hogy nem kezd ki pont az egyik új taggal. Még itt van a tojáshéj a hátsómon, és máris ilyen szinten akarom kockáztatni a karrierjét. Mindenkiével együtt. Nem fair. Ostoba voltam, hogy azt hittem ez működhet. Tévedtem. Hiba volt. Ha nem történik meg, most nem fájna így. De az enyém volt, és ezért hiányzik úgy.

-Hoon?! Hoon!!!

-Hm? Tessék!- hallom Kiseop hangját. Értetlen fejet vág.

-Hol járt a te agyad egész végig? Már rég vége a filmnek, te meg még mindig ugyanúgy ülsz itt…

-Oh sajnálom, csak elgondolkodtam- és ezzel fel is állok és irány a zuhany. A zuhany, ami minden baj okozója volt. Mostanában öt perc alatt végzek is, és már megyek is be az ágyba. Lassan ez lesz a napi rutinom. Hazudok, már az. Nem hittem volna, anno még, hogy idejövök, lefekszem egy leaderrel, majd szívszakadva hagyom, hogy eltoljon magától. De mégis így történt. Jobban járok, ha ezen hamar túlteszem magam, a saját és a többiek érdekében is.

-Hyung!- hallom Kevin hangját, nekem szól? Hátra fordulok, de nem. Soohyun sétál mögöttem szobája felé.

-Mondjad Kevin- hangja kedves és lágy. Vérzik a szívem.

-Alhatok ma veled? Eli olyan gonosz, hogy nem hagy aludni…

-Persze, hogyne- riadtan és majdnem sírva nézek rájuk.

-Jajj Hoon-shi, ugye nem haragszol?- nem Kevin, rád nem.

-Dehogyis, menj csak. Én már rég nem szorulok alvótársra- mosolyogva intek nekik és bevágódom saját ágyamba. Könnyeim visszatérnek, érzem, de nem fogok sírni. Eláztatom a párnámat, de némán… Nem tudom, meddig fogom bírni ezt anélkül, hogy teljesen érzéketlenné ne válnék. Mert az lesz a vége, hogy közömbös leszek. Kisírom magam, elfelejtem, túl teszem magam, és kiégek. Ez vár rám. De talán jobb is így. Öhm… Ki vagy, ki simogatod hátamat?

-Hoon?- szobatársam hangja cseng fülemben. Odafordulok. Elkomorodik, bizonyára szép szemeim lehetnek most.

-Mi a baj? Kérlek, beszélgess velem!

-Csak kimerültem. Soohyun távolságtartó lett velem, túl sok a pörgés, fáradt vagyok idegileg és lelkileg is.

-Soohyun miért lett távolságtartó? Hogy érted?

-Mosolyog rám, meg néha átölel, de amikor beszélek hozzá, mintha süket fülekre találnék csak. Mintha nem érdekelné, hogy én mit mondok.

-Ez biztosan nem igaz. Mondtad már neki?

-Igen. Mindent mondtam már. De nem baj, megértem én. Vigyázni kell, nehogy valaki félreértse a felém fordított kedvességét.

-Jajj ugyan, nézz rá Eli-ra és Kevinre, őket nem lehet nem félreérteni és mégis…

-De ők már régóta ilyenek, és nem ők a csapat vezetői. Ha Soohyunnak nem lenne tekintélye most nem lennénk sehol.

-De ez nem ok, hogy így bánjon veled.

-Biztosan csak én reagálom túl. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy tisztás lássak.

-Jövő héten a hétvége szabad, talán meglátogathatnád a családodat.

-Igen, mindenképpen azt fogom tenni. Már nagyon hiányoznak. Majd ők újratöltik lemerült aksijaimat.

-Igen, igen. Remélem is. Nagyon élőholt vagy manapság.

-Tudom, és sajnálom. Te hogy bírod ezt ki? A hajtást.

-Nem könnyen. Szenvedek én is, csak nem olyan cifrán, mint mondjuk Kiseop.

-Uh, ő felülmúlhatatlan. xD

-Igen, igen. Na de ha minden rendben, akkor mászok vissza aludni.

-Vagy itt is maradhatsz…

-Ha nem gond J.

-Nem dehogy. Kicsi lelkemnek jót fog tenni.

-Akkor ápoljuk csak kicsi lelkedet.

Köszönöm Jaeseop. Jól esik, hogy itt vagy mellettem. Jól esik, hogy valaki törődik velem. Viszont most eszembe jutott az ulzzang kínlódása. Amit Dongho is kíméletlenül leutánzott. A táncteremben voltunk és épp tartottunk pár perc szünetet. Kiseop megtörülgette magát, mivelhogy mindenki egyébként úszott az izzadságban, majd ledobta a földre a türcsit. De a lökött kölyke elnézte, és megcsúszott rajta. Hanyatt is esett. És ott maradt. Elkezdett visítva hemperegni, közben magára csavarta a törülközőt. Eli megpróbálta felkaparni a padlóról, de ő csak forgott jobbra-balra és sápítozott közben. Kezdtem félteni a dobhártyámat és a rekeszizmomat is. Aztán Dongho fogta magát, lefeküdt és ugyanazt csinálta, mint idősebb társa. Végül azt játszották, hogy mindig kigurultak Eli és Soohyun útjából, ahogy megpróbálták őket nevetve felszedni a padlóról. De a legvége az lett, hogy a galamb is elzúgott az ulzzang lábában, de nem, hogy felkelt volna, inkább ő is betársult a bolondok közé. Kevin odament Kiseophoz, a fülébe súgott valamit, ami igencsak érdekes lehetett, mert az a dög azonnal felpattant, eldobta a törülközőt és állt be a helyére táncolni. Közben végig rötyögött. Erre persze a galamb is felkelt és duzzogva ott hagyta őket. Donghohoz én mentem oda, és csak annyit súgtam neki, hogy kap sütit vacsira, és a probléma meg is oldódott. De a legfőbb táncosunk visítva hempergése valami eszméletlen volt. Fel kellett volna venni. Nagyon mókás volt. Jót nevettem. Ritkán nevetek jelenleg, de az jól esett. Hát jó, akkor aludjunk. Befejeztem a nosztalgiázást- bár ez nem is olyan régi emlék.

-Ébresztő! Hooo….nnn… és AJ, kikelni az ágyból! Most! Halljátok?! Azonnal!- azta. Régen volt ennyire agresszív a leaderünk.

-Pff, ő is mással aludt, te is megteheted… na menjünk, nehogy jobban felhúzzuk, bár nincs rá oka…

Bólintok, és villám gyorsan összekapom magam. Nem tetszik neki, hogy nem egyedül aludtam? Nekem meg az nem tetszik, hogy ő Kevinnel alszik. Kimegyek a konyhába, ő éppen a poharát öblíti.

-Nem azt mondtad, hogy már nem kell alvótárs?- veti nekem oda és komolyan megvetően.

-Az csak rád vonatkozott…- ez az én hangom volt? Nyugodt és közömbös. Rá sem nézek, pedig megállt a keze mosogatás közben, de én inkább itt hagyom. Ha nem tetszik neki, mondja a szemembe. Vagy inkább ne. Nem is tudom.

-Kevin! Mit tettél a leaderrel, hogy ilyen morcos lett?- hallom Eli elég morcos hangját. Éljen, ezennel már legalább ketten lesznek ma rosszkedvűek.

-Én nem tettem semmit. Mikor ott hagyott, akkor jó kedve volt.

-Akkor te Hoon! Mit tettél?- ne nézz ilyen méltatlankodva.

-Nem tettem semmit. Miattam aztán nem lehetne rossz kedve.

-Chö… Dongho még alszik, gondolom Kiseop sem okozott semmit, akkor meg mi a fene?

-Bal lábbal kelt…- Jaeseop is kivánszorgott. Köszi, hogy falazol.

-Szeretem, amikor ilyenje van és rajtunk tölti ki…- mi is Eli, mi is. Üljünk inkább asztalhoz és folytassuk a reggelt.

Ez a nap is elszállt. De úgy döntöttünk a galamb, az ulzzang és én, hogy lemegyünk az edzőterembe. Este van már, de amúgy is szoktunk, és ehhez sosincs késő. Szóval irány lefele.

-Hova mentek mindhárman?- kérdi leaderünk.

-Edzeni, jössz?- ne Eli, ne hívd, kérlek…

-Nem, menjetek csak…- uh, hál istennek. Ki nem bírnám. Biztos, hogy neki esnék, aminek nem lenne jó vége. Olykor azért még elkap, hogy bárcsak megcsókolhatnám, bárcsak hozzá érhetnék, de aztán ez mind elmúlik. Remélem, egyszer elérem azt is, hogy egyáltalán ne vágyjak ilyenekre. Bár az biztos, hogy nem most lesz. Mert annyira… vonzanak az ajkai, az ölelő karjai, a lehelete a bőrömön, az érintése, a lágy hangja, csak az, hogy a közelemben legyen…

-Hoon! Föld hívja Hoont!- Kiseop hangja zökkent ide vissza.

-Bocsánat, elgondolkodtam.

-Elég gyakran mostanában…

-Bocsánat.

-Valami baj van?- kérdi Eli. Igen, Eli. És miattad. De nem hibáztatlak, csak viccelődni akartál, nem tudhattad.

-Nem, nincs. Csak fáradt vagyok már. Kimerült.

Ezzel le is tudtuk a dolgot. Odalent átöltözünk és már be is fészkeljük magunkat a gépek közé. Határozottan jól esik, kicsit kitombolom magam. Nem mintha nem lenne így is kevés energiám, de a feszültség bennem éppen túl sok. Le kell vezetnem. Felállok a futópadra és csak futok. Így legalább nem kell figyelnem, hogy merre megyek. Nem kell körülnéznem, haladhatok, ahogyan jól esik. Növelem a tempót. Nem kocogni jöttem, hanem futni. Érzem a többiek elhűlt tekintetét, nyilván nagyon gyorsnak találják így a tempót, de nekem ez most kell.

Fél óra múlva, most csak ennyit bírtam, átmegyek a boksz zsákhoz. Bár nem a boxhoz értek, azt hiszem ez is jót fog tenni. Püfölni valamit anélkül, hogy összetörném, vagy bármilyen jellegű kárt okoznék benne. És így van. Ez is jól esik. Alig élek már. Érzem, hogy remegnek a lábaim, és szerintem a karjaim is fognak. Vicces lesz így holnap táncolni. De nem érdekel. Legalább kicsit nyugodtabb leszek. Remélem legalább is. Bízom benne.

Na jó, mára azt hiszem épp eléggé kinyírtam magam. Nyújtsunk. A többiek is nyújtanak. És… Mi a szösz? Kiseop?! Most komolyan?

-Te tényleg az orrunk alá pukiztál? O.O

-Most mi van, ti nem szoktatok fingani?

-De, de nem ilyen hangosan! És nem ilyen bűzöset…

-Én nem érzem…

-A saját szagát más sem érzi te gyökér!- Eli is fintorog hehe. De tényleg büdös.

-Amúgy meg minek szagolgatod te fos galamb!

-Te vagy itt a fosos, te gilisztás sügér!

-Belenyomjak még egyet a képedbe te krumpliorrú keselyű?

-Meg ne próbáld, mert kibelezlek és én leszek hasfelmetsző Jack!

-Én kiheréllek és én leszek a heregyilkos!

-Az én karakterem legalább létezett!

-Az enyém meg létezni fog!

-Fiúk, fiúk, elég lesz, kérlek!- muszáj közbe szólnom, mielőtt egymásnak esnének.

-Na te minden lében kanál, bajkeverő nyúl! Tudjuk, hogy valamit te tettél, ami miatt Soohyun ma mindenki fejét leszedte, szóval te csak ne szólj közbe!

-Én? Én tettem valamit? Te magadnál vagy? Miattad tartunk ott, ahol…

-Ezt meg mégis hogy érted?

-Hagyjuk inkább, nem ér meg egy vitát. Menjünk haza…

-Nem Hoon, mi a fene bajod van neked? És mit tettem én?- takarodj előlem.

-Semmit Eli, igazad van, az én hibám amúgy is. Menjünk…- rájöttem. Ha én akkor azt mondom a galambnak, hogy majd fürdök, ha teljesen üres lesz a helyiség, akkor ez mind nem történik meg. Én hagytam, hogy így alakuljon. Az én hibám. Némán térünk vissza a szobáinkba. Látom rajtuk, hogy nagyon agyalnak, de nem mondok semmit. Egész idő alatt Elit hibáztattam, pedig magamat kellett volna. Én voltam a hülye. Magamnak kerestem a bajt, hát így jártam. Innentől nincs okom arra várni, hogy rendeződnek a dolgok. Pitiáner ügy, de mégis… megcsináltuk az elefántot a bolhából, viszont ez visszafelé már nem működik. Bele kell törődnöm.

Irány a szobám. Dongho? Minek ül így a fuutonomon? És miért vág ilyen szomorú arcot?

-Hyung!...

-Hm? Mi a baj?

-Én is ezt akartam kérdezni. Fáj, hogy nem beszélsz nekem arról, hogy mi bánt.

-Jajj ne haragudj. De nem bánt semmi, csak kissé kimerültem.

-Miért hazudsz?

Könyörögve néz rám és… jól látom, hogy… egy könnycsepp?!

-Ne sírj kicsi maknae, nincs semmi baj- ölelem magamhoz.

-De tudom, hogy van. Miért nem árulod el? - de csak sóhajtani tudok. Képtelen vagyok bármit is mondani. Mégis mit mondjak? Hogy viszonyba kezdtem a banda leaderével, de ő anélkül, hogy bármit is mondott volna, véget vetett neki? Na persze…

-Nem tudom Dongho. Még én sem tudom…

Azt hiszem ennél többre most nem telik. Elfekszem aludni. Érzem, hogy átkarol, és érzem, hogy könnyei nem álltak meg. Úgy fáj, hogy így megbántom, de… Túl mélyek a sebeim, nem bírok róluk beszélni. Lehet, hogy megkönnyebbülnék, de… Felé fordulok, hogy ne háttal legyek.

-Hyung…- suttogja.

-Mond csak.

-Te szereted Soohyunt, igaz?

TESSÉK????

-Tudom, hogy így van…- és mégis honnan? Csak elkerekedett szemekkel tudok rá nézni.

-Mi történt? Ő nem így érez?

-Nem tudom… nem mondott semmit…

-De bevallottad neki? Kimondtad?

-Nem is került szóba…

-Talán kellett volna…- apró kis tökmag, kisgyerek, de… mégis… Igaza lehet. Ha kimondanám, hogy mit érzek… Mármint… én tényleg szeretem? Biztos, hogy ez az a szeretet? Olyan sokféleképp lehet szeretni, biztosan azt érzem, amit ilyenkor kell? Szerelemből szeretném? És vajon ez változtatna bármin is, ha elmondanám neki? Talán… De… Most erre még nincs erőm. Viszont, ha ez a kis pöttöm Panna észrevette, akkor a többiek is? Istenem, remélem nem. Pár hónapja nyakon csaptam volna saját magam, ha olyanokon agyalnék, hogy szeretek egy pasit. Most meg… Még igaz is lehet. Talán. Talán nem. De, ha ő is így érezne, akkor nem dobott volna el így. Talán csak még jobban tönkre tenném ezt a törékeny barátságot, ha ilyesmivel állnék elé. Meg kéne próbálnom nekem is úgy viselkednem vele, mint, ahogyan ő viselkedik velem. Hát legyen. Hm… vagy… honnan jutnak nekem eszembe ilyenek? Tegyük próbára. Mi lenne, ha tényleg közömbös lennék, de csak megjátszva. Meglátjuk, mennyire fogja ő ezt kibírni. Cukkolni fogom és húzni az agyát, ha reagál, akkor ő is csak játszik, ha nem, akkor sosem kellettem neki igazán.

-Dongho…

-Tessék, Hyung…

-Van kedved játszani kicsit?

-Mire gondolsz?

-Gonoszságra… Soohyun ellen…

-Tegyük féltékennyé?

-Ennyire egyértelmű?

-Én is ezt tenném a helyedben…

-Hehe, tudhattam volna, hiszen te troll vagy…- csak suttogtunk, kizárt, hogy AJ meghallotta, de akkor minek kuncog?

-Besegítsek? Bár szerintem már amúgy is féltékeny xD.

-AJ?! Te ébren vagy?

-Még szép… és örülnék, ha végre történne már valaki köztetek… egyébként, mitől borult ki a bili?

-Eli rosszkor volt rossz helyen…

-Nem kell többet mondani….- hallom a hangján, hogy tisztában van vele, milyen megfontolatlan és idióta a galamb. Nem csoda, akaratlanul is, de gebaszt okozott. Na de nem baj.

-Szövetkezzünk a leader ellen? Biztos, hogy ez jó ötlet?- vonom fel szemöldököm.

-Ugyan Hoon… csak egy kicsit ráébresztjük itt a dolgokra…

-De ha nem csak megjátssza, és tényleg nem érdeklem?

-Te hülye vagy…- köszi AJ, köszi, tényleg.

-Egyetértek Jaeseop-hyunggal, te hülye vagy…. tökre odavan érted, csak túl hülye ahhoz, hogy beismerje…

-Hát, legyen igazatok…- de azért összehúzom magam a takaró alatt. Tényleg ennyire egyértelmű voltam? Hajh, akkor a többiek is biztosan érzik. Úgy érzem nekem most lesz végem. Ez annyira két esélyes, vagy összejön, vagy nem. De az élet is ilyen. Hajh, nekem lőttek, azt hiszem.

Jajj de utálom azt a nyamvadt ébresztőt. Dongho, nyomd már le, most te vagy hozzá közelebb. Ajj, ne már. Na jó, inkább kihúzok a szobából. Irány mosdani. Kedvenc leaderem is bent van? Oh… de erős leszek.

-Jó reggelt!- köszönök mosolyogva és integetve.

-Debed id- fogmosás közben vicces dolog beszélni, az biztos. Neki kezdek mosakodni. Mintha itt sem lenne. Vizes hajam kirázom homlokomból, nesze neked. Látom, hogy figyel. Megtörlöm arcom és már megyek is ki. Konyhába evickélve gyorsan összeütök valami reggeli féleséget.

-Reggeli! Asztalhoz!- kiáltom el magam. Jön is a nép, nagyon nem kell könyörögnöm. Mostanában interjú, fellépés, interjú, gyakorlás, fellépés és így tovább. Jövünk-megyünk, két szabad percünk sincs. Ha mégis, többnyire élőholtakként töltjük őket.

-Hyuuuuuuuuuuung!

-Neee Dongho neee, kiöntöm a teát!!- ugrik rám, de most nagyon nem kéne. Épp hogy nem öntöm a forró italt a nyakamba, de csak mosolygok rá.

-Ha adok egy puszit arrébb mész?- kérdem tőle, mert nem enged. Bólogat. Na, itt van neked egy cuppanós, de engedj most már, mert a végén tényleg leforrázom magam. Óvatosan leteszem a kancsót az asztalra és leülök. Kicsi maknae mellém ül, másik oldalamra rapperem. A három bűntárs egymás mellett. Jó lesz ez így. Kiseop leül Jaeseop mellé. Mostanában ők is sokat vannak együtt. Majd kifaggatom szobatársam. Soohyun velem szemben ül le, és olyan furcsa kifejezés ül az arcán. Nem igazán tudom besorolni, hogy mi is lehet ez. De kétlem, hogy pozitív energiájú lenne. De nem érdekel. Játszunk továbbra is.

-Jajj Hoon! Jut eszembe. Nem is értem, miért csak most, de… ugye nincs már pók a szobátokban?

-Én nem találkoztam még egyel sem- Dongho nem téged kérdezett Kevin.

-Nem a te szobádat kérdezem…

-De én is ott alszom mostanában, és nem, nincsen pók.

-Szerintem nem is volt, Kiseop csak behaluzta- simogatja meg AJ az ulzzang buksiját. De akkor… várjunk csak egy picit… emlékezzünk csak vissza… Soohyun kijön tőlük meglepett arccal… majd Kiseop vágódik ki és be a sajátjukba… AJ és… Jájj hát ezek együtt aludtak, tényleg. És leaderünk ezt meglátta. Háhá.

-Én azt hiszem sejtem mi lehetett az. De valóban nincs pók a szobában- mondom nevetve.

-Mégis mi volt akkor Hoon?- kérdi a galamb.

-Szerintem csak megijedt Soohyuntól. Ijesztő tud ám lenni csak úgy reggel és biztos rá hitte azt, hogy valami idegen…- nézek kedvesen mosolyogva leaderemre.

-Még hogy én idegen. Na persze, ennyire nem lehet eltéveszteni az arcom…

-Pedig ami azt illeti, lehet benne valami xD- nevet Jaeseop. Soohyun mindjárt megsértődik.

-Nem kell aggódni, csak azt álmodtam, hogy megtámadott egy pók… Szóval volt ott pók, csak odaképzeltem…- szólal meg Kiseop. Megmentette a beszélgetést. Hehehe. Nem baj, Soohyun most megkapta. Be tudok neked én is szólni, ha arról van szó. Alig várom a nap további részét… Bűnrészesekké váltunk egy igencsak gonosz tervben. Lássuk, mi lesz még ebből ;P.