Érte, másért nem...-19(+18)

Álmodban sem….

Úristen ez az aljas mosoly. Csak úgy villámlik az ördög tűz a szemeiben. Tudja, hogy úgyis megkapja, amit akar. Jelen esetben engem. És ezt úgy élvezi. Hihetetlen. Na de akkor tudod mit, kedves Soohyunom? Nem aprózzuk el. Olyat kapsz, hogy egy hétre is lehiggadsz!

-Ne totojázz!- súgom a fülébe. Bele is harapok. Felnyög. A hideg is kiráz ettől a mély, suttogó hangtól. Eltolja magát. Helyes, ülő helyzetbe lököm és én is felülök. Lekapom róla a pólóját és neki esek a nyakának. Tudom, hogy imádja. Puha bőre olyan finom. Lássuk csak közben a kockáidat, megvannak még? Áh, érzem, hogy beleremeg minden érintésembe. Helyes. Veszítse csak el a kontrollt. Ki fogom készíteni. Hm, az én pólóm is mászik felfelé a nyakam felé. Nocsak, meguntad, hogy rajtam van? Tessék, már nincs. Ne akarj máris hanyatt dönteni. Előbb megkínozlak kicsit. Gyors mozdulattal mögé térdelek. Végig simítom gerincét, belefújok a tarkójába. Látom a karján, hogy tiszta libabőr. Halkan sóhajtozik. Végig csókolom a gerincét. Ha most nem ülne, szerintem összeesne. Ráfogok csípőjére, huh, megugrik. Hehe, megleptem. Előrébb csúsztatom a kezem az övére. Háh, nincs öve. Persze, nem kell minden nadrágjához. Könnyebb dolgom van legalább. Mi lenne, ha… belecsúszna az egyik kezem a nadrágodba? Oh, egy újabb halk nyögés. Még jó, hogy muszáj csendben lennie két okból is. Bár egyből is nehéz, de így legalább nem kell félnem, hogy elkiáltja magát. Remélem. Oh, már szinte teljesen éledt odalent. Játszunk csak egy kicsit.

-Ahj Hoon… ne kínozz…

-Dehogynem… Tudom, hogy szereted…

Az arca mindent elárul. Oh, nekem dől. Az ajkam kéne? Csak a nyakad meg ne fájduljon. Így hátra tekerni, de nem állok ellent. Viszont most akkor is én fogok nyerni. Hm… azonnal így vadulsz kedvesem? Akkor elhúzódom…

-Hoon!

-Engedj nekem, vagy nem kapsz semmit…

Még egy aljas mosoly. Úgy látom, tetszik neki, hogy én akarok lenni a főnök. Na lássuk, hagyod is-e. Óóó, el vagyok képedve. Az első eset, hogy én nyerem meg a nyelvcsatát. Bár, most nem kellett küzdenem. Ez így nem teljes siker, de… Na, eddig bírtad? Máris küzd… Nem engedek. Ha kicsit erősebben markolok rá… oh, tudtam, hogy működni fog. Már vonaglik. Elszakadok.

-Fordulj!- ismét fülébe súgom parancsomat. Megteszi. Kicsit feljebb tolom, majd hanyatt lököm. A párnák miatt nincs teljesen vízszintesen, ez így tökéletes. Ölébe mászom és ajkára tapadok. Az övemmel babrál. Nekem van, úgy, hogy kicsit szenvedhet is vele. Csatold csak ki, levenni így rólam úgysem tudod. De nem is nyúlsz bele egyetlenem. Megfogom kezeit, feje fölé fogom, szorítom. Jöjjön csak a nyakad. Meg is szívom kicsit. Hadd liluljon. Sóhajtozz csak. Nem engedem el a kezeit, pedig érzem, hogy szabadulna. A csípője is vonaglik alattam, pedig még messze van attól, hogy akciózhasson. Megyek lejjebb. Vállgödör, keresztcsont. Mellkasa… kicsit megfújom a bőrét. Beleremeg. Tévedjünk kicsit arrébb. Óvatosan beleharapok mellbimbójába, ha tudna, most biztosan sikoltana. Folytatom a csókokat. Puha puszik mindenhova. Haladjunk még lejjebb. Pocija következik. Minden kockájára egy nagy puszi. Hm… és ha belenyalnék a köldökébe? Megint remeg. Azt hiszem sikeres a kikészítő akcióm. Pedig még nagyon nem vagyok a végén. El sem kezdtem. El kell engednem a kezeit, különben nem tudok lejjebb menni, eddig értek el az én karjaim. Nem baj. Megfogom nadrágját. Ajkaim előtt húzom le róla.

-Úristen, Hoon…

Ezt még nem próbáltam eddig, na de majd most. Finoman belekóstolok nemesebbik testrészébe. Összeszorítja a szemeit. Háhá. Nyertem. Nyelvemmel játszok vele. Isteni látvány a kéjjel szenvedő arca. Csak úgy vergődik. Várj csak, még nem is szívtam meg…

-Úristen!

Oh, hékás, ez egy kicsit hangos volt, de talán nem hallatszott még ki. Úgy látom, ezt most nagyon élvezi. De látom, alig bír már magával. Végig csináljam? Végül is ezt akarta. Na de nem ilyen gyorsan. Kínozni akartam. Elengedem. Sóhajt.

-Hoon ne szórakozz velem!

-Te akartad. Most megkapod!

Nem vettem még le róla teljesen a nadrágját, akkor ezt most megejtjük. Kezeimmel masszírozom most neki, egyre jobban vonaglik. Szenved az élvezettől, látom én. Eddig is szenvedélyesek voltunk, de nem voltam még vele ennyire aljas. Ám ami azt illeti, baromira élvezem. Ezt neked te kanos dög. Betegen is csak a szexen jár az agyad? A frászt hoztad rám, két napig bőgtem miattad, te meg csak ilyet akarsz? Hát most megkapod kamatostul. Ahogy ígértem. Ismét kezelésbe veszem, de most azonnal megszívom. Nyögdécsel. Alig hallható, de én hallom. Zene füleimnek. Kezemmel rásegítek. Markolássza a lepedőt. Szemeiben ég a vágy, kéjjel van telve. Ha jól látom, az ép eszének már nyoma sincs. Átadta magát az élvezetnek. Jól is tette. Legalább lehiggad majd kicsit. Jót fogsz ma aludni úgy érzem. Úgy érzem nyelvem is jó munkát végez. Gyorsítok kicsit a tempón. Egyre többet sóhajt. Lassítsunk megint.

-Hoon, te… édes istenem…

Nem tetszik, hogy váltogatom a tempót? Dehogynem, tudom én, hogy oda vagy érte. Megint elengedem. Kezemmel folytatom, de betámadom a hasát most. Harapdálom a bőrét. Lehet lesz pár kék vagy éppen lila foltja, de kit érdekel? Majd nem mutogatja a kockáit a rajongóknak sem. Kezemmel gyorsítok kicsit. De mindjárt le is lassítok. Vagy gyorsítsak megint? Játszunk csak. Szenved, látom az arcán. Lehet, nincs már messze. De nem engedem még neki. Elengedem kezeimmel is.

-Abba ne merd hagyni!

-Miért, akkor mi lesz?

-Hoon! Folytasd!

Oh no fene, megint te parancsolsz? Nem… Még nem folytatom. Pihenj picit. Annál jobb lesz, ha vége lesz. Nyugalom, már villámok vannak a szemeiben. Szépen lassan rámarkolok megint, mielőtt rám ereszti Zeusz haragját. Csigalassúsággal ajkaimat is közelítem. Csak puszikkal hintem be. Már morog. Háhá. Kínlódj csak én szerelmem. Finoman megnyalom. Figyelem az arcát, mennyi minden fut át rajta. Kéj, düh, vágy, tűz, kín. Nem volt még ilyen jó dolga. Most van. Végül is beteg, kényeztethetem. Vagy kínozhatom? Vagy ez egy, és ugyanaz? Leginkább ez egy és ugyanaz. Kéjes kín. Újra szívni kezdem. Közben azért nyelvem sem tétlenkedik és kezemmel is gyorsítok. Most már nem állok meg. Egyre jobban zihál. Sóhajtozik és nyögdécsel. Hál istennek, hogy majdnem némán. Ennyi biztosan nem hallatszik ki. Ezt hagyhatom még neki. De befogom a száját, ha ennél több hangot mer kiadni. Gyorsítsunk még jobban. Erősebben is szívom.

-Hoon, én… én… mindjárt… nem bírom… Hoon!!!

Whoahw. Érzem a lüktetését. És hát… egy kicsit… furcsa íze van… Nem is tudom, mivel illessem. Furcsa. Meg is vagyok lepve, hogy végig csináltam. De… alig kap levegőt, teljesen kimerült. Zihál, látom, hogy a szemeit sem bírja nyitva tartani. Elengedem és ráfekszem a vállára.

-Atyaúristen Hoon…

-Nem tudtam, hogy isten vagyok, vagy atya, de igen?

-Ne szemtelenkedj…

-Elégedett vagy?

-Most viccelsz? Eszméletlen vagy…

-Na ugye…

-De… ezzel még nincs vége…

-Ezt meg ho…?

Ahj, Soohyun. Így letámadni. Megint nem hagyod, hogy én irányítsam a csókot! Hejj! Nincs erőm küzdeni. Hogy lehet még mindig ennyire tüzes? Végig dolgoztam egy menetet rajta, erre meg még mindig? És… wááá… úristen… Most visszakapom? Ahw, ő játszik az én játékszeremmel. És olyan jól csinálja… Tudja, hogy hozzon izgalomba pár pillanat alatt. Ahj, mit csinálsz? Hasamra nyom. Így fekszel rám? Mégis mit…? Ahw, a vállamba harapott. Azt hiszem, én sem fogom magam mutogatni. Na nem mintha olyan nagyon szoktam volna. Ahh, és halad lefele. Le is kapta a nadrágom. Hm? Hova lettél? Mi ez a hang? Oh, testápoló? És máris? Édes istenem… bennem is van. Hogy is akarod te ezt? Kicsit felemeli alfelem. És… áh, imádom, ahogy a kezével játszik. Így odafér és… úristen… ez az érzés… kín és kéj egyszerre. Már nem is fáj, csak… uh… Szét fogom tépni a párnát, ha így folytatja. Bele is temetkezem az arcommal is, úgy engedjetek ki egy kis hangot. Muszáj… nem bírom ezt némán. Isteni érzés. Ahj, ő is szórakozik velem. Gyorsít és lassít. Ez ilyen baromi kínzó? Átérzem, hogy én miket válthattam ki belőle. Atyavilág, de… Mire hajtasz? A keze gyorsabb most… És én… Nem vagyok messze…  Nekem ez most gyorsabb lesz, mint neki. Úristen… Végem van…. Ennyire nem lehet jó… Kin gyakorolt ő előttem? Kizárt, hogy zsigerből legyen ilyen profi… Vagy mégis? Mert akkor én nagyon szerencsés vagyok. Élvezem… istenem. Nem tudom, ki találta ezt ki, de nagyon jól tette. Ahw, mindjárt… Muszáj még jobban eltemetnem az arcom. Pedig ő még nem, érzem, hogy nincs még közel. Nem elég gyors, de…. ahwwww….Nem kapok levegőt. De… istenem…. Ahh, meghaltam és a mennyben vagyok.

Oh, elengedsz? Vagyis nem, csak. Hm? Teljesen rám fekszik. A kezével végzett, most jön a másik része? Ajkai a nyakamra tapadnak. Ki fogja szívni? Ahj, ez is annyira jó érzés. És… gyorsít a tempón. Lassít… megint gyorsít… visszakapom minden kínzásom? Akkor ma nagyon meg fogok halni. Áááááá megtalálta a gyenge pontom. Az a csomó… ahhh, ha arra játszol én… én megint… ez hihetetlen érzés. Nem ért még egymás után két gyönyör hullám, de úgy tűnik az elejétől erre játszott. Aljas vagy de uhh…. Nem bánom…  Áhh, istenem. Ez ez ez… erre szavaim nincsenek. Azt sem tudom, mit gondoljak. Édes istenem. Gyorsít, lassít. Az őrületbe kerget.

-Na tetszik, te mocskos kis pusztuljka?

-Megőrülök tőled!

-Üdv a világomban!

Ezért még olyat kapsz! Bár én kezdtem. Wáá, most  a másik oldalon szívja a nyakam. Két lila foltom is lesz. De szeretem, ahogy kiszívja. Hordhatok egy hétig sálat azt hiszem. Vagy két kiló púdert. De… uh… istenem… ahww…. egyre… közelebb… vagyok… nem… bírom…

-Mindjárt… én… én… mindjárt… nem… bírom… tovább…

Áááááááá…. mi lenne velem, ha ez a párna nem lenne? Ahh, és megint érzem a lüktetést. De én meg reszketek. Ez ez ez… erősebb volt, mint az előző. Kifogyott az oxigén? Nem kapok levegőt. De ahogy elhallom ő sem. Nem szokásunk egymás után két menetet lenyomni. Oh, lemászik rólam végre. Már kezdte nagyon nyomni a tüdőmet így. Hanyatt fekszik. Most én is. Nem fekszem rá. Azt hiszem kell a levegő mindkettőnknek.

-Most már… elégedett vagy?- préselem ki magamból.

-Egyelőre. De korán van még.

-Mész a fénebe inkább. Megkaptad most a kamatot is.

-A fenéket. Azzal még mindig jössz.

-Dehogy jövök. Törlesztettem. Elég szépen is, ami azt illeti.

-Oh, azt te csak hiszed. De most… éhes vagyok…

-Pfffff…. hihetetlen vagy. Adj még egy percet, aztán behozom neked.

-Ki is tudok ám menni érte.

-Beteg vagy, hadd hozzam be.

-Nagyon beteg…

-Soohyun…

-Jól vanna, oké. Megengedem.

-Azt a mindenit, milyen engedékeny valaki. Levegőt is vehetek közben?

-Ne gúnyolódj! És mi lenne, ha megtiltanám?

-Ki kéne fizessed a temetésem…

-Na ez rossz vicc…

-Akkor meg ne szórakozz!

-Hisztis tinilány…

-Én?! Úgy rémlik neked szokott havi bajod lenni!

-Mert te kiváltod belőlem…

-Chö… nem kell ám velem lenni…

-Még, hogy nem kell? Lehetetlen nem veled lenni…

-Mégis szívatsz!

-De csak szeretetből.

-Milyen jó nekem.

-Ugye? Viszont szerintem letelt az az egy perc.

-Rabszolgahajcsár…

-Te erősködtél, hogy behozhasd. Akkor indíts!

-Háh, ezt még megjárod.

De meg ám. Na de… öltözzünk fel, aztán uccu ki. Elég sötét van kint, a többiek alhatnak már. Vagy nem, ki tudja. Menjünk ki. Ég a nappaliban a villany. No mi a fene. 2Seop és DongVin páros filmezik. Kiseop AJ vállára hajtott fejjel, a többiek meg csak úgy ülve egymás mellett. Ezek szerint most nem horrort néznek. Nagyszerű. de hol van Eli? Mindegy. Most nem számít. Felkapcsolom a villanyt a konyhában is. Azta mindenit, mekkora disznóólat hagytak ezek itt maguk után. De nem én fogom eltakarítani, ez egyszer biztos. Arra várhatnak. Na de, nyissuk ki a hűtőt, remélem, van még valami ehető is. Éljen, félretéve nekünk egy kis vacsi. Imádom, hogy mindig gondolnak ránk. Kiszedem két tányérba, és megmelegítem. Előveszek két tálcát, majd azokon viszem be. Nocsak, van még egy kis szőlőnk is. Viszek be abból is desszertnek. Kész vagyok, mehetek. Egyensúlyozva mászok vissza kedvesem szobájába. Ölében máris a laptop. Kocka.

-Itt a vacsi, tedd azt félre.

-Nézzünk közben filmet. Érdekes, amit elkezdtél, most befejezhetnénk.

-Öhm, oké, rendben. Akkor egy kicsit pakolj össze.

Megigazítja a lepedőt és a takarót, sikeresen összegyűrtük.

-Lehet le is kéne cserélni, nem?- kérdem tőle.

-De igen. Eszünk, lezuhanyzunk, és áthúzzuk, okés?

-Persze. Na együnk, mert az én gyomrom is kilyukad.

Tényleg érdekes film. A tálcák az üres tányérokkal már összepakolva az éjjeli szekrényen pihennek. Amennyire csak tudok, hozzábújok Soohyunhoz. Imádom, hogy mindig úgy szorít. Szerencsére ő is olyan bújós, mint én. Nem kell attól félnem, hogy zavarja a közelségem. Az szokta zavarni, ha éppen nem mászok be a karjaiba. Ennek nagyon örülök. Imádom érte.

Hosszú egy film volt, de jó volt. Remélem már mindenki alszik és csak mi vagyunk ennyire hülyék, hogy még ébren vagyunk.

-Na, indítsunk fürödni, mert sosem fogunk aludni.

-Rendben. De előbb adj nekem egy csókot!

Oh a kis telhetetlen. Persze, hogy adok neki. Whoahw, de heves vagy. Mit tervezel? Oh, a szőlő. Azt még nem ettük meg.

-Nyisd ki a szád!- na, most te etetsz engem? Rendben.

-Te is!- kap ő is egy szemet. Hejj, az ujjamat ne… Megnyalta az ujjam. Már megint vágyat látok a szemében? Végig húzza a következő szemet az ajkaimon. És megnyalja a sajátját. Most én kapom be az ő ujjait. Azt hittem túl fáradt leszek még egy játékhoz, de nem. Benne vagyok. Hohó, mi van? Kézen fogott és húz ki a szobából… akkor most mi akarsz? Teljes a sötétség kint, már mindenki alszik. Így is, úgy is némaságra vagyunk kárhoztatva. Szóval mindegy. Bár így legalább nem látják, hogy milyen sebességgel húz be leaderem a fürdőbe, zárja be az ajtót és nyom neki a falnak.

-Hogy lehetsz megint ilyen tüzes?

-Nem bírok betelni veled nyuszim… ez lesz a kamat most…

Ajajj, ezzel vajon mire céloz? Hát legyen. De ha az én pólóm ilyen gyorsan lekerül, akkor a tied is. Nocsak, nem lacafacázik, a nadrágomból is kibújtat. Akkor a tied sem kell. Betol a zuhany alá. Víz megnyit. Wááá, ez hideg…. wááá, ez forró…. na, így már jobb.

-Bocsi…

-Nem gáz, először lefagyok, majd lesülök. A te bűnöd lesz, ha valami nem fog bennem rendesen működni…

-Benned legfeljebb én fogok működni, és hidd el, azzal nem lesz baj…

Atyagatya, ezt a megjegyzést. Muszáj mosolyognom rajta. Már megint a nyakamat szívja. Nem baj, hátammal a falnál…én is elérem a nyakát. Kezeimmel pedig lent játszok vele. Ahw, ő is velem. Te jó ég… Kipihentem magam úgy érzem, ez megint… már megint… akarom… máris… azonnal… egyszer már voltunk itt. De most miért nem fordít meg? Wáá, hogy akarod? Felemelte lábaimat a derekára. Átkulcsolom derekát. Így viszont csak belé tudok kapaszkodni. Belenéz a szemembe. Ég benne a vágy. És…

-Áá………….- úristen, még idejében tette a kezét a számra. Ilyen lendülettel sem… telített még el. Na, ez így már jobb. Ajkaival tapasztja be ajkaim. Mindjárt jobban tetszik. És már mozog is. Nem kímél most sem. De most végképp ő diktálja a tempót. És megint játszik. Megőrjít. Áh, de miért húzod ki? Úristen de aljasul néz. Mit tervezel? Leteszi lábaim. Kezeivel halad lefele. Áhhh, rámarkolt. Csillagokat látok. És… és… és… úristen… ős is tudja, hogy kell ezt a nyelvével. Atyavilág, mibe kapaszkodjak? Nincs párna, hogy tépkedhessem… ahw, és szívja… úristen… Nem bírom, nem kapok levegőt. Elengedi. Miért? Feláll. Megfordít és… megint bennem van. Ááá, azonnal megtalálta a pontomat. Tudja már pontosan, hogy találja meg? Istenem ez… már megint… és a kezével… nem fogok kibírni megint két hullámot. De most gyorsabban csinálja, ez ez ez… csak a keze gyors, csípőjével lassít. Ah, megint kihúzza. Mi van ma vele? Nem nekem kéne megfizetnem? Vagy az neki a kamat, hogy kínozhat? Megeshet, amilyen gonosz. Megint megfordít. Ah, és letérdel. Jézusom… nem bírok ennyi ingert egyszerre. Úristen, ez isteni… Hogy lehet valaki ennyire jó? Nem bírom. Mindjárt végem van…

-Soohyun én… mindjárt… nem bírom… nem bí…- ahww, végig mondani sem bírom. Úristen, nem engedett el. Istenem. Ez valami eszméletlen erős hullám volt. Mégis égek még mindig. És még ő sem fejezte be… Ahww… minden homályos, a világ is forog. Megint megfordít. Folytatja. Gyorsan. Ilyen tempót istenem. És megint azonnal, pont azt a csomót. Ezt én már tényleg nem bírom. Mindjárt összeesek. Remegek. Nem érzem a lábaimat. Istenem. Még, egy kicsit és…

-Nem bírom…- de már kinyögni sem bírok többet. Ááááá……….. hogy lehet egy picivel sem gyengébb a gyönyör? De tényleg nem bírom, össze fogok esni. Érzem az ő lüktetését is. Erősen érzem. Soha ennyire tüzes nem volt még, hogy csak úgy lenyomjunk három menetet egy este alatt. Hihetetlen. de.. kihúzza. Már összeeshetek. Le is huppanok a zuhanytálca aljára. Ő is. Magához húz.

-Eszméletlen vagy Soohyun…

-Én? Hát, te sem panaszkodhatsz!

-Remélem ennyi azért elég volt.

-Azt hiszem semmi erőm nem maradt.

-Nekem sem. Kizárt, hogy én a közeljövőben innen felkeljek.

-Az jó, mert én is képtelen lennék rá.

-De meg fogunk fázni.

-Meleg a víz.

-Jah, de akkor meg leázik rólunk a bőr is.

-Pár perc, oké? De annyi akkor is kell.

-Jól van. De aztán alvás.

-Az az. Holnap egész nap aludni fogok.

-Ezt örömmel hallom. Díjazom.

-Látod, csak ennyi kellett, hogy elérd.

-Csak ennyi?!

-Kérnél még?

-Jézusom, te nem vagy normális.

-Tudom. De te sem ellenkeztél túlzottan.

-Tudtad, hogy nem fogok mi?

-Azért volt egy pillanat, amikor elbizonytalanodtam még az elején.

-Háh, akkor csak határozottabbnak kellett volna lennem.

-És az miért lett volna jó? Ez így sokkal jobb volt.

-Hát az orvosnak nem igazán fogadtál szót vele.

-Nem táncoltam hat órán keresztül megállás nélkül, szóval de, szót fogadtam.

-Jó, ez igaz.

-Na ugye. Minden relatív. Ez meg… egyszerű szükség…

-Azért rendszert nem csinálunk belőle…

-Miért nem?

-Soohyun!!!

-Jól van na. Majd csak néha napján. De ha mindig így babusgatsz, ha beteg vagyok, gyakrabban leszek beteg.

-Rúgom is szét a segged azonnal te hígagyú pojáca!

-Mogorva törpepók!

-Az meg milyen? Tüskehiányos úszó medúza!

-A medúza lehet nem úszó is? Zúznivaló lapos kavics!

-Mindjárt ledarállak és töltök belőled kolbászt!

-Hurkát inkább, az jobb…

-Óóó, hogy a kénkorszaki villásfarkú krampusz vinne el a pokol égetően bugyorgó legmélyebb fenekű üstjébe…

-Ámen…

-Te görcs…

-Szeretlek!

-Én is téged, teee….

Istenem, de szeretem tényleg. Minden hülyeségével együtt. Úgy, ahogy van. Na jó, keljünk fel most már, mert tényleg nem lesz jó vége. Azért még remegek kissé. Bár ahogy elnézem, ő sincs teljes erejében.

-O-óóó…

-Mi a baj nyuszim?

-Arra nem figyeltünk, hogy ha a ruháinkat a földre dobjuk, minden csurom víz lesz.

-Upsz. Na nem baj. Törülköző van, az ágyban meg… amúgy sem kell ruha…

-Na nem, ma nem lesz több menet.

-Csak ugratlak. Úgyis alvós cuccba öltöznénk a szobában, szóval nem gáz, ha ezek vizesek lettek. Kiterítjük őket és kész.

-Okés. Mossunk fogat még.

-Oh tényleg.

-Higiénia mintapéldája.

-Valaki elvette az eszemet.

-Háháhá. Vissza ne kérd tőle…

-Az eszem? De, azt kérem. A szívemet nem kérem…- ahj, tee… kapsz ezért egy édes csókot. De csak egyet. Olyan édesen mosolyog. Elolvadok tőle. Na de… kaparjuk magunkat össze. Fogmosás. Menjünk be a szobába.

-Ahj, a saját szobámban hagytam az alvós pólómat.

-Adok én neked.

-És a telefonomat is.

-Nem is voltál ma a szobádban!

-De a pulcsimat bedobtam és annak a zsebében volt a telefonom.

-Ügyes vagy kicsim.

-Tudom. Na, mindjárt jövök.

Nagyon halkan átosonok. Nocsak, egy hajszálra nyitva van az ajtóm? Lessünk be. Hátha megzavarok valamit… oh… O.O Ajj de édesek. AJ alszik, ha jól látom, de Kiseop… Mi a szent manót művelsz te? Az egy filctoll? Atyaúristen. Mekkora egy troll. Nem látom, viszont mit rajzol Jaeseop arcára. Úristen ebből mekkora balhé lesz reggel. Áh, ezt nem lehet csendben.

-Ki van ott?!

-Nyugi Kiseop, csak én…- suttogva megyek be-  te olyan beteg vagy xD.

-Szerintem mókás. Kíváncsi leszek reggel a fejére.

-Vegyél fel egy bukósisakot szerintem, lehet véged lesz.

-Ugyan, engem nem bántana. De csss, fel ne ébresszük.

-Igaz, igaz. Csak pár dologért jöttem és már megyek is.

Istenem, ez nagyon kész. Gondoltam esetleg cirógatja, vagy nyom neki egy puszit, de neeem, neki filccel kell összefirkálnia az arcát. Hát behalok. Na jó, majd kuncogok Soohyun mellett, innen gyorsan ki, tényleg nehogy felverjük. Telefon megvan, póló megvan. Akkor mehetünk is. Kiseop most már szegény karját firkálja. Hihetetlen, hogy nem ébreszti fel vele. Mi lesz ebből még. Na futás.

-Min kacarászol?

-Kiseop összefirkálta AJ arcát és karját filccel.

-Úristen. AJ ki lesz akadva. Lehet ordibálásra fogunk ébredni.

-Tuti kiugrok az ágyból, ezt akarom látni.

-Jó ötlet. Azok ketten parádésak.

-Az biztos. De most már alvás.

Bújjunk is össze. Helyes, én is így gondoltam.

-Jó éjt! Álmodj velem!- Soohyun…

-Kivel mással is álmodhatnék? Te meg álmodj egy nyúlinváziót!

-Öhm, oké.

Na, kapok még egy homlok puszit, de jó. Bújok hozzá, és azt hiszem, mindjárt el is alszom. Elfogyott az erőm.

-KISEOOOOOOP!!!! Gyere ide te agyament égetnivaló szalmakazal!

Hehe, kezdődik. De jó erre kelni. de itt mindenki ilyen kreatív lett? Nem is emlékszem már, kitől ered, de jájj. Lassan nem fogunk tudni újat kitalálni. Na de pattanunk is. Ezt meg kell nézni.

-Wáááááááááááááááááááááááááááááá AJ!!! Kiseop, te egy Picasso vagy!- istenem… meg nem tudom határozni mik ezek az alakzatok, de nagyon nagy.

-Dícséred?! Na gyere ide te is te sütőbe való nyúl, had vágjalak le….

-Azért vigyázz hol vágod le…

-Soohyun te okleveles ősgyökér, úristen…

-Megmentette az életed nyúl, ez beteg beszólás volt leader-shi… de a tiedet nem te kosárfonott padlónyaló szörnyeteg!

-Kapj el ha tudsz groteszk maszk!

-Teeeeee!!!!

Háhá, és mehet a kergetőzés. Be a nappaliba. Úgy látom, már mindenki szakad a nevetéstől.

-Jajj ugyan AJ, csak menj be a fürdőbe és mosd le!- Eli, ez egy jogos érv.

-Előbb megölöm ezt a kis dugattyút!

-Upsz… mit dugaszolsz el Kiseop?

-A saját agyát szerintem…

-Kössz Kevin.

-Most mond, hogy nincs igazam.

-Nincs!!! Amúgy is mestermű! Piacosso… izé, Picasso.

-Kiseop, ez csúnyán félrement.

-Nem, az egész a memóriámba ment…

-Te lefotóztál? Na most öllek meg!

Hatalmas. Még egy kinccsel bővült Kiseop fotótára.  Hupsz, megvagy te ulzzang. AJ leterítette. Rávetődött a kanapén. Háhá, és jön a csikiroham.

-Ne AJ, meghalok a művemtől! xD

-Dugulj el te dugasz! Magadnak akartad.

Ejj, a bűnös lerúgja szegény Jaeseopot a padlóra. Háhá, ammeg nem hagyja magát azért. Felpattan és… wááááááááááááá….Kiseop meg elborult pont bele AJ karjaiba… most meg ott egymáson a padlón. Nem tudom, hogy most meg kéne-e lepődnöm, de túlságosan ráz a nevetés. Hoppá, az ulzzang paprikavörös lett. Jesszusom, ilyen gyorsan sprintelni a fürdőbe.

-Oda nem nekem kéne menni?! Kiseop, menj a szobába inkább!!

-Na, de le kell hűtse magát, hát. Láttad, milyen vörös lett? Hehe…

-Akkor is. Az én arcom most rosszabb.

-Meg a karod…

-Hm? A karom? Áááááááá Kiseop nyisd ki az ajtót és engedd, hogy megfojtsalak!!!

Szép napnak nézünk elébe….:) 

………

Érte, másért nem...-18

Mindennek oka van….

Csomók a hangszálain… csomók… a hangszálain… CSOMÓK A HANGSZÁLAIN!!!! Úristen. Még mindig nem bírom felfogni. Hogy történhetett? Pont neki? Csomók… a hangszálain… Istenem, nem értem. Ahogy összeesett próba közben, bennem is megállt az ütő. Még mindig látom a szemem előtt, ahogy ájultan fekszik a karjaimban. Rémálom. Nem is… inkább egy valóra vált rémálom. Már pedig kezdtem azt hinni, hogy az az álom nem jelentett semmit, erre meg… Nem hiszem el. Ha nem pihenteti eleget a hangját, akkor lehet, hogy műteni kell, és többé nem énekelhet. Istenem, az maga lenne a pokol. És az ügynökség még így is készteti a fellépésekre. Hihetetlen. Majd könnyebb dalokat válogatnak… Mert Soohyun olyan könnyű sorokat szokott kapni, mi? Istenem, beszélni sem lenne szabad. Nem akarom ezt. Hogy történhetett? Miért? Ha nem vigyáz magára… nem, abba bele sem merek gondolni. Még, hogy ne énekelhessen többet, na persze. Ez az élete. Az istenit, mondjanak már valamit! Két napja némán sír, még én sem bírom megvigasztalni. Hogy is tudnám, istenem. Miért tart ennyi ideig a vizsgálat? Miért?

-Hoon! Fejezd már be a fel-alá járkálást, az őrületbe kergetsz vele!- nem érdekel Eli.

-Hogy fejezhetném be? Beteg a kedvesem, csomók vannak a hangszálain! Érted? Csomók… neki… az ő hangszálain! És még így is énekelnie kell! Ki kell állnia! Beszélni nem tud… és nem is lenne szabad! Még sírni is némán sír! És én álmodtam erről… hogy valami baj lesz… De nem tettem semmit! Jobban is vigyázhattam volna rá! Az én dolgom, hogy vigyázzak rá! Éreztem, hogy baj lesz, de nem tettem semmit! És most akár még műteni is lehet, hogy kell, és…- Dongho?!

-Jól láttam, hogy a maknae felpofozta a nyulat?

-Jól láttad Kevin, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem csak hallucináltunk.- én sem vagyok benne biztos Jaeseop. Bár az arcom nagyon ég.

-Fejezd ezt be Hoon! Elegem van! Nem a te hibád! Érted?! Túl vagyunk hajtva, de ez nem a te hibád! Örülnék, ha végre talpra állnál, és felvidítanád a kedvesedet ahelyett, hogy itt marcangolod önmagad! Nagyon unlak Hoon! Azt hittem, ennél azért tökösebb vagy!

Atyaég. Ezt nem hittem volna. Dongho… de igaza van. Azt hiszem. De akkor is… Tudtam, hogy valami baj lesz, de… Erre nem számíthattam. És Soohyunnak szüksége van rám. Talán jobban, mint valaha. De akkor sem tudom csak úgy lenyelni, hogy megálmodom Soohyun szenvedését, és egyszer csak… Ahj, már megint folynak a könnyeim. Le kell ülnöm, azt hiszem. Beletemetkezem tenyereimbe, de nem akarok sírni. Igaza van Donghonak, fel kell majd vidítanom kedvesem, amint végre hajlandóak lesznek elengedni. Nem értem, mit vizsgálják még mindig. Hozzák már ki az istenit. Vagy jöjjön ki valaki. Istenem…

-Hoon! Donghonak igaza van, be kéne fejezned ezt a depizést.

-Tudom AJ, de nem megy. Annyira fáj…

-Neki is… az élete függ most ettől, szüksége van rád, és nem úgy, mint egy hadi rokkant.

-Tudom, tudom… Értem én, csak…

-Ne keress folyton kifogásokat. Fejezd be az egereket itatását, úgyis kisírtad már a Japán-tengert is, elég legyen. Vagy kérsz még egy pofont?

-Hogyne AJ, mert egy nem volt elég… De mégis hogy mosolyogjak, mikor ő szenved?

-Csak légy mellette, éreztesd vele, hogy rád számíthat, hogy vele vagy, hogy szereted.

-Ez így igaz, én tényleg nagyon szeretem.

-Tudjuk. Mind tudjuk. Ő is tudja. De ez nem elég. Ha egy percre is elmered engedni, mi verünk meg.

-Ezt most kivételesen elhiszem neked. Rendben… összeszedem magam- persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Jaeseop-ah bólint és visszaül a többiekhez. Mindenki magamra hagyott, mert már mindenkit kikészítettem. Igazuk van. Szánalmas vagyok. Ha most nem szedem össze…. Na végre!

-Nyugalom fiúk, semmi baj. Ma haza is vihetitek, de pihennie kell. Ha lehet, mellőzze a megerőltető gyakorlatokat, mind énekben, mind fizikai testmozgásban, a beszédes sem ártana mellőzni. Vigyázzatok rá, és akkor rendben lesz. A gyógyszereket felírtam, ezeket tartsátok be. Menedzser-shi, kérem, egy szóra!- hál istennek jól van. De mit akar még a főnöktől? Nem hallok semmit. De…

-SOOHYUN!!!- Dongho már a nyakában is van. Aranyos. Megelőzött. A kis troll. De úgy látom leaderünknek nincs annyira szegve a kedve. Istenem, csak én vagyok ilyen síró baba. Mosolyogj Hoon, mosolyogj! Mondom mosolyogj! Istenem, ő mosolyog. Meg akarom ölelni. Na gyerünk, engedjetek oda fiúk! Ő az enyém! Ahj, na végre. Olyan jó szorítani. El sem fogom engedni. Biztosan nem.

-Hoon, jól vagyok. Ne szoríts így, nem kapok levegőt…

-Ne haragudj, de nem akarlak elengedni.

-Köszönöm!

-Gyertek fiúk, menjünk!- ahj menedzser-shi, miért kell máris elszakítani minket? Na jó, talán most nem lesz baj, ha nyilvánosan is belé kapaszkodok. Pontosabban támogatom. Mindig figyelünk rá, hogy az utcán ne tegyünk félreérthető mozdulatokat, de ez most indokolható. Szóval nem engedem el.

-Nem fogsz elengedni, ugye?- istenem, csak suttogni tud.

-De nem ám… Innentől kezdve egy percre sem engedlek el.

-Azért a mosdóba kiengeded Hoon?

-Igen Eli, ott talán nem kell neki segítenem.

-Oh, pedig már megijedtem…

-Ne lepődj meg, ha valaki bunkós bottal a hátad mögött osonva fejbe ver lefekvés előtt…

-Akkor megteheted, legalább jobban alszom majd…

-Viszont lehet, hogy nem kelsz fel túl jókedvűen.

-Köszönöm Kevin, hogy érted a lényeget.

-Akkor rajtad csattan az ostor én egyetlen, kedves, imádatom tárgya!

-Hány Red Bullt ittál Eli? És engedj el, wááá…

Eli, ha így csücsörítesz szegény felé, Kevin a végén kiköltözik mellőled…

-Szerintem mi csinálhatunk, amit akarunk, nem minket fognak félreérteni…

-Soohyun, ne terheld a…

-Nem azt mondták, hogy ne szólaljak meg, csak lehetőleg ne kiabáljak. És a suttogás nem kiabálás. Hoon, felejtsd el, hogy csendben maradok.

-Jól van, jól van. De csak suttogást!

-Igenis főnök…asszony!

-Asszony?!

-Te vagy a lány a kapcsolatban- óóóó, hogy a fene vinne el te aljas, számító kis aszalt szilva! Még jó, hogy ezt a többiek nem hallották. El vannak foglalva a galamb idióta akciózásával. Még  mindig Kevin nyakán lóg. Üljünk be a kocsiba, a szokásos sorrendben. Mivel itt más nem lát, akkor is összekulcsolt ujjakkal fogok mellette ülni. Na, mi van, nem tetszik?

-Nem foghatom a kezed?

-De de. Bocsi, egy kicsit elkalandoztam.

-No, hol jártál?

-Csal eltűnődtem hogyan tovább.

-Ezt én is szeretném tudni.

-Nem akarom cserben hagyni a rajongókat…

-Nem is fogod. Meg fogják érteni. És már vagy nem tudom én hány ezer tweet és üzenet érkezett érted. Mindenki aggódik, és támogatnak. Hidd el, nem lesz semmi baj.

-Az előbb még a sírást sem bírtad abbahagyni…

-De abbahagytam te perverz galamb!

-Kész csoda… vegyünk egy tortát és ünnepeljünk!

-Hát ami azt illeti, a torta jó ötlet!

-Miért nem lep meg a válaszod Dongho…

-Még utállak Hoon, szóval vegyél nekem egy tortát!

-Tessék?!

-Jól hallottad… Utállak, mert sírósabb vagy, mint én, szóval vegyék nekem egy tortát!

-Dehogy veszek! És nem vagyok sírósabb…

-Elég legyen…

-Soohyun, istenem. De nem vagy így ijesztő…- Eli -.-” …- jézusom, de ha így nézel, akkor már igen! Fordulj inkább vissza.

-Attól, hogy nem tudok kiabálni, még én vagyok a leader, és ha ezt elfelejted, akkor egy hónap múlva állok bosszút, de azt nem fogod megköszönni…- oké, hiába csak suttog, még én is megijedtem. De tudom, hogy félig csak poénkodott. Legalább is remélem. No hazaértünk. Éljen, menjünk fel.

-Hoon, kérlek…

-Nem engedlek el, nem foglak. Kéz a kézben…

-Atyám..

-Ne forgasd a szemeidet! Vagy talán nem akarsz velem lenni?

-Hoon, ne kelts bennem bűntudatot. Nem fog menni.

-Gerlepár, kérlek… legalább érjünk be a lakásba, vonuljatok el, és ott folytassátok a vitát. Mi nem vagyunk erre kíváncsiak.

-Nem vitázunk.

-Szerintem sem. Kedves Eli, te meg ma már többedjére kötsz belénk…

-Kiélvezem, hogy csak suttogni tudsz…

-Csak várd ki a végét.

Szikráznak a villámok leaderem és a galamb szemei között. Ennek még lesz foganatja. De alighanem szakadni fogunk rajta. Alig várom. Na de itt vagyunk. Mindenki menjen a dolgára.

-Oh, kedves galambom, ma te főzöl- ezt nem kérdésnek szántam, ne nézz így.

-Én pedig Jaeseop-ah-val alszom. Ugye?

-Köszi Seopí.

-Köszi J- akkor irány a betegszoba. Mármint az övé. Betuszkolom az ágyába és ápolni fogom.

-Hoon, ne lökdöss!

-De… feküdj be az ágyba!

-Öhm, Hoon?!

-Nem úgy, te gyökér. Pihenned kell!

-Nem vagyok fáradt. Ne tutujgass.

-De igen. Képzeld el, én vagyok a kedvesed, elméletileg legalább is, szóval hagyd, hogy tutujgassalak. Na gyerünk, bújj be az ágyadba.

-Nélküled nem…

-Na azon ne is járjon az agyad…

-Miért? Amúgy is csendben kell lenni, szóval…

-Soohyun!  Fejezd be!

-Jajj ne toporzékolj Hoony…- ne gyere ilyen közel, héj. Te dög… akkor rálöklek az ágyra. Nesze, eltollak és bumm. Háh, seggre is ültél.

-Ez aljas volt. De nem nyertél. Neked most véged van…

Ez meg mit akart jelenteni? Hejj! Hova húzol? Wáá…

-Ez most komoly?

-Mi van? Voltál már az ölemben máskor is…

-Hagyd ezt abba!

A kis dög. Lelököm az ágyra, erre az ölébe húz. Hihetetlen. De akkor sem… Beletúrhatsz a hajamba, és… ahj… ez a szenvedélyes csók nem segít, de… na jó, talán egy kicsit hagyom neki. Miért vagy ilyen jó, te dög? Úgy utállak… De nem… Le kell állnom, amíg még bírom. Ha most nem… Áh, de ez olyan jó érzés… Nem, nem engedhetek neki. Le kell győznöm. Nem Soohyun, elég legyen. El is szakadok.

-Uh, na ilyen sem volt még, hogy én ne tudjalak feltüzelni…

-Na hát akkor most ez is megtörtént. Na gyerünk kicsim, feküdj!- leszállok rólad, elfektetlek, betakarlak és a fejed mellé könyökölök. Na látod? Ezt akartam elérni.

-Ne nézz már így rám, tudod, hogy ezt akartam elérni. Szóval maradj nyugton, így szépen elfekve, betakarva, és engedd, hogy gondoskodjak rólad. Úgy hogy… Most kimegyek egy bögre forró, gyógyteáért, addig szépen itt maradsz. Világos?

Helyes, bólogass csak. Lehet, hogy egy kicsit megleptem, de akkor is. Pihenjen csak. Szüksége van rá. Nocsak, egy csípőre tett kézzel ácsorgó maknae.

-Tudod Hoon, ha tudom, hogy egy pofonnal így helyrerázlak, már többször is kaptál volna.

-Köszi Dongho, ez felettébb nagyon kedves volt tőled.

-De igazam van, szóval légy hálás.

-Hálás? Mire fel? Felpofoztál…

-Mert már nagyon megértél rá. Sírógörcs voltál.

-És ez téged meglep?

-Nem… de ha te nem vagy erős, akkor ki legyen?

-Oké, vettem. Rendben. Na de engedj, megyek teát főzni.

-Oké. Menjél.

Chö, ilyen flegmán odébb állni. Egyszer még én fogom őt felpofozni. De nem most. Menjünk a konyhába.

-Nocsak, nocsak. Soohyun kirúgott, mert sírómajomból átmentél túlaggódó, túl elkötelezett őrangyalba?

-Mi baja van velem most mindenkinek?

-Két napig bőgsz, most meg minden megint kerek?

-Az istenit, sírjak megint, hogy jobb legyen?

-Te ütődött tökfej, csak meglepett, hogy a maknae pofonja kellett ahhoz, hogy észhez térj. Oh, teát főzöl neki?

-Igen igen. Gyulladáscsökkentő tea. Remélem jót fog tenni.

-Hát ártani nem árt.

-Egyébként, én sem értem, miért kellett ez nekem. Igazatok volt végig. Támogatnom kell, nem búslakodnom.

-Így van. Nehéz lesz, nagyon, ha ki kell állnia énekelni, már pedig ki kell. A fontos, hogy ne látszódjon rajtunk, hogy mennyire össze vagyunk törve. Mert mi is össze vagyunk.

-Tudom, sajnálom. Nem akartalak titeket hanyagolni.

-Tudjuk mi, csak már kezdtél az agyunkra menni.

-Bácsanat…

-Na fejezd be a bocsánatkérést, ez is megőrjít.

-Bocsá… na mindegy, szóval akkor béke van?

-Béke. Kisujjat rá!

Rendben. Végre. Nem értem én sem magamat. Mi ütött belém? Annyira megijedtem, ahogy Soohyun csakúgy összeesett a szemeim előtt. Akkor mindenki meg volt rémülve. Emlékszem, ahogy bekerült a sürgősségire, még Kevin is sírt. Istenem, akkor miért nem figyeltem oda rá? Végig keseregtem két napot, de minek? Mármint… oké, beteg és jézusom, csomók vannak a hangszálain. Még mindig nem bírom felfogni. De rendbe jön. Kipiheni magát, vigyáz magára- ami az előbbi események után hát.. nem lesz könnyű menet… szóval, vigyáz magára és nem lesz menet… atyám… még, hogy nem tüzelt fel. Úristen, alig élek. Csak úgy ver a szívem, hiába akarnám tagadni. Ezt még egyszer nem fogom kibírni. Kizárt, hogy még egyszer ellent tudjak állni neki. Imádom, szeretem és vágyom rá. De most az egészsége fontosabb. Ha valami maradandó baja lesz… Nem, azt nem élném túl, erre még csak gondolnom sem szabad. Rendbe fog jönni, mire észbe kapok már ismét azon a gyönyörű és tökéletes hangján fog dudorászni bárhová menet. Állandóan énekel, de tényleg. Mekkora pokol lehet a számára, hogy most még beszélnie sem szabad rendesen. Ahj, annyira féltem. Oh, közben felforrt a víz. Miért kellett ennek így történnie? Én is voltam már beteg, de én legalább egy-egy nap alatt túljutottam rajta, de neki ez most… És két nap múlva fellépés. Rettegek tőle. Minden meg fog tenni, hogy úgy legyen, ahogy ő tökéletesnek véli, de… Most beteg, nem lehet tökéletes. Remélem ezt hajlandó lesz felfogni. Na jó, kész a tea, irány a szoba. Remélem nem mászott ki az ágyból… És menjünk be…

-Soo…- ahj istenem, de aranyos. Elaludt. Na végre, hajlandó pihenni. Még ha akaratlanul is. De végre alszik. Leteszem a teát és mellé ülök. Annyira édes, mikor alszik. Olyan selymes bőre van, úgy szeretem simogatni. Jajj, nehogy felébredj nekem. Jól van, csak mocorgott. Öhm, várjunk csak. Eli főzött, akkor hova lett? Ez is jókor jut eszembe. Na mindegy, annyira nem is érdekel. Itt van, aki érdekel. Viszont, ha már így alszik. Előkaparom a laptopom. jajj nem, az a szobámban van. Nem akarom megzavarni Kiseopot és AJ-t. Akkor előkapom kedvesemét. Ha jól rémlik, tudom a jelszót. na lássuk és… igen. Háhá, kiszámítható vagy édesem. Nézzünk fel twitterre. Atyagatya, mennyi üzenet. Mindenki jobbulást kíván. Írok egy vigasztaló választ. Türürü, ez is megvan. Akkor szörfözzünk. Bekucorodok az ágyba mellé. És akkor hm… mi legyen? Nézzek egy filmet? Nem is rossz ötlet. Valami nyugisat, nehogy felverjem. Olyan édes… Jajj, na jó. Hm… ez itt érdekesnek tűnik. Kezdjük el megnézni. Öhm, kezdek álmosodni viszont. Na de… azért érdekel…

-Hoon! hahó!

-Hm? Mi an? Áuu… mi ez? Jájj, nem bírom mozgatni a lábamat.

-Az nem lep meg. Jól bealudtál. Szegény laptop meg lemerült idő közben.

-Atyaég. Jajj ne haragudj, az engedélyed nélkül használtam. Csak filmet néztem, tényleg, nem kutakodtam.

-Nyugalom, tudom. Semmi baj. Egyébként, honnan tudtad a jelszómat?

-Ismerlek. – kapsz egy szájra puszit.

-Azt hittem már ezt is elkobzod tőlem…

-Mit?

-A csókot. Az előbb könnyen leráztál.

-A fenéket volt könnyű. És nem leráztalak. Az istenit te majom, szeretlek, és az egészséged a legfontosabb! Szóval mégis csak… ezentúl is le foglak rázni.

-De miért? Jól vagyok. És akarlak…

-Nem… én nem akarlak téged- el is húzódom. Jajj, ne nézz már rám így.

-Én nem értelek. Ez nem árthat. És most úgyis békén hagynak minket.

-Hűtsd le magad. Nem lesz szex.

-Chö. Illúzió romboló vagy.

Hiába fordítasz nekem hátat duzzogva, akkor sem kapod meg, amit akarsz. Bár én is akarom. Hajh, de még mennyire, de kibírom. Nem adom meg neki. Pihenjen csak. Még ha duzzogva is, de legalább nyugton marad. Na jó, mozgatnom kell szegény lábamat, mert már ezer hangya járja át. Borzasztó érzés. Na jó.

-Ahj, de kihűlt így a teát. Megyek, megmelegítem.

-Már megittam.

-Hidegen?

-Langyos volt még.

-De melegen kellett volna! Vagyis forrón!

-Hogy leforázzam a maradék hangomat is?

-Soohyun… ezzel még csak viccelődni se viccelődj! Utállak!

-Azt veszem észre…

-Ez meg mit jelentsen?

-Ez az első eset, hogy így eltolsz. Mi van veled?

-Veled mi van? Beteg vagy az istenért.

-Beszélnem nem szabad, meg énekelnem, nem mozognom. Azért attól nem tiltottak el.

-Nem szabad megerőltetned magad… ebbe a mozgás is beletartozik.

-Túlságosan is védesz Hoon. Így meg fogok őrülni.

-Gyógyulj meg, és akkor megkapsz mindent kamatostul.

-Kamatostul? Jó magas lesz az a kamat…

-Igen, tudom. Ígérem, mindenért kárpótolni foglak.

-Hm… ez így megfontolandó.

-Na ugye…

-De akkor is mérges vagyok rád.

-Legyél…

-Hoon!!! Ajj már. Legalább átölelnél?!

Még szép. Nem is aludtunk még így. Mindig én voltam a kis kifli, most én vagyok a nagy kifli. Kivételesen én vagyok a főnök. És tetszik. Nyomok egy puszit a tarkójára. Aludjunk. Bár kihagytuk a vacsit. Na nem baj. Ha nem nyafog, hogy éhes, akkor maradjon ágyban.  Ámbár… Úgyis behoznám neki az ágyba Eli főztjét. Már, ha egyáltalán befejezte. De lehet, hogy időközben inkább szívatta Kevint. Nem lepne meg.

Heh, mi ez? Telefon? De kié? Hol vagyok? Mi van? Jajj, már megint elaludtam… Ja nem, az is volt a cél. De… wáááá, egyedül vagyok. Soohyun, hol a kétlaki sziromleveles főgyökérben vagy? Pattanjuk innen ki. Nincs még csak a szobában sem. Hol lehet? Pihennie kell… Mondjuk… Azért a természet hívhatja, azt megengedem neki. Vagy lehet, hogy éhes volt? De miért nem keltett fel, hogy hozzam be neki a kaját? Ájj, te hétkalapos, pokolbelű átokfajzat, ha én egyszer rád találok. Lessünk ki a konyhába.

-Soohyun merre jár?- kérdem a többiektől.- És mit kerestek még ébren?

-Hoon, még csak tíz óra van. És most úgyis pihenőnk van.

-Igaz, AJ, bocsi. Szóval hova lett az a fazékszagú rókagomba?

-Egyre kreatívabb vagy nyuszi. Egyébként a fürdőben. Már vagy fél órája.

-Mi a jószagú tökös manót csinál az odabent annyi ideje?

-Talán fürdik? Hoon, megint meg fogsz kattanni…

-Késő Kevin, már megtörtént.

-Nagyon vicces Jaeseop. Apropó, nem látom az ulzzangot. Nem épp a nyakadban kéne csüngenie?

-Alszik. És vigyázz mit mondasz, még mindig én vagyok a szobatársad.

-Jah igen. Bár nem félek tőled.

-Pedig kéne.

-Jajj nekem, miért? Mit fogsz velem tenni?

-Nekem mindegy, csak a leaderünk ne legyen féltékeny…

-Köszi Dongho…- na ezt egyszerre mondtuk ám. Azért vetek még szobatársamra egy aljas tekintetet, aztán irány a fürdő. Nincs bezárva?! Mit képzelt ez? Remélem Eli nem vette még észre… és nyissunk be… Öhm… Öhm… Mi a? KEVIN!!!!!

-Wáááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!- menekülnöm kell. Úristen. Én ezt nem akartam látni. Jézusom. Kiégett a retinám. Atyaúristen. Kevin… épp… wááá, miért nem volt rajta törülköző? És miért nem zárta be az ajtót? Istenem, én erre nem voltam kíváncsi.

-Hoon!!! Mi a manó történt?

Heh? AJ? Ja igen. Bevágtam magam mögött Soohyun ajtaját. Úristen. Többet nem leszek képes Kevin szemébe nézni. Édes jó istenem.

-Nyisd már ki az ajtót te meszetlen, sütött agyú hóember!

És még, hogy én vagyok a kreatív….

-De AJ----áááááááá…………- vállára borulok.

-Hoon?! Mit keresel Jaeseop karjaiban?

-Soohyun!!!!!!- borulok át az ő karjaiba.

-Benyitott!!!! Benyitott én meg…. UTÁLLAK HOON!!!!!!!!!- Kevin, a te hibád!

-Miért nem zártad be te ostoba?

-Ez jogos kérdés, hallgass Eli-ra és zárd be legközelebb!

-Te csak ne oktass ki Hoon! Kopogásról nem hallottál?

-A többiek azt mondták Soohyun van bent!

-Én voltam, de egy ideje helyet cseréltünk.

-És akkor te hová tűntél?

-Eli-al beszélgettünk.

-Pihenned kéne te ólomsúlyú fatökű páva!

-Szentisten Hoon. Az ágyában ültem…vagyis az ágyán…

-Az ágyában? Mit csináltál te valaki más ágyában?!

-Csak ott ültem!! Nem csináltam semmit!

-Na persze!

-Te anno együtt fürödtél a galambbal, nincs jogod kiakadni…

-Mi van? Mikor fürödtetek ti együtt?- Dongho ne nézz így…

-Nem fürödtünk együtt. Hoon zuhanyzott, én meg csak fogat mostam. És igaza van Soohyunnak, nem róhatsz fel neki semmit.

-Na jó, elég legyen. Ettél már?

-I-igen.

-Akkor befele a helyedre!

-Mi vagyok én?

-Mondom BEFELE! Ti meg hagyjatok békén!- ajtó becsap.

-Feküdj!

-Már megint?! Nem unod még?

-Nyomás!- határozottan odatolom és belelököm az ágyba. Bújj csak a takaró alá, helyes, jól teszed.

-Most megijedtem tőled…

-Felébredek, erre nem vagy sehol. Kimegyek, azt mondják a fürdőben vagy. Bemegyek, erre meglátom Kevint pucéran. Utána, mert ez nem elég, még szívattok is. Hogy a tetűbe ne legyek mérges?

-Nem is szívattunk!

-De igen! Minek hoztad fel az Eli-os ügyet?

-Mert te meg kiakadtál azon, hogy mással is beszélgetek rajtad kívül!

-Nem azon akadtam ki… csak azon, ahogy mondtad…

-Jó… Eli karjaiban feküdtem és épp romantikáztunk…

-O.O

-Hülye vagy te gyökér, nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk.

-Mellesleg Soohyun… nem suttogsz!

-Mert unlak te otromba, hobbitfejű, szőrtelen kalapdísz! Meg kéne nyúzni, és subát készíteni a bőrödből…

-Azt szőrből kell…

-Nem érdekel, érted a lényeget…

-Ne fojts meg a védelmezőségeddel, mert tényleg a galambhoz fogok menekülni…

-Megtennéd?!

-Feltételezed rólam? Jól van, Hoon…- ne fordulj el…

-Nem úgy gondoltam, ne haragudj… Jajj kicsim, ne haragudj…

-De haragszom. Minden bajod van már, semmi sem jó neked. Ne akarj kisajátítani. A bandáé is vagyok, nem csak a tied.

-Tudom, sajnálom. Csak annyira féltelek. És szeretlek.

-Én is téged.

Na, csak felém fordulsz? Helyes. Na nananananaaaaaa…. Nem ér letámadni, hejj. Oh istenem, a fenének feküdtem én is az oldalamra. Ha ültem volna, nem teper ilyen könnyen maga alá. Ne ostromolj!

-Nem kapsz meg, megmondtam.

-Akkor szabadulj ki…

Mindjárt meg is teszem. Ha tudom… Ahh, ne, Soohyun… Próbálom ellökni, de túl erős. Ne már, ellent kell állnom. Megfogadtam… De ha így csókol… Mégis hogyan tegyem? Ne merd mozgatni a csípődet… Mondom, ne merd… Soohyun… Neee, nem bírom…

-Így nem lesz kamat- súgom a fülébe.

-Oh, dehogynem. Egyszer eltoltál, azt még helyre kell hoznod. De ha most megteszed…

-Akkor mi lesz? Mert mindjárt eltollak…

-Nem teszed meg. Annál jobban kívánsz…

-Tévedsz…

-Ne hazudj! Azt mondtad szeretsz. Bizonyítsd be!

-Nem ezért szeretlek… És ne szívd a nyakam!

-De akarom… Hoon, egy hete nem voltunk együtt, ne kínozz…

-De kínozlak… Beteg vagy…

-Attól leszek beteg, ha most nem kaphatlak meg…

-Tegnap még tengernyi könnyed volt, most meg…

-Megmondták, hogy rendbe jövök. Ez nem ér meg egy kis ünneplést?

-Nem ilyet… Hagyd abba, mielőtt….

-Mit mielőtt? Rajtad fekszem, azt hiszed, nem érzem, hogy ott lent már rég más véleményen vagy?

-Utállak… akkor sem kapsz meg…

-Utálj… és akkor is megkaplak…

De nem. Nem szabad. Pedig akarom. Ajj az istenit, persze, hogy akarom. Kell nekem. De nem… de ha most eltolom… Biztosan megharagszik. És… igaza van, már rég feltüzelt. Meglep, hogy még ilyen tiszta a tudatom.

-Csalódni fogsz, ha az eszedre hallgatsz kis nyuszim.

Legalább ne ilyen aljas suttogással mondaná. A fenébe is. Nesze neked karácsony. Egy pár hónappal előbb.

-Akkor vetkőzz….

……….

Érte, másért nem...-17

Túlhajtva…

Az utóbbi pár hét, sőt lassan hónapok, felettébb jól teltek el. Minden szép, és rózsás. Vesszük fel a dalokat a következő lemezünkhöz, kicsit maszkulinabb lesz, mint az eddigiek. Mennek a próbák, a nyilvánosság elől is visszavonultunk kicsit. Bár akár napi 6 órát is énekelünk, ami nagyon megterhelő, kedvez is nekünk az, hogy nincsen körülöttünk tömeg. Hiszen így többet lehetek együtt Soohyunnal. Mostanában minden rendben van köztünk. El sem hiszem. Még mindig nem. Hogy szerethettem én bele? Pont egy pasiba? Aki ennyire bolond, kedves, és ijesztő is egyben. Olykor, próbákon, ha valami úgy nagyon nem tetszik neki, határozottan megijedek tőle. Fel tudja emelni a hangját, bár ezt eddig is tudtam, de gondoltam talán megenyhül, most, hogy együtt vagyunk. De tévedtem. Ugyanolyan szőrös szívű, ha bal lábbal kel. De estére azért jobb kedve szokott lenni. Az kéne még, hogy kirúgjon az ágyából. Na meg még mit nem. Sokszor elgondolkodom az eddigi hónapok eseményein. Nem is olyan nagyon régen, még azon paráztam, hogy milyen lesz beköltözni egy csapat, összeszokott férfiember közé. Vajon befogadnak majd? Kedvelni vagy utálni fognak? Vajon leszek-e elég jó nekik? Mennyit tudok hozzájuk képest? Minden rendben lesz? Aztán lássanak csodát, beköltöztem. Minden kezdeti félelmem elszállt. Emlékszem még, hogy Kevin milyen rideg is volt hozzám az elején, most meg néha csak úgy odajön hozzám, hogy megöleljen. Arra is emlékszem, hogy eleinte nem tudtam kiigazodni Soohyunon sem. Az édes mosolya lehengerelt, de néha olyan kis genyó volt. Máskor meg egy kis maci, aki előtt mézes madzagot húznak. Bár néha még mindig ilyen. Ha rossz kedve van, jobb kikerülni. Ritkán fordul elő, de hát ez mindenkivel megesik néhanapján. Aki szintén baromi morcos tud lenni, az Eli. Azt hittem, ő is valami ultrabolond ember, de egyébként nagyon is aranyos. Főleg, ahogy Kevinnel bánik. Olyan jól megértik egymást, és a rajongók is imádják őket. Ők a tökéletes U-Kiss pár. Álompár- szokták nekik írni. Bolondok. Pedig hajajj, ha egyszer rá jön Kevinre az öt perc, ami persze tovább tart, akkor aztán van ne mulass. De az is feltűnt a hónapok alatt, hogy mennyivel felnőttebb, és férfiasabb kamerák mögött. Tud olykor még így is cefet lányos lenni, pláne, ha hisztizik, de… Bár ebben azt hiszem Kiseop a nyerő. Az ő cifra szenvedését senki sem überelheti. AJ pedig olyan jól képes ezt lekezelni, hogy hihetetlen. Látszik, hogy ő a csapat agya. Ő a legértelmesebb és a legokosabb is köztünk. Ha nagy a baj, többnyire ő a probléma megoldásának a kulcsa. Azok a trollkodások- nem is hittem volna, hogy szobatársam is benne van az ilyenekben, de mindig benne van. Mint, amikor ismételten egy vámpíros horrorfilm megnézésére adtuk a fejünket. Ez nem is volt olyan régen, talán két hónapja. Mindenki a tévét nézte. Vagyis majdnem. Soohyun bealudt, Dongho és Kevin összebújva- általában így szokták. Eli és AJ között ült Kiseop. Istenem, de trollok voltak akkor. Köztudott, hogy Seopíí nem éppen a bátorságáról híres. A filmet is alig merte nézni. Párnával az ölében, jóformán elbújva a kanapéban. Az a másik kettő meg egyszercsak megbökte az oldalát. Az ulzzang akkorát sikított, hogy leaderem leesett a földre, a DongVin páros a szobájukig szaladt, a két tettes meg visítva röhögött. Én azt sem tudtam hirtelen, hogy mi a nevem, én is megijedtem. Persze utána AJ magához húzta a remegő szerencsétlent, még át is ölelte, de látszott azért, hogy Kiseop eléggé megharagudott. A film vége felé meg Jaeseop-ah azzal szórakozott, hogy beleharap az ulzzang nyakába. Egyszer ezt már eljátszották korábban, és már akkor is érdekes lehetett, de ez így, uh. Már majdnem elhittem, hogy tényleg beleharapott a nyakába. Seopí meg totál kipirulva tűrte. Erre sem tudtam gombot varrni. Aztán volt még egy hasonló eset. Az éjszaka kellős közepén egy hatalmas sikítás. De az a fajta, amikor valami baj van. Megijedtünk. Volt egyszer, hogy Kevin csúnyán elvágta a kezét üvegszilánkokkal, és én személy szerint nagyon frászt kaptam, hogy esetleg ismét ez a szitu. De szerencsére persze nem ez történt. Bár az áldozat ismételten Kevin volt. Ahogy Eli elmesélte, igazából szakadtunk a nevetéstől. Beszállt hozzájuk egy imádkozó sáska- nyitva volt az ablak. De hogy hogy került fel ilyen magasra, az azóta is rejtély. A galamb már épp elkapta volna barátja párnáján csücsülő rovarkát, de ártatlanul alvó társa pont kinyitotta a szemét. Konkrétan szemezett egy nagy és zöld szárnyas izével. Akkor sikított fel. Mire beértünk a szobába, a galamb kiterülve a földön, Kevin a paplanjába gabalyodva Eli ágyán totál riadt arccal. Mikor nagy nehezen kiszedtük belőlük, hogy mi a baj, csak a fejünket fogtuk. De ház ezzel ugye még koránt sincs vége. Emlékszem, hogy egyszer Kiseop beetetett minket, hogy pókot látott a szobánkban. Időközben kiszedtem belőle, hogy csak megijedt attól, hogy Soohyun együtt látta AJ-vel. De hát, semmi sem lehet ilyen egyszerű, nemde? Egyik este megyek az ágyam felé. Épp egyedül aludtam- kell néha az is- és már feküdtem volna be, mire mit látok meg? Hát nem egy pók mászik pont a párnámon? Én is sikítottam egyet. És engem is kiröhögött mindenki. De aztán leaderem kirakta az ablakon a szőrös szörnyeteget. Vagy lehet nem is volt szőrös, de jó nagy volt. Na jó, nem is volt olyan nagy. De póknak akkor is pók volt. Ki is cseréltem a huzatot helyből. Nem is volt vicces- persze ezt mindenki más máshogy gondolta. Örültem nekik. Aztán még ott vannak a DongLi-féle csetepaték. Azok ketten egyszerűen eszméletlenek. És elvetemültek. Dongho egyszer megcsinálta, hogy összeöntötte az össze fellelhető Red Bull doboz tartalmát, és felforralta. Majd fogta az egészet, tett bele egy csomag sütőport, és tepsiben bevágta a sütőbe. Szép trutyi lett belőle. Hihetetlen a kölyök. Hogy jutott ilyesmi az eszébe, nem tudom. De Eli paprikavörös arca hajajj. Éreztük mi, hogy ebből bosszú lesz. Lett is. Egyik este a galamb főzött vacsorát nem sokkal az incidens után. Senki sem gyanakodott, nem is adott rá jelet. A vacsi után halljuk, ahogy a maknae visítva fut a toalett felé. Kiabált is ezerrel, hogy megöli a galambot. Nem esett le elsőre, de aztán rájöttünk. Eli hashajtót tett a kölyök kajájába. Soohyun azért kicsit megszidta, mert így két órán keresztül foglalt volt a mellékhelység. Ennek annyira nem örültünk, de kibírtuk. Szegény Dongho utána egész este mellettem nyavalygott. Leaderem nagy örömére. Olyan kis féltékeny tud lenni. Pedig én közöltem vele, hogy már pedig néha akkor is vagy egyedül, vagy a maknae-val fogok aludni. Mert attól még őt is nagyon szeretem, csak nem egészen ugyanúgy. Egy másik este ismét kiabálásra futottunk ki a konyhába. Dongho kicserélte a sót és a cukrot az üvegcsékben. A többiek már ettek, mi Soohyunnal filmeztünk, gondoltuk előbb befejezzük, és csak utána megyünk ki. De aztán ennek örömére főzhettem új vacsorát. Ráadásul bele is telt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy mi nem stimmel. Dongho csak sírt a nevetéstől, de képtelen volt kinyögni akár egy szót is. Eli fortyogott, hiszen kárba veszett a munkája. A többiek meg prüszköltek, köhögtek, fújták az orruk. Elég ehetetlenre sikerült így az étek. De a galamb bosszúja megint egeket vert. Mosásnál, mert most ő volt a soros, a maknae több fehér ruháját is rózsaszín vízbe áztatta. Még a cipőfűzőjét is. Rózsaszín-fehér csíkos lett minden. Dongho nagyon ki volt akadva, de megbosszulta a bosszút. Fogta a rózsaszín festéket, és Eli nyakába öntötte. Még jó, hogy csak ruhafesték. Némi zsíroldóval lejött a galamb bőréről. Kevin elég sokat sikálta szegényt. Hihetetlenek komolyan. Egy másik alkalommal megint JaeEli páros volt a troll. Bezárták próbán a takarítószeres helységbe Kiseopot és lekapcsolták az áramot, ezáltal tök sötét lett odabent. Szegény úgy könyörgött nekik, hogy engedjék ki. Nem tudom miért élvezik ennyire, hogy ráhozzák szegényre a frászt. Miután kinyitották kulccsal az ajtót, az ulzzang olyan erővel vágta ki, hogy AJ-t pont fejen találta, és fel is döntötte. Kiseop csak nevetett egyet kínjában és elmenekült. Akkor két napig rá sem nézett szobatársamra. Annyira nem lett vicc a dologból. Jaeseop-ah meg folyton engesztelni próbálta. Ölelgette- volna, de mindig el lett taszítva. Aztán egyik este, ahogy Kiseop a kanapén bambulta a tévét, a macsek letérdelt elé, és egy édes kis plüss macit szorongatva, ártatlan, csizmás kandúr szemekkel nézett a sértettre. A maci mancsai között egy szívecskét szorongatott. Nagyon édes volt. Az ulzzang sem bírta tovább, kibékültek. Azóta már többször is láttam, hogy azzal a macival alszik együtt. Olykor átjött hozzánk is, vagy épp szobát cseréltünk, és akkor is magával hozta. Ha AJ-vel aludt együtt, a maci akkor is ott volt a kezében. Szobatársam beletrafált, hogy mi kell szegénynek. Aztán, még amin nagyot szakadtam, az is megint a maknae-hoz kapcsolódik. Egyik reggel az istenért sem volt hajlandó felkelni, de még nekem sem. Még a reggeli kedvéért sem. Soohyun meg megfogta a bokájánál, és elkezdte kihúzni a szobából. Amaz a takaróba kapaszkodva nem hagyta magát, de révén, hogy masszívabb támaszt nem talált, így hason végig lett húzva a paplannal együtt a házon. Lett volna, csakhogy a nappali felé menet leaderem megbotlott a szőnyeg szélében, és hanyatt esett. Dongho azon nyomban visszamenekült a szobába. Odamentem páromhoz, hogy felsegítsem, de inkább lehúzott magához és befeküdt az ölembe. Közölte, hogy ha a maknae sem kel fel, akkor ő sem fog. Innentől a galamb vette át a vezetést. Fogott egy lábas meleg vizet, bevitte a hétalvó szobájába, és nyakon öntötte. A következő kép epic volt. Dongho csurom vizesen, kapálózva fut a galamb után, aki meg röhögve próbál elmenekülni előle. Kergetőztek egy ideig a nappaliban, de aztán a kölyök hasra esett Soohyun lábában, ami egy pillanattal előbb még nem volt ott. Dög egy leader néha azért. AJ karöltve Eli-al megfogták, felöltöztették, és megtömték, mint a libákat szokás. Húsz perc múlva mindenki puccba vágva állt az ajtóban. Kemény reggel volt. De jót nevettem akkor is. Aztán egyik este leaderem jött be hozzám a szobába, éppen olvastam. Pattogott, valamitől nagyon jó kedve volt, és olyan ügyesen csapta be maga mögött az ajtót, hogy pont rávágta az ujjaira. Utána már a fájdalomtól pattogott. Beült mellém és csak nyafogott. Annyira bolond, istenem. Kapott rá gyógy puszit. Utána meg bújt, mintha nem is tudom, a plafon szakadt volna a fejére. AJ is bent volt, és majd megfulladt a röhögéstől. Soohyun öt perc után hozzá is vágott egy párnát. Az enyémet persze. De visszakaptam, elég erősen. Aztán megint el lett hajítva, és kialakult egy kis párnacsata. A hangokra betársultak a többiek is, és megint kinyírtunk vagy öt párnát. Nálunk a párnák fogyóeszközök. Kevin meg volt olyan ügyetlen, hogy pont a torkára kapott egy tollat, elkezdett fuldokolni. Eli teljesen megriadt. Nagy nehezen sikerült orvosolni a dolgot, de szegény fiúnak már a könnyei is kifolytak. A galamb ölelgetve, simogatva vezette vissza a szobájukba. A többiek kedvét azért szerencsére ez nem szegte. Oh és igen, még valami. Olyan jó most így ezekre visszaemlékezni. Egyszer AJ belopózott az ulzzang mögé, és eltakarta a szemeit. Eli is ott volt és elváltoztatott hangon kérdezte meg, hogy na vajon ki lehet. Erre Kiseop hátra tette a kezeit, pont AJ fenekére, mire közölte, hogy ez biztosan Jaeseop-ah. Mindenki nagyot lesett. A fenekéről ismerte fel. Aztán Kevin is kipróbálta a dolgot, és őt is felismerte. Nem semmi az ulzzang, hogy így ismer mindenkit. Vagy csak őket? Nem tudom. Bár úgyis mindig piszkál valakit. Mint drága leaderem. Ki nem bírja, hogy ne cukkoljon valakit. Ha nem engem, akkor a többieket. Donghot szokta olyan csikicsatában részesíteni, hogy annak esélye sincs visszatámadni. Meg a múltkor addig hajszolta Kevint, míg az meg nem ölelte. Mintha az én ölelésem nem lenne neki elég, chö. Na de nem baj, én se csak őt ölelem. Szóval igen, eltelt a nyár. Kemény munkával és sok hülyeséggel. Több, mint fél éve vagyok tagja a bandának. Hónapok óta vagyok együtt Soohyunnal, konkrétan a leaderrel. És igen, úgy együtt. Én sem értem, hogy alakulhattak így a dolgok, de megtörténtek. Nem bánom, imádom, hogy vele vagyok. Nagyon szeretem, és úgy érzem, ő is szeret engem. Már vagy egy órája csak szuszogását hallgatom és lesem arcát. Annyira békés. Remélem, szépeket álmodik. Holnaptól még keményebb munka vár ránk. Jönnek a koreó tanulások. Tudjuk, hogy az új klip, a Neverland még sok meglepetést tartogat a számunkra. Remélni tudjuk csak, hogy elég ütős comeback lesz, és még több Kiss Me csatlakozik majd a fandomhoz. Igazából már kíváncsian várom, hogy mi sül ki belőle. A szám nagyon tetszik, ahogy az összes többi is az albumon. Viszont már most nagyon kimerültek és fáradtak vagyunk. Mi lesz itt még később? Na jó, de most már aludnom is kéne. Nyomok még egy puszit kedvesem homlokára, és már alszom is. Remélem…

Az elmúlt egy hét hihetetlenül kemény volt. Ez a tánc egyszerűen megcsinálhatatlan. Nagyon nehezen hozzuk össze. Holnap klipforgatás. Aztán nem sokára megjelenik az album, jön a comeback. Érezhető már most a bandán a frusztráltság. Mindenki nagyon ki van merülve. Sokkal jobban, mint az előző albumnál.

-Gyere vissza te átkozott galamb!!- he? mi ez? Miért hallom Soohyun hangját? Hát nincs itt mellettem?... És nincs. Mikor kelt fel? És én miért nem ébredtem fel? Miért nem keltett fel? És mit csinált már megint Eli? Na, ennek most utána kell járnom. Kimegyek a szobából. Leaderem egy szál törülközőben kergeti a galambot a nappaliban, akinél nyilvánvalóan a ruhái vannak. Elfelejtette bezárni a fürdő ajtaját? Akkor így járt.

-Ne nevess te nyúl! Neked nem mellém kéne állnod?

-Miért nem zártad be az ajtót? Tudhattad volna, hogy valaki kapni fog az alkalmon…

-Na látod? Még ő is érti…

-Mi az, hogy még ő is?

-Kicsit lassú vagy mostanság kedves Hoon nyuszi.

-Dehogy vagyok lassú… csak nem vagyok olyan eszetlen, mint ti.

-Eszetlen? Tudod ki az eszetlen!

-Tudom, épp most mondtam…

-Na megállj, ezért még kapsz!

-Előbb kérem a ruháimat, utána adhatsz neki!

-Na de Soohyun!

-Te sem védtél meg, tőlem se várd el!

-De én nem vétettem semmit!

-Csak le hülyézted!

-Ő meg lelassúzott engem…

-Van is benne igazság…

-Igazán? Drága kedves Soohyun, ma biztosan nem alszom veled!

-Nyaaaaaa Hoooon! Ne hisztizz már.

-Oh és mellesleg Eli, nem végeztél teljes munkát.

-Ezt hogy érted?

-A törülközőjét meghagytad…

-HOON!!- de én már hátat is fordítottam. Gyorsan felöltözök és visszamegyek a konyhába reggelit készíteni. Ezért azt hiszem, még kapok, de nem én kezdtem. Jájj, áucs! Ez meg mi volt??

-Soohyun! Mit művelsz?

-Ezt a beszólásodért…

-Te most komolyan a türcsiddel verted hátsón?- Kevin, köszi a helyzetelemzést.

-Tud ám csípni, kipróbálod?

-Dehogy próbálom. De szerintem a tenyereddel többre mennél.

-Azzal nem ütni szoktam.

-Hejj!! Itt vagyok ám!

-Legyél… nem zavarsz- Kevin! Atyaég, hol élek én? Na de… hejj… ez most mi volt? Kaptam egy leheletnyi csókot, ahogy a drága Kevinünk elfordult. de leaderem már megy is tovább. Annyira azért nem poén a becsavart törülközővel ilyet játszani, tényleg tud csípni. Nézek rá szúrósan, hátha átégetem a hátát. De nem, persze hogy nem. Na nem baj, haladjunk.

-Te komolyan ennyire hülye vagy?- jajj, a konyhában is megy a balhé, éljen. Most éppen ha jól látom Kiseop és Dongho vitáznak.

-Nem vagyok hülye te égetni való gyurmafigura!

-Mindent összepiszkító hormonzavaros macska!

-Egocentrikus idióta nagyarcú gumilabda!

-Csorgó nyálú, bűzös leheletű, aljas troll!

-Bűzös leheletű? Minek szagolod a számat?

-Szaglás nélkül is érzem!

-Ajha! Akkor mutáns vagy, ha szaglás nélkül is érzel szagokat!

-Nem úgy értettem!

-Tényleg? Elég ostoba lehetsz, ha fogalmazni sem tudsz!

-Te ne kötekedj az idősebbel!

-Miért, mi lesz? Elvered a sejhajom?

-Nem, azt majd én megteszem- Soohyunom, ne ilyen szigorúan.

-Ne szólj bele… intézd el Hoont, ha jól vettem észre, elég stresszes mostanság.

-Te átkozott, ezt mégis hogy merészeled?

-Mondd, hogy nincs igazam!

-Közöd sincs hozzá, nemhogy igazad!

-Chö, kit érdekel?

-DONGHO!- hallom Kevin és Eli hangját egyszerre. Ez tényleg nem volt szép tőle. És még szép, hogy stresszes vagyok, de nem azért.

-Mi van?

-Ez már túlmegy minden trollkodáson!- Kevin hangja is szigorú.

-Add vissza Seopínak a sim kártyáját!- oh, hogy innen indult a dolog.

-Adom, adom- kezébe nyomja és visszamegy a szobájába.

-Lehet, hogy csak poénkodni akart, de túllőtt a célon.- ebben most AJ-nek igaza van.

-Majd én beszélek vele- ajánlja fel a galamb. Furcsa, hogy pont ő, de engem nem zavar. Nekem most nincs kedvem ezzel foglalkozni.

A nap további része csendben telt. Ahogy az elkövetkező többi is. Két nappal vagyunk a comeback előtt. Hatalmas a nyomás mindenkin. Valami nagyon nem stimmel, valami rossz van a levegőben. Olyan szörnyű előérzetem van.

-ÁÁÁÁáááááá- Eli kiált fel.

-Mi a baj? Úristen, jól vagy?

-A térdem nagyon fáj! Áh…- összekuporodva fekszik a földön.

-Hívom az orvost!- mondom és kapom is elő a telefonom.

Eli lesérült. Rosszul mozdult. Istenem, a fellépéseket is ki kell hagynia. Jajj szegény. Annyira el van keseredve. Soohyun is teljesen fel van borsozva. Nagyon ideges. Ahogy a galamb otthon fekszik és pihen, mi keményen dolgozunk. Kevin nagyon szomorú és riadt is még mindig. Miért is ne lenne? Félünk ezektől a fellépésektől mindannyian. Nagyon kellemetlen ez az egész. És van még valami, amitől rettegek. Leaderem egyre fáradtabb. Lelkileg és fizikailag is. Kicsit távolodik is tőlem, de én ezt nem akarom. Próba után beszélek vele.

Bekopogok.

-Gyere be!- nah, legalább most kiszól.

-Szia!

-Oh szia! Gyere be. Valami baj van?

-Én is ezt akartam kérdezni. Távolságtartó vagy mostanában.

-Ne haragudj, nem akarok tőled eltávolodni, csak… annyira tele van a fejem. Azt sem tudom, hol állok.

-Tudom, és értem is. Rettegek én is, de éppen ezért lenne rád még inkább szükségem.

-Bocsáss meg. Törődöm veled, ugye tudod?

-Persze, tudom. Idebújhatok?

-Gyere!- nem kell kétszer mondani. Beülök lábai közé, arcomat mellkasába temetem. Érzem, hogy átkarol. Simogatja karomat. Annyira jó érzés. Még mindig. Mintha ez lenne az első. Pedig nem. Már a többiek előtt is sokszor vagyunk így együtt. Csók még nem csattant a fiúk előtt, de bújni szoktunk. Csak mosolyogni szoktak ránk. Hál istennek. Senkit sem zavar.

-Kimerültem- érzem mellkasán, hogy mélyet sóhajt.

-Én is. De Soohyun…

-Hm?

-Ugye nem lesz semmi baj?

-Nem, ugyan Hoon. Nem lesz semmi baj. Én itt vagyok, és itt is leszek.

-Tudom… De akkor is… olyan rossz előérzetem van. Akkor is volt, mielőtt Eli lesérült. Félek, hogy most sem tévedek.

-Remélem, hogy mégis. Hoon, ne félj, nem lesz gond.

-Remélem én is, hogy nagyon tévedek. Mert, ha esetleg te sérülsz le…

-Ugyan már, nem fogok. Képtelenségekről fantáziálsz…

-Ezt nem nevezném fantáziálásnak. És te sem vagy sérthetetlen.

-Honnan tudod? Még nem volt bajom eddig.

-Eddig kicsim, eddig…- öhm… upsz… pedig nem szoktam becézni, de ez most kicsúszott. Ő is megakadt. Ajajj, remélem nem haragszik érte. Nyom egy puszit a buksimra, akkor nem haragszik. Huh. Na nem mintha haragudnia kéne, hiszen együtt vagyunk, de azért akkor is furcsán hangzik. Viszont… el fogok aludni. Még pár perc és…

Hmmmmmm, mi történt? Oh elaludtam. Tényleg. De… felnézek, és Soohyun is alszik. Sötét van. Jó sokat alhattam. De édes, így ülve, engem tartva aludt el.

-Soohyun!- suttogok neki.

-Hm?- de eszméletlenül édes ilyen álmos fejjel.

-Feküdjünk el rendesen.

-Én éhes vagyok.

-Oh, akkor menjünk ki enni.

-Kiseop?

-Úgy látom nincs itt.

-Átcuccolhatott AJ-hez, amíg aludtunk.

-Elég valószínű.

Megyünk kifele. Eli jószokásához híven megint tett nekünk félre vacsit. Köszönjük, galamb. Gyorsan behabzsoljuk a falatokat. Spuri fogat mosni és már mehetünk is az ágyba. Ahogy elfekszünk egymással szemben, rámnéz és rám mosolyog.

-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?- hangja lágy és kedves.

-Tudom… én is téged.

-Ugye nincs semmi más baj? Vagy van?

-Nem nincs semmi. csak ideges vagyok már nagyon.

-Igen, én is. Amit ma reggel mondott Dongho, hogy nem törődöm veled eleget…

-Ugyan már Soohyun. Mindenki ki van merülve, ideges, frusztrált, ne vedd komolyan. Túl lőtt a célon. És igenis eleget törődsz velem. Most is itt vagy.

-Mert te bejöttél.

-Te átjöttél volna hozzám, nem, ha én nem jövök?

-Persze. Képtelen lennék most egyedül aludni.

-Nekem ennyi elég is.

Odabújok hozzá. Nyomok egy puszit a nyakára, és bújok tovább. Átkarol. Erősen szorít magához. Még, hogy nem törődik velem eléggé. Valahányszor csak a közelébe kerülök, megölel, bújik, ad egy puszit, még a fiúk előtt is. Donghonak nagyon nincs igaza. Még ha ő éppenséggel a kapcsolat egy másik részére gondolt, akkor sem. Azzal sincs probléma, ami azt illeti. Csak jutnánk már el egyszer odáig, hogy nincs itthon senki… Ez a csendben kell maradni dolog már az őrületbe kerget. Minden önuralmamat felemészti. Egyébként viszont nincs okom panaszra.

Hm? Hol vagyok? Mi ez a kastély? Valami szellemvár? Huh. És egyedül vagyok. Hogy kerültem ide? Na mindegy, lássuk mi van itt. Egy nyikorgó lépcső. Tökéletes tartozéka az üres, elhagyatott és pókháló szőtte kastélyoknak. Nevetés? Nevetést hallok? Benyitok a szobába, azt hiszem innen hallom. Kevin? És Dongho? Ti meg min nevettek? Mintha valami nevető görcs lelte volna őket. Na jó, nem érdekelnek. Mi van még arrébb? Egy másik szoba. Zongora zenét hallok. AJ van bent. Jesszusom, úristen. Atyaég. Wááá ez most komoly? Hogy válhattak el az ujjai a kezétől és játszhatnak maguktól? Édes istenem. Mindjárt hányok. Tűnjünk el innen. Következő. Egy… mi ez? Eli Red Bullban úszik? Ez aztán testhez álló. Neki való tevékenység. És Kiseop meg szívószállal nyomatja magába? Pff, nem is tudtam, hogy ő is szereti. Te jó ég, hova kerültem én? Mi ez itt? Olyan valóságszerű. Uh, ott egy nagy ajtó. Nyissuk ki. Nahát, egy sziklaszirt. Soohyun? Miért állsz olyan közel a széléhez? Mi van alattunk? A tajtékzó tenger. Sziklákkal. Nagyszerű. Soohyun kérlek, lépj hátrébb. Igen, kérlek, fordulj felém. Így van, most pedig gyere. Nyújtom kezemet felé, de ő csak néz. Azok ott könnyek? Édesem, te sírsz? Had fogjalak meg, kérlek, enged közel. Ne hátrálj! Kérlek! Az ott a szakadék széle! Ne lépj hátra! Soohyun! Soohyun! SOOHYUN!!!!!!!!

-SOOHYUN!!!!

-Úristen, Hoon, itt vagyok, mi a baj?

Jézusom, láttam, ahogy lezuhant, ahogy a szikláknak csapódott. Istenem, istenem, hál istennek csak álom volt.

-Jézusom Hoon, rosszat álmodtál? Ne sírj kérlek, ne sírj. Csak egy álom volt, csak egy rossz álom…

-Ne engedj el! Ne engedj el! Miért hátráltál? Miért nem jöttél felém?

-Hoon! Kérlek… én nem foglak soha elengedni. Csak álmodtál! Nézz rám, nézz rám! Csak álmodtál!

-Azt álmodtam, hogy lezuhantál egy szikláról a mélybe… láttam, ahogy a szikláknak…

-Csssss, semmi baj. Semmi baj. Nem volt igazi.

-Hejj fiúk, minden rendben?

-Persze Eli, csak rosszat álmodott. Aludjatok tovább.

-Olyan rég nem álmodtam. Most miért kellett megint? És miért ilyet? Én nem akarlak elveszíteni!- nem bírok parancsolni a könnyeimnek. Istenem, ez olyan rémálom volt… Soha többé ilyet nem akarok.

-Nem fogsz elveszíteni. Kicsi nyuszim… én nyuszim… Nyugodj meg kérlek, csak egy álom volt.

-És ha nem? És ha ez egy előjel volt? Hogy valami történni fog?

-Ugyan kicsim, nem lesz semmi baj.

-És ha mégis?

-Hoon! Figyelj rám! Nem lesz semmi baj! Minden rendben van! Ne keverd az álmokat a valósággal. Amúgy is azt mondják, hogy aki rosszat álmodik, azzal valami jó fog történni. Szóval valami jónak nézünk elébe, oké?

-Oké… de Soohyun…

-Cssss, Hoon, elég legyen. Gyere, feküdjünk vissza.

-Ne engedj el…

-Nem foglak…

Nem tudom, hogy lehetséges ennyire közel bújni valakihez, de nekem most sikerült úgy érzem. Érzem, hogy remegek. De ölelő karjai biztonságot nyújtanak nekem. Istenem, csak legyünk már túl ezeken.

Reggel elég nyúzottan ébredtem. Mindenki kérdezgette, hogy rendben vagyok-e, de persze rendben vagyok. Azt hiszem. Remélem. A következő pár hét el is telt és nem történt semmi. Hál istennek úgy tűnik megnyugodhatok. Még mindig néha kísért az a rossz előérzet, de egyre kevésbé. Lassan egy hónap is eltelik, mindjárt október. A promóció október végéig tart elvileg. Csak éljük is túl addig. Ma is jön egy próba, tánc énekkel. Éljen. A legkimerítőbb. De hát, koncerteken is így kell.

Irány a terem. Gyakoroljunk. Azt hiszem, jók vagyunk, minden jól megy. Már vagy három órája csináljuk. Épp szünet van. Alig élünk már. Mindenki fáradt. Ahj és ne már, mehetünk is vissza. Legalább egy kicsivel több szünetet adnának nekünk. De persze nem. Haladjunk.

Soohyun? Soohyun? Mi történik? Megakadt a hangja? Elhalt… és… miért állsz csak úgy ott Soohyun? Mi történt?

-Soo…….- összeesik?!

-SOOHYUN!!!!!!!

…….