Misztikus versenyfici :))

Egy nem átlagos nap a sok átlagos nap között…

Ez a nap is átlagosan kezdődött. Ugyanúgy, mint bármely másik átlagos nap. Habár így jobban belegondolva, az ő életük a legkevésbé sem átlagos és a napjaik kimerítik az „extraordinary” fogalmát. Ennek ellenére számukra ez már megszokott, ez az élet, így telnek a napok, így, ha relatívan viszonyítunk, akár még átlagosnak is mondhatjuk. Kiseop kócos és álmatag feje az ébresztőóra elég erőteljes és felettébb indulatos lecsapása után, vagy éppen Hoon akkora ásítása, hogy Soohyun védekező pozíciót vesz fel, nehogy a nyúl keresztben lenyelje. Ez mind nagyon hétköznapi. Legalább is az ulzzang fejében ez semmiféle megkülönböztetéssel nem járt. Szokásukhoz híven ma is próba, dalfelvétel, próba, ének, próba, dalok, próba… és a fonal máris elhagyva… Ahogy a kis nyuszi kezébe kapva a legkevésbé sem könnyen beszerezhető vagy éppen olcsó telefonját, gyorsan felnyomott egy kicsit sem egoista tweetet, hogy legyen mindenkinek HoonMorning-ja. Úgy bizony, a nyuszi szereti, ha HoonMorning van. De miért ne szeretné? A rajongók is szeretik, hát hogy is ne szeretnék?

Indulhat a nap. Bár nem ártana bedobni valami élelemfélét is, futott át a leader agyán, így megfogva az ominózus merőkanalat, amit már korábban bemutatott egy videó kapcsán, lapátolni kezdte a müzlit. Tettén felbuzdulva mindenki megragadott valamilyen evőeszközt, vagy legalább is a konyha valamilyen felszerelését, és mint jó csapat, szófogadóan és meglepően hatékonyan követték vezetőjük magánakcióját. Ami ezáltal megszűnt, mint magánakció, és átkonvertálódott csoportos elkövetéssé. Aztán persze nem ártana felöltözni sem, holott egyes ruhadarabjaik, amiket utcára vagy éppen interjúkra adnak rájuk, nem sokban különböznek a hálócuccuktól. Természetesen könnyen megeshet, hogy ez csupán egyéni vélemény, és senki más nem gondolja azt, hogy azoknak a ruháknak akár a legkisebb közük is lehetne a pizsamákhoz. A reggeli öltözködésben kiváltképpen az a mókás, hogy bár nagyon is gyorsan képesek elkészülni, az embernek mégis az az érzése támad, hogy egy lánybandához tévedt be. Mikor Eli már haptákba vágva csörgette toporzékolva a kulcsát a bejárati ajtó előtt, Kevin egy tipikusan tinilányos sikollyal jelezte, hogy át kell még öltöznie. Még egyszer. Hogy ez már hányadik, azt még a jó Isten se tudja. Soohyun nagyokat sóhajtva totál dögös és kegyetlenül halálos mély hangján bandukolva kifelé az ajtó felé veti tekintetét a galambra, szavak nélküli megjegyzéssel, hogy „már megint”. Eli csak meggolyóztatja szemeit, de nem reagál. Dongho bár fel van öltözve, és még meg is reggelizett, a haja is szépen belőve- bár fodrásznál még nem jártak, szóval alighanem csak szerencsésen aludt- mégis olyan arcot vágva csatlakozik a félkész bandához, mint akin konkrétan egy úthenger ment át. Ami azt illeti, még ez is nagyon is hétköznapi. Vagy minden napi. Mindegy, melyik kifejezést használjuk. Szép lassan Hoon és Kiseop is bepattognak az előszobába. Cseverésznek, fecserésznek, feltűnően vidámak. Hogy miért? Ki tudja, talán csak jobb lábbal keltek fel. Vagy álmodtak valami szépet. Talán megálmodták, hogy a macska nem sokára hazajön, talán még akár idő előtt is. No, az milyen szép lenne. Kevinre megint várni kell persze. De nem sokat, na ez már nem hétköznapi. Vagy mégis? Lehet, hogy csak a fiúk időérzéke csal? Pedig mindenkin van óra… Lehet bonyolult leolvasni? Vagy csak túl reggel van még? No mindegy, nem is számít, végre menet kész a banda. Vagy csürhe, mert bár mindenki tökéletes, mégis… Az a reggeli totál kómás fej és arc az összesnek majdnem az ellenkezőjét sugallja. Hát, de mit van mit tenni, menni kell és kész. Ma nincs interjú, így ha egy kicsit mosott és kicsavart rongyok is egész nap, olyan hú de nagyon ez most úgy konkrétan tárgytalan.

A már megszokott tempóban és ritmusban telt el a nap. Semmi érdekes vagy említésre méltó nem történt. Nem úgy, mint az ezt követő éjjel. Az ember azt hinné, már nem tudnak neki meglepetést nyújtani a fiúk, sőt, még ők is azt hiszik, hogy mindent tudnak egymásról vagy a világról, aztán történik egy ilyen és bumm… A hitük máris elszállt. Vagy legalább is alakot váltott.

Történt ugyanis, hogy Hoon csupán egy üveg vízért csoszogott ki a konyhába, miután egyszerűen képtelen volt aludni valami furcsa érzés kapcsán. Ahogy épp megtette volna utolsó lépéseit, felfigyelt valami nagyon furcsa neszre. Még az érzésnél is furcsább volt. Odapillantva a vér is megfagyott az ereiben. Hirtelen akkorát ugrott volna ijedtében, ha nem lenne lefagyva, hogy talán még a plafont is lefejelte volna. Így hát megeshet, hogy jobb is a lefagyás, megkímélte őt egy igen komoly fejfájástól. Megijedt szegény nyúl, mert nem bírta eldönteni, hogy tényleg emberi lényt lát-e maga előtt. Aztán leesett neki, hogy az biza Kiseop. Csak éppen holdkóros. És ijesztő zombi feje van. Nem is törődött vele többet, biztosan a mosdóba hajt. Ám pár pillanattal és egy megivott pohár víz után a bejárati ajtó kattanása felkeltette a figyelmét. Gyorsan oda is surrant, hogy meglesse, vajon az ulzzang ment ki, vagy egy betörő jött be. Harcra készen nézte a kitárt ajtót. Majd felkapva valamelyik kabátot, amelyik éppen a fogason pihent kifutott a másik után. Végig a lépcsőn lefelé próbálta felébreszteni, magához téríteni, megállítani az alvajárót, de úgy festett, hiába volt mindent küzdősport, ehhez nem elég erős. Kegyetlenül erős és kiváltképpen idegen és furcsa érzés hatalmasodott el rajta is. Mintha Kiseop átadta volna neki, csakhogy békén hagyja végre. Érezték mindketten, ahogy valami, valami megfoghatatlan hívja őket. Azért Hoon még mindig kétkedően váltogatta tekintete célpontjait, hogy most mégis mit kéne csinálnia, de mivel sem megállítani, sem felébreszteni nem tudta társát, így pár perc múlva átadta magát az ismeretlen vonzásának. Átsétáltak az úttesten is, miután kiértek az épületből, ami azért belegondolva enyhén nagyon felelőtlen, de szerencséjükre nem járt arra semmilyen autó. A túloldalt volt egy kisebb füves-fás rész, nem park, de mégsem betondzsungel. Az egyik fa tövében valami nagyon érdekes dolog feküdt. Közelebb haladván a nyúl nagy nehezen- miután kissé kitisztította az agyát- felismerte, hogy valamilyen kis állatkával van dolguk. Jó, de nem macska… nem is kutya… még csak mókus sem… akkor meg mi ez? Kiseop letérdelt mellé és ölébe vette. Egyértelmű volt, hogy a kisállat sérült. Vagy beteg, de valami nem stimmelt. Ahogy az ulzzang simogatni kezdte, az állatka érdekes mormogó hangot adott ki, mint a macskák dorombolása, de az az egy biztos volt, hogy nem macska. Hoon egyre inkább magához tért és egyre tisztább fejjel tudta felmérni a helyzetet. A kisállat hófehér volt, kissé még talán ragyogó is, de a nyuszi ezt betudta az elvarázsoltságnak, hosszú, hegyes és a fejéhez képest nagy fülei voltak, szeme szép kerek és lila… Lila a szeme? Atyaég, a józanabb személy ezt még vagy hatszor leellenőrizte, de tényleg lila volt a szeme. Kis édes pösze orra folyamatosan mozgott, mint a kis nyusziknak szokása. Szőre nagyon puha és dús volt, a farka pedig vékony, hosszú és egy szigony formában végződött. Méretre, mint egy kisebb termetű kutya, súlyra pedig nagyon könnyű. Úgy összességében varázslatos kis teremtény volt. És nem is tűnt valami eviláginak. Kiseop még mindig megbabonázva babusgatta a tüneményt. Azonban, mintha mégiscsak kezdett volna magához térni, még ha csak egy kicsit is.

-Kiseop! Hahó! Föld hívja az ulzzangot!

-Hm? Mi van? Mi tö… Mi a manó ez?- dobta el majdnem a kis élőlényt, de az belékapaszkodott, és rámeresztette hatalmas lila szemeit. Meg kell hagyni, hihetetlenül édes volt.

-Elkezdtél alva járni, idejöttél ki, öledbe vetted és azóta babusgatod. Képtelen voltam téged felébreszteni…

-Öhm… hát én erre semmire sem emlékszem… De nagyon kis édeske… Tartsuk meg!

Hoon csak úgy lesett, mint Mickey egér a moziban, de mire pislantott volna egyet a másik már rohant is vissza a dormba. Szegény nyúl fejét fogva és nagyokat sóhajtva követte a még mindig elvarázsolt társát. Vagyis annyira nem is volt elbűvölve, sokkal inkább a kis állatka rabjává vált. Bár amíg nem származik belőle nagy bajuk, hát addig most miért ne. Egy beteg kis állatkát kinek lenne szíve odakint hagyni egyedül, elveszve… No igen. De mi a jó manó ez az élőlény? Ez még mindig egy megválaszolatlan kérdésnek számított. A két jóbarát ma éjjel egy szobában aludt. Nem állt szándékukban felébreszteni a többieket emiatt. Viszont a kis kirándulás hátrányait reggel igencsak megérezték, méghozzá álmos, fejvisszahúzó utálatos reggel formájában. Mindkettő úgy verte le az ébresztőt, mintha azok fejszével akarták volna őket agyoncsapni. Ahogy Soohyun betámolygott, hogy felverje őket, hozzávágták mindketten a párnájukat. A leader csak úgy állt az ajtóban, és mivel még nagyon reggel volt, így kellett neki egy perc, mire felfogta, hogy milyen támadás áldozata is lett ő valójában. Persze közben a másik kettő is felfogta, hogy ezzel most hadat üzentek, és nagy eséllyel el is fogják veszteni, méghozzá véresen.

-Öhm Hyung…- kezdte az elterelést Kiseop- az éjjel találtunk egy elveszett állatot, nézd!- mutatott maga mellé a kis lényre. Amaz békésen szuszogott, nem ébredt fel a ricsajra.

-Mi féle állatot és hol?- húzta fel a szemöldökét a legidősebb.

-Hát itt mellettem… Mit nem látsz rajta?

-Kiseop, én semmilyen állatot sem látok, biztos csak nem ébredtél még fel, és álmodsz- mondta ezt igazából már magának, mielőtt elmebajjal vádolta volna a másikat és inkább otthagyta őket. A két bűntárs összenézett és igencsak tanácstalanul álltak az egésszel szemben. Lassan kikászálódtak az ágyból és összekaparták magukat. A kis tünemény is követte őket. Kiültek a konyhába betömni valamivel korgó gyomrukat.

-Nevezzük már el!- súgta Kiseop Hoonnak.

-Jó, de minek?

-Nem tudom, de valahogy neveznünk kéne… Legyen Fairy…

-És te ezt kibírod mondani?

-Ki… muszáj lesz, de nem tündéri?

-Oké, rendben, legyen.

-Ti meg mit sugdolóztok ott a sarokban?- szólt közbe a galamb.

-Biztos a képzeletbeli állatkájukról beszélnek- kontrázott a leader.

-Hogy miről?

-Nem is képzeletbeli- durcázott be az ulzzang.

-Hát én nem látok semmilyen állatot- mondta a legfiatalabb és közben bólogatott és helyeselt a többi is. A két elvarázsolt elég meghőkölten nézett össze, de úgy döntöttek nem is erőltetik a dolgot tovább. Pedig Fairy ott ült mellettük és épp kihalászott némi eledelt a tányérból. Nem értették. Bár a nyúlban kezdett egyre jobban körvonalazódni, hogy bizony valami nem egészen evilági lénnyel van dolguk. Vagy mindketten megőrültek és ugyanazt haluzzák. Mókás igazság szerint mindkét eshetőség. Az elkövetkező egész nap pedig mindenféle furcsaság melegágya volt…

Ott kezdődött az egész, hogy már az odaúton a kisbusz kormánya önmagát kormányozta. Vagyis a sofőr majdnem szívrohamot kapott, amikor egy kisgyerek kifutott a busz elé, de a kormány épp időben fordult el anélkül, hogy ő megtekerte volna. A bűnösök látták Fairyt, ahogy a sofőr ölében ücsörgélve önálló vezetésbe kezd. A többiek persze nem. Viszont mivel a kisgyerek biztonságban visszaszaladt a járdára, így nem is firtatták a dolgot. Bárki is hinné azt, hogy ezzel itt véget ért a történet, hát az bizony nagyon nagyot téved. A kis lényke még csak most melegített be. Ahogy a dalokat akarták felvenni, a hang folyton elmászott, a keverés folyton össze-vissza állítódott. Persze, mert Fairy nem bírt leállni a kis gombok, billentyűk levadászásáról. Hoon és Kiseop próbálták elvenni onnan anélkül, hogy túl hülyének tűntek volna, de ez egy nagyon esélytelen küldetésnek bizonyult. Soohyun már őszintén kezdett aggódni a két fiú elmeállapota miatt, holott köztudott, hogy ő sem teljesen százas. És ez még enyhe kifejezés. A következő érdekesség az volt, ahogy a fogasra felakasztott ruhák elkezdtek maguktól leesni a földre. Hiába pakoltál vissza őket, egytől egyig mind le lettek pofozva. A bűntársak már rákvörösek voltak zavarukban. A többiek sem tudták hova tenni a dolgot, de, hogy az egész nap kezdett a feje tetejére állni, az mindenki agyában nyilvánvaló volt. Eli kibontott egy Red Bullt, de meginni már nem tudta. Mintha valami kiverte volna a kezéből… A doboz után kapkodott, és hol megfogta, hol egyre lejjebb ejtette, úgy nézett ki, mint egy épp betanuló zsonglőr. Persze mindenki szakadt a látványon, de a végeredmény… Na az először jeges fagyot, majd még nagyobb hahotát eredményezett. Az utolsó nagy adag lőty éppen Soohyun arcába fröcskölt, ahogy az próbált segíteni a galambnak. Hirtelen néma csend áradt szét a teremben, de ezt Dongho hangos röhögése sikeresen megtörte. Fairy nagyon élvezte a banda jelenlétét, és a sok hülyeséget, illetőleg alighanem azt is, hogy csak az a bizonyos kettő látta minden akcióját. Bár már eléggé feszülten érezték magukat emiatt. De hogy is gondolhatták, hogy ennyi volt? Fairy még kicsit sem szórakozta ki magát. Ahogy megérkezett a rendelt ebéd, valahogy mindenkinek sikerült legalább egyszer, de inkább többször leejtenie az evőeszközt.

-Keresztbe tettetek valakinek, hogy a Karma így megtalált minket?- tette fel a vélhetően jogos költői kérdést Soohyun miután már negyedjére szedte fel a földről a pálcikáját. A nyúl és az ulzzang sokatmondóan összenézett, félelemmel vegyes elfojtott kuncogással próbálták meg titokban tartani a dolgot. Ők látták, hogy a kis lényke pofozza le folyton a földre a tárgyakat, de ha el is mondták volna, ki hitt volna nekik? Nagy valószínűséggel csak kihívták volna hozzájuk a zárt osztály legfelszereltebb orvosait, és minden joguk meglett volna ehhez… Ebéd után a legkisebbnek sürgős dolga akadt a szomszéd helyiségben, de mielőtt még elérte volna a célját, megbotlott a saját- vagy egy aprócska lényke- lábában és cifrán padlót fogott. Állával ért földet, amit utána aztán egész este fájlalt. A többiek jót nevettek, de a nyúl erre bizony már egy kissé gonoszan nézett Fairy-re. Nem tetszett neki, hogy a móka mellett a fájdalom is befigyel, ez így már nem helyes. A szőrmók egy kicsit vissza is húzódott, de Hoon számára is nyilvánvaló volt, hogy valami sokkal nagyobb bűntett elkövetésére készül csak. Méghozzá ellene…

A nap további része szerencsére akciómentesen telt. Kivéve persze a haza utat. Félúton egészen „véletlenül”, de tényleg, semmi köze nem volt egy természetfeletti kis szőrmóknak a dologhoz, szóval félúton hazafele megszólalt a duda csak úgy alanatúr a buszban. Az egész banda, a sofőrrel együtt akkorát ugrott, hogy a 8 főből 5 be is verte a fejét az autó tetejébe. Erre bizony már mindketten a bűntársak közül csúnyán néztek Fairy-re. Persze a kis állatka csak fújtatott egyet, kinyújtotta a nyelvét majd feltelepedett a műszerfalra. Azért a hosszú farkincája csak úgy járt idegesen, mint a macskáké. Csoda is, hogy nem zavarta a sofőrt… Oh hát persze, hiszen nem is látja.

Egészen vacsoráig nyugodalom volt. Sőt, igazából még vacsora közben sem történt semmi veszélyes dolog. Természetesen azért egy-egy falatka a fiúk tányérjából minduntalan rejtélyes körülmények között eltűnt. Csodálkoztak is, hogy ilyen mohón ennének? De szerencsére elintézték egy vállrándítással.

Az esti készülődés során Fairy letelepedett Kiseop ágyára, míg azok a fürdéssel, elpakolással voltak elfoglalva. Persze közben fél-fél szemmel mindig felsandított, mintha csak arra várna, hogy az egyik végre befeküdjön mellé és simogassa. Hoon úgy döntött ma ismét Kiseopnál alszik. A többieknek ez nem volt idegen, mindig variálták, hogy ki hol vagy éppen kivel alszik, sőt nem is szokott mindig mindenki a dorm-ban aludni. De itt még nem volt vége a napnak, de nem ám, közel sem. Ha a fiúk tudták volna, mi vár még rájuk… De a lényeg, hogy jól sült el. Ahogy a nyúl behurcolkodott és igyekezett lepakolni, az ulzzang máris a segítségére sietett. Mi sem kellett több Fairynek, máris ott termett köztük. Sikerült úgy összegubancolnia a paplant a fiúk lábával, hogy azok szépen hátsóra is huppantak. Pontosítva Hoon, mivel Kiseop sokkal inkább az ölébe huppant. Megszeppenve néztek egymásra és csak néztek és néztek… Nem igazán tudták, hogy ez most mi. Mindkettő szíve kezdett megbolondulni. Az utóbbi időben elég sokat voltak együtt annak ellenére, hogy azelőtt Kiseop folyton AJ-vel lógott, Hoon pedig Kevinnel. Viszont mióta a rapper Amerikába ment, ez a kettő egyre többet beszélgetett és hülyült együtt. Kiseop még meglepettebb lett, ahogy a kicsit szenvedélyes pózból Hoon csak fogta magát, és hanyatt dőlt. Az ulzzang még mindig támaszkodott a másik dereka körül, nem bírt megmozdulni. Fairy úgy tűnt kezdi ezt megelégelni, így mit ad Isten, beleharapott egy jó nagyot a fiú karjába. Amaz felkiáltott és el is kapta karját, minek következményeképpen elvesztette egyensúlyát és ráborult a nyúlra. Feje épp a mellkasára feküdt, ahol egyből megérezte a kissé gyorsabban verő szívének ritmusát. Ismét lefagyott. Csak feküdt ott az énekes mellkasán kapaszkodva annak pólójába. A szőrmók pedig, mint aki jól végezte dolgát fújtatott egyet, lefeküdt és nekiállt mosakodni. Még egy szívroham kerülgette az ulzzangot, mikor Hoon simogatni kezdte a buksiját. A hideg is kirázta szegény megszeppent fiút, ahogy azok az érzéki ujjak hajtincseivel játszani kezdtek. Végül, olyan éjféltájt, mikor már mind a két díszpinty félálomban volt, Fairy felpattant, majd kiugrott az ablakon. Erre persze a fiúk is felkapták a fejüket, és az ablakhoz rohantak. Kiseop kihajolt az ablakon és csak úgy lesett a tündérlény után. Fürgén és vidáman szaladgált odalent, egyszer visszanézett, egyértelműen vidáman, majd végleg eltűnt az éjszaka sötétjében.

A dögös nyúl pedig hátulról átölelte a másikat. Az ulzzang visszaemlékezett arra a bizonyos koncertre, amikor ugyanilyen szituációba került, csakhogy akkor csupán a fan service kedvéért. Vagy mégsem? Mi van akkor, ha már akkoriban is bontakozott valami a két bandatag között? Mindkettő fejében ehhez hasonló kérdések záporoztak.

-Kiseop… mi van akkor, ha Fairy tulajdonképpen Cupido?- alighanem még egy mérfölddel arrébb is hallani lehetett azt a puffanást, ami Kiseop agyában zajlott le…

-Te hülye vagy Hoon…- kontrázott rá az említett. Azonban mégis elgondolkodott rajta, hogy Fairy esetleg tényleg Cupido egy házi kedvence, vagy akár még a szárnysegédje is lehet. Ki tudja? Ha egy ilyen dolog megtörténhetett velük, akkor ez sem lehet sokkal lehetetlenebb. Hiszen akármennyire is átlagosnak számít számukra az életük, azt meg kell hagyni, hogy ez a nap a legkevésbé sem volt átlagos. Sőt, kifejezetten kikerülte az átlagos minden létező definícióját.

Hogy az újdonsült pár valaha is újra találkozik-e Fairyvel? Vagy, hogy tulajdonképpen akkor kis volt Fairy? És miért is jelent meg a két fiú előtt? No és miért csak ők ketten láthatták?  Nos bizony, az már egy teljesen más történet…

Gyilkos tekintet-4(+18)

Akkor legyen!!

Forróság futott végig a testeden. Nem, hogy a bőrig ázás okozta hideg elhagyta a tested, de nagyon forró vér kezdett el csörgedezni ereidben. Hirtelen éhséget éreztél valami másra. Valami másra, ami korántsem annyira gyöngéd, mint ez a csók most. Élvezted a galamb édes kedvességét, tudtad, hogy ő tényleg az az udvarias aranyos srác, aki inkább szégyenlős és bolond, mintsem egy "bad guy". De nem bírtál ellenállni az érzésnek. Erőt vettél magadon és feltérdeltél. Ajkait hevesen birtokba vetted, tenyereid arca köré temetted, és kihasználva meglepett reakcióját, beültél ölébe. Kezeit derekadra tette, megpróbált eltolni. Tudtad, hogy egy kissé felelőtlenség, amit most csinálsz, és akár egy életre is megutáltathatod magad, de a vágy eluralkodott rajtad. Finoman rácuppantál nyakára, szívogattad, vállát harapdáltad, csípőddel pedig lassan mozogni kezdtél ölében. Pár pillanatig még próbált ellenkezni, de te voltál a jobb, elérted a célod. Kezeivel már nem próbált eltolni, sokkal inkább belemarkolt derekadba. Egy kicsit megugrottál, tekintve, hogy csikis vagy, ami egy aljas kuncogást váltott ki áldozatodból. Bosszúból belefújtál fülébe, minden porcikájának megremegését okozva ezzel. Most te kuncogtál fel. Tudtára adtad, hogy veled veszélyes vizekre evezett. Ahogy visszatértél ajkaira, ő azonnal bebocsátást igényelt. Meg is adtad neki. Nyelvetek vad csatát járt, míg keze a tested minden apró kis részletét felfedezte. Erősen hajába markoltál, félrehúztad fejét, és ismét a nyakának estél neki. Erősebben szívtad, mint az előbb, mindenképp nyomot akartál hagyni... Kezeiddel most te indultál felfedező útra. Pólójába csimpaszkodva tapogattad végig mellkasát és hasát is. Ahogy leértél a póló aljáig, egy gyors és határozott mozdulattal le is rántottad róla. Belemosolyogtál csillogó szemeibe majd elvesztél ajkai édes ízében. Hihetetlenül puha bőre volt. Izmai így még jobban kitapinthatóakká váltak, ujjaid begyével kényeztetted minden kis porcikáját. Eli kezei is elkezdtek felcsúszni oldaladon, felfelé terelve ezzel felsődet. Kínzó lassúsággal emelte le rólad azt. Viszont amint megtette, feljebb ült, felsőtestetek jobban egymáshoz szorítva így. Ő támadta be nyakadat, és ő sem kímélt téged. Két keze egy pislantás alatt szét kapcsolta melltartódat. Egy pillanatra meg is ütköztél ezen, ilyen gyorsan még neked sem megy. De nem volt sok időd gondolkozni, tenyerei máris "ráharaptak" melleidre. Erős masszírozása halk nyögéseket csalt elő torkodból, az övéből pedig halk kuncogást. Csípőddel álltál bosszút, lovaglómozgásod azonnal nyögésekké változtatta kuncogását. Gondoltál egyet, nem adsz neki máris zöld utat. Kínzod kicsit. Kimásztál öléből, jót mosolyogva csalódott arckifejezésén. Kicsit hátrébb térdeltél fel, és elkezdtél játszani nadrágoddal. Csípőddel érzéki körözgetésbe kezdtél, izgattad a galambot nem is kicsit. Nagyon lassan és megállás nélkül kigomboltad a shortod, majd még érzékibben kezdted el letolni magadról. Rápillantva nadrágjára elég egyértelmű volt, hogy hatalmas sikert értél el az amúgy sem kicsit galambpajtin. Végig futott az agyadon, hogy mennyire kényelmetlen lehet már neki ez a naci így, de akkor sem hagyod abba agyának húzását. Hanyatt feküdtél, lábaid behajlítva, és ajkaidon végig nyalván letoltad csípődről a nadrágodat, de alsódat még magadon hagytad. Lábaiddal rugtad el a ruhaneműt, leutasítva ezzel az ágyról. Láttad a kínzásod alanyán, hogy már nagyon szenved, de egyben élvezi is a dolgot. Felkeltél, odakúsztál hozzá, majd háttal dőltél neki a mellkasának. Grabancánál fogva lehajtottad fejét és egy szenvedélyes csókba invitáltad. Keze hasadra tévedt. Tudtad, hogy önuralmának utolsó szálaiba kapaszkodik, hogy ne nyúljon azonnal bugyidba. De még bírja. Ez így nem járja. Még nem végeztél teljes munkát, ha nem őrjítetted még meg eléggé. Szabad kezeddel rámarkoltál dudorodó nadrágjára. Hatalmasat nyögött a csókba, oldaladba pedig erősen belemarkolt. Lehet ennek lesz nyoma. De akkor sem adsz még meg neki mindent. Elengedted ajkait, majd kissé oldalra fordulva nekiestél övcsatjának. Ügyesen csatoltad, s majd gomboltad is ki, ami utadba állt. Mindkét kezeddel lassan toltad le róla nadrágját alsójával együtt. Ahogy lehámoztad a szöveted a kis galambról, ami így első pillantásra majdhogynem ijesztően nagynak hatott, nyelveddel finoman végig nyaltad. Hegyére egy leheletnyi csókot is adtál. Érezted, ahogy a fiú háta megfeszül és sziporkázósan hagyják ez ajkait a "jézusom" és "úristen" jellegű szavak. Miután teljesen levetted róla ruháit, ránéztél mosolyogva, és ledobtad őket az ágyról. Az ágyban nincs helye semmilyen ruhának. Ám rajtad még ott volt a rózsaszín, csipkés bugyid. Valamiért volt egy olyan érzésed még ma reggel, hogy most ezt akarod felvenni, mert ezt kell. Igen, a női megérzések pontosak. Véletlenek pedig nincsenek. Ahogy visszaültél ölébe, merevedező férfiasságára, térdeinek döntötted hátadat, fejedet pedig annyira hátra, amennyire még bírta a nyakad. Melleidet máris tenyerébe temette. Kezeiddel végig simítottál külső combélein, feneke és csípő vonalán, előre hajolva folytattad utadat fel a nyakáig. Ajkaiddal és nyelveddel kényeztetted felső testét. Apró puszikat nyomtál mindenhová, mellbimbóit pedig lágyan végignyaltad. Eli már nagyon zihált, közel lehetett az önkontroll teljes elvesztéséhez. Nyomtál egy csókot ádámcsutkájára is, majd ajkait nyaltad meg. Úgy tűnt, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Határozottan és erősen hátadra vágott, bugyidat letépte rólad és teljes testsúlyával rád nehezedett. Bejött a kis játékot, elvetted az eszét. Erősen beleszívott nyakadba, majd rátapadt ajkaidra. Csókja heves és szenvedélyes volt. Teljes mértékben ő irányított. De most már hagytad is neki. Eleget kínlódott érte. Felsikoltottál az élvezettől, ahogy egyetlen mozdulattal beléd hatolt. Azt sem tudtad, hova kapj. Összegyűrted a lepedőt, hátában mély karmolás nyomokat hagytál, ziháltál. Azonnal gyors tempóba kezdett és pillanatok alatt megtalálta a gyengédet. De nem hagyta, hogy csak úgy elmenj. Most visszakaptad a játékod. Tempóját folyamatosan váltogatva húzta most ő a te agyadat. Nevét nyögted, már amikor kijött egy értelmes hang is a torkodon. Ő is alig bírta már. Mikor már végképp ott voltál, hogy véged van, még gyorsabb tempóra váltott. Néhány pillanat múlva hátad ívbe feszült, a lepedőt talán végérvényesen összegyűrted, és sikítva adtad tudtára, hogy elérted a csúcsot. Nem láttál semmi mást, csak forgó csillagokat, a gyönyör az egész tested és elméd végig járta. Minden már megszűnt létezni, csak az élvezet és Eli voltak számodra. Nem sokkal utánad követett ő is. Érezted, ahogy forró nedve szét árad benned, érezted minden egyes lüktetését. Ez tetézte gyönyörödet. Zihálva rogyott rád, beletelt még jó sok percbe, míg összeszedtétek magatokat. Ahogy belenéztél szemeibe láttad, hogy vággyal és elégedettséggel néz rád. A normális lélegzetvételetek még mindig nem tért vissza, de már azért lenyugodtatok kissé.
-Te aztán nagyon vad vagy!- suttogta még mindig rajtad fekve.
-Csak azzal, aki megérdemli...
-Oh és akkor én megérdemlem?- sunyi mosolyra húzódott ajka.
-Minden kétséget kizáróan.- kacsintottál rá egyet. Felnevetett, majd legördült rólad. Ráfeküdtél mellkasára és simogatni kezdted azt. Ő karodat cirógatta, és nyomott egy puszit homlokodra. El is bóbiskoltál kissé, de a galamb gyomrának elég erős korgása felvert álmodból. Elnevetted magad.
-Megyek, csinálok valami ennivalót. Csinálok neked is.
-Rendben. Lezuhanyozhatnék esetleg?
-Persze...- kezedbe nyomott egy törülközőt, és egy nagy pulcsit, amibe nagy eséllyel kétszer is belefértél volna, de nem baj, a lényeg, hogy száraz. Gyorsan még felkapkodtad a ruháitokat és mindent radiátorra tettél. Eli már a konyhában is volt nagy csörömpölések közepette. Ahogy beálltál a forró víz alá, az agyad kattogni kezdett. Nem teljesen merted elhinni, hogy most te most konkrétan lefeküdtél Eli-al. És nem is akárhogy. Soha senkivel nem játszottál még így, de vele olyan könnyen ment. Egy pillanatra sem kellett szégyenkezned, nem kellett prűdnek lenned, élvezhetted az egészet. És ő mindent megtett annak érdekében, hogy élvezd is. Egy vad úriemberrel volt dolgod. Szíved még mindig hevesen vert. Nagy nehezen azért kimásztál a zuhany alól, szárazra törülted magad, felhúztad a pulcsit, ami majdnem a térdedig ért és kibotorkáltál a félhomályba. A kis asztalon két gyertya égett, és már szépen meg is volt terítve. Eli épp akkor hozta ki az étket, tálalta, alád tolta a széket, megpuszilta a homlokod, majd ő is leült. Nagyon romantikus hangulatban fogyasztottátok el az éjjeli nasit. Finomat alkotott, egy darab morzsát nem hagytál belőle. Leszedted az asztal a fiú heves tiltakozása ellenére is, de a mosogatásról már hagytad magad lebeszélni. Kézen fogva behúzott a hálószobába, majd befektetett maga  mellé. Bebugyolált a takaróba és szorosan magához ölelt.
-Eli... kérdezhetek valamit?- suttogtad kicsit félszegen.
-Persze, ki vele- hangja kedves csengése melegséggel töltött el.
-Mi lesz ezután?- egy pillanatnyi csendet váltottál ki a szobában. Sejtetted, hogy alighanem semmi lesz a válasz, de azért mégis reménykedtél benne, hogy mást válaszol.
-Nem tudom, kedvesem, nem tudom... Majd... megbeszéljük...
Ez bizony nem túl bíztató. Sajgott a szíved, hogy talán soha nem lesz köztetek igazi kapcsolat, elvégre ő egy Idol. Az is meglepő, hogy ez az éjjel így alakult abból a szempontból, hogy volt elég ideje és ereje elindulni késő este kocsikázni. Mindjárt reggel, alighanem csak néhány órája maradt aludni. Félve aludtál el. Attól is féltél, hogy ha felébredsz, nem lesz melletted, hogy az egész csak álom volt, de attól is, hogy az egész csak ennyi volt. De még ott volt benned a reménysugár, hogy talán kitalálhattok majd valami megoldást. Mondjuk, hogy randizgassatok titokban, vagy hasonlók. Bárhogy is lesz, tisztában voltál vele, hogy előbb-utóbb nagyon fog fájni. De van az a fájdalom, ami mindent megér, és ez az idióta galamb, pont egy olyan fájdalom....

Karácsonyi versenyfici

Idén is egy karácsony.

December. Ismét eljött az évnek ez a része. Idén hóban nem fukarkodott bárki is döntsön erről odafent, és sajnos a hideget sem felejtette el hozzá. Legalább fehér karácsonyunk lesz. Csak jussunk is el odáig.

Kényelmes mélázás játszódott le a leader fejében, ahogy a kanapén elnyúlva lógatta lábait. Kezét összekulcsolta feje alatt, és csak bámulta a plafont. Igyekezett kitalálni valami értelmes programot a többiek részére az ünnepek idejére. Szerette volna, ha mindenki jól érzi magát, még akkor is, ha éppen, hogy csak egy leheletnyi szabadidejük jut a pár nap alatt. A dormban jelenleg csend honolt, mindenki a telefonján bújta a twittert, vagy aludt, vagy éppen videó játékozott. Azt is persze fülhallgatóval, ezért nem volt annak sem akusztikus nyoma a lakásban. Idén egy kicsit más érzéssel töltötte el a fiúkat a karácsony szelleme, hiszen egyikük több ezer kilométerre tőlük egy teljesen más kontinensen alighanem a tankönyvek felett gubbasztva töltötte már hónapok óta idejét. Érezték a hiányát és az űr, amit ott hagyott az ünnepek hangulatában nem nagyon akart feltöltődni sehogy sem.  Soohyun komoly kihívás elé nézett, ha azt akarta, hogy az idei év legalább olyan jó legyen, mint eddig bármelyik másik.

-Hey, minden rendben? – jött a kérdés a mélázó fiatalember feje felől a meglepően nyugodt lelkiállapotban lévő ulzzangtól.

-Igen, persze. Miért ne lenne?

Kiseop leült Soohyun mellé a kanapéra és mosolyogva pásztázta az idősebb arcát.

-Csak olyan melankólikus vagy mostanság.

-Kiseop, te mióta használsz ilyen szavakat?

-Mióta odafigyelek Hoonra…

-Hogy mi van velem?- lépett be a szobába egy konyharuhával a kezében az említett illető is. A legidősebb arcán halvány mosoly húzódott végig az ulzzang érdekes megjegyzésén és az emlegetett szamár, azaz nyúl, időzítésben ötös feltűnésén.

-Azon töprengtem, hogy mit kezdjek veletek karácsonykor- Hoon érdes pillantásait Kiseop felé ezzel Soohyun sikeresen meg is törte.

-Hogy érted? Sütünk, főzünk és elleszünk.

-Nem Hoony, szeretnék valami különlegeset.

-Akkor transzportáld haza a macskámat!!- kuncogás tört fel a másik kettőből Seopí gyors követelőzése miatt, de ugyanakkor nagyon is együtt éreztek a szomorkodó táncossal.

-Bár megtehetném. Tudod, hogy megtenném, ha tehetném. De éppen ezért szeretnék valamit, hogy kicsit eltereljem a gondolataitokat.

-Hát az jó lenne… Nagyon hiányzik…- Kiseop nyugodt hangulata most enyhén pityergővé váltott át. Soohyun felülvén átölelte társát, hátát simogatva nyugtatta, hogy már nem sok, és viszont láthatják. Az ulzzang nagyon közel került a rapperhez, egy megértő társra talált benne. Régebben Jaeseop úgy nyilatkozott, hogy a galamb áll hozzá a legközelebb, mert a kezdetekkor még ez a fennállás volt helyén való. De sok minden változott azóta. Bár ugyan a két rapper továbbra is nagyon közel állnak egymáshoz, a magasabb életében egy selcakirály is gyökeret eresztett. Ahogy a legidősebb pesztrálgatta a szomorú egyedet, a húsvéti nyúl visszavonult a konyhába, hogy összeüssön valami ehetőt így késő este vacsorára. Két nap múlva karácsony, de még mindig megy a hajtás. Próbák, dalfelvétel, próbák, dalfelvétel, Soohyunnak nemsokára musical-e lesz, egyszóval be vannak táblázva még most is. Bár igazság szerint, így több, mint négy év után ez már korántsem meglepő. Nem is vártak volna mást. Mégis, mindegyikük azon agyalt titokban, hogy is kéne kiszabadulni a kötöttségek alól. Hoon önkényesen úgy döntött, visz be a fiúknak némi innivalót. A kis agyában végig futott, hogy valójában csak szét akarja őket robbantani, aztán ugyanezzel a hirtelen felindulással lekevert magának egy gondolatbeli pofont, hogy ilyenek egyáltalán megformálódnak azokban a kusza agytekervényeiben. Nagyon is sajnálta Seopít, mindannyiuknak nagyon hiányzik a legmagasabb. Csak azért… mégis. Na de kifelé menet a konyhából sikeresen megbotlott, hogy miben, azt ő sem tudta, de kilötykölte az üdítőt. Gyorsan letette az asztalra a poharakat majd szaladt volna a fürdőbe egy felmosórongyért, de nem jutott el odáig. A kis troll maknae futva igyekezett a konyha felé, alighanem valami harapnivalót lopni, azonban sikeresen megcsúszott a kilötykölődött cukros üdítőn. De persze ha még ez nem lett volna elég, a galamb, aki éppen mögötte osont, szintén hanyatt esett, ahogy megpróbálta elkapni a legfiatalabbat. Egy pillanatnyi ijedt csend után fal remegtető kacaj tört fel a fiúk gyomrából komoly párbajra hívva ezzel az izmaikat.

-Emlékeztek, amikor Soohyun esett el így a vizes színpadon?

-Na megjött az utolsó tagunk is, nagyszerű. Köszi, hogy mindenkit emlékeztetsz rá Kevin!- bár Soohyun megpróbált mérges arcot vágni, nem igazán sikerült neki, túl jót derült a két bénaságon. Ahogy szegények feltápászkodtak, mehettek is átöltözni, mert így igencsak foltosra festették a ruhájukat. Nagy nehezen a nyúl is abbahagyta a nevetést, és végre eljutott a felmosóért. Kevin közben leült a még mindig kicsit szomorkás ulzzang másik oldalára és ő is babusgatni kezdte. Leaderük konstatálta, hogy már nincs rá itt több szükség, így bátorkodott felajánlani segítségét a konyha jelenlegi tündérének. Már nem volt sok vissza a vacsora elkészüléséig, ami egy kis nyugalmat is adott a nyúlnak, hogy már nincs olyan sok esélyük elrontani. Holott az évek során azért mindegyik tag felfejlődött főzés ügyileg, azért bizonyos ételek ehetetlenné tétele náluk külön tehetségnek számított. Vagy művészetnek, nézőpont kérdése. De ez az eshetőség úgy tűnt most nem áll fent. Ahogy a legidősebb belenyalt a finomságba, csak hümmögni és mosolyogni tudott. Hoon megkönnyebbülve fújtatott egyet, ezek szerint sikerült jót alkotnia. Hangos nevetésre lettek figyelmesek, egymásra néztek, fújtak egyet és már úton is voltak ki a konyhából. Ám a következő pillanatban egy párna találta pont arcon a leadert, kifejezetten értetlen arckifejezést idézve elő orcáján, ahogy a párna a becsapódás után padlót fogott. Hoon kezével takarta el ajkait és igyekezett nem túl hangosan nevetni a másikon. Mivelhogy az értetlen kifejezést az ijesztő, gonosz tekintet vette át, a galamb behúzott nyakkal kezdett el óvatosan hátrálni egyértelművé téve ezzel, hogy ő volt a hunyó. A többiek feszülten figyeltek, a levegőben vágni lehetett volna a feltörésre váró nevetés által kiváltott frusztráltságot. Soohyun már épp elkapta volna Eli grabancát, hogy jól megdögönyözze, de amaz „kicsúszott” a kezei közül egy felettébb ügyes manőverrel. A leader ismételten értetlen fejet vágott, de most gyorsabban reagált és már sarkon is fordult, hogy üldözőbe vegye áldozatát. Nem mondott le a bosszúról. Kiseop, ahogy kitért az útjukból, mert hát miért ne lett volna pont útban, megbotlott a szőnyegben, felgyűrve azt egy kissé és ráesve hanyatt a kanapéra. Ezzel még így nem is lett volna baj, csakhogy menet közben kirúgta Kevin alól is a lábait, aki így sikeresen pont a kanapé elé esett le.

-Ahhhhh Kiseop-ah, most fáj a hátsóm miattad…- nyafogott macskaszemekkel az énekes.

-Bocsi Kevin, nem volt szándékos.- az ulzzang hangja azért csukladozott a visszafojtott nevetés okán. Eközben persze a két kergetőző nem állt meg, a járulékos veszteségre fittyet hányva rombolták a szobát. Megállításukra szánt akciója közepette a legfiatalabb kezei közül egy pisszenő hang terjedt szét a szobában, mire fel a galamb hirtelen lefagyott. Tudta jól ez minek a hangja. Mint egy robot úgy tekerte hátra a fejét, hogy meglesse az ellene elkövetni szándékozott bűnt. Soohyun hatalmas nevetésben tört ki, pattogott, tapsikolt, csak úgy, ahogy szokta. A maknae felemelte a dobozt, mint koccintáskor szokás és szépen belekóstolt az energiadús nedűbe. Eli szemei szikrákat szórtak, az ő Red Bullja szent és sérthetetlen. Amit mindenki tiszteletben is tartott, kivéve a kis trollt. De hát, nem éppen ezért troll a troll? Dongho tudta, hogy innentől menekülnie kell, de rafináltabb volt idősebb társánál. Villámgyorsan bezárkózott a fürdőbe és hangosan kommentálva, hogy mennyire mennyei ez az ital kortyolgatta azt meg. Még nyelni is hangosan nyelt. Eli az ajtón dörömbölve hisztizett. Hoon vagy hatszor próbálta elkiabálni magát, hogy kész a vacsora, de a nevetés minduntalan belé fojtotta a szót. Közel fél órányi levegő utáni kapkodás, hideg vizes zuhany- merthogy Dongho kapott egyet, miután kinyitotta az ajtót az üres energiaitalos dobozzal a kezében- illetve gyomorkorgás után végre mindenki asztalhoz ült. Folyamatos dicséretek közepette telt a vacsora, a nyuszi nagyon meg volt magával elégedve és nyilván valóan mindenki más is. Egyedül az ulzzang arcáról lehetett leolvasni, hogy még mindig hiányolós hangulatban van. Soohyun észre is vette is ezt és ismételten azon kezdett agyalni, hogy milyen kis meglepetést okozzon a csapatnak.

Általában ő figyel rá, hogy vacsora és fürdés után mindenki leoltsa a lámpákat, így hát a mai este folyamán is tett még egy utolsó kört a lakásban leellenőrizve, hogy senki sem marad fent az engedélye nélkül. Ahogy odasétált a nappali ablakához, hogy elhúzza a függönyt, elmélázott a sűrűn eső hó által fátyolossá tett ég varázsán. Ha valaki most beláthatott volna a sokadik emeleten lévő ablakon, minden bizonnyal láthatta volna a magas fiú feje felett kigyulladó villanykörtét. Támadt egy jó ötlete. Holnap majd közli is a többiekkel.

Az éjszaka csendben telt el. Még reggel is túl nagy volt a csend. Legalább is Kiseop számára. Feltűnően nagy volt a csend. Ránézett az órájára, még van tíz perc ébresztőig. Na de akkor is. Legalább Soohyun, de sokszor már Eli is fent szokott lenni idő előtt. De egy ajtónyikorgás vagy ásító hang sem. Kezébe vette telefonját és megnézte, hogy New Yorkban milyen idő van. Minden reggel megteszi, bár tudja, hogy az időzónák eltérnek, de azért… Twitterre is fellépett, küldött egy Seopmorningot a rajongóknak, ráment a macska adatlapjára, de még mindig nincs semmi mozgás. Néha beszélgetnek telefonon keresztül, de ez így olyan kevés. Nagyot sóhajtva kivánszorgott ágyából, ki a konyhába inni egy pohár vizet. Még mindenki alszik. Hát mi van itt? Átfutott az agyán, hogy megvicceli valamelyiket, na de melyiket? Legyen a nyúl. Mert ő sosem haragudna rá. Csendben benyitott a szobába, odaosont az ágyhoz ééés…

-Hoooooooooooonyyyyyyyyyy!!!- és már ugrott is be az említett mellé. Szegény nyuszi nagyon álmos fejjel nézett fel az ulzzangra. Kellett neki fél perc, mire felfogta, hogy egy alvást szabotáló akció áldozatává vált.

-Boldog karácsonyt!- hangzott a reggeli köszöntő.

-Majd csak holnap lesz karácsony Seopí.

-De én már ma akarok ünnepelni! Minek várni holnapig?

-És mit szeretnél csinálni?- Hoon felkönyökölt a mellette fekvő feje mellett.

-Nem tudom, de olyan ünnepi hangulatom van. Menjünk korcsolyázni!!

-Naa… olvasol a fejemben Kiseop? Tegnap este pont ezt találtam ki- nyitott be a szobába a leader.

-Nagyszerű! Akkor eldöntve, megyünk korizni!- ujjongott a szabotőr.

-Hova megyünk?- hallatszott a galamb hangja is. Bezzeg most, hogy az ulzzang felkeltett egy tagot, mindenki egyszerre ébred fel, csak, hogy véletlenül se tudjon mást is kirobbantani az ágyból.

-Korcsolyázni. Mit szóltok?- Soohyun jó hangulata remélhetőleg a többiekre is kiterjed majd.

-Felőlem oké- szól Kevin.

-Rendben- nyugtázta a galamb is.

-Koriiiii! Benne vagyok- ugrálgatott a maknae. Kiseop gyorsan Dongho mellett termett, táplálkozva a fiú lelkesedésén és máris együtt pattogtak. A többiek jót mosolyogtak a két jó pajtin. Soohyun elégedett volt, hogy az ötlete jól sült el. Bár még lenne egy napjuk az ünnepig, nem baj, legalább ünnepelnek előre. Majd holnap sütnek-főznek, ahogy azt a nyuszi is megmondta. Egy kiadós reggeli után már öltöztek is fel, kesztyű, sapka, sál, nagykabát, hogy ne fázzanak, meg álcának sem rossz. Mondjuk rengeteg ember között csak úgy nem olyan nehéz elvegyülni, de azért mégis… Sokan ismerik már őket. Bár még korán van, így nem lesznek lent annyian, mire megéheznek meg úgyis visszajönnek. Vagy beülnek valahova. Az sem egy rossz ötlet, futott át a leader agyán. Egy kis különleges étek így az ünnep örömére. Lesz egy telefonja a menedzser-sshinek, hogy mit ajánlana, ahol el is tudnának bújni.

Ritkán járnak el, sőt, szinte soha, de ez egyszer megtehetik. Elvégre olyan sokszor kiérdemelték már. A két hiper kölykön út közben is látszott, hogy mennyire örülnek a dolognak. Mire odaértek pedig már mindenkire át is ragasztották a jó kedvüket. Ahogy átvették a korcsolyát és óvatosan ráléptek a jégre, rájöttek, hogy ez nem is olyan könnyű…

-Wááá, ez csúszik!!!- a galamb eme kijelentésére mindenki lefagyott, és animékbe illő kis kék cseppfigurák rajzolódtak a homlokukra… legalább is bárki odaképzelhette ezeket, aki rájuk nézett.

-Ez aztán az éles megfigyelőképesség…- dünnyögött Soohyun, de hamar konstatálta, hogy nem is volt olyan rossz megjegyzés, miután parádésan hanyatt esett.

-Én szóltam előre leader-sshi, a te bajod, hogy nem hallgattál rám- suhant el kacsintva Eli szegény elesett mellett.

Szép lassan mindenki nekifutott a köröknek, kisebb-nagyobb sikerrel és szerencsésebb esésekkel. Majdnem mindenki padlót, azaz jeget, fogott, kivéve Kiseopot.

-Hogy csinálod, hogy még egyszer sem estél el?- Hoon hangja megjátszott keseredésről árulkodott.

-Nincs itt az őrangyalom, nem eshetek el- majd szomorú szemekkel mosolyogva mindenkire begyorsítva ott hagyta őket. A következő pillanat némi értetlenséget hagyott maga után. A kicsi maknae kiabálva siklott el a többiektől keresztbe át a pályán, kapálózva és feltűnően ujjongva. Ahogy odarohant egy csapat, nagy eséllyel vele egykorú sráchoz a többiek is rájöttek, hogy még a régi, iskolai barátait pillantotta meg.

-Na ez egy igazi karácsonyi ajándék- bukott ki Eli-ból, aki nyilvánvalóan figyelmetlen volt, hogy pont Soohyun mellé állt be.

-Upsz, bocsi, későn vettelek észre…- kuncogott a legidősebb, ahogy egészen „véletlenül” pont úgy ment neki a madárkának, hogy az a hátsójára huppant. A többiek jót nevettek, majd ismételten a legfiatalabbat stírölték. Ami azt illeti, mindenkinek jól esne már, ha régi barátokkal találkozhatna, de tekintve, hogy Dongho még az iskolát sem tudta végig járni a saját osztályával, így tényleg ő érdemli ezt meg a legjobban.

-Hey, Soohyun-ah. Téged, ha jól láttam, egyáltalán nem lepett meg, hogy azok a srácok itt vannak.

-Fogalmam sincs, miről beszélsz Hoon…- ártatlan mosolya bizonyította „bűnösségét”. A nyuszi tudta, hogy leaderük keze benne volt ebben a találkozóban. Hihetetlenül felmelegítette szívét, hogy idősebb társa így gondoskodik róluk. Ahogy elhúzott mellette, kézen ragadta és még gyorsabb tempóra invitálta, ami úgy néhány csusszanásnyival később már nem is tűnt olyan jó ötletnek. Ahogy a fiatalabb szembe fordult az idősebbel és így húzta, amaz túlságosan előre dőlt, majd a lábai kapálózásba kezdtek, végül pedig a nyuszi hiábavaló próbálkozásai - az elesés ellen – után mindketten kifeküdtek a jégre. Ez a korcsolya ötlet nagyon sok kék-zöld folttal fog járni estére. De legalább Soohyun nagyjából puhára esett, mivel a nyúl felfogta az esést.

-Jézusom Hoon, jól vagy?- nézett fel ijedten az ötletgazda.

-Igen Soohyun-ah. Azt hiszem. Bár a derekam fáj egy kicsit…

-Estére teszünk majd rá borogatást. Biztos jól vagy? Lemenjünk a jégről?- Hoon csak mosolyogni tudott az aggódáson.

-Hát egy forró csoki jól esne.

-Oké, meghívlak, gyere.

A két jómadár ezzel le is ment a jégről, gúnyosan kacér tekinteteket hátrahagyva a többiek arcán. Legközelebb majd ők is elesnek a leader hibájából, hogy őket is meghívja egy kis édességre. A maknae továbbra is önfeledetten cseverészett, játszott, és kiváltképpen remekül érezte magát régi jó barátaival. Kiseop és Kevin kézen fogva szelték a köröket, míg a galamb néhány helyi profival versenyzett. Úgy tűnt, mindenki nagyon jól érzi magát.

Pár órával és még több kék-zöld folttal később hulla fáradtan estek haza a fiúk. Nem volt már erejük még étterembe is menni, inkább rendeltek valami különlegeset. A maknae csak úgy ragyogott a boldogságtól, a nyuszi még mindig fájlalta a derekát, de a leader kedves törődése miatt talán még egy kicsit rá is játszott. Kevin és Eli pedig próbálták továbbra is elterelni az ulzzang figyelmét és gondolatait hiányolt társukról, eddig nagyon is sok sikerrel. Vacsora után még leültek megnézni egy karácsonyi filmet, de kivétel nélkül mindenki bealudt a végére.

Idén is egy karácsony. Egy nagyon jó karácsony. Bár minden úgy sikerülne, mint, ahogy eltervezem. De ha csak a karácsonyok úgy telnek, már az is megérte. Remélem, mindenki szépeket álmodik…

Mire Soohyun végig gondolta ezt a pár gondolatot, már el is nyomta őt is a szép álom…