Misztikus versenyfici :))

Egy nem átlagos nap a sok átlagos nap között…

Ez a nap is átlagosan kezdődött. Ugyanúgy, mint bármely másik átlagos nap. Habár így jobban belegondolva, az ő életük a legkevésbé sem átlagos és a napjaik kimerítik az „extraordinary” fogalmát. Ennek ellenére számukra ez már megszokott, ez az élet, így telnek a napok, így, ha relatívan viszonyítunk, akár még átlagosnak is mondhatjuk. Kiseop kócos és álmatag feje az ébresztőóra elég erőteljes és felettébb indulatos lecsapása után, vagy éppen Hoon akkora ásítása, hogy Soohyun védekező pozíciót vesz fel, nehogy a nyúl keresztben lenyelje. Ez mind nagyon hétköznapi. Legalább is az ulzzang fejében ez semmiféle megkülönböztetéssel nem járt. Szokásukhoz híven ma is próba, dalfelvétel, próba, ének, próba, dalok, próba… és a fonal máris elhagyva… Ahogy a kis nyuszi kezébe kapva a legkevésbé sem könnyen beszerezhető vagy éppen olcsó telefonját, gyorsan felnyomott egy kicsit sem egoista tweetet, hogy legyen mindenkinek HoonMorning-ja. Úgy bizony, a nyuszi szereti, ha HoonMorning van. De miért ne szeretné? A rajongók is szeretik, hát hogy is ne szeretnék?

Indulhat a nap. Bár nem ártana bedobni valami élelemfélét is, futott át a leader agyán, így megfogva az ominózus merőkanalat, amit már korábban bemutatott egy videó kapcsán, lapátolni kezdte a müzlit. Tettén felbuzdulva mindenki megragadott valamilyen evőeszközt, vagy legalább is a konyha valamilyen felszerelését, és mint jó csapat, szófogadóan és meglepően hatékonyan követték vezetőjük magánakcióját. Ami ezáltal megszűnt, mint magánakció, és átkonvertálódott csoportos elkövetéssé. Aztán persze nem ártana felöltözni sem, holott egyes ruhadarabjaik, amiket utcára vagy éppen interjúkra adnak rájuk, nem sokban különböznek a hálócuccuktól. Természetesen könnyen megeshet, hogy ez csupán egyéni vélemény, és senki más nem gondolja azt, hogy azoknak a ruháknak akár a legkisebb közük is lehetne a pizsamákhoz. A reggeli öltözködésben kiváltképpen az a mókás, hogy bár nagyon is gyorsan képesek elkészülni, az embernek mégis az az érzése támad, hogy egy lánybandához tévedt be. Mikor Eli már haptákba vágva csörgette toporzékolva a kulcsát a bejárati ajtó előtt, Kevin egy tipikusan tinilányos sikollyal jelezte, hogy át kell még öltöznie. Még egyszer. Hogy ez már hányadik, azt még a jó Isten se tudja. Soohyun nagyokat sóhajtva totál dögös és kegyetlenül halálos mély hangján bandukolva kifelé az ajtó felé veti tekintetét a galambra, szavak nélküli megjegyzéssel, hogy „már megint”. Eli csak meggolyóztatja szemeit, de nem reagál. Dongho bár fel van öltözve, és még meg is reggelizett, a haja is szépen belőve- bár fodrásznál még nem jártak, szóval alighanem csak szerencsésen aludt- mégis olyan arcot vágva csatlakozik a félkész bandához, mint akin konkrétan egy úthenger ment át. Ami azt illeti, még ez is nagyon is hétköznapi. Vagy minden napi. Mindegy, melyik kifejezést használjuk. Szép lassan Hoon és Kiseop is bepattognak az előszobába. Cseverésznek, fecserésznek, feltűnően vidámak. Hogy miért? Ki tudja, talán csak jobb lábbal keltek fel. Vagy álmodtak valami szépet. Talán megálmodták, hogy a macska nem sokára hazajön, talán még akár idő előtt is. No, az milyen szép lenne. Kevinre megint várni kell persze. De nem sokat, na ez már nem hétköznapi. Vagy mégis? Lehet, hogy csak a fiúk időérzéke csal? Pedig mindenkin van óra… Lehet bonyolult leolvasni? Vagy csak túl reggel van még? No mindegy, nem is számít, végre menet kész a banda. Vagy csürhe, mert bár mindenki tökéletes, mégis… Az a reggeli totál kómás fej és arc az összesnek majdnem az ellenkezőjét sugallja. Hát, de mit van mit tenni, menni kell és kész. Ma nincs interjú, így ha egy kicsit mosott és kicsavart rongyok is egész nap, olyan hú de nagyon ez most úgy konkrétan tárgytalan.

A már megszokott tempóban és ritmusban telt el a nap. Semmi érdekes vagy említésre méltó nem történt. Nem úgy, mint az ezt követő éjjel. Az ember azt hinné, már nem tudnak neki meglepetést nyújtani a fiúk, sőt, még ők is azt hiszik, hogy mindent tudnak egymásról vagy a világról, aztán történik egy ilyen és bumm… A hitük máris elszállt. Vagy legalább is alakot váltott.

Történt ugyanis, hogy Hoon csupán egy üveg vízért csoszogott ki a konyhába, miután egyszerűen képtelen volt aludni valami furcsa érzés kapcsán. Ahogy épp megtette volna utolsó lépéseit, felfigyelt valami nagyon furcsa neszre. Még az érzésnél is furcsább volt. Odapillantva a vér is megfagyott az ereiben. Hirtelen akkorát ugrott volna ijedtében, ha nem lenne lefagyva, hogy talán még a plafont is lefejelte volna. Így hát megeshet, hogy jobb is a lefagyás, megkímélte őt egy igen komoly fejfájástól. Megijedt szegény nyúl, mert nem bírta eldönteni, hogy tényleg emberi lényt lát-e maga előtt. Aztán leesett neki, hogy az biza Kiseop. Csak éppen holdkóros. És ijesztő zombi feje van. Nem is törődött vele többet, biztosan a mosdóba hajt. Ám pár pillanattal és egy megivott pohár víz után a bejárati ajtó kattanása felkeltette a figyelmét. Gyorsan oda is surrant, hogy meglesse, vajon az ulzzang ment ki, vagy egy betörő jött be. Harcra készen nézte a kitárt ajtót. Majd felkapva valamelyik kabátot, amelyik éppen a fogason pihent kifutott a másik után. Végig a lépcsőn lefelé próbálta felébreszteni, magához téríteni, megállítani az alvajárót, de úgy festett, hiába volt mindent küzdősport, ehhez nem elég erős. Kegyetlenül erős és kiváltképpen idegen és furcsa érzés hatalmasodott el rajta is. Mintha Kiseop átadta volna neki, csakhogy békén hagyja végre. Érezték mindketten, ahogy valami, valami megfoghatatlan hívja őket. Azért Hoon még mindig kétkedően váltogatta tekintete célpontjait, hogy most mégis mit kéne csinálnia, de mivel sem megállítani, sem felébreszteni nem tudta társát, így pár perc múlva átadta magát az ismeretlen vonzásának. Átsétáltak az úttesten is, miután kiértek az épületből, ami azért belegondolva enyhén nagyon felelőtlen, de szerencséjükre nem járt arra semmilyen autó. A túloldalt volt egy kisebb füves-fás rész, nem park, de mégsem betondzsungel. Az egyik fa tövében valami nagyon érdekes dolog feküdt. Közelebb haladván a nyúl nagy nehezen- miután kissé kitisztította az agyát- felismerte, hogy valamilyen kis állatkával van dolguk. Jó, de nem macska… nem is kutya… még csak mókus sem… akkor meg mi ez? Kiseop letérdelt mellé és ölébe vette. Egyértelmű volt, hogy a kisállat sérült. Vagy beteg, de valami nem stimmelt. Ahogy az ulzzang simogatni kezdte, az állatka érdekes mormogó hangot adott ki, mint a macskák dorombolása, de az az egy biztos volt, hogy nem macska. Hoon egyre inkább magához tért és egyre tisztább fejjel tudta felmérni a helyzetet. A kisállat hófehér volt, kissé még talán ragyogó is, de a nyuszi ezt betudta az elvarázsoltságnak, hosszú, hegyes és a fejéhez képest nagy fülei voltak, szeme szép kerek és lila… Lila a szeme? Atyaég, a józanabb személy ezt még vagy hatszor leellenőrizte, de tényleg lila volt a szeme. Kis édes pösze orra folyamatosan mozgott, mint a kis nyusziknak szokása. Szőre nagyon puha és dús volt, a farka pedig vékony, hosszú és egy szigony formában végződött. Méretre, mint egy kisebb termetű kutya, súlyra pedig nagyon könnyű. Úgy összességében varázslatos kis teremtény volt. És nem is tűnt valami eviláginak. Kiseop még mindig megbabonázva babusgatta a tüneményt. Azonban, mintha mégiscsak kezdett volna magához térni, még ha csak egy kicsit is.

-Kiseop! Hahó! Föld hívja az ulzzangot!

-Hm? Mi van? Mi tö… Mi a manó ez?- dobta el majdnem a kis élőlényt, de az belékapaszkodott, és rámeresztette hatalmas lila szemeit. Meg kell hagyni, hihetetlenül édes volt.

-Elkezdtél alva járni, idejöttél ki, öledbe vetted és azóta babusgatod. Képtelen voltam téged felébreszteni…

-Öhm… hát én erre semmire sem emlékszem… De nagyon kis édeske… Tartsuk meg!

Hoon csak úgy lesett, mint Mickey egér a moziban, de mire pislantott volna egyet a másik már rohant is vissza a dormba. Szegény nyúl fejét fogva és nagyokat sóhajtva követte a még mindig elvarázsolt társát. Vagyis annyira nem is volt elbűvölve, sokkal inkább a kis állatka rabjává vált. Bár amíg nem származik belőle nagy bajuk, hát addig most miért ne. Egy beteg kis állatkát kinek lenne szíve odakint hagyni egyedül, elveszve… No igen. De mi a jó manó ez az élőlény? Ez még mindig egy megválaszolatlan kérdésnek számított. A két jóbarát ma éjjel egy szobában aludt. Nem állt szándékukban felébreszteni a többieket emiatt. Viszont a kis kirándulás hátrányait reggel igencsak megérezték, méghozzá álmos, fejvisszahúzó utálatos reggel formájában. Mindkettő úgy verte le az ébresztőt, mintha azok fejszével akarták volna őket agyoncsapni. Ahogy Soohyun betámolygott, hogy felverje őket, hozzávágták mindketten a párnájukat. A leader csak úgy állt az ajtóban, és mivel még nagyon reggel volt, így kellett neki egy perc, mire felfogta, hogy milyen támadás áldozata is lett ő valójában. Persze közben a másik kettő is felfogta, hogy ezzel most hadat üzentek, és nagy eséllyel el is fogják veszteni, méghozzá véresen.

-Öhm Hyung…- kezdte az elterelést Kiseop- az éjjel találtunk egy elveszett állatot, nézd!- mutatott maga mellé a kis lényre. Amaz békésen szuszogott, nem ébredt fel a ricsajra.

-Mi féle állatot és hol?- húzta fel a szemöldökét a legidősebb.

-Hát itt mellettem… Mit nem látsz rajta?

-Kiseop, én semmilyen állatot sem látok, biztos csak nem ébredtél még fel, és álmodsz- mondta ezt igazából már magának, mielőtt elmebajjal vádolta volna a másikat és inkább otthagyta őket. A két bűntárs összenézett és igencsak tanácstalanul álltak az egésszel szemben. Lassan kikászálódtak az ágyból és összekaparták magukat. A kis tünemény is követte őket. Kiültek a konyhába betömni valamivel korgó gyomrukat.

-Nevezzük már el!- súgta Kiseop Hoonnak.

-Jó, de minek?

-Nem tudom, de valahogy neveznünk kéne… Legyen Fairy…

-És te ezt kibírod mondani?

-Ki… muszáj lesz, de nem tündéri?

-Oké, rendben, legyen.

-Ti meg mit sugdolóztok ott a sarokban?- szólt közbe a galamb.

-Biztos a képzeletbeli állatkájukról beszélnek- kontrázott a leader.

-Hogy miről?

-Nem is képzeletbeli- durcázott be az ulzzang.

-Hát én nem látok semmilyen állatot- mondta a legfiatalabb és közben bólogatott és helyeselt a többi is. A két elvarázsolt elég meghőkölten nézett össze, de úgy döntöttek nem is erőltetik a dolgot tovább. Pedig Fairy ott ült mellettük és épp kihalászott némi eledelt a tányérból. Nem értették. Bár a nyúlban kezdett egyre jobban körvonalazódni, hogy bizony valami nem egészen evilági lénnyel van dolguk. Vagy mindketten megőrültek és ugyanazt haluzzák. Mókás igazság szerint mindkét eshetőség. Az elkövetkező egész nap pedig mindenféle furcsaság melegágya volt…

Ott kezdődött az egész, hogy már az odaúton a kisbusz kormánya önmagát kormányozta. Vagyis a sofőr majdnem szívrohamot kapott, amikor egy kisgyerek kifutott a busz elé, de a kormány épp időben fordult el anélkül, hogy ő megtekerte volna. A bűnösök látták Fairyt, ahogy a sofőr ölében ücsörgélve önálló vezetésbe kezd. A többiek persze nem. Viszont mivel a kisgyerek biztonságban visszaszaladt a járdára, így nem is firtatták a dolgot. Bárki is hinné azt, hogy ezzel itt véget ért a történet, hát az bizony nagyon nagyot téved. A kis lényke még csak most melegített be. Ahogy a dalokat akarták felvenni, a hang folyton elmászott, a keverés folyton össze-vissza állítódott. Persze, mert Fairy nem bírt leállni a kis gombok, billentyűk levadászásáról. Hoon és Kiseop próbálták elvenni onnan anélkül, hogy túl hülyének tűntek volna, de ez egy nagyon esélytelen küldetésnek bizonyult. Soohyun már őszintén kezdett aggódni a két fiú elmeállapota miatt, holott köztudott, hogy ő sem teljesen százas. És ez még enyhe kifejezés. A következő érdekesség az volt, ahogy a fogasra felakasztott ruhák elkezdtek maguktól leesni a földre. Hiába pakoltál vissza őket, egytől egyig mind le lettek pofozva. A bűntársak már rákvörösek voltak zavarukban. A többiek sem tudták hova tenni a dolgot, de, hogy az egész nap kezdett a feje tetejére állni, az mindenki agyában nyilvánvaló volt. Eli kibontott egy Red Bullt, de meginni már nem tudta. Mintha valami kiverte volna a kezéből… A doboz után kapkodott, és hol megfogta, hol egyre lejjebb ejtette, úgy nézett ki, mint egy épp betanuló zsonglőr. Persze mindenki szakadt a látványon, de a végeredmény… Na az először jeges fagyot, majd még nagyobb hahotát eredményezett. Az utolsó nagy adag lőty éppen Soohyun arcába fröcskölt, ahogy az próbált segíteni a galambnak. Hirtelen néma csend áradt szét a teremben, de ezt Dongho hangos röhögése sikeresen megtörte. Fairy nagyon élvezte a banda jelenlétét, és a sok hülyeséget, illetőleg alighanem azt is, hogy csak az a bizonyos kettő látta minden akcióját. Bár már eléggé feszülten érezték magukat emiatt. De hogy is gondolhatták, hogy ennyi volt? Fairy még kicsit sem szórakozta ki magát. Ahogy megérkezett a rendelt ebéd, valahogy mindenkinek sikerült legalább egyszer, de inkább többször leejtenie az evőeszközt.

-Keresztbe tettetek valakinek, hogy a Karma így megtalált minket?- tette fel a vélhetően jogos költői kérdést Soohyun miután már negyedjére szedte fel a földről a pálcikáját. A nyúl és az ulzzang sokatmondóan összenézett, félelemmel vegyes elfojtott kuncogással próbálták meg titokban tartani a dolgot. Ők látták, hogy a kis lényke pofozza le folyton a földre a tárgyakat, de ha el is mondták volna, ki hitt volna nekik? Nagy valószínűséggel csak kihívták volna hozzájuk a zárt osztály legfelszereltebb orvosait, és minden joguk meglett volna ehhez… Ebéd után a legkisebbnek sürgős dolga akadt a szomszéd helyiségben, de mielőtt még elérte volna a célját, megbotlott a saját- vagy egy aprócska lényke- lábában és cifrán padlót fogott. Állával ért földet, amit utána aztán egész este fájlalt. A többiek jót nevettek, de a nyúl erre bizony már egy kissé gonoszan nézett Fairy-re. Nem tetszett neki, hogy a móka mellett a fájdalom is befigyel, ez így már nem helyes. A szőrmók egy kicsit vissza is húzódott, de Hoon számára is nyilvánvaló volt, hogy valami sokkal nagyobb bűntett elkövetésére készül csak. Méghozzá ellene…

A nap további része szerencsére akciómentesen telt. Kivéve persze a haza utat. Félúton egészen „véletlenül”, de tényleg, semmi köze nem volt egy természetfeletti kis szőrmóknak a dologhoz, szóval félúton hazafele megszólalt a duda csak úgy alanatúr a buszban. Az egész banda, a sofőrrel együtt akkorát ugrott, hogy a 8 főből 5 be is verte a fejét az autó tetejébe. Erre bizony már mindketten a bűntársak közül csúnyán néztek Fairy-re. Persze a kis állatka csak fújtatott egyet, kinyújtotta a nyelvét majd feltelepedett a műszerfalra. Azért a hosszú farkincája csak úgy járt idegesen, mint a macskáké. Csoda is, hogy nem zavarta a sofőrt… Oh hát persze, hiszen nem is látja.

Egészen vacsoráig nyugodalom volt. Sőt, igazából még vacsora közben sem történt semmi veszélyes dolog. Természetesen azért egy-egy falatka a fiúk tányérjából minduntalan rejtélyes körülmények között eltűnt. Csodálkoztak is, hogy ilyen mohón ennének? De szerencsére elintézték egy vállrándítással.

Az esti készülődés során Fairy letelepedett Kiseop ágyára, míg azok a fürdéssel, elpakolással voltak elfoglalva. Persze közben fél-fél szemmel mindig felsandított, mintha csak arra várna, hogy az egyik végre befeküdjön mellé és simogassa. Hoon úgy döntött ma ismét Kiseopnál alszik. A többieknek ez nem volt idegen, mindig variálták, hogy ki hol vagy éppen kivel alszik, sőt nem is szokott mindig mindenki a dorm-ban aludni. De itt még nem volt vége a napnak, de nem ám, közel sem. Ha a fiúk tudták volna, mi vár még rájuk… De a lényeg, hogy jól sült el. Ahogy a nyúl behurcolkodott és igyekezett lepakolni, az ulzzang máris a segítségére sietett. Mi sem kellett több Fairynek, máris ott termett köztük. Sikerült úgy összegubancolnia a paplant a fiúk lábával, hogy azok szépen hátsóra is huppantak. Pontosítva Hoon, mivel Kiseop sokkal inkább az ölébe huppant. Megszeppenve néztek egymásra és csak néztek és néztek… Nem igazán tudták, hogy ez most mi. Mindkettő szíve kezdett megbolondulni. Az utóbbi időben elég sokat voltak együtt annak ellenére, hogy azelőtt Kiseop folyton AJ-vel lógott, Hoon pedig Kevinnel. Viszont mióta a rapper Amerikába ment, ez a kettő egyre többet beszélgetett és hülyült együtt. Kiseop még meglepettebb lett, ahogy a kicsit szenvedélyes pózból Hoon csak fogta magát, és hanyatt dőlt. Az ulzzang még mindig támaszkodott a másik dereka körül, nem bírt megmozdulni. Fairy úgy tűnt kezdi ezt megelégelni, így mit ad Isten, beleharapott egy jó nagyot a fiú karjába. Amaz felkiáltott és el is kapta karját, minek következményeképpen elvesztette egyensúlyát és ráborult a nyúlra. Feje épp a mellkasára feküdt, ahol egyből megérezte a kissé gyorsabban verő szívének ritmusát. Ismét lefagyott. Csak feküdt ott az énekes mellkasán kapaszkodva annak pólójába. A szőrmók pedig, mint aki jól végezte dolgát fújtatott egyet, lefeküdt és nekiállt mosakodni. Még egy szívroham kerülgette az ulzzangot, mikor Hoon simogatni kezdte a buksiját. A hideg is kirázta szegény megszeppent fiút, ahogy azok az érzéki ujjak hajtincseivel játszani kezdtek. Végül, olyan éjféltájt, mikor már mind a két díszpinty félálomban volt, Fairy felpattant, majd kiugrott az ablakon. Erre persze a fiúk is felkapták a fejüket, és az ablakhoz rohantak. Kiseop kihajolt az ablakon és csak úgy lesett a tündérlény után. Fürgén és vidáman szaladgált odalent, egyszer visszanézett, egyértelműen vidáman, majd végleg eltűnt az éjszaka sötétjében.

A dögös nyúl pedig hátulról átölelte a másikat. Az ulzzang visszaemlékezett arra a bizonyos koncertre, amikor ugyanilyen szituációba került, csakhogy akkor csupán a fan service kedvéért. Vagy mégsem? Mi van akkor, ha már akkoriban is bontakozott valami a két bandatag között? Mindkettő fejében ehhez hasonló kérdések záporoztak.

-Kiseop… mi van akkor, ha Fairy tulajdonképpen Cupido?- alighanem még egy mérfölddel arrébb is hallani lehetett azt a puffanást, ami Kiseop agyában zajlott le…

-Te hülye vagy Hoon…- kontrázott rá az említett. Azonban mégis elgondolkodott rajta, hogy Fairy esetleg tényleg Cupido egy házi kedvence, vagy akár még a szárnysegédje is lehet. Ki tudja? Ha egy ilyen dolog megtörténhetett velük, akkor ez sem lehet sokkal lehetetlenebb. Hiszen akármennyire is átlagosnak számít számukra az életük, azt meg kell hagyni, hogy ez a nap a legkevésbé sem volt átlagos. Sőt, kifejezetten kikerülte az átlagos minden létező definícióját.

Hogy az újdonsült pár valaha is újra találkozik-e Fairyvel? Vagy, hogy tulajdonképpen akkor kis volt Fairy? És miért is jelent meg a két fiú előtt? No és miért csak ők ketten láthatták?  Nos bizony, az már egy teljesen más történet…