Gyilkos tekintet

Csakazértis.........................................................

Ha törik, ha szakad, akkor is megcsinálom! Semmi sem tarthat vissza! Elérem, nem érdekel mibe kerül!!! Mondogattad magadban folyamatosan. Tepertél, egy pillanatra sem álltál le. Már van egy diplomád, hát tényleg olyan nehéz bekerülni Dél-Koreába egy mesterképzésre, vagy csak te csinálod rosszul? Tegyük hozzá, hogy ösztöndíj nélkül nem leszel képes kifizetni a tandíjat, így anélkül szóba sem jöhet. Már több programot is kipróbáltál, de eddig csak elutasítottak. Jó átlagod volt mindig, a nyelvet is beszéled, nem érted mi a baj. Ám bár alighanem az, hogy nincs protekciód. De ezen nem tudsz változtatni, valahogy meg kell kerülnöd a rendszert. Elhatároztad, hogy saját kis országodban te nem tanulsz tovább, sőt még élni sem szeretnél itt. Vonz a keleti kultúra, az emberek, az életstílus, a mentalitás és persze a KPOP és Idol imádatot is megemlítendő. Minden vágyad, már, ha egyszer sikerül kijutnod, hogy elmehess valamilyen U-Kiss eseményre. Mindegy mire. Koncert, dedikálás, fanmeeting, a lényeg, hogy U-Kiss és Eli legyen. Megfogott az a pasi a galamb arcával, a hihetetlen mértékű hülyeségével és a gyilkos tekintetével. Tudtad, hogy addig kell dörömbölnöd az ajtókon, míg egyet ki nem nyitnak neked. Közeleg a határidő, ha most nem sikerül, akkor megpróbálod egy év múlva. Az utolsó előtti reményed volt a mai program. Elmentél a meghallgatásra, és egyenesen kiakadtál. Majdnem neki estél annak a goromba ősz hajú fráternek. Arrogáns voltál, de jogosan. Lenéznek, csak mert nem vagy valami nagynevű fejesnek a valakije. És a legszomorúbb, hogy magyarok akarják eldönteni, hogy Korea kiket fogadjon. Nagyon dühös lettél, és átváltottál aljas módba. Alapvetően egy kedves, életvidám lány vagy, de ha egyszer valaki felhúz, hát az azt is megbánja, hogy megszületett. Ráadásul csak olyasmivel támadsz, amiről tudod, hogy igaz, lényegében saját magukkal állítod szembe az embereket. Hasznos tulajdonság. Sok pofont kaptál az élettől, így kiművelődtél ilyen téren, tudod, hogyan üss vissza. Mikor kiviharzottál az épületből sejtetted, hogy az utolsó reményed is elszállt. Nyilván ezek az ügynökségek vagy mik kapcsolatban állnak egymással, mindenhol tudni fogják, hogy téged el ne fogadjanak. Azért elmentél még az utolsó meghallgatásra is. Nyugtáztad, hogy még nem hallottak rólad. Nagyjából két hétbe telt, míg kiküldték a leveleket. Meg voltál róla győződve, hogy elutasítanak. Mindenhonnan. Megint. De nem akartad feladni. Majd megoldod valahogy. Csak tudnád, hogy hogy. Elkezdted sorban kinyitogatni a leveleket, és be is jött- eddig mindenki elutasított. Egyedül arról az ominózus helyről nem érkezett válasz, de nem is foglalkoztál vele. Gondoltad még ennyire se méltattak. Ám pár nap múlva meglepődtél, mikor a postaládát kinyitva megláttad a tőlük kapott levelet. Meglepettséggel ötvözött kíváncsisággal vitted be a szobádba és bontottad fel a misztikus tárgyat. Azt hitted képzelődsz, mikor a végére értél. Felvettek??????????? FELVETTEK???????????????????????????? el sem akartad hinni. Azt írták, hogy te vagy az első, aki ilyen spirituszt volt képes mutatni. Látszik, hogy meg fogod állni a helyed, és az arroganciád is teljesen jogos volt. Még ilyet?! Olyat ugrottál örömödben, hogy sikeresen lefejelted a csillárt. Majd hanyatt estél a szőnyegedre. Igen, te már csak ilyen kis szerencsétlenke vagy. Innentől kezdve nem volt nyugtod vagy álmod, alig bírtad kivárni, hogy elindulhass. Az ösztöndíj fizette a tandíjat és a koleszt, az úti költségre már rég összespóroltad a pénzt, így amiatt sem kellett aggódnod. Tökéletes. Álmaid valóra válhatnak, már csak ki kell érned. De ha eddig eljutottál, ha ezt megcsináltad, akkor semmi sem állhat már az utadba. Legalább is így érezted. Lassan eljött a kiutazásod napja. Félve mondtál búcsút az otthoniaknak, de reménnyel volt tele a szíved. Álmaid országa csak rád vár!
Az első hónapok nagyon is jól teltek odakint. A suli nem volt sem könnyű de sem megerőltető. Élvezted. Hamar nagyszerű barátokra leltél. A város feltérképezése azonban kemény fának tűnt. Ekkora városban még soha nem jártál. Hiába volt több térképed is, gyakran eltévedtél. Ám mivel könnyen feltalálod magad, így estére sikerült hazaverekedned magad minden nap. Szokásotokká vált a görkorcsolyázás. Nagyon rég nem volt a lábadon kori, de régen igencsak jó voltál eme sportágban. Hamar vissza is rázódtál- ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Sokszor még esténként is kint voltatok, kész utca gyerekek lettetek. Buliztatok, de nektek nem a disco és az alkohol jelentette a jó kedved vagy az adrenalint. Versenyezni a kihalt utcákon, egymást kergetni. A fiúk olykor bajba is kerültek egyéb balhés kölykök miatt, de a végén mindig nevetve menekülés lett a dologból. Hihetetlenül jól érezted magad, megtaláltad a helyed. Már csak egy volt hátra: U-KISS!!! Nem felejtetted el, de egyelőre még nem nyílt lehetőséged a velük való találkozásra. Ez nem megy csak úgy vezényszóra, de te türelmes voltál. Ha már eddig kibírtad, akkor kibírod tovább is. Nem adtad fel eddig sem, hát nem most tervezted, hogy elkezded. Egyik este egy étterem előtt álltál meg egy pillanatra, hogy bevárd a többieket. Többnyire te voltál a leggyorsabb és így mindig jól előre is húztál. Megálltál, mert nagyon elhagytad őket. Finom illatok terjengtek a levegőben. Hatalmas üveg ablakok övezték az étterem falát, így könnyű volt belátni. Elkezdted vizslatni a benti termet. Nem voltak sokan, láttál egy nagyon aranyos kis párt, egy családod és.......................................elhűltél. Komolyan pont a kedvenceid ülnek a veled szemközti falnál? Ez most komoly? Eli ül az asztal szélén neked jobb kézre. Rátapadtál az ablakra. Meredten bámultad, ahogy esznek. Csámcsogtak ám ezerrel. És persze hülyültek...egy két tészta csík repült az asztal egyik végéből a másikra. Nevettél rajtuk, tényleg idióták. Stírölted Eli-t. Akartad is és nem is, hogy észre vegyen. De csak nézted. A többiek nagyon nem akartak jönni. Majd hirtelen....történt valami...............Eli szétnézett a teremben- talán megérezte, hogy figyelik. Rád tévedt a tekintete. Még mindig az ablakot támasztottad, nehogy kiessen. De erre hirtelen elengedted. A kezeidet a hátad mögé tetted és ártatlanul rámosolyogtál. Mint egy aranyos kisgyerek. Ő meg láttad, hogy felnevetett. Majd mosolyra állt a szája. Elolvadtál. Nem volt jó ötlet, mert hirtelen vagy három őrült koris ment neked és sodort el. Mikor meglátták hüledező arcodat, nem értették mi bajod van. Alig bírtad elhápogni, hogy épp Eli-al szemeztél, ha nem hiszik, menjenek vissza. Nem kételkedtek, a testbeszédet elárulta, hogy ez valóban igaz lehet. Nos, most már mindegy. De azért dühös voltál, ezért megint elhúztál. Hazáig meg sem álltál.
A következő napok Eli-mentesen teltek. De örültél, hogy legalább ez megadatott neked. Bíztál benne, hogy ha egyszer eljutsz esetleg egy dedikálásra, majd felismer. De hát megannyi rajongó közül....aztán kitudja, lehet megjegyzett magának. A lány, aki pókembert akar játszani ^^. Azért sokat mosolyogtál ezen mostanában. Szívszaggató egy élmény volt, elvégre Eli rád mosolygott *-*. Mindened, ha valaki mosolyog. ÉS az a galamb arc ^^. Úgy két héttel később egyedül száguldottál. El is merengtél, minek hatására elfelejtettél megállni egy kereszteződésnél. Meg is lett az eredménye. Éreztél egy hatalmas ütést a lábaidon. Majd a hátadon, ahogy földet értél. Halálra rémülten ért el a felismerés, hogy elütöttek.
-Jézusom!!!! Jól vagy? Minden rendben? Nagyon megütöttelek? Nem vettelek észre! Úristen! Jézusom! Hívjam a mentőket??- záporoztak a kérdések. Felnéztél a férfire, de a látásod elég homályos volt. A fejedet is fogtad, kicsit az is megsajdult. Méregetted ki állhat előtted, ismerős volt, de nem láttad tisztán, nem bírtad felfogni.
-Hé! Mondj valamit! Jól vagy?- kérdezte, de a hangja elcsuklott. Nehéz lett volna eldönteni melyikőtök ijedt meg jobban.
-Jól vagyok, de azt hiszem hallucinálok- mondtad elfúló hangon, mert közben úgy vélted, hogy Eli térdel melletted.
-Jézus, mit látsz??- nagyon megijedt. Lehet, hogy agyrázkódásod van?
-Eli-t a U-Kissből- mondtad teljes hidegvérrel. Csend. Még mindig fogtad a fejed, már nagyon kongott. Kezdted érezni a térdeidben és a hátadban is a fájdalmat- múlik az adrenalin.
-Nem hallucinálsz, ami azt illeti- mondta félénken. Értetlenül néztél rá. Majd egy önkéntelen felindulástól vezérelve végig simítottad az arcát, hogy tényleg ott van-e, vagy csak képzelődsz. De ott volt. Eli elütött *-*. Hát nem egészen így képzelted el az első találkozást. Vagy épp a másodikat, attól függ, honnan nézzük. Óvatosan felkarolt, és beültetett az autójába, és útnak is indultatok a legközelebbi kórház felé..........................................................................................................................................................