2012. május 14., hétfő

Kutyuskaaa

Ppoo Ppoo babúúúúúú


Két hónap Koreában??? a nyári szünetben???? most komolyan?????? fel-alá rohangáltál a házatokban. Szüleid végre vették a fáradtságot, hogy valamilyen úton-módon kielégítsék farkas-éhes vágyadat, hogy végre kijuthass álmaid országába. Családi nyaralás a nyáron. Hát ez valami fenomenális. Nem bírtál észhez térni. A barátaid kezdtek félni tőled, nem is beszélve a szüleidről. A következő napokban csupán két szó hagyta el a szádat: Korea és U-Kiss ^^. Mindened volt ez a banda, lényegében értük éltél. Egy nap a zenéjük vagy képeik nélkül és kész börtönben érezted magad. Erősen gyanús volt már hogy az elmédet is megbontották. De hát ez kit érdekel, végre kijuthatsz oda! ODA! nyuuuu már nem bírtál a bőrödben megmaradni. De ki is tudott volna? Kész őrültek háza lett az otthonodból a pakolást kísérően és a nagy napon mindez csak tetőződni látszott. Be voltál zsongva, de nem kicsit. Elindultatok végre, komolyan nem hitted el, hogy az a 16 óra ennyire cefetül de cefetül lassan fog eltelni. Át is kellett szállnotok, ez még egy kis időhúzás. Fúúúúú de ideges voltál már a végére, nyavalyogtál, bevágtad a durcit és minden bajod volt. Mint egy idegbeteg, de komolyan ^^. Minden esetre azért túlélted. Megérkeztetek. Egy szállodába vezetett az utatok bent, a belvárosban. Kipakoltál villám gyorsan, és addig rágtad a szüleid fülét, míg el nem mentetek sétálni. Ki voltak készülve az úttól és az idő eltolódástól, de téged ez hol érdekelt?! Végre ezeken az utcákon járhattál, végre mindenhol csak Hangul-t láttál, végre ehettél igazi koreai étteremben. Igencsak más az ízviláguk, de határozottan ízlett az étel, amit ettél- bár nem igazán tudtad, hogy tulajdonképpen mit is eszel. Nem is számított. Tele pocival tértetek haza már majdnem éjfélre. Alig bírtál elaludni. És ez így ment még vagy két hétig. Minden nap egy újabb részlet a városból. Nem messze a szállodától volt egy nagyon szép park, oda minden este kiültetek, és elmajszoltatok egy jó nagy adag fagylaltot. Egyik este a szüleid elaludtak, így egyedül vágtál neki a napi parksétának. Épp mentél volna a fagyidért, mikor egy kiskutyus rohant oda hozzád. Szaglászott, vakkantgatott, látszott rajta, hogy játszani akar. Hát te sem tétlenkedtél, jól meg is dögönyözted a csöppséget. Aztán hallottál egy kiabáló hangot messziről, biztos voltál benne, hogy a gazdija. Eszedbe jutott hirtelen, hogy szív szerelmednek, Shin Dongho-nak is ilyen kis kutyuskája van. Hát nézzenek oda, milyen kicsi a világ. A gazdi odaért hozzád, illedelmesen bocsánatot kért, nagy nehezen angolul is összeszedte a dolgot, meghajoltatok, majd elköszönt és elvitte a kutyust. A szíved mélyén bíztál abban, hogy esetleg Dongho lesz a gazdi, de ez sajnos most nem jött össze. Viszont nem egy kutyusos gazdit láttál már a parkban, így úgy gondoltad, akkor is lejössz minden este, ha másért nem, hát játszani egy kicsit. Következő egy hét is eltelt, és eddig legjobban a vidámpark tetszett. Kipróbáltad azt a hintát, amire a U-Kiss Vampire-ben a párok is felültek, hát azt hitted infarktust kapsz, de nagyon élvezted. Jó kis adrenalin bomba az egyszer biztos :). Nagyon élvezted a nyaralást, az egyetlen bökkenő az volt, hogy lassan eltelik egy hónap, és még hírét-hamvát sem láttad a kedvenceidnek. De hát, van aki itt éli le az életét, és még úgysem fut velük össze. De azért bíztál benne, hogy az élet legalább most az egyszer megáld egy ekkora szerencse halommal. Van még idő, majd kiderül. És eljött az első hónap utolsó napja. Este ismét egyedül mentél le a parkba, a szüleid már nem féltettek annyira. Játszottál több kutyussal is, voltak már páran, akik fel is ismertek a korábbi napi játszások után :). Imádtál lent lenni, a fagyis bácsi mindig egy kicsit több fagyit adott neked. Tökéletes nyár. Egyetlenegy hibával, de még ezzel is megbirkóztál. És megint odajött hozzád az első kiskutyus. Azóta pedig nem láttad, de most odajött megint. Elképzelted, milyen lenne ha Dongho kutyusa lenne ^^. Kiugranál a bőrödből. Persze tudtad, hogy nem az övé, de olyan jó volt erről fantáziálni.
-Ppoo Ppoo!!!!- szólt a kiáltás, még egész messziről. Felkaptad a fejed, hisz a kutyusnak nem ez a neve. Na de várjunk csak egy pillanatot, Dongho kutyusának viszont igen *-* Te jó ég!!! Ez most komoly???? láttál feléd futni egy igencsak rá hasonlító srácot. Kezdtél elhűlni, de nagyon. Hát mégis megtörténik??? Nem igazán tudtad mi tévő légy, ez más, mint az agyadban. Oda ért hozzád, és igen Ő ért oda hozzád. Majdnem összeestél hitetlenkedésedben. Mintha csak álmodtál volna. Féltél is, hogy ez mind nem valóság, de valahol érezted, hogy de- ez pedig most épp veled és vele és épp itt történik meg. Zakatolt a szíved, jóformán már készen volt rá, hogy kiköpd, de még valahogy tartotta magát a torkodban.
-Öhm......-kezdett volna bele, de látta, hogy külföldi vagy, nem tudta, most mihez kezdjen. Jujj, de kis aranyos ^^ gondoltad, majd finoman rámosolyogtál
-Egy kicsit beszélem a nyelvet- és tényleg, hiszen a drámákból, dalszövegekből és egy kis magántanulásból egész szépen összekaptad magad ^^.
-Akkor ne haragudj, nem szokott így letámadni senkit- mondta a tőle már megszokott enyhén rideg hangnemben.
-Semmi gond, szeretem a kutyákat- válaszoltad mosolyogva. Égtél, mint a Reistag, jó, hogy nem füstölt a füled. Ezen elmosolyodott, de olyan önelégült mosoly lett belőle. Nah szép, talált még egy fant, aki elalél tőle,  nagyszerű, növeljük csak az egóját- futott át az agyadon, közben önkéntelenül is gúnyos mosolyra fakadva. Ezzel meglepted. Háhá- éljenek az ösztönök! 
-Te is Kiss Me vagy?- kérdezte kimérten.
-Igen, nagyon nagy Kiss Me- mondtad, de huncut hangon. Na erre őszinte és kedves mosoly volt a válasz. A kutyus megint neked "támadott", nem álltál ellent, dögönyözni kezdted. Láthatóan le volt nyűgözve, hogy milyen jól megtaláljátok a közös hangot. És máris hárman kutyáztatok ottan össze-vissza. Sokat nevettél, a fellegekben jártál. És persze nem igazán akartál vissza esni a földre. De sajnos eljött ez a pillanat is.
-Most mennünk kell, de szerintem járunk majd még erre- kacsintott rád búcsúzóul. Hát ez tökéletes, de komolyan, maga a tökély!
-Rendben, én minden este itt vagyok- mosolyogtál majd integettél neki. Eltűnt a kis Cupidóval a messzeségben, te pedig lefolytál a fűbe, és még egy darabig úgyis maradtál.

1 megjegyzés:

  1. A kis troolll XD Hát a rész nem szomorú nekem mégis meghasadt a kicsi szívem érte.Már megint hiányozni kezdett a kis feje. A vidámparkos hinta meg hát én nem ülnék fel ráá. Nagyon ijesztő kirázott tőle a hideg is amikor néztem vháá
    Tetszett :D

    VálaszTörlés