Csííííííz-10

Másodszor is első




Olyan mosolygósan telt a reggeled, mint már nagyon régen nem. Nem érdekelt semmi más, csak az gyönyörű szemű és édes mosolyú fiú, aki éppen a karjaiban tart. Lágy csókot lehelt ajkaidra, majd fogott egy piros epret és szépen megkóstoltatta veled. Nincs itt a szezonja még, mégis finom volt. Romantikusabb hangulatod már nem is lehetne. Gondolod te legalább is. De a nap még vissza van. Már csak ki kéne találni, merre induljatok, bár ebben a pillanatban akár a világ végére is elmennél, ha ő veled van. De azért akkor is ki kell találni valamit. Na jó, irány a tengerpart. Szép idő van, még talán mártózhattok is egy kicsit. Úgy döntesz a ruhád alá felhúzod a bikinid, ha esetleg úgy alakulna a dolog. Összeszedtétek a cuccaitokat, de a telefonjaitokat mind a ketten kikapcsoltátok. Elviszitek magatokkal, elvégre bármikor szükség lehet rá, de ha ti nem akarjátok, akkor senkinek sem lesz esélye sem elérni titeket. Kézen fogva indultok útnak és csak nevetgélni tudok. Annyira jó érzés vele lenni. Őszintén kívánod, hogy bárcsak örökké tartana ez a nap. Olyan szép emléketek van már most, pedig nem is ismeritek egymást olyan régóta és mégis. Átmentetek sok jó dolgon, mint a fotózkodás, vagy a randi, de rossz dolgok is értek titeket, mint az a magán nyomozósdi, aminek bizony sírás lett a vége. Meg is halhattatok volna. Ő még is kitartott melletted, nem hagyott el. Megtehette volna, mondván, hogy túl nagy kockázat ez így a karrierjére nézve, de nem tette. Alig vártad, hogy a többieket is megismerhesd de jelenleg csak Ő érdekelt. Lenni a karjaiban, hallani édesen suttogó hangját, vagy éppen lágy és gyönyörű énekét, fogni két kezét, érezni ajkainak édességét. Nem akartál semmi mást, csak őt. Őt, úgy ahogy van. Minden apró kis hibájával együtt, szíved csak érte vert már. Úgy érezted megtaláltad a boldogság kapuját, és készen állsz rá, hogy átlépj a küszöbén. Itt az ideje, hogy megkóstold, milyen, amikor az élet végre a te oldaladra áll.
Ahogy elértetek a partra, egy kisebb tömegbe ütköztetek. Sok rajongó és sok fürdőző vett titeket körbe, de Kiseop alig foglalkozott velük. Oda integetett azoknak, akik a nevét sikították, de egy pillanatra sem engedte el a kezed. Majd mikor páran már épp indultak volna felétek, ő megragadta a derekad, magához húzott és lágyan megcsókolt, tudtára adva ezzel a rajongóinak, hogy ők most nem érdeklik. Beültetek egy cukrászdába és csak azért is epres, habos sütit kértetek. Egymást etettétek, és véletlenül avagy sem, de összekentétek a másikat habbal. Kiseop áthajolt az asztalon és lenyalta ajkaidról a habot. Olyan piros lettél, mint egy érett paradicsom, de nagyon jól esett. Tetszett neked kacérsága, és hogy mégis ennyire romantikus mellé. Nagyon élvezted a napot már most. Ahogy szépen lassan kivégeztétek a sütiket, tovább is álltatok. Megláttatok egy plakátot, mi szerint az este folyamán szabadtéri mozi lesz, és épp olyan filmet játszanak, amit már régóta meg akartál nézni. Megegyeztetek, hogy visszajöttök este, és megnézitek. Mint a nap koronája. Már alig vártad. Tovább haladva elhagytátok a strandot. Köves, sziklás részre értetek, még mindig a parton. Hezitálás nélkül felmásztál az egyik sziklára, és indultál is tovább, hogy márpedig te most ezen átmászol. Kiseop követett, de nagyon kis ügyetlen volt. Folyton dülöngélt jobbra-balra. Kaptál volna utána, hogy megfogd, de mindig elhúzódott, nehogy te is eless vele együtt. Lovagias, inkább elzúg, mint sem hogy a te épségedet kockáztassa.
-De ha én megtartalak, nem esel el!- mondtad neki nevetve.
-Elém ugrottál, mikor le akartak lőni... azt hiszed hagyom, hogy még egyszer ilyen hülyeséget csinálj?!- nézett rád komolyan, de hatalmas szemei mosolyogtak. Bólintottál, rendben, ezzel nem tudsz most vitába szállni. Persze a sziklás út vége felé már kézen fogva haladtatok, úgy tűnt, mind a ketten megtaláltátok az egyensúlyotokat. A legvégén barátod ugrott le hamarabb a sziklákról. Egy kisebb öbölhöz értetek. Homokos volt a kövek között a part, legalább a lábatokat nem fogja felvágni. Kiseop megfordult és kinyújtotta két karját, hogy vállába kapaszkodva te is leugorhass a sziklákról. Ahogy földet értél, körbe fonta karjait derekad körül, te pedig átkaroltad nyakát. Éhesen falta ajkaidat. Mesébe illő pillanat volt, ahogy a hullámok ostromolva a partot körülöttetek ti csak álltok egymás karjaiban és csókotokat az aranysárga nap még ragyogóbbá varázsolja. Nem is kell ennél több, mindent megkaptál az élettől, amit csak akartál. Teljes az életed, teljes minden perce, nincs más vágyad, csak így élni örökkön örökké. Nagy nehezen elengedtétek egymást a fulladás elkerülése érdekében. A hullámok hirtelen olyan magasra csaptak, hogy a víz apró kis cseppjei elleptek benneteket. Ijedtedben megugrottál és felsikoltottál, hiszen hideg volt a víz. De ez nem tartott vissza attól, hogy ruháidat gyorsan lekapd magadról és bele vesd magad a hideg vízbe. Kiseop csak úgy lesett utánad, elképzelése sem volt, hogy ezt a műveletet, mikor vagy hogyan hoztad össze. Úgy tűnt, nem tér magához. Integettél neki, hogy csatlakozzon, hiszen egyedül nem poén. Nagy nehezen őt is beette a fene a vízbe és már ott is termett melletted. Válladig ért a víz, neki majdnem csak a mellkasáig. Hát igen, egy kicsivel kisebb vagy nála. Így azonban szemügyre vehetted szépen kidolgozott felsőtestét. Oda húzódtál hozzá és kezeiddel végig simítottál vízből kilógó részein. Felsóhajtott, majd a víz alatt átkarolva magához húzott és csókotokat ott folytatta, ahol a parton abbahagyta. Forogtatok a vízben, már mind a ketten nyakig merültetek, de nem menteket beljebb. Hirtelen Kiseop felkapott a víz alatt, és lábaidat dereka köré tekerte, majd veled együtt lemerült. Erre nem számítottál, pláne, hogy víz alatt is csak csókolt tovább. Majd fogtad magad, elúsztál mellőle és kicsit arrébb, akár egy sellő buktál ki a vízből. Hajadat hátra dobtad és vágyakozva néztél kedvesed felé. Láttad a szemein, hogy ezzel most megfogtad. Visszaúsztál hozzá és rátapadtál ajkaira, ismét. tested lángolt még a jéghideg vízben is. Kicsit sem fáztál. Közelsége, bőrének illata, puhasága és izmos testének látványa nagyon is melegen tartott. Viszont a hullámok kezdtek nagyon erősek és magasak lenni, inkább kimentetek, nehogy a szikláknak ütközzetek. Kin a homokban mind a ketten elterülve pihegtetek és száradoztatok. Törülközőt persze egyikőtök sem hozott. Nem baj, jó érzés így mellette feküdni a homokban. Hirtelen csak azt vetted észre, hogy Kiseop már feletted is van és ismét ajkaidat támadja. Még jobban magadhoz húztad, már egész testének súlyával rajtad volt, de egyáltalán nem volt nehéz. Óvatosan elhajolt felőled.
-Szeretnél örökké velem lenni?
-Szeretnék. Mindennél jobban!
-Tudod... úgy érzem nagyon beléd szerettem...
-Én nagyon szeretlek téged és remélem, hogy sosem fogsz kiszeretni belőlem.
-Kizárt dolog, olyan nem létezik.
Rád mosolygott, minek hatására még inkább elolvadtál. Meghatott, amit mondott. Könnyeiddel küszködtél. Persze csak öröm könnyek lettek volna, de leküzdötted őket. Nagy nehezen feltápászkodtatok, bár igencsak nehezetekre esett kimászni a másik karjaiból. Felöltöztetek, és indultatok tovább. Bár nem tudtátok vajon hova érkeztek ki, ha tovább mentek, de nem baj. Ismételten következett az ide-oda dülöngélés és majdnem leesés, de megint megúsztátok. Egy erdős részhez értetek is. Itt már úgy véltétek, jobb lesz, ha elindultok felfele a parttól távolabb. Éhesek is voltatok már, lassan nem ártana megkeresni a várost. Nem hagytátok el, de a part nincs végig beépítve. Ahogy átsétáltatok az erdőn, te hozzábújtál kedvesedhez, nem volt éppen a legbarátságosabb hely. Ő nevetett rajtad, hogy gengszterektől meg sem riadsz, most megy ilyen kis nyuszi vagy. Beleboxoltál vállába és durcis arcot vágtál neki, de ő csak nevetett tovább. Nem haragudtál rá, de magadra erőltetted a bátorság övét azzal, hogy elhúzódtál tőle és igyekeztél megugrás nélkül végig menni az erdőn. Komoly erő próba volt számodra, minden létező erődet be kellett vetned, de sikerült. Kiseop, mikor kiértetek a civilizált környezetbe, elismerően bólintott, és megcsókolt. Ez a nap a csókoké. Nem is akármilyen csókoké. Heves, szenvedélyes, mégis gyengéd. Nem bírtál betelni édes ajkainak érzetétől, falni és falni akartad. Szerencsédre ez nem volt ellenére, és úgy tűnt, ő is így van a tieiddel. Kézen fogva mentetek tovább, hogy kutassatok valami étkezdét, mielőtt az éhségtől elájulnátok. Találtatok is egy szép, kerted helyet, ahova be is ültetek. Valami könnyű kis ételt rendeltetek, majd cseverészve fogyasztottátok el. Érezted magadon az emberek tekintetét, hiszen ki ne ismerné fel Lee Kiseopot? De nem érdekelt sem téged, sem őt. Tökéletesen boldogok voltatok a saját kis világotokban, nem érdekelt semmi és senki más. Ebéd után már mentetek is tovább. Hátsón paskoltad és elfutottál előle, okot adva ezzel egy kis játékra. Elvégre az ételt le kell mozogni. Fogócskát játszottatok, mint akkor, az első randin is. Fák mögött bújkáltál, de mindig megtalált. Kiértetek a part feletti kis útra. Megálltál a korlátnál és csak nézted a messzeséget. Igazán mesében érezted magadat. Kiseop mögéd állt, és hátulról átkarolt, állát válladon pihentette. Karjaira csúsztattad kezed, majd összekulcsoltad ujjaitokat. Sokáig álltatok így itt, nem akaródzott innen tovább állni. De hirtelen észre vetted, hogy odalent lehet vattacukrot enni. Nagyon régen nem ettél már, és most nagyon megkívántad. Boci szemekkel néztél kedvesedre, hogy menjetek le. Nevetve bólogatott. Odalent kértetek két pálcikával és már fogyasztottátok is. Próbáltátok egymást összekenni, de kivételesen egyikőtök sem járt sikerrel. Ahogy megettétek és haladtatok tovább a parton, néhány kis gyermek jött oda hozzátok. Fiatalok, tizenévesek. Megkértek titeket, hogy segítsetek nekik ugráló kötelezni. Kevesen vannak, és kéne valaki, aki hajtja a kötelet nekik. Beálltatok hozzájuk. Tágra nyílt szemekkel figyeltétek őket, ahogy akrobatikus mozgásokkal ugrálnak. Elképesztő látványt nyújtottak. Kedvet kaptál te is, hogy kipróbáld. Most a gyerekek hajtották nektek a kötelet, de ti nem bizonyultatok olyan ügyeseknek. Folyton elakadt a lábatokban a kötél, sőt egyszer te el is estél. Jót nevetett mindenki, neked is fülig ért a szád. Konstatáltad, hogy nem ez lesz életed sportja. Vidáman mentetek tovább, miután a gyerekek jó kedvűen köszöntek el tőletek. Kicsit már el voltatok fáradva a sok mászkálás, úszkálás és ugrálás után. Egy szabad padra ültetek le. Kiseop átkarolt, te pedig vállára hajtottad fejedet. Pihengettetek egy kicsit, majd lassan közeledett a mozi kezdetének is az ideje. Jobbnak láttátok, ha elindultok, hogy biztosan legyen még helyetek. Azonban volt még valami, ami feltartott utatok során. Ismét fiatalokat pillantottatok meg, akik éppen homokvárakat építenek. Nem is akármilyeneket. Gyönyörködtetek bennük, te tudtad, hogy ilyet az életben sem lennél képes alkotni. Bár vágytál volna rá. Sírás törte meg a jó kedvet. Az egyik kisfiú várát egy rák széttúrta. Szegény nagyon neki volt keseredve. Odamentetek hozzá és vigasztalni kezdtétek. Hirtelen ötlettől vezérelve Kiseop felkapta a vállára, és dobálni kezdte, meg pörgött vele. Nevettél, ahogy a kisfiú is. Odajött hozzátok az édesanyja is, és megköszönte, hogy felvidítottátok. Meghajoltatok, majd mentetek is tovább. Életed legjobb napja, és még nincs is vége. Éppen időben értetek el a moziig. Már nem sok hely volt szabad. Pedig volt még vagy fél óra kezdésig. Csendben beszélgetve telt el az az idő. A film nagyon-nagyon tetszett, örültél neki, hogy megnéztétek. Már sötét volt, mire véget ért. Ideje haza menni, elég volt ennyi izgalom mára. Nagyon lassan haladtatok és útközben még megálltatok egy fagyira is. Ma csupa egészséges ételt ettetek xD. Nem baj, majd holnap rádolgoztok. Holnap, de hol van az még? Bár el se jönne. Hazaérvén fáradtan borultatok bele az ágyba. Nem volt már erőtök fürdeni, így úgy döntöttetek, majd reggel bepótoljátok. Kiseop végig simított arcodon, ahogy veled szemben feküdt az ágyon oldalán. Mélyen szemébe néztél és mosolyogtál. Szívedet melengette az, amit ekkor mondott neked és feltette az i-re a pontot.
-Szeretlek- suttogta halkan.
-Én is téged- suttogtál vissza.
Belefúrtad arcod a mellkasába, és simogató kezei között mély álomba merültél. Teljesült életed legjobban vágyott álma, Kiseop kimondta, hogy szeret téged. Vele vagy, és vele is maradsz. Vele alszol, vele álmodsz és vele ébredsz. Életed ennél már nem lehet tökéletesebb. Nem is hitted volna, mikor ide kijöttél, hogy ez egyszer megtörténhet, hogy az álomból valóság lesz. De minden jó és rossz, ami megtörtént bizonyítja, hogy semmi sem választhat már szét titeket. Egymáséi vagytok most, és egymáséi lesztek egy életen át....

Hogy mit hoz a holnap, azt majd valaki más meséli el :)..............................................................