Másnap még gyorsan lecsekkoltad a gépet, hátha érkezett még vissza válasz az esküvő résztvevőitől, de mindenki csak annyit írt neked, hogy fogalma sincs, ki lehet az az idegen. Ellenben kaptál a menyasszony édesanyjától is egy levelet. A levélben nem állt más, mint egy cím. Komolyan nem tudtad mire vélni a levelet, azt sem tudtad, honnan van meg neki az e-mail címed, mert te neki azért nem írtál. Azért gondoltad utána jársz, másért nem, legalább megtudod mire fel. A cím valahol a belvárosban volt, legalább is a netes térkép szerint. Fogtad a cókmókod, a fényképeződ, sőt, még cetlit és tollat is vittél, ha esetleg jegyzetelned kéne. Felvettél egy francia művész sapit és napszemüveget. Úgy néztél ki, mint egy teljesen amatőr riporter. Bár inkább nyomozó külsőt szerettél volna, ez most nem jött össze. Nem baj, attól még útnak indultál. Ahogy elértél abba az utcába, nem mentél azonnal közel magához a házhoz. Vagyis a házban lévő lakáshoz. Amolyan emeletes házas környék volt, jó zsúfoltan, enyhén züllött hintéssel. Érezted, hogy még napnyugta előtt jó lesz, ha lelépsz innen. Rengeteget fotóztál, volt köztük olyan kép is, amin sejtetted, hogy kétes alakokat is lekaptál. Ezzel lesz még munkád, mert ha ilyen képek napvilágot látnak, abból nagy baj lehet még. Fő az óvatosság, ennyi eszed azért volt. Osongattál a falak mentén, egyes járókelők elég érdekesen néztek rád, de feltehetően már megszokták a furcsa alakokat. Elhúzott melletted néhány motoros is, hirtelen egy amerikai gettóban érezted magad. Nem is gondoltad volna anno, hogy itt ilyen is van. Kezdett egy kicsit szerte foszlani az álomképed a városról. A szél csak úgy görgette a szemetet az út mentén. Az utcai áruson látszott, hogy az étke nem feltétlenül az, aminek eladja. Észrevettél egy zsebtolvajt. Egyre értetlenebbül álltál ott, őszintén nem értetted, hogy miért küldte el neked a nő ezt a címet. De mire éppen feladtad volna, megpillantottad az okot. Az a férfi, aki a képeket szerepelt, most éppen kisétált az egyik ház ajtaján. Gengszter külseje volt, de azért igencsak vonzó is volt egyben. Amolyan tipikus rossz fiúnak tűnt, akibe pillanatok alatt bele lehet szeretni. Egy gyors mozdulattal végig nyaltad a szádat, majd észhez kaptál, hogy elméletileg te foglalt vagy. De azért ismerjük el, a nők valamilyen okból- ami nem mindig ismert- kifolyólag vonzódnak az ilyen kétes, de dögös alakokhoz. Kellően messziről követni kezdted. A géped jól zoomolt, így elég is volt messziről mögötte lenned. Egy ideig csak sétált. Néha hátra nézett, de úgy tűnt, téged nem vett észre, bár minden bizonnyal érezte, hogy valaki figyeli. Egyszer-egyszer megálltál utcai árusoknál és vettél újságot, vagy képeslapot, csak, hogy még kevésbé tűnjél fel. Aztán a fickó eltűnt egy elhagyatott épülethez vezető bekötő úton. Itt egy kicsit megijedtél. Ő nyilván ismeri a terepet, te nem, és ha te itt eltévedsz, vagy észre vesz, még csak menekülni sem tudsz. Azonban a kíváncsiságod legyőzte a félelmedet. Kerestél egy hátsó bejáratot, de csak egy szellőző aknát találtál. Bemásztál óvatosan. Alig bírtad visszafojtani a rád törő köhögő rohamot, hiszen ebben az épületben talán már egy évtizede is lehet, mikor utoljára takarítottak. A vakolat már mállott lefele, a tetőben lyukak voltak, az ablakok egytől-egyig betörve, az ajtók sem voltak a helyükön és hihetetlen mennyiségű por volt mindenütt. Óvatosan mászkáltál, lehetőleg minél kevesebb hanggal. Dobozok és lefóliázott bútorok adtak esélyt a fedezék megtartására, így nyíltan nem látszódtál. Óvatos voltál, tudtad, hogy valami nagy dologba keveredtél, ami aligha lesz legális. Megcsapta a füledet, ahogy páran beszélgetnek. A szavakat nem tudtad kivenni, de ahogy közelebb mentél, megláttad őket. Az a rejtélyes fickó és két másik állt ott az épület közepén. Beszélgettek. Akárhogy hallgatóztál, nem hallottad, hogy miről. Aztán első látásra úgy vélted, hogy az a barna csomag valamilyen drog lehet, a másik átadott cucc pedig pénz. A fickó adta a drogot, a másik kettő fizetett. Itt nagyon megijedtél. Egyrészt, mert ezek szerint egy drogkereskedésbe botlottál, másrészt, hogy a menyasszonynak valami köze van ehhez az egészhez. Úgy döntöttél még jobban elbújsz, de azért a biztonság kedvéért ellőttél pár képet. Bíztál benne, hogy nem vesznek észre. Vártál majd egy órát, mielőtt kimerészkedtél volna. Gondoltad, ennyi idő alatt már biztosan tovább álltak. Mára úgy döntöttél ennyi volt a nyomozás. Otthon majd átnézed a képeket, hátha látsz rajtuk majd valami érdekeset. Egészen beesteledett, mire elindultál haza. A szíved hevesen vert, több részeg vagy éppen verekedős hangulatban lévő fiatalemberrel is összefutottál, de eddig legfeljebb csak utánad szóltak, de több nem történt. Eddig. Hirtelen magad előtt láttad azt a két drogos kölyköt. Olyan huszonévesek lehettek, de tipikus, én-akarok-lenni-a-főnök-mert-én-vagyok-az-ász arckifejezésük volt. Majdnem felnevettél ezen, de rájöttél, hogy emellett nyilvánvalóan veszélyes alakok.
-Üdv ismét kiscica- mondta az egyik kaján vigyorral az arcán. Kirázott a hideg.
-I-ismét?- dadogtál. Megijedtél ezen szó hallatán.
-Csak nem gondolod, hogy elbújhatsz előlünk? Tudjuk, hogy túl sokat láttál... de persze, megegyezhetünk- mondta a másik, miközben feléd hajolt. Elfogott az undor. Tökön rúgtad, majd kikerülve elfutottál. A meglepetés ereje egy pillanatra előnyödre vált, de mire pislantottál egyet, már a nyomodban voltak. És ők voltak előnyben, mert te nem ismerted a környéket. Futottál, ahogy csak bírta a lábad. Az egyik buszmegállóban, ami mellett elhaladtál, épp megállt egy busz. Nem tudtad merre megy, de villám gyorsan felszálltál rá. Leültél egy üres székbe és kifújtad magad. Gondoltad, leráztad őket. Őket igen, de arra nem gondoltál, hogy esetleg más is beléd köt. A közeledbe huppant le három felnőtt férfi is. Szemed sarkából láttad, hogy egymással egyezkednek, és nagyon feléd kacsingattak. Most már komolyan féltél. Ez már egy kicsit sem vonzó. Elkeseredtél, hogy annak ellenére, hogy nem Európában vagy Amerikában vagy, mégis ilyen környékre keveredtél. A következő megállónál még nem keltél fel, csak épp abban a pillanatban, hogy az ajtó csukódni kezdett. Épp kifértél még, de a másik három már nem. Jót mosolyogtak rajtad az ablakon keresztül. Ismét nagyon sóhajtottál. Eddig két bandának jártál túl az eszén, ha még egy beleköt, a szerencséd akár el is fogyhat. Bár már úgy tűnt kiértél a város bűn negyedéből, viszont fogalmad sem volt, hogy hol vagy. A közelben megláttál egy internet kávézót, aminek felettébb megörültél. Bementél és el is foglaltál egy gépet. Rámentél a térképre, ami kidobta, hogy a városnak melyik részén vagy éppen. Ami azt illeti, pont a város másik felébe kellett volna elevickélned. Azonban sötét volt már és még mindig ijedt voltál. Ittál egy kávét és ettél egy sütit, hogy legalább a vércukrod rendben legyen. Elindultál hazafele, de a tömegközlekedést sem ismerted annyira jól, hogy csak úgy elbuszozgass. A metróba nem mertél lemenni, valahogy nem vonzott most a föld alatti járat. Ahogy sétálgattál, határozottan érezted, hogy figyelnek. Most már tudtad, hogy a fickó is ugyanezt érezhette, és ezt alighanem megosztotta a másik kettővel is, akik innen tudták, hogy van ott még valaki rajtuk kívül. Megszaporáztad a lépteidet. Igazából már egy kicsit untad is a dolgot, nem akartad elhinni, hogy így megtalálnak. Olyan szerencsés szerencsétlennek érezted magad, és remélted, hogy ez nem fordul meg. A belváros legbelsőbb utcáin sétáltál már, zsúfolt részeken. Rengeteg ember járt-kelt arra fele, de szerencsére senki sem kötött beléd. Egyre kevésbé érezted, hogy követnének, de azért a szálka ott maradt a szemedben. Bementél egy bevásárló központba és minden emeletet körbejártál. Majd össze estél már a fáradságtól, de beleborzongtál a gondolatba, hogy a követődnek esetleg megmutatod, hol laksz. Éjfél körül lehetett, mikor végre ismerős környékre érkeztél. Ahogy elhaladtál a rendőrség előtt, megfordult a fejedben, hogy talán be kéne menni, de mivel egy jó barátod is érintett lehet az ügyben, úgy döntöttél, előbb kideríted, mi a helyzet. A következő sarkon a semmiből termett ott néhány fura alak körülötted.
-Helló cicus. Nincs kedved játszani egy kicsit?- kérdezte az egyik. Nagyon eleged lett.
-Nincs...- határozottan válaszolva ott hagytad őket. Persze nem hagytak azonnal békén. Elkapták a karodat, de te ütni, rúgni kezdtél, majd gyorsan el is futottál. Valószínűleg meglepte őket a harciasságod, de utánad eredtek. Csinos lány vagy, jó idomokkal megáldva, nem az első eset, hogy leszólítanak, bár, hogy egész nap ennyire szerencsétlen legyél, az még neked is új volt. Egy zajos utca felé eredtél és neki is menve egy-két embernek futottál. Ijedt és dühös voltál egyszerre. Hirtelen egy koktélbár előtt megpillantottál egy ismerős arcot. Bár nem szíved választottjába futottál bele, de Jongienak is nagyon örültél. Ő és a leaderük állt ott egy-egy pálcikás édességgel a kezükben. Átfutott az agyadon, hogy akkor most koktéloznak vagy csemegéznek, de igazából ez lényegtelen volt. Ahogy odaértél, ő egyből felismert, rád mosolygott- azonban a mosolya azonnal lehervadt, ahogy meglátta arcodat. Könnyek áztatták bőrödet, szemeidből rémület tükröződött és a tetejébe még remegtél is. Onew átvette az édességet a saját kezébe, míg kedves barátod átölelt. Ahogy beértek titeket a fickók is, sarkon is fordultak, miután az egyik kijelentette, hogy azok ott Idolok, nem éri meg. Örültél neki, hogy legalább nem teljesen hülyék, és ezt belátták. A két kedves fiú haza kísért, bár azért egy kicsit féltél, hogy esetleg meglátnak vele, de gondoltad ennyire már csak nem szívod meg. Elalvás előtt küldtél egy sms-t Kiseopnak, hogy nagyon-nagyon szeretnéd látni, de még annál is jobban, és, hogy nem találkozna-e veled másnap. A válasz nagyjából öt perc múlva megérkezett, pedig, miután elküldted jöttél rá, hogy hajnali fél kettőkor írtad, de azt válaszolta, hogy ő is örülne, ha találkozhatnátok. Úgy döntöttél reggel majd felhívod, hogy megbeszéljétek a részleteket. Dühödben még aznap este küldtél egy e-mailt az édesanyának, hogy a cím miatt majdnem elkapták a grabancodat többször is az este folyamán, úgyhogy lesz szíves elárulni, hogy mi a fene történik itt. Olyan szép és jó volt eddig minden, és most meg szerte foszlik az egész tündér mese. Már csak abban bíztál, hogy szíved vágya enyhíteni tudja majd elkeseredettségedet. Alig bírtál aludni, folyton rémálmok gyötörtek. Reggel enyhén kómás fejjel baktattál ki a fürdőbe és lemondóan konstatáltad, hogy a mai nap nem lesz belőled ember. Felhívtad mucudat, hogy ráér-e. Délelőtt stúdióban vannak, de a délután folyamán lesz egy kis ideje. Úgy döntöttél, meghívod magadhoz, mert neked most nincs erőd kitenni innen a lábadat. Neki láttál valami ehetőt összeütni, két nagy bögre kávé kíséretében, meg egy kicsit kitakarítani, de igencsak hasonlítottál egy horror filmből szabadult zombira. Míg őt vártad lehuppantál a kanapéra, és belőtted a tévét, de csak néztél ki a fejedből. Elég szánalmasan festettél, de az előző nap történtekre tekintettel ez most baromira nem érdekelt. Akkor kezdett el beléd visszatérni az élet, mikor végre megszólalt a csengő...........................................................................................................
ÁÁÁÁ nan egy ilyen éjszaka engem is totál kikészitene. Szerencsétlen csajszit meg folyamat Jongie mentii meg . :D
VálaszTörlés