Csííííííz-9

Itt a vége?

Ahogy az a pisztolycső felétek fordult érezted, hogy szíved kihagy pár ütemet. Egy pillanatba telt csak, és Kiseop máris előtted termett, mint egy védőfalat képezve. Nem tudtad eldönteni, mitől vagy jobban megrémülve, a saját halálodtól, vagy attól, hogy őt veszíted el. De azonnal rájöttél, hogy az utóbbi, ezért félretoltad lovagodat és kihúzott háttal szembe álltál a pisztollyal. Farkasszemet néztél a fickóval. Egy középkorú, feltehetően jó kondícióban lévő, egész értelmes képű alak volt. Intett a fejével, hogy indulás a sikátor felé. Kézen fogva barátoddal engedelmeskedtetek. Valahogy úgy érezted nem akar ő titeket itt helyben lelőni, talán elenged, ha kimagyarázzátok magatokat. Bevezetett titeket egy épületbe. Valami raktárhelyiség lehetett. Leültetek egy ládára, a fickó pedig veletek szembe. Nem fogta rátok a pisztolyt, de azért nem nagyon mertetek megmozdulni.
-Szóval, magán nyomozósdit játszani jó móka, mi?- nem feleltetek, de úgy tűnt nem is vár rá választ.
-Az az átkozott lotyó meg az a hülye kölyök. Veszélyes dolog a szerelem, nem de bár?- kezdtél rá érdeklődően nézni, úgy tűnik tud valamit. Vagy éppen mindent tud.
-Miért érdekel az a kölyök, hm?
-Csak tudni akarom, hogy a barátnőm nincs-e bajban.
-Nincs. Tényleg. Légy ezzel elégedett. Vagy akár le is lőhetlek titeket itt és most, ha úgy érzed képtelen vagy leállni....- ezt halál nyugodtan mondta ki. Felmerült benned, hogy valószínűleg ölt már embert, nem lesz neki nehéz lelőni két kis útban lévő csitrit.
-De mégis mi ez az egész?- kérdezted azért meg. Hiba volt. A fickó azonnal rád fogta a fegyvert és kibiztosította. Kiseop arrébb akarta lökni a kezét, de a nagydarab ember volt az erősebb és fellökte a fiút. Szegény nagyot esett és a fejét is csúnyán beverte.
-Akarsz még kérdezősködni??- már potyogtak a könnyeid, halál félelem fogott el. Nagyon féltetted barátodat is, aki alig bírt felkelni a földről. Nem hitted volna, amikor elindultatok, hogy ez ilyen borzalmasan fog véget érni. A fiú visszaült melléd és magához húzott. Bár te nem láttad, de közben gyilkosan nézett a nagydarabra. Amaz meg jót mosolygott rajtatok. Elkezdett fel-alá járkálni és hangosan morfondírozni azon, hogy mit tegyen veletek. Tudtad, hogy valahogy ki kéne innen jutnotok, de nem tudtad, mi tévő légy. Azonban barátod tett egy hirtelen és felettébb ijesztő próbálkozást. Ahogy a pasi félig háttal volt nektek, ő neki ugrott. Hadakozni kezdtek. A levegődet is visszatartva figyelted őket. Az a pisztoly még mindig útban volt, ha véletlenül elsül.... csak remélni tudtad, hogy ha el is sül, a nagydarab sérül meg, vagy egyikük sem, de a másik lehetőségbe bele sem mertél gondolni. Minden egyes pillanat egy örökkévalóságnak tűnt. Hihetetlenül megijesztett, hogy milyen tehetetlen vagy, hogy mennyire rá vagy utalva barátodra. Képtelen vagy küzdeni, és a te önkényes kis kíváncsisági akciód miatt most mind a ketten halálos veszélyben vagytok. Az a pisztoly bármikor elsülhet, és nincs rá garancia, hogy nem titeket talál el. Szíved mérhetetlenül gyorsan vert, gyomrodban lepkék röpködtek, de most nem jó értelemben. Úgy érezted, mindjárt vissza köszön az a délutáni süti, de tartottad magad. Soha életedben nem féltél még ennyire, sőt, elképzelhetetlennek tartottad, hogy veled valaha ilyesmi történhet. Hiszen ilyesmi csak a filmekben van, csak más emberekkel. Miért éppen veled és veletek és miért éppen itt és most? Meg kellett volna állnod, hogy ide gyere, amit tegnap mondott neked az az ember, el kellett volna fogadnod. Tudhattad volna, hogy az ördög sosem alszik, és előbb-utóbb baj lesz, és még ráadásul Kiseopot is veszélybe sodortad. A fickó hirtelen hátrébb lökte társadat és ráemelte a pisztolyt. Te egy pillanat alatt ugrottál közéjük, nem is tudtad mit cselekszel, csak az lebegett előtted, hogy nem hagyhatod, hogy barátod miattad sérüljön, ne adj isten haljon meg. Csak egy durranást hallottál, és érezted, hogy a földre rogysz. Nem értetted miért nem érzel fájdalmat. Majd hallottál még egy durranást és elvesztetted az eszméletedet.
Hirtelen nyitottad ki a szemedet és riadtan ültél fel. Két pislantás után rájöttél, hogy kórházban vagy. A bal karod és vállad be volt kötve, ami most meg is sajdult így hirtelenjében. Elkezdett derengeni, hogy ez valószínűleg a golyó okozta seb miatt fáj. Gyorsan körbe néztél, de a szomszéd ágyaktól függöny választott el. Eszedbe jutott, hogy hallottál még egy lövést. Elkapott ismét a halál félelem, mi van, ha Kiseopot találta el? Azonnal orvosért kiáltottál. Amint belépett egy már torpedóztad is a kérdésekkel. Szegény orvos is megijedt, lehet el is gondolkodott rajta, hogy hív hozzád egy elmeorvost. Próbált nyugtatni, de téged csak az érdekelt, hogy hol a barátod. Úgy tűnt ez a doki nem tudja, így most már azon dolgoztál, hogy küldjenek be hozzád valakit, aki tudja. De meglepetésedre nem egy másik orvos lépett be az ajtón.
-Atyaég....kezdek félni tőled- mosolygott rád Kiseop. Elsírtad magadat. Ő csendben odaült melléd és átkarolt.
-Ha-hallottam, hogy eldördült még egy lövés, és annyira féltem...- zokogtad.
-Shh, semmi baj. Az senki sem talált el, de sikerült leterítenem, bár magam sem tudom, hogy hogyan. Kiütöttem és így tudtam hívni mentőt és a rendőrséget. Nagyon megijesztettél. Semmire sem reagáltál és csak feküdtél ott... könyörgöm neked, de komolyan, hogy hanyagold ezt az ügyet! Nem éri meg! Nem bírnám ki, ha elveszítenélek! Hallod? Ugye tudod, hogy beléd vagyok zúgva? Ugye tudod??- nem állt messze ő sem a sírástól. Nagyokat nyelve hallgattad. Ahogy kimondta az érzéseit, de magadhoz húztad és lágyan megcsókoltad.
-Én már nagyon régóta oda vagyok érted... és ígérem, hogy többé nem érdekel ez az ügy. Igazad van, nem éri meg. És kérlek bocsáss meg nekem, nem akartalak belerángatni. Sajnálom, nem akartam, hogy így legyen. Mi lesz most a karriereddel?
-Nem haragszom... örülök, hogy jól vagy. Szerencsére sikerült elsimítani, senki sem tudja, hogy én ott voltam. De azért tudd meg, nagyon ostoba voltál... bár engem is feltüzelt a dolog, így nem hordhatlak le, de...  soha többé nem csinálunk ilyet, oké?- te csak bólintani tudtál. Időközben az orvos is visszajött, merthogy kimenekült, amikor barátod megjelent.
-Elmondanám, ha szabad, hogy hogyan tovább.
-Elnézést kérek a viselkedésemért...
-Szerelem, bolondság... nah mindegy. A lényeg, hogy tiszta találat volt. Nem ért sem artériát, se csontot. A kulcscsont alá lökődött be, de szerencsére semmilyen belső kárt nem okozott. Hatalmas szerencséje van kisasszony. A karját még egy hétig felkötve kell hagynia, utána levesszük majd a kötést. Egy darabig ne sportoljon, főleg ne mondjuk teniszt. Egyéb életmódbeli korlátozások nincsenek, természetesen azért vigyázzon a vállára.- majd bólintott, és kiment.
A következő egy hét érdekesen telt. Egy barátnőd átjárt hozzád segédkezni, illetve persze Kiseop is gyakran megfordult a lakásban. Azonban, amire nem is számítottál, végre utolért. Nagy nehezen beültél a laptop elé, és meglested az üzeneteidet. Kaptál egyet barátnőd édesanyjától. Egy kicsit mérgesen nyitottad meg.
"Kedvesem, azt hiszem megérdemled, hogy elmagyarázzam, mi a helyzet. A lányom egyszer, még évekkel ezelőtt beleszeretett egy igencsak helyes, de tipikusan rossz fiú kinézetű alakba. Eleinte minden szép és jó volt, éjszakai motorozáson és egy-két kimaradáson kívül semmi rossz nem történt. Ám idővel kiderült, hogy a fiú mivel keresi a pénzt, amire te is rájöttél. A lányom akkor még dacolt velünk nagyon, így nem fogadott szót, és nem hagyta el. Egyszer még részt is vett egy ilyen "üzletben", melynek a vége az lett, hogy a fogdából szóltak nekünk miatta. Annak fejében, hogy információkat ad az üzletfelekről, elengednek minden vádat. A lányom megtette és így két ember is rács mögé került. Két évig vissza sem jött a városba, annyira félt annak a kettőnek a bosszújától. De szerencsére az addigra már ex barátjában volt annyi, hogy biztosítsa a lányom biztonságát. Hibázott, talán nem is kicsit, de megbánta és megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyet. Sajnálom, hogy belekeveredtél és remélem nem esett nagyobb bajod. Minden jót!" Ez még a nagy balhé előtt érkezett. Ha akkor megnézted volna... Nagyon dühös lettél magadra, cefet felelőtlen voltál. Mire levették neked a kötést, már az említett pár is megérkezett. Riadtság és düh jellemezte őket abban a húsz percben, míg elmesélted mi történt. Több órás hegyi beszéd után azonban lezárhattátok a témát és többé elő sem került. Az első nap, mikor végre szabad volt a kezed, Kiseop meglátogatott az este folyamán. Nem voltál egyedül otthon, de társaid örültek, hogy végre megismerhetik párodat ^^. Egy kis elegáns csevej után bevonultatok a szobádba. Fáradtan rogytál le az ágyra. Igazából semmit sem csináltál ma, valahogy mégis erőtlennek érezted magad. Kiseop melléd kuporodott és szorosan magához húzott. Nyomott egy puszit a buksidra, majd összekócolta a hajadat. Méltatlanul morogni kezdtél, majd te is beletúrtál a hajába. Láttad az arcán, hogy azért nehezen tűri, de neked elviseli. Eszedbe jutott az első randitok.
-Mondd csak, nem mennénk el holnap egy olyan randira, mint amilyen az első volt?
-Hehe, pont ezt terveztem holnapra. Olvasol a fejemben- mindketten felkuncogtatok. Percekig csak feküdtetek egymással szemben és néztétek a másik pofiját. Végül barátod törte meg a nyugit és lágyan neki esett ajkaidnak. Finoman csókolt, nagyon gyengéden. Mikor elengedett, ismételten magához húzott. Fejedet belepréselted mellkasába és olyan közel húzódtál hozzá, amennyire csak lehetett. Később azért áthelyezkedtetek egy kényelmesebb pózba, de egymás karjaiban maradtatok. Az éjszaka folyamán ha egyikőtök felébredt valamiért, mindig nyomott egy puszit a másiknak. Ha emlékszel minden puszira, akkor hármat is kaptál és elvileg ugyanennyit is adtál neki. Olyan volt, mintha játékot játszanátok. Bár annak nem örültél, hogy ilyen nyugtalanul alszik. De annak igen, hogy ott van melletted. A hajnali fényben ámulva csodáltad izmos karjait, és simogatni kezdted. Nem ébredt fel rá, csak szépen, egyenletesen szuszogott. Elmosolyodtál. Minden, ami eddig történt veled beleillik egy tündér és egy rémmesébe. Olykor elgondolkodtál rajta, hogy vajon mi lehet a sorsod szándéka veled, hogy ilyesmik történnek körülötted. Amióta csak itt vagy, felfordult az életed. De nem bántad. Akció és szerelem. Bár azért bíztál benne, hogy ezentúl az akció kimarad, legalább is ilyen formában.
Mikor eljött a reggel, mosolyogva pattantatok ki az ágyból, ettetek pár finom gofrit, melyet a friss házaspár készített, és már mentetek is neki a nagyvilágnak, egy újabb, olvasztóan édes randi érdekében.........................................................................................................................................