Érte, másért nem...-11

Sosem lesz már vége?

Nagyon nehezen sikerül csak abba hagynom a sírást. Annyira kegyetlenül valóságosnak tűnt az álom. Én nem értem, miért kellett ezt az agyamnak lejátszania. Még, ha haragudna is értem, ennyire biztosan nem. És tényleg, csak egy kicsivel volt több, mint egy egyszerű szájra puszi, szóval… De nem akarom, hogy elengedjen. Bár már nem zokogok, szorítom még mindig. Egy centivel sem akarom, hogy eltávolodjon. Ő már engedne el, de nee, Soohyun, kérlek, ne engedj még el. Kérlek, nee. Rászorítok, kapaszkodom belé, nem akarom, hogy máris véget érjen.

-Hoon…- halkan kérlel, de nem.

-Ne engedj még el, kérlek, még ne…- szinte könyörgök neki. Sóhajt egyet, de újra magához szorít. Belebújok vállába, kezeimmel pólójába kapaszkodom. Hátamat és buksimat simogatja. Hosszú percek után viszont erőteljesen lök el magától, persze csak finoman, de határozottan. Kezei közé fogja arcomat és mélyen a szemembe néz.

-Hoon! Mi a baj, mi volt ez az egész?

-Csak rosszat álmodtam, semmi komoly, csak a szokásos.

-Miért hazudsz? Nem bízol bennem?

-De, de bízom én, tényleg, csak… ez most nem publikus…

-De tőlem kértél bocsánatot…

Érzem, hogy pirulok. Nem bírok a szemébe nézni.

-Na jó, gyere, menjünk ki, most meg az arcodat- bántja, hogy nem mondtam el neki, de ezek után én ugyan nem merem. Majd, egyszer talán. Szép lassan haladunk ki, már nem szédülök, ez egy jó jel. Mielőtt bemennénk a fürdőbe, meglátom Eli arcát.

-Már megint vérig sértetted, te tuskó paraszt?- ránézek Soohyunra, de lebénulok. Ez a vérfagyasztó tekintet megrémít, pedig nem is rám néz így. De Eli állja a sarat. Ebből még baj lesz…

-Hogy merészeled te hibbant tökfilkó?

-Miért nincs igazam? Folyton miattad akad ki szegény! Miattad ment ki tegnap a hidegre, miattad lett beteg és most még sírt is miattad? Nem szégyelled magad?

Erre nem tudott mit mondani.

-Ugyan Eli, nem az ő hibája…

-De igen, Hoon, az övé! Ne védjed még most is az istenit! Annyira sem tisztel, hogy nyugiban hagyjon!

-Én akadok ki folyton, ő nem akar bántani…

-Elég, Hoon. Igaza van. Menj be kérlek, mosakodj meg!- nem merek ellenkezni, de ahogy becsukom az ajtót, hegyezem füleimet, hátha hallom, hogyan folytatják.

-Hogy mondhatsz olyat, hogy nem tisztelem? Megőrültél?

-Szándékosan kiakasztod, bár nem tiszta, hogy mivel, csak azért, mert neked ez olyan jó érzés… Valami bajod van vele?

-Dehogy van bajom vele az istenit! Csak cukkoltam, titeket is szoktalak!

-De ha ő ezt nem bírja, akkor miért erőlteted?

-Nem erőltetem…

-Dehogynem, hiszem sírt!

-Rossz álom volt az oka, nem én…

-Megkérdezted miről álmodott? És elmondta? Bár nyilván nem fogja, ha miattad vannak rémálmai…

Csend. Eli kérlek hagyd abba. Én nem haragszom és nem az ő hibája, ő tényleg csak viccelődött. Ezzel csak azt fogja elérni, hogy Soohyun el fog távolodni tőlem.

-Látom megakasztottalak. Helyes, akkor érted végre mi a dörgés. És hagyd békén ezentúl Hoont! Nem akarom még egyszer az ágyadban látni!

Nee, megint potyognak a könnyeim. Én igenis akarom, hogy velem legyen, nem akarom, hogy elhidegüljön. Eli félreérti. Ez nem így van. Te hülye galamb, elrontasz mindent! Ahj, ezt most miért kellett? Megmosom az arcom és csak azért is elmondom neki, hogy nincs igaza.

Oké, hideg vizes arcöblítés kész, akkor irány a konyha.

-Eli! Beszélhetnénk?- igyekszem olyan komoly és szigorú lenni, amennyire ez tőlem kitelik.

-Mondjad Hoony…- ő meg vidám és kedves, hát ez kész.

-Félreérted a helyzetet. És nem tetszik, amiket Soohyunnak mondtál!

-Neked meg mi bajod van? Tiszteletlen veled! Nem veszed észre?

-Nem tiszteletlen, én fújom fel a dolgokat. Semmi rosszat nem csinált, csak én hisztiztem be rajta!

-Miért véded ennyire? Nem lenne jobb, ha békén hagyna…

-Nem…- ezt rávágtam, ajha.

-Öhm… oh… hát… oké… akkor… de Hoon! még pár ilyen menekülési akció, és a kórházban fogsz kikötni!

-Túlreagáltam, az én hibám. Mostantól nem fogok így kiakadni. Megtanultam kezelni, remélem.

-Hoon…

-Ne Hoonozz már ennyit, felfogtam, amiket mondtál, csak nem értek egyet velük. És mióta mondod meg te a leadernek, hogy mit csináljon?

-Tyű a mindenit, nem is sejtettem, hogy így a védelmére fogsz kelni. De álmodban nem ő bántott?

-Nem, én bántottam őt… azért sírtam, mert tényleg azt hittem, hogy bántottam…

-Oh… bocsánat, akkor tényleg félreértettem. Majd később bocsánatot kérek tőle…

Ezzel ott is hagyom. Nekem van igazam, csak túlreagáltam. Kiakadok attól, hogy tarkón fúj, vagy nyakon csókol? Én meg úgy konkrétan megcsókoltam, szóval egy szavam sem lehet. Ezentúl nem fogok kiakadni. Ha cukkol, visszakapja. Gonoszul és kamatostul. Na de most biztos jön az önmarcangolós rész, szóval adok neki egy kis lelki fröccsöt. Kopogok. Megint csend… Jajj már, hogy mindig ezt csinálja. Akkor is bemegyek. Benyitok… Fekszik az ágyon hanyatt, keze az arcára ejtve. Láttam már így…

-Biztos, hogy jó ötlet itt lenned, Hoon?

-Letisztáztam Eli-al, nem fog többet beszólni…

-Hogy mit csináltál?- ül fel döbbenten.

-Megbeszéltük. Nem volt igaza, te csak..

-De igen, az istenit, igaza volt!- önmarcangolás, tudtam.

-Nem, kicsit sem. Cukkoltál és én kiakadtam, igen. Túlreagáltam, hisztis voltam, nem vettem a poént. Majd ezentúl venni fogom. És nem bántottál álmomban sem, inkább én bántottalak téged. Bevallom Soohyun, de most nagyon őszintén, hogy én szeretném, hogy mikor meglátom álmomban annak az arctalan embernek végre az arcát, az a tied legyen- belenézek a szemébe, ha addig élek is. Meglepett, nagyon. De állom a tekintetét. Viszont muszáj mosolyognom. Lesüti szemeit és ő is elmosolyodik. Éljen, gyorsabban elűztem a rossz kedvét, mint hittem, hogy fogom.

-Jobb kedved lett?- kérdem tőle.

-Nekem igen, és neked?

-Igen, sokkal jobb. De, ha még valaki ilyeneket mer mondani, mint Eli, akkor szétrúgok pár hátsót.

-Hehe, Hoon, az agresszív nyúl, na persze, ezt nem veszem be…

-Aaaahj, nem tudnád elképzelni, hogy bekeményítek?

-Hát nem… olyan kis kedves, aranyos, édes, nyuszika vaaagy- na megállt te fúúú…

-Igazán? Tudod, ezt akár bóknak is vehetném…

-Hát vedd annak… bár akkor végképp el kell ismerned, hogy nem vagy kemény…

-Ajj, de utállak már megint!

-Azt hittem még mindig…

-Oh, igazad van, Bocsi, tévedtem…

-Chö, legalább ellenkezhetnél egy kicsit?

-Minek, úgyis tudod, hogy ki nem állhatlak…

-És mit fogsz te ezért kapni?

-Ugye nem akarsz megcsikizni? Egy: unalmas. Kettő: beteg vagyok…

-Egy: hatásos. Kettő: leszóltad a galambot, dehogy vagy beteg…

Aljasan vigyorgunk egymásra… Ez olyan, mint a hideg háború, aki előbb kezdi, az másodiknak szenved. De nem bírja megállni wáááá…. Nem baj leaderem, visszakapod. Jájj, hogy lehetsz ilyen aljas, neeeee… Nem bírom már wááá….. Potyognak a könnyeim, neee…. Ne nevess te dög, deee nevess csak, nesze neked. Jáájjj, már megint, wáá… Menekülnék, de nem hagy, mert miért is hagyna, áh… De ha megint rám mászol, kinyírlak! Neeem, nem fogok hanyatt esni, nem. Majd te! Hejj, nem ér kikerülni! Nyáh, de leleményes. Kivédi minden támadásom! Hát nem hiszem el. Neee, nee támadj így, jájj, miért ilyen erős? Én akartam kemény lenni. Na ne, így térdelve nincs olyan egyensúly érzékem… te… le ne dönts! Hallod, hagyd abba! Neee, áh… Még jó, hogy ágyban vagyunk, így nem fájt… De most nem ijedek meg attól, hogy így fölém hajolsz… És amúgy is, nem vagy…. Na ne, hé, erről nem volt szó. Az előbb még csak mellettem voltál, minek másztál rám?

-És most mi lesz? Kiakadsz és kifutsz a nagyvilágba?

-Miért élvezed ennyire, hogy cukkolsz?

-Mert téged lehet cukkolni…

-Oh, jó érv, tényleg- kezeivel fejem mellett könyököl, de nem érdekel, nem hoz zavarba. Inkább csak késztetést érzek arra, hogy megvicceljem… de mivel?

-Te tényleg nem akadsz ki! Nah, most megleptél! Elvetted a szórakozásomat.

-Így jártál- karjaimat nyaka köré fonom. Tyű, nézett már rám meglepetten, de nem ennyire. Megfogtam, hehe, kölcsön kinyír visszajár. Nesze neked. De… Mi ez a furcsa érzés bennem? Elvesztem szemeiben. Miért vágyom valami egészen másra? El akar húzódni, na azt már nem! Te nem mész innen sehova Soohyun! Legfeljebb még közelebb hozzám. Sürget az érzés. Nem bírom tovább. Muszáj, és nem is akarok ellenállni. Rátapadok ajkaira. Nem olyan gyengéden, mint éjszaka, inkább éhesen. Még saját magamat is meglepem vele. A gyomromban a pillangók csak úgy cikáznak, érzem, hogy lángokban áll a testem és pirulok ezerrel, de eszem ágában sincs elengedni. Pedig húzódna el, érzem, de nem érdekel, Soohyun, ezt magadnak köszönheted. Nem hiszem el, hogy ez most tényleg megtörténik. Elképesztő… Rendben van, egy picit elengedlek, már vagy egy perce csak tartalak. Ha el akarsz húzódni, most megteheted. Öhm, leaderem, most mi lesz? Mi a…? És én még azt hittem én vagyok vad… Soohyun, visszacsókol O.O… Nem tudom, mit hiszek el nehezebben, hogy én tettem meg, vagy, hogy ő meg vissza… Úristen, de édesek az ajkai atyaég. Még jobban rám nehezedik, kezével hajamba túr, úristen ez hihetetlenül jó érzés. Alighanem egy pillanat alatt begyulladna a levegő körülöttünk. Csak be ne nyisson valaki. Úristen, komolyan vele csókolózom? Annyira… eltelít ez az érzés, élvezem. Hogy élvezhetem a saját nemem csókját? Istenem… Mi van velem? Hejj, hékás, te meg mit akarsz? Miért nyalod a számat? Azt hiszed, engedek neked? Ahww, jól hiszed… Én is beletúrok hajába és nyakáról másik kezem hátára teszem. Magamhoz szorítom még annál is jobban, mint eddig. Ő irányít, de nem bánom. Most már tényleg az övé vagyok… Ne, nem akarok elszakadni… De csak elszakítja magát. Kinyitom a szemem és belenézek az övébe… Azt hiszem, ugyanaz fut át az agyunkon…

MI MOST KOMOLYAN SMÁROLTUNK????

Soohyun felpattan, és az ágy végén törökülésben mered maga elé. Felülök, és szintúgy én is csak bambulok magam elé.

-Öhm… ez… ez most mi volt?- kérdi félénken. Nagyot nyelek.

-Nem… nem tudom, csak úgy… jött…

-Hoon, ez…

-Furcsa volt…

-Az… és nem lett volna szabad…

-De miért? Bánod?

-Nem, dehogy, de… Hogyan tovább?

-Nem tudom… fogalmam sincs…

-Jegeljük kicsit a dolgot, amíg kitaláljuk, mit akarunk…

-O-oké- ez most szíven ütött, de én sem tudom, mit akarok. Viszont azt hiszem kifejezetten szerencsénk van. Hallom a trappolásokat kintről, mindjárt benyit valaki.

-KEVIN!!!!!!- halljuk Kiseop hangját.

-Már megint mi történhetett?- sóhajt leaderem. És igen, most már joggal mondhatom, hogy leaderem. Az enyém. De gondolataimat a kicsapódó ajtó szakítja félbe, illetve, ahogy Kevin bemenekül Soohyun ölébe.

-Mi a manó?- kérdem én.

-Illetéktelen fotókat csinált!- Kiseop kikelt magából.

-Te ulzzang vagy, imádod, ha fotóznak, nem?- szerintem jogosan kérdezem.

-De.. de…

-Filmeztek, valami vámpíros cuccot, mire AJ kipróbálta a falnál, hogy milyen lenne beleharapni a táncoskánk nyakába… Kiseop pedig szemmel láthatóan élvezte…- köszönjük a felvilágosítást Eli.

-Nem iiiis! Ez nem igaz!

-De igen, láttam rajtad, hogy tetszik- na Jaeseop, gonoszkodsz?

-Kérem a képeket Kevin!- és már mászik is az ágyra, Kevin meg Soohyunt használja pajzsnak. Ebből mi lesz még itt xD. Kezdődik a kergetőzés, hujujj.

-Na, mit szakítottunk félre?- pattan le mellém a galamb.

-Semmit, beszélgettünk.

-Akkor miért vagytok ilyen zavartak? Ti is vámpírosat játszottatok?

-Vérfarkas párti vagyok…

-Oh…Hát erre nem tudok mit mondani- és ezennel itt is hagy. Hehe. Hihetetlen, de teljesen jól érzem magam. Nem szédülök, nem fáj a fejem, szerintem lázam sincs, örülök neki.

-Jajj, Eli. Meg van még a maradékom? Azt hiszem most már meg tudnám enni.

-Persze, és van is még, ha nem lenne elég.

-Köszönöm!

Akkor irány a konyha, amíg ezek itt hárman verekednek. AJ rám kacsint. Heh? Ez meg mi volt? Dongho még mindig játszik? Biztosan. Így van, jól gondoltam. Ott ül a földön és játszik. Majd odaülök hozzá, de előbb eszem. Eli kedvesen megmelegíti nekem.

-Minden rendben? Tényleg zavartnak tűnsz…

-Persze, minden oké. Kicsit fáradt vagyok csak.

-Persze, elvégre beteg vagy.

-Hihetetlen, hogy ilyen egy-egy napos kis betegségeim vannak.

-Mert sík hülye vagy és esőben, hidegben, alul öltözve órákig rovod a város útjait.

-Jogos… de ki kellett szellőztetnem a fejem.

-Mégis mi a fene történt odabent veletek?

-Igaz, hogy Soo mindenkinek tudja a gyengepontját?

-Uh, téged is megtalált? Jájj, mindenkinél eléri, hogy a kisujja köré csavarhassa.

-Oh, ezt jó tudni. Szóval, akkor ő most..

-Jujj, nem úgy, nem úgy értettem. Csak mindenkit addig cukkol, amíg el nem éri, hogy zavarba jöjjön.

-Hát nálam ez elég könnyen sikerült neki. De többé nem, többé nem lesz képes zavarba hozni.

-Helyes! Szeret piszkálódni, csak néha elveti a sulykot.

-Nem gond, legalább most már tudja, hol van a határ.

-Na igen. Nyugodtan szállj vele szembe, elismeri, ha igazad van.

-Igen, tudom. De én nem bírok vele keménynek lenni.

-Túl aranyos, mi? Pedig majd rájössz milyen ijesztő leaderként.

-Régen is „vezérnek” számított?

-Nem ő volt a leader, sőt konkrétan nem is lett kiosztva ez a cím, de amúgy igen. Mindig odafigyelt ránk, segített, ha valami nem ment, vagy leszidott minket, ha nem vettük elég komolyan a dolgokat. Benne mindenki megbízik.

-Kicsit aggódom. Sosem táncoltam még, és amikor gyakorolnunk kellett volna, pont összevesztünk.

-Ugyan, nem lesz gond. Én sem vagyok éppen a legjobb, szóval..

-Jajj ugyan, mind olyan hihetetlenül jók vagytok… túl jók…

-Ne aggódj. Segítünk, megtanítjuk. Együtt, egy csapatként.

-Köszönöm! Ti vagytok az én második családom!

-Még szép! Tökéletes család.

-Tökéletes? Ez, itt? Hujujj…

-Ugyan már Hoon, most mondd, hogy nem szeretsz itt lenni…

-Dehogynem! Szeretlek titeket!

-De Soohyunt egy kicsit jobban, mi?

Erre kapott a képébe némi morzsát… Hát még ilyet.

-Hé, kinek van kedve filmezni? Kezdődik valami izgi kalandfilm- szakít meg mindenkit Dongho.

-Ami azt illeti, nekem van.- szólok oda és már le is huppanok egy párna kíséretében. Kimászik AJ és Kevin is, mögöttük a még mindig durcis ulzzanggal. Soohyun is jön és felettébb nyúzott az arca. Hehe, kiidegelhették. Nézek rá, intek, hogy huppanjon le mellém. Így is tesz, helyes, bíztam benne, hogy nem fog kikerülni. Eli végül leoltja a lámpát és mindenki tekintete a képernyőre szegeződik.

Egy óra után körbe nézek, Kevin galambja vállán alszik, Dongho egy párnát ölelgetve lesi a képernyőt Kiseoppal egyetemben, feltehetően Eli és AJ is figyelnek, mellettem viszont leaderem is alszik.

Úgy fél óra múlva csak annyit érzek, hogy valami az ölemben landol. Soohyun úgy döntött, hogy kényelmesebb, ha így helyezkedik. Hát nem bánom, aludjon csak. Látom, ahogy a két jó madaram kajánul vigyorognak rám, de csak annyit érnek el, hogy kinyújtom rájuk a nyelvem. Összenéznek, kuncognak, de nézik tovább a filmet. Még egy óra van vissza. Engem érdekel, mi lesz a vége. Simogatom ölebem buksiját, már csak az kéne, hogy doromboljon. De úgysem fog xD.

Na, egész happy end lett, nem volt rossz film. A végére csak hárman maradtunk ébren, AJ, Eli és én. Jó kis társaság. Csodálom, hogy anno a mozik végig bírták. Na tipli akkor aludni. Illetőleg zuhanyozni. Jól fog esni egy forró zuhany, így a betegség levezetésére. Soohyun is nagy nehezen észhez tér.

-Ma is velem alszol?- suttogja nekem.

-Nem, ma nem. Azt hiszem elég volt mára az érdekes szituációkból.

-Ez igaz. Rendben. Akkor reggel tali. És holnap már táncolunk, szóval kiderül, mennyire vagy béna.

-Uh, hogy te milyen kedves vagy. És akkor elvárod, hogy ne legyenek rémálmaim?

-Igen, Hoon. Elvárom- összeborzolja hajamat, amiért kap egy szúrós tekintetet, de nevetve megy is szobája felé. Én úgy döntöttem, zuhanyzom. Így felkapom a cuccom és irány a fürdő. Bezárom az ajtót, már tanultam a korábbiakból. Ahogy végig fut rajtam a meleg víz, úgy ráz ki engem is a hideg. Végig pörög bennem újra a délután, meg minden, ami történt és csak borzongani bírok. Annyira jó volt. Hihetetlenül jó érzés volt. Nem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok tenni. És tényleg, ez abban a pillanatban jutott csak eszembe. Megnöveltem az önkontrollomat azzal, hogy nem jöttem zavarba, de ez… ezentúl nagyon vigyáznom kell, hogy mit, mikor, és hogyan csinálok. Jaeseop biztosan ki fog kérdezni, ha visszamentem. Már, ha nem alszik be előbb. De én még mindig nem hiszem el… Csókolóztam a leaderrel. És visszacsókolt. Most meg az ölemben aludt. Olyan jól esett. És valóban igaz lehet az, hogy, ha valaki rosszat álmodik, akkor jó dolgok történnek vele, hiszen azt álmodtam, hogy Soohyun melegebb éghajlatra küld, de a valóságban meg… Huh, nehéz elhinni. Na jó, másszunk valahogy vissza a szobába. Már alig élek. Csak beteg voltam én egy napig. Kényelmes ágyból viszont fuutonba jutottam. Nem baj, szeretem én a saját kis vackomat. Szobatársam szerencsére már mélyen alszik, így nem kell kérdezz-feleleket játszanom vele. Ennek azért így most örülök. Biztos vagyok benne, hogy lesz valami ortopéd álmom a tánc miatt, szóval aludjunk el gyorsan, legyünk is túl rajta, aztán kezdődjön a pörgés………