Érte, másért nem...-15

Balhé a köbön

Három napja nem bírom kiverni a fejemből Soohyun csalódott és keserű tekintetét. Miért kellett Eli-nak pont akkor elénk toppannia? Minek szól bele, nem tud semmit. És a legjobban az fáj, hogy leaderem mintha nem is haragudna. Mindig mosolyog rám, úgy kezeli a szituációt, mintha tényleg teljesen természetes lenne, hogy én több taggal is együtt fürdök. Azzal a különbséggel, hogy nem ölel, nem csókol, bár a kamerák előtt a minap pedig teljesen úgy viselkedett, ahogy én azt soha nem vártam volna. Belém karolt, kedvesen, mosolygott, de amint kikerültünk a képből, már el is engedett és a többieket kezdte el ölelgetni. Nagyon fáj. El akartam magyarázni neki, hogy nem történt semmi. De csak annyit mondott rá, hogy igen, ezt tudja és bízik bennem, de ennyi. Tényleg nem tudom, mit tegyek. Jobb volt, mikor láthatóan került, akkor legalább tudtam, hogy dühös. De így… Semmit sem tudok. Elkönyvelt volna egy kis kalandnak, ami ennyi volt? Ha így van, azt nem élném túl. Sokkal erősebb szálak kötnek hozzá, mintsem hogy csak így feladjam. De valahányszor oda megyek hozzá, kedvesen meghallgat, ha bújni akarok, finoman arrébb tol, de végig mosolyog. A fájdalom szikráját sem látom. Nem értem. Tényleg ennyi volt? Letudott ennyivel? Nem hiszem el. Arra kellettem volna csak neki, hogy kiélje magát, aztán meg így eldob? De ha Eli nem jön, akkor velünk szembe… Olyan szomorúan nézett rám Soohyun, csak sóhajtott egyet, majd becsukta maga után az ajtaját. A galamb azóta sem kért bocsánatot, de miért is kérne… Nem tudja mi volt köztünk, és nem is fogom neki elmondani. De valakivel meg kéne beszélnem már. Miért lettél ilyen Soohyun? Miért nem lehetsz a régi? Csak három nap, de… Sosem akar már ennek vége szakadni? Nyilvánvaló, hogy mi nem lehetünk együtt és soha nem kaphatom meg igazán azt, amire vágyom. Vele akarok lenni, vele és csak is vele, de úgy látszik ez lehetetlen. És az, hogy még most is Kevin van hozzá nagyon közel, Eli elől bujkál, csak még féltékenyebbé tesz. Itt ülök a kanapén és csak nézek ki a fejemből, míg mindenki más figyelmesen követi a film történéseit. Kev leaderem oldalán, fejét vállára hajtva, mellettem Kiseop, AJ és Eli. Dongho a kanapé előtt lábaimnak dőlve. A kis troll mostanában folyton a nyakamon lóg. Szó szerint. És éjjelente is besomfordál. A minap valamikor hajnalban mászott át. Néha azon gondolkodom, hogy talán érzi, hogy valami nincs rendben, de nem akar rákérdezni. Hálás vagyok érte. Kétlem, hogy tudnék róla beszélni, pláne vele. De ez úgy fáj. Miért kellett ennek így történnie? Soohyun miért hagytál el?

Ez a negyedik nap reggele. Sóhajtozva állok neki reggelit készíteni. Úgy telik itt az idő, mintha valami éti csiga vonszolná a hátán a házában. De komolyan. Minden lassított felvételként történik. És úgy működünk mi, elméletileg emberek, mint valami gépek. Monotonon. Felkelünk, trollkodunk egy sort, majd jön a húzós napirend Idolokként, aztán meg alszunk, mint akiket fejbe lőttek. Túl sok hasonlatot használok mostanában. Próbálom valami újra ráállítani az agyam, és ez így most tetszik. Nem tudom, meddig fogom én ezt még bírni.

Már egy hétnél járunk, hogy Soohyun ál-barát velem. Kezdem megszokni. Üresnek érzem magam, de talán ez így lesz  jó. Nem lett volna jó vége annak, ha folytatjuk azt a kis viszonyt, vagy bármi is volt az. Inkább szenvedjünk most, még nem olyan mélyek az érzések. Bár ötletem sincs, hogy lehetnének ennél mélyebbek. Vágyom rá, ebben már biztos vagyok, de… Azt hiszem, idővel majd elfogadom, hogy ennyi volt. Már sírni sem sírok. Eddig is figyeltem rá, hogy senki ne lássa, de már én sem látom könnyeim. Elapadtak, vagy elfogytak. Pedig tényleg nem történt semmi akkor Eli-al. És ezt Soohyunnak is megmondtam. Valóban úgy láttam, hogy elhiszi, de akkor miért? Miért viselkedik így? Tényleg csak erre kellettem neki? De én nem így ismertem meg. Olyan, mintha ez az egész meg sem történt volna, mint a legelején. Van valami köztünk, de tartjuk a távolságot. Felőröl, de meg kell szoknom a tudatot, hogy többé nem lehetek vele. Nem alhatok karjaiban, nem ölelhetem… Mit is vártam én, hiszen ő a csapat leadere. Még szép, hogy nem kezd ki pont az egyik új taggal. Még itt van a tojáshéj a hátsómon, és máris ilyen szinten akarom kockáztatni a karrierjét. Mindenkiével együtt. Nem fair. Ostoba voltam, hogy azt hittem ez működhet. Tévedtem. Hiba volt. Ha nem történik meg, most nem fájna így. De az enyém volt, és ezért hiányzik úgy.

-Hoon?! Hoon!!!

-Hm? Tessék!- hallom Kiseop hangját. Értetlen fejet vág.

-Hol járt a te agyad egész végig? Már rég vége a filmnek, te meg még mindig ugyanúgy ülsz itt…

-Oh sajnálom, csak elgondolkodtam- és ezzel fel is állok és irány a zuhany. A zuhany, ami minden baj okozója volt. Mostanában öt perc alatt végzek is, és már megyek is be az ágyba. Lassan ez lesz a napi rutinom. Hazudok, már az. Nem hittem volna, anno még, hogy idejövök, lefekszem egy leaderrel, majd szívszakadva hagyom, hogy eltoljon magától. De mégis így történt. Jobban járok, ha ezen hamar túlteszem magam, a saját és a többiek érdekében is.

-Hyung!- hallom Kevin hangját, nekem szól? Hátra fordulok, de nem. Soohyun sétál mögöttem szobája felé.

-Mondjad Kevin- hangja kedves és lágy. Vérzik a szívem.

-Alhatok ma veled? Eli olyan gonosz, hogy nem hagy aludni…

-Persze, hogyne- riadtan és majdnem sírva nézek rájuk.

-Jajj Hoon-shi, ugye nem haragszol?- nem Kevin, rád nem.

-Dehogyis, menj csak. Én már rég nem szorulok alvótársra- mosolyogva intek nekik és bevágódom saját ágyamba. Könnyeim visszatérnek, érzem, de nem fogok sírni. Eláztatom a párnámat, de némán… Nem tudom, meddig fogom bírni ezt anélkül, hogy teljesen érzéketlenné ne válnék. Mert az lesz a vége, hogy közömbös leszek. Kisírom magam, elfelejtem, túl teszem magam, és kiégek. Ez vár rám. De talán jobb is így. Öhm… Ki vagy, ki simogatod hátamat?

-Hoon?- szobatársam hangja cseng fülemben. Odafordulok. Elkomorodik, bizonyára szép szemeim lehetnek most.

-Mi a baj? Kérlek, beszélgess velem!

-Csak kimerültem. Soohyun távolságtartó lett velem, túl sok a pörgés, fáradt vagyok idegileg és lelkileg is.

-Soohyun miért lett távolságtartó? Hogy érted?

-Mosolyog rám, meg néha átölel, de amikor beszélek hozzá, mintha süket fülekre találnék csak. Mintha nem érdekelné, hogy én mit mondok.

-Ez biztosan nem igaz. Mondtad már neki?

-Igen. Mindent mondtam már. De nem baj, megértem én. Vigyázni kell, nehogy valaki félreértse a felém fordított kedvességét.

-Jajj ugyan, nézz rá Eli-ra és Kevinre, őket nem lehet nem félreérteni és mégis…

-De ők már régóta ilyenek, és nem ők a csapat vezetői. Ha Soohyunnak nem lenne tekintélye most nem lennénk sehol.

-De ez nem ok, hogy így bánjon veled.

-Biztosan csak én reagálom túl. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy tisztás lássak.

-Jövő héten a hétvége szabad, talán meglátogathatnád a családodat.

-Igen, mindenképpen azt fogom tenni. Már nagyon hiányoznak. Majd ők újratöltik lemerült aksijaimat.

-Igen, igen. Remélem is. Nagyon élőholt vagy manapság.

-Tudom, és sajnálom. Te hogy bírod ezt ki? A hajtást.

-Nem könnyen. Szenvedek én is, csak nem olyan cifrán, mint mondjuk Kiseop.

-Uh, ő felülmúlhatatlan. xD

-Igen, igen. Na de ha minden rendben, akkor mászok vissza aludni.

-Vagy itt is maradhatsz…

-Ha nem gond J.

-Nem dehogy. Kicsi lelkemnek jót fog tenni.

-Akkor ápoljuk csak kicsi lelkedet.

Köszönöm Jaeseop. Jól esik, hogy itt vagy mellettem. Jól esik, hogy valaki törődik velem. Viszont most eszembe jutott az ulzzang kínlódása. Amit Dongho is kíméletlenül leutánzott. A táncteremben voltunk és épp tartottunk pár perc szünetet. Kiseop megtörülgette magát, mivelhogy mindenki egyébként úszott az izzadságban, majd ledobta a földre a türcsit. De a lökött kölyke elnézte, és megcsúszott rajta. Hanyatt is esett. És ott maradt. Elkezdett visítva hemperegni, közben magára csavarta a törülközőt. Eli megpróbálta felkaparni a padlóról, de ő csak forgott jobbra-balra és sápítozott közben. Kezdtem félteni a dobhártyámat és a rekeszizmomat is. Aztán Dongho fogta magát, lefeküdt és ugyanazt csinálta, mint idősebb társa. Végül azt játszották, hogy mindig kigurultak Eli és Soohyun útjából, ahogy megpróbálták őket nevetve felszedni a padlóról. De a legvége az lett, hogy a galamb is elzúgott az ulzzang lábában, de nem, hogy felkelt volna, inkább ő is betársult a bolondok közé. Kevin odament Kiseophoz, a fülébe súgott valamit, ami igencsak érdekes lehetett, mert az a dög azonnal felpattant, eldobta a törülközőt és állt be a helyére táncolni. Közben végig rötyögött. Erre persze a galamb is felkelt és duzzogva ott hagyta őket. Donghohoz én mentem oda, és csak annyit súgtam neki, hogy kap sütit vacsira, és a probléma meg is oldódott. De a legfőbb táncosunk visítva hempergése valami eszméletlen volt. Fel kellett volna venni. Nagyon mókás volt. Jót nevettem. Ritkán nevetek jelenleg, de az jól esett. Hát jó, akkor aludjunk. Befejeztem a nosztalgiázást- bár ez nem is olyan régi emlék.

-Ébresztő! Hooo….nnn… és AJ, kikelni az ágyból! Most! Halljátok?! Azonnal!- azta. Régen volt ennyire agresszív a leaderünk.

-Pff, ő is mással aludt, te is megteheted… na menjünk, nehogy jobban felhúzzuk, bár nincs rá oka…

Bólintok, és villám gyorsan összekapom magam. Nem tetszik neki, hogy nem egyedül aludtam? Nekem meg az nem tetszik, hogy ő Kevinnel alszik. Kimegyek a konyhába, ő éppen a poharát öblíti.

-Nem azt mondtad, hogy már nem kell alvótárs?- veti nekem oda és komolyan megvetően.

-Az csak rád vonatkozott…- ez az én hangom volt? Nyugodt és közömbös. Rá sem nézek, pedig megállt a keze mosogatás közben, de én inkább itt hagyom. Ha nem tetszik neki, mondja a szemembe. Vagy inkább ne. Nem is tudom.

-Kevin! Mit tettél a leaderrel, hogy ilyen morcos lett?- hallom Eli elég morcos hangját. Éljen, ezennel már legalább ketten lesznek ma rosszkedvűek.

-Én nem tettem semmit. Mikor ott hagyott, akkor jó kedve volt.

-Akkor te Hoon! Mit tettél?- ne nézz ilyen méltatlankodva.

-Nem tettem semmit. Miattam aztán nem lehetne rossz kedve.

-Chö… Dongho még alszik, gondolom Kiseop sem okozott semmit, akkor meg mi a fene?

-Bal lábbal kelt…- Jaeseop is kivánszorgott. Köszi, hogy falazol.

-Szeretem, amikor ilyenje van és rajtunk tölti ki…- mi is Eli, mi is. Üljünk inkább asztalhoz és folytassuk a reggelt.

Ez a nap is elszállt. De úgy döntöttünk a galamb, az ulzzang és én, hogy lemegyünk az edzőterembe. Este van már, de amúgy is szoktunk, és ehhez sosincs késő. Szóval irány lefele.

-Hova mentek mindhárman?- kérdi leaderünk.

-Edzeni, jössz?- ne Eli, ne hívd, kérlek…

-Nem, menjetek csak…- uh, hál istennek. Ki nem bírnám. Biztos, hogy neki esnék, aminek nem lenne jó vége. Olykor azért még elkap, hogy bárcsak megcsókolhatnám, bárcsak hozzá érhetnék, de aztán ez mind elmúlik. Remélem, egyszer elérem azt is, hogy egyáltalán ne vágyjak ilyenekre. Bár az biztos, hogy nem most lesz. Mert annyira… vonzanak az ajkai, az ölelő karjai, a lehelete a bőrömön, az érintése, a lágy hangja, csak az, hogy a közelemben legyen…

-Hoon! Föld hívja Hoont!- Kiseop hangja zökkent ide vissza.

-Bocsánat, elgondolkodtam.

-Elég gyakran mostanában…

-Bocsánat.

-Valami baj van?- kérdi Eli. Igen, Eli. És miattad. De nem hibáztatlak, csak viccelődni akartál, nem tudhattad.

-Nem, nincs. Csak fáradt vagyok már. Kimerült.

Ezzel le is tudtuk a dolgot. Odalent átöltözünk és már be is fészkeljük magunkat a gépek közé. Határozottan jól esik, kicsit kitombolom magam. Nem mintha nem lenne így is kevés energiám, de a feszültség bennem éppen túl sok. Le kell vezetnem. Felállok a futópadra és csak futok. Így legalább nem kell figyelnem, hogy merre megyek. Nem kell körülnéznem, haladhatok, ahogyan jól esik. Növelem a tempót. Nem kocogni jöttem, hanem futni. Érzem a többiek elhűlt tekintetét, nyilván nagyon gyorsnak találják így a tempót, de nekem ez most kell.

Fél óra múlva, most csak ennyit bírtam, átmegyek a boksz zsákhoz. Bár nem a boxhoz értek, azt hiszem ez is jót fog tenni. Püfölni valamit anélkül, hogy összetörném, vagy bármilyen jellegű kárt okoznék benne. És így van. Ez is jól esik. Alig élek már. Érzem, hogy remegnek a lábaim, és szerintem a karjaim is fognak. Vicces lesz így holnap táncolni. De nem érdekel. Legalább kicsit nyugodtabb leszek. Remélem legalább is. Bízom benne.

Na jó, mára azt hiszem épp eléggé kinyírtam magam. Nyújtsunk. A többiek is nyújtanak. És… Mi a szösz? Kiseop?! Most komolyan?

-Te tényleg az orrunk alá pukiztál? O.O

-Most mi van, ti nem szoktatok fingani?

-De, de nem ilyen hangosan! És nem ilyen bűzöset…

-Én nem érzem…

-A saját szagát más sem érzi te gyökér!- Eli is fintorog hehe. De tényleg büdös.

-Amúgy meg minek szagolgatod te fos galamb!

-Te vagy itt a fosos, te gilisztás sügér!

-Belenyomjak még egyet a képedbe te krumpliorrú keselyű?

-Meg ne próbáld, mert kibelezlek és én leszek hasfelmetsző Jack!

-Én kiheréllek és én leszek a heregyilkos!

-Az én karakterem legalább létezett!

-Az enyém meg létezni fog!

-Fiúk, fiúk, elég lesz, kérlek!- muszáj közbe szólnom, mielőtt egymásnak esnének.

-Na te minden lében kanál, bajkeverő nyúl! Tudjuk, hogy valamit te tettél, ami miatt Soohyun ma mindenki fejét leszedte, szóval te csak ne szólj közbe!

-Én? Én tettem valamit? Te magadnál vagy? Miattad tartunk ott, ahol…

-Ezt meg mégis hogy érted?

-Hagyjuk inkább, nem ér meg egy vitát. Menjünk haza…

-Nem Hoon, mi a fene bajod van neked? És mit tettem én?- takarodj előlem.

-Semmit Eli, igazad van, az én hibám amúgy is. Menjünk…- rájöttem. Ha én akkor azt mondom a galambnak, hogy majd fürdök, ha teljesen üres lesz a helyiség, akkor ez mind nem történik meg. Én hagytam, hogy így alakuljon. Az én hibám. Némán térünk vissza a szobáinkba. Látom rajtuk, hogy nagyon agyalnak, de nem mondok semmit. Egész idő alatt Elit hibáztattam, pedig magamat kellett volna. Én voltam a hülye. Magamnak kerestem a bajt, hát így jártam. Innentől nincs okom arra várni, hogy rendeződnek a dolgok. Pitiáner ügy, de mégis… megcsináltuk az elefántot a bolhából, viszont ez visszafelé már nem működik. Bele kell törődnöm.

Irány a szobám. Dongho? Minek ül így a fuutonomon? És miért vág ilyen szomorú arcot?

-Hyung!...

-Hm? Mi a baj?

-Én is ezt akartam kérdezni. Fáj, hogy nem beszélsz nekem arról, hogy mi bánt.

-Jajj ne haragudj. De nem bánt semmi, csak kissé kimerültem.

-Miért hazudsz?

Könyörögve néz rám és… jól látom, hogy… egy könnycsepp?!

-Ne sírj kicsi maknae, nincs semmi baj- ölelem magamhoz.

-De tudom, hogy van. Miért nem árulod el? - de csak sóhajtani tudok. Képtelen vagyok bármit is mondani. Mégis mit mondjak? Hogy viszonyba kezdtem a banda leaderével, de ő anélkül, hogy bármit is mondott volna, véget vetett neki? Na persze…

-Nem tudom Dongho. Még én sem tudom…

Azt hiszem ennél többre most nem telik. Elfekszem aludni. Érzem, hogy átkarol, és érzem, hogy könnyei nem álltak meg. Úgy fáj, hogy így megbántom, de… Túl mélyek a sebeim, nem bírok róluk beszélni. Lehet, hogy megkönnyebbülnék, de… Felé fordulok, hogy ne háttal legyek.

-Hyung…- suttogja.

-Mond csak.

-Te szereted Soohyunt, igaz?

TESSÉK????

-Tudom, hogy így van…- és mégis honnan? Csak elkerekedett szemekkel tudok rá nézni.

-Mi történt? Ő nem így érez?

-Nem tudom… nem mondott semmit…

-De bevallottad neki? Kimondtad?

-Nem is került szóba…

-Talán kellett volna…- apró kis tökmag, kisgyerek, de… mégis… Igaza lehet. Ha kimondanám, hogy mit érzek… Mármint… én tényleg szeretem? Biztos, hogy ez az a szeretet? Olyan sokféleképp lehet szeretni, biztosan azt érzem, amit ilyenkor kell? Szerelemből szeretném? És vajon ez változtatna bármin is, ha elmondanám neki? Talán… De… Most erre még nincs erőm. Viszont, ha ez a kis pöttöm Panna észrevette, akkor a többiek is? Istenem, remélem nem. Pár hónapja nyakon csaptam volna saját magam, ha olyanokon agyalnék, hogy szeretek egy pasit. Most meg… Még igaz is lehet. Talán. Talán nem. De, ha ő is így érezne, akkor nem dobott volna el így. Talán csak még jobban tönkre tenném ezt a törékeny barátságot, ha ilyesmivel állnék elé. Meg kéne próbálnom nekem is úgy viselkednem vele, mint, ahogyan ő viselkedik velem. Hát legyen. Hm… vagy… honnan jutnak nekem eszembe ilyenek? Tegyük próbára. Mi lenne, ha tényleg közömbös lennék, de csak megjátszva. Meglátjuk, mennyire fogja ő ezt kibírni. Cukkolni fogom és húzni az agyát, ha reagál, akkor ő is csak játszik, ha nem, akkor sosem kellettem neki igazán.

-Dongho…

-Tessék, Hyung…

-Van kedved játszani kicsit?

-Mire gondolsz?

-Gonoszságra… Soohyun ellen…

-Tegyük féltékennyé?

-Ennyire egyértelmű?

-Én is ezt tenném a helyedben…

-Hehe, tudhattam volna, hiszen te troll vagy…- csak suttogtunk, kizárt, hogy AJ meghallotta, de akkor minek kuncog?

-Besegítsek? Bár szerintem már amúgy is féltékeny xD.

-AJ?! Te ébren vagy?

-Még szép… és örülnék, ha végre történne már valaki köztetek… egyébként, mitől borult ki a bili?

-Eli rosszkor volt rossz helyen…

-Nem kell többet mondani….- hallom a hangján, hogy tisztában van vele, milyen megfontolatlan és idióta a galamb. Nem csoda, akaratlanul is, de gebaszt okozott. Na de nem baj.

-Szövetkezzünk a leader ellen? Biztos, hogy ez jó ötlet?- vonom fel szemöldököm.

-Ugyan Hoon… csak egy kicsit ráébresztjük itt a dolgokra…

-De ha nem csak megjátssza, és tényleg nem érdeklem?

-Te hülye vagy…- köszi AJ, köszi, tényleg.

-Egyetértek Jaeseop-hyunggal, te hülye vagy…. tökre odavan érted, csak túl hülye ahhoz, hogy beismerje…

-Hát, legyen igazatok…- de azért összehúzom magam a takaró alatt. Tényleg ennyire egyértelmű voltam? Hajh, akkor a többiek is biztosan érzik. Úgy érzem nekem most lesz végem. Ez annyira két esélyes, vagy összejön, vagy nem. De az élet is ilyen. Hajh, nekem lőttek, azt hiszem.

Jajj de utálom azt a nyamvadt ébresztőt. Dongho, nyomd már le, most te vagy hozzá közelebb. Ajj, ne már. Na jó, inkább kihúzok a szobából. Irány mosdani. Kedvenc leaderem is bent van? Oh… de erős leszek.

-Jó reggelt!- köszönök mosolyogva és integetve.

-Debed id- fogmosás közben vicces dolog beszélni, az biztos. Neki kezdek mosakodni. Mintha itt sem lenne. Vizes hajam kirázom homlokomból, nesze neked. Látom, hogy figyel. Megtörlöm arcom és már megyek is ki. Konyhába evickélve gyorsan összeütök valami reggeli féleséget.

-Reggeli! Asztalhoz!- kiáltom el magam. Jön is a nép, nagyon nem kell könyörögnöm. Mostanában interjú, fellépés, interjú, gyakorlás, fellépés és így tovább. Jövünk-megyünk, két szabad percünk sincs. Ha mégis, többnyire élőholtakként töltjük őket.

-Hyuuuuuuuuuuung!

-Neee Dongho neee, kiöntöm a teát!!- ugrik rám, de most nagyon nem kéne. Épp hogy nem öntöm a forró italt a nyakamba, de csak mosolygok rá.

-Ha adok egy puszit arrébb mész?- kérdem tőle, mert nem enged. Bólogat. Na, itt van neked egy cuppanós, de engedj most már, mert a végén tényleg leforrázom magam. Óvatosan leteszem a kancsót az asztalra és leülök. Kicsi maknae mellém ül, másik oldalamra rapperem. A három bűntárs egymás mellett. Jó lesz ez így. Kiseop leül Jaeseop mellé. Mostanában ők is sokat vannak együtt. Majd kifaggatom szobatársam. Soohyun velem szemben ül le, és olyan furcsa kifejezés ül az arcán. Nem igazán tudom besorolni, hogy mi is lehet ez. De kétlem, hogy pozitív energiájú lenne. De nem érdekel. Játszunk továbbra is.

-Jajj Hoon! Jut eszembe. Nem is értem, miért csak most, de… ugye nincs már pók a szobátokban?

-Én nem találkoztam még egyel sem- Dongho nem téged kérdezett Kevin.

-Nem a te szobádat kérdezem…

-De én is ott alszom mostanában, és nem, nincsen pók.

-Szerintem nem is volt, Kiseop csak behaluzta- simogatja meg AJ az ulzzang buksiját. De akkor… várjunk csak egy picit… emlékezzünk csak vissza… Soohyun kijön tőlük meglepett arccal… majd Kiseop vágódik ki és be a sajátjukba… AJ és… Jájj hát ezek együtt aludtak, tényleg. És leaderünk ezt meglátta. Háhá.

-Én azt hiszem sejtem mi lehetett az. De valóban nincs pók a szobában- mondom nevetve.

-Mégis mi volt akkor Hoon?- kérdi a galamb.

-Szerintem csak megijedt Soohyuntól. Ijesztő tud ám lenni csak úgy reggel és biztos rá hitte azt, hogy valami idegen…- nézek kedvesen mosolyogva leaderemre.

-Még hogy én idegen. Na persze, ennyire nem lehet eltéveszteni az arcom…

-Pedig ami azt illeti, lehet benne valami xD- nevet Jaeseop. Soohyun mindjárt megsértődik.

-Nem kell aggódni, csak azt álmodtam, hogy megtámadott egy pók… Szóval volt ott pók, csak odaképzeltem…- szólal meg Kiseop. Megmentette a beszélgetést. Hehehe. Nem baj, Soohyun most megkapta. Be tudok neked én is szólni, ha arról van szó. Alig várom a nap további részét… Bűnrészesekké váltunk egy igencsak gonosz tervben. Lássuk, mi lesz még ebből ;P.