Érte, másért nem...-16

Mert trollkodni jó…

Húzós napnak nézünk elébe. Soohyun egy kicsit haragszik Donghora, látom, mert enyhén agresszív vele. Próbálja leplezni, mert tudja, hogy jogtalan, de akkor is kemény hozzá. Persze a kis maknae kivételesen csak aljasul mosolyog a dolgon. Tudtam, hogy troll, de hogy még aljas is? Nem semmi. Nem tudom, lesz-e erőnk, vagy energiánk bármilyen jellegű akcióra is, hiszen ma interjú, fotózás, interjú, este fellépés majd még egy interjú. Közben rohanunk, sminkesek és fodrászok pattognak körülöttünk. Két szót alig tudunk szólni egymáshoz. De nem baj, megoldjuk. Jah és este Soohyun még próbáltatni akar minket. Remélem, addigra meggondolja magát, mert, hogy akkor én biztosan kidöglök, az hét szentség. Na de nem baj, addig még van idő. Bármi megtörténhet. Na szóval akkor, üljünk be a buszba. Háhá, gonosz leszek. Már csak azért is. Eddig nem változtattunk az ülésrenden, na de most fogok.

-Pszt! Dongho… nem ülnél be gyorsan mellém, hogy Soohyunnak kelljen előre ülnie?- súgom a fülébe. Hevesen bólogat, és már tolakodik is. Leaderünk előtt egy hajszállal ül be és kinyújtja rá a nyelvét. Háhá, ezt megkaptad. A sértődött megy előre. Fuhú, mit kapunk mi még ezért. Biztosan ki van akadva. Nem baj, megérdemelte. És még mit fog kapni később? Még csak bemelegítünk.

-Szép volt- suttogja nekem AJ. Ha már belementem ebbe a hülyeségbe, akkor csinálom is rendesen. Oda érve fittyet se hányok leaderemre… úristen, most komolyan én vagyok ennyire tuskó? De olyan jó kedvem van, na… Donghoval karöltve megyünk be. Az interjún, mint úgy általában, Soohyun ül középre, én beállok mögé. Kicsi maknae ül még le mellé, illetve Eli. A többiek mellettem állnak két oldalt. 2Seop páros is milyen kedvesek így… én ezzel fogom zaklatni szobatársam, az már biztos. Jajj annyira zavaró, hogy folyton ugyanazokat kérdezik. Bár legalább nem kell gondolkodni, mert a kisujjunkban vannak már a válaszok. De lassan telik az idő. Menjünk már a következőre. Éljen, végre. Annyit agyalok már itt, hogy fel sem tűnik, mennyi idő telt el, vagy éppen nem telt el. Megkattantam úgy érzem. Ha valaki belelátna a fejembe… hamar a zárt osztályra kerülne.

A buszba ülés, mint reggel. Leaderünk kerül előre. Hehe, így járt. De mintha ez egyre jobban bosszantaná. Pedig itt még semminek sincs vége. Éljen, jöhet a fotózás. Annyira tetszik, hogy mindenki ilyen rutinosan és lazán pózol. Nekem még ebbe bele kell jönnöm. De a legjobban Eli-t és Kevint bírom. Piszkálják egymást, mégis tökéletesen néznek a kamerába. Bár nekem menne így… Még úgyis nehéz, ha koncentrálok, nem, hogy ha ökörködöm közben. Na, de majd idővel. Be kell állnunk sorba. Mögöttem áll AJ. Igazából egy kicsit már unjuk, és ez látszik mindenki arcán. De Jaeseop, heh? Jájj beletette a kezét a zsebembe. Na nem baj, nem zavar. Ha neki így kényelmesebb. Villognak még tovább éljen. Soohyun szeme is szikrázna? Meglehet. Pedig ilyenek amúgy is mindig vannak a bandatagok között. Mindenki szeret mindenkit és kész. Fogadja el. Semmiben sem különlegesebb, mint bárki más. Na jó, de… De akkor sem! Vagyis, hát… A fenébe is, mintha ki tudnám én őt verni a fejemből, dehogy tudom. De, ha kimutatom, akkor megint ő nyer. Szóval, nem… jelenleg nem különlegesebb.

-Mi a fenét csinálsz Hoon?- jajj leader-shi, kirobbantottál az elmélkedésemből…

-Hogy érted? Nem csinálok semmit.- vonom meg a vállam és ott hagyom. Tényleg idegesíti, hogy levegőnek nézem. Magának akarta.

Lassan elkezdjük a fellépést. Hihetetlen ez a mai nap. Már most alig élek, pedig ez még nem a vége. A színfalak mögött állunk és már várjuk, hogy felkonferáljanak minket. Dongho jön felém, és a nyakamba borul.

-Kell egy biztató ölelés?- kérdem tőle.

-Ühüm- hümmög. Megszorítom. Majd elenged és odamegy Kevinhez is. Legalább nem annyira feltűnő. Dongho mindenkivel nagyon jól megvan. De, hát olyan gyerek még, szüksége is van a szeretetünkre. És mi szeretjük is. Még Soohyunhoz is odamegy egy ölelésre. De édes, akkor ez most nem a hadjárat része volt, tényleg kellett neki egy kis biztatás. Na akkor irány a színpad.

Letudtunk három interjút, fotózást és koncertet így összességében a mai nap.

-Soohyun, ugye nem akarsz még ma próbálni is?- kérdi Eli zihálva.

-De igen. Mostanában tunyák voltatok, rátok fér a hajtás!

-Hogy lehetsz ilyen érzéketlen?- Kiseop is ki fog fakadni?

-Nem vagyok érzéketlen, tessék, irány a terem!

Nincs mit tenni, mennünk kell. Pedig mindenki meg van halva.

-Hoon! Nézz már a lábad elé!- már vagy hatodjára szól rám, de kivételesen jogosan. Most tényleg nem megy, folyton rontok.

-Hagyd már békén, tudja ő, csak fáradt!- AJ, ne…

-Akkor is csinálja jól! És te is Eli! Pontosabban csináld, mielőtt mérges leszek!

-Már az vagy!

-Ne feleselj!

-Te meg ne rajtunk töltsd ki a havi bajodat!

-Csináljátok jól és akkor nem lesz bajom!

-Jól csináljuk, de te addig nyúzol minket, amíg totál ki nem merülünk…

-Fejezd be a nyafogást te túlszaporodott vadászni való galamb! Igyál egy Red Bullt inkább!

-Én vagyok a vadászni való? Téged kéne egy porszívóval felszippantani…

-Mind a kettőtöket kupán vágni egy baseball ütővel!- remélem nevetésbe fogunk átmenni kedves Jaeseop.

-Neked mindjárt csavarok egy törülközőt a nyakad köré!- huh Eli.

-És mit kezdesz vele? Nyakkendőt kötsz?

-Inkább hurkot…

-Jajj és majd a szárnyaiddal fogsz a gerendára kötni?

-Ha ez kell ahhoz, hogy befogd!

-Elég legyen, így sosem érünk a végére!

-Soohyun… már rég befejeztük- bocsánat, de tényleg.

-Te csak ne szólj bele! Fiúk! Csinálni!

-Dehogy csináljuk! És ne legyél már ilyen bunkó! Havi bajos hisztis kislány!- ajha Kevin!

-Mindenki szövetkezik? Hát legyen… de nem lesz egy szabad napotok sem, amíg tökéletes nem lesz ez az egész!

-Ha jól rémlik, az előbb te is rontottál!- AJ kemény vagy ma…

-Mert képtelenség mellettetek dolgozni! Utállak titeket.

-Mond, hogy ez nem igaaaaaz- nyöszörög a kicsi maknae. Soohyun megsimogatja a buksiját- szerencséje.

-Téged szeretlek! Azokat a marhákat nem!

-Baromarcú…- öhm, Eli…

-Uborkamagképű féreg!- Kevin?!

-Féreg? ez egy kicsit erős!- tényleg az…

-Akkor már csúszómászó….

-Na menjetek aludni! De nagyon gyorsan!- nem tudom eldönteni, hogy dühös, vagy nevethetnékje van. De legalább feloszlatta a próbát.

Mindenki gyors lefürdik, bár Kiseop megint majd fél órát bent van… Majd alvás. De én valamiért nem tudok. Az az őrült, hülye leader jár a fejemben. Annyira a karjaiban akarok lenni. Legszívesebben átosonnék és befeküdnék mellé. De nem lehet. És ez annyira fáj. Na jó, menjünk ki inni egy pohár vizet. Hátha az segít. De… mi ez a szipogás? Ki van még kint? És ki sír? Kevin?

-Kevin, mi a baj?- ülök le mellé a kanapéra. Gubbasztva itatja az egereket.

-Csak… tudod Hoon… úgy hiányzik Kibum! és Xander is!

-Jajj, Kevin… sajnálom…- magamhoz húzom. Kapaszkodik, és remeg a sírástól. Istenem, az utóbbi időben szóba sem kerültek már. Olyan természetesnek vettem, hogy itt vagyok, nem is vettem figyelembe, hogy más helyére jöttem ide. Emlékszem, az egyik koncertjükön Kevint megkérdezték, hogy kit szeret a legjobban, és Kibum nyakába ugrott. Mennyire hiányozhat neki. Úgy sajnálom. Betolakodtam, de legalább már megszerettek. Viszont elképzelni sem tudom, mennyire hiányozhatnak nekik a régiek. Mégis csak egy banda voltak sokáig. Biztosan nem élném túl, ha most el kéne hagynom a bandát. Hajh, sírd csak ki magad Kevin, nem engedlek el.

Hallom, hogy jön erre valaki. Oh, és pont leaderem.

-Minden rendben van? Hallottam a sírást…

-Persze, minden rendben. Csak egy kis nosztalgiás fájdalom…

-Oh, értem. Oké, akkor jó éjt.

-Neked is.

Huh, ezt megúsztam. De a hangjából mintha szomorúságot hallottam volna ki. Úgy érzem, hogy ki kéne borítanom azt a bizonyos bilit, hiába tart a játékunk csak egy napja, ez az egész már épp elég ideje folyik. Hiányzik, cefetül. Pedig itt van egy karnyújtásnyira, mégsem érhetem el. Úgy szeretném őt tartani így a karjaimban, mint most Kevint, de tudom, hogy nem lehet. És ez felőröl. De még, ha féltékennyé is tesszük, mit érünk el vele? Nem lehetünk együtt, ez biztos. Jajj, el fogok így aludni itt.

Hm? Mi ez itt? Takaró? Áucs, a nyakam. Jajj, de fáj. Uh…elaludtam. De egyedül vagyok… akkor Kevin takart volna be? Lehet.

-Jó reggelt!- szól AJ.

-Uh, neked is. Jájj, ez nagyon fáj…

-Mi a baj?

-Elfeküdtem a nyakam…

-Mert nem az ágyadban aludtál…

-Mert szomjas voltam, de meghallottam, hogy Kevin pityereg.

-Mi volt a baj?

-Csak hiányzott neki Kibum.

-Oh szegény. Na gyere, megmasszírozom neked.

-Köszönöm.

-Hol fáj?

-Itt- mutatom meg neki. Jézusom, de erős keze van. Amikor Soohyun masszírozott, egészen más érzések terjengtek bennem. Ez most csak jól esik, de semmi plusz. Akkor meg… Oh, éljen. Neked is pont most kell elsétálnod itt, teee….

-Jó reggelt nektek. Egyeseknek úgy látom, nagyon jó dolguk van.- Soohyun kérlek ne ilyen lekezelően.

-Átadnám neked, ha nem bánod. A te kezed erősebb.

-Nem hiszem, hogy örülne neki, az én kezeim túl erősek…- na igen, dühből úgy csinálná, hogy még jobban fájjon. Cikáznak ám a villámok kettőjük között.

-Áááh!!- AJ! ne szoríts így rá a vállamra…

-Jajj, ne haragudj. Elbambultam. Nagyon fájt?

-Eléggé…- Soohyun ne kuncogj! Aljas dög… de csak nem jött ide. Pedig olyan jól esett volna.

A mai napunk egy kicsit lazább lesz. Viszont így leaderünk biztosan túlhajt minket este.

Gyorsan eltelt ez a pár óra, észre sem vettem. Gépszerűen csináljuk már a dolgunkat. Közben sem történt semmi, cseverésztünk, és nosztalgiáztunk. Kevin megnyugodott, és tényleg ő takart be. Milyen kedves tőle. Ahogy ezt megbeszéltük láttam Soohyun szemén, hogy villámok vannak benne. Még jó, hogy nem szórta rá őket senkire. Mindenkinek nagyon hiányzik Kibum és Xander, de örülnek nekünk, hogy itt vagyunk. Mindennek megvan a jó és rossz oldala. Hálás vagyok, hogy velük lehetek. Haza fele menet a menedzserünk megállítja Soohyunt, hogy beszélniük kell. Mindenki megijed kissé. Ahogy bevonulnak az irodába, már tornyosulunk is az ajtóhoz, hogy hallgatózhassunk. Mindenki milyen csendben van, meg sem nyikkannak… bezzeg bármikor máskor. Elég nehézkesen hallani a dolgokat, de igyekszem odafigyelni.

-Ha jól vettem észre, van egy kis enyhe széthúzás a bandában.

-Én nem vettem észre, nagyon jól megvagyunk- hazug…

-Ugyan Soohyun, ne nézz ostobának, ennél jobban ismerhetnél már. Bármi gond is legyen a fiúk között, a te felelősséged, hogy rendezzék a soraikat.

-Értem, úgy lesz.

-Várj csak egy kicsit… neked nem tetszik valami?

-Hogy? Dehogy, minden rendben.

-Nem mondasz el nekem valamit, ugye?

-Minden rendben van, tényleg.

-Soohyun… ha nem látok javulást jövő hétre, nagy bajok lesznek. Rendezzétek, bármi is a baj…

-Értettem. Úgy lesz- oké, na most sipirc innen. Hajajj, tényleg észrevehető, hogy nincs valami rendben. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba estünk? Jajj nekem. Most mi lesz? Soohyun megmondja nekem, hogy felejtsem el, nem lehet köztünk semmi, és ezzel lezárjuk a dolgot? Nem akarom. Vele akarok lenni. Vele és kész. Talán nekem kéne ezt megmondanom neki. Előtte érünk fel a dormba, és mindenki gyorsan elfoglalja magát valamivel, hogy ártatlannak tűnjünk. 2Seop, Dongho és én a kanapéra huppanunk és belőjük a tévét, ElVin pedig a konyhában készít vacsorát. Ezen az adón éppen valami horror film megy. Nincs ehhez még korán, kérem szépen? Éppen, hogy csak most sötétedik. Legalább nem annyira ijesztő. Ahogy leaderünk belép, látszik rajta, hogy nagyon nincs jó kedve. El is vonul a szobájába. Majd egy kicsit később utána megyek. Azt hiszem itt az ideje, hogy megbeszéljük a dolgokat. De addig is, nézzük a filmet. Eléggé ijesztő. Közben Kevin is beül közénk, Donghoval kapaszkodnak egymásba. Kiseop is nagyon édes, ahogy bújik AJ-hez. Pont nem a bátorságáról híres. Hehe, nézni sem meri. Jaeseop meg babusgatja, hogy nem is olyan ijesztő az. Amúgy tényleg nem. De a DongVin páros is mókás. Milyen kis félős itt mindenki. Jájj, a dobhártyám is kiszakad ezektől a sikolyoktól. A galamb is csak úgy les rájuk a konyhából. Ránézek és megvonom a vállam, én egyáltalán nem ijedtem meg- csak tőlük és, hogy megsüketülök miattuk. Na jó, még egy ilyen megugrás, és itt hagyom őket…

Oh, oké. Akkor én léptem. Jó, ha marad valami a kanapéból, mire a filmnek vége lesz. Már AJ is kezd ijedezni. És valóban, egyre rémesebb a sztori. Azt hiszem, még időben lépek le.

-Nagyjából húsz perc és kaja- szól nekem Eli.

-Kérlek, ne szólj be hangosan, rendben?

-Persze, beszélgessetek csak. Teszek majd félre nektek.

-Rendben van, köszönöm- mosolygok még rá egyet, majd elvonulok. Kopogok. Semmi válasz- a szokásos. Akkor is bemegyek. Benyitok és bezárom az ajtót. Ugyanúgy fekszik az ágyon, mint régebben is. Leülök mellé. Nem figyel rám még mindig. Nyomok egy puszit a homlokára.

-Hm? Hoon? Ezt most miért?

-Hogy rám figyelj! Beszélnünk kell.

-Oh… gondolom kihallgattátok a beszélgetésemet…

-Nos, igen. De amúgy is érett már.

-Oh igen… bár kezdem úgy érezni, hogy nincs miről beszélnünk…

-Te kezded úgy érezni?? Szó nélkül eldobtál! Használtál, majd, mint egy büdös rongyot, eldobtál!

-Ez nem igaz!

-De igen! Együtt vagyunk, aztán egyszer csak, mintha az egész meg sem történt volna! Csak erre kellettem én neked?!

Kerek szemekkel néz rám, pedig biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy igazam van.

-Mond meg nekem itt és most Soohyun, hogy akarsz-e tőlem valamit, vagy sem?!

Miért nem nézel rám? És miért nem válaszolsz? Miért nem tudod rávágni, hogy „akarok”, miért nem? Érzem, hogy kicsordulnak a könnyeim. Azt hiszem ezek után nincs már maradásom itt nekem. Felállok és megyek kifelé.

-Hoon! Hoon, várj!- dehogy várok. Eszemben sincs… hogy megint szíven szúrj? Nyitnám az ajtót, de…

-Mondom várj!- az ő szemében is könnyek vannak. Ezt nem hittem volna. Legutóbb, amikor így álltunk egymással szemben a falnál… Hogy bírjam ki, hogy ne bújjak hozzá? Mert most nem szabad. Addig nem, amíg nem mond valamit. De… nem bírom ki… muszáj megölelnem…

-Miért kínzol, mond meg miért? – legalább nem tol el. Még ha nem is szorít olyan erősen. Áh, de végre, végre szorít. Bújik ő is, na végre. Ez olyan jó. Már úgy hiányzott. Ne, ne tolj el máris, miért nem tudsz még tartani egy kicsit? Könnyes szemekkel nézek rá, nem értem, miért tol el. Végig simítja arcom, nem hagyom, hogy elvedd a kezed. Akarom érezni az érintését, nem akarom, hogy elmúljon. Lehunyom szemem és csak élvezem, hogy végre olyan, mint régen. Még, ha csak egy pár pillanatig is tart.

-Akarom, Hoon. Akarom, hogy velem légy… de nem tudom, hogyan…

-Tudom, hogy ez nem derülhet ki, és, hogy titokban kell tartani, de engem ez nem érdekel- szemébe nézek. Valóban nem érdekel.

-És a többiek sem tudhatják meg…

-Soohyun… te komolyan azt hiszed, hogy nem jöttek még rá maguktól?! Talán Kiseop és Kevin még nem, de az összes többi tudja…

-Oh…oh… oh…- ne oh-zz itt nekem. Elég nyilvánvalóan viselkedtünk.

-Nincs vele semmi bajuk, sőt… AJ és Dongho ötlete volt, hogy játszunk veled egy kicsit, ne haragudj…

-Tudtam, hogy van valami a háttérben…

-De hosszabbra terveztük a dolgot, és aljasabbra…

-Heh? Ez most komoly? Donghoból még ki is nézem, de ti ketten…

-Hát igen… eléggé elkeserítettél…

-Sajnálom, de… féltem… A menedzser-shi meg kérdezte akkor, hogy mindenkivel ugyanolyan jól jövök-e ki, és hirtelen nem tudtam mit felelni. Majd azt mondtam igen és próbáltam is így tenni.

-És ha ma nem szól rád, akkor bírtad volna még?

-Nem sokáig. Megőrjített volna, hogy folyton valaki másnak a karjaiban látlak. De, amikor Eli-al…

-Jajj, te ostoba sügér! Nem történt semmi, és ezt már vagy százszor elmondtam. Én csak veled akarok lenni, senki mással…

-Jól vanna… de akkor ne fürödgess a többiekkel…

-Szerintem már rájöttek, hogy nem lenne jó ötlet…

-Öhm, igen, lehet.

-Soohyun… figyelj, mi lenne, ha ma itt aludnék?

-Hm… hát… nem is tudom…

-Ne játszd az agyad, tudom, hogy csak szórakozol….

-Örülnék, ha itt aludnál. Remélem Kiseop sem fog haragudni…

-Szerintem neki is jót fog tenni, ha AJ karjaiban lehet, horror filmet néznek..

-Sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet az oka a sikongatásnak.

És akkor most mi lesz? Csak nézünk egymás szemébe itt állva, megint a falnál, mert hol máshol? Mondjuk, mi lenne, ha esetleg közelebb tolnád hozzám az ajkaidat, hm?! Na, légy szíves… ne húzódj már el! És ne mosolyogj ilyen aljasul! Hékás, hagyd már magad, most mit kínzol! De gonosz…

-Mekkora egy patkány vagy te Shin Soohyun!

-Patkány? Te most komolyan lepatkányoztál?

-Szerintem egész kedves voltam… itt kínzol hetekig, és még most sem hagyod, hogy rád tapadjak…

-Ne haragudj…- örülök, hogy így hozzányomod a homlokod az enyémhez, de végre kérem az ajkaidat is! Na, gyerünk, ne kéresd már magad! Uh, na végre. Csak finoman. Lágyan. Jajj, ez úgy hiányzott már. Végre érzem ezt az édes ízt. Hogy a fenébe bírtam én ki eddig e nélkül? Ne akarj vadulni, most csak finoman. Csak játszom a száddal. Hajh, úgy imádom ezt a cuppanó hangot, ahogy ajkaink elválnak. Normális ez? Kit érdekel… Még akarom. De csak gyengéden. Kárpótlásul az elmúlt időszakért. Arcát simogatva finoman csókolva. Nincs is ennél jobb. Kicsit közelebb húzom magamhoz. Karjaival fejem mellett könyököl. Annyira jól esik közelsége. Most egy jó darabig nem fogom elengedni. Végre. Már nagyon hiányzott.

-Ááááááááááááááááááááááááá- jesszusom, ebben mindenki hangja benne volt. Összenézünk párommal.

-Még én is megijedtem- mondom neki. Kuncog, majd ismét csókba invitál. Nem ellenkezem, eszemben sincs…

-Engem ez…-előbb fejezd be a mondandód, utána csókolj…- …most… nagyon… nem… érdekel…

-Engem… sem…- jó módszer. Egy szó, egy csók. Tetszik. De leginkább a nincs szó, csak csók verzió tetszik. Mondom, hogy ne vadulj, hejj. Nem engedek most neki. Törődjön bele, ma az lesz, amit én akarok. És én csak finoman kóstolgatni akarom az ajkait. Mondjuk… jó ideje már, hogy elkezdtük. De én nem unom. Kicsit sem. Még nem ízleltem meg eléggé. Rengeteg repeta kell még belőle.

Oké, elszakadok kicsit. De csak, hogy megölelhessem. Bújok hozzá. Akarom érezni ölelő karjait. Szorítson. És szorít is. Végre. Simogatja a hátamat, annyira jó érzés.

-Áááááááááááááááá- megint, de emellé most csörömpölés is járult.

-Oké, lehet ki kéne menned, te vagy a leader.

-Igen, igen. Képtelenek nyugton hagyni…

Megyünk is kifele, és mit látunk? 3 halálra rémült arcot, és két eszeveszetten röhögő elmebeteg idiótát.

-Mi a jóságos szent moszat történt itt?- kérdem én. Kevin, Kiseop és Dongho falfehéren mutatnak  Eli és AJ felé.

-Rájuk hoztátok a frászt, lefogadom. Igazam van?- szól Soohyun de úgy érzem, alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát.

-Mi csak annyit mondtunk, hogy BÚÚÚÚ- Jaeseop ez nagyon gyerekes. De istenem, ezek de hülyék.

-Soha többé nem bújok hozzád horrorfilm nézése közben!- a kis ulzzang, ez aztán fenyegetés.

-Ezt fenyegetésnek szántad? Nem hatottál meg- nevet a bajkeverő.

-Ahhhhjjj….- szegény, megsértődött.

-Jajj, ugyan már. Tudod, hogy ez nem volt igaz, naaa… Kiseop, ne haragudj rám- próbálná magához húzni, de amaz csak eltolja. Duzzogva vonul be a szobájukba.

-Khm, AJ. Szerintem menj utána. Itt rémítgeted szegényt, és még be is szólsz neki ajj… Pedig olyan édesek voltatok ott a kanapén úgy összebújva…

Tyűűű a mindenit, ezeket a gonosz szemeket. Mindenki nevet. Hehe.

-AJ ne legyél olyan, mint Soohyun. Elég egy defektes pár a bandába, menj, és kérj tőle bocsánatot…- köszi galamb. De ez hatott, Jaeseop odébb állt.

-Defektes? Kit nevezel te defektesnek?

-Most mit akadsz ki? Hány tőrt akarsz még szegény nyuszi szívébe szúrni?

-Egyet sem…

-Na végre, itt volt az ideje. Egyébként ott a vacsora… keressek gyertyát is mellé?

-Fogd kézen Kevint Eli, és tűnjetek innét…- biztos vagyok benne, hogy elpirultam. Viszont ahogy elnézem, Kevin most inkább Donghoba kapaszkodik.

-Én ugyan nem megyek sehova ezzel az átkozott galambbal.

-Megnyírbáljam a tollait?- Dongho xD.

-Kérlek, vagy ne is. Inkább nyisd ki az ablakot, hogy kirepülhessen…

-Mindketten ellenem szövetkeztek? Jól van ám, Kevin, jössz te még a mi szobánkba!

-De nem ma!!- és kézen fogva a maknaet bevonul annak a szobájába. Heh, Eli, ezt megkaptad.

-Öhm… aki másnak vermet ás…

-Na dugulj el te semmire kellő leader…

-Mi van, na mi van? Fáj az igazság?

-Milyen igazság? Nem történt semmi…

-Aha, látom rajtad… Épp most dobtak, nagyon rossz lehet!

-Te már csak tudod.. jah nem, dehogy tudod! Mert te voltál az, aki dobta szegényt!

-Egyáltalán nem dobtam! Hejj, és mi amúgy is…

-Mit ti amúgy is?

-Más a kapcsolatunk!

-Miből gondolod? Semmit sem osztasz meg velünk!

-Öhm, fiúk, én is itt vagyok ám…

-Még szép, hogy nem! Miért Eli, mit akarsz tudni?

-Mondjuk, hogy hányszor fog még megállítani a menedzser-shi, mert te képtelen vagy letisztázni a dolgaitokat…

-Szerinted ezt olyan könnyű? Meg amúgy is, mit tudsz te erről?

-Jó igaz, talán nem voltam még ilyen helyzetben, de az istenit… mindenkire visszaüt, ha így viselkedsz!

-Nekem kell példát mutatnom, de mégis mit mutassak?

-Mondjuk, hogy ha szeretsz valakit, azt ne engedd el…

-Befejeznétek végre?- örülök, hogy semmibe vesztek…

-Nem is fogom elengedni többet!

-Nah látod? Ennek most nagyon örülök! Már csak AJ-vel kéne ezt megértetni…

-AJ-vel? Várj… ők is?...- én azt hittem, csak szórakoznak…

-Mit tudom én, hogy ők is-e vagy sem, de nem épp te cukkoltad őket az előbb, Hoon?!

-Épp ez az, én csak cukkoltam őket…

-Áh a fene se érti. A te szobatársad, vagy mi… de engem nem érdekel, csináltok, amit akartok…

-Öhm Eli… nem lehet, hogy féltékeny vagy egy kicsit?- bocsi, de ezt most muszáj megkérdeznem.

-Féltékeny? Ugyan mire?

-A maknae épp most vitte el a te partnered…- Soohyun, ezt én akartam mondani…

-Akit én mindjárt visszaszerzek- és ezennel el is ment. Összenézünk és nevetünk. Ez kész.

-Na jó, együnk…

-Szóval akkor nem engedsz el többet?- kérdem a hátától.

-Ne hozz zavarba….- és tovább megy. Tudom, hogy most paprikavörös az arca. Nem baj laderem, majd egyszer belemondod a szemembe is.

Leülünk enni, némán falatozunk.

-Azon gondolkodom, hogy lehet, hogy ma neked kell velem aludnod- mondom a kajával játszva.

-Épp ezen agyaltam én is. Nem gond?

-Dehogy. Miért lenne?

-És szerinted ők?

-Nem, nem hiszem. Épp elég necces, hogy köztünk így alakult. Szerintem csak jóban vannak.

-Lehet. Végülis Kiseop tudja a leginkább, hogy min mentetek át anno.

-Igen, én is erre gondoltam. Jól megértik egymást. De Eli arca… felbecsülhetetlen volt…

-Jól beszóltál neki… Hehe… Még a végén megijedek tőled.

-Oh arra semmi szükség.

-Na jól van. Jóllaktál?

-Igen, igen. Mosogassunk.

Szépen, gyorsan elmosogatunk, majd mindent eltörülgetünk, és a helyére tesszük. Most viszont irány a szoba. Az enyém, kivételesen. Befészkelődünk a paplan alá és… Soohyun? Úgy bújik hozzám, mint ahogy én szoktam ő hozzá. Azt hiszem ez már neki is hiányzott.

-Hiányoztál…- suttogja.

-Örülök, hogy erre végre rájöttél.

-Sajnálom…

-Nem haragszom.

Simogatom buksiját. Azt hiszem, végre ismét nyugodt álmaim lesznek. Nem félek elaludni, biztosan szépeket fogok álmodni.