Meglepetés! :)

Valóra vált álom....

Kedvenc közösségi oldalad a Facebook. Állandóan csüngsz rajta, mindenféle frisseket keresgélsz, képeket, videókat. Van egy oldal is, ami nagyon a szívedhez nőtt. Az oldal a KPOP műfajjal foglalkozik. Nagyon nagy rajongója vagy a koreai popnak, ezen belül is leginkább egy csoportnak, a U-Kiss-nek. Nagyon szereted mind a hét fiút, de Kevin és Kiseop kiemelkednek közülük. Bár elmehetnél egyszer egy koncertjükre, vagy bármire, amin ők is ott vannak. Tele vagy mindenféle cuccokkal, amik hozzájuk kötnek. Képek, bögre, póló, illetve minden, amit egy rajongó csak kívánhat. Fiatal vagy még azonban, nem tudsz csak úgy felkerekedni és kisomfordálni Dél-Koreába. Kell valamilyen lehetőség. Hallottál már róla, hogy akadnak, amolyan Contest-ek, amikkel különböző díjakat lehet nyerni. Szoktad is figyelgetni ezeket, de még nem rendeztek olyan versenyt, amin indulni is tudtál volna, vagy a díj megfelelt volna. Álmaidban mindig ott voltál valamerre a fiúkkal, a karjukban, az életük részeként. Tudtad, hogy ez aligha válhat valóra, de a remény hal meg utoljára. Akármennyire közhely, azért mégis csak lehet benne valami. Ősz van, szép idő. Még pont nincsen hideg, de a nyári kánikula már odébb állt. A suli persze nehéz, és sok idődet lefoglalja, de a Facebook előtt csücsölésre mindig szánsz pár percet... vagy órát, éppen mit. Nincs ez másképp a mai napon se. Görgeted lefelé az oldalt, mikor csak megakad a szemed egy hirdetésen. Ismételten egy Contest. No, vajon mit takarhat. Megnyitod és ültödben sikongatva, toporzékolva olvasod végig. El sem hiszed, hogy végre találtál egy ilyet. Az európai Kiss Me-knek szól. Meg kell tanulnod az egyik számuk refrénjének a koreóját, készíteni hozzá egy videót, illetve egy személyes üzenetet és elküldened egy címre. Itt kiválogatják a legjobbakat, és hét szerencsés nyerhet egy utat Seoul-ba, a fiúk legközelebbi koncertjére. Szűkös a határidő, mert csak négy napod van megcsinálni. Még szerencse, hogy amúgy is szoktál táncikálgatni. Bár jelenleg azt sem tudod, hogy végy levegőt, hiszen öledbe hullott egy ilyen lehetőség. Azonban kicsit elkeseredsz, mikor ráeszmélsz, hogy akár tízezrek közül választanak ki csupán hetet. Így nagyon jónak kell lenned, hogy bekerülhess. Nem adod fel, akkor is megcsinálod. Legdédelgetettebb álmod válhatna ezzel valóra. Eldöntöd, hogy a DoraDora táncát videózod le, mindig is nagyon tetszett az a lépés a refrénben. Kihívás, mert nem könnyű, de menni fog. Másnap a suliban folyton gyakorolgatsz, szünetben, órák között, lyukas órába, sőt, a pad alatt a lábad még óra alatt is jár. Barátaid nem is értik, mi lelt téged, de nem számít. Két napot gyakorolsz, majd előkapod a kamerád, és többször is levideózod magadat. A videó üzenetet, amit szintén fel kell venned, angolul készíted el, és ebből is csinálsz több példányt. Harmadnap este neki ülsz, és közel két órán keresztül vágod szét-össze a videót, hogy minden klappoljon. Éjfél felé járhatsz már, és bár lenne még egy napod, úgy döntesz, hogy nem hagyod utolsó pillanatra. Csatolod a fájlt, és rákattintasz a küldés ikonra. Innentől sors kezében vagy. Ha a végzeted is úgy akarja, megkapod az utat. Majd egy hét telik el, és még mindig semmi válasz. Semmit sem reagáltak. Kezded feladni. Talán meg sem kapták, lehet, hogy a videó elveszett az éterben, vagy csak nem lett elég jó, ki tudja. Az elmúlt pár napot már végig sírtad, lassan nem lesznek könnyeid. Még egy utolsó próba, ha most sem kaptál választ, még az e-mail fiókod is megszünteted  De szerencsére nem kell. Ott a levél. Látod, hogy csatolmány is van hozzá. Filózol, hogy egyáltalán meg merd-e nyitni. Remegnek a kezeid, alig bírsz rákattintani. Nagy nehezen mégis megteszed. A következő két percben a világ megszűnik létezni számodra. Katarzis közeli élményben van részed, ahogy elolvasod a "You have been choosen to..." kezdetű sort. Kiválasztottak. Nyertél. Nem írják, hány jelentkező közül, de nem is érdekel, nyertél. A csatolmányban a repülő jegy letölthető kódja van, melyet kinyomtatva kézhez kaphatod a jegyedet. Fizetik. Sőt, az egész kiruccanást is. A felhők között jársz. Nem hitted volna, hogy tényleg sikerül. Nem is érted, hogy csináltad. Szüleid egy kissé húzzák a szájukat, mégis csak egyedül indulsz neki egy ilyen útnak, de sok kínlódás, veszekedés árán elengednek. Tudod, hogy csak féltenek, nem is hibáztatod őket, de ezt most tényleg senki nem veheti el tőled. A következő egy hétben, mivelhogy van két heted az indulásig, jóformán rád sem lehet ismerni. Pattogsz, pörögsz, énekelgetsz, semmire sem figyelsz oda. Be is zsebelsz pár rossz jegyet, amiért aztán szépen meg is szidnak, de most az egyszer elnézik neked. Ha visszajöttél kijavítod. Hihetetlenül boldog vagy. Valóra vált egy álmod. Még fel sem fogtad a jutalom másik részét. Nem is törődtél még ezzel, valahogy el sem jutott az agyadig. "Special appearance on Stage" tehát, akkor hogy is van ez? Felmehetsz majd a színpadra a fiúkhoz? Ezért választottak ki hét embert? De mi van, ha mind a hétnek ugyanaz a kedvence? Vagy nem eszerint lettetek kiválasztva? Vagy hogy is van ez? Na jó, majd odakint megtudod. Az angol tanárnőd ad neked pár különórát, hogy legalább ez menjen. Koreaiul nem lehet két hét alatt megtanulni. De persze Kevin jó angolos, szóval ezzel nem lesz gond. Vélhetően. Bizakodó vagy. Az indulás napján azért görcsben van a gyomrod, mert sajnos itthonról nem lehet közvetlenül kimenni át kell majd szállnod. Félsz egy kissé, még sosem utaztál ekkora távot teljesen egyedül. Nem is tudod, mit fogsz majd magaddal kezdeni. Feltankoltál persze zene ügyileg, de mégiscsak 16 órás az út. A felét végig is alszod, a másik felén olvasol és zenét hallgatsz. Az átszállás rendben ment, sikerült megoldanod. Egyedül voltál, kénytelen voltál gondolkodni. Jót is tett, úgy érzed. Ahogy leszáll a repülő a fővárosban, a gyomrod-béli pillangók nagyon aktív életbe kezdenek. Levegőt is alig kapsz. Szíved kalapál, majd kiugrik a helyéről. Odakint egy nagy tábla vár titeket a verseny nevével ráírva. Odamész, meghajolsz majd bemutatkozol. Már öten ott vannak. Mindenféle emberek, tényleg egész Európa benevezett. Egy húsz perc múlva megérkezik az utolsó nyertes is. Kisbusszal mentek a szállásra. A koncert majd sokára lesz még, de nem is baj, ez az időeltolódás kikészített. Aludnod kell, és ahogy elnézed, a többieknek is. Sikerül váltanod velük pár szót, mindenki nagyon kedves. És persze izgatott. A délutáni alvás után kezdődhet is a készülődés. Rohaválasztás, smink, és minden, ami hét hihetetlenül szerencsés nyertes csajszinak jár. Összeültök, és segítetek egymásnak. Puccparádéba vágva indultok el, mikor a biztonságiak értetek jönnek. Külön helyetek van az első sorban, a színpad felett. Ha arra mennének a fiúk éneklés közben, akár meg is érinthetnétek őket. Bár így pont nem fogjátok őket látni szemből, de nem is hátulról, mert a színpad is félköríves, és ti a végénél vagytok. Viszont mellettetek van a lépcső, ami rávisz a színpadra, tehát tényleg ott lehettek majd velük. A tömeg közel két órán keresztül érkezik meg, és megtelítik a hatalmas stadiont. Valószínűleg elszámolni sem tudnál addig, mint ahányan ma itt most megjelentek. Szívmelengető, hogy ennyi rajongójuk van, és tényleg egyetlen üres helyet sem hagynak ki. Népszerűek, rengetegen szeretik őket, és ez nem véletlen. Három órás üldögélés után végre elsötétedik minden. Kezdődik. Sikítasz, ahogy a torkodon kifér, kántálod a dalszöveget. Kapálózol, csápolsz, Kevin nevét kiabálod. A könnyeid patakokban folynak, hogy végre sikerült, valóra vált az álmod. Láthatod őket ilyen közelről, élőben, tombolhatsz a koncertjükön. A második "Talk Time" közepénél járhattok, amikor hallani véled a verseny címét Soohyun szájából. Lehet most mondta be, hogy volt ilyen, és, hogy hét szerencsés most itt ül a nézőközönségben? Egy biztonsági őr jön hozzátok, és nyitja ki a mellettetek lévő ajtót, hogy leengedhessen titeket a fiúkhoz. Zakatoló szívvel léptek rá arra a helyre, ahol nemrégiben még ők ugráltak. Könnyeid még mindig potyognak, és a többieknek is. Odamentek mind a hetükhöz, ők megölelnek és kezet ráznak veletek. Amikor Kevinhez érsz, szíved kihagy pár ütemet. Kiseopnál is elfelejt verni, tényleg az összeesés fenyeget. Nagyon izgatott is vagy. Ahogy mindenki körbe ér, finoman odasomfordálsz Kevinhez. Rád mosolyog. Zokogni kezdesz. Átkarol és nyugtatgat. Hihetetlen érzés. Figyelned kéne, mert nektek magyaráznak valamit. De nem tudsz. Kevin épp átkarol, és majd pont arra fogsz figyelni, hogy mit dumálnak ott. Még jó, hogy képtelen vagy figyelni. Ám látod, hogy nem véletlenül beszéltek nektek. Kézbe kap mindenki egy labdát. Párba kell állni, és ahogy a többieket nézed, a fejetek közé kell fogni a labdát, és a feladat, hogy így ki kell ütni mások homloka közül a gömb alakú játékot, és persze az nyer, aki a legtovább bírja. Láttál már videókat, ahol például ugróköteleztek a fiúk a rajingóikkal, szóval ti is játszotok velük. Ott maradsz Kevin mellett, mire persze őt kapod párnak. Mindenki nagyon örül, nem bírod felmérni, hogy van-e valaki, aki méltatlankodna a párján. Örültök, hogy éltek, ami azt illeti. Kevin könyöködnél megfogja karodat, mire te önkéntelenül alkarjára helyezed kezeidet. Fejetek között a labda. Sípszóra indul a játék. Kiütitek AJ és párja labdáját, majd Eli-ékét is. De a Hoonos páros titeket győz le. Párod megölel, és tovább drukkol a még bent maradtaknak. Te is így teszel, de közben az ájulás kerülget. Végül Dongho és párja nyer. A troll maknae mindenkit kiütött. Ahogy elbánt Hoonékkal nagyon mókás volt, sírás közben is nevetned kellett. A következő pár percben pedig fotózkodás történt. Csoportképek készültek, illetve mindenkiről egy-egy a párjával is. Az e-mail címetekre fogják majd kiküldeni. Remegő lábbal másztok vissza helyeitekre. A koncert folytatódik. Tombolás továbbra is. Ahogy a fiúk végleg elbúcsúztak, ismét sírnod kellett. Sajnáltad, hogy máris vége, alig tűnt néhány pillanatnak, de mégis baromira boldog voltál, hogy mindez megtörtént, és éppen veled. Kifelé menet kikötődött a cipőfűzős, ezét félre álltál. Azonban nem vetted észre, hogy elhagytak téged időközben. Próbáltál a tömeggel haladni, de annyi folyosó, szektor, lépcső, kijárat, terem, kis stadion, nagy stadion, három felé ágazó folyosó, fogalmad sem volt, hogy merre menj. Nem jegyezted meg idefelé jövet. Megint sírni kezdtél, de most az ijedtségtől. Ahogy haladni kezdtél az egyik irányban, kezdett rajtad egyre jobban eluralkodni a félelem. Hirtelen valaki megszólít, és válladra teszi kezeit. Felsikoltasz, de persze egy pillanattal később el is jut az agyadig, hogy Kevin hangját hallod. Odabújtál hozzá, de mire felfogtad, hogy mit is csinálsz, már el is engedted. Mosolygott rád, és megkérdezte, mi a baj. Elmakogtad, hogy eltévedtél, és fogalmad sincs, merre menj. Kuncogott egyet, majd közölte, hogy elkísér. Messziről látta meg, hogy valaki kóvályog, és gondolta segít a bajba jutotton. Milyen gavallér. Nem is hitted volna. Mosolyától elolvadtál. Selymes hangja csengett füledben. Óvatosan közelebb húzódtál hozzá, mire ő átkarolt. Minden egyes pillanatot kihasználsz, hogy vele lehess. alig bírsz figyelni arra, amit mond, de erőlködsz, mert akarod tudni, mit mesél neked. Könnyen elcseverésztetek, igyekezett minél egyszerűbben fogalmazni- díjaztad is. Tudsz angolul, de azért mégsem folyékonyan. Nagy nehezen kievickéltetek. Mielőtt még a tömeg megláthatott volna titeket, kaptál még tőle egy szoros ölelést, majd utadra bocsátott. Megtaláltad a többieket, akik már épp keresni kezdtek volna téged. Remegtél, a pillangóid repkedtek, szíved kalapált. Olyan élményben volt részed, amiben talán még senkinek. Vagy legalább is, senki olyannak, akiről te tudnál. Egy életen át meg fogod őrizni szívedben. Hazafelé vezető úton is alig bírtál megülni egy helyben. Otthon egy hétig kellett várnod, mire elküldték neked a képeket, de időközben már rengeteg fancam került fel a netre. Visszanézve mindezt kezdted el konkrétan elhinni. Hihetetlen eseménynek voltál tanúja, hihetetlen dolgokat éltél át. Baráti körödben persze volt, aki féltékeny volt rád, de te bíztattál mindenkit, hogy ha neked sikerült, akkor nekik is sikerülhet. Eltervezted, hogy egyszer még visszamész, ha előbb nem, akkor majd valamit dolgozni. A képet Kevinről és rólad előhívattad és bekereteztetted. Ágyad mellett ott csücsül a kép az éjjeli szekrényen, és minden este ezt nézed, és minden reggel erre pillantasz rá először. Valóra vált az álmod. Találkoztál velük, az első sorban tomboltál a koncertjükön, még beszélgettél is a kedvenceddel. Érezted ölelő karjai, kezeinek puha érintését, hallottad selymes hangját, édes mosolyát. Örökké megőrzöd ezt az emléket szívedben.