Érte, másért nem...-18

Mindennek oka van….

Csomók a hangszálain… csomók… a hangszálain… CSOMÓK A HANGSZÁLAIN!!!! Úristen. Még mindig nem bírom felfogni. Hogy történhetett? Pont neki? Csomók… a hangszálain… Istenem, nem értem. Ahogy összeesett próba közben, bennem is megállt az ütő. Még mindig látom a szemem előtt, ahogy ájultan fekszik a karjaimban. Rémálom. Nem is… inkább egy valóra vált rémálom. Már pedig kezdtem azt hinni, hogy az az álom nem jelentett semmit, erre meg… Nem hiszem el. Ha nem pihenteti eleget a hangját, akkor lehet, hogy műteni kell, és többé nem énekelhet. Istenem, az maga lenne a pokol. És az ügynökség még így is készteti a fellépésekre. Hihetetlen. Majd könnyebb dalokat válogatnak… Mert Soohyun olyan könnyű sorokat szokott kapni, mi? Istenem, beszélni sem lenne szabad. Nem akarom ezt. Hogy történhetett? Miért? Ha nem vigyáz magára… nem, abba bele sem merek gondolni. Még, hogy ne énekelhessen többet, na persze. Ez az élete. Az istenit, mondjanak már valamit! Két napja némán sír, még én sem bírom megvigasztalni. Hogy is tudnám, istenem. Miért tart ennyi ideig a vizsgálat? Miért?

-Hoon! Fejezd már be a fel-alá járkálást, az őrületbe kergetsz vele!- nem érdekel Eli.

-Hogy fejezhetném be? Beteg a kedvesem, csomók vannak a hangszálain! Érted? Csomók… neki… az ő hangszálain! És még így is énekelnie kell! Ki kell állnia! Beszélni nem tud… és nem is lenne szabad! Még sírni is némán sír! És én álmodtam erről… hogy valami baj lesz… De nem tettem semmit! Jobban is vigyázhattam volna rá! Az én dolgom, hogy vigyázzak rá! Éreztem, hogy baj lesz, de nem tettem semmit! És most akár még műteni is lehet, hogy kell, és…- Dongho?!

-Jól láttam, hogy a maknae felpofozta a nyulat?

-Jól láttad Kevin, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem csak hallucináltunk.- én sem vagyok benne biztos Jaeseop. Bár az arcom nagyon ég.

-Fejezd ezt be Hoon! Elegem van! Nem a te hibád! Érted?! Túl vagyunk hajtva, de ez nem a te hibád! Örülnék, ha végre talpra állnál, és felvidítanád a kedvesedet ahelyett, hogy itt marcangolod önmagad! Nagyon unlak Hoon! Azt hittem, ennél azért tökösebb vagy!

Atyaég. Ezt nem hittem volna. Dongho… de igaza van. Azt hiszem. De akkor is… Tudtam, hogy valami baj lesz, de… Erre nem számíthattam. És Soohyunnak szüksége van rám. Talán jobban, mint valaha. De akkor sem tudom csak úgy lenyelni, hogy megálmodom Soohyun szenvedését, és egyszer csak… Ahj, már megint folynak a könnyeim. Le kell ülnöm, azt hiszem. Beletemetkezem tenyereimbe, de nem akarok sírni. Igaza van Donghonak, fel kell majd vidítanom kedvesem, amint végre hajlandóak lesznek elengedni. Nem értem, mit vizsgálják még mindig. Hozzák már ki az istenit. Vagy jöjjön ki valaki. Istenem…

-Hoon! Donghonak igaza van, be kéne fejezned ezt a depizést.

-Tudom AJ, de nem megy. Annyira fáj…

-Neki is… az élete függ most ettől, szüksége van rád, és nem úgy, mint egy hadi rokkant.

-Tudom, tudom… Értem én, csak…

-Ne keress folyton kifogásokat. Fejezd be az egereket itatását, úgyis kisírtad már a Japán-tengert is, elég legyen. Vagy kérsz még egy pofont?

-Hogyne AJ, mert egy nem volt elég… De mégis hogy mosolyogjak, mikor ő szenved?

-Csak légy mellette, éreztesd vele, hogy rád számíthat, hogy vele vagy, hogy szereted.

-Ez így igaz, én tényleg nagyon szeretem.

-Tudjuk. Mind tudjuk. Ő is tudja. De ez nem elég. Ha egy percre is elmered engedni, mi verünk meg.

-Ezt most kivételesen elhiszem neked. Rendben… összeszedem magam- persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Jaeseop-ah bólint és visszaül a többiekhez. Mindenki magamra hagyott, mert már mindenkit kikészítettem. Igazuk van. Szánalmas vagyok. Ha most nem szedem össze…. Na végre!

-Nyugalom fiúk, semmi baj. Ma haza is vihetitek, de pihennie kell. Ha lehet, mellőzze a megerőltető gyakorlatokat, mind énekben, mind fizikai testmozgásban, a beszédes sem ártana mellőzni. Vigyázzatok rá, és akkor rendben lesz. A gyógyszereket felírtam, ezeket tartsátok be. Menedzser-shi, kérem, egy szóra!- hál istennek jól van. De mit akar még a főnöktől? Nem hallok semmit. De…

-SOOHYUN!!!- Dongho már a nyakában is van. Aranyos. Megelőzött. A kis troll. De úgy látom leaderünknek nincs annyira szegve a kedve. Istenem, csak én vagyok ilyen síró baba. Mosolyogj Hoon, mosolyogj! Mondom mosolyogj! Istenem, ő mosolyog. Meg akarom ölelni. Na gyerünk, engedjetek oda fiúk! Ő az enyém! Ahj, na végre. Olyan jó szorítani. El sem fogom engedni. Biztosan nem.

-Hoon, jól vagyok. Ne szoríts így, nem kapok levegőt…

-Ne haragudj, de nem akarlak elengedni.

-Köszönöm!

-Gyertek fiúk, menjünk!- ahj menedzser-shi, miért kell máris elszakítani minket? Na jó, talán most nem lesz baj, ha nyilvánosan is belé kapaszkodok. Pontosabban támogatom. Mindig figyelünk rá, hogy az utcán ne tegyünk félreérthető mozdulatokat, de ez most indokolható. Szóval nem engedem el.

-Nem fogsz elengedni, ugye?- istenem, csak suttogni tud.

-De nem ám… Innentől kezdve egy percre sem engedlek el.

-Azért a mosdóba kiengeded Hoon?

-Igen Eli, ott talán nem kell neki segítenem.

-Oh, pedig már megijedtem…

-Ne lepődj meg, ha valaki bunkós bottal a hátad mögött osonva fejbe ver lefekvés előtt…

-Akkor megteheted, legalább jobban alszom majd…

-Viszont lehet, hogy nem kelsz fel túl jókedvűen.

-Köszönöm Kevin, hogy érted a lényeget.

-Akkor rajtad csattan az ostor én egyetlen, kedves, imádatom tárgya!

-Hány Red Bullt ittál Eli? És engedj el, wááá…

Eli, ha így csücsörítesz szegény felé, Kevin a végén kiköltözik mellőled…

-Szerintem mi csinálhatunk, amit akarunk, nem minket fognak félreérteni…

-Soohyun, ne terheld a…

-Nem azt mondták, hogy ne szólaljak meg, csak lehetőleg ne kiabáljak. És a suttogás nem kiabálás. Hoon, felejtsd el, hogy csendben maradok.

-Jól van, jól van. De csak suttogást!

-Igenis főnök…asszony!

-Asszony?!

-Te vagy a lány a kapcsolatban- óóóó, hogy a fene vinne el te aljas, számító kis aszalt szilva! Még jó, hogy ezt a többiek nem hallották. El vannak foglalva a galamb idióta akciózásával. Még  mindig Kevin nyakán lóg. Üljünk be a kocsiba, a szokásos sorrendben. Mivel itt más nem lát, akkor is összekulcsolt ujjakkal fogok mellette ülni. Na, mi van, nem tetszik?

-Nem foghatom a kezed?

-De de. Bocsi, egy kicsit elkalandoztam.

-No, hol jártál?

-Csal eltűnődtem hogyan tovább.

-Ezt én is szeretném tudni.

-Nem akarom cserben hagyni a rajongókat…

-Nem is fogod. Meg fogják érteni. És már vagy nem tudom én hány ezer tweet és üzenet érkezett érted. Mindenki aggódik, és támogatnak. Hidd el, nem lesz semmi baj.

-Az előbb még a sírást sem bírtad abbahagyni…

-De abbahagytam te perverz galamb!

-Kész csoda… vegyünk egy tortát és ünnepeljünk!

-Hát ami azt illeti, a torta jó ötlet!

-Miért nem lep meg a válaszod Dongho…

-Még utállak Hoon, szóval vegyél nekem egy tortát!

-Tessék?!

-Jól hallottad… Utállak, mert sírósabb vagy, mint én, szóval vegyék nekem egy tortát!

-Dehogy veszek! És nem vagyok sírósabb…

-Elég legyen…

-Soohyun, istenem. De nem vagy így ijesztő…- Eli -.-” …- jézusom, de ha így nézel, akkor már igen! Fordulj inkább vissza.

-Attól, hogy nem tudok kiabálni, még én vagyok a leader, és ha ezt elfelejted, akkor egy hónap múlva állok bosszút, de azt nem fogod megköszönni…- oké, hiába csak suttog, még én is megijedtem. De tudom, hogy félig csak poénkodott. Legalább is remélem. No hazaértünk. Éljen, menjünk fel.

-Hoon, kérlek…

-Nem engedlek el, nem foglak. Kéz a kézben…

-Atyám..

-Ne forgasd a szemeidet! Vagy talán nem akarsz velem lenni?

-Hoon, ne kelts bennem bűntudatot. Nem fog menni.

-Gerlepár, kérlek… legalább érjünk be a lakásba, vonuljatok el, és ott folytassátok a vitát. Mi nem vagyunk erre kíváncsiak.

-Nem vitázunk.

-Szerintem sem. Kedves Eli, te meg ma már többedjére kötsz belénk…

-Kiélvezem, hogy csak suttogni tudsz…

-Csak várd ki a végét.

Szikráznak a villámok leaderem és a galamb szemei között. Ennek még lesz foganatja. De alighanem szakadni fogunk rajta. Alig várom. Na de itt vagyunk. Mindenki menjen a dolgára.

-Oh, kedves galambom, ma te főzöl- ezt nem kérdésnek szántam, ne nézz így.

-Én pedig Jaeseop-ah-val alszom. Ugye?

-Köszi Seopí.

-Köszi J- akkor irány a betegszoba. Mármint az övé. Betuszkolom az ágyába és ápolni fogom.

-Hoon, ne lökdöss!

-De… feküdj be az ágyba!

-Öhm, Hoon?!

-Nem úgy, te gyökér. Pihenned kell!

-Nem vagyok fáradt. Ne tutujgass.

-De igen. Képzeld el, én vagyok a kedvesed, elméletileg legalább is, szóval hagyd, hogy tutujgassalak. Na gyerünk, bújj be az ágyadba.

-Nélküled nem…

-Na azon ne is járjon az agyad…

-Miért? Amúgy is csendben kell lenni, szóval…

-Soohyun!  Fejezd be!

-Jajj ne toporzékolj Hoony…- ne gyere ilyen közel, héj. Te dög… akkor rálöklek az ágyra. Nesze, eltollak és bumm. Háh, seggre is ültél.

-Ez aljas volt. De nem nyertél. Neked most véged van…

Ez meg mit akart jelenteni? Hejj! Hova húzol? Wáá…

-Ez most komoly?

-Mi van? Voltál már az ölemben máskor is…

-Hagyd ezt abba!

A kis dög. Lelököm az ágyra, erre az ölébe húz. Hihetetlen. De akkor sem… Beletúrhatsz a hajamba, és… ahj… ez a szenvedélyes csók nem segít, de… na jó, talán egy kicsit hagyom neki. Miért vagy ilyen jó, te dög? Úgy utállak… De nem… Le kell állnom, amíg még bírom. Ha most nem… Áh, de ez olyan jó érzés… Nem, nem engedhetek neki. Le kell győznöm. Nem Soohyun, elég legyen. El is szakadok.

-Uh, na ilyen sem volt még, hogy én ne tudjalak feltüzelni…

-Na hát akkor most ez is megtörtént. Na gyerünk kicsim, feküdj!- leszállok rólad, elfektetlek, betakarlak és a fejed mellé könyökölök. Na látod? Ezt akartam elérni.

-Ne nézz már így rám, tudod, hogy ezt akartam elérni. Szóval maradj nyugton, így szépen elfekve, betakarva, és engedd, hogy gondoskodjak rólad. Úgy hogy… Most kimegyek egy bögre forró, gyógyteáért, addig szépen itt maradsz. Világos?

Helyes, bólogass csak. Lehet, hogy egy kicsit megleptem, de akkor is. Pihenjen csak. Szüksége van rá. Nocsak, egy csípőre tett kézzel ácsorgó maknae.

-Tudod Hoon, ha tudom, hogy egy pofonnal így helyrerázlak, már többször is kaptál volna.

-Köszi Dongho, ez felettébb nagyon kedves volt tőled.

-De igazam van, szóval légy hálás.

-Hálás? Mire fel? Felpofoztál…

-Mert már nagyon megértél rá. Sírógörcs voltál.

-És ez téged meglep?

-Nem… de ha te nem vagy erős, akkor ki legyen?

-Oké, vettem. Rendben. Na de engedj, megyek teát főzni.

-Oké. Menjél.

Chö, ilyen flegmán odébb állni. Egyszer még én fogom őt felpofozni. De nem most. Menjünk a konyhába.

-Nocsak, nocsak. Soohyun kirúgott, mert sírómajomból átmentél túlaggódó, túl elkötelezett őrangyalba?

-Mi baja van velem most mindenkinek?

-Két napig bőgsz, most meg minden megint kerek?

-Az istenit, sírjak megint, hogy jobb legyen?

-Te ütődött tökfej, csak meglepett, hogy a maknae pofonja kellett ahhoz, hogy észhez térj. Oh, teát főzöl neki?

-Igen igen. Gyulladáscsökkentő tea. Remélem jót fog tenni.

-Hát ártani nem árt.

-Egyébként, én sem értem, miért kellett ez nekem. Igazatok volt végig. Támogatnom kell, nem búslakodnom.

-Így van. Nehéz lesz, nagyon, ha ki kell állnia énekelni, már pedig ki kell. A fontos, hogy ne látszódjon rajtunk, hogy mennyire össze vagyunk törve. Mert mi is össze vagyunk.

-Tudom, sajnálom. Nem akartalak titeket hanyagolni.

-Tudjuk mi, csak már kezdtél az agyunkra menni.

-Bácsanat…

-Na fejezd be a bocsánatkérést, ez is megőrjít.

-Bocsá… na mindegy, szóval akkor béke van?

-Béke. Kisujjat rá!

Rendben. Végre. Nem értem én sem magamat. Mi ütött belém? Annyira megijedtem, ahogy Soohyun csakúgy összeesett a szemeim előtt. Akkor mindenki meg volt rémülve. Emlékszem, ahogy bekerült a sürgősségire, még Kevin is sírt. Istenem, akkor miért nem figyeltem oda rá? Végig keseregtem két napot, de minek? Mármint… oké, beteg és jézusom, csomók vannak a hangszálain. Még mindig nem bírom felfogni. De rendbe jön. Kipiheni magát, vigyáz magára- ami az előbbi események után hát.. nem lesz könnyű menet… szóval, vigyáz magára és nem lesz menet… atyám… még, hogy nem tüzelt fel. Úristen, alig élek. Csak úgy ver a szívem, hiába akarnám tagadni. Ezt még egyszer nem fogom kibírni. Kizárt, hogy még egyszer ellent tudjak állni neki. Imádom, szeretem és vágyom rá. De most az egészsége fontosabb. Ha valami maradandó baja lesz… Nem, azt nem élném túl, erre még csak gondolnom sem szabad. Rendbe fog jönni, mire észbe kapok már ismét azon a gyönyörű és tökéletes hangján fog dudorászni bárhová menet. Állandóan énekel, de tényleg. Mekkora pokol lehet a számára, hogy most még beszélnie sem szabad rendesen. Ahj, annyira féltem. Oh, közben felforrt a víz. Miért kellett ennek így történnie? Én is voltam már beteg, de én legalább egy-egy nap alatt túljutottam rajta, de neki ez most… És két nap múlva fellépés. Rettegek tőle. Minden meg fog tenni, hogy úgy legyen, ahogy ő tökéletesnek véli, de… Most beteg, nem lehet tökéletes. Remélem ezt hajlandó lesz felfogni. Na jó, kész a tea, irány a szoba. Remélem nem mászott ki az ágyból… És menjünk be…

-Soo…- ahj istenem, de aranyos. Elaludt. Na végre, hajlandó pihenni. Még ha akaratlanul is. De végre alszik. Leteszem a teát és mellé ülök. Annyira édes, mikor alszik. Olyan selymes bőre van, úgy szeretem simogatni. Jajj, nehogy felébredj nekem. Jól van, csak mocorgott. Öhm, várjunk csak. Eli főzött, akkor hova lett? Ez is jókor jut eszembe. Na mindegy, annyira nem is érdekel. Itt van, aki érdekel. Viszont, ha már így alszik. Előkaparom a laptopom. jajj nem, az a szobámban van. Nem akarom megzavarni Kiseopot és AJ-t. Akkor előkapom kedvesemét. Ha jól rémlik, tudom a jelszót. na lássuk és… igen. Háhá, kiszámítható vagy édesem. Nézzünk fel twitterre. Atyagatya, mennyi üzenet. Mindenki jobbulást kíván. Írok egy vigasztaló választ. Türürü, ez is megvan. Akkor szörfözzünk. Bekucorodok az ágyba mellé. És akkor hm… mi legyen? Nézzek egy filmet? Nem is rossz ötlet. Valami nyugisat, nehogy felverjem. Olyan édes… Jajj, na jó. Hm… ez itt érdekesnek tűnik. Kezdjük el megnézni. Öhm, kezdek álmosodni viszont. Na de… azért érdekel…

-Hoon! hahó!

-Hm? Mi an? Áuu… mi ez? Jájj, nem bírom mozgatni a lábamat.

-Az nem lep meg. Jól bealudtál. Szegény laptop meg lemerült idő közben.

-Atyaég. Jajj ne haragudj, az engedélyed nélkül használtam. Csak filmet néztem, tényleg, nem kutakodtam.

-Nyugalom, tudom. Semmi baj. Egyébként, honnan tudtad a jelszómat?

-Ismerlek. – kapsz egy szájra puszit.

-Azt hittem már ezt is elkobzod tőlem…

-Mit?

-A csókot. Az előbb könnyen leráztál.

-A fenéket volt könnyű. És nem leráztalak. Az istenit te majom, szeretlek, és az egészséged a legfontosabb! Szóval mégis csak… ezentúl is le foglak rázni.

-De miért? Jól vagyok. És akarlak…

-Nem… én nem akarlak téged- el is húzódom. Jajj, ne nézz már rám így.

-Én nem értelek. Ez nem árthat. És most úgyis békén hagynak minket.

-Hűtsd le magad. Nem lesz szex.

-Chö. Illúzió romboló vagy.

Hiába fordítasz nekem hátat duzzogva, akkor sem kapod meg, amit akarsz. Bár én is akarom. Hajh, de még mennyire, de kibírom. Nem adom meg neki. Pihenjen csak. Még ha duzzogva is, de legalább nyugton marad. Na jó, mozgatnom kell szegény lábamat, mert már ezer hangya járja át. Borzasztó érzés. Na jó.

-Ahj, de kihűlt így a teát. Megyek, megmelegítem.

-Már megittam.

-Hidegen?

-Langyos volt még.

-De melegen kellett volna! Vagyis forrón!

-Hogy leforázzam a maradék hangomat is?

-Soohyun… ezzel még csak viccelődni se viccelődj! Utállak!

-Azt veszem észre…

-Ez meg mit jelentsen?

-Ez az első eset, hogy így eltolsz. Mi van veled?

-Veled mi van? Beteg vagy az istenért.

-Beszélnem nem szabad, meg énekelnem, nem mozognom. Azért attól nem tiltottak el.

-Nem szabad megerőltetned magad… ebbe a mozgás is beletartozik.

-Túlságosan is védesz Hoon. Így meg fogok őrülni.

-Gyógyulj meg, és akkor megkapsz mindent kamatostul.

-Kamatostul? Jó magas lesz az a kamat…

-Igen, tudom. Ígérem, mindenért kárpótolni foglak.

-Hm… ez így megfontolandó.

-Na ugye…

-De akkor is mérges vagyok rád.

-Legyél…

-Hoon!!! Ajj már. Legalább átölelnél?!

Még szép. Nem is aludtunk még így. Mindig én voltam a kis kifli, most én vagyok a nagy kifli. Kivételesen én vagyok a főnök. És tetszik. Nyomok egy puszit a tarkójára. Aludjunk. Bár kihagytuk a vacsit. Na nem baj. Ha nem nyafog, hogy éhes, akkor maradjon ágyban.  Ámbár… Úgyis behoznám neki az ágyba Eli főztjét. Már, ha egyáltalán befejezte. De lehet, hogy időközben inkább szívatta Kevint. Nem lepne meg.

Heh, mi ez? Telefon? De kié? Hol vagyok? Mi van? Jajj, már megint elaludtam… Ja nem, az is volt a cél. De… wáááá, egyedül vagyok. Soohyun, hol a kétlaki sziromleveles főgyökérben vagy? Pattanjuk innen ki. Nincs még csak a szobában sem. Hol lehet? Pihennie kell… Mondjuk… Azért a természet hívhatja, azt megengedem neki. Vagy lehet, hogy éhes volt? De miért nem keltett fel, hogy hozzam be neki a kaját? Ájj, te hétkalapos, pokolbelű átokfajzat, ha én egyszer rád találok. Lessünk ki a konyhába.

-Soohyun merre jár?- kérdem a többiektől.- És mit kerestek még ébren?

-Hoon, még csak tíz óra van. És most úgyis pihenőnk van.

-Igaz, AJ, bocsi. Szóval hova lett az a fazékszagú rókagomba?

-Egyre kreatívabb vagy nyuszi. Egyébként a fürdőben. Már vagy fél órája.

-Mi a jószagú tökös manót csinál az odabent annyi ideje?

-Talán fürdik? Hoon, megint meg fogsz kattanni…

-Késő Kevin, már megtörtént.

-Nagyon vicces Jaeseop. Apropó, nem látom az ulzzangot. Nem épp a nyakadban kéne csüngenie?

-Alszik. És vigyázz mit mondasz, még mindig én vagyok a szobatársad.

-Jah igen. Bár nem félek tőled.

-Pedig kéne.

-Jajj nekem, miért? Mit fogsz velem tenni?

-Nekem mindegy, csak a leaderünk ne legyen féltékeny…

-Köszi Dongho…- na ezt egyszerre mondtuk ám. Azért vetek még szobatársamra egy aljas tekintetet, aztán irány a fürdő. Nincs bezárva?! Mit képzelt ez? Remélem Eli nem vette még észre… és nyissunk be… Öhm… Öhm… Mi a? KEVIN!!!!!

-Wáááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!- menekülnöm kell. Úristen. Én ezt nem akartam látni. Jézusom. Kiégett a retinám. Atyaúristen. Kevin… épp… wááá, miért nem volt rajta törülköző? És miért nem zárta be az ajtót? Istenem, én erre nem voltam kíváncsi.

-Hoon!!! Mi a manó történt?

Heh? AJ? Ja igen. Bevágtam magam mögött Soohyun ajtaját. Úristen. Többet nem leszek képes Kevin szemébe nézni. Édes jó istenem.

-Nyisd már ki az ajtót te meszetlen, sütött agyú hóember!

És még, hogy én vagyok a kreatív….

-De AJ----áááááááá…………- vállára borulok.

-Hoon?! Mit keresel Jaeseop karjaiban?

-Soohyun!!!!!!- borulok át az ő karjaiba.

-Benyitott!!!! Benyitott én meg…. UTÁLLAK HOON!!!!!!!!!- Kevin, a te hibád!

-Miért nem zártad be te ostoba?

-Ez jogos kérdés, hallgass Eli-ra és zárd be legközelebb!

-Te csak ne oktass ki Hoon! Kopogásról nem hallottál?

-A többiek azt mondták Soohyun van bent!

-Én voltam, de egy ideje helyet cseréltünk.

-És akkor te hová tűntél?

-Eli-al beszélgettünk.

-Pihenned kéne te ólomsúlyú fatökű páva!

-Szentisten Hoon. Az ágyában ültem…vagyis az ágyán…

-Az ágyában? Mit csináltál te valaki más ágyában?!

-Csak ott ültem!! Nem csináltam semmit!

-Na persze!

-Te anno együtt fürödtél a galambbal, nincs jogod kiakadni…

-Mi van? Mikor fürödtetek ti együtt?- Dongho ne nézz így…

-Nem fürödtünk együtt. Hoon zuhanyzott, én meg csak fogat mostam. És igaza van Soohyunnak, nem róhatsz fel neki semmit.

-Na jó, elég legyen. Ettél már?

-I-igen.

-Akkor befele a helyedre!

-Mi vagyok én?

-Mondom BEFELE! Ti meg hagyjatok békén!- ajtó becsap.

-Feküdj!

-Már megint?! Nem unod még?

-Nyomás!- határozottan odatolom és belelököm az ágyba. Bújj csak a takaró alá, helyes, jól teszed.

-Most megijedtem tőled…

-Felébredek, erre nem vagy sehol. Kimegyek, azt mondják a fürdőben vagy. Bemegyek, erre meglátom Kevint pucéran. Utána, mert ez nem elég, még szívattok is. Hogy a tetűbe ne legyek mérges?

-Nem is szívattunk!

-De igen! Minek hoztad fel az Eli-os ügyet?

-Mert te meg kiakadtál azon, hogy mással is beszélgetek rajtad kívül!

-Nem azon akadtam ki… csak azon, ahogy mondtad…

-Jó… Eli karjaiban feküdtem és épp romantikáztunk…

-O.O

-Hülye vagy te gyökér, nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk.

-Mellesleg Soohyun… nem suttogsz!

-Mert unlak te otromba, hobbitfejű, szőrtelen kalapdísz! Meg kéne nyúzni, és subát készíteni a bőrödből…

-Azt szőrből kell…

-Nem érdekel, érted a lényeget…

-Ne fojts meg a védelmezőségeddel, mert tényleg a galambhoz fogok menekülni…

-Megtennéd?!

-Feltételezed rólam? Jól van, Hoon…- ne fordulj el…

-Nem úgy gondoltam, ne haragudj… Jajj kicsim, ne haragudj…

-De haragszom. Minden bajod van már, semmi sem jó neked. Ne akarj kisajátítani. A bandáé is vagyok, nem csak a tied.

-Tudom, sajnálom. Csak annyira féltelek. És szeretlek.

-Én is téged.

Na, csak felém fordulsz? Helyes. Na nananananaaaaaa…. Nem ér letámadni, hejj. Oh istenem, a fenének feküdtem én is az oldalamra. Ha ültem volna, nem teper ilyen könnyen maga alá. Ne ostromolj!

-Nem kapsz meg, megmondtam.

-Akkor szabadulj ki…

Mindjárt meg is teszem. Ha tudom… Ahh, ne, Soohyun… Próbálom ellökni, de túl erős. Ne már, ellent kell állnom. Megfogadtam… De ha így csókol… Mégis hogyan tegyem? Ne merd mozgatni a csípődet… Mondom, ne merd… Soohyun… Neee, nem bírom…

-Így nem lesz kamat- súgom a fülébe.

-Oh, dehogynem. Egyszer eltoltál, azt még helyre kell hoznod. De ha most megteszed…

-Akkor mi lesz? Mert mindjárt eltollak…

-Nem teszed meg. Annál jobban kívánsz…

-Tévedsz…

-Ne hazudj! Azt mondtad szeretsz. Bizonyítsd be!

-Nem ezért szeretlek… És ne szívd a nyakam!

-De akarom… Hoon, egy hete nem voltunk együtt, ne kínozz…

-De kínozlak… Beteg vagy…

-Attól leszek beteg, ha most nem kaphatlak meg…

-Tegnap még tengernyi könnyed volt, most meg…

-Megmondták, hogy rendbe jövök. Ez nem ér meg egy kis ünneplést?

-Nem ilyet… Hagyd abba, mielőtt….

-Mit mielőtt? Rajtad fekszem, azt hiszed, nem érzem, hogy ott lent már rég más véleményen vagy?

-Utállak… akkor sem kapsz meg…

-Utálj… és akkor is megkaplak…

De nem. Nem szabad. Pedig akarom. Ajj az istenit, persze, hogy akarom. Kell nekem. De nem… de ha most eltolom… Biztosan megharagszik. És… igaza van, már rég feltüzelt. Meglep, hogy még ilyen tiszta a tudatom.

-Csalódni fogsz, ha az eszedre hallgatsz kis nyuszim.

Legalább ne ilyen aljas suttogással mondaná. A fenébe is. Nesze neked karácsony. Egy pár hónappal előbb.

-Akkor vetkőzz….

……….