Érte, másért nem...-17

Túlhajtva…

Az utóbbi pár hét, sőt lassan hónapok, felettébb jól teltek el. Minden szép, és rózsás. Vesszük fel a dalokat a következő lemezünkhöz, kicsit maszkulinabb lesz, mint az eddigiek. Mennek a próbák, a nyilvánosság elől is visszavonultunk kicsit. Bár akár napi 6 órát is énekelünk, ami nagyon megterhelő, kedvez is nekünk az, hogy nincsen körülöttünk tömeg. Hiszen így többet lehetek együtt Soohyunnal. Mostanában minden rendben van köztünk. El sem hiszem. Még mindig nem. Hogy szerethettem én bele? Pont egy pasiba? Aki ennyire bolond, kedves, és ijesztő is egyben. Olykor, próbákon, ha valami úgy nagyon nem tetszik neki, határozottan megijedek tőle. Fel tudja emelni a hangját, bár ezt eddig is tudtam, de gondoltam talán megenyhül, most, hogy együtt vagyunk. De tévedtem. Ugyanolyan szőrös szívű, ha bal lábbal kel. De estére azért jobb kedve szokott lenni. Az kéne még, hogy kirúgjon az ágyából. Na meg még mit nem. Sokszor elgondolkodom az eddigi hónapok eseményein. Nem is olyan nagyon régen, még azon paráztam, hogy milyen lesz beköltözni egy csapat, összeszokott férfiember közé. Vajon befogadnak majd? Kedvelni vagy utálni fognak? Vajon leszek-e elég jó nekik? Mennyit tudok hozzájuk képest? Minden rendben lesz? Aztán lássanak csodát, beköltöztem. Minden kezdeti félelmem elszállt. Emlékszem még, hogy Kevin milyen rideg is volt hozzám az elején, most meg néha csak úgy odajön hozzám, hogy megöleljen. Arra is emlékszem, hogy eleinte nem tudtam kiigazodni Soohyunon sem. Az édes mosolya lehengerelt, de néha olyan kis genyó volt. Máskor meg egy kis maci, aki előtt mézes madzagot húznak. Bár néha még mindig ilyen. Ha rossz kedve van, jobb kikerülni. Ritkán fordul elő, de hát ez mindenkivel megesik néhanapján. Aki szintén baromi morcos tud lenni, az Eli. Azt hittem, ő is valami ultrabolond ember, de egyébként nagyon is aranyos. Főleg, ahogy Kevinnel bánik. Olyan jól megértik egymást, és a rajongók is imádják őket. Ők a tökéletes U-Kiss pár. Álompár- szokták nekik írni. Bolondok. Pedig hajajj, ha egyszer rá jön Kevinre az öt perc, ami persze tovább tart, akkor aztán van ne mulass. De az is feltűnt a hónapok alatt, hogy mennyivel felnőttebb, és férfiasabb kamerák mögött. Tud olykor még így is cefet lányos lenni, pláne, ha hisztizik, de… Bár ebben azt hiszem Kiseop a nyerő. Az ő cifra szenvedését senki sem überelheti. AJ pedig olyan jól képes ezt lekezelni, hogy hihetetlen. Látszik, hogy ő a csapat agya. Ő a legértelmesebb és a legokosabb is köztünk. Ha nagy a baj, többnyire ő a probléma megoldásának a kulcsa. Azok a trollkodások- nem is hittem volna, hogy szobatársam is benne van az ilyenekben, de mindig benne van. Mint, amikor ismételten egy vámpíros horrorfilm megnézésére adtuk a fejünket. Ez nem is volt olyan régen, talán két hónapja. Mindenki a tévét nézte. Vagyis majdnem. Soohyun bealudt, Dongho és Kevin összebújva- általában így szokták. Eli és AJ között ült Kiseop. Istenem, de trollok voltak akkor. Köztudott, hogy Seopíí nem éppen a bátorságáról híres. A filmet is alig merte nézni. Párnával az ölében, jóformán elbújva a kanapéban. Az a másik kettő meg egyszercsak megbökte az oldalát. Az ulzzang akkorát sikított, hogy leaderem leesett a földre, a DongVin páros a szobájukig szaladt, a két tettes meg visítva röhögött. Én azt sem tudtam hirtelen, hogy mi a nevem, én is megijedtem. Persze utána AJ magához húzta a remegő szerencsétlent, még át is ölelte, de látszott azért, hogy Kiseop eléggé megharagudott. A film vége felé meg Jaeseop-ah azzal szórakozott, hogy beleharap az ulzzang nyakába. Egyszer ezt már eljátszották korábban, és már akkor is érdekes lehetett, de ez így, uh. Már majdnem elhittem, hogy tényleg beleharapott a nyakába. Seopí meg totál kipirulva tűrte. Erre sem tudtam gombot varrni. Aztán volt még egy hasonló eset. Az éjszaka kellős közepén egy hatalmas sikítás. De az a fajta, amikor valami baj van. Megijedtünk. Volt egyszer, hogy Kevin csúnyán elvágta a kezét üvegszilánkokkal, és én személy szerint nagyon frászt kaptam, hogy esetleg ismét ez a szitu. De szerencsére persze nem ez történt. Bár az áldozat ismételten Kevin volt. Ahogy Eli elmesélte, igazából szakadtunk a nevetéstől. Beszállt hozzájuk egy imádkozó sáska- nyitva volt az ablak. De hogy hogy került fel ilyen magasra, az azóta is rejtély. A galamb már épp elkapta volna barátja párnáján csücsülő rovarkát, de ártatlanul alvó társa pont kinyitotta a szemét. Konkrétan szemezett egy nagy és zöld szárnyas izével. Akkor sikított fel. Mire beértünk a szobába, a galamb kiterülve a földön, Kevin a paplanjába gabalyodva Eli ágyán totál riadt arccal. Mikor nagy nehezen kiszedtük belőlük, hogy mi a baj, csak a fejünket fogtuk. De ház ezzel ugye még koránt sincs vége. Emlékszem, hogy egyszer Kiseop beetetett minket, hogy pókot látott a szobánkban. Időközben kiszedtem belőle, hogy csak megijedt attól, hogy Soohyun együtt látta AJ-vel. De hát, semmi sem lehet ilyen egyszerű, nemde? Egyik este megyek az ágyam felé. Épp egyedül aludtam- kell néha az is- és már feküdtem volna be, mire mit látok meg? Hát nem egy pók mászik pont a párnámon? Én is sikítottam egyet. És engem is kiröhögött mindenki. De aztán leaderem kirakta az ablakon a szőrös szörnyeteget. Vagy lehet nem is volt szőrös, de jó nagy volt. Na jó, nem is volt olyan nagy. De póknak akkor is pók volt. Ki is cseréltem a huzatot helyből. Nem is volt vicces- persze ezt mindenki más máshogy gondolta. Örültem nekik. Aztán még ott vannak a DongLi-féle csetepaték. Azok ketten egyszerűen eszméletlenek. És elvetemültek. Dongho egyszer megcsinálta, hogy összeöntötte az össze fellelhető Red Bull doboz tartalmát, és felforralta. Majd fogta az egészet, tett bele egy csomag sütőport, és tepsiben bevágta a sütőbe. Szép trutyi lett belőle. Hihetetlen a kölyök. Hogy jutott ilyesmi az eszébe, nem tudom. De Eli paprikavörös arca hajajj. Éreztük mi, hogy ebből bosszú lesz. Lett is. Egyik este a galamb főzött vacsorát nem sokkal az incidens után. Senki sem gyanakodott, nem is adott rá jelet. A vacsi után halljuk, ahogy a maknae visítva fut a toalett felé. Kiabált is ezerrel, hogy megöli a galambot. Nem esett le elsőre, de aztán rájöttünk. Eli hashajtót tett a kölyök kajájába. Soohyun azért kicsit megszidta, mert így két órán keresztül foglalt volt a mellékhelység. Ennek annyira nem örültünk, de kibírtuk. Szegény Dongho utána egész este mellettem nyavalygott. Leaderem nagy örömére. Olyan kis féltékeny tud lenni. Pedig én közöltem vele, hogy már pedig néha akkor is vagy egyedül, vagy a maknae-val fogok aludni. Mert attól még őt is nagyon szeretem, csak nem egészen ugyanúgy. Egy másik este ismét kiabálásra futottunk ki a konyhába. Dongho kicserélte a sót és a cukrot az üvegcsékben. A többiek már ettek, mi Soohyunnal filmeztünk, gondoltuk előbb befejezzük, és csak utána megyünk ki. De aztán ennek örömére főzhettem új vacsorát. Ráadásul bele is telt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy mi nem stimmel. Dongho csak sírt a nevetéstől, de képtelen volt kinyögni akár egy szót is. Eli fortyogott, hiszen kárba veszett a munkája. A többiek meg prüszköltek, köhögtek, fújták az orruk. Elég ehetetlenre sikerült így az étek. De a galamb bosszúja megint egeket vert. Mosásnál, mert most ő volt a soros, a maknae több fehér ruháját is rózsaszín vízbe áztatta. Még a cipőfűzőjét is. Rózsaszín-fehér csíkos lett minden. Dongho nagyon ki volt akadva, de megbosszulta a bosszút. Fogta a rózsaszín festéket, és Eli nyakába öntötte. Még jó, hogy csak ruhafesték. Némi zsíroldóval lejött a galamb bőréről. Kevin elég sokat sikálta szegényt. Hihetetlenek komolyan. Egy másik alkalommal megint JaeEli páros volt a troll. Bezárták próbán a takarítószeres helységbe Kiseopot és lekapcsolták az áramot, ezáltal tök sötét lett odabent. Szegény úgy könyörgött nekik, hogy engedjék ki. Nem tudom miért élvezik ennyire, hogy ráhozzák szegényre a frászt. Miután kinyitották kulccsal az ajtót, az ulzzang olyan erővel vágta ki, hogy AJ-t pont fejen találta, és fel is döntötte. Kiseop csak nevetett egyet kínjában és elmenekült. Akkor két napig rá sem nézett szobatársamra. Annyira nem lett vicc a dologból. Jaeseop-ah meg folyton engesztelni próbálta. Ölelgette- volna, de mindig el lett taszítva. Aztán egyik este, ahogy Kiseop a kanapén bambulta a tévét, a macsek letérdelt elé, és egy édes kis plüss macit szorongatva, ártatlan, csizmás kandúr szemekkel nézett a sértettre. A maci mancsai között egy szívecskét szorongatott. Nagyon édes volt. Az ulzzang sem bírta tovább, kibékültek. Azóta már többször is láttam, hogy azzal a macival alszik együtt. Olykor átjött hozzánk is, vagy épp szobát cseréltünk, és akkor is magával hozta. Ha AJ-vel aludt együtt, a maci akkor is ott volt a kezében. Szobatársam beletrafált, hogy mi kell szegénynek. Aztán, még amin nagyot szakadtam, az is megint a maknae-hoz kapcsolódik. Egyik reggel az istenért sem volt hajlandó felkelni, de még nekem sem. Még a reggeli kedvéért sem. Soohyun meg megfogta a bokájánál, és elkezdte kihúzni a szobából. Amaz a takaróba kapaszkodva nem hagyta magát, de révén, hogy masszívabb támaszt nem talált, így hason végig lett húzva a paplannal együtt a házon. Lett volna, csakhogy a nappali felé menet leaderem megbotlott a szőnyeg szélében, és hanyatt esett. Dongho azon nyomban visszamenekült a szobába. Odamentem páromhoz, hogy felsegítsem, de inkább lehúzott magához és befeküdt az ölembe. Közölte, hogy ha a maknae sem kel fel, akkor ő sem fog. Innentől a galamb vette át a vezetést. Fogott egy lábas meleg vizet, bevitte a hétalvó szobájába, és nyakon öntötte. A következő kép epic volt. Dongho csurom vizesen, kapálózva fut a galamb után, aki meg röhögve próbál elmenekülni előle. Kergetőztek egy ideig a nappaliban, de aztán a kölyök hasra esett Soohyun lábában, ami egy pillanattal előbb még nem volt ott. Dög egy leader néha azért. AJ karöltve Eli-al megfogták, felöltöztették, és megtömték, mint a libákat szokás. Húsz perc múlva mindenki puccba vágva állt az ajtóban. Kemény reggel volt. De jót nevettem akkor is. Aztán egyik este leaderem jött be hozzám a szobába, éppen olvastam. Pattogott, valamitől nagyon jó kedve volt, és olyan ügyesen csapta be maga mögött az ajtót, hogy pont rávágta az ujjaira. Utána már a fájdalomtól pattogott. Beült mellém és csak nyafogott. Annyira bolond, istenem. Kapott rá gyógy puszit. Utána meg bújt, mintha nem is tudom, a plafon szakadt volna a fejére. AJ is bent volt, és majd megfulladt a röhögéstől. Soohyun öt perc után hozzá is vágott egy párnát. Az enyémet persze. De visszakaptam, elég erősen. Aztán megint el lett hajítva, és kialakult egy kis párnacsata. A hangokra betársultak a többiek is, és megint kinyírtunk vagy öt párnát. Nálunk a párnák fogyóeszközök. Kevin meg volt olyan ügyetlen, hogy pont a torkára kapott egy tollat, elkezdett fuldokolni. Eli teljesen megriadt. Nagy nehezen sikerült orvosolni a dolgot, de szegény fiúnak már a könnyei is kifolytak. A galamb ölelgetve, simogatva vezette vissza a szobájukba. A többiek kedvét azért szerencsére ez nem szegte. Oh és igen, még valami. Olyan jó most így ezekre visszaemlékezni. Egyszer AJ belopózott az ulzzang mögé, és eltakarta a szemeit. Eli is ott volt és elváltoztatott hangon kérdezte meg, hogy na vajon ki lehet. Erre Kiseop hátra tette a kezeit, pont AJ fenekére, mire közölte, hogy ez biztosan Jaeseop-ah. Mindenki nagyot lesett. A fenekéről ismerte fel. Aztán Kevin is kipróbálta a dolgot, és őt is felismerte. Nem semmi az ulzzang, hogy így ismer mindenkit. Vagy csak őket? Nem tudom. Bár úgyis mindig piszkál valakit. Mint drága leaderem. Ki nem bírja, hogy ne cukkoljon valakit. Ha nem engem, akkor a többieket. Donghot szokta olyan csikicsatában részesíteni, hogy annak esélye sincs visszatámadni. Meg a múltkor addig hajszolta Kevint, míg az meg nem ölelte. Mintha az én ölelésem nem lenne neki elég, chö. Na de nem baj, én se csak őt ölelem. Szóval igen, eltelt a nyár. Kemény munkával és sok hülyeséggel. Több, mint fél éve vagyok tagja a bandának. Hónapok óta vagyok együtt Soohyunnal, konkrétan a leaderrel. És igen, úgy együtt. Én sem értem, hogy alakulhattak így a dolgok, de megtörténtek. Nem bánom, imádom, hogy vele vagyok. Nagyon szeretem, és úgy érzem, ő is szeret engem. Már vagy egy órája csak szuszogását hallgatom és lesem arcát. Annyira békés. Remélem, szépeket álmodik. Holnaptól még keményebb munka vár ránk. Jönnek a koreó tanulások. Tudjuk, hogy az új klip, a Neverland még sok meglepetést tartogat a számunkra. Remélni tudjuk csak, hogy elég ütős comeback lesz, és még több Kiss Me csatlakozik majd a fandomhoz. Igazából már kíváncsian várom, hogy mi sül ki belőle. A szám nagyon tetszik, ahogy az összes többi is az albumon. Viszont már most nagyon kimerültek és fáradtak vagyunk. Mi lesz itt még később? Na jó, de most már aludnom is kéne. Nyomok még egy puszit kedvesem homlokára, és már alszom is. Remélem…

Az elmúlt egy hét hihetetlenül kemény volt. Ez a tánc egyszerűen megcsinálhatatlan. Nagyon nehezen hozzuk össze. Holnap klipforgatás. Aztán nem sokára megjelenik az album, jön a comeback. Érezhető már most a bandán a frusztráltság. Mindenki nagyon ki van merülve. Sokkal jobban, mint az előző albumnál.

-Gyere vissza te átkozott galamb!!- he? mi ez? Miért hallom Soohyun hangját? Hát nincs itt mellettem?... És nincs. Mikor kelt fel? És én miért nem ébredtem fel? Miért nem keltett fel? És mit csinált már megint Eli? Na, ennek most utána kell járnom. Kimegyek a szobából. Leaderem egy szál törülközőben kergeti a galambot a nappaliban, akinél nyilvánvalóan a ruhái vannak. Elfelejtette bezárni a fürdő ajtaját? Akkor így járt.

-Ne nevess te nyúl! Neked nem mellém kéne állnod?

-Miért nem zártad be az ajtót? Tudhattad volna, hogy valaki kapni fog az alkalmon…

-Na látod? Még ő is érti…

-Mi az, hogy még ő is?

-Kicsit lassú vagy mostanság kedves Hoon nyuszi.

-Dehogy vagyok lassú… csak nem vagyok olyan eszetlen, mint ti.

-Eszetlen? Tudod ki az eszetlen!

-Tudom, épp most mondtam…

-Na megállj, ezért még kapsz!

-Előbb kérem a ruháimat, utána adhatsz neki!

-Na de Soohyun!

-Te sem védtél meg, tőlem se várd el!

-De én nem vétettem semmit!

-Csak le hülyézted!

-Ő meg lelassúzott engem…

-Van is benne igazság…

-Igazán? Drága kedves Soohyun, ma biztosan nem alszom veled!

-Nyaaaaaa Hoooon! Ne hisztizz már.

-Oh és mellesleg Eli, nem végeztél teljes munkát.

-Ezt hogy érted?

-A törülközőjét meghagytad…

-HOON!!- de én már hátat is fordítottam. Gyorsan felöltözök és visszamegyek a konyhába reggelit készíteni. Ezért azt hiszem, még kapok, de nem én kezdtem. Jájj, áucs! Ez meg mi volt??

-Soohyun! Mit művelsz?

-Ezt a beszólásodért…

-Te most komolyan a türcsiddel verted hátsón?- Kevin, köszi a helyzetelemzést.

-Tud ám csípni, kipróbálod?

-Dehogy próbálom. De szerintem a tenyereddel többre mennél.

-Azzal nem ütni szoktam.

-Hejj!! Itt vagyok ám!

-Legyél… nem zavarsz- Kevin! Atyaég, hol élek én? Na de… hejj… ez most mi volt? Kaptam egy leheletnyi csókot, ahogy a drága Kevinünk elfordult. de leaderem már megy is tovább. Annyira azért nem poén a becsavart törülközővel ilyet játszani, tényleg tud csípni. Nézek rá szúrósan, hátha átégetem a hátát. De nem, persze hogy nem. Na nem baj, haladjunk.

-Te komolyan ennyire hülye vagy?- jajj, a konyhában is megy a balhé, éljen. Most éppen ha jól látom Kiseop és Dongho vitáznak.

-Nem vagyok hülye te égetni való gyurmafigura!

-Mindent összepiszkító hormonzavaros macska!

-Egocentrikus idióta nagyarcú gumilabda!

-Csorgó nyálú, bűzös leheletű, aljas troll!

-Bűzös leheletű? Minek szagolod a számat?

-Szaglás nélkül is érzem!

-Ajha! Akkor mutáns vagy, ha szaglás nélkül is érzel szagokat!

-Nem úgy értettem!

-Tényleg? Elég ostoba lehetsz, ha fogalmazni sem tudsz!

-Te ne kötekedj az idősebbel!

-Miért, mi lesz? Elvered a sejhajom?

-Nem, azt majd én megteszem- Soohyunom, ne ilyen szigorúan.

-Ne szólj bele… intézd el Hoont, ha jól vettem észre, elég stresszes mostanság.

-Te átkozott, ezt mégis hogy merészeled?

-Mondd, hogy nincs igazam!

-Közöd sincs hozzá, nemhogy igazad!

-Chö, kit érdekel?

-DONGHO!- hallom Kevin és Eli hangját egyszerre. Ez tényleg nem volt szép tőle. És még szép, hogy stresszes vagyok, de nem azért.

-Mi van?

-Ez már túlmegy minden trollkodáson!- Kevin hangja is szigorú.

-Add vissza Seopínak a sim kártyáját!- oh, hogy innen indult a dolog.

-Adom, adom- kezébe nyomja és visszamegy a szobájába.

-Lehet, hogy csak poénkodni akart, de túllőtt a célon.- ebben most AJ-nek igaza van.

-Majd én beszélek vele- ajánlja fel a galamb. Furcsa, hogy pont ő, de engem nem zavar. Nekem most nincs kedvem ezzel foglalkozni.

A nap további része csendben telt. Ahogy az elkövetkező többi is. Két nappal vagyunk a comeback előtt. Hatalmas a nyomás mindenkin. Valami nagyon nem stimmel, valami rossz van a levegőben. Olyan szörnyű előérzetem van.

-ÁÁÁÁáááááá- Eli kiált fel.

-Mi a baj? Úristen, jól vagy?

-A térdem nagyon fáj! Áh…- összekuporodva fekszik a földön.

-Hívom az orvost!- mondom és kapom is elő a telefonom.

Eli lesérült. Rosszul mozdult. Istenem, a fellépéseket is ki kell hagynia. Jajj szegény. Annyira el van keseredve. Soohyun is teljesen fel van borsozva. Nagyon ideges. Ahogy a galamb otthon fekszik és pihen, mi keményen dolgozunk. Kevin nagyon szomorú és riadt is még mindig. Miért is ne lenne? Félünk ezektől a fellépésektől mindannyian. Nagyon kellemetlen ez az egész. És van még valami, amitől rettegek. Leaderem egyre fáradtabb. Lelkileg és fizikailag is. Kicsit távolodik is tőlem, de én ezt nem akarom. Próba után beszélek vele.

Bekopogok.

-Gyere be!- nah, legalább most kiszól.

-Szia!

-Oh szia! Gyere be. Valami baj van?

-Én is ezt akartam kérdezni. Távolságtartó vagy mostanában.

-Ne haragudj, nem akarok tőled eltávolodni, csak… annyira tele van a fejem. Azt sem tudom, hol állok.

-Tudom, és értem is. Rettegek én is, de éppen ezért lenne rád még inkább szükségem.

-Bocsáss meg. Törődöm veled, ugye tudod?

-Persze, tudom. Idebújhatok?

-Gyere!- nem kell kétszer mondani. Beülök lábai közé, arcomat mellkasába temetem. Érzem, hogy átkarol. Simogatja karomat. Annyira jó érzés. Még mindig. Mintha ez lenne az első. Pedig nem. Már a többiek előtt is sokszor vagyunk így együtt. Csók még nem csattant a fiúk előtt, de bújni szoktunk. Csak mosolyogni szoktak ránk. Hál istennek. Senkit sem zavar.

-Kimerültem- érzem mellkasán, hogy mélyet sóhajt.

-Én is. De Soohyun…

-Hm?

-Ugye nem lesz semmi baj?

-Nem, ugyan Hoon. Nem lesz semmi baj. Én itt vagyok, és itt is leszek.

-Tudom… De akkor is… olyan rossz előérzetem van. Akkor is volt, mielőtt Eli lesérült. Félek, hogy most sem tévedek.

-Remélem, hogy mégis. Hoon, ne félj, nem lesz gond.

-Remélem én is, hogy nagyon tévedek. Mert, ha esetleg te sérülsz le…

-Ugyan már, nem fogok. Képtelenségekről fantáziálsz…

-Ezt nem nevezném fantáziálásnak. És te sem vagy sérthetetlen.

-Honnan tudod? Még nem volt bajom eddig.

-Eddig kicsim, eddig…- öhm… upsz… pedig nem szoktam becézni, de ez most kicsúszott. Ő is megakadt. Ajajj, remélem nem haragszik érte. Nyom egy puszit a buksimra, akkor nem haragszik. Huh. Na nem mintha haragudnia kéne, hiszen együtt vagyunk, de azért akkor is furcsán hangzik. Viszont… el fogok aludni. Még pár perc és…

Hmmmmmm, mi történt? Oh elaludtam. Tényleg. De… felnézek, és Soohyun is alszik. Sötét van. Jó sokat alhattam. De édes, így ülve, engem tartva aludt el.

-Soohyun!- suttogok neki.

-Hm?- de eszméletlenül édes ilyen álmos fejjel.

-Feküdjünk el rendesen.

-Én éhes vagyok.

-Oh, akkor menjünk ki enni.

-Kiseop?

-Úgy látom nincs itt.

-Átcuccolhatott AJ-hez, amíg aludtunk.

-Elég valószínű.

Megyünk kifele. Eli jószokásához híven megint tett nekünk félre vacsit. Köszönjük, galamb. Gyorsan behabzsoljuk a falatokat. Spuri fogat mosni és már mehetünk is az ágyba. Ahogy elfekszünk egymással szemben, rámnéz és rám mosolyog.

-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?- hangja lágy és kedves.

-Tudom… én is téged.

-Ugye nincs semmi más baj? Vagy van?

-Nem nincs semmi. csak ideges vagyok már nagyon.

-Igen, én is. Amit ma reggel mondott Dongho, hogy nem törődöm veled eleget…

-Ugyan már Soohyun. Mindenki ki van merülve, ideges, frusztrált, ne vedd komolyan. Túl lőtt a célon. És igenis eleget törődsz velem. Most is itt vagy.

-Mert te bejöttél.

-Te átjöttél volna hozzám, nem, ha én nem jövök?

-Persze. Képtelen lennék most egyedül aludni.

-Nekem ennyi elég is.

Odabújok hozzá. Nyomok egy puszit a nyakára, és bújok tovább. Átkarol. Erősen szorít magához. Még, hogy nem törődik velem eléggé. Valahányszor csak a közelébe kerülök, megölel, bújik, ad egy puszit, még a fiúk előtt is. Donghonak nagyon nincs igaza. Még ha ő éppenséggel a kapcsolat egy másik részére gondolt, akkor sem. Azzal sincs probléma, ami azt illeti. Csak jutnánk már el egyszer odáig, hogy nincs itthon senki… Ez a csendben kell maradni dolog már az őrületbe kerget. Minden önuralmamat felemészti. Egyébként viszont nincs okom panaszra.

Hm? Hol vagyok? Mi ez a kastély? Valami szellemvár? Huh. És egyedül vagyok. Hogy kerültem ide? Na mindegy, lássuk mi van itt. Egy nyikorgó lépcső. Tökéletes tartozéka az üres, elhagyatott és pókháló szőtte kastélyoknak. Nevetés? Nevetést hallok? Benyitok a szobába, azt hiszem innen hallom. Kevin? És Dongho? Ti meg min nevettek? Mintha valami nevető görcs lelte volna őket. Na jó, nem érdekelnek. Mi van még arrébb? Egy másik szoba. Zongora zenét hallok. AJ van bent. Jesszusom, úristen. Atyaég. Wááá ez most komoly? Hogy válhattak el az ujjai a kezétől és játszhatnak maguktól? Édes istenem. Mindjárt hányok. Tűnjünk el innen. Következő. Egy… mi ez? Eli Red Bullban úszik? Ez aztán testhez álló. Neki való tevékenység. És Kiseop meg szívószállal nyomatja magába? Pff, nem is tudtam, hogy ő is szereti. Te jó ég, hova kerültem én? Mi ez itt? Olyan valóságszerű. Uh, ott egy nagy ajtó. Nyissuk ki. Nahát, egy sziklaszirt. Soohyun? Miért állsz olyan közel a széléhez? Mi van alattunk? A tajtékzó tenger. Sziklákkal. Nagyszerű. Soohyun kérlek, lépj hátrébb. Igen, kérlek, fordulj felém. Így van, most pedig gyere. Nyújtom kezemet felé, de ő csak néz. Azok ott könnyek? Édesem, te sírsz? Had fogjalak meg, kérlek, enged közel. Ne hátrálj! Kérlek! Az ott a szakadék széle! Ne lépj hátra! Soohyun! Soohyun! SOOHYUN!!!!!!!!

-SOOHYUN!!!!

-Úristen, Hoon, itt vagyok, mi a baj?

Jézusom, láttam, ahogy lezuhant, ahogy a szikláknak csapódott. Istenem, istenem, hál istennek csak álom volt.

-Jézusom Hoon, rosszat álmodtál? Ne sírj kérlek, ne sírj. Csak egy álom volt, csak egy rossz álom…

-Ne engedj el! Ne engedj el! Miért hátráltál? Miért nem jöttél felém?

-Hoon! Kérlek… én nem foglak soha elengedni. Csak álmodtál! Nézz rám, nézz rám! Csak álmodtál!

-Azt álmodtam, hogy lezuhantál egy szikláról a mélybe… láttam, ahogy a szikláknak…

-Csssss, semmi baj. Semmi baj. Nem volt igazi.

-Hejj fiúk, minden rendben?

-Persze Eli, csak rosszat álmodott. Aludjatok tovább.

-Olyan rég nem álmodtam. Most miért kellett megint? És miért ilyet? Én nem akarlak elveszíteni!- nem bírok parancsolni a könnyeimnek. Istenem, ez olyan rémálom volt… Soha többé ilyet nem akarok.

-Nem fogsz elveszíteni. Kicsi nyuszim… én nyuszim… Nyugodj meg kérlek, csak egy álom volt.

-És ha nem? És ha ez egy előjel volt? Hogy valami történni fog?

-Ugyan kicsim, nem lesz semmi baj.

-És ha mégis?

-Hoon! Figyelj rám! Nem lesz semmi baj! Minden rendben van! Ne keverd az álmokat a valósággal. Amúgy is azt mondják, hogy aki rosszat álmodik, azzal valami jó fog történni. Szóval valami jónak nézünk elébe, oké?

-Oké… de Soohyun…

-Cssss, Hoon, elég legyen. Gyere, feküdjünk vissza.

-Ne engedj el…

-Nem foglak…

Nem tudom, hogy lehetséges ennyire közel bújni valakihez, de nekem most sikerült úgy érzem. Érzem, hogy remegek. De ölelő karjai biztonságot nyújtanak nekem. Istenem, csak legyünk már túl ezeken.

Reggel elég nyúzottan ébredtem. Mindenki kérdezgette, hogy rendben vagyok-e, de persze rendben vagyok. Azt hiszem. Remélem. A következő pár hét el is telt és nem történt semmi. Hál istennek úgy tűnik megnyugodhatok. Még mindig néha kísért az a rossz előérzet, de egyre kevésbé. Lassan egy hónap is eltelik, mindjárt október. A promóció október végéig tart elvileg. Csak éljük is túl addig. Ma is jön egy próba, tánc énekkel. Éljen. A legkimerítőbb. De hát, koncerteken is így kell.

Irány a terem. Gyakoroljunk. Azt hiszem, jók vagyunk, minden jól megy. Már vagy három órája csináljuk. Épp szünet van. Alig élünk már. Mindenki fáradt. Ahj és ne már, mehetünk is vissza. Legalább egy kicsivel több szünetet adnának nekünk. De persze nem. Haladjunk.

Soohyun? Soohyun? Mi történik? Megakadt a hangja? Elhalt… és… miért állsz csak úgy ott Soohyun? Mi történt?

-Soo…….- összeesik?!

-SOOHYUN!!!!!!!

…….