Érte, másért nem...-19(+18)

Álmodban sem….

Úristen ez az aljas mosoly. Csak úgy villámlik az ördög tűz a szemeiben. Tudja, hogy úgyis megkapja, amit akar. Jelen esetben engem. És ezt úgy élvezi. Hihetetlen. Na de akkor tudod mit, kedves Soohyunom? Nem aprózzuk el. Olyat kapsz, hogy egy hétre is lehiggadsz!

-Ne totojázz!- súgom a fülébe. Bele is harapok. Felnyög. A hideg is kiráz ettől a mély, suttogó hangtól. Eltolja magát. Helyes, ülő helyzetbe lököm és én is felülök. Lekapom róla a pólóját és neki esek a nyakának. Tudom, hogy imádja. Puha bőre olyan finom. Lássuk csak közben a kockáidat, megvannak még? Áh, érzem, hogy beleremeg minden érintésembe. Helyes. Veszítse csak el a kontrollt. Ki fogom készíteni. Hm, az én pólóm is mászik felfelé a nyakam felé. Nocsak, meguntad, hogy rajtam van? Tessék, már nincs. Ne akarj máris hanyatt dönteni. Előbb megkínozlak kicsit. Gyors mozdulattal mögé térdelek. Végig simítom gerincét, belefújok a tarkójába. Látom a karján, hogy tiszta libabőr. Halkan sóhajtozik. Végig csókolom a gerincét. Ha most nem ülne, szerintem összeesne. Ráfogok csípőjére, huh, megugrik. Hehe, megleptem. Előrébb csúsztatom a kezem az övére. Háh, nincs öve. Persze, nem kell minden nadrágjához. Könnyebb dolgom van legalább. Mi lenne, ha… belecsúszna az egyik kezem a nadrágodba? Oh, egy újabb halk nyögés. Még jó, hogy muszáj csendben lennie két okból is. Bár egyből is nehéz, de így legalább nem kell félnem, hogy elkiáltja magát. Remélem. Oh, már szinte teljesen éledt odalent. Játszunk csak egy kicsit.

-Ahj Hoon… ne kínozz…

-Dehogynem… Tudom, hogy szereted…

Az arca mindent elárul. Oh, nekem dől. Az ajkam kéne? Csak a nyakad meg ne fájduljon. Így hátra tekerni, de nem állok ellent. Viszont most akkor is én fogok nyerni. Hm… azonnal így vadulsz kedvesem? Akkor elhúzódom…

-Hoon!

-Engedj nekem, vagy nem kapsz semmit…

Még egy aljas mosoly. Úgy látom, tetszik neki, hogy én akarok lenni a főnök. Na lássuk, hagyod is-e. Óóó, el vagyok képedve. Az első eset, hogy én nyerem meg a nyelvcsatát. Bár, most nem kellett küzdenem. Ez így nem teljes siker, de… Na, eddig bírtad? Máris küzd… Nem engedek. Ha kicsit erősebben markolok rá… oh, tudtam, hogy működni fog. Már vonaglik. Elszakadok.

-Fordulj!- ismét fülébe súgom parancsomat. Megteszi. Kicsit feljebb tolom, majd hanyatt lököm. A párnák miatt nincs teljesen vízszintesen, ez így tökéletes. Ölébe mászom és ajkára tapadok. Az övemmel babrál. Nekem van, úgy, hogy kicsit szenvedhet is vele. Csatold csak ki, levenni így rólam úgysem tudod. De nem is nyúlsz bele egyetlenem. Megfogom kezeit, feje fölé fogom, szorítom. Jöjjön csak a nyakad. Meg is szívom kicsit. Hadd liluljon. Sóhajtozz csak. Nem engedem el a kezeit, pedig érzem, hogy szabadulna. A csípője is vonaglik alattam, pedig még messze van attól, hogy akciózhasson. Megyek lejjebb. Vállgödör, keresztcsont. Mellkasa… kicsit megfújom a bőrét. Beleremeg. Tévedjünk kicsit arrébb. Óvatosan beleharapok mellbimbójába, ha tudna, most biztosan sikoltana. Folytatom a csókokat. Puha puszik mindenhova. Haladjunk még lejjebb. Pocija következik. Minden kockájára egy nagy puszi. Hm… és ha belenyalnék a köldökébe? Megint remeg. Azt hiszem sikeres a kikészítő akcióm. Pedig még nagyon nem vagyok a végén. El sem kezdtem. El kell engednem a kezeit, különben nem tudok lejjebb menni, eddig értek el az én karjaim. Nem baj. Megfogom nadrágját. Ajkaim előtt húzom le róla.

-Úristen, Hoon…

Ezt még nem próbáltam eddig, na de majd most. Finoman belekóstolok nemesebbik testrészébe. Összeszorítja a szemeit. Háhá. Nyertem. Nyelvemmel játszok vele. Isteni látvány a kéjjel szenvedő arca. Csak úgy vergődik. Várj csak, még nem is szívtam meg…

-Úristen!

Oh, hékás, ez egy kicsit hangos volt, de talán nem hallatszott még ki. Úgy látom, ezt most nagyon élvezi. De látom, alig bír már magával. Végig csináljam? Végül is ezt akarta. Na de nem ilyen gyorsan. Kínozni akartam. Elengedem. Sóhajt.

-Hoon ne szórakozz velem!

-Te akartad. Most megkapod!

Nem vettem még le róla teljesen a nadrágját, akkor ezt most megejtjük. Kezeimmel masszírozom most neki, egyre jobban vonaglik. Szenved az élvezettől, látom én. Eddig is szenvedélyesek voltunk, de nem voltam még vele ennyire aljas. Ám ami azt illeti, baromira élvezem. Ezt neked te kanos dög. Betegen is csak a szexen jár az agyad? A frászt hoztad rám, két napig bőgtem miattad, te meg csak ilyet akarsz? Hát most megkapod kamatostul. Ahogy ígértem. Ismét kezelésbe veszem, de most azonnal megszívom. Nyögdécsel. Alig hallható, de én hallom. Zene füleimnek. Kezemmel rásegítek. Markolássza a lepedőt. Szemeiben ég a vágy, kéjjel van telve. Ha jól látom, az ép eszének már nyoma sincs. Átadta magát az élvezetnek. Jól is tette. Legalább lehiggad majd kicsit. Jót fogsz ma aludni úgy érzem. Úgy érzem nyelvem is jó munkát végez. Gyorsítok kicsit a tempón. Egyre többet sóhajt. Lassítsunk megint.

-Hoon, te… édes istenem…

Nem tetszik, hogy váltogatom a tempót? Dehogynem, tudom én, hogy oda vagy érte. Megint elengedem. Kezemmel folytatom, de betámadom a hasát most. Harapdálom a bőrét. Lehet lesz pár kék vagy éppen lila foltja, de kit érdekel? Majd nem mutogatja a kockáit a rajongóknak sem. Kezemmel gyorsítok kicsit. De mindjárt le is lassítok. Vagy gyorsítsak megint? Játszunk csak. Szenved, látom az arcán. Lehet, nincs már messze. De nem engedem még neki. Elengedem kezeimmel is.

-Abba ne merd hagyni!

-Miért, akkor mi lesz?

-Hoon! Folytasd!

Oh no fene, megint te parancsolsz? Nem… Még nem folytatom. Pihenj picit. Annál jobb lesz, ha vége lesz. Nyugalom, már villámok vannak a szemeiben. Szépen lassan rámarkolok megint, mielőtt rám ereszti Zeusz haragját. Csigalassúsággal ajkaimat is közelítem. Csak puszikkal hintem be. Már morog. Háhá. Kínlódj csak én szerelmem. Finoman megnyalom. Figyelem az arcát, mennyi minden fut át rajta. Kéj, düh, vágy, tűz, kín. Nem volt még ilyen jó dolga. Most van. Végül is beteg, kényeztethetem. Vagy kínozhatom? Vagy ez egy, és ugyanaz? Leginkább ez egy és ugyanaz. Kéjes kín. Újra szívni kezdem. Közben azért nyelvem sem tétlenkedik és kezemmel is gyorsítok. Most már nem állok meg. Egyre jobban zihál. Sóhajtozik és nyögdécsel. Hál istennek, hogy majdnem némán. Ennyi biztosan nem hallatszik ki. Ezt hagyhatom még neki. De befogom a száját, ha ennél több hangot mer kiadni. Gyorsítsunk még jobban. Erősebben is szívom.

-Hoon, én… én… mindjárt… nem bírom… Hoon!!!

Whoahw. Érzem a lüktetését. És hát… egy kicsit… furcsa íze van… Nem is tudom, mivel illessem. Furcsa. Meg is vagyok lepve, hogy végig csináltam. De… alig kap levegőt, teljesen kimerült. Zihál, látom, hogy a szemeit sem bírja nyitva tartani. Elengedem és ráfekszem a vállára.

-Atyaúristen Hoon…

-Nem tudtam, hogy isten vagyok, vagy atya, de igen?

-Ne szemtelenkedj…

-Elégedett vagy?

-Most viccelsz? Eszméletlen vagy…

-Na ugye…

-De… ezzel még nincs vége…

-Ezt meg ho…?

Ahj, Soohyun. Így letámadni. Megint nem hagyod, hogy én irányítsam a csókot! Hejj! Nincs erőm küzdeni. Hogy lehet még mindig ennyire tüzes? Végig dolgoztam egy menetet rajta, erre meg még mindig? És… wááá… úristen… Most visszakapom? Ahw, ő játszik az én játékszeremmel. És olyan jól csinálja… Tudja, hogy hozzon izgalomba pár pillanat alatt. Ahj, mit csinálsz? Hasamra nyom. Így fekszel rám? Mégis mit…? Ahw, a vállamba harapott. Azt hiszem, én sem fogom magam mutogatni. Na nem mintha olyan nagyon szoktam volna. Ahh, és halad lefele. Le is kapta a nadrágom. Hm? Hova lettél? Mi ez a hang? Oh, testápoló? És máris? Édes istenem… bennem is van. Hogy is akarod te ezt? Kicsit felemeli alfelem. És… áh, imádom, ahogy a kezével játszik. Így odafér és… úristen… ez az érzés… kín és kéj egyszerre. Már nem is fáj, csak… uh… Szét fogom tépni a párnát, ha így folytatja. Bele is temetkezem az arcommal is, úgy engedjetek ki egy kis hangot. Muszáj… nem bírom ezt némán. Isteni érzés. Ahj, ő is szórakozik velem. Gyorsít és lassít. Ez ilyen baromi kínzó? Átérzem, hogy én miket válthattam ki belőle. Atyavilág, de… Mire hajtasz? A keze gyorsabb most… És én… Nem vagyok messze…  Nekem ez most gyorsabb lesz, mint neki. Úristen… Végem van…. Ennyire nem lehet jó… Kin gyakorolt ő előttem? Kizárt, hogy zsigerből legyen ilyen profi… Vagy mégis? Mert akkor én nagyon szerencsés vagyok. Élvezem… istenem. Nem tudom, ki találta ezt ki, de nagyon jól tette. Ahw, mindjárt… Muszáj még jobban eltemetnem az arcom. Pedig ő még nem, érzem, hogy nincs még közel. Nem elég gyors, de…. ahwwww….Nem kapok levegőt. De… istenem…. Ahh, meghaltam és a mennyben vagyok.

Oh, elengedsz? Vagyis nem, csak. Hm? Teljesen rám fekszik. A kezével végzett, most jön a másik része? Ajkai a nyakamra tapadnak. Ki fogja szívni? Ahj, ez is annyira jó érzés. És… gyorsít a tempón. Lassít… megint gyorsít… visszakapom minden kínzásom? Akkor ma nagyon meg fogok halni. Áááááá megtalálta a gyenge pontom. Az a csomó… ahhh, ha arra játszol én… én megint… ez hihetetlen érzés. Nem ért még egymás után két gyönyör hullám, de úgy tűnik az elejétől erre játszott. Aljas vagy de uhh…. Nem bánom…  Áhh, istenem. Ez ez ez… erre szavaim nincsenek. Azt sem tudom, mit gondoljak. Édes istenem. Gyorsít, lassít. Az őrületbe kerget.

-Na tetszik, te mocskos kis pusztuljka?

-Megőrülök tőled!

-Üdv a világomban!

Ezért még olyat kapsz! Bár én kezdtem. Wáá, most  a másik oldalon szívja a nyakam. Két lila foltom is lesz. De szeretem, ahogy kiszívja. Hordhatok egy hétig sálat azt hiszem. Vagy két kiló púdert. De… uh… istenem… ahww…. egyre… közelebb… vagyok… nem… bírom…

-Mindjárt… én… én… mindjárt… nem… bírom… tovább…

Áááááááá…. mi lenne velem, ha ez a párna nem lenne? Ahh, és megint érzem a lüktetést. De én meg reszketek. Ez ez ez… erősebb volt, mint az előző. Kifogyott az oxigén? Nem kapok levegőt. De ahogy elhallom ő sem. Nem szokásunk egymás után két menetet lenyomni. Oh, lemászik rólam végre. Már kezdte nagyon nyomni a tüdőmet így. Hanyatt fekszik. Most én is. Nem fekszem rá. Azt hiszem kell a levegő mindkettőnknek.

-Most már… elégedett vagy?- préselem ki magamból.

-Egyelőre. De korán van még.

-Mész a fénebe inkább. Megkaptad most a kamatot is.

-A fenéket. Azzal még mindig jössz.

-Dehogy jövök. Törlesztettem. Elég szépen is, ami azt illeti.

-Oh, azt te csak hiszed. De most… éhes vagyok…

-Pfffff…. hihetetlen vagy. Adj még egy percet, aztán behozom neked.

-Ki is tudok ám menni érte.

-Beteg vagy, hadd hozzam be.

-Nagyon beteg…

-Soohyun…

-Jól vanna, oké. Megengedem.

-Azt a mindenit, milyen engedékeny valaki. Levegőt is vehetek közben?

-Ne gúnyolódj! És mi lenne, ha megtiltanám?

-Ki kéne fizessed a temetésem…

-Na ez rossz vicc…

-Akkor meg ne szórakozz!

-Hisztis tinilány…

-Én?! Úgy rémlik neked szokott havi bajod lenni!

-Mert te kiváltod belőlem…

-Chö… nem kell ám velem lenni…

-Még, hogy nem kell? Lehetetlen nem veled lenni…

-Mégis szívatsz!

-De csak szeretetből.

-Milyen jó nekem.

-Ugye? Viszont szerintem letelt az az egy perc.

-Rabszolgahajcsár…

-Te erősködtél, hogy behozhasd. Akkor indíts!

-Háh, ezt még megjárod.

De meg ám. Na de… öltözzünk fel, aztán uccu ki. Elég sötét van kint, a többiek alhatnak már. Vagy nem, ki tudja. Menjünk ki. Ég a nappaliban a villany. No mi a fene. 2Seop és DongVin páros filmezik. Kiseop AJ vállára hajtott fejjel, a többiek meg csak úgy ülve egymás mellett. Ezek szerint most nem horrort néznek. Nagyszerű. de hol van Eli? Mindegy. Most nem számít. Felkapcsolom a villanyt a konyhában is. Azta mindenit, mekkora disznóólat hagytak ezek itt maguk után. De nem én fogom eltakarítani, ez egyszer biztos. Arra várhatnak. Na de, nyissuk ki a hűtőt, remélem, van még valami ehető is. Éljen, félretéve nekünk egy kis vacsi. Imádom, hogy mindig gondolnak ránk. Kiszedem két tányérba, és megmelegítem. Előveszek két tálcát, majd azokon viszem be. Nocsak, van még egy kis szőlőnk is. Viszek be abból is desszertnek. Kész vagyok, mehetek. Egyensúlyozva mászok vissza kedvesem szobájába. Ölében máris a laptop. Kocka.

-Itt a vacsi, tedd azt félre.

-Nézzünk közben filmet. Érdekes, amit elkezdtél, most befejezhetnénk.

-Öhm, oké, rendben. Akkor egy kicsit pakolj össze.

Megigazítja a lepedőt és a takarót, sikeresen összegyűrtük.

-Lehet le is kéne cserélni, nem?- kérdem tőle.

-De igen. Eszünk, lezuhanyzunk, és áthúzzuk, okés?

-Persze. Na együnk, mert az én gyomrom is kilyukad.

Tényleg érdekes film. A tálcák az üres tányérokkal már összepakolva az éjjeli szekrényen pihennek. Amennyire csak tudok, hozzábújok Soohyunhoz. Imádom, hogy mindig úgy szorít. Szerencsére ő is olyan bújós, mint én. Nem kell attól félnem, hogy zavarja a közelségem. Az szokta zavarni, ha éppen nem mászok be a karjaiba. Ennek nagyon örülök. Imádom érte.

Hosszú egy film volt, de jó volt. Remélem már mindenki alszik és csak mi vagyunk ennyire hülyék, hogy még ébren vagyunk.

-Na, indítsunk fürödni, mert sosem fogunk aludni.

-Rendben. De előbb adj nekem egy csókot!

Oh a kis telhetetlen. Persze, hogy adok neki. Whoahw, de heves vagy. Mit tervezel? Oh, a szőlő. Azt még nem ettük meg.

-Nyisd ki a szád!- na, most te etetsz engem? Rendben.

-Te is!- kap ő is egy szemet. Hejj, az ujjamat ne… Megnyalta az ujjam. Már megint vágyat látok a szemében? Végig húzza a következő szemet az ajkaimon. És megnyalja a sajátját. Most én kapom be az ő ujjait. Azt hittem túl fáradt leszek még egy játékhoz, de nem. Benne vagyok. Hohó, mi van? Kézen fogott és húz ki a szobából… akkor most mi akarsz? Teljes a sötétség kint, már mindenki alszik. Így is, úgy is némaságra vagyunk kárhoztatva. Szóval mindegy. Bár így legalább nem látják, hogy milyen sebességgel húz be leaderem a fürdőbe, zárja be az ajtót és nyom neki a falnak.

-Hogy lehetsz megint ilyen tüzes?

-Nem bírok betelni veled nyuszim… ez lesz a kamat most…

Ajajj, ezzel vajon mire céloz? Hát legyen. De ha az én pólóm ilyen gyorsan lekerül, akkor a tied is. Nocsak, nem lacafacázik, a nadrágomból is kibújtat. Akkor a tied sem kell. Betol a zuhany alá. Víz megnyit. Wááá, ez hideg…. wááá, ez forró…. na, így már jobb.

-Bocsi…

-Nem gáz, először lefagyok, majd lesülök. A te bűnöd lesz, ha valami nem fog bennem rendesen működni…

-Benned legfeljebb én fogok működni, és hidd el, azzal nem lesz baj…

Atyagatya, ezt a megjegyzést. Muszáj mosolyognom rajta. Már megint a nyakamat szívja. Nem baj, hátammal a falnál…én is elérem a nyakát. Kezeimmel pedig lent játszok vele. Ahw, ő is velem. Te jó ég… Kipihentem magam úgy érzem, ez megint… már megint… akarom… máris… azonnal… egyszer már voltunk itt. De most miért nem fordít meg? Wáá, hogy akarod? Felemelte lábaimat a derekára. Átkulcsolom derekát. Így viszont csak belé tudok kapaszkodni. Belenéz a szemembe. Ég benne a vágy. És…

-Áá………….- úristen, még idejében tette a kezét a számra. Ilyen lendülettel sem… telített még el. Na, ez így már jobb. Ajkaival tapasztja be ajkaim. Mindjárt jobban tetszik. És már mozog is. Nem kímél most sem. De most végképp ő diktálja a tempót. És megint játszik. Megőrjít. Áh, de miért húzod ki? Úristen de aljasul néz. Mit tervezel? Leteszi lábaim. Kezeivel halad lefele. Áhhh, rámarkolt. Csillagokat látok. És… és… és… úristen… ős is tudja, hogy kell ezt a nyelvével. Atyavilág, mibe kapaszkodjak? Nincs párna, hogy tépkedhessem… ahw, és szívja… úristen… Nem bírom, nem kapok levegőt. Elengedi. Miért? Feláll. Megfordít és… megint bennem van. Ááá, azonnal megtalálta a pontomat. Tudja már pontosan, hogy találja meg? Istenem ez… már megint… és a kezével… nem fogok kibírni megint két hullámot. De most gyorsabban csinálja, ez ez ez… csak a keze gyors, csípőjével lassít. Ah, megint kihúzza. Mi van ma vele? Nem nekem kéne megfizetnem? Vagy az neki a kamat, hogy kínozhat? Megeshet, amilyen gonosz. Megint megfordít. Ah, és letérdel. Jézusom… nem bírok ennyi ingert egyszerre. Úristen, ez isteni… Hogy lehet valaki ennyire jó? Nem bírom. Mindjárt végem van…

-Soohyun én… mindjárt… nem bírom… nem bí…- ahww, végig mondani sem bírom. Úristen, nem engedett el. Istenem. Ez valami eszméletlen erős hullám volt. Mégis égek még mindig. És még ő sem fejezte be… Ahww… minden homályos, a világ is forog. Megint megfordít. Folytatja. Gyorsan. Ilyen tempót istenem. És megint azonnal, pont azt a csomót. Ezt én már tényleg nem bírom. Mindjárt összeesek. Remegek. Nem érzem a lábaimat. Istenem. Még, egy kicsit és…

-Nem bírom…- de már kinyögni sem bírok többet. Ááááá……….. hogy lehet egy picivel sem gyengébb a gyönyör? De tényleg nem bírom, össze fogok esni. Érzem az ő lüktetését is. Erősen érzem. Soha ennyire tüzes nem volt még, hogy csak úgy lenyomjunk három menetet egy este alatt. Hihetetlen. de.. kihúzza. Már összeeshetek. Le is huppanok a zuhanytálca aljára. Ő is. Magához húz.

-Eszméletlen vagy Soohyun…

-Én? Hát, te sem panaszkodhatsz!

-Remélem ennyi azért elég volt.

-Azt hiszem semmi erőm nem maradt.

-Nekem sem. Kizárt, hogy én a közeljövőben innen felkeljek.

-Az jó, mert én is képtelen lennék rá.

-De meg fogunk fázni.

-Meleg a víz.

-Jah, de akkor meg leázik rólunk a bőr is.

-Pár perc, oké? De annyi akkor is kell.

-Jól van. De aztán alvás.

-Az az. Holnap egész nap aludni fogok.

-Ezt örömmel hallom. Díjazom.

-Látod, csak ennyi kellett, hogy elérd.

-Csak ennyi?!

-Kérnél még?

-Jézusom, te nem vagy normális.

-Tudom. De te sem ellenkeztél túlzottan.

-Tudtad, hogy nem fogok mi?

-Azért volt egy pillanat, amikor elbizonytalanodtam még az elején.

-Háh, akkor csak határozottabbnak kellett volna lennem.

-És az miért lett volna jó? Ez így sokkal jobb volt.

-Hát az orvosnak nem igazán fogadtál szót vele.

-Nem táncoltam hat órán keresztül megállás nélkül, szóval de, szót fogadtam.

-Jó, ez igaz.

-Na ugye. Minden relatív. Ez meg… egyszerű szükség…

-Azért rendszert nem csinálunk belőle…

-Miért nem?

-Soohyun!!!

-Jól van na. Majd csak néha napján. De ha mindig így babusgatsz, ha beteg vagyok, gyakrabban leszek beteg.

-Rúgom is szét a segged azonnal te hígagyú pojáca!

-Mogorva törpepók!

-Az meg milyen? Tüskehiányos úszó medúza!

-A medúza lehet nem úszó is? Zúznivaló lapos kavics!

-Mindjárt ledarállak és töltök belőled kolbászt!

-Hurkát inkább, az jobb…

-Óóó, hogy a kénkorszaki villásfarkú krampusz vinne el a pokol égetően bugyorgó legmélyebb fenekű üstjébe…

-Ámen…

-Te görcs…

-Szeretlek!

-Én is téged, teee….

Istenem, de szeretem tényleg. Minden hülyeségével együtt. Úgy, ahogy van. Na jó, keljünk fel most már, mert tényleg nem lesz jó vége. Azért még remegek kissé. Bár ahogy elnézem, ő sincs teljes erejében.

-O-óóó…

-Mi a baj nyuszim?

-Arra nem figyeltünk, hogy ha a ruháinkat a földre dobjuk, minden csurom víz lesz.

-Upsz. Na nem baj. Törülköző van, az ágyban meg… amúgy sem kell ruha…

-Na nem, ma nem lesz több menet.

-Csak ugratlak. Úgyis alvós cuccba öltöznénk a szobában, szóval nem gáz, ha ezek vizesek lettek. Kiterítjük őket és kész.

-Okés. Mossunk fogat még.

-Oh tényleg.

-Higiénia mintapéldája.

-Valaki elvette az eszemet.

-Háháhá. Vissza ne kérd tőle…

-Az eszem? De, azt kérem. A szívemet nem kérem…- ahj, tee… kapsz ezért egy édes csókot. De csak egyet. Olyan édesen mosolyog. Elolvadok tőle. Na de… kaparjuk magunkat össze. Fogmosás. Menjünk be a szobába.

-Ahj, a saját szobámban hagytam az alvós pólómat.

-Adok én neked.

-És a telefonomat is.

-Nem is voltál ma a szobádban!

-De a pulcsimat bedobtam és annak a zsebében volt a telefonom.

-Ügyes vagy kicsim.

-Tudom. Na, mindjárt jövök.

Nagyon halkan átosonok. Nocsak, egy hajszálra nyitva van az ajtóm? Lessünk be. Hátha megzavarok valamit… oh… O.O Ajj de édesek. AJ alszik, ha jól látom, de Kiseop… Mi a szent manót művelsz te? Az egy filctoll? Atyaúristen. Mekkora egy troll. Nem látom, viszont mit rajzol Jaeseop arcára. Úristen ebből mekkora balhé lesz reggel. Áh, ezt nem lehet csendben.

-Ki van ott?!

-Nyugi Kiseop, csak én…- suttogva megyek be-  te olyan beteg vagy xD.

-Szerintem mókás. Kíváncsi leszek reggel a fejére.

-Vegyél fel egy bukósisakot szerintem, lehet véged lesz.

-Ugyan, engem nem bántana. De csss, fel ne ébresszük.

-Igaz, igaz. Csak pár dologért jöttem és már megyek is.

Istenem, ez nagyon kész. Gondoltam esetleg cirógatja, vagy nyom neki egy puszit, de neeem, neki filccel kell összefirkálnia az arcát. Hát behalok. Na jó, majd kuncogok Soohyun mellett, innen gyorsan ki, tényleg nehogy felverjük. Telefon megvan, póló megvan. Akkor mehetünk is. Kiseop most már szegény karját firkálja. Hihetetlen, hogy nem ébreszti fel vele. Mi lesz ebből még. Na futás.

-Min kacarászol?

-Kiseop összefirkálta AJ arcát és karját filccel.

-Úristen. AJ ki lesz akadva. Lehet ordibálásra fogunk ébredni.

-Tuti kiugrok az ágyból, ezt akarom látni.

-Jó ötlet. Azok ketten parádésak.

-Az biztos. De most már alvás.

Bújjunk is össze. Helyes, én is így gondoltam.

-Jó éjt! Álmodj velem!- Soohyun…

-Kivel mással is álmodhatnék? Te meg álmodj egy nyúlinváziót!

-Öhm, oké.

Na, kapok még egy homlok puszit, de jó. Bújok hozzá, és azt hiszem, mindjárt el is alszom. Elfogyott az erőm.

-KISEOOOOOOP!!!! Gyere ide te agyament égetnivaló szalmakazal!

Hehe, kezdődik. De jó erre kelni. de itt mindenki ilyen kreatív lett? Nem is emlékszem már, kitől ered, de jájj. Lassan nem fogunk tudni újat kitalálni. Na de pattanunk is. Ezt meg kell nézni.

-Wáááááááááááááááááááááááááááááá AJ!!! Kiseop, te egy Picasso vagy!- istenem… meg nem tudom határozni mik ezek az alakzatok, de nagyon nagy.

-Dícséred?! Na gyere ide te is te sütőbe való nyúl, had vágjalak le….

-Azért vigyázz hol vágod le…

-Soohyun te okleveles ősgyökér, úristen…

-Megmentette az életed nyúl, ez beteg beszólás volt leader-shi… de a tiedet nem te kosárfonott padlónyaló szörnyeteg!

-Kapj el ha tudsz groteszk maszk!

-Teeeeee!!!!

Háhá, és mehet a kergetőzés. Be a nappaliba. Úgy látom, már mindenki szakad a nevetéstől.

-Jajj ugyan AJ, csak menj be a fürdőbe és mosd le!- Eli, ez egy jogos érv.

-Előbb megölöm ezt a kis dugattyút!

-Upsz… mit dugaszolsz el Kiseop?

-A saját agyát szerintem…

-Kössz Kevin.

-Most mond, hogy nincs igazam.

-Nincs!!! Amúgy is mestermű! Piacosso… izé, Picasso.

-Kiseop, ez csúnyán félrement.

-Nem, az egész a memóriámba ment…

-Te lefotóztál? Na most öllek meg!

Hatalmas. Még egy kinccsel bővült Kiseop fotótára.  Hupsz, megvagy te ulzzang. AJ leterítette. Rávetődött a kanapén. Háhá, és jön a csikiroham.

-Ne AJ, meghalok a művemtől! xD

-Dugulj el te dugasz! Magadnak akartad.

Ejj, a bűnös lerúgja szegény Jaeseopot a padlóra. Háhá, ammeg nem hagyja magát azért. Felpattan és… wááááááááááááá….Kiseop meg elborult pont bele AJ karjaiba… most meg ott egymáson a padlón. Nem tudom, hogy most meg kéne-e lepődnöm, de túlságosan ráz a nevetés. Hoppá, az ulzzang paprikavörös lett. Jesszusom, ilyen gyorsan sprintelni a fürdőbe.

-Oda nem nekem kéne menni?! Kiseop, menj a szobába inkább!!

-Na, de le kell hűtse magát, hát. Láttad, milyen vörös lett? Hehe…

-Akkor is. Az én arcom most rosszabb.

-Meg a karod…

-Hm? A karom? Áááááááá Kiseop nyisd ki az ajtót és engedd, hogy megfojtsalak!!!

Szép napnak nézünk elébe….:) 

………