Versenyre :)))

Tovább kell lépnem………..

Haj, már megint csak a plafont bámulom. Az utóbbi időben folyton csak tűnődöm. Mi változott meg? Mikor? Egyáltalán mi történt? Sőt, történt bármi is? Évek óta… már évek óta egy csapat vagyunk. A legjobb barátom, az én társam… volt… Annyira fáj még most is így gondolni rá. Legjobb barátom volt… Mit tettem, hogy ez megváltozott? Vagy ez az egész mindig is sokkal erősebb volt az én oldalamról? Talán… Nem tudom, de így mindenre visszagondolva… Mikor még mi voltunk a boldog ElVin. Kevin és én, folyton együtt, mindig mindent megbeszéltünk, akármi történt, ő mellettem állt. De mostanában, az elmúlt hónapokban egyszerűen nem találom a helyem. Kevin már nem velem beszéli meg a dolgokat, már nem velem lóg együtt, már nem az én ágyamba mászik be, ha rosszat álmodik. Hogy pontosan mi is történt? Bár tudnám. Azt mondják, véletlenek nincsenek. De, hogy hihetném el, hogy egy ilyen barátság csak így tovaszálljon? Barátság? Nem is biztos, hogy az volt. Már, mint, hiszen mindenki a bandában a barátom. De ő más volt. Különlegesebb. Ő volt az én társam. A kapcsolatunk talán nem volt több, mint egy igazi barátság, de sokkal mélyebb volt. Talán még őszintébb is. Bármikor sírhattunk egymás előtt, nevettünk, szórakoztunk, én voltam az egyetlen, aki egy vállrándítással lekezelte Kevin hisztijét. És most? Itt fekszem az ágyamon, a plafont bámulva, az üres szobában, néma csöndben, és nem tudom, mit tegyek. Tényleg elvesztettem volna a legjobb barátomat? Hiszen hiába vannak itt a többiek, mert Jaeseop-ah és Dongho-sshi mindketten az én ments váraim, de… Ez soha nem lesz ugyanaz, mint Kevinnel. Vagy csupán én hittem azt, hogy mindez valódi volt? Hogy gondolhatok olyat, hogy csak volt? Bár ne lenne igaz. Miért kellett neki valaki más, mint én? Amióta csak Columbiában voltunk, sőt, már az előtt is, az én barátom egy nyúl mellé pártolt. Istenem, hogy gondolhatok ilyen rosszmájúan Hoonra? Nem akarom őt hibáztatni. Sokkal inkább csak magamat kéne. Hogy nem vettem észre? Az én szeretetem mindig sokkal erősebb és őszintébb volt. Én kötődtem igazán Kevinhez, és nem fordítva. Valahányszor eltűnődöm, a szívem is belesajdul. Miért csinálok én ebből olyan nagy ügyet? Hiszen, még mindig jóban vagyunk, még mindig ökörködünk, csak egy kicsit eltávolodtunk.

-HYUUUUUUUUUUUUUUUNG!!!!!!!!- ki kiabál suttogva??? És ki tör be az ajtómon? Dongho?

-Mi a baj öcskös?- whoa, nem szokott így beugrani mellém.

-Jaeseop-ah gonoszkodik!!!

-Ilyenkor?! Már éjfél is elmúlt…

-De ez a kis troll még mindig lövöldözik. Csodálom, hogy még nem folyt ki a szeme…

-AJ! Elvetted a játékát?

-Oh dehogy. Csak kihúztam a konnektorból.

-És megfenyegetett, hogy kettévágja a kábelt, ha nem megyek aludni!!

-Gonosz… de jogos.

-Hyung! Még te is AJ mellé állsz?! Ne árulj el!!

-Dehogy árullak te kis gyökér. Akarsz ma itt aludni?

-IGEN!

Oh, és már be is bugyolálta magát.

-Azért az a takaró még nekem is kell!

-Minek? Én vagyok a kisebb, most az enyém!

-Na ne kötözködjél. A végén tényleg kettévágjuk azt a kábelt…

-Oh már…

Hehe, máris ad a saját takarómból.

-No jól van akkor. Jó éjt, reggel a te dolgod ébreszteni Eli.

-Majd jól megrugdosom! Neked is jó éjt.

-Nem fogsz tudni innen kirúgni.

-Fogadjunk?

-Reggel kiderül.

-Na de akkor most már alvás!

-Szép álmokat Hyung!

-Neked is te troll!

Végre nem vagyok egyedül. A bandában Donghoval vagyunk mi ketten a troll duo. Szeretem, hogy folyton ugratjuk egymást. Bár olykor az idegeimen táncol, sőt, néha át is vágja őket, de azért bírom a buksiját. Olyan kis ártatlan báránynak mutatkozik, meg kis aranyos fiúcskának, de közben meg aztán ő a banda leggonoszabbja. Habár Soohyun is nagyon ott van, ha gonoszkodásról van szó, de Dongho mindig kitalál valamit, amivel cukkolhat minket. Főleg engem. De vissza is kapja, mondjuk.

Olyan ostoba voltam és vagyok is. Ahelyett, hogy azon siránkozok, hogy milyen távol került tőlem Kevin, inkább annak kéne örülnöm, hogy a többiek milyen közel vannak hozzám. Reggel akkor is meg fogom próbálni kiverni ezt a kis dögöt az ágyból. De most viszont, azt hiszem, nekem sem ártana néhány órányit aludnom. Talán eltalálok Álomvilágba.

Brrrr, de utálom az ébresztő hangját. Utálok felkelni. Whoááááá, áucs. De régen estem ki az ágyból. Ahj, ez most fájt. Wííí, és el van zsibbadva a lábam, jájj, nem szeretem, amikor hangyák ezrei járják át. Miért ilyen hideg mindenem? Oh… hogy nem volt takaróm az éjjel. Remélem nem fáztam meg. Dongho maknae, ezért még megfizetsz! Még csak meg sem rezzent az ébresztőmre. Pedig direkt bosszantó zenét tettem be, hogy mindenképp felkeljek, de úgy fest, neki ez meg sem kottyan. Nos, ha a zene nem is, majd én! Háhá, akkor is kibogozlak a takarómból! Mondom akkor is kiszedlek. Dongho, akkor is. Na már!

-Te bukfenc maki, kelj már fel!

-Süsd meg magad reggelire, te húsos galamb!

-Oh, a nyelved máris paprikás?

-Mikor kóstoltad te meg a nyelvem??!

-Heh? Már miért kóstoltam volna meg?

-Hát mert tudod, hogy paprikás.

-Fel van vágva, azt jelenti.

-Ezt is lecsekkoltad?

-Jajj te, ne forgasd ki a szavaimat, te hínárlakó troll!

-Szeretem a hínár levest. Főzöl ebédre némi sült galamb combbal körítve?

-Meg akarsz enni?! – wáá, ne harapj!!! Most komolyan beleharapott a combomba? Jézusom, ez fájt!

-Na hagyj békén!

-Te terrorizálsz engem, holott én vagyok az idősebb, és még én hagyjalak békén? Te égetni való holtfa!

-Azt nem szokták már égetni, mert elkorhad…

-Te mióta tudsz ilyeneket? És ne okoskodj…

No, háhá. Csak sikerült kiszednem az ágyból.

-Hmmm…. mégis csak főzöl valamit?- huh, én is érzem, így, hogy mondja.

-Persze, és egyszerre vagyok két helyen te lökött tyúk.

-De akkor ki?

-Nézzük meg! Gyere, ha tudni akarod. Ha nem jössz, egy falatot sem kapsz!

-Na! Ez rossz fenyegetés.

Legalább beválik. Hajlandó feltápászkodni. Akkor irány a konyha. Úgy látom még egész csend van, nem csak a maknae-nak esik nehezére felébredni.

-Tyű a mindenit, mégis csak sikerült életet verned ebbe a kutyuli-mutyuliba?

-Jaeseop-ah, mondtam, hogy menni fog. Minek köszönhetjük a reggelit?

-Most csak nekünk hármunknak készítem, Hoon megígérte tegnap este, hogy összeüt majd valamit, szóval nem vonok meg senkitől semmit.

-Ez körmondat volt. De én felfogtam. Donghonak meg mindegy már, ahogy elnézem.

Az a kis dög máris dézsmálja a kaját.

-Vigyázz, mert fo….rró…

-Ááááá, ez most egy hétig fájni fog! Előbb is szólhattál volna Jaeseop-ah!

-Ne sírj te kis tömnivaló mohó gombóc, miért nem fújtad meg?- ott gőzölög a tűzhelyen, még jó, hogy forró.

-Na majd én megfújom neked!- na de AJ!

-Miért, nem kisbaba már!

-Igyál egy Red Bullt, idegesítesz!

-Te aljas kis trombocita, na megállj!

-Elég ti ketten, vagy egyikőtök sem kap enni!

Oké, ez hatott. És tényleg megfújja neki. Hihetetlen. Hm? Még nekem is? Mi ez a gondoskodás? Nem vagyunk mi ehhez hozzá szokva. Na de nyamm… hm, ez nagyon finom.

-Nagyon jó lett! Ügyes vagy!

-Köszönöm hyung! Dongho, neked is ízlik?

-Igen, köszönöm. Kérek még!

A mohó mindenit. Még jó, hogy barátunk sokat készített.

-És miért is kapjuk mi ezt?

-Csak úgy. Nem vagyok vak Eli, láttam, hogy mostanában magadba zárkózol, gondoltam ez majd segít kicsit.

-Jah, beláncolja magát és eldobja a kulcsot. Csak, hogy tudd, én nem fogom neked megkeresni.

-Tudtam, hogy rád számíthatok öcskös! Bulldog képű nyálgép!

-Koszos, hígagyú szárnyas mutáns!

-Életem értelmét adjátok ezekkel a beszólásokkal.

-Macskanő!!- ajha, ezt pont így egyszerre, Dongho-sshi. Egy rugóra jár az agyunk.

-Macskának macska, de, hogy nő-e?! Nem kéne akkor félnetek tőlem?

-Upsz, de… igaza van…öcsi, meneküljünk!

-Benne vagyok, de a kaját is visszük!

Milyen egyértelmű. na de viccet félretéve, ez nagyon kedves húzás volt tőle. Olyan furcsa, hogy fiatalabb nálam, mégis sokkal érettebb. De közel áll hozzám, meg tudjuk érteni egymást. Hálás vagyok érte. Na jó, ez most visszaadta az optimizmusom. Lássuk, mit hoz a mai nap, méghozzá emelt fővel! Gyere te nap, nem félek tőled!

……