Karácsonyi versenyfici

Idén is egy karácsony.

December. Ismét eljött az évnek ez a része. Idén hóban nem fukarkodott bárki is döntsön erről odafent, és sajnos a hideget sem felejtette el hozzá. Legalább fehér karácsonyunk lesz. Csak jussunk is el odáig.

Kényelmes mélázás játszódott le a leader fejében, ahogy a kanapén elnyúlva lógatta lábait. Kezét összekulcsolta feje alatt, és csak bámulta a plafont. Igyekezett kitalálni valami értelmes programot a többiek részére az ünnepek idejére. Szerette volna, ha mindenki jól érzi magát, még akkor is, ha éppen, hogy csak egy leheletnyi szabadidejük jut a pár nap alatt. A dormban jelenleg csend honolt, mindenki a telefonján bújta a twittert, vagy aludt, vagy éppen videó játékozott. Azt is persze fülhallgatóval, ezért nem volt annak sem akusztikus nyoma a lakásban. Idén egy kicsit más érzéssel töltötte el a fiúkat a karácsony szelleme, hiszen egyikük több ezer kilométerre tőlük egy teljesen más kontinensen alighanem a tankönyvek felett gubbasztva töltötte már hónapok óta idejét. Érezték a hiányát és az űr, amit ott hagyott az ünnepek hangulatában nem nagyon akart feltöltődni sehogy sem.  Soohyun komoly kihívás elé nézett, ha azt akarta, hogy az idei év legalább olyan jó legyen, mint eddig bármelyik másik.

-Hey, minden rendben? – jött a kérdés a mélázó fiatalember feje felől a meglepően nyugodt lelkiállapotban lévő ulzzangtól.

-Igen, persze. Miért ne lenne?

Kiseop leült Soohyun mellé a kanapéra és mosolyogva pásztázta az idősebb arcát.

-Csak olyan melankólikus vagy mostanság.

-Kiseop, te mióta használsz ilyen szavakat?

-Mióta odafigyelek Hoonra…

-Hogy mi van velem?- lépett be a szobába egy konyharuhával a kezében az említett illető is. A legidősebb arcán halvány mosoly húzódott végig az ulzzang érdekes megjegyzésén és az emlegetett szamár, azaz nyúl, időzítésben ötös feltűnésén.

-Azon töprengtem, hogy mit kezdjek veletek karácsonykor- Hoon érdes pillantásait Kiseop felé ezzel Soohyun sikeresen meg is törte.

-Hogy érted? Sütünk, főzünk és elleszünk.

-Nem Hoony, szeretnék valami különlegeset.

-Akkor transzportáld haza a macskámat!!- kuncogás tört fel a másik kettőből Seopí gyors követelőzése miatt, de ugyanakkor nagyon is együtt éreztek a szomorkodó táncossal.

-Bár megtehetném. Tudod, hogy megtenném, ha tehetném. De éppen ezért szeretnék valamit, hogy kicsit eltereljem a gondolataitokat.

-Hát az jó lenne… Nagyon hiányzik…- Kiseop nyugodt hangulata most enyhén pityergővé váltott át. Soohyun felülvén átölelte társát, hátát simogatva nyugtatta, hogy már nem sok, és viszont láthatják. Az ulzzang nagyon közel került a rapperhez, egy megértő társra talált benne. Régebben Jaeseop úgy nyilatkozott, hogy a galamb áll hozzá a legközelebb, mert a kezdetekkor még ez a fennállás volt helyén való. De sok minden változott azóta. Bár ugyan a két rapper továbbra is nagyon közel állnak egymáshoz, a magasabb életében egy selcakirály is gyökeret eresztett. Ahogy a legidősebb pesztrálgatta a szomorú egyedet, a húsvéti nyúl visszavonult a konyhába, hogy összeüssön valami ehetőt így késő este vacsorára. Két nap múlva karácsony, de még mindig megy a hajtás. Próbák, dalfelvétel, próbák, dalfelvétel, Soohyunnak nemsokára musical-e lesz, egyszóval be vannak táblázva még most is. Bár igazság szerint, így több, mint négy év után ez már korántsem meglepő. Nem is vártak volna mást. Mégis, mindegyikük azon agyalt titokban, hogy is kéne kiszabadulni a kötöttségek alól. Hoon önkényesen úgy döntött, visz be a fiúknak némi innivalót. A kis agyában végig futott, hogy valójában csak szét akarja őket robbantani, aztán ugyanezzel a hirtelen felindulással lekevert magának egy gondolatbeli pofont, hogy ilyenek egyáltalán megformálódnak azokban a kusza agytekervényeiben. Nagyon is sajnálta Seopít, mindannyiuknak nagyon hiányzik a legmagasabb. Csak azért… mégis. Na de kifelé menet a konyhából sikeresen megbotlott, hogy miben, azt ő sem tudta, de kilötykölte az üdítőt. Gyorsan letette az asztalra a poharakat majd szaladt volna a fürdőbe egy felmosórongyért, de nem jutott el odáig. A kis troll maknae futva igyekezett a konyha felé, alighanem valami harapnivalót lopni, azonban sikeresen megcsúszott a kilötykölődött cukros üdítőn. De persze ha még ez nem lett volna elég, a galamb, aki éppen mögötte osont, szintén hanyatt esett, ahogy megpróbálta elkapni a legfiatalabbat. Egy pillanatnyi ijedt csend után fal remegtető kacaj tört fel a fiúk gyomrából komoly párbajra hívva ezzel az izmaikat.

-Emlékeztek, amikor Soohyun esett el így a vizes színpadon?

-Na megjött az utolsó tagunk is, nagyszerű. Köszi, hogy mindenkit emlékeztetsz rá Kevin!- bár Soohyun megpróbált mérges arcot vágni, nem igazán sikerült neki, túl jót derült a két bénaságon. Ahogy szegények feltápászkodtak, mehettek is átöltözni, mert így igencsak foltosra festették a ruhájukat. Nagy nehezen a nyúl is abbahagyta a nevetést, és végre eljutott a felmosóért. Kevin közben leült a még mindig kicsit szomorkás ulzzang másik oldalára és ő is babusgatni kezdte. Leaderük konstatálta, hogy már nincs rá itt több szükség, így bátorkodott felajánlani segítségét a konyha jelenlegi tündérének. Már nem volt sok vissza a vacsora elkészüléséig, ami egy kis nyugalmat is adott a nyúlnak, hogy már nincs olyan sok esélyük elrontani. Holott az évek során azért mindegyik tag felfejlődött főzés ügyileg, azért bizonyos ételek ehetetlenné tétele náluk külön tehetségnek számított. Vagy művészetnek, nézőpont kérdése. De ez az eshetőség úgy tűnt most nem áll fent. Ahogy a legidősebb belenyalt a finomságba, csak hümmögni és mosolyogni tudott. Hoon megkönnyebbülve fújtatott egyet, ezek szerint sikerült jót alkotnia. Hangos nevetésre lettek figyelmesek, egymásra néztek, fújtak egyet és már úton is voltak ki a konyhából. Ám a következő pillanatban egy párna találta pont arcon a leadert, kifejezetten értetlen arckifejezést idézve elő orcáján, ahogy a párna a becsapódás után padlót fogott. Hoon kezével takarta el ajkait és igyekezett nem túl hangosan nevetni a másikon. Mivelhogy az értetlen kifejezést az ijesztő, gonosz tekintet vette át, a galamb behúzott nyakkal kezdett el óvatosan hátrálni egyértelművé téve ezzel, hogy ő volt a hunyó. A többiek feszülten figyeltek, a levegőben vágni lehetett volna a feltörésre váró nevetés által kiváltott frusztráltságot. Soohyun már épp elkapta volna Eli grabancát, hogy jól megdögönyözze, de amaz „kicsúszott” a kezei közül egy felettébb ügyes manőverrel. A leader ismételten értetlen fejet vágott, de most gyorsabban reagált és már sarkon is fordult, hogy üldözőbe vegye áldozatát. Nem mondott le a bosszúról. Kiseop, ahogy kitért az útjukból, mert hát miért ne lett volna pont útban, megbotlott a szőnyegben, felgyűrve azt egy kissé és ráesve hanyatt a kanapéra. Ezzel még így nem is lett volna baj, csakhogy menet közben kirúgta Kevin alól is a lábait, aki így sikeresen pont a kanapé elé esett le.

-Ahhhhh Kiseop-ah, most fáj a hátsóm miattad…- nyafogott macskaszemekkel az énekes.

-Bocsi Kevin, nem volt szándékos.- az ulzzang hangja azért csukladozott a visszafojtott nevetés okán. Eközben persze a két kergetőző nem állt meg, a járulékos veszteségre fittyet hányva rombolták a szobát. Megállításukra szánt akciója közepette a legfiatalabb kezei közül egy pisszenő hang terjedt szét a szobában, mire fel a galamb hirtelen lefagyott. Tudta jól ez minek a hangja. Mint egy robot úgy tekerte hátra a fejét, hogy meglesse az ellene elkövetni szándékozott bűnt. Soohyun hatalmas nevetésben tört ki, pattogott, tapsikolt, csak úgy, ahogy szokta. A maknae felemelte a dobozt, mint koccintáskor szokás és szépen belekóstolt az energiadús nedűbe. Eli szemei szikrákat szórtak, az ő Red Bullja szent és sérthetetlen. Amit mindenki tiszteletben is tartott, kivéve a kis trollt. De hát, nem éppen ezért troll a troll? Dongho tudta, hogy innentől menekülnie kell, de rafináltabb volt idősebb társánál. Villámgyorsan bezárkózott a fürdőbe és hangosan kommentálva, hogy mennyire mennyei ez az ital kortyolgatta azt meg. Még nyelni is hangosan nyelt. Eli az ajtón dörömbölve hisztizett. Hoon vagy hatszor próbálta elkiabálni magát, hogy kész a vacsora, de a nevetés minduntalan belé fojtotta a szót. Közel fél órányi levegő utáni kapkodás, hideg vizes zuhany- merthogy Dongho kapott egyet, miután kinyitotta az ajtót az üres energiaitalos dobozzal a kezében- illetve gyomorkorgás után végre mindenki asztalhoz ült. Folyamatos dicséretek közepette telt a vacsora, a nyuszi nagyon meg volt magával elégedve és nyilván valóan mindenki más is. Egyedül az ulzzang arcáról lehetett leolvasni, hogy még mindig hiányolós hangulatban van. Soohyun észre is vette is ezt és ismételten azon kezdett agyalni, hogy milyen kis meglepetést okozzon a csapatnak.

Általában ő figyel rá, hogy vacsora és fürdés után mindenki leoltsa a lámpákat, így hát a mai este folyamán is tett még egy utolsó kört a lakásban leellenőrizve, hogy senki sem marad fent az engedélye nélkül. Ahogy odasétált a nappali ablakához, hogy elhúzza a függönyt, elmélázott a sűrűn eső hó által fátyolossá tett ég varázsán. Ha valaki most beláthatott volna a sokadik emeleten lévő ablakon, minden bizonnyal láthatta volna a magas fiú feje felett kigyulladó villanykörtét. Támadt egy jó ötlete. Holnap majd közli is a többiekkel.

Az éjszaka csendben telt el. Még reggel is túl nagy volt a csend. Legalább is Kiseop számára. Feltűnően nagy volt a csend. Ránézett az órájára, még van tíz perc ébresztőig. Na de akkor is. Legalább Soohyun, de sokszor már Eli is fent szokott lenni idő előtt. De egy ajtónyikorgás vagy ásító hang sem. Kezébe vette telefonját és megnézte, hogy New Yorkban milyen idő van. Minden reggel megteszi, bár tudja, hogy az időzónák eltérnek, de azért… Twitterre is fellépett, küldött egy Seopmorningot a rajongóknak, ráment a macska adatlapjára, de még mindig nincs semmi mozgás. Néha beszélgetnek telefonon keresztül, de ez így olyan kevés. Nagyot sóhajtva kivánszorgott ágyából, ki a konyhába inni egy pohár vizet. Még mindenki alszik. Hát mi van itt? Átfutott az agyán, hogy megvicceli valamelyiket, na de melyiket? Legyen a nyúl. Mert ő sosem haragudna rá. Csendben benyitott a szobába, odaosont az ágyhoz ééés…

-Hoooooooooooonyyyyyyyyyy!!!- és már ugrott is be az említett mellé. Szegény nyuszi nagyon álmos fejjel nézett fel az ulzzangra. Kellett neki fél perc, mire felfogta, hogy egy alvást szabotáló akció áldozatává vált.

-Boldog karácsonyt!- hangzott a reggeli köszöntő.

-Majd csak holnap lesz karácsony Seopí.

-De én már ma akarok ünnepelni! Minek várni holnapig?

-És mit szeretnél csinálni?- Hoon felkönyökölt a mellette fekvő feje mellett.

-Nem tudom, de olyan ünnepi hangulatom van. Menjünk korcsolyázni!!

-Naa… olvasol a fejemben Kiseop? Tegnap este pont ezt találtam ki- nyitott be a szobába a leader.

-Nagyszerű! Akkor eldöntve, megyünk korizni!- ujjongott a szabotőr.

-Hova megyünk?- hallatszott a galamb hangja is. Bezzeg most, hogy az ulzzang felkeltett egy tagot, mindenki egyszerre ébred fel, csak, hogy véletlenül se tudjon mást is kirobbantani az ágyból.

-Korcsolyázni. Mit szóltok?- Soohyun jó hangulata remélhetőleg a többiekre is kiterjed majd.

-Felőlem oké- szól Kevin.

-Rendben- nyugtázta a galamb is.

-Koriiiii! Benne vagyok- ugrálgatott a maknae. Kiseop gyorsan Dongho mellett termett, táplálkozva a fiú lelkesedésén és máris együtt pattogtak. A többiek jót mosolyogtak a két jó pajtin. Soohyun elégedett volt, hogy az ötlete jól sült el. Bár még lenne egy napjuk az ünnepig, nem baj, legalább ünnepelnek előre. Majd holnap sütnek-főznek, ahogy azt a nyuszi is megmondta. Egy kiadós reggeli után már öltöztek is fel, kesztyű, sapka, sál, nagykabát, hogy ne fázzanak, meg álcának sem rossz. Mondjuk rengeteg ember között csak úgy nem olyan nehéz elvegyülni, de azért mégis… Sokan ismerik már őket. Bár még korán van, így nem lesznek lent annyian, mire megéheznek meg úgyis visszajönnek. Vagy beülnek valahova. Az sem egy rossz ötlet, futott át a leader agyán. Egy kis különleges étek így az ünnep örömére. Lesz egy telefonja a menedzser-sshinek, hogy mit ajánlana, ahol el is tudnának bújni.

Ritkán járnak el, sőt, szinte soha, de ez egyszer megtehetik. Elvégre olyan sokszor kiérdemelték már. A két hiper kölykön út közben is látszott, hogy mennyire örülnek a dolognak. Mire odaértek pedig már mindenkire át is ragasztották a jó kedvüket. Ahogy átvették a korcsolyát és óvatosan ráléptek a jégre, rájöttek, hogy ez nem is olyan könnyű…

-Wááá, ez csúszik!!!- a galamb eme kijelentésére mindenki lefagyott, és animékbe illő kis kék cseppfigurák rajzolódtak a homlokukra… legalább is bárki odaképzelhette ezeket, aki rájuk nézett.

-Ez aztán az éles megfigyelőképesség…- dünnyögött Soohyun, de hamar konstatálta, hogy nem is volt olyan rossz megjegyzés, miután parádésan hanyatt esett.

-Én szóltam előre leader-sshi, a te bajod, hogy nem hallgattál rám- suhant el kacsintva Eli szegény elesett mellett.

Szép lassan mindenki nekifutott a köröknek, kisebb-nagyobb sikerrel és szerencsésebb esésekkel. Majdnem mindenki padlót, azaz jeget, fogott, kivéve Kiseopot.

-Hogy csinálod, hogy még egyszer sem estél el?- Hoon hangja megjátszott keseredésről árulkodott.

-Nincs itt az őrangyalom, nem eshetek el- majd szomorú szemekkel mosolyogva mindenkire begyorsítva ott hagyta őket. A következő pillanat némi értetlenséget hagyott maga után. A kicsi maknae kiabálva siklott el a többiektől keresztbe át a pályán, kapálózva és feltűnően ujjongva. Ahogy odarohant egy csapat, nagy eséllyel vele egykorú sráchoz a többiek is rájöttek, hogy még a régi, iskolai barátait pillantotta meg.

-Na ez egy igazi karácsonyi ajándék- bukott ki Eli-ból, aki nyilvánvalóan figyelmetlen volt, hogy pont Soohyun mellé állt be.

-Upsz, bocsi, későn vettelek észre…- kuncogott a legidősebb, ahogy egészen „véletlenül” pont úgy ment neki a madárkának, hogy az a hátsójára huppant. A többiek jót nevettek, majd ismételten a legfiatalabbat stírölték. Ami azt illeti, mindenkinek jól esne már, ha régi barátokkal találkozhatna, de tekintve, hogy Dongho még az iskolát sem tudta végig járni a saját osztályával, így tényleg ő érdemli ezt meg a legjobban.

-Hey, Soohyun-ah. Téged, ha jól láttam, egyáltalán nem lepett meg, hogy azok a srácok itt vannak.

-Fogalmam sincs, miről beszélsz Hoon…- ártatlan mosolya bizonyította „bűnösségét”. A nyuszi tudta, hogy leaderük keze benne volt ebben a találkozóban. Hihetetlenül felmelegítette szívét, hogy idősebb társa így gondoskodik róluk. Ahogy elhúzott mellette, kézen ragadta és még gyorsabb tempóra invitálta, ami úgy néhány csusszanásnyival később már nem is tűnt olyan jó ötletnek. Ahogy a fiatalabb szembe fordult az idősebbel és így húzta, amaz túlságosan előre dőlt, majd a lábai kapálózásba kezdtek, végül pedig a nyuszi hiábavaló próbálkozásai - az elesés ellen – után mindketten kifeküdtek a jégre. Ez a korcsolya ötlet nagyon sok kék-zöld folttal fog járni estére. De legalább Soohyun nagyjából puhára esett, mivel a nyúl felfogta az esést.

-Jézusom Hoon, jól vagy?- nézett fel ijedten az ötletgazda.

-Igen Soohyun-ah. Azt hiszem. Bár a derekam fáj egy kicsit…

-Estére teszünk majd rá borogatást. Biztos jól vagy? Lemenjünk a jégről?- Hoon csak mosolyogni tudott az aggódáson.

-Hát egy forró csoki jól esne.

-Oké, meghívlak, gyere.

A két jómadár ezzel le is ment a jégről, gúnyosan kacér tekinteteket hátrahagyva a többiek arcán. Legközelebb majd ők is elesnek a leader hibájából, hogy őket is meghívja egy kis édességre. A maknae továbbra is önfeledetten cseverészett, játszott, és kiváltképpen remekül érezte magát régi jó barátaival. Kiseop és Kevin kézen fogva szelték a köröket, míg a galamb néhány helyi profival versenyzett. Úgy tűnt, mindenki nagyon jól érzi magát.

Pár órával és még több kék-zöld folttal később hulla fáradtan estek haza a fiúk. Nem volt már erejük még étterembe is menni, inkább rendeltek valami különlegeset. A maknae csak úgy ragyogott a boldogságtól, a nyuszi még mindig fájlalta a derekát, de a leader kedves törődése miatt talán még egy kicsit rá is játszott. Kevin és Eli pedig próbálták továbbra is elterelni az ulzzang figyelmét és gondolatait hiányolt társukról, eddig nagyon is sok sikerrel. Vacsora után még leültek megnézni egy karácsonyi filmet, de kivétel nélkül mindenki bealudt a végére.

Idén is egy karácsony. Egy nagyon jó karácsony. Bár minden úgy sikerülne, mint, ahogy eltervezem. De ha csak a karácsonyok úgy telnek, már az is megérte. Remélem, mindenki szépeket álmodik…

Mire Soohyun végig gondolta ezt a pár gondolatot, már el is nyomta őt is a szép álom…