Érte, másért nem...-20

Fájdalom…

Komolyan mondom lassan izomlázam lesz a rekeszizmomban. A 2Seop páros már vagy egy órája szenved… Kiseop először zavarban volt, azért volt a piros az arca, utána viszont kapott egy kisebb pofont. Nem tudom mit mondhatott Jaeseop-nak, nem hallottam, de alighanem övön alul érintette, mert visszakézből kapott egyet. Persze AJ azóta is engesztelni próbálja szegényt, miután nagy nehezen lemosta magáról a rajzokat, de… Ha itt valaki képes lekeverni egy pofont bármelyikünknek is, akkor az illető kegyetlenül a lelkébe gázolhatott. Mint anno Dongho nekem…  Nem egy agresszív bandába tartozom, szóval úgy vélem, Seopí valóban túllőhetett a célon, de nem akarok rákérdezni, nehogy ismét baj legyen belőle. Viszont délután fellépés, amitől már most rettegek. A Someday-t kell előadnunk. Félek, de nem szabad kimutatnom. Ha rajtam látszódna, hogy félek, sok esély van rá, hogy Soohyun is beparázna. Pedig jelenleg még kitart, de tudom, hogy rengeteg önkontrollra van most szüksége. Ismerem annyira, hogy tudjam, egy hajszál választja el a kiborulástól, és ki is fog borulni, amint lejöttünk a színpadról. Ebben biztos vagyok. Nekem erősnek kell lennem, hogy tudjam vigasztalni, szüksége lesz rá.

-Hahó, Hoon!

-Hm? Mi az, mi történt?- Eli ne nézz már így rám, talán lemaradtam valamiről?

-Ne agyalj már annyit, hanem segíts rendet rakni!

-Oké…

Elég szépen szétszedte a két jómadár a szobát, vagy inkább az egész lakást. De most úgy bosszant, hogy rossz vége lett.

Takarítás után irány a sminkes, a fodrász, gyorsan kapjuk magunkra a ruhákat és már próbálhatunk is. Nagy a nyüzsgés, sürgés-forgás, összetett esemény, sok fellépő lesz ma. Imádom, hogy a banda „lány” tagjai nagyjából az összes női koreográfiát tudják és olykor még jobbak is, mint az eredeti hölgyek. Fenomenális. Én kezdek nagyon ideges lenni. Legszívesebben odabújnék leaderemhez, de ő éppen a menedzserünkkel beszél. Nyilván megvitatják a hogyan továbbot. Kivárom, amíg befejezik, de utána muszáj magamhoz szorítanom. Itt eléggé takarva vagyunk a nem kívánatos személyektől, a közönség pedig még úgysincs beengedve. Háh, végre, eljött az én időm is.

-Megölelhetlek? – kérdem kedvesemtől. Ő csak bólint. Szorosan vonom magamhoz, simogatom a hátát. Szerintem el sem engedem, míg fel nem kell lépnünk a színpadra.

Ahj, de gyorsan eltelt ez a kis idő. Vége a próbáknak is, nemsokára kezdődik a show. Már mindenki izgatott, bár én inkább félek. Itt az idő, lássuk, milyen majom ugrik és milyen vízbe…

Uram szent jézus. És kiénekelte… Hihetetlen. Az elején alig jött ki hang a torkán, de a végén kibírta. Hogy lehet még így is ennyire erős és ah… Hüledezek. És még mosolygott is enyhén, pedig biztos vagyok benne, hogy fájdalmak gyötörték. Utálom az ilyet. De már látom, eddig bírta. Látom azt az elrejtett és gyorsan letörölt könnycseppet a szeme sarkában. Lehuppan a kanapéra. Leülök mellé és az ölembe hajtom fejét. Belefúrja az arcát a combomba. Nem akarja, hogy lássuk sírni. Pedig érzem, hogy a nadrágom nedvesedik, folynak a könnyei. Simogatom, babusgatom, most el van keseredve, hogy csalódást okozott a rajongóknak. Olyan kis butuska. A rajongók alighanem legalább annyira meg vannak rémülve, mint én. És a többiek is, mindenki aggódó szemekkel néz ránk.

Nagyjából 20 perce ülünk már így itt, azt hiszem kedvesem elaludt. Legalább is nem remeg, csak egyenletesen szuszog, és nem érzem, hogy tovább folynának a könnyei. Már csak békésen szundikál az ölemben. Menedzserünk is csak kedvesen mosolyog, ahogy rám néz, örülök, hogy lényegében nincs semmi problémája a dologgal. Egyetlen kérése volt még anno, mikor rájött, hogy van köztünk valami- mi nem szóltunk, de elég észrevehető, ha valaki folyton a közelünkben van-, hogy ez nyilvánosságra ne kerüljön. Ezzel mindannyian teljes mértékben egyet is értünk.

Lassan indulunk haza, ott folytatjuk az alvást. De otthon már én is aludni fogok. Soohyun olyan, mint egy zombie a sírástól és a kevés alvástól. De majd kialussza magát. Sőt, most már a 2Seop páros sem vitatkozik. AJ végre engedi Seopínak, hogy a vállára hajtsa a fejét míg utazunk. Éljen. Egyel kevesebb gond, ami miatt aggódni kéne. Legalább most nem kell minden nap fellépnünk, mint általában. Tudunk egy kicsit pihenni, már amennyire a rengeteg próba és felvétel pihenésnek számít. Viszont nincs közönség, nincs kinek megfelelni önmagunkon kívül.

Begyömöszölöm Soohyunom az ágyba, jól bebugyolálom, hozok neki egy pohár vizet, ha esetleg felébredne éjszaka, majd bebújok mellé. Magamhoz szorítom. Technikailag amúgy is átköltöztem már ide, senkit sem lep meg, ha épp itt alszom. És Kiseop sem ellenkezett még, hogy AJ-vel kell aludnia. Szóval minden el van rendezve. Tökéletes, hogy úgy mondjam.

A következő pár nap egészen nyugisan telt. Egészen Dongho fájdalmas felkiáltásáig. Hirtelen összegörnyedve, pityeregve találtuk a földön, nagyon ránk hozta a frászt. Azonnal ment is a sürgősségire, ahol megállapították, hogy megrepedt a farokcsontja. Hogy hogy a jó moszatos manóba sikerült ezt összehoznia, fogalmunk sincs. Szegénykém. Sokat kell pihennie. Nem ülhet, és hanyatt sem fekhet. Tudom milyen, amikor alig bírsz ülni, mert úgy fáj, de nekem legalább olyantól szokott ez lenni, amit élvezek és nem csontrepedéstől. Ha eddig nem kellett volna eleget aggódnunk, hát most még többet kell… Eli is lesérült nemrég, Soohyun is, most a maknae, mi lelt minket? Megtalált valami kis ördög és ránk hozta a balszerencsét? Úgy tűnik, a mostani promóciónk kiszipolyozik belőlünk minden energiát, akár felesleges, akár nem. Hajh, ha nem kapunk lassan mi többiek meg idegbajt vagy gyomorfekélyt, kezdhetünk hálálkodni. Legalább hagynak minket kicsit, míg Soohyun rendbe jön. Illetőleg most már Dongho is. Nem számít, mi ugyanolyan keményen küzdünk akkor is, ha éppen nem vagyunk a toppon. Bár ezt amúgy is tudja rólunk mindenki. Kezdődhetnek nem sokára a japán promóciók. Meg a japán debüt albumunk felvétele, klipforgatás meg igazából az, amiből élünk. A legtöbb együttes egy, már meglévő dalt fordít le japánra és azzal debütál, de mi úgy döntöttünk egy teljesen új, külön álló dalt készítünk. Ami azt illeti, én kíváncsian várom. Ha jól sejtem, annyira nem lesz intenzív a koreo, mint a Neverland-é volt, de nem lesz laza. Miért is lenne… Most már nincs gondom a tánccal, de… Harcművész lelkem van akkor is. Na de fel a fejjel, jó ez így. Jobb már nem is lehetne. Vagy de? Jobb lehet bármikor, csak ennél több bajunk ne legyen már.

Ez az utolsó napunk a forgatás megkezdése előtt. Hellyel-közzel sikerült betanulni a dalszöveget, bár a megértésével még akadnak gondok. Akárhonnan nézem is, még nem vagyunk teljesen „fluent”-ek japánból. De a lényeg, hogy hál istennek időközben már mindenki helyre jött. Soohyun pár nappal az utolsó fellépés után abbahagyta a hisztit és a bedepizést és most már a hangja is tökéletesen helyre jött. Dongho miután levágott némi cifra szenvedést, ami esküszöm vetekedhetne az ulzzangéval, ő is helyrejött. Hál istennek, mert még néhány ilyen hisztiroham és nyávogás és kockát fordítva én pofozom fel. Jesszus, ez meg mi volt már megint? Mintha valami elszakadt volna o.o És az én szobámból jött. Vagyis volt szobámból.

-Ti meg mi a…- atyám. AJ az ágyon egy fél lepedővel, Kiseop a szoba végében a lepedő másik felével. Ez most komoly?!

-Mégis mi a fene történt?- vicces lehetne, de elég ijedten néznek egymásra ahhoz, hogy én is megijedjek.

-Huh, wow. Lepedő csata? És konkrétan hogy is zajlott?- megjött a galamb.

-Azt lepedőakrobatikának hívják Eli, amire te gondolsz…- Soohyun már csak tudja.

-Ne okoskodj csak mert ez nálad minden napos…

Eli kap egy barackot a feje búbjára. Kár volt mellém állva beszólnia. Kevin is idesétál hatalmasat ásítva.

-Hát neked aztán sok mindent beleférne a szádba…- Eli…

-Csak az nem, amit te szeretnél, hogy beleférjen…- aucs xD. Ez nagyot koppant. Enyhe célzás beszólással fűszerezve. Kevin is csípős paprikát reggelizett úgy látom.

-Na de visszatérve hozzátok, hogy téptetek ketté egy lepedőt?

-Nem olyan nehéz leader-shi. Megfogod a két végét és eltéped…- Eli nagyobbat fogsz kapni egy baracknál, ha ezt így folytatod. Pláne, ha Soohyun így néz rád, hehe.

-Én a takarót akartam megszerezni, de elvétettem…- Kiseop, a takaró vagy háromszor vastagabb, mint a lepedő, hogy lehet elvéteni??

-Azt hittem le akar rántani az ágyról, így visszarántottam. És erre bumm, az anyag ketté szakadt.

-Jól elhasználhattátok már, ha ennyitől így szétrepett…- itt van a mi okos kis maknaenk is.

-A lepedő nem reped, hanem szakad. Bár igaza lehet.

-Jah, sokat forgolódtunk álmunkban, köszi Kevin az utalást. Ma mindenki pokrócot reggelizett?!

-Ugyan Jaeseop, csak chili paprikát. Ne aggódj, ebédre jalapeno lesz…

-Azzal fogom megtörölni a könnyes szemed galamb úrfi…

-Csak meg ne lepődj, ha a fogkrémed csípni kezd…

-Vagy a testolajad, amit olykor „érzékenyebb” helyekre is kensz…

-Nem tudom mi az ijesztőbb, ez a tény, vagy, hogy ezt AJ is tudja o.o- ez egy jogos felvetés Kevin. De öröm látni, hogy banda élete ismét a régi kerékvágásban zajlik.

-Amelyikőtök erős paprikát mer tenni az ebédbe, azzal egy hétig chili-koktélt fogok itatni!- sóhajt nagy szigorúan leaderünk. Ezzel senki nem mer vitába szállni. Jobb is. Na keressünk ennek a két marhának egy új lepedőt.

-Hoon! Nem lenne nagy baj, ha ma a helyemen aludnék?

-Nem Kiseop, nyugodtan…- bár nem kifejezetten az az ő helye már, de oké. Mi a manó? Volt szobatársam nincs is meglepve... Na engem mi lepjen meg most már igazán jobban?!

-Mi baja van?- kérdem tőle, ahogy a harmadik elhagyja a szobát.

-Semmi.

-Aha, meg nekem a világvége a bajom…

Nagyot sóhajt és visszafekszik.

-Khm, lassan dél, nem kéne inkább felkelned?

-Nem…

Oké, jól van. Akkor maradj ágyban. Meg se szólaltam. Na menjünk azért dolgunkra.

Az utóbbi pár nap elég érdekesen zajlott le. A forgatás több, mint 30 órányi folyamatos munkát jelentett. Soohyun már kissé, vagy inkább eléggé ideges lett a végére. Nem egyszer emelte fel a hangját. Illetve nem tudom mi a baja, de úgy éreztem, mintha elkezdett volna kerülni. Miért húzódna el szándékosan pont tőlem? Ezt muszáj lesz kiderítenem. De nem tudom hogyan csináljam. Ha rákérdezek és nem így van, akkor megsértődik, hogy ilyet feltételezek. De ha igazam van, és tényleg szándékosan kerül, annak nyilván oka van, ami nagy valószínűséggel kicsit sem fog tetszeni. Hajajj, azt hiszem így is úgy is elég nagy bajba fogok én így kerülni. Ha nem kérdezek rá, akkor meg az lesz a baj, hogy nem beszéljük meg és a végére nagyon el fog harapózódni.  Na majd az este benézek hozzá. Most már majdnem három napja csinálja ezt, nem lenne jó ötlet még tovább húzni. Mert ugyebár éjszakánként is ezt csinálja. Már amikor vele alszom. Úgy tűnik, hogy AJ is összeveszett Kiseoppal, mert az ulzzang ismét arra kért, hogy had aludhasson a helyén. Lehet köze van ennek a napokkal ezelőtt történt pofonhoz? Lehet Jaeseoppal is beszélnem kéne erről. Na jó. Viszek be egy kis meleg levest kedvesemnek, hiába gyógyult már fel teljesen, azért egy kis aggódás elfér, nem?

-Hé te idegen! Hoztam neked levest!- megyek be hozzá. Ritkán hagyja nyitva az ajtót, de ennek most örülök. Tálcával a kezemben nem mindig könnyű kinyitni.

-Hoon… nem fejeznéd végre be?- mi ez a fancsali kép?

-Hm? Mégis mit?

-Ezt a felesleges aggódás-gondoskodást. Kezdesz az agyamra menni.

-Tessék?!

-Rég meggyógyultam de te még mindig itt óvatoskodsz körülöttem. Köhintek egyet te már hisztizel. Ha krákognom kell agybajt kapsz.  Úgy kezelsz, mint egy ötéves kisgyereket, aki képtelen felgyógyulni. Hát had közöljek veled valamit! Nem vagyok öt éves és nem vagyok beteg!

-De a kedvesem vagy!- ezzel most nagyon felhúzott.

-Akkor viselkedj kedvesemként, de ne az ápolómként! Ha szükségem lesz egy nővérre, majd felbérelek egyet. Szóval hagyj végre békén!!  Nem vagyok megfázva, nincs influenzám, nem érzem magam rosszul szóval semmi szükségem sincs arra tál levesre. Vidd vissza és hagyj békén!!!

Hát jó. Ha ennyire képtelen vagy értékelni valaki gondoskodását akkor legyen. Ki is megyek a szobából. Becsapja az ajtót. Mégis ezt most miért mondta? Nem ugráltam annyira körbe, hogy joga legyen ilyeneket a fejemhez vágni. Csak kedveskedtem vele… És még a zár is kattan?! Az nagyon szép. Azt hittem jól meg vagyunk, erre szíven döf. És a legrosszabb, hogy nem tudom mit érezzek. Legyek dühös, vagy szomorú? Sírjak vagy dühöngjek? Vagy ne érdekeljen az egész és hagyjam annyiban, majd lenyugszik magától is? Itt van a japán debüt a nyakunkon és nekem még ezzel is bajlódnom kell. Azt hiszem a szívem eldöntötte mit akar, már potyognak a könnyeim. De nem akarok sírni. Visszamegyek a saját szobámba. Remélem nincsenek ott a többiek. Vagy mégis.

-Hé! Hát neked meg mi bajod?

-És te miért ülsz a földön összegömbölyödve AJ?

-Mi lenne, ha beszélgetnénk kicsit?

-Jó ötlet. Had üljek le én is.

Ketten, picire összehúzva magunkat a fuutonon. Ez aztán a boldogító hangulat.

-Mi történt?- kérdi.

-Soohyun kiakadt. Azt mondta elege van abból, hogy folyton túlaggódom magam.

-Elég sokat legyeskedtél körülötte mostanság.

-Mert beteg volt és tulajdonképpen a szeretőm vagy mim. Nem alap, hogy aggódom érte?

-De igen. De tudod, hogy milyen. Ő a főnök és nem szereti, ha ingatják a „hatalmát”.

-De könyörgöm, én csak szeretem. Ha ő ezzel nem bír megbirkózni, akkor minek van velem?!

-Ő is szeret téged. Adj neki egy kis teret, had higgadjon le.

-Hát kap kis teret. Most egy darabig nem áll szándékomban hozzászólni.

-Ne dramatizáld túl. Tudod, hogy hajlamos vagy rá!

-Igen, tudom. És mi az oka a te búslakodásodnak? És ha megkérdezhetem, mi volt az oka annak a pofonnak?

-Ami azt illeti, a kettő összefügg. Kiseop a fejemhez vágta, hogy csak azért jöttem a bandába, hogy a saját hírnevem fényezzem és, ha elég híres leszek úgyis itt hagylak titeket.

-Tessék?! Mi van?! Ez meg honnan jött neki? És mit képzel egyáltalán?!

-Tudom, hogy nem gondolta komolyan és csak hisztijében mondta. De az, hogy kimondta azt jelenti, hogy megfordult a pici agyacskájában.

-Hogy feltételezhet ilyet? Mégis honnan jött ez neki???

-Nem tudom. Soha nem hagynálak itt titeket és pláne nem lennék soha olyan önző, hogy csak a hírnév kedvéért csatlakozzak egy bandához.

-Szerintem ezt mindenki tudja és nem akarom elhinni, hogy az az ulzzang kételkedik ebben.

-Nem, én sem tudom elhinni. De kimondta. Hiába kért bocsánatot és bizonygatta, hogy nem gondolta komolyan, akkor is kicsúszott a száján.

-Azt hiszem jogosan kapta azt a pofont.

-Nem, az egy kicsit túlzás volt.

-Nem, egyáltalán nem. Megérdemelte. Csak sajnálom, hogy így alakult.

-Hát még én. És titeket is. Úgy tűnik mindketten szarban vagyunk.

-Egy jó nagy, romlott és büdös fasírtban. Éljen.

-Nem olyan régen még minden olyan szép és jó volt, mi a fenének kellett megromlania?

-Nem tudom. Ez a mostani comeback amennyire jól fest kívülről, annyi bajjal is járt belülről.

-Igaz. A sérülések. Szegény Dongho megjárta a pokol felső karimáját. Eli is, Soohyun is.

-És a kapcsolataink is jelenleg valami elég sötét árokban járnak.

-Remélem azért találunk kiutat.

-Nem ez az első eset, hogy balhé van, emlékszel?

-Oh hogyne. Voltak itt cifrábbnál cifrább balhék. Emlékszel, amikor Eli borotvahabra cserélte Kevin fogkrémjét?

-Nekem rémlik valami ilyesmi egy 4Minute klipből is. De elég agyalágyult egy ötlet volt.

-Kevin sipítozása… Azt hittem kiugrok az ablakon.

-Hát nem voltam messze tőle, hogy egy vattacsomót nyomjak a szájába.

-És amikor Kiseop véletlenül összemosta a piros és fehér ruhákat? Lett pár rózsaszín ruhadarabunk….

-Legközelebb tisztítóba visszük a cuccaink.

-Vagy rakunk egy ulzzang-riasztó gombot a mosógépre.

-Nem lenne rossz ötlet. És amikor Dongho elfelejtett kulcsot vinni mi meg kizártuk? Szegény…

-Vagy két órát szobrozott az ajtó előtt, mire Kevinnek leesett a dolog.

-Mennyi minden történt, mióta bekerültünk a bandába. El sem tudom hinni.

-Bizony. Ha naplót írtunk volna, hatalmas bestseller lehetne belőle.

-Na az biztos. A UKISS Dorm kulisszatitkai. Hehe.

-Bár azt hiszem hazavágnánk vele néhány rajongónkat.

-Elég esélyes. Ki hinné, hogy itt ennyire ingadozó a hangulat.

-Mindig a vidám, boldog oldalunkat mutatjuk és még csak meg sem játsszuk, mert olyankor tényleg mindenki vidám és boldog.

-Így van. Őszinték vagyunk. Csak annyi, hogy mikor éppen balhé van, a kamerák pihennek.

-Szerencsére. Épp elég nehéz olykor mindezt magunk között letisztázni.

-Egyet értek. Miért van az, hogy te jobban megérted a helyzetet, mint az elvileges partnerem?

-Nem tudom nyuszi… De jelenleg örülök, hogy itt vagy.

-Én is. Bár egyedül szerettem volna lenni, de… örülök, hogy végül nem lettem egyedül.

-Tartjuk egymásban a lelket úgy érzem.

-Így van… Hajh…

Ráhajtom fejem a vállára. Nem értem Soohyunt. Tényleg ennyire bosszantó lenne a jelenlétem? Tényleg túl sokat legyeskedtem volna körülötte? Túlzásba estem volna? Minden vágyam, hogy a karjaiban lehessek, olyan nagy bűn ez? Talán az. De Kiseop is… Mi a szent ménkű ütött belé? Hogy gondolhat ilyet? Ezt épp tőle nem vártam volna. Méh ha Eli mondta volna, ő van elég troll az ilyenhez, de nem Kiseop. Most csalódtam. Magamban és Soohyunban is. Hajh nem baj, talán holnapra kialszom. Jól esik AJ simogatása és közelsége. Legalább egy valakinek nem túl sok a jelenlétem. Megnyugtató. Talán túlzottan is. Miért ilyen könnyű vele beszélgetni? És miért ennyire könnyű így itt lenni mellette? Jól érzem, hogy egy puszit nyom éppen a buksimra? Hadd nézzek fel rá. Öhm… Azt hiszem túl közel van az arcod Jaeseop. És túl közel vannak a szemeid… Ez így nem lesz jó. Mi ez az érzés? Mi ez a késztetés? Mintha valami elvarázsolt köd venne körbe. Üres az elmém. Hogy söpört ki mindent egy pillantással? És miért közelít még jobban? AJ?! Érzem édes ajkait az enyémen. És érzem, hogy beleremegek. És jól esik. Miért?! Mi történik? Egy csók… két csók… Miért nem bírom abbahagyni? Ezt nem szabad, ez rossz. Pofon kéne vágnom és elmenekülnöm, de miért nem vagyok rá képes? Mi történik? Miért vannak pillangók a gyomromban? És miért érzek késztetést, hogy folytassam? Nem, nem szabad. Hoon, húzódj el! Fejezd be!! Nem csalhatod meg Soohyunt!! Bár most már késő. Édes istenem, megcsaltam Őt. És még ez a tudat sem elég… Nem AJ, nem… Nem engedem magam nyelvcsatába invitálni. Nem, most hagyom abba… Ahj… és nem megy. Miért engedek neki? Miért hagyom, hogy felforrjon a levegő? Ég a bőröm a keze alatt… De nem, nem hagyom, hogy ledönts! Na azt már nem! Elég legyen Jaeseop! Elég! Mondom…

-ELÉG!- végre. Elszakadtam. Zihálok. Nem, most nem bírom a szemébe nézni. Menekülnöm kell. Ki a mosdóba. Be a hideg zuhany alá. Azt hiszem, innen most egy darabig nem mászok ki. Még, ha meg is fázom, nem zárom el a csapot. Úristen… Ne folly könny, nincs jogod! Megcsaltam azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek. Hogy nézzek ezentúl a szemébe? Biztosan szakítani fog. Nem, nem, nem… Nem bírnám ki nélküle… Mégis mi a jó pokol tüze ütött belém? Hogy tehettem? Hogy lehettem ilyen ostoba? Miért?! Miért?! MIÉRT?! Hogy tehettem? Ostoba vagy Hoon, baromi ostoba! Ha elmondom neki, szakít velem és még akár ki is penderítheti AJ-t. Vagy legalább is kegyetlen lesz vele… és velem is, de én megérdemlem. De ha nem mondom el neki és úgy teszek, mintha meg sem történt volna, akkor az engem fog felemészteni. És előbb-utóbb úgyis ki fog bukni a dolog és akkor talán még nagyobb kár fog belőle keletkezni. Soohyun egy kicsit kiakad, én meg… El kellett volna hagynom a lakást és sétálni órákig egyedül, egymagamban. Akkor nem csináltam volna ekkora ostobaságot. Megátkoztam a sorsomat. Soha nem fog már ugyanúgy szeretni és érthető is, ha meggyűlöl. Elárultam, hátba szúrtam, kést döftem a szívébe. Még, ha ő is gonosz volt velem, ezt nem érdemelte. Nem, ezt nem. Megérdemelném én viszont, hogy egy életre pokollá tegye az életem.

-Hoon! Nagyon be kéne mennem, nem engednél be?- ajj Dongho az időzítésed tényleg pocsék. De ha nem engedlek be, túlságosan gyanús lesz. Most még ráfoghatom, hogy Soohyun kiabálása okozta a kirohanásom, de… Rendben, kinyitom az ajtót.

-Öhm… te ruhában fürödtél?

-Csak gondolkoznom kellett…

-Ha te mondod.

Köszönöm, hogy firtatod. De most mit csináljak? A szobámba nem mehetek vissza, AJ nagy eséllyel még ott van. Soohyunhoz sem mehetek be… kisem nyitná az ajtót, de ha mégis, akkor sem bírnék belépni rajta. Márpedig ha így késő ősszel, vagy inkább kora télen vizes ruhában megyek ki, az egy az öngyilkossággal. Azt hiszem, keresek egy sötét zugot az épületen belül, ahova elbújhatok. Szerencsére mindenki el van éppen foglalva azzal, amit csinál, így ki tudok osonni.

Azt hiszem talán még két órája is lehet, hogy itt ülök a sarokban. Valami raktár szerű hely ez. Nem tudom, sötét van és nincs kedvem villanyt kapcsolni. Már csak azt kéne kitalálnom, hol fogok aludni. Mert mindkét szoba lehetőség kizárt. De ha a kanapén alszom, biztosan rájönnek a többiek, hogy valami baj van. Látogassam meg a bátyám? Nem, ő semmit sem tud a Soohyunnal való kapcsolatomról… és  a szüleim se, haza sem mehetek. Nem rögtön azzal kéne kezdenem, hogy hát járok egy fiúval, akit éppen megcsaltam egy másik fiúval. Úristen, és tényleg megtettem. Legalább ellenállhattam volna… De nem, nekem folytatnom kellett. Miért, valami mondja meg, miért?! Azt hiszem, ma itt alszom. Majd kitalálok holnap valamit.

-Jézusom Hoon, te meg hol jártál az éjjel?- azt hiszem, elég zombi fejem lehet, ha Eli ilyen ijedten néz rám.

-Nem számít. A többiek?

-Soohyun zuhanyzik, ha csatlakoznál hozzá.

-Köszi, de most nem.

Ne nézz így, nem akarhatja azt mindig mindenki. De legalább be tudok menni így a szobába átöltözni. Utána azt hiszem jobb lesz, ha megiszok egy nagy bögre megfázás elleni valamit, mielőtt baj lenne a tegnapi napból. Baj?... Na nem mintha nem érdemelném meg azt is. De ha megbetegszem, akkor az egész bandával szúrok ki, szóval ezt most inkább elkerülném. Épp elég bajt fogok okozni, ha mindez kiderül. Mi lesz itt, ha mindez kiderül? Mert Soohyun dühe egy dolog, de mindenki másé is? Na most már nagyon félek. Tűnök is ki a szobából nagyon gyorsan. Soohyun úgyis azt kérte hagyjam békén, talán lesz pár napom, hogy kitaláljam, mi legyen. Mindenképp el kell neki mondanom, de… Komolyan rettegek. Nem csak azért, mert Soohyun dühe kegyetlen, hanem mert tudom, hogy még kegyetlenebbül meg fogom bántani… Minden tettnek következménye van. De még milyen. Mindent romba dönthető, tönkretehető következménye, amit vállalnom kell. Elkövettem egy olyan hibát, amit soha nem lett volna szabad és olyan hű de nagy okom nem is lett volna rá, de megtettem. Viselnem kell hát a következményeket. Még, ha úgy érzem, belehalok is. Ha ezzel véget ér a karrierem… Én tehetek róla. Ha Soohyun meggyűlöl, én tehetek róla. Bármi is lesz, az én hibám lesz. Nem lehetek rájuk mérges, én nem utálhatom meg őket. Csak ők engem. És ők jogosan is fogják tenni. Sőt… utáljanak is meg, megérdemlem. Így hátba támadni és elárulni az általam legjobban szeretett személyt… olyan bűn, amiért megérdemlem a lehető legnagyobb büntetést… Valamit, amit még elképzelni sem tudok. Megérdemlem, hogy fájjon. Megérdemlem, hogy vérezzen a szívem. Sajnálom Soohyun…

Csendben ülök be mellé a kocsiba, nem nézek rá .Egyelőre nem is kéri, hogy foglalkozzam vele. Mondjuk tegnap jól el is küldött, szóval miért igényelné. Persze tudom, hogy minél tovább húzom a dolgot, annál nagyobbat fog robbanni. de jelenleg képtelen vagyok bevallani. És ahogy elnézem, AJ is tartja a száját. Nem szólok Soohyunhoz, egy szót sem. Menjünk próbálni. Igyekszem mindent jól csinálni, hogy leaderemnek… Leader-sshinek ne legyen oka beleszólni.

És most a szünetben mit csináljak? Még mindig nem megyek oda Soohyunhoz.

-Hoon?

-Menj innen AJ!

-Nézd, nagyon sajnálom a tegnapit, komolyan.

-Ellenállhattam volna, de nem tettem. Az én hibám is.

-Elmondtad már…

-Nem. Ha nem tűnt volna fel, nem vagyunk beszélő viszonyban. Ha elmondtam volna, arról tudnál.

-Sajnálom… Tudom, hogy hiba volt.

-Én is sajnálom. És igen, nagyon nagy hiba volt. Kiseop?

-Mi sem vagyunk éppen túl jó viszonyban, de a mi kapcsolatunk mégsem olyan, mint a tietek.

-Igen, te nem csaltál meg senkit.

-Sajnálom Hoon, tényleg nagyon sajnálom.

-Hát én is. Kérlek, most hagyj békén!

-Rendben.

Tudom, hogy sajnálja és az ő részéről ez koránt sem volt akkora hiba, mint az enyémről. Neki nincs párja, csak egy kedvenc ulzzangja, de az mégsem ugyanaz. Nekem van… volt. Hamarosan a van átvált voltra. Rettegek attól, hogy azt mi fogja követni. Valahogy nem akarom megtudni, pedig muszáj lesz.

Egész nap nem szólok Soohyunhoz. De a többiekhez se. Tudom, hogy ezzel egyértelművé teszem, hogy valami nem kerek, de nem bírom magamra erőltetni az álmosolyt. Remélem egy darabig nem lesz nagy interjúnk. Jah, persze, naív kisgyerek. Csupán egy japán debüt vár ránk… Miért is ne lennének interjúk… Fényeznem kell a színészi képességeim és meg kell játszanom, hogy minden rendben van. Még ha nem is állok Soo mellé… Szerencse, hogy a KissMe-k nem tudják, mi zajlik a színfalak mögött. Miért terelt ilyen irányba a sorsom? Azt hiszem ma Kiseop helyén alszom. A fuutonon.

Betakarózom és befordulok a fal felé. Még véletlenül sem akarok Soohyun felé nézni. Ő még nincs itt. Azt hiszem éppen zuhanyzik. Bevallom, fogalmam sincs, hogy zajlott le a mai nap. Mintha órák estek volna csak úgy ki az emlékezetemből. Át fogok menni zombie-ba. Nagyszerű lesz. Tényleg, remek. Oh, az ajtó nyílik- és csukódik.

-Hoon?- miért van ilyen értetlen hangod? Te kérted, hogy hagyjalak békén, csak teljesítem az óhajod. Plus nem bírnám elviselni most a közelséged tudván, hogy ekkora hibát vétettem. Nagyot sóhajt.  De nem kérdezősködik. Hálistennek. Nem tudom, mikor leszek képes elmondani neki. Pláne hogyan. Tudom, hogy nem tarthatom ezt már sokáig titokban, de mégis… Az élet kegyetlen. Ha eddig nem is, hát most megtanultam. És még mennyire meg fogom tanulni ezek után.

No kezdjünk neki a második napnak is. Azt hiszem, továbbra is rideg leszek. De rá fog kérdezni. Érzem, hogy kezd neki nem tetszeni a szótlanságom. És akkor mit mondok majd neki? Értelmetlen lenne bármit is elképzelni vagy begyakorolni. Nem tudok mást tenni, mint kivárni majd kerek-perec bevallani. A mai nap is… próba, próba, próba… remek, élvezem. De legalább levezethetem a felesleges energiáimat. Viszont holnap interjú, aztán két nap múlva jön az utolsó itteni fellépésünk a japán út előtt. Nagyszerű. Hozzak éppen most vihart a bandára. De elkerülhetetlen.

Azt hiszem letudván ezt a napot is, ismét a fuutonon alszom.

-Hoon, kérlek, gyere ide!- ne Soohyun, kérlek ne…

-Kérlek kicsim, gyere ide!- hív az ágyára és még kicsimnek is becéz. Ha mindez kiderül, talán soha többé nem fog így hívni.

-Ne haragudj rám, nem akartalak olyan szigorúan elküldeni. Nem azt akartam, hogy még csak hozzám se szólj, kérlek, ne haragudj rám!- istenem, az hiszi, miatta van az egész? Érzem, hogy potyognak a könnyeim…

-Hoon, ahj… Ne sírj, kérlek… Nem akartalak megbántani, én nem- ne ölelj át, ne gyere közelebb, nem szerethetsz többé. És ne legyél ilyen szomorú.

-Hoon kérlek, sajnálom! Engedj közel!

-Nem Soohyun nem lehet!

-Nem akartam olyanokat mondani, én…

-Nem amiatt. Nem az a baj…

-Hm?! Akkor mi a baj? Miért löksz el magadtól?

Olyan ártatlan, sértett és értetlen szemekkel néz rám. Mégis hogy mondjam meg neki, hogy megcsaltam? Ki érdemel ilyet? Hogy tehettem?

-Miért Hoon, kérlek, mond el! Megoldjuk bármi is az, csak kérlek, mond el!

Megoldjuk? Ezen nincs mit megoldani, ez már el van veszve, már tönkrement, eltört, összetört, vége lett…

-Kérlek, kérlek- nyúlna felém, de nem. Nem ölelhetem meg, nem…

-Csókolóztam AJ-vel.

-O.O

……