Dögös Nyuszooo-8

Valami megint véget ér?

Hoon ránézett a telefonja kijelzőjére. Riadt volt az arca és szó nélkül beviharzott a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Te próbáltál hallgatózni, de nem igazán tudtad kivenni nyuszid szavait. Alighanem számított rá, hogy így fogsz tenni. Bár a szavait nem értetted, a hanglejtésén hallottad, hogy nem éppen vidám. Tíz perccel később kinyílt az ajtó és egy dühös, de mégis szomorú nyuszival találtad szemben magadat.
-Mennem kell, ígérem, hogy mielőbb felhívlak- felkapkodta a cuccait, és már ment is. Nem várta meg, hogy te mit mondasz erre, sőt, esélyt sem adott rá, hogy megszólalhass, egyszerűen csak ott hagyott. Tudtad, hogy baj van és azt is, hogy lesz is még sok gond, de azért legalább egy búcsú ölelést adhatott volna. Lehuppantál a falhoz, összegubózódva és még egy-két órán keresztül ott ültél. Üres volt az agyad, nem akartál és nem is bírtál gondolkodni. Akkor keltél csak fel, mikor megszólalt az ébresztőd. Ennyire korán keltetek volna? Úgy tűnik igen. De őt már ilyen korán keresték, szóval valószínűleg ő már hozzá van szokva. Úgy döntöttél, hogy ha visszamész vidékre, a kollégiumba, és a sulira fókuszálsz, talán elterelheted a gondolataid. Így is tettél. Az egyetemen csak egy-néhány ember nézett rád furcsán, de nem igazán foglalkoztak veled. Láttad, hogy sokan bújják telefonjaikon az internetes híroldalakat, amin nagy eséllyel vagytok fent ti is, de azon kívül, hogy rád mutattak páran, vagy egyszer-egyszer összesúgtak mögötted, nem történt semmi. Sem aznap, sem a következő három napban. Te elkerülted a netet, eszed ágában sem volt ilyesmiket olvasni. Hoon sem hívott még, ami kezdett megőrjíteni. Kezdted azt hinni, hogy az az este csak egy este volt. Hogy a főnök bizonyosan megfenyegette valamivel, vagy csak közölte, hogy megtiltja a dolgot és ennyi volt. Ha a karriere a tét, akkor egyértelmű, hogy nem téged választ, és ez természetes. Ki is nyírtad volna, ha téged előrébb helyez a bandánál. Egy barátnőd mondta, hogy nagyon megoszlik a rajongók véleménye. Az egyik tábor drukkolt nektek, a másik kb a halálodat kívánta. De ez sem érdekelt. Kizártad a külvilágot. Egy hétbe telt, míg Hoon ismét jelentkezett. Csak egy smst küldött:
"Sajnálom. Nem fog menni. Ne haragudj..."
Letetted a telefonod és vállat vontál. Még csak sírni sem sírtál. Felkeltél és elhagytad a szobádat. Semmit sem vittél magaddal, se telefont, se kulcsot, se pénzt. Némi apró volt a zsebedben, de taxi-ra sem lesz elég. De ez kit érdekel? Életed szerelme épp most pattintott le. Azok után, amit akkor este mondott, most egy ilyen röpke kis üzenettel véget vet mindennek. Bár... olyan nagyon nincs minek véget vetni. El sem kezdtétek a kapcsolatot.
A városkában sétálva tengetted idődet. Nem foglalkoztál semmivel sem. Nem egy autó dudált rád, mikor szétnézés nélkül léptél le a járdáról, de eddig mindent megúsztál. Igazából ez sem érdekelt. Elütnek vagy sem, olyan mindegy. Két hétig csak vegetáltál. Majd mikor ismételten leakartál lépni a járdáról, bár te azt sem tudtad, hogy pontosan hol is vagy, valaki visszarántott.
-Elment az eszed? Meguntad az életed? Öld meg magad úgy, hogy másokat nem veszélyeztetsz!!!- kiabált rád az illető. De a dühös hangnem ijedté vált, ahogy ránéztél üveges, halott szemeiddel.
-Elvigyelek egy orvoshoz? Vagy a diliházba? Esetleg egy agykurkászhoz? De lehet jobban járok, ha hívom Dr. House-t...- gúnyolódott. Ez kibillentett a semmilyen állapotodból és meglepetten vizslattad a fiú arcát.
-Pimasz vagy...
-Oh na ne mond... de úgy látom használt- kacsintott rád. Elmosolyodtál. Először azóta.
-Háh, azt hiszem nagyon jó vagyok. Meghívhatlak egy kávéra? Szerintem a vérnyomásod megköszönné- mondta határozottan, de viccesen. Bólintottál. Valaki egy pillanat alatt kirángatott a szürke agyhalott világodból, a legkevesebb, hogy elfogadod az ajánlatát. Beültetek egy közeli kávézóba, és valami nagyon érdekes ízű kávét kaptál nagy bögrében. Már csak az új ízért megérte.
-És, mire fel ez az "elhagyom és elüttettem magam, hátha balesetet okozok" viselkedés?- szemtelen kis dög, de ez most jól esett neked.
-Nem akartam balesetet okozni. Csak... már semmi sem érdekel...ennyi...
-És megtudhatnám az okát? Hátha ki tudom figurázni...
-Chö... kedves vagy... de tudod mit? mit számít, tedd azt. Randiztam egy fiúval... ő azt mondta járunk, egyszer nálam is aludt, aztán eltűnt egy hétre, majd küldött egy smst, hogy nem fog menni. Ez az oka.
-És egy szem fiúért feladnád az életed?
-Nem egy szem fiú... nagyon régóta szeretem, életem szerelme...volt...
-Oh... vagy úgy... hát valóban más így a helyzet. De... nekem úgy tűnik, a dolog nem kölcsönös. Akkor miért nem engeded el?
-Voltál te már valaha is szerelmes? Ez nem megy csettintésre. Ezt sem hiheted...
-Akkor mi lenne, ha segítenék? Nagyon szívesen pimaszkodom veled, olyan jól esik- aljasul mosolygott. Felvontad a szemöldököd. Nem találkoztál még ilyen kis szemtelen döggel.
-Miért is ne? Mielőtt balesetet okoznék- kacsintottál rá. Gondoltad, nincs veszteni valód, és igaza van abban, hogy nem fair mások életét is kockára tenni csak azért, mert neked ez most nem jött össze. Volt néhány nagyon szép és boldog pillanatod Hoonnal, de tekintve, hogy ő egy Idol, még így is egész jól sült el a dolog. Becsülni fogod minden egyes vele töltött percedet, kincsként fogsz rá tekinteni, de itt az ideje, hogy észhez térj. A következő időszakban sokat voltál ezzel a fiúval. Nagyon jól megvoltatok. Idővel elárulta, hogy nem kell tőle félned, mert nem a lányokat kedveli. Így hát igazi legjobb barátok lettetek. Nem kellett félned attól, hogy többet akarna. Te pedig még mindig a nyuszit szeretted, de jól esett, hogy valaki átölel, ha sírhatnékod van, hogy van valaki, aki szavaival felpofoz, ha bedepiznél. Mert a pimaszsága nem szűnt meg egy percre sem. Olykor még, mikor nagyon kellemes, idilli hangulatban voltatok, akkor is elsütött egy-egy epés megjegyzést, csak hogy ne legyen minden olyan szép.
Egyre gyakrabban merészkedtetek be a fővárosba is. Már nem féltél tömeg közé menni. A barátod is tudta, hogy ki az az Idol, aki felültetett, és azt is sejtette, hogy lesz azért még pár rajongó, aki felismer téged, ezért mindig figyelt, hogy ne legyen hozzád túl közel. Értékelted. Kettesben nem érdekelt, hogy átölelt, vagy te bújtál hozzá, de nyilvánosan azért kicsit furi lett volna. Nagyon kellemesen teltek a napok, hetek és már hónapok. Két hónap telt el az incidens óta. Hoon azóta nem keresett, és semmilyen interjúban sem kerültél szóba. Ennyi volt számodra az Idol-kaland. Fájt a szíved emiatt, de nem tehettél semmit. Élted tovább az életed, még ha néha nem is tudtad, hogyan.
De történt egy elég érdekes fordulat egy felhős, esőre váró napon. Barátoddal ökörködtetek a belvárosban, mikor is hatalmas tömegre figyeltetek fel. Naná, hogy a szívfájdalmad oka volt az egyik. A másik a leader-shi volt, úgy tűnt, most csak ketten császkálnak a városban. Ahogy feloszlani látszott a tömeg, Hoon észrevett. Barátod egy kicsit közelebb lépett hozzád, és átkarolta a derekadat. Te mozdulni sem tudtál. Majd a nyuszi elfordult és tovább állt barátja társaságában. Összetörtél. Zokogni kezdtél. Közölted a fiúval, hogy otthon találkoztok, és elfutottál. Lefutottál a Han-folyó partjára, és a korlátnak támaszkodva zokogtál. Végül térdre rogytál és zihálva próbáltál nem elájulni. Mindenféle reakció nélkül odébb állt. Csak úgy elsétált. Nem akartad elhinni. Legalább biccenthetett volna, de nem. Csak úgy tovább ment. Nagy nehezen felkászálódtál és sétálni indultál. Már nagyon késő volt, mikor valaki megállított, és magához szorított. Hirtelen barátodra gondoltál, de hamar rájöttél, hogy nem ő tart a karjaiban..................................................................................................................................................

Macska vagy róka?-10 (+18)

Az értékek változnak.................................................

Érezted a hideg tengert a lábaid körül. Ahogy mentél befelé, egyre csak sziszegni tudtál a fagyos víz fájdalmas érintésétől. De nem érdekelt, úgy érezted, megérdemled. Megérdemelsz minden szenvedést. Összetörted a szívét a szerelmednek, és kórházba küldtél egy nagyon jó embert. Még ha nem is a te öklöd ütötte meg, a két fiú miattad kapott össze. Már rögtön az elején elrontottad. A víz már a derekadat marta. A lábaid csak úgy vittek befelé, holott már kezdtek nagyon elfagyni. Egyre beljebb és beljebb haladtál. Ahogy a víz elérte a mellkasod, hirtelen elfogyott a lábad alól a talaj. Elmerültél. Egy pillanatra megijedtél és fel akartál törni, de aztán csak süllyedni voltál képes. Kifújtad minden levegőd, és hagytad, hogy a jeges víz megtelítse tüdődet. Furcsa érzés volt, hiszen égetett. Tudtad, hogy a fulladás tünetei az égető érzés, majd a kimelegedés még jéghideg vízben is. Nem féltél. Egyedül szüleid után sírtál, bár a víz minden könnyedet elvitte. Rettegtél, hogy túl nagy fájdalmat okozol nekik, de legalább elengedhetnek és minden tőled induló gondjuk megszűnik. Többé senkinek sem kell attól tartania, hogy megbántod őket, többé nem kell miattad senkinek sem vitába szállnia. Végre eltűnsz az életükből, megszabadítod őket magadtól. Jó lesz ez így, ez így helyes. Szemeidet már behunytad, békében vártad a halált. Nagyon kellemetlen érzés kapott el a gyomrodnál, majd a válladnál... nem értetted, mi lehet, ez nem a fulladás miatt van. De egy pillanat múlva a világ megszűnt létezni számodra... vagy te szűntél meg létezni a világ számára?
Valami azonban nem stimmelt. Ismeretlen eredetű sípoló hangokat hallottál magad körül. Puha és meleg helyen feküdtél... legalább is úgy érezted, hogy fekszel. Mintha emberek zaját is hallanád. Mi történt? Talán mégsem haltál meg? De hogyan? Az az érzés a válladon, egy kar lehetett, ami visszahúzott? De mégis ki fosztana meg az örök békétől? Értetlenül nyitottad ki a szemeidet. Sötét volt, de valami neon fény világított tőled kicsit távolabb. Körbenéztél. Biztosan egy kórházban vagy, ezt felismerted. Nem ült senki a melletted lévő székben és sem orvos, sem nővér nem volt a közeledben. Feltehetően éjszaka van. Felsóhajtottál. Hát mégis élsz. Mégis mindenkinek csak a kárára vagy. Még meghalni sem vagy képes. Elszomorodtál, de beletörődtél. Ha kiengednek, felmondasz, és haza mész. Többé neked itt nincs keresnivalód. Gondolataid közben merültél álomba. Álmodban AJ húzott ki a partra. Szinte hallottad is rémült hangját, ahogy próbál téged szólítgatni, majd érezted kezeit a mellkasodon, levegőjét a szádban, ahogy megpróbált újraéleszteni. Mivel élsz, sikerült neki, bár ki is tette ezt meg a valóságban. Reggel az orvosi vizit során egy pszichológus is meglátogatott és ott hagyta neked a névjegyét. Mintha nem tudnád, mi bajod van. Minden esetre elég megvető pillantásokat kaptál a nővérektől. Nagyon érdekesnek bizonyult még valami. Apróbb sikolyokat hallottál a folyosóról, illetve sietős nővéreket láttál elfutni az ajtód előtt. Talán történt valami baleset? Annyira nem is érdekelt. Ám amit ekkor az ajtóban láttál meg, új értelmet adott a dolgoknak. Egy napszemüveges, rövid hajú igencsak dögös fiatalember lépett be a szobába. Behúzott minden függönyt, levette a szemcsit és leült a székre melléd.
-Örülök, hogy felébredtél- közölte veled hidegen AJ.
-Én nem...
-Oh szóval ez a helyzet? Mondd, te csak menekülni tudsz?
-Menekülni? Inkább lezárni a dolgokat...
-És ez mégis milyen lezárás? Tudod te, mennyire rettegtem, hogy elveszítelek?
-Miért? Legalább nem lenne több gondod velem!
-Szerinted csak az a jó, ami gondtalan? Istenem, hát nem lehet érted küzdeni?
-Küzdeni? Egy baráttal és társsal? Ugrasszak össze két jó barátot csak azért mert én hülye vagyok?
-Ne ugrassz össze. Döntsd el inkább végre, hogy mit akarsz!
-Elmenni innen! Minél távolabb lenni tőletek!
-Én azt hittem szeretnél a barátnőm lenni!
-Én szeretlek és szeretnék a barátnőd lenni, de nem akarok az utadba kerülni! Csak fájdalmat és szenvedést okozok!
-Értem... szeretsz, de nem akarsz velem lenni. Ennek mi az értelme?
-Hol voltál eddig mindvégig? Nem vetted észre mekkora balhét okoztam?
-De igen, de csak azért, mert képtelen vagy választani!
-Így van! Képtelen vagyok rá!
-Most mondtad, hogy szeretsz! Eli-t is szereted?
-Nem, nem szeretem.
-Akkor mi a fenét nem tudsz még? Vagy talán jó lenne kipróbálni őt is az ágyban?
-Nem, dehogy. Nem akarok vele lefeküdni! Hogy képzelheted?
-Hogy képzelhetem? Na mégis mit gondolsz?! Szeretsz, lefekszel velem aztán meg azt mondod, nem tudod mit akarsz? Kérlek... jajj várj! Azt mondtad szeretnél a barátnőm lenni! Akkor elmagyaráznád kérlek, hogy mégis mi a fenén vitatkozunk még?

Ezzel megakasztott. Igaza volt. Persze, hogy őt szereted, és minden vágyad vele lenni. De ezzel fájdalmat okozol Eli-nak. Önző dolog lenne tőled úgy együtt lenni az egyikkel, hogy közben a másik szenved.

-Rendben, és mi lesz Eli-al? Ő majd ezt szépen csendben végig nézi?
-Csak ő jár a fejedben? Ennyire nem bízol benne, hogy képes ezzel megbirkózni?
-Elvégre összevertétek egymást...
-Mert képtelen voltál kimondani, hogy neked ő nem kell, csak hagytad, hogy megcsókoljon. És mint megtudtam, kétszer is...
-Mert te sem mondtad ki, hogy mit akarsz... az egyetlen, aki kimondta, Eli volt.
-Rendben van, akkor, bár már kimondtam, amikor megkértelek, hogy légy a barátnőm, kimondom most is. Légy a barátnőm!
-Leszek a barátnőd, ha megígéred, hogy ugyanolyan jóban maradtok mindannyian.
-Már megint... nem hagynád esetleg véletlenül, hogy ezt mi intézzük el magunkban? Miért kell mindent neked megoldani?
-Az istenit, mert miattam van az egész!
-Miért is? Megint itt tartunk!

Ismét elhallgattatott. Igen, megint igaza volt.

-Komolyan úgy érzem, hogy te csak akkor vagy elégedett, ha marcangolhatod magadat. Ha van, aki sajnálhat, ha rossz neked, ha egyszerűen csak szenvedhetsz.
-Ez nem igaz!!!
-Akkor most miért vagy ilyen önmarcangoló mártír???!

Elképedtél. Komolyan itt vitatkozol AJ-vel és komolyan ennyire igaza van? Jobban ismer ő téged, mint te magadat.

-Rendben, akkor hogy legyen? Mit akarsz, milyen legyek? Mit tegyek?
-Mondjuk úgy alapvetően mi lenne, ha egyszerűen járnál velem és nem érdekelne, hogy ezt mi hogyan intézzük el a fiúkkal?
-Rendben, megpróbálom.
-Helyes. Holnap visszajövök, addigra állítsd át az agyad erre a működésre!

És ezennel ott hagyott. Dühös voltál. Vagy boldog? Fogalmad sem volt. A következő napokban még vitáztatok hasonlókat, de legtöbbször csak beszélgettetek. Három nap múlva kiengedtek. Nem volt semmilyen maradandó sérülésed a lelkieket kivéve.
Mikor végül bementél az ügynökséghez, egy szöszi galambbal találtad szemben magad.

-Nos, akkor egy másik rapper barátnője vagy, ugye?- sóhajtott.
-Igen. Sajnálom Eli, nem akartalak megbántani.
-És ezért inkább megölöd magad? Tudod, jobban belegondolva, inkább le is mondok rólad. Túl sok a baj veled. Remélem azért AJ képes lesz kordában tartani!- majd fejcsóválva és nevetve tovább állt. Pislogva néztél utána, és kezdted azt hinni, hogy ez a fiú csak egy kalandot akart. De ha így van, akkor egyszer még megvered. Minden esetre tovább mentél és egy perc múlva már a barátod karjaiban voltál. A többiek vegyes érzelmekkel néztek rád, nem igazán tudták, hogy barát vagy, vagy ellenség. Jogos volt a kétkedésük.
Mint utólag megtudtad, AJ húzott ki a partra. Már messziről látta, hogy mire készülsz, de hiába kiáltott utánad, a te agyad már ki volt kapcsolva. 4
A következő pár hét mozgalmasan, de vidáman telt. A munkáitok miatt nem tudtatok annyit találkozni, mint amennyit szerettetek volna, de minden egyes megadatott percet méltóan töltöttetek el. A nagyvilág is felfigyelt rátok, még ugyan nem lett hivatalosan is bejelentve a kapcsolat, nem bujkáltatok. Mondhatjuk, hogy végre megtaláltad a helyed és rendeződtek a dolgaid. Eli általában messze állt meg tőled, ha épp a csapattal voltál, de nem volt balhé, olykor-olykor még váltottatok is pár szót.

Egy este együtt mentetek haza pároddal és nevetgélve húztad be magad után a lakásba. A vacsi már meg volt főzve, csak megmelegítetted, majd egymást etetve, és közben szépen lecsöpögtetve a terítőt, fogyasztottátok el a finom étket. Ezután következett egy közös fogmosás, majd egymás nyakon fröcskölése. Olykor óvodában érezted magad mellette, de nagyon örültél, hogy le tudta vetkőzni azt a komoly oldalát is, amit annyit látni a tv-ben. Ezután te kilökted őt a fürdőből, kellett némi idő a női dolgokra is. Mikor bementél a szobába, barátot épp a pólóját cserélte ki és háttal állt neked. Azaz csak szerette volna kicserélni. Odasuhantál némán hozzá, és megcsókoltad a hátát. A hideg is kirázta, és láttad rajta, hogy libabőrös lett. Nem voltatok együtt azóta az éjjel óta, és már nagyon érett benned, hogy ismét megtörténjen. Rajtad csak egy lenge hálóing volt, finoman kiemelve idomaidat. AJ megfordult, majd lágyan magához húzva rátapadt ajkaidra. A hátát karmolásztad, ő pedig karodat cirógatta. Csókotok szenvedélyes mégis gyengéd volt. A levegő egyre jobban felforrt körülöttetek. Ahogy ajkai érintették nyakadat, felsóhajtottál. Ő leheletével kényeztette pihe bőrödet. Kezei finoman megfogták a hálóinged alját, majd felfelé mozgatva szép lassan lekerült rólad a ruhadarab. Határozottan ért hozzád, oldaladat és hátadat simogatta. Lassan tért át hasadra, megcirógatta a köldököt, mire te behúztad a hasadat. Kicsit csikis volt, és belemosolyogtál a csókba. Ajkadba harapott. A vágy egyre égetőbben söpört végig a testeden. Akartad, hogy végre a lényegre térjen, de azt is élvezted, ahogy kínoz téged. Mellkasát simogatva csókolgattad a nyakát, miközben kezei hasadról kínzó lassúsággal haladtak felfelé. Tenyerébe véve melleidet felsóhajtottál és belefújtál a tarkójába. Játéka nagyon jó érzés volt. Szép lassan mindenre felkészültél. Soha nem találkoztál még ilyen gyengéd és figyelmes férfival. Óvatosan kicsatoltad az övét, majd benyúltál nadrágja alá. Ahogy végig húztad kezedet kidudorodó férfiasságán, ő sóhajtott fel. Lassan letoltad róla a nadrágot, de nem engedte meg, hogy ajkaidat elszakítsd az övétől. Egy alsóban álltatok egymással szemben az ágy mellett. Finoman karjaiba vett és lefektetett az ágyra. Befészkelte magát a lábaid közé és célba vette a nyakadat. Úgy érezted, egyre vadabbá válik, de már nagyon itt volt az ideje. Úgy akartad megszabadítani alsójától, mint akkor a nadrágjától, de valamiért nem hagyta és kajánul rád mosolygott. Tudtad, hogy kínozni akar, húzni az agyadat, de belementél a játékba. Nyakadat csókolta, míg oldaladat és melleidet simogatta. Fészkelődtél alatta, már nagyon kívántad. Egy óvatlan pillanatban rámarkoltál a gatyáján keresztül játékszerére, kicsalva belőle egy hangos nyögést. Elismerően mosolyodtál el. Érezted, hogy sokáig már ő sem bírja. Oldalra feküdt ki melléd, majd nagyon lassan húzta le rólad bugyidat. Hátára lökted, és ahogy felé másztál, lábaiddal hátrafelé letoltad róla a megmaradt ruhadarabját, közben szépen ráereszkedve csípőjére. Alfeledet dörgölve az ő kincséhez kínoztad most te őt. Sóhajtások és nyögések hagyták el ajkaitokat. Faltátok egymást, nagyon ki voltatok már éhezve. Hirtelen megfordított és abban a pillanatban, határozottan beléd hatolt. Kisebb sikítás hagyta el a szádat, míg ő felnyögött. Lassan mozgott benned, mégis minden lökéssel tökéletesen tudta, hogyan okozhat neked még több örömet. Mielőtt begyorsíthatott volna, te megint a hátára fektetted. Csípőddel kicsit gyorsabban mozogtál, közben mélyen a szemébe néztél. Karjaidat kiegyenesítve a feje mellett lovagoltál rajta. Láttad, hogy már ködös a tekintete az élvezettől, de te sem láttál már tisztán. Aztán egyszer csak felült, erősen magához szorított és nyakadra támadt. Szívogatta, harapdálta, míg te mély nyomokat hagytál a hátában. Közel voltatok már mindketten a beteljesüléshez, de ő még mindig nem gyorsított be. Visszafektetett maga alá és továbbra is csak húzta az agyad. Könyörögve néztél rá, iszonyúan égtél már a vágytól. Fokozatosan gyorsított a tempón, hamar meg is találva a gyenge pontodat. Nem bírtad tovább. Hátad megfeszült, kétségbe esetten kapaszkodtál a lepedőbe, és egy hangosabb sikoly kíséretében elélveztél. AJ néhány lökés után követett teljesen rád nehezedve. Érezted, ahogy forró nedve megtelít. Alig kaptál levegőt, csillagokat láttál és még remegtél is. Érezted, hogy ő is levegő után kapkod. Percekig feküdt még rajtad és benned. Mikor végül elszakadt tőled, melléd feküdt és szorosan magához húzott. Elgondolkodtál, hogy mennyi ilyen alkalmatok lehetett volna már, ha te nem szúrod el.
Innentől már semmi sem állhat az utatokba. Kiteljesedett a kapcsolatotok. Tudtad, hogy kemény hullámvölgy van előttetek, lesznek jó napok és kegyetlenek is. Tudtad, hogy rengeteg rajongóval kell majd megküzdened, és hogy olykor a fiúkkal is nehéz lesz kijönnöd. De már biztos voltál abban, hogy szereted, és hogy vele akarsz lenni, nem mással. Végre tudtad, ez az igazi érzés, ez a szerelem.

-Szeretlek!- mondtad mélyen szemébe nézve és mosolyogva.
-Én is téged!- válaszolta határozottan. Lehunytad szemed, kaptál még tőle egy jó éjt csókot, és karjaiba húzódva, arcodat mellkasába temetve merültél álomba.



Ami ezentúl rátok vár, az már viszont egy másik történet.........................................................................................

Dögös Nyuszooo-7

Vég és kezdet......................................................

-Leülhetek?- kérdezte egy magas úriember macska szemeket meresztve rád.
-Pe...persze- nyögted ki, miközben AJ már le is huppant melléd a padra.
-Valami baj van? A nyilvánvalótól eltekintve.
-Azt hittem a zaklatóm követ.
-A zaklatód? Mi történt ebben az elmúlt időszakban, te jó ég? Miről maradtunk le?- hallottad a hangján az őszinte meglepettséget.
-Valaki folyton ajándékokat küld nekem. Eleinte csak virágot vagy plüss állatot, de már van egy szőrös bilincsem és csipke fenérneműm is tőle. Név nélkül küldi és már többször éreztem úgy, mintha figyelnének vagy követnének.
-Úristen, nem szóltál a rendőrségnek?
-De igen, de amíg nem tesz valami erőszakosat, addig nem tehetnek semmit.
-Persze, várjuk meg, amíg bántani fog, hát ez kedves. Vigyázz magadra, hallod?!
-Ugyan minek? Mi értelme lenne még bármit is tennem?- sóhajtva nyögted ki a mondatokat. AJ arca elkomorodott. Kívántad, hogy bárcsak Hoon ülne melletted, de neki is nagyon örültél, legalább értesülsz felőlük.
-Hoon hogy van?- a hangod elcsuklott.
-Nem jól. Állandóan komor és nagyon maga alatt van. Ami azt illeti nem értjük, mi volt a baja a főnöknek, hiszen nem vagyunk már eltiltva a randizástól. Talán csak túl hirtelen kaptatok reflektorfényt.
-Ugyan AJ. Hiszen mi csak hétköznapi kislányok vagyunk, én ráadásul még külföldi is. Mi lesz, ha egyszer majd haza megyek és többé nem jövök vissza?
-Ezt tervezed? Hogy elmész és nem jössz vissza?
-Nem tudom. Fáj... nagyon fáj, hogy nem lehetek vele. De tovább kell lépnem, ha elhagyom, talán neki sem fog úgy fájni.
-Sosem bocsájtaná meg magának, ha elüldözne téged.
-De akkor mégis mit tegyek?- kétségbe voltál esve. Vágytál rá de rettegtél is a következményektől.
AJ is elgondolkodott. Alighanem még ő sem tudta, hogy oldhatnátok meg a dolgot.
-Tudod AJ... amikor először meghallottalak titeket, még csak ismerkedtem a műfajjal. Egy barátnőm küldött egy linket nekem, majd egyszerűen nem volt megállás. Annyira elvarázsoltatok. És ahogy néztem a mindenfajta show-itokat, hát én totálisan belétek szerettem. Annyira bolondok vagytok és mégis... olyan szeretetre méltók és úgy törődtök egymással és szeretitek egymást. Meg ahogy minket, rajongókat szerettek. Hihetetlenek vagytok. Miattatok vagyok itt. Azért jöttem ki, hogy legalább egyszer életemben láthassalak titeket. Aztán összefutottam Hoonnal. Jóformán szó szerint. Annyira szeretem. Olyan kis édes a mosolya és olyan bolond ő is. Megváltozott az életem miatta és miattatok. Fogalmam sincs, hogy most hogyan menjek tovább. El lettem tiltva azoktól, akiket a világon mindennél jobban szeretek. Ez annyira fáj. Vérzik a szívem és nem tehetek semmit sem, mert számomra a karrieretek a legfontosabb. Hiszen nektek az az élet. De, hogy hogyan felejtsem el Hoont... azt őszintén nem tudom. Valahogy... majd megpróbálom messziről figyelni és talán egyszer... talán majd egyszer meglát és rám mosolyog. Én nem kérek többet, csak hogy boldog legyen. Ahogy ti is. Ha arról fog szólni az életem, hogy messziről a sötétből drukkolok nektek, hát legyen. Értetek megteszem. Érte bármit. Amibe csak kerül én mindig itt leszek, és mindig szeretni foglak titeket.

AJ szemei csillogni kezdtek. Nem néztél rá. Az eget nézted, ahogy a csillagok úsznak a Hold fényében. Hallottad magad mögül, ahogy valaki feléd csoszog, de nem érdekelt. AJ felállt, meghajolt és szó nélkül ott hagyott. Jelenleg nem érdekelt, gondoltad biztosan azért, hogy ne sírjon előtted. A te könnyeid akadály nélkül gördültek le az arcodon. Fátyolosan láttad már csak, ahogy valaki leül melléd. Óvatosan maga felé fordította arcodat és letörölte a könnyeidet. Akkor láttad meg, hogy ki van veled szemben. Szemeid hatalmasra nyíltak és könnyeid még erőteljesebben kezdtek el záporozni. Hoon ült ott könnyes szemmel és mosolyogva. Ezek szerint hallotta minden szavadat. Meghatottad. Nem szólt egy szót sem, csak magához húzott és átkarolt. Olyan szorosan bújtál hozzá, ahogyan az csak lehetséges volt. Sírtál, ő pedig csitítgatott. Úgy húsz perccel később, mikor még mindig némán ültetek ott, de már nem sírva, édes hangján szólalt meg.
-Sétáljunk!- ami azt illeti ez inkább felszólítás volt, mint sem kérés. Felkeltetek és elindultatok. Összekulcsolta ujjaitokat és a város legzsúfoltabb része felé vette az irányt.
-Hoon, mit csinálsz?- kérdezted ijedten.
-Megmutatom, hogy nekem nem lehet megmondani, hogy kivel legyek együtt. A főnök kénytelen lesz elfogadni, hogy én márpedig veled randizok. Ennyi.
-De mi lesz a karriereddel?
-Ugyan már, nem meri megkockáztatni azt a "háborút" ami a kirúgásommal kitörhetne. Mindenki neki esne, és előbb utóbb talán még menesztenék is. Szóval... az enyém vagy és ez ellen nem tehetsz semmit sem.
-Na nem mintha szeretnék- nevettél fel, de a szíved hatalmasakat dobbant. A könnyeid megint kicsordultak, de most az örömtől. El sem akartad hinni, hogy mindez a nyuszi szájából jött. Az utcán sokan megnéztek titeket, még fényképek is készültek. Ő egy pillanatra sem engedett el. Kéz a kézben a főváros legforgalmasabb utcáján este, együtt, mosolygós pillantásokat vetve egymásra.
-Hallottam valami zaklatóról ott mögötted. Hogy is van ez?- kezdte a csevegést.
-Te mégis mióta álltál már ott? o.o Hihetetlen vagy.... de ha hallottad, minek kérdezed?- csipkelődtél.
-Ötleted sincs, hogy ki lehet az?
-Nem nincs. De ha meglátja, hogy veled vagyok, talán végre előbújik és végre lecsaphatok rá- erre felnevetett.
-Bátor vagy. Vagy vakmerő. Vagy kicsit ostoba.
-Te meg a kedvesség forrása.... De hát ha egyszer addig nem lehet mit tenni, amíg nem tesz valamit.
-Ez igaz. Sajnos a rajongóinkra sincs törvény. De ígérj meg nekem valamit!
-Persze, mit?
-Hogy nem teszed ki magadat felesleges veszélynek!!- hangja fenyegető volt. Megállt és a szemedbe nézett. Láttad a szemeiben a komolyságot.
-Megígérem, hogy megpróbálok nem bajba kerülni- mondtad te is komolyan. Felsóhajtott.
-Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani.- közben körétek gyűltek az emberek. Ki kérdően, ki gyűlölködve. Hoon nem teketóriázott, kezét arcodra tette, közelebb hajolt és megcsókolt. A tömeg felhördült. Majd átkarolt, rámosolygott az emberekre, és közölte:
-Igen, Ő az én barátnőm!- és indultatok is tovább. Te le voltál fagyva. Képtelen voltál bármit is reagálni. Nagyon késő volt már, ezért hazafelé vettétek az irányt. Bár nem akartál elbúcsúzni tőle még, mindazonáltal féltél az utcán már ilyenkor. Meg tudtad, hogy neki mindenképpen korán kell majd kelnie, és minél tovább vagy vele, annál kevesebbet alszik. Mikor megérkeztetek és mindig csak éppenhogy tértél magadhoz. Hozzá bújtál, hogy érezhesd illatát, bőre bársonyosságát. Szorosan ölelt perceken át. Mikor elengedted, oldalra kaptad a fejed. Hallottál valamit, ami azonnal nyugtalanná tett. Mikor megláttál egy csapat részeg fickót törött üvegekkel a kezükben, nagyon megijedtél. Fogtad Hoon-t a pólójánál fogva, és behúztad az ajtón. A lakás nem a tied, csak itt alszol, ha nem tudsz visszamenni a kollégiumba. De ha jól tudtad, ma nincs itt a lakás gazdája, éjszakai műszakban dolgozik ma. Szóra sem méltattad a hitetlenkedő nyuszit. Nem értette mi bajod van, tud ő magára vigyázni. Tudat alatt talán még örültél is annak a csürhének, hiszen így még mindig vele lehetsz. Mikor felértetek és behúztad a belső ajtón is, jól rázártál minden lakatot megakadályozva így a be- és kijutást is. Hoon még mindig tágra nyílt szemekkel pislogott rád.
-Nem engedlek úgy haza, hogy nem tudom, minden rendben lesz-e!- parancsoltál rá, mint valami kis kutyára. Ő csak úgy nézett rád, láthatóan nagyon meglepted.
-De... nekem holnap korán van dolgom és aludnom kell.
-Alszol velem. Ellenvetés?- csípőre tetted a kezed és átváltottál kacér módba. Kicsit megnyugodtál és úgy döntöttél, úgy teszel, mintha nem lenne holnap, csak ma. A göndörke megnyikkanni sem tudott, de elpirulni már annál inkább. Felnevettél.
-Gyere velem!- fogtad meg a kezét és vezetted be a szobádba. Fogtad a pizsid, és kimentél a mosdóba. Átöltöztél, felfrissítetted magad majd visszamentél. Hoon az ágyadon ült török ülésben és még mindig meglepett arccal nézett rád.
-Miért vagy így meglepve? El vagyok tiltva tőled, gondoltad, hogy csak úgy hagylak lelépni? Ez után kemény időszak jön, hadd legyek veled, amíg még nyugi van- a hangod kérlelőbe ment át. A fiú arca megenyhült. Elmosolyodott. Végre megértette, hogy mi játszódik le benned. Odamentél hozzá, leültél vele szemben, és csak nézted. Az ablakodon a Hold pont megvilágította az arcát. Nagyot nyeltél. Ő ezen kuncogni kezdett. Válaszul beleöklöztél a vállába. Ő megfogott téged és eldöntött. Elfeküdtetek. Betakargatta magatokat majd szorosan átkarolt. Oda bújtál hozzá, arcodat a mellkasába fúrtad. Érezted a szívét, ahogy gyorsan ver. Minden álmod vált valóra, ahogy az karjaiban alhattál el. Érezted még, hogy nyom egy csókot a buksidra, majd mély álomba merültél. Azt álmodtad, hogy rámászol. Riadtan ültél fel hirtelen, majd megnyugodva konstatáltad, hogy csak álmodtad. Ahogy ránéztél békésen szuszogó arcára, elszorult a torkod. Innentől kezdve komolyan háború lesz. Háború a főnökkel, háború a rajongókkal. Mindketten sérülni fogtok, bár tudtad, hogy ez számodra megéri, féltél attól, hogy ez őt mennyire fogja megviselni. Ahogy ott feküdt azokkal az izmos karjaival nagyon elgyengültél. Régóta voltál már kíváncsi rá, hogy vajon átéred-e a kezeiddel az ő karját. Mármint, hogy marokra tudod-e fogni. Elkezdtél vele játszani. Elképedtél rajta. Hogy a fenébe lehet valaki ennyire izmos? Aztán a pólója nyakát kezdted el méregetni. Óvatosan elhúztad a mellkasától és megpróbáltál bekukucskálni. Megmoccant. Te ijedten húzódtál vissza és tettél úgy, mintha aludnál. De nem ébredt fel, csak mocorgott kicsit. Aztán az ajkait piszkáltad ujjaiddal. Mint egy ovis, úgy érezted magadat. Végül közelebb hajoltál, hogy jobban megvizsgálhasd a pilláit.
-Jól szórakozol?- kérdezte csukott szemmel. Felsikítva ez ijedtségtől ugrottál meg, minek eredményeképp lezúgtál az ágyról. Ő rád nézett és hangosan felnevetett. Bosszúból visszamásztál és próbáltad megcsikizni. De csalódnod kellett, nem volt csikis. Aljasul nézett rád majd megfogta a kezeidet. Egy kézben tartva a te két szép kis kacsódat kezdett el megcsikizni ő téged. Visítottál már, vergődtél jobbra-balra. Hoon már majd megszakadt a nevetéstől te meg a sírástól. Hanyatt feküdtél, amikor ő egyszer csak feléd hajolt. Végig simította az arcod és elengedte a kezeidet. Lágyan megpuszilta ajkaidat, majd rád feküdt. Teljes súlyával rád nehezedett. Tudtad, hogy ezzel is csak szívatni akar, de ő volt az erősebb. Aztán gondoltál egyet és beleharaptál a fülcimpájába. Most ő ugrott akkorát, hogy az ágy másik végénél beverte a fejét a falba.
-Na így cukkolj ezentúl- mondtad elégtétellel, mire ő szúrósan nézett rád. Kimásztál az ágyból, majd közölve, hogy készítesz reggelit, otthagytad a fejét simogató kis nyuszit. Pár perc múlva csatlakozott hozzád. Készítettél neki egy finom rántottát, majd szépen megetetted. Korán volt még, de már nem volt kedvetek aludni. Az idilli pillanatot Hoon telefonjának megcsörrenése szakította meg...................................................................................

Két lélek találkozása...-10 (+18)

Itt a vége, fuss el véle…

A következő két hónap nagyon lassan telt. Kevinnek sok fájdalmas és gyötrelmes próbálkozásba telt, míg újra lábra tudott állni. A gerinc sérülése miatt nagyon óvatosnak kellett lennie. Gyógytornára és fizikoterápiára kellett járnia, amit meg kell hagyni, hogy ki nem állhatott. Keményen megdolgoztatták, és bár tudta, hogy ez így helyes, akkor is igencsak cifra káromkodási szótárat fejlesztett ki magának. Ez az időszak Eli számára is lehetetlenül hosszú volt. Mardosta a félelem, hogy esetleg valami nem jön rendbe, félt, hogy nem lesz köztük minden olyan, mint régen, fél attól, hogy esetleg újra megbántja barátját. Kevint két hét múlva engedték csak ki a kórházból.  A gyomra miatt speciális diétán volt, és rengeteget nyafogott miatta. Az idősebb mindent megtett, hogy tökéletes ételeket főzzön szerelmének, mit a fiú szülei ámulva-csodálva figyeltek. Ennek ellenére a fiatalabb állandóan panaszkodott.

Lassan eljött a vizsgaidőszak is, és mivel a kisebb addig ütlegelte az idősebbet, amíg az el nem ment tanulni, így az újra szöszi galamb egyre kevesebb időt lehetett kedvesével. Lefárasztotta a sok tanulás, a vizsgadrukk, a folyamatos kínlódás a bűntudat miatt. Igen, még mindig bűntudata volt. Tudta. hogy Kevin nem haragszik rá, még a szülei is szeretik őt, de akkor is az ő hibája. Néhány nappal az után, hogy a fiú felébredt az altatásból Eli megkereste azt a lányt. Miután kérdőre vonta, nagyjából az egész iskola előtt küldte el melegebb éghajlatra. Hihetetlenül mérges volt és jogosan. Elmondta neki, hogy Kevin konkrétan meghalt a kis akciója miatt, és az ő ellenségének köszönhető, hogy mégis életben maradt. Még ő maga sem hitte el, hogy egy rivális megmentheti azt, akit szeret, de belátta, hogy igaza volt. Akármennyire is utálják egymást, ezt ő is megtette volna érte, hiszen soha nem kívánták a másik halálát. Egyszerűen csak jó érzés verekedni, de ennyi, nem több. És az óta ismételten meg is történnek ezek a kis balhék. Persze a győzelmi felállás nem változott, még mindig Eli verte el őket állandóan. Bár megeshet, hogy kapott egy-néhány pofont ő is, de ami azt illeti, még jól is esett neki. Ha úgy ment be a kórházba, hogy az arcán egy kék monokli tetszelgett, Kevin nagyon leszidta. Eli imádta a mérges kis pöszét, olyankor mindig csak mosolygott rajta, aminek hatására a fiatalabb még inkább kiakadt. A szülők többnyire jót nevettek az ilyen helyzeteken és már-már azon gondolkodtak, hogy a szöszi szándékosan hagyja magát megveretni.

Időközben egy váratlan meglepetés is érkezett. Kiseop a szoba ajtajában tűnt csak úgy fel egyik nap. Kevin majdnem kiugrott az ágyból a többiek nagy ijedtségére. A szöszi örült, hogy végre megismerheti a vöröskét. Nagyon jól kijöttek így hárman. Kiseop megígérte, hogy ott marad egy darabig, mert neki már nyári szünet van. Eli ezen csak morogni tudott, hogy bezzeg ő meg még megszakad ebben a melegben, hogy tanulnia kell. De legalább azon időre sem maradt egyedül kedvese. A beteg kölyök folyton beszélt és mesélt a még nála is fiatalabb társának, be nem állt a szája. A vörös is elmesélte, hogy egyre sikeresebb a színpadon, mint táncos. Kevin szülei meg voltak rökönyödve, de jó értelemben, hogy fiuk ilyen szinten képes volt feloldódni. Még azon sem voltak meglepődve, hogy barátnő helyett egy baráttal találkoztak, sőt, talán még jobban is örültek neki, miután látták milyen kis szerelmes az a kettő. Nagyon boldogan telt el az a két hónap ahhoz képest, hogy közben mennyi fájdalom és kínlódás járta át a sérültet. A kiengedése után a szüleihez költözött, akik kivettek egy lakást a kórháztól nem messze. Speciális matrac kellett neki a gerince miatt, és minden nap gyógytornára és fizikoterápiára kellett mennie. A járás nagyon nehezére esett a szegénynek, de az, hogy Eli ilyen erős, most nagy hasznot hozott neki, hiszen egyedül is elbírta a fiút. Nagyon hosszú és nehéz időszak volt. Mivel nyárra a koleszt bezárták, így a két barát beköltözött Kevin lakásába arra az időre. Legalább tisztán tartották azt a kis fészket is.

A szülők és Kiseop egészen szeptember elejéig maradtak a városban. Nagyon sok kellemes napot, és estét töltöttek mind együtt. Kevin bár keményen dolgozott, minden kisírt könnycsepp megérte. Augusztus végére már könnyedén tudott járni, sőt, lassabb és könnyebb tánclépéseket is megtehetett már. A gyomra miatt még nem ehetett akármit, de egyre több mindent engedtek meg neki. Ennek kifejezetten örült is, mert már nagyon unta a nyúltápot. Akármilyen finoman is főzött az idősebb, akkor is nyúltápnak nevezte az ételt. Eli sokszor sértődött képet vágott rá, amiért mindig egy nagy cuppanós puszit kapott kiengesztelésül. Így még szép, hogy mindig megsértődött, megérte bedurcizni. A fiatalabb is tudta, hogy kedvese direkt provokálja ki a puszikat, de szívesen adta őket. Sőt, adott volna még, de a szülei jelenlétében azért nem akarta túlzásba vinni a dolgokat. Azonban nem csak ő kapott ilyen kivételes bánásmódot, így egyenesen égette a féltékenység, amikor Kiseop egy kicsit túl közel került az ő kedveséhez. Sokszor ültek összebújva, amikor Kevinnek valami fájt, vagy adtak egymásnak hasonlóan cuppanós puszikat, mint a középső az idősebbnek. A szöszi nem is sejtette, hogy a vörös szándékosan provokálja, hogy még jobban elmélyítse a kettő szerelmét. Persze, ezt a beteg sem gondolta volna, de neki is nagyon tetszett, hogy kedvese így irigykedik. A kapcsolatuk egyre szorosabbá vált. A baleset egyszer majd, talán nem is olyan sokára, csak egy rossz emlék marad. Ezt remélték legalább is.

Az ősz beköszöntével ismételten koptatták az iskolapadot. Vagyis Kevin a zongorát, Eli jobb esetben a boksz zsákot. A szülők és Kiseop is hazamentek, de megígérték, hogy gyakran jönnek majd látogatóba. A pár pedig összeköltözött a fiatalabb otthonába. Ez nem is volt kérdés egy percig sem. Az első egy-két hét egész nyugiban telt. Bár kezdett egyre kézzel foghatóbbá válni kettőjük között a feszültség. Minden éjjel együtt aludtak, és sokszor küzdöttek heves csók csatákat, de valahogy sosem mondták ki a dolgokat. Az új félév kezdetével érkezett Eli csapatába néhány cserediák. Tipikus divat sznobok voltak, s mivel a fiú nem tűri ezt a stílust, kimondottan gyorsan került velük összetűzésbe. Állandóan puffogott és nyafogott miattuk, szegény fiatalabb meg hiába akarta nyugtatni, nem volt sok sikere. Egyik nap Eli csak úgy beviharzott az ajtón, futólag megölelte a kisebbet, majd felkapott egy törülközőt és elvonult zuhanyozni. Ahogy beállt a hideg víz alá felszisszent. Az egyik idióta hátba vágta egy fakarddal. Nem szándékosan, egyszerűen csak ostoba volt és nem úgy használta az eszközöket, mint ahogy azokat kellett volna. Ezzel cefetül felhúzták az idősebbet, akinek nagyon komolyan latba kellett vetnie minden önuralmát, hogy ne verje péppé azt a gyereket. A hátán szépen látszott is a kék folt. Ahogy hozzáért a hideg víz, egyre jobban égett. Eli még párszor bele is ütötte az öklét a csempébe. Nagyon ideges volt. Emellé társult a mindezidáig visszafogott vágyakozás a párja felé. Már nagyon vágyott rá, de rettegett attól, hogy valahogy megsérül. Hiszen a gerincének egy rossz mozdulat is elég, és ezt a szöszi nem merte kockáztatni. A másik pedig az, hogy fiúval még soha nem volt együtt, Kevin meg alighanem még semmilyen formában sem volt együtt se fiúval se lánnyal. Így ő maga sem volt biztos benne, hogy igazából mit is kéne tennie. De elfojtotta magában a vágyat, a fiú épsége és egészsége sokkal fontosabb volt számára. Miután már vacogott a hideg víz miatt, elzárta és kilépett. Maga köré tekert egy türcsit és csak gondolkozott. Bámulta a padlót, valahogy nem akart kimenni a fürdőből. Észre sem vette, hogy az ajtó időközben kinyílt, majd újra becsukódott. Hirtelen forró ujjbegyeket érzett meg a tarkóján. Kirázta a hideg és ledermedt. Mozdulni sem bírt, felfogni sem bírta, hogy mi történik. Az ujjbegyek végig simították a gerincét, majd ismét a tarkójára tévedtek. Újabb hidegrázás következett, mikor még több ujjbegy indult kincskeresésre a szöszi egész hátán. A fiú nagyot sóhajtott, majd lassan megfordult. Egy csillogó szemű Kevinnel találta szemben magát, kinek arcáról sütött a vágy. Csak egy szál alsónadrág volt rajta. Mikor ezt az idősebb felfogta megnyalta a száját. Erre persze a vágyakozó tekintet még kihívóbb lett. Az ujjbegyek most a galamb mellkasát szántották fel, mire amaz rátapasztotta ajkait a fiatalabbéra. Nyelvük heves szenvedéllyel küzdött egymással. Eli nem bírta tovább, elvesztette az önuralmát. Kezeinek szabad utat adott, így a kisebb testének minden apró kis szegletét végig simította. Mikor a lényeghez ért, egy pillanatra megdöbbent. Olyan kis törékeny fiú, vékony és semmi izom nincs rajta, de ott lent, valahogy mégis… Eli elfogadta, hogy innentől nincs vissza út, férfivá kell avatnia kedvesét. Kevin pedig nem tétovázott. Visszatolta a szöszit a zuhany alá, és megnyitotta a vizet. Egy pillanatra megugrott, majd azonnal melegebbre állította a hőmérsékletet. Dobott még egy szúrós pillantást a másiknak, sugallva, hogy ez nem egészséges, de már vissza is tapadt az ajkaira. Az a néhány lépés alatt, míg visszaértek a kabinba, a galamb elhagyta a törülközőjét. A helyett már a kisebb keze vette kezelésbe a dolgokat. A sóhajtozások felváltva hagyták el mindkettejük ajkait, többnyire belesóhajtva a csókjukba. Valamilyen úton –módon, sőt, felettébb profi módon került le az alsó Kevinről. Mindketten Ádám-kosztümben álltak a langyos víz alatt, ami pont jól esett a felhevült testüknek. Érezhető volt, hogy kicsit tartózkodnak mind a ketten, nem tudják hogyan tovább. De azt is érezték, hogy akarják, de nagyon. Ez odalent már kézzel fogható volt. Kevin tett egy merész előrelépést, és közelebb, illetve lábujjhegyre állva épp a galamb kistestvére felé állt. Eli nekinyomta a falnak a kisebbet, majd a lábait a dereka köré csavarva kissé feljebb emelte. Belenézett a szemébe jó mélyen. Az, hogy vizesek voltak, sokat segített, vízben mindig könnyebb. Az idősebb lecsúsztatta a kezét a kisebb fenekébe markolva, majd becsúsztatta egyik ujját a nyíláson. A fiatalabb felszisszent, de a szeméből egy pillanatra sem tűntek el a vágy szikrái. Az egyik ujjat hirtelen követte egy másik, majd egy harmadik. Most Kevin már összeszorította a szemeit, de pár pillanat múlva egy bíztató pillantást vetett az idősebbre. Tudta, hogy fájni fog az elején, de akarta. Majd megszokja és a végén élvezni fogja. Már egy ideje csak ez járt a fejében, hogy itt az ideje átlépni ezt a határt. Tudta, hogy a másik félti, és csak óvni akarja, de nem óvhatja örökké. Egy hangos kiáltás hagyta el a száját abban a pillanatban, ahogy Eli behatolt. Az idősebb pár pillanatig nem mozdult, várta, hogy Kevin szemeibe visszatérjen a vágy. Mikor a fiatalabb éhesen kapott az idősebb ajkai után, amaz enyhén mozogni kezdett benne. Nem akarta, hogy hirtelen fájdalmat okozzon, így fokozatosan gyorsított a tempón. Kevin még fel-felsziszegett olykor, de a nyögések kezdték átvenni az irányítást. Az idősebb is már szenvedett… Jó értelemben. Eli tudta, hogy elég nagy méretekkel van megáldva, és a tény, hogy ilyen szűk a párja popója, megtöbbszörözte a gyönyör érzetét. Alig bírta tartani a dolgot, márpedig addig nem fog elmenni, míg a párja ebben meg nem előzi. Próbált mindig kicsit más szögben mozogni, hogy megkeresse a kisebb érzékeny pontját, amit jó néhány lökés után meg is talált. Kevin hangosan nyögött fel, ahogy kedvese eltalálta azt az egy idegcsomót. A mozgás közben persze az ő „fegyvere” is lüktetni kezdett, egyre közeledett a csúcs felé. Zihálva kapkodtak mind a ketten levegő után. Eli begyorsított és csak arra az egy pontra játszott rá- meglehetősen nagy sikerrel. Egy majdnem-sikoly hagyta el Kevin ajkait, ahogy vágyai beteljesültek. Az idősebb pár lökés után követte párját és megtelítette forró nedvével. Beteljesültek vágyaik, végre megtört a jég.

-Szeretlek!- mondta határozottan a szöszi.

-Én is téged! Mindennél jobban!- felelte a másik.

 Az akció befejeztével még álltak ott a víz alatt pár percig, próbálták kifújni magukat. Azonban a kisebb nem bírt megállni a saját lábán, remegett a gyönyör utó érzetétől. Az idősebb, aki szintén alig bírta el magát és társát, nagy nehezen elzárta a vizet, majd becipelte kedvesét a hálószobába. Lefektette, befeküdt mellé, és jól bebugyolálta magukat a meleg takaróba. Egymással szemben feküdtek és egymás arcát simogatták.

-Holnap én teszem ezt meg veled- suttogta a kisebb.

-Na arra várhatsz, ebben a kapcsolatban te vagy a lány- Eli ezt határozottan állította.

-Fogadjunk cicuska?

-Cicuska? Te meghibbantál… de akkor sem kapod meg a hátsómat.

-Majd meglátjuk!- kuncogott egy jót, majd megcsókolta szerelmét és karjaiban merült mély álomba.

Összebújva, egymás mellett, immáron igazi párként feküdtek közös ágyukban.

VÉGE

Csííííííz-6

Romantika és rejtély..........

Az egész éjjeled álmatlansággal telt. Olyan nagyon vágyakoztál már arra, hogy megcsörrenjen az ébresztőd, hogy a végén inkább ki sem vártad, és felkeltél. Valamikor hajnal hat táján szedted rendbe magad. Mivel az egész esküvő kora délután kezdődött, így annyira nem is voltál korán, hiszen még az arát is fel kell készíteni. Te elhagytad a lakást, és mentorod barátainak adtad a kilincset, akik őt jöttek el felkészíteni. Ahogy odaértél barátnődhöz, a többi koszorúslány már ott volt. Sejtetted, hogy a két nappal ezelőtti lánybúcsú óta nem mentek haza. De már nem voltak mosott rongyok mentségükre legyen szólva. Az ara ruhája hófehér habos-babos fodros volt egy hatalmas fátyollal megspékelve. Eme gyönyörű kiegészítőt a mennyasszony bátyjának két kislánya fogja majd tartani az oltár felé menet. Ők is megérkeztek nem sokkal utánad. Egyre nagyobb lett a zsivaj a kis lakásban. Mindenki ezerrel készülődött. A ti ruhátok homokszínű és flitteres volt. Nagyon tetszett neked, és kész királynőnek érezted benne magadat. Már a készülődés közben sokat fotózgattál, hiszen a fotós szerepét még mindig te töltötted be. A tengerpartra menet, mert, hogy az esküvő ott volt, már nagyon-nagyon izgatott voltál. Ugyanez volt elmondható mindenki másról is. A part azon része virágszirmokkal volt beterítve, a napernyők vidám színekben pompáztak és felállítottak egy koktél bárt is, illetve egy vonós négyes szolgált a zenekar céljául. Nagyon megadták a módját az eseménynek, de ez nagyrészt a házasulandók szüleinek volt köszönhető. Míg a vőlegény a húga, addig a mennyasszonyt az édesapja kísérte oltár elé. A kishúggal te csupán egyszer találkoztál csak, közel tizenöt év van a két testvér között, ő még otthon él. A pap gyönyörű beszédet mondott az örök szerelemről, a felelősségről, a boldogságról. Észrevetted, hogy lényegében az egész násznép már a zsebkendőit markolgatja. Te sem álltál messze attól, hogy elsírd magad. Az eskütételnél nálad is elszakadt a cérna. Annyira szépen beszéltek arról, hogy mennyire szeretik egymást, és, hogy ez örökké tart, történjen bármi. Az ö szavaik után még te is elhitted, hogy az örök szerelem már pedig lehetséges. A homok alattatok el lett gyalulva, így adva egy kényelmesebb talajt a tánchoz is. Az első tánc a mennyasszonyé és édesapjáé volt. Ez után már egyre többen csatlakoztak a parkett ördögeihez. Te folyamatosan járkáltál az emberek között és fotózgattál. Olykor-olykor valaki a násznép közül elkérte a gépet, téged pedig felkértek táncolni. Táncoltál mentoroddal is, aki ismételten elmondta, hogy mennyire hálás, hogy hajlandó vagy dolgozni ezen a szép napon, és, hogy mennyire örül neki, hogy itt vagy, és addig maradsz nála, ameddig csak akarsz. A mai napon mindenki meg volt hatva és mindenkire rájött az őszinteségi roham. Olyanokkal is táncoltál, akikről gőzöd sem volt, hogy kicsodák, mégis meghallgattad őket. Volt egy-két érdekes történet is a sok halandzsa között, főleg az idősebbek részéről. Leültél egy alkalommal egy asztalhoz iszogatni, majd melléd ült feltehetően valaki nagypapája, és hihetetlenebbnél hihetetlenebb meséket mondott neked. Eleinte neked, aztán a gyermekek is körbe ülték az öreget, és tátott szájjal hallgatták. Tudtad, hogy a fele sem igaz a történeteknek, de az öreg értett a meséléshez. Nagyon jó hangulatod volt. Igazából vissza sem nézted a képeket, amiket készítettél, meg, amit mások készítettek, mikor elkérték a gépet. Készült néhány beállított kép is, csak, hogy a portfólió is meglegyen, de a többség pillanatkép lett. Az este nagyon jól telt. Olyan éjfél körül arra lettél figyelmes, hogy a friss házasok bizony-bizony leléptek. Útnak indultak nászútjukra. Azonban ez senkit sem gátolt meg abban, hogy hajnalig húzza a bulit. Öt óra felé járhatott, mikor a zenekar leállt, és közölték, hogy ők eddig maradhattak csak, menniük kell. Tudtad, hogy ötig lettek kifizetve, így nem ért meglepetésként. Az esküvő szervezője biztosított mindenkit, hogy nincs szükség rend rakásra, erre meg van a saját kis csapata. Felajánlották neked, hogy haza visznek többen is, de úgy érezted, hogy ha most beülnél egy autóba, lehet vissza köszönne a vacsora. Így inkább a parton sétálva indultál haza. Most tíz napig teljes mértékben tied a lakás. Örültél is neki felettébb. Kicsit imbolyogva indultál meg, és nem siettél. Levetted szandálod, és kicsit beljebb mentél a parttól, hogy lábaidat áztathassa a hideg tenger.

Egyszer csak rád jött a szívroham közeli állapot. Merengve nézted a napfelkeltét, mikor megcsörrent a telefonod és visszarángatott a valóságba. Kaptál egy smst, méghozzá attól a fiútól, akitől a szíved mindig hevesebben vert. Elméletileg akár barátodnak is hívhatod, de még nem egészen voltál biztos benne, mint jelent egy Idollal járni. Csábító ,mégis kicsit ijesztő. Megnyitottad az üzenetet.

„Szia! Remélem nem haragszol, ha felébresztelek, de nem lenne kedved egy hajnali sétához a tenger parton?”

Megrökönyödtél és gyorsan körbe néztél, hogy esetleg figyel-e téged, vagy honnan tudja, hogy itt vagy. Majd gyorsan betájoltad magad és megírtad neki, hogy pont lent vagy a parton. Visszaírt, hogy tíz perc, és már itt is van. Visszarévedtél a napfelkeltébe, igyekeztél minél kevésbé számolni azt a tíz percet. A szellő időközben simogatni kezdte arcodat. Nem volt túl meleg, de hűvös sem. Pont jó idő volt. Egy kicsit még mindig forgott veled a világ, mindenképpen jót fog tenni a további séta. Nem sokára érezted, hogy valaki figyel. Odanéztél, és egy ámuldozó Kiseopot láttál magad előtt.

-Szia… öhm… uh…á… nos… gyönyörű vagy!- bukott ki belőle nagy nehezen. Elpirultál és lesütötted a szemedet, nem bírtad állni azon fenséges barna szemek pásztázó gyilkolását.

-Köszönöm. Egy esküvőn voltam, de túl sokat ittam, és így inkább még sétálnék egy kicsit.

Bólintott, és míg te a víz áztatta homokban, ő a szárazon haladt, de nem kellett neki egy perc és már meg is fogta a kezedet. Kedvesen kikérdezett, hogy kinek az esküvőjén voltál, milyen volt és hogy mit ittál. Utóbbit egy kicsit aljasan, mire te, amint egy hullám elérte a lábadat, le is fröcskölted. Nevetett rajtad, de nem akarta vissza adni, nehogy tönkre menjen a már így is kicsit ázott ruhád. Ő pedig elmesélte, hogy nemsokára forgatás és dalfelvevés következik, és jó néhány napig nem lesz elérhető. Emiatt akart veled most még találkozni. Nagyon boldog voltál, hogy ismételten randizhatsz vele. Még ha csak egy ilyen rövid időre is. Ahogy sétáltatok hirtelen észrevettél valami kis mozgást a víz felől. Megálltál és arra fordultál.

-Lehet, hogy delfin volt?

-Megeshet…- mondta a fiú, majd mögéd állt és átkarolta a derekadat. Te összekulcsoltad ujjaitokat, és csak álltatok ott a távolba révedve. Élvezted, ahogy magad körül érzed a karjait, annyira megnyugtató és békés volt. Egy idő után úgy döntöttél, szeretnél belebújni a vállába, így megfordultál és már fúrtad is az arcodat. Ő kuncogott egyet, de szorosan átölelt. Ismét így álltatok egy jó darabig, eszed ágában sem volt számolni az időt, sőt azt kívántad, bár csak sosem múlna el ez a pillanat. Mikor végül kihámozta magát a karodból, majdnem csalódott voltál, de ez az érzés bizony hamar elillant. Még fel sem fogtad, hogy elengedett, mikor megérezted puha és édes ajkait a tiéiden. Lágy és gyengéd csókot adott neked, melyet szívesen viszonoztál is. Játszottatok egymás ajkaival, de nem vadultatok be. Határozottan élvezted, hogy ő nem az az erőszakos típus, és meg adja a módját a csatának is. Végül te törted meg a jeget, és finoman végig nyaltad alsó ajkait. Azt hitted, megadja a zöld utat, de tévedtél, mert ő akart irányítani, így ő vette célba nyelvedet. Nem tiltakoztál, heves csókban forrtatok össze. Nem volt vad még mindig, bár csatáztak nyelveitek, még így is gyengéd maradt a csók. Tetszett, hogy ennyire oda figyel rád. Karjait szorosan összefonta a derekat körül, míg te az ő nyaka körül. Pár perc után szakadtál el ajkaitól, és nyomtál egy cuppanós puszit orcájára, majd ismét hozzá bújtál. Ő nevetett, hiszen érezte, hogy egyre jobb kedved van. Nagy nehezen elszaladtatok egymástól és indultatok tovább, de még mindig kézen fogva. Jó hangulatban trécseltetek, nagyon élveztél vele minden egyes megáldott pillanatot. Még mindig nem bírtad elhinni, hogy komolyan vele vagy.

-Öhm… Kiseop-shi, kérdezhetek valamit?

-Hát hogyne. Mondjad, mi nyomja lelkedet?

-Szóval… akkor most… nos… hát… akkor… mi is van most köztünk?- alig bírtad kinyögni. Ő rád mosolygott. Féltél egy kicsit a választól, de hál istennek alaptalanul.

-Mondd csak, lennél a barátnőm?-

-Komolyan? Én? A te barátnőd? Persze! Örömmel! De ez mit jelent pontosan? Tekintve, hogy Idol vagy…- magadat is meglepted, hogy milyen összeszedett vagy. Ahelyett, hogy egyből a nyakába ugrottál volna, ezzel megelőztél egy esetleges pofára esést.

-Szerintem még nem kéne nyilvánosságra hozni. Így… lennél a titkos barátnőm?

-Ha randizhatok veled máskor is így, akkor igen ^^- mondtad mosolyogva. Ő is kuncogott, de bólintott.

-Az emberek hamar felfigyelnek ránk, óvatosnak kell lennünk. Nem akarom, hogy egyből letámadjanak. A rajongók veszélyesek is lehetnek. De remélem nem lesz gond. Majd a napokban megbeszélem a többiekkel is, elvégre joguk van tudni- érezhető volt, hogy egy kicsit fél a dologtól. De bátorítóan rászorítottál kezére, melytől egyből elmosolyodott. Most, hogy ezt megbeszéltétek, kicsit nyugodtabban mentetek tovább. Mikor haza értetek, ismét a karjaiba zárt. Te adtál neki egy forró búcsúcsókot, majd besétáltál az ajtón. Ott még nem tartotok, hogy be is hívd, és amúgy is mennie kellett már.

Beestél ruhástól az ágyba, és azon nyomban el is aludtál. Nem álmodtál semmit, az éjszakázás és az alkohol meghozta gyümölcsét. Majdnem este lett már, mire felébredtél. Jobb dolgod híján neki estél kiválogatni a tegnapi képeket. Meg voltál áldva vele, lévén, hogy nem csak te fotóztál. Elég sokat ki is töröltél, teljesen használhatatlanok voltak. Azonban volt valami, ami felkeltette az érdeklődésedet. Több képen is a háttérben felfedeztél egy fiatalembert. A násznép nagy részét nem ismerted, így az nem lepett meg, hogy nem emlékszel a srácra. Az viszont már igen, hogy ő volt az egyetlen, akinek az arcáról nem a boldogság tükröződött. Nézegetted még a képeket, majd felfedeztél még valamit. Néhány fotón a mennyasszony társaságában volt az úriember, de mind a kettőn látszott, hogy nem kifejezetten boldogok. Talán ezért lépett le a pár olyan hamar? Mintha veszekedtek volna, legalább is összeszólalkoztak, de látható volt, hogy ezt rajtuk kívül senki sem vette észre. A fotók sem róluk készültek, csak épp benne voltak. Kiválasztottál egy képet, amin jól látszik az arca, kivágtad és elküldted minden ismerősödnek, aki ott volt az este.  A legfurcsább az egészben az volt, hogy másnap délutánig, aki visszaírt, mind azt írta, hogy nem ismeri. Nem találtál egy olyan embert sem, aki tudta volna, hogy ki ő. Nagyon furcsa volt a helyzet, úgy döntöttél neki állsz, és kideríted, hogy pontosan mi van a függöny mögött.

Két lélek találkozása...-8-9

Eli

Hajnalban csörrent meg a fiú ébresztője. Ijedten kapott utána, hogy lenémítsa telefonját, minek következtében sikeresen le is verte az éjjeli szekrényről. Egy rövidebb, de annál cifrább szitkozódás után, alig menekülve meg az ágyból kizúgástól nagy nehezen kievickélt a takaró alól. Kíváncsian leste a fiatalabbat, de úgy tűnt, Kevint a legkevésbé sem hatotta meg az idősebb ügyetlenkedési akciója. Mikor Eli kivánszorgott a konyhába és feltette a kávét, elgondolkodott, hogy egyáltalán miért is kellett neki ilyen korán kelnie. Persze fél perces agyalás után rájött, hogy a mai edzés korán kezdődik, mert napközben nyílt nap lesz az Akadémián. A reggeli eszencia, azaz kávé után már egy kicsit tisztább fejjel ment vissza a szobába. Összepakolta a dolgait, majd tett egy nem meglepően sikertelen próbálkozást a kisebb észhez térítésére. Miután konstatálta, hogy Kevin lehetetlen ideje előtt felverni, kitett neki egy cetlit a konyhai asztalra. Nem volt túl nagy figyelemmel arra, hogy csendben legyen, hiszen bizonyított, hogy nem kell attól tartania, hogy bárkit is felébreszt a lakásban- önmagán kívül. Ahogy kilépett a lakásból az agya már is működésnek lendült. Pörgött, zakatolt, tekergett, az egész világ forgott a fiúval. A lelke háborgott, a szíve össze-vissza vert. Egy szó, mint száz, zaklatott volt. Felrémlettek előtte az előző esti történések, a csók illetve csókok, a vallomás, az ő határozatlansága, és a vágyai is egyben. Nem igazán tudta helyre tenni a dolgokat. Rengeteg gondolat cikázott a fejében.

„Te jó ég, mi a fene történt velem. Amióta az eszemet tudom, a lányokat szeretem. Erre meg tessék, itt egy fiú és… és mi? Esküszöm, nem tudom. Eli, gondolkozz, érezned kell! Mindig is kedveltem, annyira kis törékeny és édes fiúcska. Olyan jó volt érezni, hogy függ tőlem, hogy szüksége van rám, és nekem is szükségem volt és van is rá. Miért változtak meg a dolgok? Mikor mélyültek el ezek az érzések? Lehet, hogy tényleg szeretem? Talán azért nem voltam még soha szerelmes azelőtt, mert rá vártam. Talán. Vagy mégsem. De lehet, hogy mégis. Nem értem. Nem tudom. Áhh…. ez megőrjít. Mit csináljak most? Annyira jó érzés vele lenni, olyan édesek az ajkai, és annyira jó, ahogy hozzám bújuk. Ez jelenti a szerelmet? Nem értem. Még mindig nem. Azt mondják, hogy ha szerelmes vagy, azt megérzed. De akkor én miért nem vagyok biztos benne? Kevin végig tudta? Ő végig biztos volt benne, hogy szeret? De hogy? Mit érzett, amit én nem? Honnan tudta? Neki is volt egy barátnője, így hát nem alap beállítottság nála sem. De mégis megtörtént. Hol ér véget a barátság és hol kezdődik a szerelem? Olyan nehéz kérdés, mégis úgy érzem, nagyon is tudnom kéne rá a választ. Nem hagyhatom sokáig kételyben szegényt. Valakivel beszélnem kéne, de kivel? Kinek merjem én ezt elmondani? Talán annak a lánynak, hiszen ő már korábban is mondta, hogy szerinte több van köztünk, mint, ami látszik. Kedvelem, e felől semmi kétség, de… együtt lenni úgy egy fiúval? Lehetséges-e egyáltalán? Mit kéne most tennem? Hogyan tovább? Mit tegyek, hogy biztos legyen az érzéseimben? Szeretném szeretni, mert megérdemli, és mert jó érzés. Talán ő majd rávezet a megoldásra. Meg is fogom keresni. De addig is…. Uh, én mikor értem ide vissza??”

Eli ott állt a kollégiumi szobája előtt, de nem is emlékezett rá, hogyan vagy mikor ért ide el. Bement, átöltözött és már rohant is edzésre. Odakint mindenki észrevette, hogy valami nincs rendben, de senkinek sem szólt egy szót sem. Próbálta a feszültséget oldani azzal, hogy mindenkit jól elvert, aki szembe került vele, de hamar elfogytak az ilyen vakmerő jelentkezők. A boksz zsák már jobb ötletnek minősült. Az legalább nem unta meg, hogy püfölik. A nyílt nap kezdetével a fiú neki lódult, hogy felkeresse a látni kívánt hölgyet. Nagyon nem is kellett messzire mennie. Bementek a suliba, és egy kisebb eldugottabb helyen leültek a földre, majd Eli feltárta a kártyáit. Mindent elmesélt, a végén hozzá téve, hogy szüksége van a lány segítségére.

-Nos, ez valóban kényes ügy. Sejtettem már korábban is, hogy van köztetek valami, de komolyan úgy véled, hogy képes lennél ágyba bújni egy fiúval? És itt nem alvásra gondolok. Ugyan Eli, az a kis törékeny test… szerintem ez inkább egy amolyan őrangyal és védenc kapcsolat. Mélyebb, mint, a barátság, de nem szerelem- e mondat után a lány egy kicsit odébb pillantott, majd visszafordult- Nézz rám, Eli. Bebizonyítom, hogy nem a fiúkat szereted!

Ezzel a befejezéssel szenvedélyesen csókolta meg a fiút. Eli ledermedt, hirtelen reagálni sem tudott. Nagyon meg volt illetődve, amiből egy halk szipogás ébresztette csak fel. Eltolta a lányt, és a hang irányába fordult. Kevin épp ott állt előtte nem messze, könnyei csak úgy menekültek szemeiből. Meg sem várta, hogy az idősebb bármit is mondhasson, azonnal sarkon fordult, és elrohant. Eli azon nyomban utána eredt.

Kevin

Mikor a kis csipás kinyitotta szemeit, kedvese nem volt mellette. Ránézett az órára, de nem volt még olyan késő, hogy le kellett volna lépnie. Kevin megijedt. Kirohant a szobából, a nappaliban nem talált semmi jelet, azonban a konyhában már több sikerrel járt. Magához kapta a cetlit és mohón olvasni kezdte. A végére elmosolyodott. Tisztában volt vele, hogy őt biza nem könnyű felébreszteni, ha nem akar felkelni, így nem is volt úgy meglepve, hogy az idősebb nem járt sikerrel a küldetés során. Megnyugodva itta meg a már lefőzött kávét, ette meg a reggelijét és indult el az iskolába. El is felejtette, hogy ma nyílt nap van. Fel volt dobódva, olyan jó volt az előző este. Még, ha Eli nem is biztos az érzéseiben, ő elmondta neki az övéit. Jóformán úgy ugrándozott, mint egy nyolc éves kislány. Nagyon boldog volt. Bár volt benne egy enyhe kis félelem is, hogy esetleg az idősebb végül elutasítja, de ezek a csodálatos pillanatok, amiket vele tölthet, mindent megérnek. Az első két óra volt ma megtartva csak, azokon azonban Kevin tündökölt. Nem hibázott a zongoraórán, olyan darabot is lazán lejátszott, amivel eddig mindig hadilábon állt. Ének órán pedig csak úgy ragyogott. Mindenkit elvarázsolt. Tudta, hogy boldogsága törékeny, és, ha Eli rájön, hogy még sem szereti, akkor akár a barátságuk is rá mehet, de a remény most erősebb volt benne. Bízott benne, hogy ha nem is azonnal, de be fogja ismerni, hogy szereti.

Az egyik szünetben meglepő dolog történt. Egy ismeretlen lány ment oda hozzá, megszólítva.

-Te vagy Kevin?

-Hm? … I-igen.

-Velem jönnél, kérlek, nagyon szeretnék mutatni neked valamit!- válaszra nem várva, kézen fogta Kevint, és elcipelte a másik épület területére. Felmentek a lépcsőn, majd elindultak egy sötét sarok felé. Ám amikor a fiú meglátta messziről, hogy ki van ott kivel, nagyot dobbant a szíve. Szerelme és egy lány, mit keresnek együtt egy sötét sarokban? Közelebb ment, a másik lány eltűnt időközben. De amint meglátta a csókot, a szíve kihagyott egy ütemet. Megriadt. A könnyei öntudatán kívül kezdtek el ömleni, és nem is tudott másra gondolni, mint a menekülésre.

„Nem… nem… csak ezt ne… de… hogy… miért…. nem hiszem el… ez nem lehetséges… miért nem mondta el? Miért? Hogy történt? Mi volt ez az egész? Ezért nem mondta, ki, hogy szeret? Ezért? De miért? Hogyan? Nem akarom ezt, nem, nem, nem, nem, nem, nem, és nem…. Miért? Miért kellett ezt tenni velem? Hogy tehette? Mégis mi ennek az értelme? Hogy történhetett? Mikor romlottak így el a dolgok? Ha nem megyek el akkor öt napra, akkor nem randiztak volna és…de ha eddig is tetszett neki… De miért nem én? Olyan jól megvoltunk… Tökéletes volt a kapcsolatunk, és erre… Kegyetlen vagy, Eli! Nincs nálad szívtelenebb ember! Nem… nem is vagy ember! Egy szörnyeteg vagy! SZÖRNYETEG!!! GYŰLÖLLEK!!!”  A tüdeje levegő után sikoltott, de nem állt meg. Már el is hagyta az akadémia területét, a város forgalmas utcáin futott. Rohant, a lába csak úgy vitte, fogalma sem volt, hogy hol van, vagy, hogy merre tart. El akart tűnni a világ elől, nem volt már értelme az életének. Könnyei fátyolként hullottak szemére, nem hallott, nem látott, csak futott és futott és futott. Az egyik sarok előtt megtorpant önkényesen és felnézett. A fátyolon keresztül látta, hogy egy ziháló Eli áll előtte és valamit kiabál. Nem hallotta, nem is akarta meghallani. Megfordult és elindult egy útkereszteződés felé. Azonban sorsa abban a percben megpecsételődött. Amint az egyik t felőli lámpa pirosra váltott, a másik úton haladó autó nyugodtan folytatta útját, hiszen neki zöldet mutatott a lámpa. Azonban valaki nem vette komolyan a piros szín jelentését, ezáltal ütközve össze azzal, aki a zöldön haladt át. Még vagy két másik autó sem bírt időben megállni, és folyamatosan egymásnak ütköztek. Az egyik autó megpördült, és csúszva a zebra felé vette az irányt. Minden olyan gyorsan történt. Kevin észre sem vette, mikor az autó neki csapódott. A fájdalom csak egy pillanatig tartott, majd minden elsötétült….

Eli

-Ne! Kevin, várj! Had magyarázzam meg! Várj, Kevin! Ez nem az, aminek hiszed! Kérlek, Kevin!- kiabálta a fiatalabb után az idősebb felpattanva helyéről és utána eredve. Szeme sarkából még látta a lányt aljasul mosolyogni, de most nem törődött vele. Rohant a kisebb után, de ki tudja, hogyan, amaz lerázta. Eli mindenfelé futott az iskola területén, majd a városban is, de csak nem tudott ráakadni az ijedt szerelmére. Majd miután még is sikerült, úgy tűnt, hogy szavai siket fülekre találnak. Nem bírta elkapni, a fiú mintha ösztönösen cselekedne. Azonban a hirtelen történt baleset hihetetlen mértékben megrémisztette az idősebbet. Látta, ahogy az az autó pont Kevin felé halad, látta, ahogy neki ütközik, látta, ahogy kedvese élettelenül esik össze, és hiába nyúlt utána, nem érte el. Azonnal odarohant hozzá, karjaiba vette és zokogva szólítgatta.

-Kevin….ne… kérlek ne… kérlek, nézz rám! Kérlek, szólalj meg! Ne tedd ezt velem… kérlek!!!!- erősen szorította, de nem érzett felőle semmilyen reakciót. Arcát simogatta, szólítgatta, a könnyei az arcát áztatták. Kezét óvatosan és remegve a kisebb nyakára helyezte. Hatalmas kiáltás hagyta el a torkát, miután rájött, hogy a fiúnak nincs pulzusa. Kevin akkorra már nem élt………………………………………………..

Elméjét újra elöntötték az emlékek, az érzések, a kételyek, a biztos és bizonytalan dolgok. Rettegett, hogy most végleg elveszítette szerelmét. A szerelmét, hiszen a mai nap rádöbbent, mennyire is szereti ezt a fiút. De ha most elveszíti… Ha nem érnek ide időben a mentők, ha nem tudják újra éleszteni… Egy szív, mely eddig olyan hevesen dobogott érte, most egy pillanat alatt megszűnt élni, ellopva tőle minden esélyt. Eli nem vágyott semmi másra, csak, hogy végre a másik szemébe mondhassa, mennyire szereti, és, hogy egy életen át vele akar lenni. Vele, és senki mással. De… mi van akkor, ha ezt nem teheti meg? Ha többé esélye sem lesz vele lenni, ha most mindent elveszített? Bele sem mert gondolni, hogy hogyan is élhetne tovább Kevin nélkül. Elfogta a rettegés.

-Kevin! Tudd meg, hogy szeretlek! Mindennél jobban! Te vagy az életem, kérlek, ne add most fel! Térj magadhoz, és ígérem, hogy mindig együtt leszünk!- Eli bár ezen szavai bíztató jelentésűek, hangja kétségbe esett és rémült volt.

 -Eli! Vigyázz! Fektesd le!- szólt rá erőteljesen egy ismerős hang. A másik fiú kikapta a kezéből a holtat, lefektette és azonnal elkezdte a szívmasszázst.

-Te?... Te… te mit csinálsz? Mit akarsz tőlünk még?- Eli elhűlt. A másik csapat főnöke volt ott, az, aki egykor el akarta verni Kevint.

-A bátyám orvos, tudom, hogy kell újraéleszteni. És hidd el Eli, egy két pofon, oké, de hogy végig nézzem, ahogy a szerelmed a karodban hal meg? Soha senkinek sem kívánnék ilyet! Ennyire nem vagyok kegyetlen!- közben folyamatosan próbálkozott, hogy életet leheljen a kisebbe. Több, mint két percbe telt, míg történt is valami. A másik hirtelen megállt.

-Miért álltál meg?- kérdezte Eli ijedten.

-Visszatért… gyenge, de a szíve ismét ver. De Eli… sokáig volt halott, az agya károsodhatott. De már hallom a mentőket, majd ők vigyáznak rá!- A fiú zokogott… Megkönnyebbült, hogy Kevin él, de rettegett attól, hogy mi lesz ezután. Megölte a szerelmét. Ő tette, ő a felelős érte.

A mentőben folyamatosan fogta kedvese kezét és beszélt hozzá. A mentősök mindent megtettek érte. Ahogy felvágták a pólóját, látni lehetett, hogy a hasa lila és piros színekben játszik. Alighanem belső vérzés. Két mentős is foglalkozott vele, infúzióra kötötték és ballonnal lélegeztették. Amint beértek a kórházba, ami az idősebbnek egy örökkévalóságnak tűnt, a kisebbet azonnal vitték is a műtőbe. Eli leült kint a váróban, és csak sírni volt képes. Mikor elfogytak a könnyei, átadta magát az önostorozásnak.

Azonban volt valami, ami nem hagyta nyugodni. Mit keresett Kevin abban az épületben? És honnan tudta ilyen pontosan, hol találja meg? És mi volt az a mosoly a lány arcán? A fiú elkezdett gyanakodni, hogy ez talán mégsem olyan véletlen, mint amilyennek elsőre tűnhet. Mi van, ha az a lány valahogy tájékoztatta Kevint, hogy hol találja, és csak arra várt, hogy megjelenjen? Elvégre az elején a lány matatott valamit a telefonjával, talán…. Elég összeesküvés-elmélet gyanús, de lehet benne valami. Az idősebb próbálta összerakni a darabokat, hátha talál valami megoldást erre az egészre, de egyre inkább csak a gyanú nőtt benne. Elhatározta, hogy ki fogja deríteni. De addig is… Ha bármi baja lesz Kevinnek… Azt nem éli túl. Már órák óta bent van a műtőben. Talán 3 óra is eltelt, mire az orvos kinyitotta az ajtót és kilépett rajta.

-Maga családtag?

-A családja Amerikában van, én a barátja vagyok.

-Nos… ez esetben… el kell mondanom Önnek pár dolgot… Egy kész csoda, hogy a fiú még él. Két gerinc csigolyája is megrepedt, de szerencsére egyik sem sértette fel a gerincvelőt. A tüdeje összeesett, a szíve azonban azóta nem állt le még egyszer. A gyomorfala beszakadt, ami belső vérzést okozott. A fiúnak nagyon erős élni akarása lehet, ha mindezt túlélte. Ami lényeg, hogy mind ezen sérülések meg fognak idővel gyógyulni. Hogy az agyát érte-e bármilyen károsodás, addig nem tudjuk megállapítani, amíg fel nem ébred. Viszont a fájdalmak miatt egyelőre néhány napig altatni fogjuk. Leghamarabb hét végére ébreszthetjük fel, függően az eredményeitől. Nyugodtan járjon be hozzá, beszéljen hozzá, bár nem hallja önt, előfordul, hogy az ilyen betegek, sokszor álom formájában csak, de felfogják ezeket a dolgokat. Nos, kitartás, rendbe fog jönni a barátja.

Ezzel az orvos odébb is állt. Eli összeesett a kórházi folyosó közepén. Alig bírta megemészteni a hallottakat. Jó hír az, hogy felépül. De minden más csak rossz és még rosszabb. Nem tudta, mi tévő legyen. Kiadták neki Kevin holmiját, benne a telefonjával. Eli megkereste az „anyu” bejegyzést, és tárcsázott. Hihetetlenül nehéz volt nem sírnia, miközben szólt a szülőknek. Ám amikor letette, a zokogás újra előtört belőle. Nem bírta felfogni, amiket az orvos mondott. Lebénulhatott volna… és ha az agya sérült? Nem bírta elviselni az egészet. Az egyik nővér belényomott egy kis nyugtatót, majd visszaültette a székbe. Pár perc múlva Eli élőholtnak érezte magát, de legalább a sírás abbamaradt.

A következő napok voltak élete legszörnyűbb napjai. Bejárt az iskolába, hisz, amíg a boksz zsákot püfölte, legalább nem Kevinre gondolt. Ha mégis, akkor is saját magát hajtotta túl, ezzel is vezekelve.

-Hogy van a fiú?- hallotta maga mögül a hangot.

-Túléli, de… altatják pár napig. Sérült két csigolyája, a tüdeje, a gyomorfala… Mi lesz, ha valami nem jön rendbe?- ezt szinte magának mondta.

-Eli… él, és most ez a lényeg. Nézd… ez nem jelenti azt, hogy béke van köztünk, mert ettől még utállak, de amíg rendbe nem jön a fiú, mi békén hagyunk.

Eli ismét egyedül volt. Sírt. Az ellensége mentette meg a szerelmét, mikor ő megölte. És most fegyverszünetet ajánl, csak mert ő szenved. Saját magában kezdett el kételkedni, mindenben, amiben eddig hitt, minden emlékben, érzésben, az egész életében. Mikor találkozott Kevin szüleivel a kórházban, először csak, mint barát mutatkozott be. Ám a harmadik nap mindent elmesélt. A szülők meg voltak rökönyödve. Nem igazán tudták, mit gondoljanak. De végül úgy döntöttek, felesleges bárkit is hibáztatni… az a felelőtlen sofőr okozta a balesetet, ahol nem mellesleg többen is megsérültek. Kevin csak rosszkor volt rossz helyen. Az, hogy Eli nem tudta mit érez, természetes. Ám a csók még őket is gyanúra intette. Az elmúlt pár nap alatt, Eli kiderítette, mi állt a dolog mögött. Amikor elmesélte a felnőtteknek, undor fogta el mindannyiukat.

-Úgy éreztem először, hogy ez a lány segíthet kideríteni az érzéseimet, hiszen egyszer már beszélgettem vele erről. Odamentem hozzá és beszélgetni hívtam. Akkor nem is vetettem ügyet arra, hogy a telefonjával matat. De megtudtam, hogy egy sms-t írt az egyik barátnőjének, hogy hozza Kevint a megszokott helyükre. Engem is odavitt, és amikor látta, hogy a fiuk ott van, megcsókolt. El akarta érni, hogy megszakadjon köztünk minden, és inkább vele legyek. Aljas húzás, de én voltam a hülye, hogy hagytam magam. Már a legelejétől tudnom kellett volna, hogy mit érzek.

Újra zokogni kezdett. Amikor bement a fiúhoz, neki is mindent elmondott újra és újra, és bizonygatta, hogy mennyire szereti, és, hogy soha nem fogja elhagyni. Remélte, hogy hallja őt, és, hogy mikor felébred, talán még meg is bocsájt neki.

Szombaton ébresztették fel. Eli úgy döntött, az első napot átadja a szülőknek. Így bár piszkosul nehéz volt, de megállta, hogy ne menjen be aznap. A szülők bíztatták őt, hogy hálásak neki, hogy így szereti a fiukat, és semmiért sem hibáztatják. Ez Eli-nak nagyon jól esett. Úgy tűnt, hogy reményei beigazolódnak, hiszen este, mikor Kevin édesanyja felhívta őt telefonon, elmondta, hogy a fiú jól van, tele van energiával, és folyton felőle kérdezősködött.

Az idősebb vasárnap délelőtt ment be a kórházba, amint megkezdődött a látogatási idő. Ahogy belépett a szobába, a fiatalabb csillogó szemekkel és mosolyogva nézett rá. Kinyújtotta a kezeit, majd nyávogva szólt oda a másiknak.

-Eeeeeelllllliiiiiiiii!!!!!!!!- kérlelte szemeivel a nagyobbat, hogy menjen oda hozzá. Amaz leült az ágyra, és óvatosan megölelte a kisebbet. Kevin erősen szorította magához kedvesét.

-Azt álmodta, hogy azt mondtad szeretsz. De… ugye nem csak álom volt?

-Kevin… én úgy szeretlek… Mindennél jobban… és úgy sajnálom… ez az egész az én hibám és… bocsáss meg nekem kérlek! Nem tudom, hogy élhetnék nélküled! Bármit megteszek, csak, hogy elnyerjem a bocsánatodat!- Eli könnyei kicsordultak, hangja remegett.  

-De Eli… én nem haragszom! Tudhattam volna, hogy te sosem árulnál így el, és, hogy az egész egy csapda volt. Csak ígérd meg, hogy sosem hagysz el!

-Megígérem. Amíg élek, veled leszek!

Majd könny áztatta arccal bújtak egymás karjaiba, és maradtak is úgy még jó sokáig…………………………………..