Dögös Nyuszooo-8

Valami megint véget ér?

Hoon ránézett a telefonja kijelzőjére. Riadt volt az arca és szó nélkül beviharzott a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Te próbáltál hallgatózni, de nem igazán tudtad kivenni nyuszid szavait. Alighanem számított rá, hogy így fogsz tenni. Bár a szavait nem értetted, a hanglejtésén hallottad, hogy nem éppen vidám. Tíz perccel később kinyílt az ajtó és egy dühös, de mégis szomorú nyuszival találtad szemben magadat.
-Mennem kell, ígérem, hogy mielőbb felhívlak- felkapkodta a cuccait, és már ment is. Nem várta meg, hogy te mit mondasz erre, sőt, esélyt sem adott rá, hogy megszólalhass, egyszerűen csak ott hagyott. Tudtad, hogy baj van és azt is, hogy lesz is még sok gond, de azért legalább egy búcsú ölelést adhatott volna. Lehuppantál a falhoz, összegubózódva és még egy-két órán keresztül ott ültél. Üres volt az agyad, nem akartál és nem is bírtál gondolkodni. Akkor keltél csak fel, mikor megszólalt az ébresztőd. Ennyire korán keltetek volna? Úgy tűnik igen. De őt már ilyen korán keresték, szóval valószínűleg ő már hozzá van szokva. Úgy döntöttél, hogy ha visszamész vidékre, a kollégiumba, és a sulira fókuszálsz, talán elterelheted a gondolataid. Így is tettél. Az egyetemen csak egy-néhány ember nézett rád furcsán, de nem igazán foglalkoztak veled. Láttad, hogy sokan bújják telefonjaikon az internetes híroldalakat, amin nagy eséllyel vagytok fent ti is, de azon kívül, hogy rád mutattak páran, vagy egyszer-egyszer összesúgtak mögötted, nem történt semmi. Sem aznap, sem a következő három napban. Te elkerülted a netet, eszed ágában sem volt ilyesmiket olvasni. Hoon sem hívott még, ami kezdett megőrjíteni. Kezdted azt hinni, hogy az az este csak egy este volt. Hogy a főnök bizonyosan megfenyegette valamivel, vagy csak közölte, hogy megtiltja a dolgot és ennyi volt. Ha a karriere a tét, akkor egyértelmű, hogy nem téged választ, és ez természetes. Ki is nyírtad volna, ha téged előrébb helyez a bandánál. Egy barátnőd mondta, hogy nagyon megoszlik a rajongók véleménye. Az egyik tábor drukkolt nektek, a másik kb a halálodat kívánta. De ez sem érdekelt. Kizártad a külvilágot. Egy hétbe telt, míg Hoon ismét jelentkezett. Csak egy smst küldött:
"Sajnálom. Nem fog menni. Ne haragudj..."
Letetted a telefonod és vállat vontál. Még csak sírni sem sírtál. Felkeltél és elhagytad a szobádat. Semmit sem vittél magaddal, se telefont, se kulcsot, se pénzt. Némi apró volt a zsebedben, de taxi-ra sem lesz elég. De ez kit érdekel? Életed szerelme épp most pattintott le. Azok után, amit akkor este mondott, most egy ilyen röpke kis üzenettel véget vet mindennek. Bár... olyan nagyon nincs minek véget vetni. El sem kezdtétek a kapcsolatot.
A városkában sétálva tengetted idődet. Nem foglalkoztál semmivel sem. Nem egy autó dudált rád, mikor szétnézés nélkül léptél le a járdáról, de eddig mindent megúsztál. Igazából ez sem érdekelt. Elütnek vagy sem, olyan mindegy. Két hétig csak vegetáltál. Majd mikor ismételten leakartál lépni a járdáról, bár te azt sem tudtad, hogy pontosan hol is vagy, valaki visszarántott.
-Elment az eszed? Meguntad az életed? Öld meg magad úgy, hogy másokat nem veszélyeztetsz!!!- kiabált rád az illető. De a dühös hangnem ijedté vált, ahogy ránéztél üveges, halott szemeiddel.
-Elvigyelek egy orvoshoz? Vagy a diliházba? Esetleg egy agykurkászhoz? De lehet jobban járok, ha hívom Dr. House-t...- gúnyolódott. Ez kibillentett a semmilyen állapotodból és meglepetten vizslattad a fiú arcát.
-Pimasz vagy...
-Oh na ne mond... de úgy látom használt- kacsintott rád. Elmosolyodtál. Először azóta.
-Háh, azt hiszem nagyon jó vagyok. Meghívhatlak egy kávéra? Szerintem a vérnyomásod megköszönné- mondta határozottan, de viccesen. Bólintottál. Valaki egy pillanat alatt kirángatott a szürke agyhalott világodból, a legkevesebb, hogy elfogadod az ajánlatát. Beültetek egy közeli kávézóba, és valami nagyon érdekes ízű kávét kaptál nagy bögrében. Már csak az új ízért megérte.
-És, mire fel ez az "elhagyom és elüttettem magam, hátha balesetet okozok" viselkedés?- szemtelen kis dög, de ez most jól esett neked.
-Nem akartam balesetet okozni. Csak... már semmi sem érdekel...ennyi...
-És megtudhatnám az okát? Hátha ki tudom figurázni...
-Chö... kedves vagy... de tudod mit? mit számít, tedd azt. Randiztam egy fiúval... ő azt mondta járunk, egyszer nálam is aludt, aztán eltűnt egy hétre, majd küldött egy smst, hogy nem fog menni. Ez az oka.
-És egy szem fiúért feladnád az életed?
-Nem egy szem fiú... nagyon régóta szeretem, életem szerelme...volt...
-Oh... vagy úgy... hát valóban más így a helyzet. De... nekem úgy tűnik, a dolog nem kölcsönös. Akkor miért nem engeded el?
-Voltál te már valaha is szerelmes? Ez nem megy csettintésre. Ezt sem hiheted...
-Akkor mi lenne, ha segítenék? Nagyon szívesen pimaszkodom veled, olyan jól esik- aljasul mosolygott. Felvontad a szemöldököd. Nem találkoztál még ilyen kis szemtelen döggel.
-Miért is ne? Mielőtt balesetet okoznék- kacsintottál rá. Gondoltad, nincs veszteni valód, és igaza van abban, hogy nem fair mások életét is kockára tenni csak azért, mert neked ez most nem jött össze. Volt néhány nagyon szép és boldog pillanatod Hoonnal, de tekintve, hogy ő egy Idol, még így is egész jól sült el a dolog. Becsülni fogod minden egyes vele töltött percedet, kincsként fogsz rá tekinteni, de itt az ideje, hogy észhez térj. A következő időszakban sokat voltál ezzel a fiúval. Nagyon jól megvoltatok. Idővel elárulta, hogy nem kell tőle félned, mert nem a lányokat kedveli. Így hát igazi legjobb barátok lettetek. Nem kellett félned attól, hogy többet akarna. Te pedig még mindig a nyuszit szeretted, de jól esett, hogy valaki átölel, ha sírhatnékod van, hogy van valaki, aki szavaival felpofoz, ha bedepiznél. Mert a pimaszsága nem szűnt meg egy percre sem. Olykor még, mikor nagyon kellemes, idilli hangulatban voltatok, akkor is elsütött egy-egy epés megjegyzést, csak hogy ne legyen minden olyan szép.
Egyre gyakrabban merészkedtetek be a fővárosba is. Már nem féltél tömeg közé menni. A barátod is tudta, hogy ki az az Idol, aki felültetett, és azt is sejtette, hogy lesz azért még pár rajongó, aki felismer téged, ezért mindig figyelt, hogy ne legyen hozzád túl közel. Értékelted. Kettesben nem érdekelt, hogy átölelt, vagy te bújtál hozzá, de nyilvánosan azért kicsit furi lett volna. Nagyon kellemesen teltek a napok, hetek és már hónapok. Két hónap telt el az incidens óta. Hoon azóta nem keresett, és semmilyen interjúban sem kerültél szóba. Ennyi volt számodra az Idol-kaland. Fájt a szíved emiatt, de nem tehettél semmit. Élted tovább az életed, még ha néha nem is tudtad, hogyan.
De történt egy elég érdekes fordulat egy felhős, esőre váró napon. Barátoddal ökörködtetek a belvárosban, mikor is hatalmas tömegre figyeltetek fel. Naná, hogy a szívfájdalmad oka volt az egyik. A másik a leader-shi volt, úgy tűnt, most csak ketten császkálnak a városban. Ahogy feloszlani látszott a tömeg, Hoon észrevett. Barátod egy kicsit közelebb lépett hozzád, és átkarolta a derekadat. Te mozdulni sem tudtál. Majd a nyuszi elfordult és tovább állt barátja társaságában. Összetörtél. Zokogni kezdtél. Közölted a fiúval, hogy otthon találkoztok, és elfutottál. Lefutottál a Han-folyó partjára, és a korlátnak támaszkodva zokogtál. Végül térdre rogytál és zihálva próbáltál nem elájulni. Mindenféle reakció nélkül odébb állt. Csak úgy elsétált. Nem akartad elhinni. Legalább biccenthetett volna, de nem. Csak úgy tovább ment. Nagy nehezen felkászálódtál és sétálni indultál. Már nagyon késő volt, mikor valaki megállított, és magához szorított. Hirtelen barátodra gondoltál, de hamar rájöttél, hogy nem ő tart a karjaiban..................................................................................................................................................