Romantika és rejtély..........
Az egész éjjeled álmatlansággal telt. Olyan nagyon
vágyakoztál már arra, hogy megcsörrenjen az ébresztőd, hogy a végén inkább ki
sem vártad, és felkeltél. Valamikor hajnal hat táján szedted rendbe magad.
Mivel az egész esküvő kora délután kezdődött, így annyira nem is voltál korán,
hiszen még az arát is fel kell készíteni. Te elhagytad a lakást, és mentorod barátainak
adtad a kilincset, akik őt jöttek el felkészíteni. Ahogy odaértél barátnődhöz,
a többi koszorúslány már ott volt. Sejtetted, hogy a két nappal ezelőtti
lánybúcsú óta nem mentek haza. De már nem voltak mosott rongyok mentségükre
legyen szólva. Az ara ruhája hófehér habos-babos fodros volt egy hatalmas
fátyollal megspékelve. Eme gyönyörű kiegészítőt a mennyasszony bátyjának két
kislánya fogja majd tartani az oltár felé menet. Ők is megérkeztek nem sokkal
utánad. Egyre nagyobb lett a zsivaj a kis lakásban. Mindenki ezerrel
készülődött. A ti ruhátok homokszínű és flitteres volt. Nagyon tetszett neked,
és kész királynőnek érezted benne magadat. Már a készülődés közben sokat
fotózgattál, hiszen a fotós szerepét még mindig te töltötted be. A tengerpartra
menet, mert, hogy az esküvő ott volt, már nagyon-nagyon izgatott voltál.
Ugyanez volt elmondható mindenki másról is. A part azon része virágszirmokkal
volt beterítve, a napernyők vidám színekben pompáztak és felállítottak egy
koktél bárt is, illetve egy vonós négyes szolgált a zenekar céljául. Nagyon
megadták a módját az eseménynek, de ez nagyrészt a házasulandók szüleinek volt
köszönhető. Míg a vőlegény a húga, addig a mennyasszonyt az édesapja kísérte
oltár elé. A kishúggal te csupán egyszer találkoztál csak, közel tizenöt év van
a két testvér között, ő még otthon él. A pap gyönyörű beszédet mondott az örök
szerelemről, a felelősségről, a boldogságról. Észrevetted, hogy lényegében az
egész násznép már a zsebkendőit markolgatja. Te sem álltál messze attól, hogy
elsírd magad. Az eskütételnél nálad is elszakadt a cérna. Annyira szépen
beszéltek arról, hogy mennyire szeretik egymást, és, hogy ez örökké tart,
történjen bármi. Az ö szavaik után még te is elhitted, hogy az örök szerelem
már pedig lehetséges. A homok alattatok el lett gyalulva, így adva egy
kényelmesebb talajt a tánchoz is. Az első tánc a mennyasszonyé és édesapjáé
volt. Ez után már egyre többen csatlakoztak a parkett ördögeihez. Te
folyamatosan járkáltál az emberek között és fotózgattál. Olykor-olykor valaki a
násznép közül elkérte a gépet, téged pedig felkértek táncolni. Táncoltál
mentoroddal is, aki ismételten elmondta, hogy mennyire hálás, hogy hajlandó
vagy dolgozni ezen a szép napon, és, hogy mennyire örül neki, hogy itt vagy, és
addig maradsz nála, ameddig csak akarsz. A mai napon mindenki meg volt hatva és
mindenkire rájött az őszinteségi roham. Olyanokkal is táncoltál, akikről gőzöd
sem volt, hogy kicsodák, mégis meghallgattad őket. Volt egy-két érdekes
történet is a sok halandzsa között, főleg az idősebbek részéről. Leültél egy
alkalommal egy asztalhoz iszogatni, majd melléd ült feltehetően valaki
nagypapája, és hihetetlenebbnél hihetetlenebb meséket mondott neked. Eleinte
neked, aztán a gyermekek is körbe ülték az öreget, és tátott szájjal
hallgatták. Tudtad, hogy a fele sem igaz a történeteknek, de az öreg értett a
meséléshez. Nagyon jó hangulatod volt. Igazából vissza sem nézted a képeket,
amiket készítettél, meg, amit mások készítettek, mikor elkérték a gépet.
Készült néhány beállított kép is, csak, hogy a portfólió is meglegyen, de a
többség pillanatkép lett. Az este nagyon jól telt. Olyan éjfél körül arra
lettél figyelmes, hogy a friss házasok bizony-bizony leléptek. Útnak indultak
nászútjukra. Azonban ez senkit sem gátolt meg abban, hogy hajnalig húzza a
bulit. Öt óra felé járhatott, mikor a zenekar leállt, és közölték, hogy ők
eddig maradhattak csak, menniük kell. Tudtad, hogy ötig lettek kifizetve, így
nem ért meglepetésként. Az esküvő szervezője biztosított mindenkit, hogy nincs
szükség rend rakásra, erre meg van a saját kis csapata. Felajánlották neked,
hogy haza visznek többen is, de úgy érezted, hogy ha most beülnél egy autóba,
lehet vissza köszönne a vacsora. Így inkább a parton sétálva indultál haza.
Most tíz napig teljes mértékben tied a lakás. Örültél is neki felettébb. Kicsit
imbolyogva indultál meg, és nem siettél. Levetted szandálod, és kicsit beljebb
mentél a parttól, hogy lábaidat áztathassa a hideg tenger.
Egyszer csak rád jött a szívroham közeli állapot. Merengve
nézted a napfelkeltét, mikor megcsörrent a telefonod és visszarángatott a
valóságba. Kaptál egy smst, méghozzá attól a fiútól, akitől a szíved mindig
hevesebben vert. Elméletileg akár barátodnak is hívhatod, de még nem egészen
voltál biztos benne, mint jelent egy Idollal járni. Csábító ,mégis kicsit
ijesztő. Megnyitottad az üzenetet.
„Szia! Remélem nem haragszol, ha felébresztelek, de nem
lenne kedved egy hajnali sétához a tenger parton?”
Megrökönyödtél és gyorsan körbe néztél, hogy esetleg figyel-e
téged, vagy honnan tudja, hogy itt vagy. Majd gyorsan betájoltad magad és
megírtad neki, hogy pont lent vagy a parton. Visszaírt, hogy tíz perc, és már
itt is van. Visszarévedtél a napfelkeltébe, igyekeztél minél kevésbé számolni
azt a tíz percet. A szellő időközben simogatni kezdte arcodat. Nem volt túl
meleg, de hűvös sem. Pont jó idő volt. Egy kicsit még mindig forgott veled a
világ, mindenképpen jót fog tenni a további séta. Nem sokára érezted, hogy
valaki figyel. Odanéztél, és egy ámuldozó Kiseopot láttál magad előtt.
-Szia… öhm… uh…á… nos… gyönyörű vagy!- bukott ki belőle nagy
nehezen. Elpirultál és lesütötted a szemedet, nem bírtad állni azon fenséges
barna szemek pásztázó gyilkolását.
-Köszönöm. Egy esküvőn voltam, de túl sokat ittam, és így
inkább még sétálnék egy kicsit.
Bólintott, és míg te a víz áztatta homokban, ő a szárazon
haladt, de nem kellett neki egy perc és már meg is fogta a kezedet. Kedvesen
kikérdezett, hogy kinek az esküvőjén voltál, milyen volt és hogy mit ittál.
Utóbbit egy kicsit aljasan, mire te, amint egy hullám elérte a lábadat, le is
fröcskölted. Nevetett rajtad, de nem akarta vissza adni, nehogy tönkre menjen a
már így is kicsit ázott ruhád. Ő pedig elmesélte, hogy nemsokára forgatás és
dalfelvevés következik, és jó néhány napig nem lesz elérhető. Emiatt akart
veled most még találkozni. Nagyon boldog voltál, hogy ismételten randizhatsz
vele. Még ha csak egy ilyen rövid időre is. Ahogy sétáltatok hirtelen észrevettél
valami kis mozgást a víz felől. Megálltál és arra fordultál.
-Lehet, hogy delfin volt?
-Megeshet…- mondta a fiú, majd mögéd állt és átkarolta a
derekadat. Te összekulcsoltad ujjaitokat, és csak álltatok ott a távolba
révedve. Élvezted, ahogy magad körül érzed a karjait, annyira megnyugtató és
békés volt. Egy idő után úgy döntöttél, szeretnél belebújni a vállába, így
megfordultál és már fúrtad is az arcodat. Ő kuncogott egyet, de szorosan
átölelt. Ismét így álltatok egy jó darabig, eszed ágában sem volt számolni az
időt, sőt azt kívántad, bár csak sosem múlna el ez a pillanat. Mikor végül
kihámozta magát a karodból, majdnem csalódott voltál, de ez az érzés bizony
hamar elillant. Még fel sem fogtad, hogy elengedett, mikor megérezted puha és
édes ajkait a tiéiden. Lágy és gyengéd csókot adott neked, melyet szívesen
viszonoztál is. Játszottatok egymás ajkaival, de nem vadultatok be.
Határozottan élvezted, hogy ő nem az az erőszakos típus, és meg adja a módját a
csatának is. Végül te törted meg a jeget, és finoman végig nyaltad alsó ajkait.
Azt hitted, megadja a zöld utat, de tévedtél, mert ő akart irányítani, így ő vette
célba nyelvedet. Nem tiltakoztál, heves csókban forrtatok össze. Nem volt vad
még mindig, bár csatáztak nyelveitek, még így is gyengéd maradt a csók.
Tetszett, hogy ennyire oda figyel rád. Karjait szorosan összefonta a derekat
körül, míg te az ő nyaka körül. Pár perc után szakadtál el ajkaitól, és nyomtál
egy cuppanós puszit orcájára, majd ismét hozzá bújtál. Ő nevetett, hiszen
érezte, hogy egyre jobb kedved van. Nagy nehezen elszaladtatok egymástól és
indultatok tovább, de még mindig kézen fogva. Jó hangulatban trécseltetek,
nagyon élveztél vele minden egyes megáldott pillanatot. Még mindig nem bírtad
elhinni, hogy komolyan vele vagy.
-Öhm… Kiseop-shi, kérdezhetek valamit?
-Hát hogyne. Mondjad, mi nyomja lelkedet?
-Szóval… akkor most… nos… hát… akkor… mi is van most
köztünk?- alig bírtad kinyögni. Ő rád mosolygott. Féltél egy kicsit a
választól, de hál istennek alaptalanul.
-Mondd csak, lennél a barátnőm?-
-Komolyan? Én? A te barátnőd? Persze! Örömmel! De ez mit
jelent pontosan? Tekintve, hogy Idol vagy…- magadat is meglepted, hogy milyen
összeszedett vagy. Ahelyett, hogy egyből a nyakába ugrottál volna, ezzel megelőztél
egy esetleges pofára esést.
-Szerintem még nem kéne nyilvánosságra hozni. Így… lennél a
titkos barátnőm?
-Ha randizhatok veled máskor is így, akkor igen ^^- mondtad
mosolyogva. Ő is kuncogott, de bólintott.
-Az emberek hamar felfigyelnek ránk, óvatosnak kell lennünk.
Nem akarom, hogy egyből letámadjanak. A rajongók veszélyesek is lehetnek. De
remélem nem lesz gond. Majd a napokban megbeszélem a többiekkel is, elvégre
joguk van tudni- érezhető volt, hogy egy kicsit fél a dologtól. De bátorítóan
rászorítottál kezére, melytől egyből elmosolyodott. Most, hogy ezt
megbeszéltétek, kicsit nyugodtabban mentetek tovább. Mikor haza értetek, ismét
a karjaiba zárt. Te adtál neki egy forró búcsúcsókot, majd besétáltál az ajtón.
Ott még nem tartotok, hogy be is hívd, és amúgy is mennie kellett már.
Beestél ruhástól az ágyba, és azon nyomban el is aludtál.
Nem álmodtál semmit, az éjszakázás és az alkohol meghozta gyümölcsét. Majdnem este
lett már, mire felébredtél. Jobb dolgod híján neki estél kiválogatni a tegnapi
képeket. Meg voltál áldva vele, lévén, hogy nem csak te fotóztál. Elég sokat ki
is töröltél, teljesen használhatatlanok voltak. Azonban volt valami, ami
felkeltette az érdeklődésedet. Több képen is a háttérben felfedeztél egy
fiatalembert. A násznép nagy részét nem ismerted, így az nem lepett meg, hogy
nem emlékszel a srácra. Az viszont már igen, hogy ő volt az egyetlen, akinek az
arcáról nem a boldogság tükröződött. Nézegetted még a képeket, majd felfedeztél
még valamit. Néhány fotón a mennyasszony társaságában volt az úriember, de mind
a kettőn látszott, hogy nem kifejezetten boldogok. Talán ezért lépett le a pár
olyan hamar? Mintha veszekedtek volna, legalább is összeszólalkoztak, de
látható volt, hogy ezt rajtuk kívül senki sem vette észre. A fotók sem róluk
készültek, csak épp benne voltak. Kiválasztottál egy képet, amin jól látszik az
arca, kivágtad és elküldted minden ismerősödnek, aki ott volt az este. A legfurcsább az egészben az volt, hogy
másnap délutánig, aki visszaírt, mind azt írta, hogy nem ismeri. Nem találtál
egy olyan embert sem, aki tudta volna, hogy ki ő. Nagyon furcsa volt a helyzet,
úgy döntöttél neki állsz, és kideríted, hogy pontosan mi van a függöny mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése