Misztikus versenyfici :))

Egy nem átlagos nap a sok átlagos nap között…

Ez a nap is átlagosan kezdődött. Ugyanúgy, mint bármely másik átlagos nap. Habár így jobban belegondolva, az ő életük a legkevésbé sem átlagos és a napjaik kimerítik az „extraordinary” fogalmát. Ennek ellenére számukra ez már megszokott, ez az élet, így telnek a napok, így, ha relatívan viszonyítunk, akár még átlagosnak is mondhatjuk. Kiseop kócos és álmatag feje az ébresztőóra elég erőteljes és felettébb indulatos lecsapása után, vagy éppen Hoon akkora ásítása, hogy Soohyun védekező pozíciót vesz fel, nehogy a nyúl keresztben lenyelje. Ez mind nagyon hétköznapi. Legalább is az ulzzang fejében ez semmiféle megkülönböztetéssel nem járt. Szokásukhoz híven ma is próba, dalfelvétel, próba, ének, próba, dalok, próba… és a fonal máris elhagyva… Ahogy a kis nyuszi kezébe kapva a legkevésbé sem könnyen beszerezhető vagy éppen olcsó telefonját, gyorsan felnyomott egy kicsit sem egoista tweetet, hogy legyen mindenkinek HoonMorning-ja. Úgy bizony, a nyuszi szereti, ha HoonMorning van. De miért ne szeretné? A rajongók is szeretik, hát hogy is ne szeretnék?

Indulhat a nap. Bár nem ártana bedobni valami élelemfélét is, futott át a leader agyán, így megfogva az ominózus merőkanalat, amit már korábban bemutatott egy videó kapcsán, lapátolni kezdte a müzlit. Tettén felbuzdulva mindenki megragadott valamilyen evőeszközt, vagy legalább is a konyha valamilyen felszerelését, és mint jó csapat, szófogadóan és meglepően hatékonyan követték vezetőjük magánakcióját. Ami ezáltal megszűnt, mint magánakció, és átkonvertálódott csoportos elkövetéssé. Aztán persze nem ártana felöltözni sem, holott egyes ruhadarabjaik, amiket utcára vagy éppen interjúkra adnak rájuk, nem sokban különböznek a hálócuccuktól. Természetesen könnyen megeshet, hogy ez csupán egyéni vélemény, és senki más nem gondolja azt, hogy azoknak a ruháknak akár a legkisebb közük is lehetne a pizsamákhoz. A reggeli öltözködésben kiváltképpen az a mókás, hogy bár nagyon is gyorsan képesek elkészülni, az embernek mégis az az érzése támad, hogy egy lánybandához tévedt be. Mikor Eli már haptákba vágva csörgette toporzékolva a kulcsát a bejárati ajtó előtt, Kevin egy tipikusan tinilányos sikollyal jelezte, hogy át kell még öltöznie. Még egyszer. Hogy ez már hányadik, azt még a jó Isten se tudja. Soohyun nagyokat sóhajtva totál dögös és kegyetlenül halálos mély hangján bandukolva kifelé az ajtó felé veti tekintetét a galambra, szavak nélküli megjegyzéssel, hogy „már megint”. Eli csak meggolyóztatja szemeit, de nem reagál. Dongho bár fel van öltözve, és még meg is reggelizett, a haja is szépen belőve- bár fodrásznál még nem jártak, szóval alighanem csak szerencsésen aludt- mégis olyan arcot vágva csatlakozik a félkész bandához, mint akin konkrétan egy úthenger ment át. Ami azt illeti, még ez is nagyon is hétköznapi. Vagy minden napi. Mindegy, melyik kifejezést használjuk. Szép lassan Hoon és Kiseop is bepattognak az előszobába. Cseverésznek, fecserésznek, feltűnően vidámak. Hogy miért? Ki tudja, talán csak jobb lábbal keltek fel. Vagy álmodtak valami szépet. Talán megálmodták, hogy a macska nem sokára hazajön, talán még akár idő előtt is. No, az milyen szép lenne. Kevinre megint várni kell persze. De nem sokat, na ez már nem hétköznapi. Vagy mégis? Lehet, hogy csak a fiúk időérzéke csal? Pedig mindenkin van óra… Lehet bonyolult leolvasni? Vagy csak túl reggel van még? No mindegy, nem is számít, végre menet kész a banda. Vagy csürhe, mert bár mindenki tökéletes, mégis… Az a reggeli totál kómás fej és arc az összesnek majdnem az ellenkezőjét sugallja. Hát, de mit van mit tenni, menni kell és kész. Ma nincs interjú, így ha egy kicsit mosott és kicsavart rongyok is egész nap, olyan hú de nagyon ez most úgy konkrétan tárgytalan.

A már megszokott tempóban és ritmusban telt el a nap. Semmi érdekes vagy említésre méltó nem történt. Nem úgy, mint az ezt követő éjjel. Az ember azt hinné, már nem tudnak neki meglepetést nyújtani a fiúk, sőt, még ők is azt hiszik, hogy mindent tudnak egymásról vagy a világról, aztán történik egy ilyen és bumm… A hitük máris elszállt. Vagy legalább is alakot váltott.

Történt ugyanis, hogy Hoon csupán egy üveg vízért csoszogott ki a konyhába, miután egyszerűen képtelen volt aludni valami furcsa érzés kapcsán. Ahogy épp megtette volna utolsó lépéseit, felfigyelt valami nagyon furcsa neszre. Még az érzésnél is furcsább volt. Odapillantva a vér is megfagyott az ereiben. Hirtelen akkorát ugrott volna ijedtében, ha nem lenne lefagyva, hogy talán még a plafont is lefejelte volna. Így hát megeshet, hogy jobb is a lefagyás, megkímélte őt egy igen komoly fejfájástól. Megijedt szegény nyúl, mert nem bírta eldönteni, hogy tényleg emberi lényt lát-e maga előtt. Aztán leesett neki, hogy az biza Kiseop. Csak éppen holdkóros. És ijesztő zombi feje van. Nem is törődött vele többet, biztosan a mosdóba hajt. Ám pár pillanattal és egy megivott pohár víz után a bejárati ajtó kattanása felkeltette a figyelmét. Gyorsan oda is surrant, hogy meglesse, vajon az ulzzang ment ki, vagy egy betörő jött be. Harcra készen nézte a kitárt ajtót. Majd felkapva valamelyik kabátot, amelyik éppen a fogason pihent kifutott a másik után. Végig a lépcsőn lefelé próbálta felébreszteni, magához téríteni, megállítani az alvajárót, de úgy festett, hiába volt mindent küzdősport, ehhez nem elég erős. Kegyetlenül erős és kiváltképpen idegen és furcsa érzés hatalmasodott el rajta is. Mintha Kiseop átadta volna neki, csakhogy békén hagyja végre. Érezték mindketten, ahogy valami, valami megfoghatatlan hívja őket. Azért Hoon még mindig kétkedően váltogatta tekintete célpontjait, hogy most mégis mit kéne csinálnia, de mivel sem megállítani, sem felébreszteni nem tudta társát, így pár perc múlva átadta magát az ismeretlen vonzásának. Átsétáltak az úttesten is, miután kiértek az épületből, ami azért belegondolva enyhén nagyon felelőtlen, de szerencséjükre nem járt arra semmilyen autó. A túloldalt volt egy kisebb füves-fás rész, nem park, de mégsem betondzsungel. Az egyik fa tövében valami nagyon érdekes dolog feküdt. Közelebb haladván a nyúl nagy nehezen- miután kissé kitisztította az agyát- felismerte, hogy valamilyen kis állatkával van dolguk. Jó, de nem macska… nem is kutya… még csak mókus sem… akkor meg mi ez? Kiseop letérdelt mellé és ölébe vette. Egyértelmű volt, hogy a kisállat sérült. Vagy beteg, de valami nem stimmelt. Ahogy az ulzzang simogatni kezdte, az állatka érdekes mormogó hangot adott ki, mint a macskák dorombolása, de az az egy biztos volt, hogy nem macska. Hoon egyre inkább magához tért és egyre tisztább fejjel tudta felmérni a helyzetet. A kisállat hófehér volt, kissé még talán ragyogó is, de a nyuszi ezt betudta az elvarázsoltságnak, hosszú, hegyes és a fejéhez képest nagy fülei voltak, szeme szép kerek és lila… Lila a szeme? Atyaég, a józanabb személy ezt még vagy hatszor leellenőrizte, de tényleg lila volt a szeme. Kis édes pösze orra folyamatosan mozgott, mint a kis nyusziknak szokása. Szőre nagyon puha és dús volt, a farka pedig vékony, hosszú és egy szigony formában végződött. Méretre, mint egy kisebb termetű kutya, súlyra pedig nagyon könnyű. Úgy összességében varázslatos kis teremtény volt. És nem is tűnt valami eviláginak. Kiseop még mindig megbabonázva babusgatta a tüneményt. Azonban, mintha mégiscsak kezdett volna magához térni, még ha csak egy kicsit is.

-Kiseop! Hahó! Föld hívja az ulzzangot!

-Hm? Mi van? Mi tö… Mi a manó ez?- dobta el majdnem a kis élőlényt, de az belékapaszkodott, és rámeresztette hatalmas lila szemeit. Meg kell hagyni, hihetetlenül édes volt.

-Elkezdtél alva járni, idejöttél ki, öledbe vetted és azóta babusgatod. Képtelen voltam téged felébreszteni…

-Öhm… hát én erre semmire sem emlékszem… De nagyon kis édeske… Tartsuk meg!

Hoon csak úgy lesett, mint Mickey egér a moziban, de mire pislantott volna egyet a másik már rohant is vissza a dormba. Szegény nyúl fejét fogva és nagyokat sóhajtva követte a még mindig elvarázsolt társát. Vagyis annyira nem is volt elbűvölve, sokkal inkább a kis állatka rabjává vált. Bár amíg nem származik belőle nagy bajuk, hát addig most miért ne. Egy beteg kis állatkát kinek lenne szíve odakint hagyni egyedül, elveszve… No igen. De mi a jó manó ez az élőlény? Ez még mindig egy megválaszolatlan kérdésnek számított. A két jóbarát ma éjjel egy szobában aludt. Nem állt szándékukban felébreszteni a többieket emiatt. Viszont a kis kirándulás hátrányait reggel igencsak megérezték, méghozzá álmos, fejvisszahúzó utálatos reggel formájában. Mindkettő úgy verte le az ébresztőt, mintha azok fejszével akarták volna őket agyoncsapni. Ahogy Soohyun betámolygott, hogy felverje őket, hozzávágták mindketten a párnájukat. A leader csak úgy állt az ajtóban, és mivel még nagyon reggel volt, így kellett neki egy perc, mire felfogta, hogy milyen támadás áldozata is lett ő valójában. Persze közben a másik kettő is felfogta, hogy ezzel most hadat üzentek, és nagy eséllyel el is fogják veszteni, méghozzá véresen.

-Öhm Hyung…- kezdte az elterelést Kiseop- az éjjel találtunk egy elveszett állatot, nézd!- mutatott maga mellé a kis lényre. Amaz békésen szuszogott, nem ébredt fel a ricsajra.

-Mi féle állatot és hol?- húzta fel a szemöldökét a legidősebb.

-Hát itt mellettem… Mit nem látsz rajta?

-Kiseop, én semmilyen állatot sem látok, biztos csak nem ébredtél még fel, és álmodsz- mondta ezt igazából már magának, mielőtt elmebajjal vádolta volna a másikat és inkább otthagyta őket. A két bűntárs összenézett és igencsak tanácstalanul álltak az egésszel szemben. Lassan kikászálódtak az ágyból és összekaparták magukat. A kis tünemény is követte őket. Kiültek a konyhába betömni valamivel korgó gyomrukat.

-Nevezzük már el!- súgta Kiseop Hoonnak.

-Jó, de minek?

-Nem tudom, de valahogy neveznünk kéne… Legyen Fairy…

-És te ezt kibírod mondani?

-Ki… muszáj lesz, de nem tündéri?

-Oké, rendben, legyen.

-Ti meg mit sugdolóztok ott a sarokban?- szólt közbe a galamb.

-Biztos a képzeletbeli állatkájukról beszélnek- kontrázott a leader.

-Hogy miről?

-Nem is képzeletbeli- durcázott be az ulzzang.

-Hát én nem látok semmilyen állatot- mondta a legfiatalabb és közben bólogatott és helyeselt a többi is. A két elvarázsolt elég meghőkölten nézett össze, de úgy döntöttek nem is erőltetik a dolgot tovább. Pedig Fairy ott ült mellettük és épp kihalászott némi eledelt a tányérból. Nem értették. Bár a nyúlban kezdett egyre jobban körvonalazódni, hogy bizony valami nem egészen evilági lénnyel van dolguk. Vagy mindketten megőrültek és ugyanazt haluzzák. Mókás igazság szerint mindkét eshetőség. Az elkövetkező egész nap pedig mindenféle furcsaság melegágya volt…

Ott kezdődött az egész, hogy már az odaúton a kisbusz kormánya önmagát kormányozta. Vagyis a sofőr majdnem szívrohamot kapott, amikor egy kisgyerek kifutott a busz elé, de a kormány épp időben fordult el anélkül, hogy ő megtekerte volna. A bűnösök látták Fairyt, ahogy a sofőr ölében ücsörgélve önálló vezetésbe kezd. A többiek persze nem. Viszont mivel a kisgyerek biztonságban visszaszaladt a járdára, így nem is firtatták a dolgot. Bárki is hinné azt, hogy ezzel itt véget ért a történet, hát az bizony nagyon nagyot téved. A kis lényke még csak most melegített be. Ahogy a dalokat akarták felvenni, a hang folyton elmászott, a keverés folyton össze-vissza állítódott. Persze, mert Fairy nem bírt leállni a kis gombok, billentyűk levadászásáról. Hoon és Kiseop próbálták elvenni onnan anélkül, hogy túl hülyének tűntek volna, de ez egy nagyon esélytelen küldetésnek bizonyult. Soohyun már őszintén kezdett aggódni a két fiú elmeállapota miatt, holott köztudott, hogy ő sem teljesen százas. És ez még enyhe kifejezés. A következő érdekesség az volt, ahogy a fogasra felakasztott ruhák elkezdtek maguktól leesni a földre. Hiába pakoltál vissza őket, egytől egyig mind le lettek pofozva. A bűntársak már rákvörösek voltak zavarukban. A többiek sem tudták hova tenni a dolgot, de, hogy az egész nap kezdett a feje tetejére állni, az mindenki agyában nyilvánvaló volt. Eli kibontott egy Red Bullt, de meginni már nem tudta. Mintha valami kiverte volna a kezéből… A doboz után kapkodott, és hol megfogta, hol egyre lejjebb ejtette, úgy nézett ki, mint egy épp betanuló zsonglőr. Persze mindenki szakadt a látványon, de a végeredmény… Na az először jeges fagyot, majd még nagyobb hahotát eredményezett. Az utolsó nagy adag lőty éppen Soohyun arcába fröcskölt, ahogy az próbált segíteni a galambnak. Hirtelen néma csend áradt szét a teremben, de ezt Dongho hangos röhögése sikeresen megtörte. Fairy nagyon élvezte a banda jelenlétét, és a sok hülyeséget, illetőleg alighanem azt is, hogy csak az a bizonyos kettő látta minden akcióját. Bár már eléggé feszülten érezték magukat emiatt. De hogy is gondolhatták, hogy ennyi volt? Fairy még kicsit sem szórakozta ki magát. Ahogy megérkezett a rendelt ebéd, valahogy mindenkinek sikerült legalább egyszer, de inkább többször leejtenie az evőeszközt.

-Keresztbe tettetek valakinek, hogy a Karma így megtalált minket?- tette fel a vélhetően jogos költői kérdést Soohyun miután már negyedjére szedte fel a földről a pálcikáját. A nyúl és az ulzzang sokatmondóan összenézett, félelemmel vegyes elfojtott kuncogással próbálták meg titokban tartani a dolgot. Ők látták, hogy a kis lényke pofozza le folyton a földre a tárgyakat, de ha el is mondták volna, ki hitt volna nekik? Nagy valószínűséggel csak kihívták volna hozzájuk a zárt osztály legfelszereltebb orvosait, és minden joguk meglett volna ehhez… Ebéd után a legkisebbnek sürgős dolga akadt a szomszéd helyiségben, de mielőtt még elérte volna a célját, megbotlott a saját- vagy egy aprócska lényke- lábában és cifrán padlót fogott. Állával ért földet, amit utána aztán egész este fájlalt. A többiek jót nevettek, de a nyúl erre bizony már egy kissé gonoszan nézett Fairy-re. Nem tetszett neki, hogy a móka mellett a fájdalom is befigyel, ez így már nem helyes. A szőrmók egy kicsit vissza is húzódott, de Hoon számára is nyilvánvaló volt, hogy valami sokkal nagyobb bűntett elkövetésére készül csak. Méghozzá ellene…

A nap további része szerencsére akciómentesen telt. Kivéve persze a haza utat. Félúton egészen „véletlenül”, de tényleg, semmi köze nem volt egy természetfeletti kis szőrmóknak a dologhoz, szóval félúton hazafele megszólalt a duda csak úgy alanatúr a buszban. Az egész banda, a sofőrrel együtt akkorát ugrott, hogy a 8 főből 5 be is verte a fejét az autó tetejébe. Erre bizony már mindketten a bűntársak közül csúnyán néztek Fairy-re. Persze a kis állatka csak fújtatott egyet, kinyújtotta a nyelvét majd feltelepedett a műszerfalra. Azért a hosszú farkincája csak úgy járt idegesen, mint a macskáké. Csoda is, hogy nem zavarta a sofőrt… Oh hát persze, hiszen nem is látja.

Egészen vacsoráig nyugodalom volt. Sőt, igazából még vacsora közben sem történt semmi veszélyes dolog. Természetesen azért egy-egy falatka a fiúk tányérjából minduntalan rejtélyes körülmények között eltűnt. Csodálkoztak is, hogy ilyen mohón ennének? De szerencsére elintézték egy vállrándítással.

Az esti készülődés során Fairy letelepedett Kiseop ágyára, míg azok a fürdéssel, elpakolással voltak elfoglalva. Persze közben fél-fél szemmel mindig felsandított, mintha csak arra várna, hogy az egyik végre befeküdjön mellé és simogassa. Hoon úgy döntött ma ismét Kiseopnál alszik. A többieknek ez nem volt idegen, mindig variálták, hogy ki hol vagy éppen kivel alszik, sőt nem is szokott mindig mindenki a dorm-ban aludni. De itt még nem volt vége a napnak, de nem ám, közel sem. Ha a fiúk tudták volna, mi vár még rájuk… De a lényeg, hogy jól sült el. Ahogy a nyúl behurcolkodott és igyekezett lepakolni, az ulzzang máris a segítségére sietett. Mi sem kellett több Fairynek, máris ott termett köztük. Sikerült úgy összegubancolnia a paplant a fiúk lábával, hogy azok szépen hátsóra is huppantak. Pontosítva Hoon, mivel Kiseop sokkal inkább az ölébe huppant. Megszeppenve néztek egymásra és csak néztek és néztek… Nem igazán tudták, hogy ez most mi. Mindkettő szíve kezdett megbolondulni. Az utóbbi időben elég sokat voltak együtt annak ellenére, hogy azelőtt Kiseop folyton AJ-vel lógott, Hoon pedig Kevinnel. Viszont mióta a rapper Amerikába ment, ez a kettő egyre többet beszélgetett és hülyült együtt. Kiseop még meglepettebb lett, ahogy a kicsit szenvedélyes pózból Hoon csak fogta magát, és hanyatt dőlt. Az ulzzang még mindig támaszkodott a másik dereka körül, nem bírt megmozdulni. Fairy úgy tűnt kezdi ezt megelégelni, így mit ad Isten, beleharapott egy jó nagyot a fiú karjába. Amaz felkiáltott és el is kapta karját, minek következményeképpen elvesztette egyensúlyát és ráborult a nyúlra. Feje épp a mellkasára feküdt, ahol egyből megérezte a kissé gyorsabban verő szívének ritmusát. Ismét lefagyott. Csak feküdt ott az énekes mellkasán kapaszkodva annak pólójába. A szőrmók pedig, mint aki jól végezte dolgát fújtatott egyet, lefeküdt és nekiállt mosakodni. Még egy szívroham kerülgette az ulzzangot, mikor Hoon simogatni kezdte a buksiját. A hideg is kirázta szegény megszeppent fiút, ahogy azok az érzéki ujjak hajtincseivel játszani kezdtek. Végül, olyan éjféltájt, mikor már mind a két díszpinty félálomban volt, Fairy felpattant, majd kiugrott az ablakon. Erre persze a fiúk is felkapták a fejüket, és az ablakhoz rohantak. Kiseop kihajolt az ablakon és csak úgy lesett a tündérlény után. Fürgén és vidáman szaladgált odalent, egyszer visszanézett, egyértelműen vidáman, majd végleg eltűnt az éjszaka sötétjében.

A dögös nyúl pedig hátulról átölelte a másikat. Az ulzzang visszaemlékezett arra a bizonyos koncertre, amikor ugyanilyen szituációba került, csakhogy akkor csupán a fan service kedvéért. Vagy mégsem? Mi van akkor, ha már akkoriban is bontakozott valami a két bandatag között? Mindkettő fejében ehhez hasonló kérdések záporoztak.

-Kiseop… mi van akkor, ha Fairy tulajdonképpen Cupido?- alighanem még egy mérfölddel arrébb is hallani lehetett azt a puffanást, ami Kiseop agyában zajlott le…

-Te hülye vagy Hoon…- kontrázott rá az említett. Azonban mégis elgondolkodott rajta, hogy Fairy esetleg tényleg Cupido egy házi kedvence, vagy akár még a szárnysegédje is lehet. Ki tudja? Ha egy ilyen dolog megtörténhetett velük, akkor ez sem lehet sokkal lehetetlenebb. Hiszen akármennyire is átlagosnak számít számukra az életük, azt meg kell hagyni, hogy ez a nap a legkevésbé sem volt átlagos. Sőt, kifejezetten kikerülte az átlagos minden létező definícióját.

Hogy az újdonsült pár valaha is újra találkozik-e Fairyvel? Vagy, hogy tulajdonképpen akkor kis volt Fairy? És miért is jelent meg a két fiú előtt? No és miért csak ők ketten láthatták?  Nos bizony, az már egy teljesen más történet…

Gyilkos tekintet-4(+18)

Akkor legyen!!

Forróság futott végig a testeden. Nem, hogy a bőrig ázás okozta hideg elhagyta a tested, de nagyon forró vér kezdett el csörgedezni ereidben. Hirtelen éhséget éreztél valami másra. Valami másra, ami korántsem annyira gyöngéd, mint ez a csók most. Élvezted a galamb édes kedvességét, tudtad, hogy ő tényleg az az udvarias aranyos srác, aki inkább szégyenlős és bolond, mintsem egy "bad guy". De nem bírtál ellenállni az érzésnek. Erőt vettél magadon és feltérdeltél. Ajkait hevesen birtokba vetted, tenyereid arca köré temetted, és kihasználva meglepett reakcióját, beültél ölébe. Kezeit derekadra tette, megpróbált eltolni. Tudtad, hogy egy kissé felelőtlenség, amit most csinálsz, és akár egy életre is megutáltathatod magad, de a vágy eluralkodott rajtad. Finoman rácuppantál nyakára, szívogattad, vállát harapdáltad, csípőddel pedig lassan mozogni kezdtél ölében. Pár pillanatig még próbált ellenkezni, de te voltál a jobb, elérted a célod. Kezeivel már nem próbált eltolni, sokkal inkább belemarkolt derekadba. Egy kicsit megugrottál, tekintve, hogy csikis vagy, ami egy aljas kuncogást váltott ki áldozatodból. Bosszúból belefújtál fülébe, minden porcikájának megremegését okozva ezzel. Most te kuncogtál fel. Tudtára adtad, hogy veled veszélyes vizekre evezett. Ahogy visszatértél ajkaira, ő azonnal bebocsátást igényelt. Meg is adtad neki. Nyelvetek vad csatát járt, míg keze a tested minden apró kis részletét felfedezte. Erősen hajába markoltál, félrehúztad fejét, és ismét a nyakának estél neki. Erősebben szívtad, mint az előbb, mindenképp nyomot akartál hagyni... Kezeiddel most te indultál felfedező útra. Pólójába csimpaszkodva tapogattad végig mellkasát és hasát is. Ahogy leértél a póló aljáig, egy gyors és határozott mozdulattal le is rántottad róla. Belemosolyogtál csillogó szemeibe majd elvesztél ajkai édes ízében. Hihetetlenül puha bőre volt. Izmai így még jobban kitapinthatóakká váltak, ujjaid begyével kényeztetted minden kis porcikáját. Eli kezei is elkezdtek felcsúszni oldaladon, felfelé terelve ezzel felsődet. Kínzó lassúsággal emelte le rólad azt. Viszont amint megtette, feljebb ült, felsőtestetek jobban egymáshoz szorítva így. Ő támadta be nyakadat, és ő sem kímélt téged. Két keze egy pislantás alatt szét kapcsolta melltartódat. Egy pillanatra meg is ütköztél ezen, ilyen gyorsan még neked sem megy. De nem volt sok időd gondolkozni, tenyerei máris "ráharaptak" melleidre. Erős masszírozása halk nyögéseket csalt elő torkodból, az övéből pedig halk kuncogást. Csípőddel álltál bosszút, lovaglómozgásod azonnal nyögésekké változtatta kuncogását. Gondoltál egyet, nem adsz neki máris zöld utat. Kínzod kicsit. Kimásztál öléből, jót mosolyogva csalódott arckifejezésén. Kicsit hátrébb térdeltél fel, és elkezdtél játszani nadrágoddal. Csípőddel érzéki körözgetésbe kezdtél, izgattad a galambot nem is kicsit. Nagyon lassan és megállás nélkül kigomboltad a shortod, majd még érzékibben kezdted el letolni magadról. Rápillantva nadrágjára elég egyértelmű volt, hogy hatalmas sikert értél el az amúgy sem kicsit galambpajtin. Végig futott az agyadon, hogy mennyire kényelmetlen lehet már neki ez a naci így, de akkor sem hagyod abba agyának húzását. Hanyatt feküdtél, lábaid behajlítva, és ajkaidon végig nyalván letoltad csípődről a nadrágodat, de alsódat még magadon hagytad. Lábaiddal rugtad el a ruhaneműt, leutasítva ezzel az ágyról. Láttad a kínzásod alanyán, hogy már nagyon szenved, de egyben élvezi is a dolgot. Felkeltél, odakúsztál hozzá, majd háttal dőltél neki a mellkasának. Grabancánál fogva lehajtottad fejét és egy szenvedélyes csókba invitáltad. Keze hasadra tévedt. Tudtad, hogy önuralmának utolsó szálaiba kapaszkodik, hogy ne nyúljon azonnal bugyidba. De még bírja. Ez így nem járja. Még nem végeztél teljes munkát, ha nem őrjítetted még meg eléggé. Szabad kezeddel rámarkoltál dudorodó nadrágjára. Hatalmasat nyögött a csókba, oldaladba pedig erősen belemarkolt. Lehet ennek lesz nyoma. De akkor sem adsz még meg neki mindent. Elengedted ajkait, majd kissé oldalra fordulva nekiestél övcsatjának. Ügyesen csatoltad, s majd gomboltad is ki, ami utadba állt. Mindkét kezeddel lassan toltad le róla nadrágját alsójával együtt. Ahogy lehámoztad a szöveted a kis galambról, ami így első pillantásra majdhogynem ijesztően nagynak hatott, nyelveddel finoman végig nyaltad. Hegyére egy leheletnyi csókot is adtál. Érezted, ahogy a fiú háta megfeszül és sziporkázósan hagyják ez ajkait a "jézusom" és "úristen" jellegű szavak. Miután teljesen levetted róla ruháit, ránéztél mosolyogva, és ledobtad őket az ágyról. Az ágyban nincs helye semmilyen ruhának. Ám rajtad még ott volt a rózsaszín, csipkés bugyid. Valamiért volt egy olyan érzésed még ma reggel, hogy most ezt akarod felvenni, mert ezt kell. Igen, a női megérzések pontosak. Véletlenek pedig nincsenek. Ahogy visszaültél ölébe, merevedező férfiasságára, térdeinek döntötted hátadat, fejedet pedig annyira hátra, amennyire még bírta a nyakad. Melleidet máris tenyerébe temette. Kezeiddel végig simítottál külső combélein, feneke és csípő vonalán, előre hajolva folytattad utadat fel a nyakáig. Ajkaiddal és nyelveddel kényeztetted felső testét. Apró puszikat nyomtál mindenhová, mellbimbóit pedig lágyan végignyaltad. Eli már nagyon zihált, közel lehetett az önkontroll teljes elvesztéséhez. Nyomtál egy csókot ádámcsutkájára is, majd ajkait nyaltad meg. Úgy tűnt, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Határozottan és erősen hátadra vágott, bugyidat letépte rólad és teljes testsúlyával rád nehezedett. Bejött a kis játékot, elvetted az eszét. Erősen beleszívott nyakadba, majd rátapadt ajkaidra. Csókja heves és szenvedélyes volt. Teljes mértékben ő irányított. De most már hagytad is neki. Eleget kínlódott érte. Felsikoltottál az élvezettől, ahogy egyetlen mozdulattal beléd hatolt. Azt sem tudtad, hova kapj. Összegyűrted a lepedőt, hátában mély karmolás nyomokat hagytál, ziháltál. Azonnal gyors tempóba kezdett és pillanatok alatt megtalálta a gyengédet. De nem hagyta, hogy csak úgy elmenj. Most visszakaptad a játékod. Tempóját folyamatosan váltogatva húzta most ő a te agyadat. Nevét nyögted, már amikor kijött egy értelmes hang is a torkodon. Ő is alig bírta már. Mikor már végképp ott voltál, hogy véged van, még gyorsabb tempóra váltott. Néhány pillanat múlva hátad ívbe feszült, a lepedőt talán végérvényesen összegyűrted, és sikítva adtad tudtára, hogy elérted a csúcsot. Nem láttál semmi mást, csak forgó csillagokat, a gyönyör az egész tested és elméd végig járta. Minden már megszűnt létezni, csak az élvezet és Eli voltak számodra. Nem sokkal utánad követett ő is. Érezted, ahogy forró nedve szét árad benned, érezted minden egyes lüktetését. Ez tetézte gyönyörödet. Zihálva rogyott rád, beletelt még jó sok percbe, míg összeszedtétek magatokat. Ahogy belenéztél szemeibe láttad, hogy vággyal és elégedettséggel néz rád. A normális lélegzetvételetek még mindig nem tért vissza, de már azért lenyugodtatok kissé.
-Te aztán nagyon vad vagy!- suttogta még mindig rajtad fekve.
-Csak azzal, aki megérdemli...
-Oh és akkor én megérdemlem?- sunyi mosolyra húzódott ajka.
-Minden kétséget kizáróan.- kacsintottál rá egyet. Felnevetett, majd legördült rólad. Ráfeküdtél mellkasára és simogatni kezdted azt. Ő karodat cirógatta, és nyomott egy puszit homlokodra. El is bóbiskoltál kissé, de a galamb gyomrának elég erős korgása felvert álmodból. Elnevetted magad.
-Megyek, csinálok valami ennivalót. Csinálok neked is.
-Rendben. Lezuhanyozhatnék esetleg?
-Persze...- kezedbe nyomott egy törülközőt, és egy nagy pulcsit, amibe nagy eséllyel kétszer is belefértél volna, de nem baj, a lényeg, hogy száraz. Gyorsan még felkapkodtad a ruháitokat és mindent radiátorra tettél. Eli már a konyhában is volt nagy csörömpölések közepette. Ahogy beálltál a forró víz alá, az agyad kattogni kezdett. Nem teljesen merted elhinni, hogy most te most konkrétan lefeküdtél Eli-al. És nem is akárhogy. Soha senkivel nem játszottál még így, de vele olyan könnyen ment. Egy pillanatra sem kellett szégyenkezned, nem kellett prűdnek lenned, élvezhetted az egészet. És ő mindent megtett annak érdekében, hogy élvezd is. Egy vad úriemberrel volt dolgod. Szíved még mindig hevesen vert. Nagy nehezen azért kimásztál a zuhany alól, szárazra törülted magad, felhúztad a pulcsit, ami majdnem a térdedig ért és kibotorkáltál a félhomályba. A kis asztalon két gyertya égett, és már szépen meg is volt terítve. Eli épp akkor hozta ki az étket, tálalta, alád tolta a széket, megpuszilta a homlokod, majd ő is leült. Nagyon romantikus hangulatban fogyasztottátok el az éjjeli nasit. Finomat alkotott, egy darab morzsát nem hagytál belőle. Leszedted az asztal a fiú heves tiltakozása ellenére is, de a mosogatásról már hagytad magad lebeszélni. Kézen fogva behúzott a hálószobába, majd befektetett maga  mellé. Bebugyolált a takaróba és szorosan magához ölelt.
-Eli... kérdezhetek valamit?- suttogtad kicsit félszegen.
-Persze, ki vele- hangja kedves csengése melegséggel töltött el.
-Mi lesz ezután?- egy pillanatnyi csendet váltottál ki a szobában. Sejtetted, hogy alighanem semmi lesz a válasz, de azért mégis reménykedtél benne, hogy mást válaszol.
-Nem tudom, kedvesem, nem tudom... Majd... megbeszéljük...
Ez bizony nem túl bíztató. Sajgott a szíved, hogy talán soha nem lesz köztetek igazi kapcsolat, elvégre ő egy Idol. Az is meglepő, hogy ez az éjjel így alakult abból a szempontból, hogy volt elég ideje és ereje elindulni késő este kocsikázni. Mindjárt reggel, alighanem csak néhány órája maradt aludni. Félve aludtál el. Attól is féltél, hogy ha felébredsz, nem lesz melletted, hogy az egész csak álom volt, de attól is, hogy az egész csak ennyi volt. De még ott volt benned a reménysugár, hogy talán kitalálhattok majd valami megoldást. Mondjuk, hogy randizgassatok titokban, vagy hasonlók. Bárhogy is lesz, tisztában voltál vele, hogy előbb-utóbb nagyon fog fájni. De van az a fájdalom, ami mindent megér, és ez az idióta galamb, pont egy olyan fájdalom....

Karácsonyi versenyfici

Idén is egy karácsony.

December. Ismét eljött az évnek ez a része. Idén hóban nem fukarkodott bárki is döntsön erről odafent, és sajnos a hideget sem felejtette el hozzá. Legalább fehér karácsonyunk lesz. Csak jussunk is el odáig.

Kényelmes mélázás játszódott le a leader fejében, ahogy a kanapén elnyúlva lógatta lábait. Kezét összekulcsolta feje alatt, és csak bámulta a plafont. Igyekezett kitalálni valami értelmes programot a többiek részére az ünnepek idejére. Szerette volna, ha mindenki jól érzi magát, még akkor is, ha éppen, hogy csak egy leheletnyi szabadidejük jut a pár nap alatt. A dormban jelenleg csend honolt, mindenki a telefonján bújta a twittert, vagy aludt, vagy éppen videó játékozott. Azt is persze fülhallgatóval, ezért nem volt annak sem akusztikus nyoma a lakásban. Idén egy kicsit más érzéssel töltötte el a fiúkat a karácsony szelleme, hiszen egyikük több ezer kilométerre tőlük egy teljesen más kontinensen alighanem a tankönyvek felett gubbasztva töltötte már hónapok óta idejét. Érezték a hiányát és az űr, amit ott hagyott az ünnepek hangulatában nem nagyon akart feltöltődni sehogy sem.  Soohyun komoly kihívás elé nézett, ha azt akarta, hogy az idei év legalább olyan jó legyen, mint eddig bármelyik másik.

-Hey, minden rendben? – jött a kérdés a mélázó fiatalember feje felől a meglepően nyugodt lelkiállapotban lévő ulzzangtól.

-Igen, persze. Miért ne lenne?

Kiseop leült Soohyun mellé a kanapéra és mosolyogva pásztázta az idősebb arcát.

-Csak olyan melankólikus vagy mostanság.

-Kiseop, te mióta használsz ilyen szavakat?

-Mióta odafigyelek Hoonra…

-Hogy mi van velem?- lépett be a szobába egy konyharuhával a kezében az említett illető is. A legidősebb arcán halvány mosoly húzódott végig az ulzzang érdekes megjegyzésén és az emlegetett szamár, azaz nyúl, időzítésben ötös feltűnésén.

-Azon töprengtem, hogy mit kezdjek veletek karácsonykor- Hoon érdes pillantásait Kiseop felé ezzel Soohyun sikeresen meg is törte.

-Hogy érted? Sütünk, főzünk és elleszünk.

-Nem Hoony, szeretnék valami különlegeset.

-Akkor transzportáld haza a macskámat!!- kuncogás tört fel a másik kettőből Seopí gyors követelőzése miatt, de ugyanakkor nagyon is együtt éreztek a szomorkodó táncossal.

-Bár megtehetném. Tudod, hogy megtenném, ha tehetném. De éppen ezért szeretnék valamit, hogy kicsit eltereljem a gondolataitokat.

-Hát az jó lenne… Nagyon hiányzik…- Kiseop nyugodt hangulata most enyhén pityergővé váltott át. Soohyun felülvén átölelte társát, hátát simogatva nyugtatta, hogy már nem sok, és viszont láthatják. Az ulzzang nagyon közel került a rapperhez, egy megértő társra talált benne. Régebben Jaeseop úgy nyilatkozott, hogy a galamb áll hozzá a legközelebb, mert a kezdetekkor még ez a fennállás volt helyén való. De sok minden változott azóta. Bár ugyan a két rapper továbbra is nagyon közel állnak egymáshoz, a magasabb életében egy selcakirály is gyökeret eresztett. Ahogy a legidősebb pesztrálgatta a szomorú egyedet, a húsvéti nyúl visszavonult a konyhába, hogy összeüssön valami ehetőt így késő este vacsorára. Két nap múlva karácsony, de még mindig megy a hajtás. Próbák, dalfelvétel, próbák, dalfelvétel, Soohyunnak nemsokára musical-e lesz, egyszóval be vannak táblázva még most is. Bár igazság szerint, így több, mint négy év után ez már korántsem meglepő. Nem is vártak volna mást. Mégis, mindegyikük azon agyalt titokban, hogy is kéne kiszabadulni a kötöttségek alól. Hoon önkényesen úgy döntött, visz be a fiúknak némi innivalót. A kis agyában végig futott, hogy valójában csak szét akarja őket robbantani, aztán ugyanezzel a hirtelen felindulással lekevert magának egy gondolatbeli pofont, hogy ilyenek egyáltalán megformálódnak azokban a kusza agytekervényeiben. Nagyon is sajnálta Seopít, mindannyiuknak nagyon hiányzik a legmagasabb. Csak azért… mégis. Na de kifelé menet a konyhából sikeresen megbotlott, hogy miben, azt ő sem tudta, de kilötykölte az üdítőt. Gyorsan letette az asztalra a poharakat majd szaladt volna a fürdőbe egy felmosórongyért, de nem jutott el odáig. A kis troll maknae futva igyekezett a konyha felé, alighanem valami harapnivalót lopni, azonban sikeresen megcsúszott a kilötykölődött cukros üdítőn. De persze ha még ez nem lett volna elég, a galamb, aki éppen mögötte osont, szintén hanyatt esett, ahogy megpróbálta elkapni a legfiatalabbat. Egy pillanatnyi ijedt csend után fal remegtető kacaj tört fel a fiúk gyomrából komoly párbajra hívva ezzel az izmaikat.

-Emlékeztek, amikor Soohyun esett el így a vizes színpadon?

-Na megjött az utolsó tagunk is, nagyszerű. Köszi, hogy mindenkit emlékeztetsz rá Kevin!- bár Soohyun megpróbált mérges arcot vágni, nem igazán sikerült neki, túl jót derült a két bénaságon. Ahogy szegények feltápászkodtak, mehettek is átöltözni, mert így igencsak foltosra festették a ruhájukat. Nagy nehezen a nyúl is abbahagyta a nevetést, és végre eljutott a felmosóért. Kevin közben leült a még mindig kicsit szomorkás ulzzang másik oldalára és ő is babusgatni kezdte. Leaderük konstatálta, hogy már nincs rá itt több szükség, így bátorkodott felajánlani segítségét a konyha jelenlegi tündérének. Már nem volt sok vissza a vacsora elkészüléséig, ami egy kis nyugalmat is adott a nyúlnak, hogy már nincs olyan sok esélyük elrontani. Holott az évek során azért mindegyik tag felfejlődött főzés ügyileg, azért bizonyos ételek ehetetlenné tétele náluk külön tehetségnek számított. Vagy művészetnek, nézőpont kérdése. De ez az eshetőség úgy tűnt most nem áll fent. Ahogy a legidősebb belenyalt a finomságba, csak hümmögni és mosolyogni tudott. Hoon megkönnyebbülve fújtatott egyet, ezek szerint sikerült jót alkotnia. Hangos nevetésre lettek figyelmesek, egymásra néztek, fújtak egyet és már úton is voltak ki a konyhából. Ám a következő pillanatban egy párna találta pont arcon a leadert, kifejezetten értetlen arckifejezést idézve elő orcáján, ahogy a párna a becsapódás után padlót fogott. Hoon kezével takarta el ajkait és igyekezett nem túl hangosan nevetni a másikon. Mivelhogy az értetlen kifejezést az ijesztő, gonosz tekintet vette át, a galamb behúzott nyakkal kezdett el óvatosan hátrálni egyértelművé téve ezzel, hogy ő volt a hunyó. A többiek feszülten figyeltek, a levegőben vágni lehetett volna a feltörésre váró nevetés által kiváltott frusztráltságot. Soohyun már épp elkapta volna Eli grabancát, hogy jól megdögönyözze, de amaz „kicsúszott” a kezei közül egy felettébb ügyes manőverrel. A leader ismételten értetlen fejet vágott, de most gyorsabban reagált és már sarkon is fordult, hogy üldözőbe vegye áldozatát. Nem mondott le a bosszúról. Kiseop, ahogy kitért az útjukból, mert hát miért ne lett volna pont útban, megbotlott a szőnyegben, felgyűrve azt egy kissé és ráesve hanyatt a kanapéra. Ezzel még így nem is lett volna baj, csakhogy menet közben kirúgta Kevin alól is a lábait, aki így sikeresen pont a kanapé elé esett le.

-Ahhhhh Kiseop-ah, most fáj a hátsóm miattad…- nyafogott macskaszemekkel az énekes.

-Bocsi Kevin, nem volt szándékos.- az ulzzang hangja azért csukladozott a visszafojtott nevetés okán. Eközben persze a két kergetőző nem állt meg, a járulékos veszteségre fittyet hányva rombolták a szobát. Megállításukra szánt akciója közepette a legfiatalabb kezei közül egy pisszenő hang terjedt szét a szobában, mire fel a galamb hirtelen lefagyott. Tudta jól ez minek a hangja. Mint egy robot úgy tekerte hátra a fejét, hogy meglesse az ellene elkövetni szándékozott bűnt. Soohyun hatalmas nevetésben tört ki, pattogott, tapsikolt, csak úgy, ahogy szokta. A maknae felemelte a dobozt, mint koccintáskor szokás és szépen belekóstolt az energiadús nedűbe. Eli szemei szikrákat szórtak, az ő Red Bullja szent és sérthetetlen. Amit mindenki tiszteletben is tartott, kivéve a kis trollt. De hát, nem éppen ezért troll a troll? Dongho tudta, hogy innentől menekülnie kell, de rafináltabb volt idősebb társánál. Villámgyorsan bezárkózott a fürdőbe és hangosan kommentálva, hogy mennyire mennyei ez az ital kortyolgatta azt meg. Még nyelni is hangosan nyelt. Eli az ajtón dörömbölve hisztizett. Hoon vagy hatszor próbálta elkiabálni magát, hogy kész a vacsora, de a nevetés minduntalan belé fojtotta a szót. Közel fél órányi levegő utáni kapkodás, hideg vizes zuhany- merthogy Dongho kapott egyet, miután kinyitotta az ajtót az üres energiaitalos dobozzal a kezében- illetve gyomorkorgás után végre mindenki asztalhoz ült. Folyamatos dicséretek közepette telt a vacsora, a nyuszi nagyon meg volt magával elégedve és nyilván valóan mindenki más is. Egyedül az ulzzang arcáról lehetett leolvasni, hogy még mindig hiányolós hangulatban van. Soohyun észre is vette is ezt és ismételten azon kezdett agyalni, hogy milyen kis meglepetést okozzon a csapatnak.

Általában ő figyel rá, hogy vacsora és fürdés után mindenki leoltsa a lámpákat, így hát a mai este folyamán is tett még egy utolsó kört a lakásban leellenőrizve, hogy senki sem marad fent az engedélye nélkül. Ahogy odasétált a nappali ablakához, hogy elhúzza a függönyt, elmélázott a sűrűn eső hó által fátyolossá tett ég varázsán. Ha valaki most beláthatott volna a sokadik emeleten lévő ablakon, minden bizonnyal láthatta volna a magas fiú feje felett kigyulladó villanykörtét. Támadt egy jó ötlete. Holnap majd közli is a többiekkel.

Az éjszaka csendben telt el. Még reggel is túl nagy volt a csend. Legalább is Kiseop számára. Feltűnően nagy volt a csend. Ránézett az órájára, még van tíz perc ébresztőig. Na de akkor is. Legalább Soohyun, de sokszor már Eli is fent szokott lenni idő előtt. De egy ajtónyikorgás vagy ásító hang sem. Kezébe vette telefonját és megnézte, hogy New Yorkban milyen idő van. Minden reggel megteszi, bár tudja, hogy az időzónák eltérnek, de azért… Twitterre is fellépett, küldött egy Seopmorningot a rajongóknak, ráment a macska adatlapjára, de még mindig nincs semmi mozgás. Néha beszélgetnek telefonon keresztül, de ez így olyan kevés. Nagyot sóhajtva kivánszorgott ágyából, ki a konyhába inni egy pohár vizet. Még mindenki alszik. Hát mi van itt? Átfutott az agyán, hogy megvicceli valamelyiket, na de melyiket? Legyen a nyúl. Mert ő sosem haragudna rá. Csendben benyitott a szobába, odaosont az ágyhoz ééés…

-Hoooooooooooonyyyyyyyyyy!!!- és már ugrott is be az említett mellé. Szegény nyuszi nagyon álmos fejjel nézett fel az ulzzangra. Kellett neki fél perc, mire felfogta, hogy egy alvást szabotáló akció áldozatává vált.

-Boldog karácsonyt!- hangzott a reggeli köszöntő.

-Majd csak holnap lesz karácsony Seopí.

-De én már ma akarok ünnepelni! Minek várni holnapig?

-És mit szeretnél csinálni?- Hoon felkönyökölt a mellette fekvő feje mellett.

-Nem tudom, de olyan ünnepi hangulatom van. Menjünk korcsolyázni!!

-Naa… olvasol a fejemben Kiseop? Tegnap este pont ezt találtam ki- nyitott be a szobába a leader.

-Nagyszerű! Akkor eldöntve, megyünk korizni!- ujjongott a szabotőr.

-Hova megyünk?- hallatszott a galamb hangja is. Bezzeg most, hogy az ulzzang felkeltett egy tagot, mindenki egyszerre ébred fel, csak, hogy véletlenül se tudjon mást is kirobbantani az ágyból.

-Korcsolyázni. Mit szóltok?- Soohyun jó hangulata remélhetőleg a többiekre is kiterjed majd.

-Felőlem oké- szól Kevin.

-Rendben- nyugtázta a galamb is.

-Koriiiii! Benne vagyok- ugrálgatott a maknae. Kiseop gyorsan Dongho mellett termett, táplálkozva a fiú lelkesedésén és máris együtt pattogtak. A többiek jót mosolyogtak a két jó pajtin. Soohyun elégedett volt, hogy az ötlete jól sült el. Bár még lenne egy napjuk az ünnepig, nem baj, legalább ünnepelnek előre. Majd holnap sütnek-főznek, ahogy azt a nyuszi is megmondta. Egy kiadós reggeli után már öltöztek is fel, kesztyű, sapka, sál, nagykabát, hogy ne fázzanak, meg álcának sem rossz. Mondjuk rengeteg ember között csak úgy nem olyan nehéz elvegyülni, de azért mégis… Sokan ismerik már őket. Bár még korán van, így nem lesznek lent annyian, mire megéheznek meg úgyis visszajönnek. Vagy beülnek valahova. Az sem egy rossz ötlet, futott át a leader agyán. Egy kis különleges étek így az ünnep örömére. Lesz egy telefonja a menedzser-sshinek, hogy mit ajánlana, ahol el is tudnának bújni.

Ritkán járnak el, sőt, szinte soha, de ez egyszer megtehetik. Elvégre olyan sokszor kiérdemelték már. A két hiper kölykön út közben is látszott, hogy mennyire örülnek a dolognak. Mire odaértek pedig már mindenkire át is ragasztották a jó kedvüket. Ahogy átvették a korcsolyát és óvatosan ráléptek a jégre, rájöttek, hogy ez nem is olyan könnyű…

-Wááá, ez csúszik!!!- a galamb eme kijelentésére mindenki lefagyott, és animékbe illő kis kék cseppfigurák rajzolódtak a homlokukra… legalább is bárki odaképzelhette ezeket, aki rájuk nézett.

-Ez aztán az éles megfigyelőképesség…- dünnyögött Soohyun, de hamar konstatálta, hogy nem is volt olyan rossz megjegyzés, miután parádésan hanyatt esett.

-Én szóltam előre leader-sshi, a te bajod, hogy nem hallgattál rám- suhant el kacsintva Eli szegény elesett mellett.

Szép lassan mindenki nekifutott a köröknek, kisebb-nagyobb sikerrel és szerencsésebb esésekkel. Majdnem mindenki padlót, azaz jeget, fogott, kivéve Kiseopot.

-Hogy csinálod, hogy még egyszer sem estél el?- Hoon hangja megjátszott keseredésről árulkodott.

-Nincs itt az őrangyalom, nem eshetek el- majd szomorú szemekkel mosolyogva mindenkire begyorsítva ott hagyta őket. A következő pillanat némi értetlenséget hagyott maga után. A kicsi maknae kiabálva siklott el a többiektől keresztbe át a pályán, kapálózva és feltűnően ujjongva. Ahogy odarohant egy csapat, nagy eséllyel vele egykorú sráchoz a többiek is rájöttek, hogy még a régi, iskolai barátait pillantotta meg.

-Na ez egy igazi karácsonyi ajándék- bukott ki Eli-ból, aki nyilvánvalóan figyelmetlen volt, hogy pont Soohyun mellé állt be.

-Upsz, bocsi, későn vettelek észre…- kuncogott a legidősebb, ahogy egészen „véletlenül” pont úgy ment neki a madárkának, hogy az a hátsójára huppant. A többiek jót nevettek, majd ismételten a legfiatalabbat stírölték. Ami azt illeti, mindenkinek jól esne már, ha régi barátokkal találkozhatna, de tekintve, hogy Dongho még az iskolát sem tudta végig járni a saját osztályával, így tényleg ő érdemli ezt meg a legjobban.

-Hey, Soohyun-ah. Téged, ha jól láttam, egyáltalán nem lepett meg, hogy azok a srácok itt vannak.

-Fogalmam sincs, miről beszélsz Hoon…- ártatlan mosolya bizonyította „bűnösségét”. A nyuszi tudta, hogy leaderük keze benne volt ebben a találkozóban. Hihetetlenül felmelegítette szívét, hogy idősebb társa így gondoskodik róluk. Ahogy elhúzott mellette, kézen ragadta és még gyorsabb tempóra invitálta, ami úgy néhány csusszanásnyival később már nem is tűnt olyan jó ötletnek. Ahogy a fiatalabb szembe fordult az idősebbel és így húzta, amaz túlságosan előre dőlt, majd a lábai kapálózásba kezdtek, végül pedig a nyuszi hiábavaló próbálkozásai - az elesés ellen – után mindketten kifeküdtek a jégre. Ez a korcsolya ötlet nagyon sok kék-zöld folttal fog járni estére. De legalább Soohyun nagyjából puhára esett, mivel a nyúl felfogta az esést.

-Jézusom Hoon, jól vagy?- nézett fel ijedten az ötletgazda.

-Igen Soohyun-ah. Azt hiszem. Bár a derekam fáj egy kicsit…

-Estére teszünk majd rá borogatást. Biztos jól vagy? Lemenjünk a jégről?- Hoon csak mosolyogni tudott az aggódáson.

-Hát egy forró csoki jól esne.

-Oké, meghívlak, gyere.

A két jómadár ezzel le is ment a jégről, gúnyosan kacér tekinteteket hátrahagyva a többiek arcán. Legközelebb majd ők is elesnek a leader hibájából, hogy őket is meghívja egy kis édességre. A maknae továbbra is önfeledetten cseverészett, játszott, és kiváltképpen remekül érezte magát régi jó barátaival. Kiseop és Kevin kézen fogva szelték a köröket, míg a galamb néhány helyi profival versenyzett. Úgy tűnt, mindenki nagyon jól érzi magát.

Pár órával és még több kék-zöld folttal később hulla fáradtan estek haza a fiúk. Nem volt már erejük még étterembe is menni, inkább rendeltek valami különlegeset. A maknae csak úgy ragyogott a boldogságtól, a nyuszi még mindig fájlalta a derekát, de a leader kedves törődése miatt talán még egy kicsit rá is játszott. Kevin és Eli pedig próbálták továbbra is elterelni az ulzzang figyelmét és gondolatait hiányolt társukról, eddig nagyon is sok sikerrel. Vacsora után még leültek megnézni egy karácsonyi filmet, de kivétel nélkül mindenki bealudt a végére.

Idén is egy karácsony. Egy nagyon jó karácsony. Bár minden úgy sikerülne, mint, ahogy eltervezem. De ha csak a karácsonyok úgy telnek, már az is megérte. Remélem, mindenki szépeket álmodik…

Mire Soohyun végig gondolta ezt a pár gondolatot, már el is nyomta őt is a szép álom…

Gyilkos tekintet-3

Tündérmese....

Kézen fogva sétáltatok egy a hajnali napsugárban úszó és csillogó patak mellet. Körülöttetek madarak csiripeltek, fák suhogtak, s mintha az egész levegő egy rózsaszín köd része lenne. Boldog és szerelmes mosolya leolvasztott a lábadról. Ahogy a patakot átölelő hídhoz értetek letekintettél a csendesen hullámzó vízre. Színesebbnél színesebb vízlakók úszkáltak alattatok, talán még ők is ámulattal csodálták szerelmeteket. Érezted, ahogy hátulról átkarol, erős karjaival magához szorít. Egy pillanatra elvesztél az érzésben, majd megfordultál, hogy szemből is megölelhesd. Bújtál vállába, hátába kapaszkodtál. Hihetetlenül jó érzés volt. De valami nem stimmelt. Elvesztetted az egyensúlyodat, érezted, hogy hátrafelé dőlsz. Meg akartál kapaszkodni, de hirtelen nagyot koppantál.
-Áucs!- szólaltál fel, majd nagy nehézkesen kinyitottad a szemedet. Körbenéztél és egy hatalmas sóhajjal konstatáltad, hogy a szobádban vagy, és csak az ágyadból estél ki.
-Szóval csak álmodtam? Ahj... miért csak álmodom mindig az ilyesmit? Ajj már.- morogtál magadban. Nagy nehezen összeszedted magad. Vagyis inkább kapartad, mert még kétszer sikerült elesned a takaródban, illetőleg a zoknidban. Amilyen szépen végződött az előző este, most olyan szerencsétlenül indult a nap. Pedig annyira valóságos volt az álom, olyan mesébe illő. Mondjuk éppen ebből tudhattad volna, hogy nem igazi. Bármennyire is szeretnéd, hogy a tündérmesék valóságosak legyenek, sosem lesznek azok. Éppen ezért csak mesék. De egy álmod már valóra vált. Konkrétan randiztál egy Idollal. Az "ultimate bias"-oddal. Ez a tény már csak úgy önmagában egy tündérmese. Mégis megtörtént. Vagyis... reméled, hogy nem csak álmodtad. De nem estél ki annak a végén az ágyból, szóval minden esély megvan rá, hogy valóság volt. Már csak az a kérdés, hogyan tovább? Fogsz még vele találkozni? Mondjuk megígérte. De ő mégis csak egy Idol. Egy híresség, akinek több ezer, vagy akár tízezer rajongója van. Ha hat munkád lenne, még akkor is ő lenne az elfoglaltabb, néha talán még lélegezni sincs ideje. És vajon mekkorát ütne a karrierjén vagy a hírnevén, ha kitudódna, hogy egy illegális autóverseny lebzsel egy átlagos, külföldi lánnyal. Aligha tenne jót neki. Pláne, hogy fiatalabb nálad. Tényleg, ezt még nem is tisztáztátok. Te ő neki egy noona vagy. Ami téged pedig pedonoona-vá tesz. Már így rajongói nyelven szólva. Tisztában vagy vele, hogy ez kissé kifacsart, de ugyan már, néhány év nem számít. Úgy döntöttél nem keresed te őt, megvárod, míg ő hív fel téged. Így kikerülheted a kínos megzavarásokat és nem is fogsz zaklatónak hatni. Ellenben ez hatalmas önuralmat fog tőled megkövetelni, nem ráírni, nem felhívni, holott nagyon is epekedsz minden egyes vele töltött pillanatért. Na nem mintha neked nem lenne millió-egy dolgod. Példának okáért két jegyzőkönyvet is meg kell írnod a héten, elvégre egyetemista vagy. Tanulnod is kell olykor. Akármennyire is a felhők fölött jársz, időről időre vissza kell térned a földre és lehetőleg két lábbal. Nem lesz könnyű, de akkor is végig kell szenvedned. Szóval fel a fejjel, és induljon a menet.
A következő két hét elég pörgősen telt. Suli, beadandók, buli a többiekkel, de egy árva hívás sem érkezett a telefonodra. Egyre jobban érezted a baltát a fejed felett. Kezdtél nagyon félni, hogy nem fog keresni. De épp mielőtt letargiába estél volna belegondoltál, hogy milyen önző is vagy te valójában. Megfogadtad, hogy kivárod, nem keseregsz, önuralmat gyakorolsz, és elfogadod, hogy ő nem egy pasi a szomszéd kollégiumból. Így is van, ez így igaz. Így eddig mindig sikerült ép bőrrel kikerülnöd a depis pillanataidból. Ha olyanod volt éppen, megnézted az aktuális fellépéseket, letisztáztad a barátnőiddel, hogy milyen finom sült combot lehetne csinálni Eli combjaiból. A szöszi és bolond feje pedig néha már könnyeket csalt a szemedbe, de éppenséggel csak a röhögéstől. Megpróbáltátok a csajokkal utánozni, és hasonlóan hülyén pózolni a kamera előtt, de el kellett ismernetek, nektek ez nem megy. A galamb überelhetetlen. Az idiotizmusa egy új szintre emelte őkelmét. De te tudtad, hogy valójában nagyon kis aranyos emberke. Az a típus, aki bolondozik, de közben olyan, mint egy ártatlan kisbárány. Ha lehetséges még jobban beleszerettél, mint valaha. És ami azt illeti, lehetséges is. Hiszen eddig csak plátóian voltál szerelmes, de most... már személyesen is ismered. Nem annyira, mint szeretnéd ismerni, de már előrébb vagy, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Az itteni életed szöges ellentétben áll az otthonival, minden tekintetben. Szeretsz itt lenni, reméled, soha nem kell haza menned. Minden este meglesed a telefonod, nem hagytál-e ki valami fontosat, de sóhajtozva pakolod minden áldott este az éjjeli szekrényre, hogy "a fenébe már, hogy nem keres" fejet vágva borulhass be az ágyikódba. Gyakran álmodod, hogy a karjaiban vagy, hogy szerelmet vall, hogy érzed édes ajkainak mámorítóan bódító ízét, de folyton vagy a padlón ébredsz, vagy szívrohamot kapsz az ébresztődtől. Már egy hónapja, hogy rányomtad puszidat arcára és hátat fordítva ott hagytad meglepettségében. Kincsként őrzöd a pillanatot, de már félsz, hogy nem lesz több. Reméled tévedsz, de egy hónap az akkor is egy hónap. Egy este képtelen voltál álomra hajtani a fejed, valamiért az agyad nem akart pihenni. Útnak indultál a sötét éjszakában. Általában azért kicsit mindig félsz, hiszem soha nem tudhatod, mikor kerülsz bajba, de most nem érdekelt semmi. Az agyad csak úgy hajtotta fogaskerekeit, tepert ezerrel. Mintha magán az agyadon lett volna görkorcsolya és nem a lábadon. Bár most gyalog indultál útnak, zenével a füledben. Akárhányszor U-Kiss következett a listában, Eli részénél mindig elmosolyodtál. Még szerencse, hogy nem járt olyan sok ember ilyenkor már az utcákon, így legalább kevesebben néztek hülyének, amiért ok nélkül vigyorogtál jobbra-balra. Na meg persze tátogtál is, legalább is  jobb esetben nem adtál ki hangot. Ha olyan számhoz értél, aminek még a táncát is tudtad, vagy csak pár lépést, hát akkor sem tartott vissza semmi. Azonban kezdett valami fura szag terjengeni a levegőben. Beletelt pár percbe, mire eljutott a tudatodig, hogy alighanem kemény esőnek nézel elébe. Már rég elmúlt éjfél is, szóval nagyon beülni sem tudsz már hova, ha leszakad az ég. Sebaj, talán még jól is fog esni. csak szél meg vihar ne legyen.
De nem volt szerencséd. Hirtelen álltál meg, becsuktad a szemedet és próbáltál lehiggadni. Akkorát villámlott, hogy komolyan attól féltél, hogy megvakultál. Nem félsz a vihartól, de azért kint lenni a szabad ég alatt ilyenkor, nem feltétlenül a legjobb ötlet. Pláne, hogy a vihar elég közelinek hatott. Hamar le is szakadt az ég. Mintha Zeusz egy dézsányi bora ömlött volna ki, kivéve, hogy ez tuti biztosan alkoholmentes volt. Pár perc alatt bőrig áztál. Hideg volt az eső, nem esett olyan jól, mint hitted, hogy fog. Úgy döntöttél jobban jársz, ha elindulsz hazafelé, de ez alighanem akkor is legalább másfél órát fog igénybe venni. Addig meg még megtalálhat egy tüdőgyulladás. Hát magadnak akartad, minek nem tudtál aludni. Úgy egy óra séta után, kistóval a cipődben, teljesen vizesen és fázva, reszketve, erőd erőteljes fogytában egyre inkább úgy érezted, még pár lépés, és elájulsz. Nagyon kifáradtál, átfagytál és még mindig nagyon messze voltál otthontól. Fékezést hallottál. Nagyon megijedtél. Mi van, ha valaki ki akarja használni, hogy nincs erőd és egyedül mászkálsz itt a sötétben? Felnéztél, próbáltál koncentrálni. Az autó nagyon is ismerős volt, a fiú pedig aki odarohant hozzád könnyekre fakasztott, bár ez az esőben egyáltalán nem látszott. Az agyad annyit felfogott, hogy beszél hozzád, de egy szavát sem értetted. Ahogy megérezted kezeit karjaidon, tudtad, most már össze eshetsz, biztonságban leszel. Így is lett. Elsötétült a világ.
A következő, amit éreztél, hogy meleg van. Száraz voltál és határozottan meleg helyen feküdtél. Feküdtél. Kellemes vanília illatot éreztél. Tudtad, hogy nem a saját szobádban vagy. Lassan kinyitottad szemeidet. Körbenéztél. Eli mosolyogva ült le melléd az ágyra, ahogy észrevette, hogy magadhoz tértél.
-Hogy érzed magad?- kérdezte, lágyan, majdnem suttogva.
-Ramatyul...
-Azt nem csodálom. Mégis mi vitt rá, hogy éjnek évadján egyedük császkál a városban totálisan sza... bőrig ázva?
-Nem bírtam aludni. És amikor elindultam, még nem esett.
-Akkor is felelőtlenség.
-De már jól vagyok. Nem akarlak feltartani, megyek is haza- keltél is volna fel. Elkapott a dac, hogy ha eddig nem érdekelted, akkor ne ebből akarjon hasznot sodorni magának.
-Meg a még mit nem, nem mész te innen sehova! Szépen itt maradsz, kipihened magad, megiszol egy nagy bögre forró teát, meg benyakalsz egy nagy adag C-vitamint.
-Titokban orvosira jár Doktor Úr?
-Nagyon vicces. Nevess csak, de akkor is ezt fogod tenni!
-Ugyan miért hallgatnék én rád?
-Mert én vagyok az erősebb? És mert tudom, hogyan kenyerezzelek le.- kacsintott mellé. Kicsit bepipultál.
-Na te csak ne akarj engem lekenyerezni. Ne azután, hogy egy hónapig hiába lestem minden este a telefonom.
-Sajnálom, elfoglalt voltam.
-Oh igazán? Annyira, hogy még egy három szavas sms-t sem tudtál volna küldeni?
-Ne haragudj, igazad van.
-Nézd, tudom, hogy önző vagyok. Nem szabadna ilyeneket várnom tőled, és nem is szabadna most itt lennem, bárhol is vagyok. Engedj haza.
-Nem.
Kategorikus válasza kicsit meglepett. Határozottan és eltökélten nézett rád. Úgy tűnt tényleg nem tűr ellent mondást. Na de azért mégis... Nem értetted.
-Egyébként te mit kerestél odakint olyan időben?
-Kiszellőztettem a fejemet. Szerencséd, hogy pont arra jártam.
-Nem hiszek a véletlenekben.
-Akkor meg pláne itt kell maradnod...
-Ez meg hogy függ össze?
-Ha nem véletlenül találtam rád, akkor ki kell derítenünk, hogy mi volt az oka. Szóval maradsz és punktum.
-De én...
-Semmi de.
-De...
-Mondom semmi de.- és ujját rátette ajkaidra ezzel csendre intve. Nem tudtad mit gondolj, mit reagálj, mit higgy, mit kezdj most magaddal vagy éppen vele. Azt viszont érezted, hogy egyre pirosabb vagy. Kedves mosolyra húzódott ajka. Kezét ajkadról átvezette arcodra, végig simított rajta, majd kiment a szobából. Te csak úgy ültél ott megkövülve. Pár pillanat múlva kezdtél felbátorodni és körbe nézni. Szemügyre vetted szobája minden egyes kis apró részletét. Galambod egy nagy bögre társaságában tért vissza. Leült melléd, ezúttal közelebb, és kezedbe nyomta a forró italt. Majdnem eldobtad, tényleg olyan forró volt, de azért sikerült a fülénél gyorsan megfognod. Nem mertél a szemébe nézni, nehogy magadra öntsd a teát. Óvatosan belekortyoltál, de még ihatatlanul forrónak bizonyult. Letetted az éjjeli szekrényre.
-Hejj, ezt meg kell innod.- méltatlankodott.
-Meg is fogom, amint nem égeti le az összes ízlelő bimbómat.
-Jól van, oké- meg is lepett, hogy nem kötekszik, de még szép, hogy nem fogod a torkod leforrázni. Felhúztad térdeidet, átkaroltad kezeiddel és csak néztél magad elé. Érezted magadon a tekintetét. Még közelebb húzódott hozzád. Szíved hihetetlen iramban kezdett el verni. Úgy tűnt ki akar ugrani a helyéről és elmenekülni valahova nagyon messzire. Eli kezével felemelte álladat, majd arcodat tenyerébe helyezte. Csillogó szemekkel nézett bele a tieidbe, összefonva tekinteteteket. Elvesztél azokban a barna csodákban. Finoman és lassan egyre közelebb hajolt hozzád, tekintete le-lesiklott ajkaidra. Végig futott agyadon, hogy most alighanem meg fog csókolni. Egy pillanatnyi aggodalom futott át testeden, hogy most is csak álmodsz, de gyorsan el is hessegetted, hiszen érezted, hogy ez most már, ez most valóság. Ajkai nagyon lágyan rátapadtak tieidre. Végre megérezhetted azt az édes ízt, amiről annyit álmodtál már. Cirógatva arcát mélyültél el az érzésben, melyet ez a lágy és gyengéd csók nyújtott neked. Még egy tündérmese vált most valóra. Bár soha nem érne véget ez a pillanat....

Dögös Nyuszooo-bónusz

Még egy nap...

Már két hónapja együtt vagy álmaid pasijával, a dögös nyúllal a U-Kiss nevezetű bandából. A nyilvánosság egész jól hozzád szokott már, de szerencséd van, hiszen a Kiss Me fandom egy alapvetően békés rajongói tábor. Olyan nagyon sose akadtak ki, nem volt fan háború. Persze akadnak még most is olyan beteg egyedek, akik megpróbálnak az utatokba állni, de ezen már rég túl vagytok. Annak a korszaknak vége. Már a többi sráccal is elég szépen összebarátkoztál, befogadtak. Az egyetlen, ami nagyon nehéz egy ilyen kapcsolatban, az az, hogy a fiúk elfoglaltsága miatt keveset tudtok csak együtt lenni, és ebből is sokszor vagy mindenkivel együtt. Olykor komolyan elgondolkozol rajta, hogy tulajdonképpen hány fiúval is jársz te egyszerre. Ennek ellenére nagyon élvezed ezt a létformát. Együtt lenni életed szerelmével, érdekesebbnél érdekesebb emberekkel találkozni, sírva röhögni a többi ügyefogyott idiótán. Az életed végre teljes és tökéletes kerékvágásban működik. De persze most is van egy bökkenő, hiszen miért ne lenne? Akkor minden unalmas lenne. Hoon az elmúlt három hétben minden randitokat lemondta. Egy randi sokszor csupán egy pár órás- vagy még annyi sem- séta a városban, a parkban, vagy reggel egy kávé, süti. Nincs ideje sokkal többre. Olykor egy-egy vasárnap azért becsúszik, ilyenkor minden felgyülemlett feszültséget levezettek. Még a harc művészetet is elkezdted miatta tanulni. Egyszer sikeresen hasba is vágtad szegényt, illetőleg a sípcsontját sem szoktad kímélni, de ilyenkor mindig kijátssza a "babusgass babám *-*" kártyát, neked pedig ápolgatnod kell. Na, nem mintha nem élveznéd. Most viszont kicsit morcos vagy rá, mert azért tényleg, egy reggeli kávé legalább beleférhetne neki. Csak három hét, igen, ez még nem jelent semmit, a barátaidnak talán igazuk is van ebben, te mégis gyanakodni kezdtél. Nem arra, hogy valaki más lenne köztetek, de arra igen, hogy esetleg szünetre vágyik. Néha már tényleg paranoiásnak érzed magad. Holott azért ez tényleg furcsa. Telefonon is alig beszéltek, többnyire csak szól, hogy nem ér rá, és ezzel el is intézett. Szomorú vagy már. Két hete minden nap csak szomorkodsz. Az első egy hét még nem is számított, de most… Egy boldog hónap annyi megpróbáltatás után, és máris akadályba ütköztök? Elé akarsz állni, és megkérdezni, hogy mégis mi a jó kötött-fonott kénköves istennyila ütött belé. Úgy döntöttél, most nem hagyatkozol a telefonodra, amit akkor nyom ki, amikor csak akar. Bemész személyesen az ügynökséghez, hiszen ismernek már. Holnap reggel…

Ahogy besétáltál az ajtón, mindenki integetett és biccentett neked, de ahelyett, hogy egyenesen mentél volna felfelé, a recepció felé vetted az irányt.

-Szeretnék egy időpontot kérni, hogy láthassam a barátomat, mert úgy tűnik, neki ez mostanában így megy.

Hatalmas szemekkel néztek rád a közeledben lévő emberek. Nem értették mi a helyzet. A hölgy feltelefonált a menedzsernek.

-Menedzser-sshi fogad téged, menj csak.

Biccentettél és elindultál. Nem is szoktad még meg, hogy a nem sokkal idősebbek nálad tegeznek. Te mindenkit magázol, már amennyire ezt meg tudtad tanulni. Hiába vagy már Koreában régóta, ez a formális beszéd, meg a másik két alakja, hogy mikor, melyiket és hogyan kell használni nagyon nehéz. Eleinte a fiúkkal is hivatalos beszédstílusban beszéltél, de mára már a tegezés vette át a helyet. Bekopogtattál a megfelelő ajtón, majd beinvitáltad magad. A fiúk nem voltak ott, csak a főnök.

-Szép jó napot! Valami baj van talán?- kérdezte barátságos hangnemben.

-Nem tudom Uram, mondja meg Ön. Három hete mintha nem is léteznék. Volt mostanában a fiúknak valami abszolút elfoglaltságuk?

-Semmi olyan, ami eltérne az eddigiektől. Nem tudok róla, hogy bármi visszatartaná Hoont tőled.

-Pedig valami van a háttérben, és szeretném végre megtudni, hogy mi. Azt hiszem, van rá jogom.

-Természetesen. Kérem, felhívom, hogy tolja ide a hátsófelét.

Láttad a főnök úron, hogy neki sem tetszik, mert ha baj van, azzal megint port fogtok kavarni a nyilvánosság és a média előtt. Hallottad, ahogy beszélgetnek, de nem is figyeltél rá. Próbáltál rideg és kimért maradni. A nyúllal szemben sem szándékozol elgyöngülni, pedig az nagyon is esélyes, hogy meg fog történni. Elvégre ő egy istenverte dögös nyúl, akiért a csillagokat is lelopnád az égről, ha tudnád, hogyan csináld. De nem! Most a képébe fogod vágni, hogy mekkora egy… hogy mekkora egy… szóval igen… Próbálnál valami sértőt kitalálni rá, de az agyad felmondta a szolgálatot. Úgy tűnik az eszed vett egy egy útra szóló repjegyet a tudatlanságba. Vagy akárhova máshova, de, hogy nyaralni ment, az biztos. Ahogy életed párja betopogott a szobába, menedzser-sshi kiandalgott, kettesben hagyva ezzel titeket. Persze biztos voltál benne, hogy ott fog ácsorogni az ajtónál egy pohárral a kezében, megpróbálva minden egyes szavatokat kihámozni csak úgy, egy vastag, fa ajtón keresztül. Igen, mert itt még a fa ajtóknak is fülük van. Már hozzászoktál szerencsére.

-Kicsim, valami baj van?

-Ezt most komolyan kérdezed Hoon?! Nem hiszem el, hogy neked totál természetes, hogy csak úgy lemondasz minden randit, minden találkát, még telefonon sem beszélgetsz velem, csak úgy magamra hagysz… Komolyan nem érek neked ennél többet?!

-Egyből a legrosszabbra gondolsz? Gyere velem!

Megőrjített, hogy ilyen édesen mosolygott, tudtad, hogy forgat valamit abban a répányi kis agyában. Mi van, ha szándékosan akarta, hogy ezt hidd? Ha tényleg csak játszott, hogy most meg ügyesen, mint egy két ballábas balerina fordítson egyet a még talán meg nem pecsételődött sorsán. Kézen fogva kihúzott a szobából, ki az épületből, beültetett a kocsijába és szó nélkül elhajtott veled.

-Hova megyünk?

-Majd meglátod.

Láttad rajta, hogy kár is faggatnod, nem fog elmondani semmit sem.

-Épp jókor jöttél, bár két nappal előbb, de jó órában. Mindjárt apály.

-Nem értelek. Mielőtt vagyok két nappal és mi köze van mindennek az apályhoz?

-Majd mindjárt meglátod.

Elkezdtél agyalni, hogy mi lesz majd két nap múlva, csak úgy zakatoltak fogaskerekeid, de nem bírtál semmi értelmesre rájönni. Az eszed még mindig vakációzik. Kiértetek a partra, a tenger partjára. Az apályból rájöttél ugyan, hogy köze lesz valaminek a tengerhez, de a többiről halványlila dunsztod sem volt. Kéz a kézben sétáltatok a tenger által nedvesre mosott homokos parton. Levetted cipődet, másik kezedben tartva a Nap alkonyati égfestését figyelted. Minden problémád messze szállt már tőled. A bárányfelhők az égen bársonyos függönyt vontak a horizonton szétterülő sugarak lágy színei elé. Narancs és vörös színek vívták csatájukat, hogy előkészítsék a Hold és csillagok pihenőhelyét, hogy átadhassák nem sokára a sötétségbe burkolózó éjszakának birodalmukat. Érezted, hogy partnered megáll melletted. Felé fordultál, ő átkarolta derekad. Gyönyörű mosolya elfeledtette veled, hogy igazából neked mérgesnek kéne lenned rá. Ahogy a naplemente fényei tükröződtek fenséges barna szemeiben úgy érezted, szíved ennél boldogabb már nem is lehetne. Lágy csókot lehelt ajkaidra, majd szorosan magához ölelt. Pár perc múlva elhúzódott, és biccentett, hogy menjetek tovább. Nem volt szükség szavakra, minden megvolt köztetek, hogy csupán egy pillantásból tudjátok, mit akar mondani a másik. Csak sétáltatok. Tökéletes randinak bizonyult most ez. Nem is gondoltad volna, mikor elindultál reggel, hogy néhány pillanat alatt az egész belső békéd visszatér, hogy újra úgy érzed majd magad, mint a legelső találkozásnál. Ahogy elnéztél előre a messziségbe, láttad, hogy egy szikla sorozat felé haladtok. Nem igazán értetted, neked jelenleg eszedben sincs sziklát mászni. Ahogy odaértetek, Hoon átsegített egy kisebb monstrumon, és szembeállított az egész fallal.

-Még van pár percünk apályig, utána meglátod, miért hoztalak ide.

Bólintottál, és egyre jobban érezted oldaladba fúródó kíváncsiságot. Zakatoló szívvel, izgatottan vártad, hogy a víz leapadjon a fekete sziklafalról. Elképzelésed sem volt, hogy mit fogsz majd meglátni. Ahogy a víz süllyedni kezdett, mintha formákat pillantottál volna meg. Van valami feltapadva a kövekre? Hoon mögéd állt, átölelt hátulról, érezted, hogy ő is izgatott. Mi a manó vár még itt rád? Aztán… Szemeid könnybe lábadtak, sírás kerített hatalmába. De nem a szomorú sírás. Lelked és szíved boldogsággal és szerelemmel telt el. A sziklafalra kagylók, színes, gyönyörű kagylók voltak feltapasztva, megformálva ezzel egy feliratot. Két szó: „Szeretlek. Örökké.” Ahogy a víz lefolyt a kagylókról, nedvesen hagyva azokat, a lemenő nap halvány sugarai csillogást varázsoltak rájuk. Ez a két szó tündökölt előtted csillogva, és csak most jöttél rá, hogy kedvesed azért utasított el több héten keresztül, hogy ezt most megláthasd.

-Két nap múlva lesz a nyári napforduló, a Nap akkor még jobban megvilágítaná ezt, de azt hiszem, az üzenet bármikor ugyanez lenne. Szeretlek, és szeretni is foglak mindörökké.

Zokogva borultál karjaiba. Soha nem hitted volna, hogy valaki ilyen gyönyörű ajándékkal fog meglepni, hogy valaki ennyire szépen mondja majd el neked, hogy szeret. Még egy tündérmese se lehetne ennél szebb.

-Én is szeretlek! És ez soha nem fog elmúlni!- Suttogtad mellkasába. Sokáig zokogtál még, mire képes voltál összeszedni magad. Ő csak mosolygott rád.

-Hogy csináltad?- kérdezted tőle elfúló hangon.

-Az titok. Az én titkom.

Mosolyogtál rá, hogy is gondoltad, hogy elmondja. Hiszen annyit szenvedhetett vele, ez tényleg az ő titka marad. Kezdett egyre sötétebb lenni, így hát elindultatok visszafelé. A tenger békés volt. Nem fújt a szél, így nem voltak nagy, ijesztő hullámok. A víz lágyan mosta a partot, kellemesen melegnek is bizonyult. Elengedted párod kezét, majd befutottál a habok közé. Lenge nyári ruha volt rajtad, de nem érdekelt, hogy vizes lesz. Persze beljebb már hűvösebb volt ez a sós víz, de nem érdekelt. Nyuszid hamar utánad indult. Ahogy odaért hozzád, átkaroltad nyakát és rátapadtál ajkaira. Ő derekadba kapaszkodott és így, boldogan, együtt forogtatok a vízben. Nevetve sikítottál fel, ahogy egy nagyobb hullám átcsapott feletted. Érezted, hogy kedved egyre játékosabb. Belefröcsköltél arcába, mire ő csak gonoszul rád morgott. Persze próbálta elrejteni, hogy igazából nevetne, de ismerted már annyira, hogy ne járhasson sikerrel. Kisebb vízi csata bontakozott ki köztetek. Végül prüszkölve, tüsszögve, köhécselve másztatok ki a partra. Hanyatt dőltél a homokban, hogy kifújhasd magad. Kedvesed melléd telepedett. Felkönyökölt, hogy láthassa kipirult arcodat. Kezével lágyan simítgatta orcádat, vizes és rakoncátlan tincseidet vissza a helyükre. Közelebb húztad és lágy csókot leheltél ajkaira. Tényleg ő életed szerelme és nincs senki és semmi, ami vagy aki elvehetné őt tőled. Soha többé nem fogsz kiakadni, ha egy kicsit mellőz téged, mert ezentúl tudni fogod, hogy mindennek oka van. Nagy nehezen összekapartátok magatokat és elindultatok a kocsi felé. Kéz a kézben, némán, tudva, hogy mindig ott lesztek egymásnak, soha semmi nem választhat el. Este, ahogy befeküdtél mellé, kiutasítva mindegyik másik fiút a szobából, ébren figyelve békésen szuszogó arcát tudtad. Tudtad, hogy igen, Ő az az egy, aki mellett le fogod élni az egész hátralévő életedet. Ő az az Egy.

Versenyre :)))

Tovább kell lépnem………..

Haj, már megint csak a plafont bámulom. Az utóbbi időben folyton csak tűnődöm. Mi változott meg? Mikor? Egyáltalán mi történt? Sőt, történt bármi is? Évek óta… már évek óta egy csapat vagyunk. A legjobb barátom, az én társam… volt… Annyira fáj még most is így gondolni rá. Legjobb barátom volt… Mit tettem, hogy ez megváltozott? Vagy ez az egész mindig is sokkal erősebb volt az én oldalamról? Talán… Nem tudom, de így mindenre visszagondolva… Mikor még mi voltunk a boldog ElVin. Kevin és én, folyton együtt, mindig mindent megbeszéltünk, akármi történt, ő mellettem állt. De mostanában, az elmúlt hónapokban egyszerűen nem találom a helyem. Kevin már nem velem beszéli meg a dolgokat, már nem velem lóg együtt, már nem az én ágyamba mászik be, ha rosszat álmodik. Hogy pontosan mi is történt? Bár tudnám. Azt mondják, véletlenek nincsenek. De, hogy hihetném el, hogy egy ilyen barátság csak így tovaszálljon? Barátság? Nem is biztos, hogy az volt. Már, mint, hiszen mindenki a bandában a barátom. De ő más volt. Különlegesebb. Ő volt az én társam. A kapcsolatunk talán nem volt több, mint egy igazi barátság, de sokkal mélyebb volt. Talán még őszintébb is. Bármikor sírhattunk egymás előtt, nevettünk, szórakoztunk, én voltam az egyetlen, aki egy vállrándítással lekezelte Kevin hisztijét. És most? Itt fekszem az ágyamon, a plafont bámulva, az üres szobában, néma csöndben, és nem tudom, mit tegyek. Tényleg elvesztettem volna a legjobb barátomat? Hiszen hiába vannak itt a többiek, mert Jaeseop-ah és Dongho-sshi mindketten az én ments váraim, de… Ez soha nem lesz ugyanaz, mint Kevinnel. Vagy csupán én hittem azt, hogy mindez valódi volt? Hogy gondolhatok olyat, hogy csak volt? Bár ne lenne igaz. Miért kellett neki valaki más, mint én? Amióta csak Columbiában voltunk, sőt, már az előtt is, az én barátom egy nyúl mellé pártolt. Istenem, hogy gondolhatok ilyen rosszmájúan Hoonra? Nem akarom őt hibáztatni. Sokkal inkább csak magamat kéne. Hogy nem vettem észre? Az én szeretetem mindig sokkal erősebb és őszintébb volt. Én kötődtem igazán Kevinhez, és nem fordítva. Valahányszor eltűnődöm, a szívem is belesajdul. Miért csinálok én ebből olyan nagy ügyet? Hiszen, még mindig jóban vagyunk, még mindig ökörködünk, csak egy kicsit eltávolodtunk.

-HYUUUUUUUUUUUUUUUNG!!!!!!!!- ki kiabál suttogva??? És ki tör be az ajtómon? Dongho?

-Mi a baj öcskös?- whoa, nem szokott így beugrani mellém.

-Jaeseop-ah gonoszkodik!!!

-Ilyenkor?! Már éjfél is elmúlt…

-De ez a kis troll még mindig lövöldözik. Csodálom, hogy még nem folyt ki a szeme…

-AJ! Elvetted a játékát?

-Oh dehogy. Csak kihúztam a konnektorból.

-És megfenyegetett, hogy kettévágja a kábelt, ha nem megyek aludni!!

-Gonosz… de jogos.

-Hyung! Még te is AJ mellé állsz?! Ne árulj el!!

-Dehogy árullak te kis gyökér. Akarsz ma itt aludni?

-IGEN!

Oh, és már be is bugyolálta magát.

-Azért az a takaró még nekem is kell!

-Minek? Én vagyok a kisebb, most az enyém!

-Na ne kötözködjél. A végén tényleg kettévágjuk azt a kábelt…

-Oh már…

Hehe, máris ad a saját takarómból.

-No jól van akkor. Jó éjt, reggel a te dolgod ébreszteni Eli.

-Majd jól megrugdosom! Neked is jó éjt.

-Nem fogsz tudni innen kirúgni.

-Fogadjunk?

-Reggel kiderül.

-Na de akkor most már alvás!

-Szép álmokat Hyung!

-Neked is te troll!

Végre nem vagyok egyedül. A bandában Donghoval vagyunk mi ketten a troll duo. Szeretem, hogy folyton ugratjuk egymást. Bár olykor az idegeimen táncol, sőt, néha át is vágja őket, de azért bírom a buksiját. Olyan kis ártatlan báránynak mutatkozik, meg kis aranyos fiúcskának, de közben meg aztán ő a banda leggonoszabbja. Habár Soohyun is nagyon ott van, ha gonoszkodásról van szó, de Dongho mindig kitalál valamit, amivel cukkolhat minket. Főleg engem. De vissza is kapja, mondjuk.

Olyan ostoba voltam és vagyok is. Ahelyett, hogy azon siránkozok, hogy milyen távol került tőlem Kevin, inkább annak kéne örülnöm, hogy a többiek milyen közel vannak hozzám. Reggel akkor is meg fogom próbálni kiverni ezt a kis dögöt az ágyból. De most viszont, azt hiszem, nekem sem ártana néhány órányit aludnom. Talán eltalálok Álomvilágba.

Brrrr, de utálom az ébresztő hangját. Utálok felkelni. Whoááááá, áucs. De régen estem ki az ágyból. Ahj, ez most fájt. Wííí, és el van zsibbadva a lábam, jájj, nem szeretem, amikor hangyák ezrei járják át. Miért ilyen hideg mindenem? Oh… hogy nem volt takaróm az éjjel. Remélem nem fáztam meg. Dongho maknae, ezért még megfizetsz! Még csak meg sem rezzent az ébresztőmre. Pedig direkt bosszantó zenét tettem be, hogy mindenképp felkeljek, de úgy fest, neki ez meg sem kottyan. Nos, ha a zene nem is, majd én! Háhá, akkor is kibogozlak a takarómból! Mondom akkor is kiszedlek. Dongho, akkor is. Na már!

-Te bukfenc maki, kelj már fel!

-Süsd meg magad reggelire, te húsos galamb!

-Oh, a nyelved máris paprikás?

-Mikor kóstoltad te meg a nyelvem??!

-Heh? Már miért kóstoltam volna meg?

-Hát mert tudod, hogy paprikás.

-Fel van vágva, azt jelenti.

-Ezt is lecsekkoltad?

-Jajj te, ne forgasd ki a szavaimat, te hínárlakó troll!

-Szeretem a hínár levest. Főzöl ebédre némi sült galamb combbal körítve?

-Meg akarsz enni?! – wáá, ne harapj!!! Most komolyan beleharapott a combomba? Jézusom, ez fájt!

-Na hagyj békén!

-Te terrorizálsz engem, holott én vagyok az idősebb, és még én hagyjalak békén? Te égetni való holtfa!

-Azt nem szokták már égetni, mert elkorhad…

-Te mióta tudsz ilyeneket? És ne okoskodj…

No, háhá. Csak sikerült kiszednem az ágyból.

-Hmmm…. mégis csak főzöl valamit?- huh, én is érzem, így, hogy mondja.

-Persze, és egyszerre vagyok két helyen te lökött tyúk.

-De akkor ki?

-Nézzük meg! Gyere, ha tudni akarod. Ha nem jössz, egy falatot sem kapsz!

-Na! Ez rossz fenyegetés.

Legalább beválik. Hajlandó feltápászkodni. Akkor irány a konyha. Úgy látom még egész csend van, nem csak a maknae-nak esik nehezére felébredni.

-Tyű a mindenit, mégis csak sikerült életet verned ebbe a kutyuli-mutyuliba?

-Jaeseop-ah, mondtam, hogy menni fog. Minek köszönhetjük a reggelit?

-Most csak nekünk hármunknak készítem, Hoon megígérte tegnap este, hogy összeüt majd valamit, szóval nem vonok meg senkitől semmit.

-Ez körmondat volt. De én felfogtam. Donghonak meg mindegy már, ahogy elnézem.

Az a kis dög máris dézsmálja a kaját.

-Vigyázz, mert fo….rró…

-Ááááá, ez most egy hétig fájni fog! Előbb is szólhattál volna Jaeseop-ah!

-Ne sírj te kis tömnivaló mohó gombóc, miért nem fújtad meg?- ott gőzölög a tűzhelyen, még jó, hogy forró.

-Na majd én megfújom neked!- na de AJ!

-Miért, nem kisbaba már!

-Igyál egy Red Bullt, idegesítesz!

-Te aljas kis trombocita, na megállj!

-Elég ti ketten, vagy egyikőtök sem kap enni!

Oké, ez hatott. És tényleg megfújja neki. Hihetetlen. Hm? Még nekem is? Mi ez a gondoskodás? Nem vagyunk mi ehhez hozzá szokva. Na de nyamm… hm, ez nagyon finom.

-Nagyon jó lett! Ügyes vagy!

-Köszönöm hyung! Dongho, neked is ízlik?

-Igen, köszönöm. Kérek még!

A mohó mindenit. Még jó, hogy barátunk sokat készített.

-És miért is kapjuk mi ezt?

-Csak úgy. Nem vagyok vak Eli, láttam, hogy mostanában magadba zárkózol, gondoltam ez majd segít kicsit.

-Jah, beláncolja magát és eldobja a kulcsot. Csak, hogy tudd, én nem fogom neked megkeresni.

-Tudtam, hogy rád számíthatok öcskös! Bulldog képű nyálgép!

-Koszos, hígagyú szárnyas mutáns!

-Életem értelmét adjátok ezekkel a beszólásokkal.

-Macskanő!!- ajha, ezt pont így egyszerre, Dongho-sshi. Egy rugóra jár az agyunk.

-Macskának macska, de, hogy nő-e?! Nem kéne akkor félnetek tőlem?

-Upsz, de… igaza van…öcsi, meneküljünk!

-Benne vagyok, de a kaját is visszük!

Milyen egyértelmű. na de viccet félretéve, ez nagyon kedves húzás volt tőle. Olyan furcsa, hogy fiatalabb nálam, mégis sokkal érettebb. De közel áll hozzám, meg tudjuk érteni egymást. Hálás vagyok érte. Na jó, ez most visszaadta az optimizmusom. Lássuk, mit hoz a mai nap, méghozzá emelt fővel! Gyere te nap, nem félek tőled!

……

Érte, másért nem...-19(+18)

Álmodban sem….

Úristen ez az aljas mosoly. Csak úgy villámlik az ördög tűz a szemeiben. Tudja, hogy úgyis megkapja, amit akar. Jelen esetben engem. És ezt úgy élvezi. Hihetetlen. Na de akkor tudod mit, kedves Soohyunom? Nem aprózzuk el. Olyat kapsz, hogy egy hétre is lehiggadsz!

-Ne totojázz!- súgom a fülébe. Bele is harapok. Felnyög. A hideg is kiráz ettől a mély, suttogó hangtól. Eltolja magát. Helyes, ülő helyzetbe lököm és én is felülök. Lekapom róla a pólóját és neki esek a nyakának. Tudom, hogy imádja. Puha bőre olyan finom. Lássuk csak közben a kockáidat, megvannak még? Áh, érzem, hogy beleremeg minden érintésembe. Helyes. Veszítse csak el a kontrollt. Ki fogom készíteni. Hm, az én pólóm is mászik felfelé a nyakam felé. Nocsak, meguntad, hogy rajtam van? Tessék, már nincs. Ne akarj máris hanyatt dönteni. Előbb megkínozlak kicsit. Gyors mozdulattal mögé térdelek. Végig simítom gerincét, belefújok a tarkójába. Látom a karján, hogy tiszta libabőr. Halkan sóhajtozik. Végig csókolom a gerincét. Ha most nem ülne, szerintem összeesne. Ráfogok csípőjére, huh, megugrik. Hehe, megleptem. Előrébb csúsztatom a kezem az övére. Háh, nincs öve. Persze, nem kell minden nadrágjához. Könnyebb dolgom van legalább. Mi lenne, ha… belecsúszna az egyik kezem a nadrágodba? Oh, egy újabb halk nyögés. Még jó, hogy muszáj csendben lennie két okból is. Bár egyből is nehéz, de így legalább nem kell félnem, hogy elkiáltja magát. Remélem. Oh, már szinte teljesen éledt odalent. Játszunk csak egy kicsit.

-Ahj Hoon… ne kínozz…

-Dehogynem… Tudom, hogy szereted…

Az arca mindent elárul. Oh, nekem dől. Az ajkam kéne? Csak a nyakad meg ne fájduljon. Így hátra tekerni, de nem állok ellent. Viszont most akkor is én fogok nyerni. Hm… azonnal így vadulsz kedvesem? Akkor elhúzódom…

-Hoon!

-Engedj nekem, vagy nem kapsz semmit…

Még egy aljas mosoly. Úgy látom, tetszik neki, hogy én akarok lenni a főnök. Na lássuk, hagyod is-e. Óóó, el vagyok képedve. Az első eset, hogy én nyerem meg a nyelvcsatát. Bár, most nem kellett küzdenem. Ez így nem teljes siker, de… Na, eddig bírtad? Máris küzd… Nem engedek. Ha kicsit erősebben markolok rá… oh, tudtam, hogy működni fog. Már vonaglik. Elszakadok.

-Fordulj!- ismét fülébe súgom parancsomat. Megteszi. Kicsit feljebb tolom, majd hanyatt lököm. A párnák miatt nincs teljesen vízszintesen, ez így tökéletes. Ölébe mászom és ajkára tapadok. Az övemmel babrál. Nekem van, úgy, hogy kicsit szenvedhet is vele. Csatold csak ki, levenni így rólam úgysem tudod. De nem is nyúlsz bele egyetlenem. Megfogom kezeit, feje fölé fogom, szorítom. Jöjjön csak a nyakad. Meg is szívom kicsit. Hadd liluljon. Sóhajtozz csak. Nem engedem el a kezeit, pedig érzem, hogy szabadulna. A csípője is vonaglik alattam, pedig még messze van attól, hogy akciózhasson. Megyek lejjebb. Vállgödör, keresztcsont. Mellkasa… kicsit megfújom a bőrét. Beleremeg. Tévedjünk kicsit arrébb. Óvatosan beleharapok mellbimbójába, ha tudna, most biztosan sikoltana. Folytatom a csókokat. Puha puszik mindenhova. Haladjunk még lejjebb. Pocija következik. Minden kockájára egy nagy puszi. Hm… és ha belenyalnék a köldökébe? Megint remeg. Azt hiszem sikeres a kikészítő akcióm. Pedig még nagyon nem vagyok a végén. El sem kezdtem. El kell engednem a kezeit, különben nem tudok lejjebb menni, eddig értek el az én karjaim. Nem baj. Megfogom nadrágját. Ajkaim előtt húzom le róla.

-Úristen, Hoon…

Ezt még nem próbáltam eddig, na de majd most. Finoman belekóstolok nemesebbik testrészébe. Összeszorítja a szemeit. Háhá. Nyertem. Nyelvemmel játszok vele. Isteni látvány a kéjjel szenvedő arca. Csak úgy vergődik. Várj csak, még nem is szívtam meg…

-Úristen!

Oh, hékás, ez egy kicsit hangos volt, de talán nem hallatszott még ki. Úgy látom, ezt most nagyon élvezi. De látom, alig bír már magával. Végig csináljam? Végül is ezt akarta. Na de nem ilyen gyorsan. Kínozni akartam. Elengedem. Sóhajt.

-Hoon ne szórakozz velem!

-Te akartad. Most megkapod!

Nem vettem még le róla teljesen a nadrágját, akkor ezt most megejtjük. Kezeimmel masszírozom most neki, egyre jobban vonaglik. Szenved az élvezettől, látom én. Eddig is szenvedélyesek voltunk, de nem voltam még vele ennyire aljas. Ám ami azt illeti, baromira élvezem. Ezt neked te kanos dög. Betegen is csak a szexen jár az agyad? A frászt hoztad rám, két napig bőgtem miattad, te meg csak ilyet akarsz? Hát most megkapod kamatostul. Ahogy ígértem. Ismét kezelésbe veszem, de most azonnal megszívom. Nyögdécsel. Alig hallható, de én hallom. Zene füleimnek. Kezemmel rásegítek. Markolássza a lepedőt. Szemeiben ég a vágy, kéjjel van telve. Ha jól látom, az ép eszének már nyoma sincs. Átadta magát az élvezetnek. Jól is tette. Legalább lehiggad majd kicsit. Jót fogsz ma aludni úgy érzem. Úgy érzem nyelvem is jó munkát végez. Gyorsítok kicsit a tempón. Egyre többet sóhajt. Lassítsunk megint.

-Hoon, te… édes istenem…

Nem tetszik, hogy váltogatom a tempót? Dehogynem, tudom én, hogy oda vagy érte. Megint elengedem. Kezemmel folytatom, de betámadom a hasát most. Harapdálom a bőrét. Lehet lesz pár kék vagy éppen lila foltja, de kit érdekel? Majd nem mutogatja a kockáit a rajongóknak sem. Kezemmel gyorsítok kicsit. De mindjárt le is lassítok. Vagy gyorsítsak megint? Játszunk csak. Szenved, látom az arcán. Lehet, nincs már messze. De nem engedem még neki. Elengedem kezeimmel is.

-Abba ne merd hagyni!

-Miért, akkor mi lesz?

-Hoon! Folytasd!

Oh no fene, megint te parancsolsz? Nem… Még nem folytatom. Pihenj picit. Annál jobb lesz, ha vége lesz. Nyugalom, már villámok vannak a szemeiben. Szépen lassan rámarkolok megint, mielőtt rám ereszti Zeusz haragját. Csigalassúsággal ajkaimat is közelítem. Csak puszikkal hintem be. Már morog. Háhá. Kínlódj csak én szerelmem. Finoman megnyalom. Figyelem az arcát, mennyi minden fut át rajta. Kéj, düh, vágy, tűz, kín. Nem volt még ilyen jó dolga. Most van. Végül is beteg, kényeztethetem. Vagy kínozhatom? Vagy ez egy, és ugyanaz? Leginkább ez egy és ugyanaz. Kéjes kín. Újra szívni kezdem. Közben azért nyelvem sem tétlenkedik és kezemmel is gyorsítok. Most már nem állok meg. Egyre jobban zihál. Sóhajtozik és nyögdécsel. Hál istennek, hogy majdnem némán. Ennyi biztosan nem hallatszik ki. Ezt hagyhatom még neki. De befogom a száját, ha ennél több hangot mer kiadni. Gyorsítsunk még jobban. Erősebben is szívom.

-Hoon, én… én… mindjárt… nem bírom… Hoon!!!

Whoahw. Érzem a lüktetését. És hát… egy kicsit… furcsa íze van… Nem is tudom, mivel illessem. Furcsa. Meg is vagyok lepve, hogy végig csináltam. De… alig kap levegőt, teljesen kimerült. Zihál, látom, hogy a szemeit sem bírja nyitva tartani. Elengedem és ráfekszem a vállára.

-Atyaúristen Hoon…

-Nem tudtam, hogy isten vagyok, vagy atya, de igen?

-Ne szemtelenkedj…

-Elégedett vagy?

-Most viccelsz? Eszméletlen vagy…

-Na ugye…

-De… ezzel még nincs vége…

-Ezt meg ho…?

Ahj, Soohyun. Így letámadni. Megint nem hagyod, hogy én irányítsam a csókot! Hejj! Nincs erőm küzdeni. Hogy lehet még mindig ennyire tüzes? Végig dolgoztam egy menetet rajta, erre meg még mindig? És… wááá… úristen… Most visszakapom? Ahw, ő játszik az én játékszeremmel. És olyan jól csinálja… Tudja, hogy hozzon izgalomba pár pillanat alatt. Ahj, mit csinálsz? Hasamra nyom. Így fekszel rám? Mégis mit…? Ahw, a vállamba harapott. Azt hiszem, én sem fogom magam mutogatni. Na nem mintha olyan nagyon szoktam volna. Ahh, és halad lefele. Le is kapta a nadrágom. Hm? Hova lettél? Mi ez a hang? Oh, testápoló? És máris? Édes istenem… bennem is van. Hogy is akarod te ezt? Kicsit felemeli alfelem. És… áh, imádom, ahogy a kezével játszik. Így odafér és… úristen… ez az érzés… kín és kéj egyszerre. Már nem is fáj, csak… uh… Szét fogom tépni a párnát, ha így folytatja. Bele is temetkezem az arcommal is, úgy engedjetek ki egy kis hangot. Muszáj… nem bírom ezt némán. Isteni érzés. Ahj, ő is szórakozik velem. Gyorsít és lassít. Ez ilyen baromi kínzó? Átérzem, hogy én miket válthattam ki belőle. Atyavilág, de… Mire hajtasz? A keze gyorsabb most… És én… Nem vagyok messze…  Nekem ez most gyorsabb lesz, mint neki. Úristen… Végem van…. Ennyire nem lehet jó… Kin gyakorolt ő előttem? Kizárt, hogy zsigerből legyen ilyen profi… Vagy mégis? Mert akkor én nagyon szerencsés vagyok. Élvezem… istenem. Nem tudom, ki találta ezt ki, de nagyon jól tette. Ahw, mindjárt… Muszáj még jobban eltemetnem az arcom. Pedig ő még nem, érzem, hogy nincs még közel. Nem elég gyors, de…. ahwwww….Nem kapok levegőt. De… istenem…. Ahh, meghaltam és a mennyben vagyok.

Oh, elengedsz? Vagyis nem, csak. Hm? Teljesen rám fekszik. A kezével végzett, most jön a másik része? Ajkai a nyakamra tapadnak. Ki fogja szívni? Ahj, ez is annyira jó érzés. És… gyorsít a tempón. Lassít… megint gyorsít… visszakapom minden kínzásom? Akkor ma nagyon meg fogok halni. Áááááá megtalálta a gyenge pontom. Az a csomó… ahhh, ha arra játszol én… én megint… ez hihetetlen érzés. Nem ért még egymás után két gyönyör hullám, de úgy tűnik az elejétől erre játszott. Aljas vagy de uhh…. Nem bánom…  Áhh, istenem. Ez ez ez… erre szavaim nincsenek. Azt sem tudom, mit gondoljak. Édes istenem. Gyorsít, lassít. Az őrületbe kerget.

-Na tetszik, te mocskos kis pusztuljka?

-Megőrülök tőled!

-Üdv a világomban!

Ezért még olyat kapsz! Bár én kezdtem. Wáá, most  a másik oldalon szívja a nyakam. Két lila foltom is lesz. De szeretem, ahogy kiszívja. Hordhatok egy hétig sálat azt hiszem. Vagy két kiló púdert. De… uh… istenem… ahww…. egyre… közelebb… vagyok… nem… bírom…

-Mindjárt… én… én… mindjárt… nem… bírom… tovább…

Áááááááá…. mi lenne velem, ha ez a párna nem lenne? Ahh, és megint érzem a lüktetést. De én meg reszketek. Ez ez ez… erősebb volt, mint az előző. Kifogyott az oxigén? Nem kapok levegőt. De ahogy elhallom ő sem. Nem szokásunk egymás után két menetet lenyomni. Oh, lemászik rólam végre. Már kezdte nagyon nyomni a tüdőmet így. Hanyatt fekszik. Most én is. Nem fekszem rá. Azt hiszem kell a levegő mindkettőnknek.

-Most már… elégedett vagy?- préselem ki magamból.

-Egyelőre. De korán van még.

-Mész a fénebe inkább. Megkaptad most a kamatot is.

-A fenéket. Azzal még mindig jössz.

-Dehogy jövök. Törlesztettem. Elég szépen is, ami azt illeti.

-Oh, azt te csak hiszed. De most… éhes vagyok…

-Pfffff…. hihetetlen vagy. Adj még egy percet, aztán behozom neked.

-Ki is tudok ám menni érte.

-Beteg vagy, hadd hozzam be.

-Nagyon beteg…

-Soohyun…

-Jól vanna, oké. Megengedem.

-Azt a mindenit, milyen engedékeny valaki. Levegőt is vehetek közben?

-Ne gúnyolódj! És mi lenne, ha megtiltanám?

-Ki kéne fizessed a temetésem…

-Na ez rossz vicc…

-Akkor meg ne szórakozz!

-Hisztis tinilány…

-Én?! Úgy rémlik neked szokott havi bajod lenni!

-Mert te kiváltod belőlem…

-Chö… nem kell ám velem lenni…

-Még, hogy nem kell? Lehetetlen nem veled lenni…

-Mégis szívatsz!

-De csak szeretetből.

-Milyen jó nekem.

-Ugye? Viszont szerintem letelt az az egy perc.

-Rabszolgahajcsár…

-Te erősködtél, hogy behozhasd. Akkor indíts!

-Háh, ezt még megjárod.

De meg ám. Na de… öltözzünk fel, aztán uccu ki. Elég sötét van kint, a többiek alhatnak már. Vagy nem, ki tudja. Menjünk ki. Ég a nappaliban a villany. No mi a fene. 2Seop és DongVin páros filmezik. Kiseop AJ vállára hajtott fejjel, a többiek meg csak úgy ülve egymás mellett. Ezek szerint most nem horrort néznek. Nagyszerű. de hol van Eli? Mindegy. Most nem számít. Felkapcsolom a villanyt a konyhában is. Azta mindenit, mekkora disznóólat hagytak ezek itt maguk után. De nem én fogom eltakarítani, ez egyszer biztos. Arra várhatnak. Na de, nyissuk ki a hűtőt, remélem, van még valami ehető is. Éljen, félretéve nekünk egy kis vacsi. Imádom, hogy mindig gondolnak ránk. Kiszedem két tányérba, és megmelegítem. Előveszek két tálcát, majd azokon viszem be. Nocsak, van még egy kis szőlőnk is. Viszek be abból is desszertnek. Kész vagyok, mehetek. Egyensúlyozva mászok vissza kedvesem szobájába. Ölében máris a laptop. Kocka.

-Itt a vacsi, tedd azt félre.

-Nézzünk közben filmet. Érdekes, amit elkezdtél, most befejezhetnénk.

-Öhm, oké, rendben. Akkor egy kicsit pakolj össze.

Megigazítja a lepedőt és a takarót, sikeresen összegyűrtük.

-Lehet le is kéne cserélni, nem?- kérdem tőle.

-De igen. Eszünk, lezuhanyzunk, és áthúzzuk, okés?

-Persze. Na együnk, mert az én gyomrom is kilyukad.

Tényleg érdekes film. A tálcák az üres tányérokkal már összepakolva az éjjeli szekrényen pihennek. Amennyire csak tudok, hozzábújok Soohyunhoz. Imádom, hogy mindig úgy szorít. Szerencsére ő is olyan bújós, mint én. Nem kell attól félnem, hogy zavarja a közelségem. Az szokta zavarni, ha éppen nem mászok be a karjaiba. Ennek nagyon örülök. Imádom érte.

Hosszú egy film volt, de jó volt. Remélem már mindenki alszik és csak mi vagyunk ennyire hülyék, hogy még ébren vagyunk.

-Na, indítsunk fürödni, mert sosem fogunk aludni.

-Rendben. De előbb adj nekem egy csókot!

Oh a kis telhetetlen. Persze, hogy adok neki. Whoahw, de heves vagy. Mit tervezel? Oh, a szőlő. Azt még nem ettük meg.

-Nyisd ki a szád!- na, most te etetsz engem? Rendben.

-Te is!- kap ő is egy szemet. Hejj, az ujjamat ne… Megnyalta az ujjam. Már megint vágyat látok a szemében? Végig húzza a következő szemet az ajkaimon. És megnyalja a sajátját. Most én kapom be az ő ujjait. Azt hittem túl fáradt leszek még egy játékhoz, de nem. Benne vagyok. Hohó, mi van? Kézen fogott és húz ki a szobából… akkor most mi akarsz? Teljes a sötétség kint, már mindenki alszik. Így is, úgy is némaságra vagyunk kárhoztatva. Szóval mindegy. Bár így legalább nem látják, hogy milyen sebességgel húz be leaderem a fürdőbe, zárja be az ajtót és nyom neki a falnak.

-Hogy lehetsz megint ilyen tüzes?

-Nem bírok betelni veled nyuszim… ez lesz a kamat most…

Ajajj, ezzel vajon mire céloz? Hát legyen. De ha az én pólóm ilyen gyorsan lekerül, akkor a tied is. Nocsak, nem lacafacázik, a nadrágomból is kibújtat. Akkor a tied sem kell. Betol a zuhany alá. Víz megnyit. Wááá, ez hideg…. wááá, ez forró…. na, így már jobb.

-Bocsi…

-Nem gáz, először lefagyok, majd lesülök. A te bűnöd lesz, ha valami nem fog bennem rendesen működni…

-Benned legfeljebb én fogok működni, és hidd el, azzal nem lesz baj…

Atyagatya, ezt a megjegyzést. Muszáj mosolyognom rajta. Már megint a nyakamat szívja. Nem baj, hátammal a falnál…én is elérem a nyakát. Kezeimmel pedig lent játszok vele. Ahw, ő is velem. Te jó ég… Kipihentem magam úgy érzem, ez megint… már megint… akarom… máris… azonnal… egyszer már voltunk itt. De most miért nem fordít meg? Wáá, hogy akarod? Felemelte lábaimat a derekára. Átkulcsolom derekát. Így viszont csak belé tudok kapaszkodni. Belenéz a szemembe. Ég benne a vágy. És…

-Áá………….- úristen, még idejében tette a kezét a számra. Ilyen lendülettel sem… telített még el. Na, ez így már jobb. Ajkaival tapasztja be ajkaim. Mindjárt jobban tetszik. És már mozog is. Nem kímél most sem. De most végképp ő diktálja a tempót. És megint játszik. Megőrjít. Áh, de miért húzod ki? Úristen de aljasul néz. Mit tervezel? Leteszi lábaim. Kezeivel halad lefele. Áhhh, rámarkolt. Csillagokat látok. És… és… és… úristen… ős is tudja, hogy kell ezt a nyelvével. Atyavilág, mibe kapaszkodjak? Nincs párna, hogy tépkedhessem… ahw, és szívja… úristen… Nem bírom, nem kapok levegőt. Elengedi. Miért? Feláll. Megfordít és… megint bennem van. Ááá, azonnal megtalálta a pontomat. Tudja már pontosan, hogy találja meg? Istenem ez… már megint… és a kezével… nem fogok kibírni megint két hullámot. De most gyorsabban csinálja, ez ez ez… csak a keze gyors, csípőjével lassít. Ah, megint kihúzza. Mi van ma vele? Nem nekem kéne megfizetnem? Vagy az neki a kamat, hogy kínozhat? Megeshet, amilyen gonosz. Megint megfordít. Ah, és letérdel. Jézusom… nem bírok ennyi ingert egyszerre. Úristen, ez isteni… Hogy lehet valaki ennyire jó? Nem bírom. Mindjárt végem van…

-Soohyun én… mindjárt… nem bírom… nem bí…- ahww, végig mondani sem bírom. Úristen, nem engedett el. Istenem. Ez valami eszméletlen erős hullám volt. Mégis égek még mindig. És még ő sem fejezte be… Ahww… minden homályos, a világ is forog. Megint megfordít. Folytatja. Gyorsan. Ilyen tempót istenem. És megint azonnal, pont azt a csomót. Ezt én már tényleg nem bírom. Mindjárt összeesek. Remegek. Nem érzem a lábaimat. Istenem. Még, egy kicsit és…

-Nem bírom…- de már kinyögni sem bírok többet. Ááááá……….. hogy lehet egy picivel sem gyengébb a gyönyör? De tényleg nem bírom, össze fogok esni. Érzem az ő lüktetését is. Erősen érzem. Soha ennyire tüzes nem volt még, hogy csak úgy lenyomjunk három menetet egy este alatt. Hihetetlen. de.. kihúzza. Már összeeshetek. Le is huppanok a zuhanytálca aljára. Ő is. Magához húz.

-Eszméletlen vagy Soohyun…

-Én? Hát, te sem panaszkodhatsz!

-Remélem ennyi azért elég volt.

-Azt hiszem semmi erőm nem maradt.

-Nekem sem. Kizárt, hogy én a közeljövőben innen felkeljek.

-Az jó, mert én is képtelen lennék rá.

-De meg fogunk fázni.

-Meleg a víz.

-Jah, de akkor meg leázik rólunk a bőr is.

-Pár perc, oké? De annyi akkor is kell.

-Jól van. De aztán alvás.

-Az az. Holnap egész nap aludni fogok.

-Ezt örömmel hallom. Díjazom.

-Látod, csak ennyi kellett, hogy elérd.

-Csak ennyi?!

-Kérnél még?

-Jézusom, te nem vagy normális.

-Tudom. De te sem ellenkeztél túlzottan.

-Tudtad, hogy nem fogok mi?

-Azért volt egy pillanat, amikor elbizonytalanodtam még az elején.

-Háh, akkor csak határozottabbnak kellett volna lennem.

-És az miért lett volna jó? Ez így sokkal jobb volt.

-Hát az orvosnak nem igazán fogadtál szót vele.

-Nem táncoltam hat órán keresztül megállás nélkül, szóval de, szót fogadtam.

-Jó, ez igaz.

-Na ugye. Minden relatív. Ez meg… egyszerű szükség…

-Azért rendszert nem csinálunk belőle…

-Miért nem?

-Soohyun!!!

-Jól van na. Majd csak néha napján. De ha mindig így babusgatsz, ha beteg vagyok, gyakrabban leszek beteg.

-Rúgom is szét a segged azonnal te hígagyú pojáca!

-Mogorva törpepók!

-Az meg milyen? Tüskehiányos úszó medúza!

-A medúza lehet nem úszó is? Zúznivaló lapos kavics!

-Mindjárt ledarállak és töltök belőled kolbászt!

-Hurkát inkább, az jobb…

-Óóó, hogy a kénkorszaki villásfarkú krampusz vinne el a pokol égetően bugyorgó legmélyebb fenekű üstjébe…

-Ámen…

-Te görcs…

-Szeretlek!

-Én is téged, teee….

Istenem, de szeretem tényleg. Minden hülyeségével együtt. Úgy, ahogy van. Na jó, keljünk fel most már, mert tényleg nem lesz jó vége. Azért még remegek kissé. Bár ahogy elnézem, ő sincs teljes erejében.

-O-óóó…

-Mi a baj nyuszim?

-Arra nem figyeltünk, hogy ha a ruháinkat a földre dobjuk, minden csurom víz lesz.

-Upsz. Na nem baj. Törülköző van, az ágyban meg… amúgy sem kell ruha…

-Na nem, ma nem lesz több menet.

-Csak ugratlak. Úgyis alvós cuccba öltöznénk a szobában, szóval nem gáz, ha ezek vizesek lettek. Kiterítjük őket és kész.

-Okés. Mossunk fogat még.

-Oh tényleg.

-Higiénia mintapéldája.

-Valaki elvette az eszemet.

-Háháhá. Vissza ne kérd tőle…

-Az eszem? De, azt kérem. A szívemet nem kérem…- ahj, tee… kapsz ezért egy édes csókot. De csak egyet. Olyan édesen mosolyog. Elolvadok tőle. Na de… kaparjuk magunkat össze. Fogmosás. Menjünk be a szobába.

-Ahj, a saját szobámban hagytam az alvós pólómat.

-Adok én neked.

-És a telefonomat is.

-Nem is voltál ma a szobádban!

-De a pulcsimat bedobtam és annak a zsebében volt a telefonom.

-Ügyes vagy kicsim.

-Tudom. Na, mindjárt jövök.

Nagyon halkan átosonok. Nocsak, egy hajszálra nyitva van az ajtóm? Lessünk be. Hátha megzavarok valamit… oh… O.O Ajj de édesek. AJ alszik, ha jól látom, de Kiseop… Mi a szent manót művelsz te? Az egy filctoll? Atyaúristen. Mekkora egy troll. Nem látom, viszont mit rajzol Jaeseop arcára. Úristen ebből mekkora balhé lesz reggel. Áh, ezt nem lehet csendben.

-Ki van ott?!

-Nyugi Kiseop, csak én…- suttogva megyek be-  te olyan beteg vagy xD.

-Szerintem mókás. Kíváncsi leszek reggel a fejére.

-Vegyél fel egy bukósisakot szerintem, lehet véged lesz.

-Ugyan, engem nem bántana. De csss, fel ne ébresszük.

-Igaz, igaz. Csak pár dologért jöttem és már megyek is.

Istenem, ez nagyon kész. Gondoltam esetleg cirógatja, vagy nyom neki egy puszit, de neeem, neki filccel kell összefirkálnia az arcát. Hát behalok. Na jó, majd kuncogok Soohyun mellett, innen gyorsan ki, tényleg nehogy felverjük. Telefon megvan, póló megvan. Akkor mehetünk is. Kiseop most már szegény karját firkálja. Hihetetlen, hogy nem ébreszti fel vele. Mi lesz ebből még. Na futás.

-Min kacarászol?

-Kiseop összefirkálta AJ arcát és karját filccel.

-Úristen. AJ ki lesz akadva. Lehet ordibálásra fogunk ébredni.

-Tuti kiugrok az ágyból, ezt akarom látni.

-Jó ötlet. Azok ketten parádésak.

-Az biztos. De most már alvás.

Bújjunk is össze. Helyes, én is így gondoltam.

-Jó éjt! Álmodj velem!- Soohyun…

-Kivel mással is álmodhatnék? Te meg álmodj egy nyúlinváziót!

-Öhm, oké.

Na, kapok még egy homlok puszit, de jó. Bújok hozzá, és azt hiszem, mindjárt el is alszom. Elfogyott az erőm.

-KISEOOOOOOP!!!! Gyere ide te agyament égetnivaló szalmakazal!

Hehe, kezdődik. De jó erre kelni. de itt mindenki ilyen kreatív lett? Nem is emlékszem már, kitől ered, de jájj. Lassan nem fogunk tudni újat kitalálni. Na de pattanunk is. Ezt meg kell nézni.

-Wáááááááááááááááááááááááááááááá AJ!!! Kiseop, te egy Picasso vagy!- istenem… meg nem tudom határozni mik ezek az alakzatok, de nagyon nagy.

-Dícséred?! Na gyere ide te is te sütőbe való nyúl, had vágjalak le….

-Azért vigyázz hol vágod le…

-Soohyun te okleveles ősgyökér, úristen…

-Megmentette az életed nyúl, ez beteg beszólás volt leader-shi… de a tiedet nem te kosárfonott padlónyaló szörnyeteg!

-Kapj el ha tudsz groteszk maszk!

-Teeeeee!!!!

Háhá, és mehet a kergetőzés. Be a nappaliba. Úgy látom, már mindenki szakad a nevetéstől.

-Jajj ugyan AJ, csak menj be a fürdőbe és mosd le!- Eli, ez egy jogos érv.

-Előbb megölöm ezt a kis dugattyút!

-Upsz… mit dugaszolsz el Kiseop?

-A saját agyát szerintem…

-Kössz Kevin.

-Most mond, hogy nincs igazam.

-Nincs!!! Amúgy is mestermű! Piacosso… izé, Picasso.

-Kiseop, ez csúnyán félrement.

-Nem, az egész a memóriámba ment…

-Te lefotóztál? Na most öllek meg!

Hatalmas. Még egy kinccsel bővült Kiseop fotótára.  Hupsz, megvagy te ulzzang. AJ leterítette. Rávetődött a kanapén. Háhá, és jön a csikiroham.

-Ne AJ, meghalok a művemtől! xD

-Dugulj el te dugasz! Magadnak akartad.

Ejj, a bűnös lerúgja szegény Jaeseopot a padlóra. Háhá, ammeg nem hagyja magát azért. Felpattan és… wááááááááááááá….Kiseop meg elborult pont bele AJ karjaiba… most meg ott egymáson a padlón. Nem tudom, hogy most meg kéne-e lepődnöm, de túlságosan ráz a nevetés. Hoppá, az ulzzang paprikavörös lett. Jesszusom, ilyen gyorsan sprintelni a fürdőbe.

-Oda nem nekem kéne menni?! Kiseop, menj a szobába inkább!!

-Na, de le kell hűtse magát, hát. Láttad, milyen vörös lett? Hehe…

-Akkor is. Az én arcom most rosszabb.

-Meg a karod…

-Hm? A karom? Áááááááá Kiseop nyisd ki az ajtót és engedd, hogy megfojtsalak!!!

Szép napnak nézünk elébe….:) 

………