Dögös Nyuszooo-7

Vég és kezdet......................................................

-Leülhetek?- kérdezte egy magas úriember macska szemeket meresztve rád.
-Pe...persze- nyögted ki, miközben AJ már le is huppant melléd a padra.
-Valami baj van? A nyilvánvalótól eltekintve.
-Azt hittem a zaklatóm követ.
-A zaklatód? Mi történt ebben az elmúlt időszakban, te jó ég? Miről maradtunk le?- hallottad a hangján az őszinte meglepettséget.
-Valaki folyton ajándékokat küld nekem. Eleinte csak virágot vagy plüss állatot, de már van egy szőrös bilincsem és csipke fenérneműm is tőle. Név nélkül küldi és már többször éreztem úgy, mintha figyelnének vagy követnének.
-Úristen, nem szóltál a rendőrségnek?
-De igen, de amíg nem tesz valami erőszakosat, addig nem tehetnek semmit.
-Persze, várjuk meg, amíg bántani fog, hát ez kedves. Vigyázz magadra, hallod?!
-Ugyan minek? Mi értelme lenne még bármit is tennem?- sóhajtva nyögted ki a mondatokat. AJ arca elkomorodott. Kívántad, hogy bárcsak Hoon ülne melletted, de neki is nagyon örültél, legalább értesülsz felőlük.
-Hoon hogy van?- a hangod elcsuklott.
-Nem jól. Állandóan komor és nagyon maga alatt van. Ami azt illeti nem értjük, mi volt a baja a főnöknek, hiszen nem vagyunk már eltiltva a randizástól. Talán csak túl hirtelen kaptatok reflektorfényt.
-Ugyan AJ. Hiszen mi csak hétköznapi kislányok vagyunk, én ráadásul még külföldi is. Mi lesz, ha egyszer majd haza megyek és többé nem jövök vissza?
-Ezt tervezed? Hogy elmész és nem jössz vissza?
-Nem tudom. Fáj... nagyon fáj, hogy nem lehetek vele. De tovább kell lépnem, ha elhagyom, talán neki sem fog úgy fájni.
-Sosem bocsájtaná meg magának, ha elüldözne téged.
-De akkor mégis mit tegyek?- kétségbe voltál esve. Vágytál rá de rettegtél is a következményektől.
AJ is elgondolkodott. Alighanem még ő sem tudta, hogy oldhatnátok meg a dolgot.
-Tudod AJ... amikor először meghallottalak titeket, még csak ismerkedtem a műfajjal. Egy barátnőm küldött egy linket nekem, majd egyszerűen nem volt megállás. Annyira elvarázsoltatok. És ahogy néztem a mindenfajta show-itokat, hát én totálisan belétek szerettem. Annyira bolondok vagytok és mégis... olyan szeretetre méltók és úgy törődtök egymással és szeretitek egymást. Meg ahogy minket, rajongókat szerettek. Hihetetlenek vagytok. Miattatok vagyok itt. Azért jöttem ki, hogy legalább egyszer életemben láthassalak titeket. Aztán összefutottam Hoonnal. Jóformán szó szerint. Annyira szeretem. Olyan kis édes a mosolya és olyan bolond ő is. Megváltozott az életem miatta és miattatok. Fogalmam sincs, hogy most hogyan menjek tovább. El lettem tiltva azoktól, akiket a világon mindennél jobban szeretek. Ez annyira fáj. Vérzik a szívem és nem tehetek semmit sem, mert számomra a karrieretek a legfontosabb. Hiszen nektek az az élet. De, hogy hogyan felejtsem el Hoont... azt őszintén nem tudom. Valahogy... majd megpróbálom messziről figyelni és talán egyszer... talán majd egyszer meglát és rám mosolyog. Én nem kérek többet, csak hogy boldog legyen. Ahogy ti is. Ha arról fog szólni az életem, hogy messziről a sötétből drukkolok nektek, hát legyen. Értetek megteszem. Érte bármit. Amibe csak kerül én mindig itt leszek, és mindig szeretni foglak titeket.

AJ szemei csillogni kezdtek. Nem néztél rá. Az eget nézted, ahogy a csillagok úsznak a Hold fényében. Hallottad magad mögül, ahogy valaki feléd csoszog, de nem érdekelt. AJ felállt, meghajolt és szó nélkül ott hagyott. Jelenleg nem érdekelt, gondoltad biztosan azért, hogy ne sírjon előtted. A te könnyeid akadály nélkül gördültek le az arcodon. Fátyolosan láttad már csak, ahogy valaki leül melléd. Óvatosan maga felé fordította arcodat és letörölte a könnyeidet. Akkor láttad meg, hogy ki van veled szemben. Szemeid hatalmasra nyíltak és könnyeid még erőteljesebben kezdtek el záporozni. Hoon ült ott könnyes szemmel és mosolyogva. Ezek szerint hallotta minden szavadat. Meghatottad. Nem szólt egy szót sem, csak magához húzott és átkarolt. Olyan szorosan bújtál hozzá, ahogyan az csak lehetséges volt. Sírtál, ő pedig csitítgatott. Úgy húsz perccel később, mikor még mindig némán ültetek ott, de már nem sírva, édes hangján szólalt meg.
-Sétáljunk!- ami azt illeti ez inkább felszólítás volt, mint sem kérés. Felkeltetek és elindultatok. Összekulcsolta ujjaitokat és a város legzsúfoltabb része felé vette az irányt.
-Hoon, mit csinálsz?- kérdezted ijedten.
-Megmutatom, hogy nekem nem lehet megmondani, hogy kivel legyek együtt. A főnök kénytelen lesz elfogadni, hogy én márpedig veled randizok. Ennyi.
-De mi lesz a karriereddel?
-Ugyan már, nem meri megkockáztatni azt a "háborút" ami a kirúgásommal kitörhetne. Mindenki neki esne, és előbb utóbb talán még menesztenék is. Szóval... az enyém vagy és ez ellen nem tehetsz semmit sem.
-Na nem mintha szeretnék- nevettél fel, de a szíved hatalmasakat dobbant. A könnyeid megint kicsordultak, de most az örömtől. El sem akartad hinni, hogy mindez a nyuszi szájából jött. Az utcán sokan megnéztek titeket, még fényképek is készültek. Ő egy pillanatra sem engedett el. Kéz a kézben a főváros legforgalmasabb utcáján este, együtt, mosolygós pillantásokat vetve egymásra.
-Hallottam valami zaklatóról ott mögötted. Hogy is van ez?- kezdte a csevegést.
-Te mégis mióta álltál már ott? o.o Hihetetlen vagy.... de ha hallottad, minek kérdezed?- csipkelődtél.
-Ötleted sincs, hogy ki lehet az?
-Nem nincs. De ha meglátja, hogy veled vagyok, talán végre előbújik és végre lecsaphatok rá- erre felnevetett.
-Bátor vagy. Vagy vakmerő. Vagy kicsit ostoba.
-Te meg a kedvesség forrása.... De hát ha egyszer addig nem lehet mit tenni, amíg nem tesz valamit.
-Ez igaz. Sajnos a rajongóinkra sincs törvény. De ígérj meg nekem valamit!
-Persze, mit?
-Hogy nem teszed ki magadat felesleges veszélynek!!- hangja fenyegető volt. Megállt és a szemedbe nézett. Láttad a szemeiben a komolyságot.
-Megígérem, hogy megpróbálok nem bajba kerülni- mondtad te is komolyan. Felsóhajtott.
-Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani.- közben körétek gyűltek az emberek. Ki kérdően, ki gyűlölködve. Hoon nem teketóriázott, kezét arcodra tette, közelebb hajolt és megcsókolt. A tömeg felhördült. Majd átkarolt, rámosolygott az emberekre, és közölte:
-Igen, Ő az én barátnőm!- és indultatok is tovább. Te le voltál fagyva. Képtelen voltál bármit is reagálni. Nagyon késő volt már, ezért hazafelé vettétek az irányt. Bár nem akartál elbúcsúzni tőle még, mindazonáltal féltél az utcán már ilyenkor. Meg tudtad, hogy neki mindenképpen korán kell majd kelnie, és minél tovább vagy vele, annál kevesebbet alszik. Mikor megérkeztetek és mindig csak éppenhogy tértél magadhoz. Hozzá bújtál, hogy érezhesd illatát, bőre bársonyosságát. Szorosan ölelt perceken át. Mikor elengedted, oldalra kaptad a fejed. Hallottál valamit, ami azonnal nyugtalanná tett. Mikor megláttál egy csapat részeg fickót törött üvegekkel a kezükben, nagyon megijedtél. Fogtad Hoon-t a pólójánál fogva, és behúztad az ajtón. A lakás nem a tied, csak itt alszol, ha nem tudsz visszamenni a kollégiumba. De ha jól tudtad, ma nincs itt a lakás gazdája, éjszakai műszakban dolgozik ma. Szóra sem méltattad a hitetlenkedő nyuszit. Nem értette mi bajod van, tud ő magára vigyázni. Tudat alatt talán még örültél is annak a csürhének, hiszen így még mindig vele lehetsz. Mikor felértetek és behúztad a belső ajtón is, jól rázártál minden lakatot megakadályozva így a be- és kijutást is. Hoon még mindig tágra nyílt szemekkel pislogott rád.
-Nem engedlek úgy haza, hogy nem tudom, minden rendben lesz-e!- parancsoltál rá, mint valami kis kutyára. Ő csak úgy nézett rád, láthatóan nagyon meglepted.
-De... nekem holnap korán van dolgom és aludnom kell.
-Alszol velem. Ellenvetés?- csípőre tetted a kezed és átváltottál kacér módba. Kicsit megnyugodtál és úgy döntöttél, úgy teszel, mintha nem lenne holnap, csak ma. A göndörke megnyikkanni sem tudott, de elpirulni már annál inkább. Felnevettél.
-Gyere velem!- fogtad meg a kezét és vezetted be a szobádba. Fogtad a pizsid, és kimentél a mosdóba. Átöltöztél, felfrissítetted magad majd visszamentél. Hoon az ágyadon ült török ülésben és még mindig meglepett arccal nézett rád.
-Miért vagy így meglepve? El vagyok tiltva tőled, gondoltad, hogy csak úgy hagylak lelépni? Ez után kemény időszak jön, hadd legyek veled, amíg még nyugi van- a hangod kérlelőbe ment át. A fiú arca megenyhült. Elmosolyodott. Végre megértette, hogy mi játszódik le benned. Odamentél hozzá, leültél vele szemben, és csak nézted. Az ablakodon a Hold pont megvilágította az arcát. Nagyot nyeltél. Ő ezen kuncogni kezdett. Válaszul beleöklöztél a vállába. Ő megfogott téged és eldöntött. Elfeküdtetek. Betakargatta magatokat majd szorosan átkarolt. Oda bújtál hozzá, arcodat a mellkasába fúrtad. Érezted a szívét, ahogy gyorsan ver. Minden álmod vált valóra, ahogy az karjaiban alhattál el. Érezted még, hogy nyom egy csókot a buksidra, majd mély álomba merültél. Azt álmodtad, hogy rámászol. Riadtan ültél fel hirtelen, majd megnyugodva konstatáltad, hogy csak álmodtad. Ahogy ránéztél békésen szuszogó arcára, elszorult a torkod. Innentől kezdve komolyan háború lesz. Háború a főnökkel, háború a rajongókkal. Mindketten sérülni fogtok, bár tudtad, hogy ez számodra megéri, féltél attól, hogy ez őt mennyire fogja megviselni. Ahogy ott feküdt azokkal az izmos karjaival nagyon elgyengültél. Régóta voltál már kíváncsi rá, hogy vajon átéred-e a kezeiddel az ő karját. Mármint, hogy marokra tudod-e fogni. Elkezdtél vele játszani. Elképedtél rajta. Hogy a fenébe lehet valaki ennyire izmos? Aztán a pólója nyakát kezdted el méregetni. Óvatosan elhúztad a mellkasától és megpróbáltál bekukucskálni. Megmoccant. Te ijedten húzódtál vissza és tettél úgy, mintha aludnál. De nem ébredt fel, csak mocorgott kicsit. Aztán az ajkait piszkáltad ujjaiddal. Mint egy ovis, úgy érezted magadat. Végül közelebb hajoltál, hogy jobban megvizsgálhasd a pilláit.
-Jól szórakozol?- kérdezte csukott szemmel. Felsikítva ez ijedtségtől ugrottál meg, minek eredményeképp lezúgtál az ágyról. Ő rád nézett és hangosan felnevetett. Bosszúból visszamásztál és próbáltad megcsikizni. De csalódnod kellett, nem volt csikis. Aljasul nézett rád majd megfogta a kezeidet. Egy kézben tartva a te két szép kis kacsódat kezdett el megcsikizni ő téged. Visítottál már, vergődtél jobbra-balra. Hoon már majd megszakadt a nevetéstől te meg a sírástól. Hanyatt feküdtél, amikor ő egyszer csak feléd hajolt. Végig simította az arcod és elengedte a kezeidet. Lágyan megpuszilta ajkaidat, majd rád feküdt. Teljes súlyával rád nehezedett. Tudtad, hogy ezzel is csak szívatni akar, de ő volt az erősebb. Aztán gondoltál egyet és beleharaptál a fülcimpájába. Most ő ugrott akkorát, hogy az ágy másik végénél beverte a fejét a falba.
-Na így cukkolj ezentúl- mondtad elégtétellel, mire ő szúrósan nézett rád. Kimásztál az ágyból, majd közölve, hogy készítesz reggelit, otthagytad a fejét simogató kis nyuszit. Pár perc múlva csatlakozott hozzád. Készítettél neki egy finom rántottát, majd szépen megetetted. Korán volt még, de már nem volt kedvetek aludni. Az idilli pillanatot Hoon telefonjának megcsörrenése szakította meg...................................................................................