Macska vagy róka?-3

Így vagy úgy..............


Alig bírtál aludni, forgolódtál. Reggel U-Kiss!!! Fúúú de ki voltál már a sok idegeskedéstől. A kérdések adottak voltak, igazából neked csak fel kellett tenned őket, és mit ne mondj, lehettek volna kicsit kreatívabbak is az alkotók. Lehet, hogy majd beleviszel egy kis furfangot is a dologba. Ám volt még egy nagy gondod. Hogyan viselkedj AJ előtt? Ez az este alighanem csak egy kis játék volt, és mivel te hivatásos újságíróként lépsz reggel eléjük, nyilván úgy kéne viselkedned, mintha nem is ismernéd őket. Így is határoztál. Mintha egyszer sem találkoztál volna AJ-vel, pedig ő kért fel az interjúra. Nehéz lesz. De amennyiben jól sejted, hogy csak játszott, nem fogsz neki gondot okozni, sőt. Ha úgy mennél a közönség elé, hogy hoppá hát már elcsattant egy szájra puszi- hatalmas botrányt kavarhatnál vele és akár mehetnél is szépen haza. Haza, vagyis el az országból. Így hát jobb, ha felveszed szépen a közöny köpenyeget. Mivel már benne vagy a szakmában egy ideje, értesz a köpönyegforgatáshoz. Nem feltétlenül dicsőség, de az élet ezen irányában elengedhetetlen. Reggel felkelve szépen úgy döntöttél, hogy minél elegánsabbra veszed a figurát. Van egy nagyon csinos szürke arany-csíkos nadrág kosztümöd, azt veszed fel egy halvány rózsaszín inggel. Mivel alapjáraton is magas vagy, nem nagyon hordasz magassarkút, vagy csak néhány centiset. Hajadat lazán a válladra engedve hagytad lógni, elegáns, de csinos is voltál egyben. Felkaptad az irataidat, ettél pár falatot- bár ez igencsak nehezedre esett a gyomorbéli pillangók folytonos ugrándozása és repkedése közepette, majd elindultál a megadott helyszínre. Egy fotóstúdióban találtad magad, mire oda értél, a fiúk már nagyban pózoltak. Megláttad Őt. Mondjuk úgy, hogy akkorát nyeltél, hogy majdnem belefulladtál. Aztán végig néztél a többieken is, és nagyon közel kerültél ahhoz, hogy fuldokolva rohanj ki a mosdóba. Áldottad az eget, hogy éppen egy picivel alacsonyabb vagy Eli-nál. Mindig zavart, ha a pasi alacsonyabb nálad. Már egy pár perce legeltetted rajta a szemedet, mikor észbe kaptál, hogy te jó ég, nem is AJ-t nézed *-*. Ő viszont nézett téged. Elhűltél. Nem mertél ránézni, érezted magadon a szúrós szempárt, tudtad, hogy ő is jól tudja, hol tartózkodott az előbb még a tekinteted. Egy kicsit elszégyellted magad. Elkattogtattak még párat a fotósok, majd oda engedték hozzád a fiúkat. Illedelmesen bemutatkoztál, úgy, mintha soha nem láttad volna még őket. De ezt az álcát Eli törte meg.
-Várj csak, én felismerlek! Te álltál tegnap este olyan nagyon összetörve az épületünk előtt *-*- alig kaptál levegőt. Hogy a fenébe jegyzett így meg????
-Igen, én voltam az.- mosolyogtál teljesen ártatlanul.
-Na hát, így már értem miért voltál olyan ideges. De ne aggódj, nem fogunk megenni- mondta kedvesen de ugyanakkor huncutul. Érezted, hogy egy enyhe pír önti el az arcodat. Lopva rápillantottál AJ-ra. Meg volt lepve, hogy Eli látott és még fel is ismert téged. Az arcodon pedig egyenesen elhűlt. Elpirulsz Eli-tól? Hirtelen ráhagyatkoztál az ösztöneidre, és gyorsan félretettél minden személyes érzést.
-Rendben fiúk, akkor kezdhetünk? Leszögezem, nem én írtam a kérdéseket ^^- mondtad halál komolyan, mégis mosolyogva. Ezen ők is kuncogtak egyet, majd leültetek a kanapéra. Vagyis a 7 fiú zsúfolódott össze az egyiken, de pedig egyedül a másikon. Vicces egy látvány volt az egyszer biztos. Fogtad a diktafont, bekapcsoltad, és már kezdetét is vette a legkevésbé sem érdekes kérdés áradat. Mikor minden kérdést feltettél, még kérdezgetted egy kicsit őket, például, hogy mivel ütik el az idejüket, ha épp nem dolgoznak, mi a kedvenc ételük, és egyéb olyan kérdéseket, melyek téged és vélhetően az összes többi Kiss Me-t is érdeklik. Sejtetted, hogy a vége az lesz, hogy egymás után kezdenek el trollkodni és csak úgy hullanak majd a hülyeségek. Mire végig ért a szalag a diktafonban, már az összes könnyedet kisírtad miattuk. Ami azonban feltűnt, az két dolog is volt egyszerre. AJ végig komolyan nézett rád, és meg mertél volna esküdni, hogy mérges is. Eli viszont folyton kereste a tekintetedet, sőt, egyszer még rád is kacsintott. Na most vagy abban a helyzetben, hogy ebből alighanem a két szék közül a pad alá fogsz esni. Biztató egy helyzet. Noh nem baj, maradj csak a közönyös stílusnál, azzal legalább elhúzod a balhét. Megköszönted a fiúknak a közreműködést, és el is köszöntél tőlük, mondván, hogy nagyon elfoglalt vagy. Nagyon nem kellett győzködnöd őket, ők sem nagyon értek rá. De Eli még vissza fordult hozzád, mielőtt újra munkába süllyedtek volna:
-Remélem még találkozunk csinos újságíró hölgy!- és kacsintott. Megint. Mosolyogtál csak de nem válaszoltál. AJ rád sem nézett. Kezdtél megijedni. Lehet, hogy komolyan nem csak játszott tegnap? Hajajj, itt nagy baj lesz. Már ha valaha is találkozol még velük. Amit most reméltél, hogy egy jó darabig sikerül elodáznod. Bevitted az anyagot a főnöködnek, aki másnap közölte veled, hogy tetszik neki a kreativitásod, és hogy nem félsz eltérni a megírtaktól. Örültél a dicséretének. Ez a hét is elröppent. Igyekeztél elkerülni a város azon részeit, ahol bármelyik fiúba a 7-ből belebotolhattál volna. Azonban kaptál a következő hétre még két Idol Group Interjút. MBLAQ és B2ST. Ráadásul a két banda egymás közötti barátságáról is kellett kérdezned őket. De vetted az akadályokat, ügyes voltál. Nagyon jó hangulatban váltál el mind a két bandától. A neved egyre többször jelent meg az újságban, illetve egyes netes portálokon is. Sejtetted, hogy ez előbb-utóbb visszajut a U-Kiss-hez is. AJ minden joggal lesz felháborodva, hiszen innen nézve olyan, mintha kihasználtad volna. Majd hogy nem igaz is volt. Eljátszottál vele a padnál, majd Eli-al flörtöltél, aztán pedig szépen elkerülted az összeset. Nagyon bántott a dolog. Egy kicsit tetszett neked mind a két fiú. Viszont Eli iránt soha nem éreztél ellenszenvet, sőt, egyenesen imádtad azt a hülye fejét, leginkább, mikor Kevinnel volt. AJ ebből a szempontból hátrányban volt. Viszont sokkal jobban tetszett AJ stílusa a találkozókor. Az, hogy ő nem próbált meg egyből lerohanni, az hogy a parton sétálva milyen jól elbeszélgettetek. Nem értetted miért kell a szívednek ilyen szinten megbonyolítania az életedet. Ellenben arra az elhatározásra jutottál, hogy elég a bujkálásból, itt az ideje, hogy helyre rakd a dolgokat. Egyik szabadnapodon bevándoroltál az NH Media épületébe, és próbáltál infót kérni a recepcióstól, hogy hogyan és mint tudnál találkozni a fiúkkal. Ám annak ellenére, hogy egy sikeres cikket hoztál le róluk, nem engedtek fel hozzájuk. Nem tudtál ezzel mit kezdeni, nem rajtad múlt. Így hát maradt a majd-egyszer-csak-összefutunk-valahogy stratégia. Minden nap reggel és este is az épület előtt sétáltál el, hátha beléjük botlasz. Pár nappal később sikerült is. Bár csak Hoon és Dongho akadtak veled szembe, de legalább megkérted őket, hogy adjanak át egy üzenetet AJ-nek. Nem értették a fiúk, hogy miért, de hát jó, nem álltak ellent. Csak annyit kértél, hogy szóljanak neki, hogy lenne némi megbeszélni valótok, és hogy valamilyen úton-módon keressen meg, ha ráér. Nos, napokig semmi. Féltél kicsit, hogy mi van, ha a két jómadár elfelejtette. Vagy lehet, hogy AJ már szóba sem akar velem állni? De hát végül is nem volt közöttünk semmi O.o Nem tudtad mit gondolj, de szépen csendben kivártad az eseményeket. Dolgoztál, akadt munkád bőven. Mindenféle interjúkat kellett készítened, voltak köztük dögunalmasak és kimondottan izgalmasak is. Nagyon jó munkát végeztél egy jótékonysági est beszámolójával. Az egyik legnagyobb fővárosi lap meg is említette a nevedet. Ez egy nem semmi attrakció, drága hölgyem- gondoltad magadban.  Ám bár tudtad, itt végleg el  fog szakadni minden cérna, ha ezt AJ is meglátja. Innentől tiszta sor, hogy csak kihasználtad. Persze ez nem igaz, de próbálj csak meg rácáfolni. Aligha van rá esély. Egyik este, ahogy szokásos kitérő utadon mentél haza, nem is figyelted, hogy valaki hirtelen eléd került. AJ. Végre megtalált. De valahogy mégsem örültél a találkozásnak.
-Tudhattam volna az első találkozásunknál. Fittyet sem hánytál rám, majd hirtelen meg minden szép és jó? Meghívlak egy interjúra, amivel beindítod a karriered aztán eldobsz, mint egy használt rongyot? Azt hittem te ennél jobb vagy. Bár elismerem, elhamarkodottan ítéltelek meg.- nem várta meg a válaszodat, elviharzott. A könnyek csak úgy záporoztak le az arcodon. Lábaid remegtek, már állni is alig bírtál. Tudtad, hogy igaza van és ez fájt a legjobban. Nem akartad még magadnak sem beismerni a dolgot. Tetszett neked ez a srác. De Eli és az a gyilkos mosoly *-*. Le kellett ülnöd. Ugyanarra a padra ültél, mint amelyiken AJ-vel is még akkor. A szívroham kerülgetett, amikor valaki rátette a mancsát a válladra és gyengéden megszólított:
-De hát holnap nem lesz velünk interjúd *-*..............................................................................................

Csííííííz

One, two, shoot......

Nagyon szép a város ilyenkor esti fényben szikrázva. Annyira tele van élettel, mintha rengeteg lampion szállna fel az égbe, hogy csillagtáncot járjon, míg a Hold muzsikál. A vonalak, akár a nagy függöny egy hatalmas bálterem falait díszítve, ráomolva minden bútorra, melyeket eltolva az útból felszabadították a táncparkettet. Azt a parkettet, ahol most megannyi színes ember járja életének mindennapi táncait. Ezen gondolatok fogalmazódtak meg benned a kis esti sétád során Seoul városában. Fogtad a fényképeződ, és néhány lélegzet elállító kép készítése után tovább folytattad az utat a Han folyó partján. Imádtad az életképeket, a kedvenc stílusod az impresszionizmus. Az egyetemen fotózást és művészet történetet tanulsz. Van a vénáidban erre tehetség, hiszen édesanyád vonalán többen is festők és fotósok voltak, így mondhatjuk, hogy művész palánta vagy. Még otthon, Magyarországon találkoztál mentoroddal, aki azon rövid idő alatt, míg ott tartózkodott, nagyon sok trükkre tanított meg. Mikor felvételt nyertél idekint, egyből felvetted vele a kapcsolatot. Most nála laksz, az ő műtermét használod és a munkájába is besegítesz. Olyan számodra, mintha a bátyád lenne. Nem sokára eljön az esküvője, téged kért fel, mint fotós. Nagyon büszke voltál, megtiszteltetés számodra ez a feladat. Imádtál fényképezővel a kezedben fel-alá járkálni, és mindent megörökíteni. Naponta akár 5-600 képet is készítettél, persze a felével sem voltál soha elégedett. De ez a művészi véna velejárója, a művész a saját művével csak nagyon ritkán elégedett. Ez veled sem volt másképp, holott igazi tehetségnek számítottál, még az egyetemi professzoraid is elismerték a munkáidat. Tudtad, hogy a festészetből aligha lehet megélni, így a fotózásra specializálódtál. Nem feltétlenül akartál hivatásként például portré fotós lenni, aki Idolokat, Ulzzangokat fotóz, de egyszer egy időre mindenképpen szeretted volna kipróbálni. Az esküvő egy nagyon jó kezdő lépés efelé. Csupán pár hónapja vagy kint, már egy kész útikönyvet is összeállíthatnál a képeidből. Seoul legszebb részei számodra az apró, szűk kis utcák, az alig megvilágított sikátorok- hiszen itt gyönyörűen tudott csillogni a fény, ha egyszer átjutott a falak szülte nehézségeken. Mindenféle elvontságod ellenére nagyon vidám és közvetlen személyiségnek vagy a tulajdonosa, könnyen barátkozol, és imádod az itt honos KPOP stílust is. Több kedvenced is van, de messze elhúz elől a U-Kiss nevezetű Idol Group. Kiseop nevével, mint Ulzzang ismerkedtél meg először, így kerültél a banda bűvöletébe. Olyan kis fotózni való arca van :). Mondtad mindig magadban. Sosem reménykedtél naivan abban, hogy majd egyszer őt fogod portrézni, de nem is vetetted el a lehetőséget, hiszen ki tudja?! Ami azt illeti, korábban már fedeztél fel Idolt megbújva egy-egy képeden. Többnyire próbálták magukat álcázni, igazából pont ezért szúrtad őket ki. Sosem ők voltak a célpontok, sőt, sokszor csak a kép előhívása után vetted őket észre, de mivel ez így már megtörtént, hát miért ne történhetne meg másképp is? :) Eltelt még egy bő óra míg hazaértél, el is kattintottál még párat a gépeden. Mikor este hazaértél várt rád egy kis cetli az asztalon.
"Kérlek húgica, hogy a műteremben lévő képeket rendezd el, ha megszáradtak. Reggelre jövök :)" Nem voltál meglepve, ez egyre gyakrabban fordult elő. De hát mit van mit tenni, ha egyszer egy hatalmas esküvő van a nyakadon. Lementél az alagsorba, és mindent el is végeztél szépen. Közel éjfél volt, mire végeztél. A sajátjaidra nem maradt időd, holnap óráid is lesznek, hát félretetted őket. Majd másnap délután megcsinálod. Kellemesen aludtál, és bár nem volt túl gyakori, de megesett már, hogy egy Idol látogatott meg az álmodban. Ma is így történt, egyszerre álmodtál a U-Kiss összes tagjával. Mire felébredtél már a részletekre nem emlékeztél, de minden esetre igencsak sokkolt állapotban ébredtél fel. Gondoltad biztos valami nagyon furcsát álmodhattál. Nevettél egyet, majd irány ki reggelizni. Mentorod már a kávéját iszogatta, és enyhén szólva nyúzottan nézett fel rád. Nem zavartad, meg se kérdezted, mi a baj, jelenleg nincs olyan állapotban, hogy értelmesen válaszoljon. Legalább is addig, amíg meg nem itta a reggeli kávéját. Össze cuccoltál, és irány az egyetem. Bevittél pár korábban készített képet, amiért ismét csak elismerést kaptál. Igazából kezdted ezt már unni. Kihívásra vágytál, valamire, amiért küzdened kell, valamit, ami gyakorlásra ösztökél, valamit, ami elsőre nem sikerül. Otthon mindezt már rég begyakoroltad, de sajnos a tananyag ez volt, így hát ezt kellett csinálnod. De alig vártad, hogy esetleg a mentorod kitaláljon neked valami olyat, amitől még a füled is ketté áll. Nos, nem is kellett sokat várnod erre. Pár nappal később felhívott, hogy el van havazva, és kéne egy kis segítség az új projektjéhez. Hát naná, hogy bevállaltad. Végre valami kis izgalom ^^. Pattogtál magadban. Egy hatalmas modell ügynökséghez kellett menned. A koncepció szerint gothic stílusban kellett fotókat készítened a modellekről. Meg kell hagyni, a díszlet önmagában megadta a hangulatot, kész sötétség hercegnőjének érezted ott magad. A modellek pedig egyszerűen csodálatosak voltak. Megannyi tökéletes arc és test, mind a férfiak, mind a nők gyönyörűek voltak. A legnagyobb kihívást egy pár jelentette, nem bírtad elkapni a megfelelő pillanatot. Nah végre valami, ami nem megy! Mindenki furcsán nézett rád, nem egy gyakori jelenség, hogy valaki örül a kudarcnak. De te örültél, és rengeteget próbálkoztál. Jó képeket készítettél, de a nagyon jó kategóriától messze voltak. Azonban a főnök megkért, hogy máskor is segíts be, mert kevés az ilyen ügyes kéz. Beleegyeztél, hiszen egyébként is ki akartad ezt próbálni. Tetszett az ötlet, bár nem hitted volna, hogy ilyen gyorsan utolérnek a vágyaid. De így legalább nem az esküvő lesz a próba-torta, így ott már nagyszerű képeket fogsz készíteni. Este úgy döntöttél, hogy kikészíted az előző nap képeit. Már lent voltál a műteremben pár órája, mikor jobban szemügyre vettél egy képet. Láttál valami furcsát rajta. Volt rajta egy fiú, aki nagyon emlékeztetett valakire. Akkor ott észre sem vetted, legalább is nem emlékszel rá, hogy lett volna ott egy fiú is. Az utca szépségeire koncentráltál. Nem tudtad hova tenni a fiút, nagyon foglalkoztatott. Mintha már láttad volna valahol....Próbáltál még másik képeken is keresgélni, hátha máshol is felbukkan de nem jártál sikerrel. Ez az egy kép, miért olyan különleges? Miért vonz ez a kép? Ki van rajta? Azért sem volt egyértelmű, mert szemüveg és hosszú kabát volt rajta, illetőleg mivel nem rá koncentráltál, nem úgy állítottad be a képet, hogy könnyen felismerhető legyen. Sokat agyaltál még a képen, de végül ott hagytad. Nem bírtál rájönni, honnan ismered te pont azt a fiút. Lefeküdtél aludni. Ismét jöttek az álmok. Mostanában gyakrabban. valószínűleg a sok stressz miatt. Esküvő, munka, suli. Volt izgalom a házatok terén, azt meg kell hagyni. Majd egyszer csak ott voltál. Ott azon az utca részen, ahol az a titokzatos kép készült. Gyönyörködtél. Majd valaki elsétált melletted. Ugyanaz a fiú, aki a képen is van. Az álmodban azonban Ő rá koncentráltál, tudtad, hogy ha az agyad őt látta, akkor valahová a részleteket is eltárolta. Megpróbáltad ezeket előbányászni. Alig-alig akart sikerülni egy kicsit több részletet kibogoznod. Az álmodban sem jöttél rá, hogy ki lehetett az. Mikor megcsörrent az ébresztő, majdnem kiugrottál az ágyból. Rájöttél........már tudod ki van a képen...........lefutottál az alagsorba és újra kezedbe vetted a képet. Igen, ez Ő. Kiseop. De mit keresett ő egyedül ott? és akkor hogy hogy nem vetted észre? jóformán bele vagy zúgva, és elkerüli a figyelmed? de mindez hagyján, de be sem ugrik, hogy ő az egy teljes éjjelen át? Kicsit csalódtál magadban, ugyanakkor nagyon megörültél, hogy pont Őt sikerül így lekapnod. Vigyorogva indultál el a reggeli órádra...........

Kutyuskaaa

Ppoo Ppoo babúúúúúú

Két hónap Koreában??? a nyári szünetben???? most komolyan?????? fel-alá rohangáltál a házatokban. Szüleid végre vették a fáradtságot, hogy valamilyen úton-módon kielégítsék farkas-éhes vágyadat, hogy végre kijuthass álmaid országába. Családi nyaralás a nyáron. Hát ez valami fenomenális. Nem bírtál észhez térni. A barátaid kezdtek félni tőled, nem is beszélve a szüleidről. A következő napokban csupán két szó hagyta el a szádat: Korea és U-Kiss ^^. Mindened volt ez a banda, lényegében értük éltél. Egy nap a zenéjük vagy képeik nélkül és kész börtönben érezted magad. Erősen gyanús volt már hogy az elmédet is megbontották. De hát ez kit érdekel, végre kijuthatsz oda! ODA! nyuuuu már nem bírtál a bőrödben megmaradni. De ki is tudott volna? Kész őrültek háza lett az otthonodból a pakolást kísérően és a nagy napon mindez csak tetőződni látszott. Be voltál zsongva, de nem kicsit. Elindultatok végre, komolyan nem hitted el, hogy az a 16 óra ennyire cefetül de cefetül lassan fog eltelni. Át is kellett szállnotok, ez még egy kis időhúzás. Fúúúúú de ideges voltál már a végére, nyavalyogtál, bevágtad a durcit és minden bajod volt. Mint egy idegbeteg, de komolyan ^^. Minden esetre azért túlélted. Megérkeztetek. Egy szállodába vezetett az utatok bent, a belvárosban. Kipakoltál villám gyorsan, és addig rágtad a szüleid fülét, míg el nem mentetek sétálni. Ki voltak készülve az úttól és az idő eltolódástól, de téged ez hol érdekelt?! Végre ezeken az utcákon járhattál, végre mindenhol csak Hangul-t láttál, végre ehettél igazi koreai étteremben. Igencsak más az ízviláguk, de határozottan ízlett az étel, amit ettél- bár nem igazán tudtad, hogy tulajdonképpen mit is eszel. Nem is számított. Tele pocival tértetek haza már majdnem éjfélre. Alig bírtál elaludni. És ez így ment még vagy két hétig. Minden nap egy újabb részlet a városból. Nem messze a szállodától volt egy nagyon szép park, oda minden este kiültetek, és elmajszoltatok egy jó nagy adag fagylaltot. Egyik este a szüleid elaludtak, így egyedül vágtál neki a napi parksétának. Épp mentél volna a fagyidért, mikor egy kiskutyus rohant oda hozzád. Szaglászott, vakkantgatott, látszott rajta, hogy játszani akar. Hát te sem tétlenkedtél, jól meg is dögönyözted a csöppséget. Aztán hallottál egy kiabáló hangot messziről, biztos voltál benne, hogy a gazdija. Eszedbe jutott hirtelen, hogy szív szerelmednek, Shin Dongho-nak is ilyen kis kutyuskája van. Hát nézzenek oda, milyen kicsi a világ. A gazdi odaért hozzád, illedelmesen bocsánatot kért, nagy nehezen angolul is összeszedte a dolgot, meghajoltatok, majd elköszönt és elvitte a kutyust. A szíved mélyén bíztál abban, hogy esetleg Dongho lesz a gazdi, de ez sajnos most nem jött össze. Viszont nem egy kutyusos gazdit láttál már a parkban, így úgy gondoltad, akkor is lejössz minden este, ha másért nem, hát játszani egy kicsit. Következő egy hét is eltelt, és eddig legjobban a vidámpark tetszett. Kipróbáltad azt a hintát, amire a U-Kiss Vampire-ben a párok is felültek, hát azt hitted infarktust kapsz, de nagyon élvezted. Jó kis adrenalin bomba az egyszer biztos :). Nagyon élvezted a nyaralást, az egyetlen bökkenő az volt, hogy lassan eltelik egy hónap, és még hírét-hamvát sem láttad a kedvenceidnek. De hát, van aki itt éli le az életét, és még úgysem fut velük össze. De azért bíztál benne, hogy az élet legalább most az egyszer megáld egy ekkora szerencse halommal. Van még idő, majd kiderül. És eljött az első hónap utolsó napja. Este ismét egyedül mentél le a parkba, a szüleid már nem féltettek annyira. Játszottál több kutyussal is, voltak már páran, akik fel is ismertek a korábbi napi játszások után :). Imádtál lent lenni, a fagyis bácsi mindig egy kicsit több fagyit adott neked. Tökéletes nyár. Egyetlenegy hibával, de még ezzel is megbirkóztál. És megint odajött hozzád az első kiskutyus. Azóta pedig nem láttad, de most odajött megint. Elképzelted, milyen lenne ha Dongho kutyusa lenne ^^. Kiugranál a bőrödből. Persze tudtad, hogy nem az övé, de olyan jó volt erről fantáziálni.
-Ppoo Ppoo!!!!- szólt a kiáltás, még egész messziről. Felkaptad a fejed, hisz a kutyusnak nem ez a neve. Na de várjunk csak egy pillanatot, Dongho kutyusának viszont igen *-* Te jó ég!!! Ez most komoly???? láttál feléd futni egy igencsak rá hasonlító srácot. Kezdtél elhűlni, de nagyon. Hát mégis megtörténik??? Nem igazán tudtad mi tévő légy, ez más, mint az agyadban. Oda ért hozzád, és igen Ő ért oda hozzád. Majdnem összeestél hitetlenkedésedben. Mintha csak álmodtál volna. Féltél is, hogy ez mind nem valóság, de valahol érezted, hogy de- ez pedig most épp veled és vele és épp itt történik meg. Zakatolt a szíved, jóformán már készen volt rá, hogy kiköpd, de még valahogy tartotta magát a torkodban.
-Öhm......-kezdett volna bele, de látta, hogy külföldi vagy, nem tudta, most mihez kezdjen. Jujj, de kis aranyos ^^ gondoltad, majd finoman rámosolyogtál
-Egy kicsit beszélem a nyelvet- és tényleg, hiszen a drámákból, dalszövegekből és egy kis magántanulásból egész szépen összekaptad magad ^^.
-Akkor ne haragudj, nem szokott így letámadni senkit- mondta a tőle már megszokott enyhén rideg hangnemben.
-Semmi gond, szeretem a kutyákat- válaszoltad mosolyogva. Égtél, mint a Reistag, jó, hogy nem füstölt a füled. Ezen elmosolyodott, de olyan önelégült mosoly lett belőle. Nah szép, talált még egy fant, aki elalél tőle,  nagyszerű, növeljük csak az egóját- futott át az agyadon, közben önkéntelenül is gúnyos mosolyra fakadva. Ezzel meglepted. Háhá- éljenek az ösztönök! 
-Te is Kiss Me vagy?- kérdezte kimérten.
-Igen, nagyon nagy Kiss Me- mondtad, de huncut hangon. Na erre őszinte és kedves mosoly volt a válasz. A kutyus megint neked "támadott", nem álltál ellent, dögönyözni kezdted. Láthatóan le volt nyűgözve, hogy milyen jól megtaláljátok a közös hangot. És máris hárman kutyáztatok ottan össze-vissza. Sokat nevettél, a fellegekben jártál. És persze nem igazán akartál vissza esni a földre. De sajnos eljött ez a pillanat is.
-Most mennünk kell, de szerintem járunk majd még erre- kacsintott rád búcsúzóul. Hát ez tökéletes, de komolyan, maga a tökély!
-Rendben, én minden este itt vagyok- mosolyogtál majd integettél neki. Eltűnt a kis Cupidóval a messzeségben, te pedig lefolytál a fűbe, és még egy darabig úgyis maradtál.

Kevincicus-2

Szerencsés szerencsétlen

A nagy esemény óta már lassan hetek teltek el. Minden létező fancamot felkerestetek, meg is néztetek vagy ezerszer, a photo galériákat sem hagytátok ki. Nagyjából úgy minden nap volt valami érdekes, minek utána tudtatok nézni. A fellegekben jártál, nagyon boldog voltál. Minden éjjel Vele álmodtál, folyton azon kattogott az agyad, hogy az a szorítás vajon tényleg azt jelenti, amire gondolsz, hogy jelenti? Szeretnéd ha azt jelentené. Sosem voltál az a kitűnő személyiség, nem vagy modell, nem vagy jó zenész sem énekes, de még a tánccal is hadilábon állsz. Egy teljesen hétköznapi gimis csaj vagy. De nem bánod, ez a te életed, ilyen hétköznapiként váltottál valóra egy kicsikét sem hétköznapi álmot. Minden, ami előre visz belülről fakad, és ezt te nagyon jól tudtad. Így mit volt mit tenni, mosollyal tengetted a napjaid. Nagyon jó kis társaság alakult ki már ekkorra köztetek, jól érezted magad. Úgy érezted elérted életed célját. A program öt hónapra szólt, és a felén már túl is vagy. Szíved azonban elviselhetetlenül vágyott arra, hogy ismét láthasd Őt, még ha csak messziről is. Már ismered az érintését, a mosolyát, már csak az kell, hogy örökre a szívedbe vésd. Bár ez nem is volt olyan nehéz. Mégis minden elégedettség ellenére őszintén érezted, hogy soha senkit nem fogsz úgy szeretni, mint őt. Butaság, hiszen egyszer majd férjhez mész és családod lesz, de akkor is, az más lesz. Nem lesz ugyanez. De jelenleg nem is akartál ezzel foglalkozni, hiszen az istenért is, még nagykorú sem vagy *-* Élni kell az életet, örülni minden jónak, és lesni minden sarkon, hátha belebotlasz Kevinbe ^^. Egy nap elvittek titeket, mint egy kirándulás a helyi kereskedelmi tévé csatornájához. Fergeteges látványosság, tényleg.......Na de háh, mi futott át az agyatokon? ez egy TV csatorna, még a végén Idolba botlotok *-* Megeshet, kitudja ;P. Körbevezettek titeket, de eddig még semmi jelét nem adta senki sem annak, hogy bárki fontos is lenne bárhol is. Hát ez van, majd legközelebb. A vége felé adtak nektek egy kis egérutat, hogy magatok járhassátok be az épületet, ami valljuk be, hát egy kicsit sem volt kicsi. Egyet kértek: ne legyetek útban. Na persze, 14-16 éves kis csitrik rohangálnak fel-alá- ezt alighanem ők sem gondolták komolyan ^^. Nah de sebajse, mehet a menet! Elindultatok ketten kedvenc barátnőddel, felettébe jó hangulatban. Hogy mi a jó fene dobott fel, nah azt te sem tudtad, de pörögtél, mint egy búgócsiga. Következő célpontod úgy döntöttél, hogy a lépcső lesz. Két emeletnyit le ugráltál olyan 4 lépcsőfokonként, kicsit sem zavart, hogy egy rossz lépés és lezúghatsz. Túl jó kedved volt most ahhoz, hogy ezen aggódj. De persze, mert ugye szeretjük a Murphy-törvényeket, csak sikerült elszámítanod az ugrásodat. Megcsúsztál. Érezted, hogy borulsz szépen lefelé............azaz csak elkezdtél borulni lefelé. Valaki elkapott. Azonban sajnos nem volt elég gyors, mert a térdedet sikerült istenesen beverned, már csillagokat is láttál a fájdalomtól. Fel is szisszentél és a szemed is összeszorítottad. Alighanem ezzel ráijesztettél szegény elkapódra, mert gyorsan leültetett az egyik lépcsőfokra és rémült hangon kérdezte, hogy minden oké? hol fáj? nagyon fáj?......................kezdted úgy érezni, hogy a fájdalom miatt nem csak látod a csillagokat, de hallod is. Annyira vágysz Kevinre, hogy már az ő hangját hallod, ha egy kicsit meginog az öntudatod. Hát szép, pont ez kellett még neked mára. Lassan kezdett feloszlani az égi csata a szemed elől, és ahogy kinyitottad a szemedet, akkorát sóhajtottál, mintha a világot akartad volna elfújni. Egy igencsak értetlen szempárral találkoztál össze ezt követően, melyet te is hasonló tekintettel nyugtáztál. Oké, nem csak ideképzelem, tényleg itt van *-* szem becsuk és újra kinyit---------------MÉG MINDIG ITT VAN!!!!--- harsogta a hang a fejedben. Elmosolyodott-----már megint rád mosolyog!
-Nyugi, tényleg itt vagyok, nem képzelődsz. Hacsak nem verted be a fejedet is ^^.- hát ez kedves tőle, tényleg :). Némán néztél rá, fogalmad sem volt, hogy mit mondj, sejtette, hogy az angol lesz a megfelelő nyelv, és fel is fogtad, hogy mit mond, de nem bírtál megnyikkanni. Hebegtél habogtál, amin ő kellemesen nevetett. Tetszett a nevetése, olyan kis édes volt így ^^. Mosolyogtál te is. Erre ebben a szent pillanatban megérkezett a barátnőd is. Felsikoltott, mikor meglátta, hogy egymással szemben ültök a lépcsőn, majd elszaladt. Igencsak aggódó arccal néztél szerelmedre, tudtad, hogy ennek a hírnek gyorsan lába kél. Alighanem ő is tudta ezt. Felkelt, majd oda nyújtotta neked a kezét.
-Fel tudsz kelni?- kérdezte aggódóan.
-Igen- válaszoltad, bár nem voltál benne biztos. A térded továbbra is sajgott, de tudtál járni. Segített kicsit, de óvatos volt, hátha valaki hirtelen kipattan a függöny mögül és a végén még levadásznak titeket. Volt egy kis pihenő rész egy szinttel lejjebb, oda vezetett be, majd onnan ki az erkélyre. A kilátás nem volt éppen lenyűgöző, kész betondzsungel terült el előttetek, de az út menti fák többé-kevésbé eltakartak titeket. Neki támaszkodott a korlátnak és csendben süttette az arcát a tűző napfényben.
-Meg fogsz égni- mondtad alig hallhatóan, mire ő rád nézett és elnevette magát. Erre te lesütötted a szemed, és elpirultál. Nem akartad elhinni, hogy komolyan ez volt az első értelmes mondatod hozzá :). Két ujjával nagyon finoman az álladnál fogva felemelte a fejed, majd megfordult, immáron háttal támaszkodva a korlátnak és a napnak is.
-Igazad van :)- mondta még mindig mosolyogva. Fürkészte az arcodat, te pedig az övét. Álltál ott, mint valami kőszobor, nem bírtál moccanni, annyira zavarban voltál.
-Ne légy ilyen zavarban, még zavarba hozol engem is!- mondta lassan, és nagyon egyszerűen, figyelt rá, hogy megértsd, amit mond. Imádtad a kis pösze fejét. Kezdtél olvadni.......de nem volt egyértelmű, hogy tőle, vagy a naptól- de nagy eséllyel mindkettőtől.
-Hogy ne lennék zavarban? Te vagy a kedvencem- megint félrenéztél, de kimondtad. Megkönnyebbültél, végre a tudtára adtad a dolgot. Örültél. Mire eljutott az agyadig, hogy kimondtad, már rá is tudtál nézni. Arcán nem láttál meglepettséget, csupán egy édes és elégedett mosolyt. Majd kicsit aljasabb mosolyra húzta a száját, és megkoronázta a napodat:
-Bíztam benne- mondta egy kacsintással karöltve. Ezzel meg is ölt. de tényleg. Komolyan. Ennyi volt, valaki kaparjon már végre össze *-* Észrevette, hogy pont a jó helyen talált el, széles vigyort adva erre válaszul neked. Kis aljas, gondoltad, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultál befele. Beléptél az ajtón, és belülről rázártad. Elérted, hogy szegény tök ijedten ütögesse az ajtót, hogy engedd már be. Nagyot nevettél rajta. Egy kis csaj csapdába zárt egy Idolt- hát ez mesébe illő :). Persze csak szórakoztál vele, nem akartad ott hagyni. Kinyitottad a zárat, majd arrébb is álltál hirtelen, ha esetleg bosszút tervezne. Gyilkosan is nézett rád, de valahogy nem bírtad ki, hogy ne nevess tovább. Majd egy kísérteties dolog történt, teljesen ugyanabban a pillanatban csörrentek meg a telefonjaitok. Mindketten kaptátok az üzenetet, hogy mennetek kell. Mosolyogva sétáltatok ki, majd mielőtt még a tömeg elé értetek volna, elköszönt tőled. Megállítottad gyorsan, és elhaló hangon kértél tőle egy ölelést. Kuncogott egyet, de megölelt. Pár pillanat- de neked életed legszebb pillanatai voltak. Elköszöntél tőle, és teljesen megbabonázva mentél vissza a többiekhez. A barátnőd arcán azonban nem láttál jókedvet. Egyenesen sértődötten nézett rád. Nem értetted, neki nem is Kevin a kedvence, akkor meg mi baja? Szótlanul mentetek vissza a koliba, vissza a szürke de mégis színes hétköznapokba.

Macska vagy róka?-2

Akkor durr-neki!

Nagy nehezen, de eltelt a hétvégéd. Végig azon agyaltál és kalkuláltál, hogy hogyan is kéne úgy konkrétan egyáltalán megkérdezned az egész interjús dolgot. Toporogtál a lakásodban, amit, mint szolgálati lakást kaptál a hivataltól. ötvenhatodszorra is elvetetted az ötletedet, és neki álltál valami újat gyártani. De volt még valami, amit nem bírtál feldolgozni. Az az, hogy miért nem azért akarod, ezt, mert U-Kiss, és miért azért, mert AJ................elvégre nem is tetszett.....nem is volt valami túl szimpatikus, erre meg alig várod, hogy újra lásd? mi az isten *-*...................kezdtél elveszni a saját hitedben. Mikor lenyugodtál kicsit, úgy határoztál, hogy félreteszed ezeket a kétes érzéseket, és az eredeti rideg közönyödre hagyatkozol. Egyenlőre úgy tűnt, hogy minden simán megy. Kedd reggel, mikor bemerészkedtél a frissen mázolt falak közé, kerülgetve a bútorokat és a függönyöket, átverekedve magad minden akadályon eljutottál a főnököd irodájáig. Hát meg kell hagyni, viccesen nézett ki az egész ilyen félkész állapotban. De persze nem mertél még csak kuncogni sem, nehogy aztán leszedje a fejed. Betessékelt, és láthatóan jó kedve volt- háh, ez most neked kedvez. Bevezetted az életed rejtelmeibe, miszerint élsz-halsz a U-Kissért, és egészen véletlenül megtudtad, hogy a héten ti csináltok velük interjút. Erre a főnököd felhúzta a szemöldökét, ötlete sem volt, honnan tudhatod, de rád hagyta, konstatálta, hogy értesz az infókban vájkáláshoz. Kiküldött azzal az üzenettel, hogy meggondolja, de jelenleg nem látja akadályát annak, hogy te mehess el hozzájuk. A szíved majd kiugrott a helyéről, de nem akartam túlzottan bele élni magad, hátha mégis koppannál. Az aznapod és a másnapod is sűrű papírhalmok között tengődött, akadt munkád bőven......kezdtél félni, hogy nem mehetsz el a fiúkhoz. Szerda este már hazafele tartottál, mikor úgy döntöttél, hogy a poén kedvéért az NH Media irányába veszed az irányt. Csak úgy, egy szimpla kis kerülő kedvéért. Igazából, mikor oda értél, csak odasandítottál félszemmel, nagyon nem is érdeklődtél. Majd hirtelen megálltál és elcsodálkoztál saját magadon. Mégis mi a jó fenéért nem érdekelnek engem ők???? uh....talán csak túl kimerült vagyok....vagy reményvesztett....vagy kétségbeesett.........Lesütötted a szemedet, érezted, hogy a sírás kerülget.
- Hé, minden rendben?- hallottál egy selymes és kedves hangot magad elől. Felnéztél, és legnagyobb meglepetésedre Eli állt előtted.
- Igen, igen, persze. ne haragudj, nem akartalak megzavarni- mondtad majdnem szipogva.
- Ugyan, dehogy. De biztos, hogy jól vagy?- kicsit azért aggódott. Ez nagyon meghatott, és elmosolyodtál rajta. Ezen ő is mosolygott, bólintott, majd tovább állt. Még nézted egy darabig, csak kezdted felfogni, hogy kivel is beszéltél az imént. Amint elérte az agyad az adrenalin, helyből felráztad magad a mélyből. Csak lestél és pislogtál, és az agyadban megannyi kérdés cikázott át, hogy "hogy a manóba?""ugye nem csak ideképzeltem Eli-t?" és hasonlók. Majd azon is gondolkodni kezdtél, hogy mit keres ő ilyen későn egyedül itt...... oh hát persze, biztosan most megy haza...:). Nem akartál haza menni, ezért úgy döntöttél, hogy leülsz a közelben egy padra. Élvezted a kellemes estét, majd megcsörrent a telefonod. A főnököd. Nah, most mit rontottam el?.......
-Jó estét! Zavarom?- hangzott a kérdés.
-Nem dehogy, tessék csak- mondtad kimérten.
-Nos van egy jó hírem, holnap reggel kilenckor az sms-ben elküldött címre kérem, hogy fáradjon el, és vezesse le az interjút. További szép estét!- és le is tette..............megnézted az sms-t, nem tudtad, hogy hol van a hely, de gondoltad majd rá keresel a neten. Hihetetlenül boldog lettél, mire pár perc után felfogtad, hogy ez a U-Kisses interjú lesz ^^. Felpattantál is ugrálni kezdtél, sikongatni és éljenezni, minek eredményeképpen eldobtad a telefonod. Az nagyot csattanva széthullott a földön. Azonnal észhez tértél, és rohantál is összeszedni. Ám valaki megelőzött. AJ nyújtotta neked oda a már összeszerelt telefonod. Mosolygott, bár látszott rajta, hogy nem igazán tudja mire vélni az előző kis akciódat.
-Köszönöm!- mondtad rákvörösen, ahogy elvetted a tulajdonodat.
-Megkérdezhetem, mire fel volt ez az üdvrivalgás?- mondta kuncogva, láttad rajta, hogy kimondottan tetszett neki, hogy most nem vagy vele olyan rideg és visszafogott.
-Holnap veletek nyitok- kacsintottál rá, mire ő jóformán zavarba jött. Nem tudtad hová tenni a dolgot, majd arra gondoltál, hogy esetleg nem esett le neki, hogy az interjúra gondolsz, de semmi félreérthetőt nem mondtál.
-Ennek nagyon örülök, alig várom- mosolygott továbbra is. Te is visszamosolyogtál rá. Majd ellépett mellőled és leült a padra, ahol pár perccel ezelőtt még te is ültél. leültél mellé. Egy ideig csak néztétek a város fényeit, nem is szóltatok egymáshoz, mégsem volt kínos a csend. Hirtelen elkezdett dudorászni. nem ismerted fel a dallamot, de nagyon kellemes volt. Behunytad a szemed. Észre sem vetted, hogy azért lett picit hangosabb a dal, mert ő közelebb ült hozzád. Csak ült, és szintén behunyt szemmel folytatta a dúdolást. Rápillantottál és elvarázsolódtál. Hatalmas késztetést éreztél, hogy ráhajtsd a fejed a vállára. Miért? Miért? Miért? zubogtak a kérdések a fejedben. Visszafogtad magad, de azért kicsit fészkelődtél is. Alighanem észrevette, mert félszemmel rád nézett, de nem hagyta abba a dalt, és a szemét is visszacsukta. Nem bírtad már elviselni. Vagy felkelsz és villámgyorsan haza szaladsz, vagy ha maradsz, annak kitudja mi lesz a folytatása.....kezdtél egyre feszélyezettebbé válni, nem nagyon bírtál már nyugton megülni.
-Mi a baj?- kérdezte, amivel egy kicsit kizökkentett a bíbelődésedből.
-Oh semmi, tényleg, ne haragudj, folytasd kérlek- mosolyogtál rá, tényleg szeretted volna ha folytatja. Eleget tett a kérésednek, dúdolt tovább. Te is lehiggadtál egy picit, megbírtál ülni most nyugton is. Ismét behunytad a szemed, de önkéntelenül is kicsit még közelebb ültél hozzá......épp hogy nem ért hozzá a combod az övéhez, de csak éppen hogy.  Nah és most mi lesz? agyaltál. Az utcai lámpa fényétől feltűnt, hogy valahogy megmozdult, de nem akartad kinyitni a szemed. Nem éreztél semmit, nyilván csak kényelmesebben helyezkedett el. Aztán picit megugrottál, mert megéreztél valamit a válladon. A jobb válladon, így balra ugrottál, de AJ pont balra ült tőled, vagyis lényegében pont neki ugrottál. Erre felnevetett. te gyilkos tekintettel néztél rá, azért is mert ijesztget, és azért is, mert kinevet. Majd átsuhant az agyadon a bosszú ötlete, és oldalba bökted. Erre ő ugrott meg, és te nevettél. Gyilkos tekintetek és villámok cikáztak a szemeitek között, majd egy nagy csiki-csata lett a gonoszkodás vége. Sírtatok a nevetéstől, de végül kihasználta, hogy fiú lévén ő az erősebb. Megfordított, és így háttal kerültél felé, elől összefogta a kezeidet, de csak az egyik kezével- mégis erősen szorított, a másik kezét pedig figyelmeztetően oda tette az oldaladhoz, nehogy bármit is tervezgetni tudj. Tudtad, hogy esélyed sincs, vagy.........lehet, hogy mégis?? Fogtad magad, és neki dőltél. Bejött.....Annyira megszeppent, hogy nem figyelt, erre te kiszabadítottad a kezeidet, és megfordultál. De most ő lepett meg téged.......ismételten megfogta a kezeidet, de most a hátad mögött kulcsolta össze. Nem bírtál mozdulni, és csak néhány centi választotta el az arcotokat. Belepirultál, erre ő felkuncogott....majd gonoszan kezdett rád nézni, aljasan, tudtad, hogy tervez vmit. Remélem azért megcsókolni nem akar! gondoltad gyorsan, de tévedtél. Rányomott egy leheletnyi puszit az ajkaidra, majd ismételten elkezdett csikizni........nem bírtad tovább, felugrottál, és közölted vele, hogy holnap reggel találka, illetve, hogy ennek még nincs vége, egyszer úgyis lefogod őt győzni. Mindezt nevetve, biztosítva róla szegényt, hogy nem a puszi miatt futsz el. Hagyott elmenni, kaján mosollyal az arcán. Hazaértél, majd vagy egy órán keresztül álltál a hideg zuhany alatt ^^. Álom is csak nagyon nehezen jött a szemedre, alig vártad, hogy reggel mehess hozzá(juk). :)

Dögös Nyuszooo-2

Ismét egy pillantás

Beletelt egy kis időbe, míg úgy konkrétan észhez tértél az iménti találka után. Sikeresen belelendültél úgy a táncba, hogy az oktató csak úgy lesett, hogy te jó ég, veled meg mi a búbánat történt?! Nem tudtál lehiggadni, ezért minden feszültségedet a táncba vezetted bele. Hulla voltál az óra végére, pedig még szépen el is késtél. Remegtél, mint a nyárfalevél, ziháltál, és már nem is a zavar miatt voltál rákvörös. De nagy nehezen sikerült lenyugodnod. Miután ti befejeztétek hallottad, hogy a másik teremből már nem szűrődik ki zene, valószínűleg már végeztek. Dilemmáztál, hogy el merd-e mondani a barátnődnek, hiszen nincs rá semmilyen bizonyítékod. Kitaláltál inkább egy közlekedési dugót mentségnek, illetve, hogy emiatt voltál olyan ideges. Bevették, lódítás pipa. A következő napokban kezdtél egyre jobban felőrlődni, kiakartad adni magadból, de tudtad, hogy úgysem hinnének neked. Valahányszor elmentél a profik terme előtt, mindig bekukucskáltál a kis ablakon, hátha látsz valamit, de egyszer sem láttad őket újra. Vagyis Őt. Mi a fene van veled? ez már a második alkalom volt, hogy csak úgy előtűnt a semmiből, aztán szépen vissza is ment oda. -.- legalább bújna elő gyakrabban az a kis mocsok nyuszi. Kicsit durcizva mentél be órára. Tanár uratok közölte, hogy lesz egy amatőr táncverseny bent a városban, egy amolyan dance club-ban. Felkért titeket, hogy 4-5 fős csoportokban alkossatok valami egyénit, amivel majd először itt házon belül versenyeztek, és a legjobb pedig majd ott fog a parkettre lépni. Hát ez nagyszerű, örülsz, hogy még nem estél el a saját lábaidban, de még versenyezz is? kicsit mérges volt a hangulatot mostanság, a többiek nem értették mi bajod van, de ráfogtad a honvágyra. Elhitték, hiszen miért ne lehetne honvágyad? Felálltatok hát, 4-en lányok, és elkezdtetek agyalni a koreón. Mindenféle KPOP mozdulatot vegyítettetek benne, egész jóra sikerült. tanár úrnak is tetszett, azt mondta, hogy bár nem egyedi, mégis egyedi-----hát nem nagyszerű megfogalmazás??? nah de nem számít, a lényeg, hogy jó. A házi verseny napja is egyre jobban közeledett. Majd pedig ki hinné, de el is érkezett. Neki láttatok, hogy összemérjétek igencsak kezdő, de egyre szebben haladó tudásotokat. Meg kell hagyni, mindenki meglepően ügyes volt. Az oktatótok nem is tudott hirtelen szóhoz jutni, el volt kápráztatva tőletek. Két produkció között, vagyis pont a tietek előtt, az úr hirtelen felfigyelt éppen kifele. Az ajtó nyitva volt a jobb szellőzés okán, így könnyű volt ki-be látni. Oda kiáltott az imént elhaladó ifjúnak, mire az ereidben még a vér is megfagyott........most komolyan azt mondta, hogy Kevin-shi?????? na neeeee......................és de...........Kevin lépett be az ajtón, ezzel hatalmas sikolyokat és visítozásokat kiváltva. A táncosok szépen le is rohanták. Szegény ott állt megilletődve, bár valószínűleg már hozzá van szokva az ilyesmihez. A tanár úr arrébb tessékelte a lányokat, és megkérte Kevint, hogy segítsen neki bíráskodni................földbe gyökerezett a lábatok.....pedig ti jöttetek volna, de alig bírtatok megmozdulni. Aztán átfutott az agyadon egy gondolat: ha most jól teljesítek, talán észrevesznek, és ha itt vannak a többiek is, talán még láthatom is őket *-* ez megadta a kellő löketet. Előre léptél és beálltál a kezdő pozícióba. A többiek bátorságot véve a fellépéseden, szintén felálltak. Elkezdődött a zene, és ti is nekiláttatok a táncnak. Befejeztétek, Kevin csak összesúgott az oktatóval. Majd következett a többi csoport is, illetve azok is még egyszer, akik már lementek korábban. Sokat sugdolóztak ott azok ketten, Kevin sokat is mosolygott, bár volt pár pillanat, amikor meglepettség vagy éppen kétely ült ki az arcára. Ti is sokat sugdolóztatok, és végre el merted mondani, hogy neked nem az első alkalom, hogy egy U-Kiss tagba botlasz........a barátnőd egyenesen megbotránkozott azon, hogy nem mondtad el neki, ám mikot vissza kérdeztél, hogy elhitted volna?- nos akkor elhallgatott.....jól sejtetted, nem hitt volna neked. Talán még te sem hittél volna magadnak.  Sebajse, lesz ez még így se ^^. Majd Kevin felkelt integetett, és kiment az ajtón. Mintha minden remény elszállt volna vele együtt. De a tanár úr megszólalt:
-Nos úgy döntöttünk, hogy két csoport mehet a versenyre ^^. Az egyik, akiket Kevin elsőre látott, a második, akik az utolsó előttiek voltak most ^^- erre elakadt a lélegzeted......MEHETTEK VERSENYEZNI????? ez most komoly???? nem akartátok elhinni, ahogy a másik csoport sem.....illetve azok sem, akik nem lettek kiválasztva. Elkezdődtek a viták és az utálkozások is. Szép, mit ne mondj, ennyit ér az összetartás. De hát ez van, ti mehettek, ők meg nem, hát nyeljék le a békát. Mi a fenétől vagyok megint ideges??? gondoltad magadban. Nem értetted mire fel ez az egész hullámvölgy. Miután lelazítottatok, elhagytátok a termet. Ti beleburkolóztatok a telefonjaitokba, hiszen ezt twitteren is minél gyorsabban meg kellett osztanotok :). Közben feltűnt, hogy a csajok sikítozásának bizonyosan érdekes oka lehet. Felnéztetek, és megláttátok az egész U-Kiss bandát. Úgy tűnt, most ők voltak soron a profik felügyelésén. Vagy épp válogattak, ki tudja. Megláttad Őt is.......azt a dögös, istenállat nyúlt ott előtted. Mindenki körbeugrálta őket, öleléseket és aláírásokat kértek tőlük, sőt! még közös képeket is. A fiúk ezen kéréseknek készségesen tettek eleget. Nem hittél a szemednek- még mindig nem......De úgy döntöttetek, ti sem maradtok ki a jóból, így odavetődtetek melléjük. Barátnőd is sorra ment mindenkihez kérve egy képet. Te megálltál Hoon mellett. Volt még ott pár csaj, de ahogy a nyuszi felnézett és észrevett, elmosolyodott ^^. Megkérdezte, hogy nem késtél el nagyon a minap? Csak úgy néztél rá, mint borjú az új kapura-----most komolyan emlékszik rám? RÁM? jesszusom.....kiböktél egy "nem, nem nagyon"-t, de érezhető volt a zavarod, és a lódításod is. Erre felkuncogott, és kikapta a kezedből a telefonod, majd odahúzott maga mellé, átkarolta a vállad és már villantotta is a fényképezőt. Moccanni sem bírtál, minden erőd elfogyott. Vissza adta a telefonod, rád mosolygott, majd vissza fordult a mérgesen morgolódó lányokhoz, akik nem értették, hogy honnan ismer ő pont téged. De felismert, emlékezett rád, és kérés nélkül készített veled egy közös képet. Végül azért odamentél a többiekhez is, és mindenkitől kaptál egy cifrádás aláírást ^^ Mire végeztetek, majdnem besötétedett, így gyorsan indultatok haza. Mivel vidéken van a koli, így még vonatoznotok is kellett. Mikor hazaértél, első dolgod volt feltölteni a képet facebookra, hogy mindenki megcsodálhassa mekkora egy világmázlistája vagy ;P.

Macska vagy róka?

AJ, te dög *-*



Már nagyon régóta követted nyomon a kedvenc KPOP Idol Group-od sorsát, név szerint a U-Kiss-t. Közel a debütálásuk óta vagy oda értük, velük sírtál és nevettél az évek során. Nagyon mélyen megrázott, mikor Xandernek és Kibumnak mennie kellett....egyszerűen nem fért a fejedbe, hogy az ügynökség hogy lehet ennyire kegyetlen. Imádtad azt a kettőt, el sem tudtad képzelni nélkülük a bandát. Majd mikor bejelentették az új tagokat, hát dobtál egy hátast. Ez most komoly? :/ elképzelhetetlennek tartottad a dolgot. Kiváltképpen AJ-vel nem bírtál megbarátkozni. Egyszerűen elkapott a pulykaméreg ha ránéztél, ha meghallottad a hangját. Hoon még csak-csak, főleg a szóló dalai után nagy nehezen megbékéltél vele, de AJ egyszerűen egy tüske maradt a szemedben. A My Story megjelenése közben egy kicsit enyhült az ellenszenved, de azt azért tudtad, hogy kedvenced soha nem lesz. Ennek ellenére, mint jó Kiss Me-nek sikerült elfogadnod így is bandát. A mindennapokban keményen tanultál, nagyon jó nyelvérzéked van, így megtanultál profin angolul, németül, és a koreai tudásod is nagyon szépen fejlődött. Mindig is nagyon érdekelt a média, a nyüzsgés, az újságírás, így jelentkeztél egy nemzetközi szervezeten keresztül Seoul egyik neves újságírói hivatalába, mint írói gyakornok. Tetszett nekik, hogy az anyanyelveddel együtt lényegében 4 nyelven is folyékonyan beszélsz, ezért elfogadták a jelentkezésed. Egy hónap múlva költözhetsz Seoulba. El voltál teljesen varázsolva, azt sem tudtad mihez kezdj most magaddal. Nagyon szépen és precízen készültél fel a közel féléves kirándulásra, mely magában hordozta a lehetőséget, hogy amennyiben ügyesen végzed a munkád, tovább is kint maradhatsz. Relatíve jó önkontrollnak vagy a tulajdonosa, így egész szépen össze tudtad magad szedni, nem estél szét- olyan nagyon. Persze belül majd megőrültél, hiszen álmaid országába utazhatsz ki nemsokára, de a külvilág számára továbbra is az ügyes, szellemes és talpraesett csaj maradtál. Kemény megpróbáltatás volt, de tudtad, a java majd csak ez után jön. Eljött hát a nagy nap, elbúcsúztál a családodtól és a barátaidtól, majd útnak indultál Ázsia legszebb országa felé. Hosszú és fárasztó út volt, nem beszélve az időeltolódás okozta kellemetlenségekről. Bele telt egy pár napba, míg úgy teljesen helyrerázódtál. A munka amit kaptál, nos, enyhén fogalmazva alantas volt. Nagyon nem is engedtek betekinteni a komolyabb ügyekbe. De nem bántad, alighanem te is így viselkedtél volna egy, a világ másik feléről idehuppant idegennel szemben. Tudtad, hogy ki kell érdemelned a bizalmukat. Keményen dolgoztál, nem panaszkodtál, de ha bármilyen alap nélkül piszkáltak, azért felszólaltál--- a főnököd ezt nagyon is értékelte. Látta benned a spirituszt és az önállóságot. Látta, hogy te aztán még a jég hátán is lazán megélnél, de megadod mindenkinek a neki járó tiszteletet. Ritka kombó ezen két tulajdonság. Nagyjából egy hónap múlva már egyre komolyabb munkákat kaptál, adtak a szavadra, de persze a bizalom még nem volt teljes. Az egyik hétvégédet teljesen megkaptad, mert a hivatal épületében renoválás folyt, így mindenkit haza küldtek. Természetesen eddig sem pazaroltad a szabad idődet, bejártad szépen a főváros minden kis szegletét- legalább is amennyit sikerült felfedezned. Mostanában rengeteg U-Kiss-t hallgattál, és úgy érezted itt az ideje beruházni egy DVD-re. A fizetésed egész szépen kitartott, kényelmesen éltél. Sikerült spórolnod is, amit most úgy döntöttél, hogy akkor is elversz. Így hát útnak indultál, nyakadba véve a várost, hogy keress egy szép, hangulatos zeneboltot, ahol kiélhetet a pénzköltés örömeit. Pár óra séta után elkezdtél vágyakozni egy kis bolt iránt. Nem értetted, hogy miért is akarsz te oda minden áron bemenni, de mint nő, tudtad, hogy a női megérzések igenis jók. Hallgattál ösztöneidre, és beléptél. Nagyon kis hangulatos bolt volt. Tele volt aggatva a fal mindenféle poszterrel, rengeteg polc és szekrény terült el nem csak CD-k és DVD-k, de egyéb helyes kis relikviák társaságában. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. A KPOP stílus mellett találtál amerikai és európai zenét is, disco-t, rockot, metált és ezeknek mindenféle egyvelegét, meg még ki tudja mennyi mindent. Hirtelen elgondolkodtál. Miért is hitted te azt, hogy a koreaiak csak KPOP-ot hallgatnak? elszégyellted magad.........miért ne hallgathatnának minden mást is? hm....elkuncogtad magad a saját kis butaságodon, majd elindultál a pop műfaj felé vezető keskeny, polcok között vezető ösvényen. Megálltál egy ponton, elkezdted számba venni, hogy miket is látsz. haladtál szépen lassan a soron, majd, ahogy kiakartad kerülni az előtted bogarászó ifjút, hirtelen meghőköltél. Ő nem vett észre, pont egy CD-hallgató előtt állt, és ha jól láttad az MBLAQ legújabb albumába hallgatott bele. Nem akartál hinni a szemednek....meg is dörzsölted őket, de tényleg az a fiú állt előtted, akit gondoltál, hogy ott áll. Az a valaki, aki néhány hónappal ezelőtt még utálattal töltött meg. De el kellett ismerned, hogy AJ élőben nagyon vonzó férfiú. Elfordultál, hiszen ő még mindig nem vett észre, és indultál is volna tovább, csakhogy pont megláttad az általad keresett CD-t. Hát ott maradtál, és elmélyülten nézted a borítót, a képeket, a számok címét, nagyjából minden miliméterét górcső alá vetted ennek a remekműnek. Te is ugyanúgy elvesztél a CD-ben, mint a melletted álló srác. Holott eközben Ő észre vett, és téged figyelt, kaján mosollyal az arcán. Pár perc elteltével megérezted a rajtad legeltetett tekintetét, és felnéztél rá. Ő még mindig elégedett vigyorral az arcán állt előtted. Hirtelen ismét elkapott az ellenszenv. Gonoszul néztél vissza rá, majd megkérdezted:
-Valami baj van?- néztél rá szúrósan. Meglepődött, nem ezt a reakciót várta. Valószínűleg nem, legalább is.
-Nem nincs semmi- mondta még mindig meglepetten, de elfordult, vissza a saját dolgához. Megnyugodtál. Nem értetted miért nem tetszik neked pont Ő. Fogtad a CD-t, és mentél a pultoshoz, hogy fizess. Át futott az agyadon, hogy esetleg utánad szól, de nem így lett. Elhagytad a boltot, és tovább mentél még felfedezni. Furcsa egy élmény volt az biztos. Hogy váltott át vonzalomból utálatba az érzés, ami odabent kerített hatalmába? Nem értetted, hogy akkor most komolyan ennyire utálod? Fel sem villanyoz, ha meglátod? Pedig amikor először észrevetted, a szíved határozottan gyorsabb ütemre váltott. Izgatott lettél. Majd rád nézett és ez szépen elszállt átadva a helyét az ellenszenvnek. Sokáig morfondíroztál ezen. Sötétedésig bent maradtál a városban, sokfelé elsétáltál, kész Magelánnak érezted már magad. Hazafele úgy döntöttél, hogy a Han folyó partján haladsz el. Gyönyörű esti fényben úszva a város, és ennek megtekintésére a folyópart pontosan tökéletes. Ámuldozva sétáltál, kellemes szellő simogatta az arcodat, nagyon szép idő volt. Megálltál egy pillanatra, beleszívtál a friss levegőbe, behunytad a szemed, és csak élvezted az életet. Majd hirtelen kiugrott a szíved a helyéről. Valaki rátette a kezét a válladra. Azt hitted menten infarktust kapsz. Ugrottál egyet majd megfordulva majdnem felpofoztad az illetőt. Ám a kezed félúton megállt, mikor sikerült felfognod, hogy tulajdonképpen ki is áll veled szemben cefet meglepetten. Igen, az, aki iránt még te magad sem tudtad, hogy mit érzel. Jelenleg ugyan csak ijedtséget, mégis megkönnyebbülést, hogy nem egy perverz idegen ment oda hozzád.
-Megijesztettél- mondtad zihálva és kicsit mérgesen. Bár arra a méregre egy pöppet rá is játszottál.
-Ne haragudj, nem akartam, csak láttam, hogy nem figyelsz- mosolyogta, és meg kell hagyni, nagyon kellemes mosolya van. Kellemes a mosolya? ezt most komolyan én gondolom? chö......motyogtad magadban, majd ránézve megkérdezted:
-Szeretnél valamit?- kicsit hidegebbre sikerült, mint tervezted, ezen meg is illetődött.
-Azt hittem, hogy te is Kiss Me vagy, elvégre a mi CD-nk varázsolt el a boltban, nem? De, ha tévedtem ne haragudj és itt se vagyok- mondta enyhe csalódottsággal a hangjában. Ez még téged is meglepett.
-De Kiss Me vagyok, csak nem az az őrült fajta- gúnyos mosoly terült el az arcodon, láthatóan megmosolyogtatva őt is. Kezdtél olvadni a mosolyától......és megijedni saját magadtól. Elkezdett kérdezgetni, hogy honnan jöttél, miért vagy itt, megdicsérte a nyelvtudásodat is. Kedves volt, semmi tolakodást, puszta kíváncsiskodás. Tetszett neked, hogy ilyen érdeklődő, illetve, hogy még véletlenül sem hagyta, hogy kínos csend alakuljon ki köztetek. Majd szóba került az újságírás, és a te lapodnak is a neve.
-Oh tényleg náluk dolgozol? Jövő héten lesz velük egy interjúnk, nem kérnéd meg a főnököd, hogy had te intézd? Olyan jó lenne, ha egy korunkbeli kedves lánnyal dolgozhatnánk ^^- hangja majdhogynem könyörgésbe ment át. Érezted, hogy már kicsit unják az állandó felnőttes faggatózást, egy kicsit változásra vártak.
-Rendben van, szívesen, meglátom mit tehetek az ügy érdekében!- kacsintottál egyet a végén, mire ő nagyon édesen rád mosolygott. Megint nem tudtad mi a jó fenét érzel is te most pontosan. Beszélgettetek még egy kicsit, majd mivel nagyon eltelt az idő, elköszöntetek. Te fogtál egy taxit és hazamentél. Bebújtál az ágyikódba, és még vagy két-három órán keresztül a napi eseményeken morfondíroztál. Nem bírtál rá megfelelő választ találni, de valamilyen okból kifolyólag alig vártad, hogy a főnököd rábólintson az interjúra. :)