A nagy esemény óta már lassan hetek teltek el. Minden létező fancamot felkerestetek, meg is néztetek vagy ezerszer, a photo galériákat sem hagytátok ki. Nagyjából úgy minden nap volt valami érdekes, minek utána tudtatok nézni. A fellegekben jártál, nagyon boldog voltál. Minden éjjel Vele álmodtál, folyton azon kattogott az agyad, hogy az a szorítás vajon tényleg azt jelenti, amire gondolsz, hogy jelenti? Szeretnéd ha azt jelentené. Sosem voltál az a kitűnő személyiség, nem vagy modell, nem vagy jó zenész sem énekes, de még a tánccal is hadilábon állsz. Egy teljesen hétköznapi gimis csaj vagy. De nem bánod, ez a te életed, ilyen hétköznapiként váltottál valóra egy kicsikét sem hétköznapi álmot. Minden, ami előre visz belülről fakad, és ezt te nagyon jól tudtad. Így mit volt mit tenni, mosollyal tengetted a napjaid. Nagyon jó kis társaság alakult ki már ekkorra köztetek, jól érezted magad. Úgy érezted elérted életed célját. A program öt hónapra szólt, és a felén már túl is vagy. Szíved azonban elviselhetetlenül vágyott arra, hogy ismét láthasd Őt, még ha csak messziről is. Már ismered az érintését, a mosolyát, már csak az kell, hogy örökre a szívedbe vésd. Bár ez nem is volt olyan nehéz. Mégis minden elégedettség ellenére őszintén érezted, hogy soha senkit nem fogsz úgy szeretni, mint őt. Butaság, hiszen egyszer majd férjhez mész és családod lesz, de akkor is, az más lesz. Nem lesz ugyanez. De jelenleg nem is akartál ezzel foglalkozni, hiszen az istenért is, még nagykorú sem vagy *-* Élni kell az életet, örülni minden jónak, és lesni minden sarkon, hátha belebotlasz Kevinbe ^^. Egy nap elvittek titeket, mint egy kirándulás a helyi kereskedelmi tévé csatornájához. Fergeteges látványosság, tényleg.......Na de háh, mi futott át az agyatokon? ez egy TV csatorna, még a végén Idolba botlotok *-* Megeshet, kitudja ;P. Körbevezettek titeket, de eddig még semmi jelét nem adta senki sem annak, hogy bárki fontos is lenne bárhol is. Hát ez van, majd legközelebb. A vége felé adtak nektek egy kis egérutat, hogy magatok járhassátok be az épületet, ami valljuk be, hát egy kicsit sem volt kicsi. Egyet kértek: ne legyetek útban. Na persze, 14-16 éves kis csitrik rohangálnak fel-alá- ezt alighanem ők sem gondolták komolyan ^^. Nah de sebajse, mehet a menet! Elindultatok ketten kedvenc barátnőddel, felettébe jó hangulatban. Hogy mi a jó fene dobott fel, nah azt te sem tudtad, de pörögtél, mint egy búgócsiga. Következő célpontod úgy döntöttél, hogy a lépcső lesz. Két emeletnyit le ugráltál olyan 4 lépcsőfokonként, kicsit sem zavart, hogy egy rossz lépés és lezúghatsz. Túl jó kedved volt most ahhoz, hogy ezen aggódj. De persze, mert ugye szeretjük a Murphy-törvényeket, csak sikerült elszámítanod az ugrásodat. Megcsúsztál. Érezted, hogy borulsz szépen lefelé............azaz csak elkezdtél borulni lefelé. Valaki elkapott. Azonban sajnos nem volt elég gyors, mert a térdedet sikerült istenesen beverned, már csillagokat is láttál a fájdalomtól. Fel is szisszentél és a szemed is összeszorítottad. Alighanem ezzel ráijesztettél szegény elkapódra, mert gyorsan leültetett az egyik lépcsőfokra és rémült hangon kérdezte, hogy minden oké? hol fáj? nagyon fáj?......................kezdted úgy érezni, hogy a fájdalom miatt nem csak látod a csillagokat, de hallod is. Annyira vágysz Kevinre, hogy már az ő hangját hallod, ha egy kicsit meginog az öntudatod. Hát szép, pont ez kellett még neked mára. Lassan kezdett feloszlani az égi csata a szemed elől, és ahogy kinyitottad a szemedet, akkorát sóhajtottál, mintha a világot akartad volna elfújni. Egy igencsak értetlen szempárral találkoztál össze ezt követően, melyet te is hasonló tekintettel nyugtáztál. Oké, nem csak ideképzelem, tényleg itt van *-* szem becsuk és újra kinyit---------------MÉG MINDIG ITT VAN!!!!--- harsogta a hang a fejedben. Elmosolyodott-----már megint rád mosolyog!
-Nyugi, tényleg itt vagyok, nem képzelődsz. Hacsak nem verted be a fejedet is ^^.- hát ez kedves tőle, tényleg :). Némán néztél rá, fogalmad sem volt, hogy mit mondj, sejtette, hogy az angol lesz a megfelelő nyelv, és fel is fogtad, hogy mit mond, de nem bírtál megnyikkanni. Hebegtél habogtál, amin ő kellemesen nevetett. Tetszett a nevetése, olyan kis édes volt így ^^. Mosolyogtál te is. Erre ebben a szent pillanatban megérkezett a barátnőd is. Felsikoltott, mikor meglátta, hogy egymással szemben ültök a lépcsőn, majd elszaladt. Igencsak aggódó arccal néztél szerelmedre, tudtad, hogy ennek a hírnek gyorsan lába kél. Alighanem ő is tudta ezt. Felkelt, majd oda nyújtotta neked a kezét.
-Fel tudsz kelni?- kérdezte aggódóan.
-Igen- válaszoltad, bár nem voltál benne biztos. A térded továbbra is sajgott, de tudtál járni. Segített kicsit, de óvatos volt, hátha valaki hirtelen kipattan a függöny mögül és a végén még levadásznak titeket. Volt egy kis pihenő rész egy szinttel lejjebb, oda vezetett be, majd onnan ki az erkélyre. A kilátás nem volt éppen lenyűgöző, kész betondzsungel terült el előttetek, de az út menti fák többé-kevésbé eltakartak titeket. Neki támaszkodott a korlátnak és csendben süttette az arcát a tűző napfényben.
-Meg fogsz égni- mondtad alig hallhatóan, mire ő rád nézett és elnevette magát. Erre te lesütötted a szemed, és elpirultál. Nem akartad elhinni, hogy komolyan ez volt az első értelmes mondatod hozzá :). Két ujjával nagyon finoman az álladnál fogva felemelte a fejed, majd megfordult, immáron háttal támaszkodva a korlátnak és a napnak is.
-Igazad van :)- mondta még mindig mosolyogva. Fürkészte az arcodat, te pedig az övét. Álltál ott, mint valami kőszobor, nem bírtál moccanni, annyira zavarban voltál.
-Ne légy ilyen zavarban, még zavarba hozol engem is!- mondta lassan, és nagyon egyszerűen, figyelt rá, hogy megértsd, amit mond. Imádtad a kis pösze fejét. Kezdtél olvadni.......de nem volt egyértelmű, hogy tőle, vagy a naptól- de nagy eséllyel mindkettőtől.
-Hogy ne lennék zavarban? Te vagy a kedvencem- megint félrenéztél, de kimondtad. Megkönnyebbültél, végre a tudtára adtad a dolgot. Örültél. Mire eljutott az agyadig, hogy kimondtad, már rá is tudtál nézni. Arcán nem láttál meglepettséget, csupán egy édes és elégedett mosolyt. Majd kicsit aljasabb mosolyra húzta a száját, és megkoronázta a napodat:
-Bíztam benne- mondta egy kacsintással karöltve. Ezzel meg is ölt. de tényleg. Komolyan. Ennyi volt, valaki kaparjon már végre össze *-* Észrevette, hogy pont a jó helyen talált el, széles vigyort adva erre válaszul neked. Kis aljas, gondoltad, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultál befele. Beléptél az ajtón, és belülről rázártad. Elérted, hogy szegény tök ijedten ütögesse az ajtót, hogy engedd már be. Nagyot nevettél rajta. Egy kis csaj csapdába zárt egy Idolt- hát ez mesébe illő :). Persze csak szórakoztál vele, nem akartad ott hagyni. Kinyitottad a zárat, majd arrébb is álltál hirtelen, ha esetleg bosszút tervezne. Gyilkosan is nézett rád, de valahogy nem bírtad ki, hogy ne nevess tovább. Majd egy kísérteties dolog történt, teljesen ugyanabban a pillanatban csörrentek meg a telefonjaitok. Mindketten kaptátok az üzenetet, hogy mennetek kell. Mosolyogva sétáltatok ki, majd mielőtt még a tömeg elé értetek volna, elköszönt tőled. Megállítottad gyorsan, és elhaló hangon kértél tőle egy ölelést. Kuncogott egyet, de megölelt. Pár pillanat- de neked életed legszebb pillanatai voltak. Elköszöntél tőle, és teljesen megbabonázva mentél vissza a többiekhez. A barátnőd arcán azonban nem láttál jókedvet. Egyenesen sértődötten nézett rád. Nem értetted, neki nem is Kevin a kedvence, akkor meg mi baja? Szótlanul mentetek vissza a koliba, vissza a szürke de mégis színes hétköznapokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése