Macska vagy róka?

AJ, te dög *-*



Már nagyon régóta követted nyomon a kedvenc KPOP Idol Group-od sorsát, név szerint a U-Kiss-t. Közel a debütálásuk óta vagy oda értük, velük sírtál és nevettél az évek során. Nagyon mélyen megrázott, mikor Xandernek és Kibumnak mennie kellett....egyszerűen nem fért a fejedbe, hogy az ügynökség hogy lehet ennyire kegyetlen. Imádtad azt a kettőt, el sem tudtad képzelni nélkülük a bandát. Majd mikor bejelentették az új tagokat, hát dobtál egy hátast. Ez most komoly? :/ elképzelhetetlennek tartottad a dolgot. Kiváltképpen AJ-vel nem bírtál megbarátkozni. Egyszerűen elkapott a pulykaméreg ha ránéztél, ha meghallottad a hangját. Hoon még csak-csak, főleg a szóló dalai után nagy nehezen megbékéltél vele, de AJ egyszerűen egy tüske maradt a szemedben. A My Story megjelenése közben egy kicsit enyhült az ellenszenved, de azt azért tudtad, hogy kedvenced soha nem lesz. Ennek ellenére, mint jó Kiss Me-nek sikerült elfogadnod így is bandát. A mindennapokban keményen tanultál, nagyon jó nyelvérzéked van, így megtanultál profin angolul, németül, és a koreai tudásod is nagyon szépen fejlődött. Mindig is nagyon érdekelt a média, a nyüzsgés, az újságírás, így jelentkeztél egy nemzetközi szervezeten keresztül Seoul egyik neves újságírói hivatalába, mint írói gyakornok. Tetszett nekik, hogy az anyanyelveddel együtt lényegében 4 nyelven is folyékonyan beszélsz, ezért elfogadták a jelentkezésed. Egy hónap múlva költözhetsz Seoulba. El voltál teljesen varázsolva, azt sem tudtad mihez kezdj most magaddal. Nagyon szépen és precízen készültél fel a közel féléves kirándulásra, mely magában hordozta a lehetőséget, hogy amennyiben ügyesen végzed a munkád, tovább is kint maradhatsz. Relatíve jó önkontrollnak vagy a tulajdonosa, így egész szépen össze tudtad magad szedni, nem estél szét- olyan nagyon. Persze belül majd megőrültél, hiszen álmaid országába utazhatsz ki nemsokára, de a külvilág számára továbbra is az ügyes, szellemes és talpraesett csaj maradtál. Kemény megpróbáltatás volt, de tudtad, a java majd csak ez után jön. Eljött hát a nagy nap, elbúcsúztál a családodtól és a barátaidtól, majd útnak indultál Ázsia legszebb országa felé. Hosszú és fárasztó út volt, nem beszélve az időeltolódás okozta kellemetlenségekről. Bele telt egy pár napba, míg úgy teljesen helyrerázódtál. A munka amit kaptál, nos, enyhén fogalmazva alantas volt. Nagyon nem is engedtek betekinteni a komolyabb ügyekbe. De nem bántad, alighanem te is így viselkedtél volna egy, a világ másik feléről idehuppant idegennel szemben. Tudtad, hogy ki kell érdemelned a bizalmukat. Keményen dolgoztál, nem panaszkodtál, de ha bármilyen alap nélkül piszkáltak, azért felszólaltál--- a főnököd ezt nagyon is értékelte. Látta benned a spirituszt és az önállóságot. Látta, hogy te aztán még a jég hátán is lazán megélnél, de megadod mindenkinek a neki járó tiszteletet. Ritka kombó ezen két tulajdonság. Nagyjából egy hónap múlva már egyre komolyabb munkákat kaptál, adtak a szavadra, de persze a bizalom még nem volt teljes. Az egyik hétvégédet teljesen megkaptad, mert a hivatal épületében renoválás folyt, így mindenkit haza küldtek. Természetesen eddig sem pazaroltad a szabad idődet, bejártad szépen a főváros minden kis szegletét- legalább is amennyit sikerült felfedezned. Mostanában rengeteg U-Kiss-t hallgattál, és úgy érezted itt az ideje beruházni egy DVD-re. A fizetésed egész szépen kitartott, kényelmesen éltél. Sikerült spórolnod is, amit most úgy döntöttél, hogy akkor is elversz. Így hát útnak indultál, nyakadba véve a várost, hogy keress egy szép, hangulatos zeneboltot, ahol kiélhetet a pénzköltés örömeit. Pár óra séta után elkezdtél vágyakozni egy kis bolt iránt. Nem értetted, hogy miért is akarsz te oda minden áron bemenni, de mint nő, tudtad, hogy a női megérzések igenis jók. Hallgattál ösztöneidre, és beléptél. Nagyon kis hangulatos bolt volt. Tele volt aggatva a fal mindenféle poszterrel, rengeteg polc és szekrény terült el nem csak CD-k és DVD-k, de egyéb helyes kis relikviák társaságában. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. A KPOP stílus mellett találtál amerikai és európai zenét is, disco-t, rockot, metált és ezeknek mindenféle egyvelegét, meg még ki tudja mennyi mindent. Hirtelen elgondolkodtál. Miért is hitted te azt, hogy a koreaiak csak KPOP-ot hallgatnak? elszégyellted magad.........miért ne hallgathatnának minden mást is? hm....elkuncogtad magad a saját kis butaságodon, majd elindultál a pop műfaj felé vezető keskeny, polcok között vezető ösvényen. Megálltál egy ponton, elkezdted számba venni, hogy miket is látsz. haladtál szépen lassan a soron, majd, ahogy kiakartad kerülni az előtted bogarászó ifjút, hirtelen meghőköltél. Ő nem vett észre, pont egy CD-hallgató előtt állt, és ha jól láttad az MBLAQ legújabb albumába hallgatott bele. Nem akartál hinni a szemednek....meg is dörzsölted őket, de tényleg az a fiú állt előtted, akit gondoltál, hogy ott áll. Az a valaki, aki néhány hónappal ezelőtt még utálattal töltött meg. De el kellett ismerned, hogy AJ élőben nagyon vonzó férfiú. Elfordultál, hiszen ő még mindig nem vett észre, és indultál is volna tovább, csakhogy pont megláttad az általad keresett CD-t. Hát ott maradtál, és elmélyülten nézted a borítót, a képeket, a számok címét, nagyjából minden miliméterét górcső alá vetted ennek a remekműnek. Te is ugyanúgy elvesztél a CD-ben, mint a melletted álló srác. Holott eközben Ő észre vett, és téged figyelt, kaján mosollyal az arcán. Pár perc elteltével megérezted a rajtad legeltetett tekintetét, és felnéztél rá. Ő még mindig elégedett vigyorral az arcán állt előtted. Hirtelen ismét elkapott az ellenszenv. Gonoszul néztél vissza rá, majd megkérdezted:
-Valami baj van?- néztél rá szúrósan. Meglepődött, nem ezt a reakciót várta. Valószínűleg nem, legalább is.
-Nem nincs semmi- mondta még mindig meglepetten, de elfordult, vissza a saját dolgához. Megnyugodtál. Nem értetted miért nem tetszik neked pont Ő. Fogtad a CD-t, és mentél a pultoshoz, hogy fizess. Át futott az agyadon, hogy esetleg utánad szól, de nem így lett. Elhagytad a boltot, és tovább mentél még felfedezni. Furcsa egy élmény volt az biztos. Hogy váltott át vonzalomból utálatba az érzés, ami odabent kerített hatalmába? Nem értetted, hogy akkor most komolyan ennyire utálod? Fel sem villanyoz, ha meglátod? Pedig amikor először észrevetted, a szíved határozottan gyorsabb ütemre váltott. Izgatott lettél. Majd rád nézett és ez szépen elszállt átadva a helyét az ellenszenvnek. Sokáig morfondíroztál ezen. Sötétedésig bent maradtál a városban, sokfelé elsétáltál, kész Magelánnak érezted már magad. Hazafele úgy döntöttél, hogy a Han folyó partján haladsz el. Gyönyörű esti fényben úszva a város, és ennek megtekintésére a folyópart pontosan tökéletes. Ámuldozva sétáltál, kellemes szellő simogatta az arcodat, nagyon szép idő volt. Megálltál egy pillanatra, beleszívtál a friss levegőbe, behunytad a szemed, és csak élvezted az életet. Majd hirtelen kiugrott a szíved a helyéről. Valaki rátette a kezét a válladra. Azt hitted menten infarktust kapsz. Ugrottál egyet majd megfordulva majdnem felpofoztad az illetőt. Ám a kezed félúton megállt, mikor sikerült felfognod, hogy tulajdonképpen ki is áll veled szemben cefet meglepetten. Igen, az, aki iránt még te magad sem tudtad, hogy mit érzel. Jelenleg ugyan csak ijedtséget, mégis megkönnyebbülést, hogy nem egy perverz idegen ment oda hozzád.
-Megijesztettél- mondtad zihálva és kicsit mérgesen. Bár arra a méregre egy pöppet rá is játszottál.
-Ne haragudj, nem akartam, csak láttam, hogy nem figyelsz- mosolyogta, és meg kell hagyni, nagyon kellemes mosolya van. Kellemes a mosolya? ezt most komolyan én gondolom? chö......motyogtad magadban, majd ránézve megkérdezted:
-Szeretnél valamit?- kicsit hidegebbre sikerült, mint tervezted, ezen meg is illetődött.
-Azt hittem, hogy te is Kiss Me vagy, elvégre a mi CD-nk varázsolt el a boltban, nem? De, ha tévedtem ne haragudj és itt se vagyok- mondta enyhe csalódottsággal a hangjában. Ez még téged is meglepett.
-De Kiss Me vagyok, csak nem az az őrült fajta- gúnyos mosoly terült el az arcodon, láthatóan megmosolyogtatva őt is. Kezdtél olvadni a mosolyától......és megijedni saját magadtól. Elkezdett kérdezgetni, hogy honnan jöttél, miért vagy itt, megdicsérte a nyelvtudásodat is. Kedves volt, semmi tolakodást, puszta kíváncsiskodás. Tetszett neked, hogy ilyen érdeklődő, illetve, hogy még véletlenül sem hagyta, hogy kínos csend alakuljon ki köztetek. Majd szóba került az újságírás, és a te lapodnak is a neve.
-Oh tényleg náluk dolgozol? Jövő héten lesz velük egy interjúnk, nem kérnéd meg a főnököd, hogy had te intézd? Olyan jó lenne, ha egy korunkbeli kedves lánnyal dolgozhatnánk ^^- hangja majdhogynem könyörgésbe ment át. Érezted, hogy már kicsit unják az állandó felnőttes faggatózást, egy kicsit változásra vártak.
-Rendben van, szívesen, meglátom mit tehetek az ügy érdekében!- kacsintottál egyet a végén, mire ő nagyon édesen rád mosolygott. Megint nem tudtad mi a jó fenét érzel is te most pontosan. Beszélgettetek még egy kicsit, majd mivel nagyon eltelt az idő, elköszöntetek. Te fogtál egy taxit és hazamentél. Bebújtál az ágyikódba, és még vagy két-három órán keresztül a napi eseményeken morfondíroztál. Nem bírtál rá megfelelő választ találni, de valamilyen okból kifolyólag alig vártad, hogy a főnököd rábólintson az interjúra. :)