Ajtókopogás, és egy kis sikoly. Éljen, ez Eli. Hogy miért nem tudnak ezek külön jönni?- mérgelődtél és kibújtál AJ öleléséből. Nagyot sóhajtottál, ám alighanem a fiú is tudta mi következik, mert lesütötte a szemeid, és mintha egy kicsit mérges is lett volna. Eli belépett a szobába. Hidegen hagyta, hogy AJ is ott van, de nem ment közel hozzád. Leült az ágy mellett lévő fotelba. Kérdezgetett, hogy hogy vagy, fáj-e még valami, vagy van-e bármi, amire esetleg nem emlékszel. Sokszor agyaltál te is ezen, hogy lehet-e valami, ami kimaradt, de nem érezted úgy. Szerinted mindenre emlékszel, amire csak kell. AJ végig a takaródat vizslatta.
-Öhm fiúk........kértek esetleg egy kávét, vagy teát?- jött be ápolónőd félig ájultan :).
-Köszönjük, nem- válaszolták kórusban. AJ kivételesen fel nézett, azért az illemet tartotta. Ismét hárman maradtatok és a szobára néma csend hullott. Kezdett egy kicsit kínossá is válni, tudtad, hogy ebből most semmi jó nem sülhet ki, ha ezt így folytatjátok.
-Kérlek srácok, fáradt vagyok, majd beszélünk később. Rendben?- néztél rá mindkettőre bociszemekkel. Bólintottak, elköszöntek, majd kimentek. Egyikük sem akart kimenni, amíg a másik ott volt, így esélytelenné téve akár egy ölelést is. Bármelyik részéről. Hatalmasat sóhajtottál, miután a bejárati ajtó is becsukódott. Csúcs, viszályt szítok a kedvenc bandámban. Hát ezt jól megcsináltam. Emésztett a dolog. nem tudtad mi lehetne erre megoldás. Hiszen még te magad sem tudtad eldönteni, hogy kit válassz. AJ ölelése annyira jól esett, bár soha nem kellett volna elengedned. Azonban, ahogy Eli besétált a szobába- majd elolvadtál. Zavart, hogy ilyen reakciókat vált ki belőled, kiváltképpen AJ jelenlétében. Sejtetted, hogy ő is érezte ezt. Nagyon meg fogod bántani őket. Így is, úgy is. De egyszer már megpróbálkoztál a kerüléssel, de lássuk be, alig bírtad ki. És nem is sikerült, hogy teljes legyen a kép. Nem tudod az elmúlt időszakot meg nem történté tenni. Barátnőd látta, hogy valami nincsen rendben, ezért oda ült melléd és csak nézett téged, várva, hogy elmondod-e. Elmondtad neki a bánatodat.
-A szerelem és a vonzalom nem ugyanaz. Döntsd el, melyikbe vagy szerelmes- az az igazi érzés, a másik idővel elmúlik- mondta neked őszinte szemekkel. Igen, igen, igaza lehet. De ha így veszem...hm...akkor megvárom, míg elmúlik a vonzalom, és meglátjuk, hogy mi marad. Gondolataid csak úgy cikáztak szerteszét az agyadban, meg is fájdítva azt. Lefeküdtél aludni. Álomtalanul aludtál közel 10 órát. Lassan az orvos is megnyugtatott, hogy minden rendben, végre elhagyhatod a házat. Visszatértél a munkaasztalodhoz. Két hét is eltelt a két fiú látogatása óta, azóta egyik sem jelentkezett. Nem is bántad. Próbáltad összeszedni magadat munka terén is. Jól esett kicsit pörögni, már untad a pihenést. Közben persze az érzéseid terén is próbáltál rendet tenni. Érezted te, hogy a szerelmed AJ-é, a vonzalmad Eli-é, de akárhányszor erre az eredményre jutottál, mindig elbizonytalanodtál, hogy mi van, ha mégsem? Elvégre Eli csókolt meg. De az az ölelés AJ-től. Na jó, ez túl nagy falatnak bizonyult neked. Soha ilyen helyzetben nem voltál még. Erre még csak sablon sincsen. Mi lenne, ha keresnék egy harmadikat? lehetőleg mondjuk ne U-Kiss-t. Felnevettél ezen gondolatodon. Elég groteszk lett volna, ha még a poén kedvéért esetleg Hoon is megtetszik. Vagy valamelyik másik a maradékból. Hát hogyne, mit nekem viszály? Legyen egyből háború! Gondolatban persze tényleg vicces volt.
-Min tetszik így kuncogni kis hölgy?- szólított meg egy ismerős hang. A férfi az egyik gála estéről volt az ismerősöd. Kedves, középkorú férfi volt.
-Oh csak eszembe jutott pár emlék- felelted ártatlanul. Na nesze neked harmadik! gondoltad, de megint majdnem felnevettél. Cseverészni kezdtetek. Majd a férfi meghívott egy kávéra. Miért ne, úgysem ittál ma még. Elindultatok a közeli kávézó felé. Útközben egy fotóstúdió lapult meg mellettetek. Észre sem vetted. Viccelődtetek, jó hangulatban voltatok. A férfi nős, és apuka, így nem kellett tartanod tőle, viszont jól esett egy ilyen kockázat nélküli beszélgetés. Ám az épülettel együtt azt sem vetted észre, hogy kik vannak odabent. Az ablakból bizony olyasvalaki látott ilyen jó hangulatban sétálgatni egy idősebb férfival, akit ezzel alighanem vérig sértettél. Igen, pont AJ. Pont nekik kellett ott lenni, pont ott és pont akkor. Persze te nem láttad, így nem is tudtál róla. Ezért ezt fel sem vetted arra a listára, hogy vajon miért nem keres egyik fiú sem. Persze a velük való találkozás előbb-utóbb mindenképp be kellett, hogy következzen. Nem mentél vissza a KPOP irányába, mint munka, de ahogy a gálán is, máskor is előfordulhatott, hogy összefutsz velük. Eltelt egy hónap már a legutóbbi affér óta. Rengeteget tépelődtél, hogy mi legyen, de az, hogy nem kerestek, majdhogynem válaszul is szolgált. Most nem te kerülöd őket, hanem ők téged. De lehet jobb is így.
Egyik este a középkorú férfi áthívott vacsorára. Kicsit féltél, hogy esetleg kétesek a szándékai, de kellemesen csalódtál. A felesége irtó jól főzött, nagyon ízlett a vacsora. A desszert előtt pedig egy jót játszottál a 4 éves kisfiukkal. Nagyon jól érezted magadat. Mikor elindultál kifelé, a férfi kikísért. Elköszöntetek és indultál haza. Volt egy furcsa érzésed útközben. Mintha figyelnének. Megszaporáztad a lépteidet. Haza is értél, semmit sem láttál egész úton, de az érzés nem maradt el. Felmentél, most már egyedül laktál, és jól bezártál minden ajtót. A paranoia kerülgetett. Lefeküdtél, de még órákig készenlétben forgolódtál. Valamiért féltél. Nem értetted az okát. De a női megérzéseid már máskor is bejöttek, így ezt most sem hagytad figyelmen kívül. Már épp bóbiskoltál, amikor felriadtál egy ajtó csukódásra. De hiszen mindent bezártam! elkapott a fagyos rémület. Felkeltél a lehető leghalkabban és odamentél az ajtóhoz. Befelé nyílt, így úgy helyezkedtél, hogy pont mögötte legyél, ha kinyitják. Pár perc múlva ki is nyitották. Valaki elindult befelé a szobádba. Erőből visszacsaptad neki az ajtót, ettől megtántorodott. Ám sajnos ő volt az erősebb. nem bírtad leküzdeni. Maszk volt rajta, így még csak az arcát sem láttad. Neki lökött a szekrénynek. Összeestél, nem bírtál felkelni. Nagyon fájt a hátad. De ekkor egy hang új erőt adott neked. AJ rohant be a nevedet kiáltva, majd egy erős jobb egyenessel leterítette a fickót. Az elájult. Azonnal tárcsázta a rendőrséget és a mentőket is.
-Jól vagyok, de hogy a manóba kerültél te ide?!- hitetlenkedtél.
-Követtelek....-válaszolta minden érzelem nélkül.
-Azt hittem Ő követett- mutattál rá idegesen az ájultra.
-Nem, ő csak pont meglátott téged, mikor visszaértél.
-De az órákkal ezelőtt volt! te kémkedsz utánam???- keltél ki magadból. Láttad az arcán a fájdalmat. Elmondta mit látott a stúdióból, és hogy mennyire fájt neki, hogy egy másik férfihoz menekültél. Beléd hasított a felismerés, hogy persze, ez kívülről valóban becsapós lehet. Elmagyaráztad neki, hogy félreérti, és csak egy jó barát kellett, és, hogy az estét a családjával együtt töltötted. Megkönnyebbült, szerencsére hitt neked. Remélted, hogy így lesz. Látva rajta a szenvedést majd megszakadt a szíved. Közben kiértek a rendőrök és a mentők is. Elláttak téged, az ájultat meg felverték és bilincsbe is verték. Jó volt látni, hogy nem úszta meg, te viszont igen. Felvették a vallomásotokat, majd közölték, hogy maradjatok a városban- mintha ti lettetek volna a bűnösök -.-". De végül leléptek. Néma csend burkolózott a lakásra.
-Itt maradnál velem?- kérdezted gondolkozás nélkül. Még saját magadat is meglepted ezzel. AJ bólintott. Zavarban volt. De te is. Épp most kérted meg, hogy töltse veled az éjszakát *-*. Ha vele vagy, ő a minden, egészen addig amíg Eli fel nem bukkant. Bár ez az éjszaka közepén nem volt túl esélyes. Kivéve, hogy AJ-ről sem hitted volna, hogy pont ő követ téged. Érezted, hogy bizony hosszú éjszaka elé néztek.................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése