Macska vagy róka?-3

Így vagy úgy..............


Alig bírtál aludni, forgolódtál. Reggel U-Kiss!!! Fúúú de ki voltál már a sok idegeskedéstől. A kérdések adottak voltak, igazából neked csak fel kellett tenned őket, és mit ne mondj, lehettek volna kicsit kreatívabbak is az alkotók. Lehet, hogy majd beleviszel egy kis furfangot is a dologba. Ám volt még egy nagy gondod. Hogyan viselkedj AJ előtt? Ez az este alighanem csak egy kis játék volt, és mivel te hivatásos újságíróként lépsz reggel eléjük, nyilván úgy kéne viselkedned, mintha nem is ismernéd őket. Így is határoztál. Mintha egyszer sem találkoztál volna AJ-vel, pedig ő kért fel az interjúra. Nehéz lesz. De amennyiben jól sejted, hogy csak játszott, nem fogsz neki gondot okozni, sőt. Ha úgy mennél a közönség elé, hogy hoppá hát már elcsattant egy szájra puszi- hatalmas botrányt kavarhatnál vele és akár mehetnél is szépen haza. Haza, vagyis el az országból. Így hát jobb, ha felveszed szépen a közöny köpenyeget. Mivel már benne vagy a szakmában egy ideje, értesz a köpönyegforgatáshoz. Nem feltétlenül dicsőség, de az élet ezen irányában elengedhetetlen. Reggel felkelve szépen úgy döntöttél, hogy minél elegánsabbra veszed a figurát. Van egy nagyon csinos szürke arany-csíkos nadrág kosztümöd, azt veszed fel egy halvány rózsaszín inggel. Mivel alapjáraton is magas vagy, nem nagyon hordasz magassarkút, vagy csak néhány centiset. Hajadat lazán a válladra engedve hagytad lógni, elegáns, de csinos is voltál egyben. Felkaptad az irataidat, ettél pár falatot- bár ez igencsak nehezedre esett a gyomorbéli pillangók folytonos ugrándozása és repkedése közepette, majd elindultál a megadott helyszínre. Egy fotóstúdióban találtad magad, mire oda értél, a fiúk már nagyban pózoltak. Megláttad Őt. Mondjuk úgy, hogy akkorát nyeltél, hogy majdnem belefulladtál. Aztán végig néztél a többieken is, és nagyon közel kerültél ahhoz, hogy fuldokolva rohanj ki a mosdóba. Áldottad az eget, hogy éppen egy picivel alacsonyabb vagy Eli-nál. Mindig zavart, ha a pasi alacsonyabb nálad. Már egy pár perce legeltetted rajta a szemedet, mikor észbe kaptál, hogy te jó ég, nem is AJ-t nézed *-*. Ő viszont nézett téged. Elhűltél. Nem mertél ránézni, érezted magadon a szúrós szempárt, tudtad, hogy ő is jól tudja, hol tartózkodott az előbb még a tekinteted. Egy kicsit elszégyellted magad. Elkattogtattak még párat a fotósok, majd oda engedték hozzád a fiúkat. Illedelmesen bemutatkoztál, úgy, mintha soha nem láttad volna még őket. De ezt az álcát Eli törte meg.
-Várj csak, én felismerlek! Te álltál tegnap este olyan nagyon összetörve az épületünk előtt *-*- alig kaptál levegőt. Hogy a fenébe jegyzett így meg????
-Igen, én voltam az.- mosolyogtál teljesen ártatlanul.
-Na hát, így már értem miért voltál olyan ideges. De ne aggódj, nem fogunk megenni- mondta kedvesen de ugyanakkor huncutul. Érezted, hogy egy enyhe pír önti el az arcodat. Lopva rápillantottál AJ-ra. Meg volt lepve, hogy Eli látott és még fel is ismert téged. Az arcodon pedig egyenesen elhűlt. Elpirulsz Eli-tól? Hirtelen ráhagyatkoztál az ösztöneidre, és gyorsan félretettél minden személyes érzést.
-Rendben fiúk, akkor kezdhetünk? Leszögezem, nem én írtam a kérdéseket ^^- mondtad halál komolyan, mégis mosolyogva. Ezen ők is kuncogtak egyet, majd leültetek a kanapéra. Vagyis a 7 fiú zsúfolódott össze az egyiken, de pedig egyedül a másikon. Vicces egy látvány volt az egyszer biztos. Fogtad a diktafont, bekapcsoltad, és már kezdetét is vette a legkevésbé sem érdekes kérdés áradat. Mikor minden kérdést feltettél, még kérdezgetted egy kicsit őket, például, hogy mivel ütik el az idejüket, ha épp nem dolgoznak, mi a kedvenc ételük, és egyéb olyan kérdéseket, melyek téged és vélhetően az összes többi Kiss Me-t is érdeklik. Sejtetted, hogy a vége az lesz, hogy egymás után kezdenek el trollkodni és csak úgy hullanak majd a hülyeségek. Mire végig ért a szalag a diktafonban, már az összes könnyedet kisírtad miattuk. Ami azonban feltűnt, az két dolog is volt egyszerre. AJ végig komolyan nézett rád, és meg mertél volna esküdni, hogy mérges is. Eli viszont folyton kereste a tekintetedet, sőt, egyszer még rád is kacsintott. Na most vagy abban a helyzetben, hogy ebből alighanem a két szék közül a pad alá fogsz esni. Biztató egy helyzet. Noh nem baj, maradj csak a közönyös stílusnál, azzal legalább elhúzod a balhét. Megköszönted a fiúknak a közreműködést, és el is köszöntél tőlük, mondván, hogy nagyon elfoglalt vagy. Nagyon nem kellett győzködnöd őket, ők sem nagyon értek rá. De Eli még vissza fordult hozzád, mielőtt újra munkába süllyedtek volna:
-Remélem még találkozunk csinos újságíró hölgy!- és kacsintott. Megint. Mosolyogtál csak de nem válaszoltál. AJ rád sem nézett. Kezdtél megijedni. Lehet, hogy komolyan nem csak játszott tegnap? Hajajj, itt nagy baj lesz. Már ha valaha is találkozol még velük. Amit most reméltél, hogy egy jó darabig sikerül elodáznod. Bevitted az anyagot a főnöködnek, aki másnap közölte veled, hogy tetszik neki a kreativitásod, és hogy nem félsz eltérni a megírtaktól. Örültél a dicséretének. Ez a hét is elröppent. Igyekeztél elkerülni a város azon részeit, ahol bármelyik fiúba a 7-ből belebotolhattál volna. Azonban kaptál a következő hétre még két Idol Group Interjút. MBLAQ és B2ST. Ráadásul a két banda egymás közötti barátságáról is kellett kérdezned őket. De vetted az akadályokat, ügyes voltál. Nagyon jó hangulatban váltál el mind a két bandától. A neved egyre többször jelent meg az újságban, illetve egyes netes portálokon is. Sejtetted, hogy ez előbb-utóbb visszajut a U-Kiss-hez is. AJ minden joggal lesz felháborodva, hiszen innen nézve olyan, mintha kihasználtad volna. Majd hogy nem igaz is volt. Eljátszottál vele a padnál, majd Eli-al flörtöltél, aztán pedig szépen elkerülted az összeset. Nagyon bántott a dolog. Egy kicsit tetszett neked mind a két fiú. Viszont Eli iránt soha nem éreztél ellenszenvet, sőt, egyenesen imádtad azt a hülye fejét, leginkább, mikor Kevinnel volt. AJ ebből a szempontból hátrányban volt. Viszont sokkal jobban tetszett AJ stílusa a találkozókor. Az, hogy ő nem próbált meg egyből lerohanni, az hogy a parton sétálva milyen jól elbeszélgettetek. Nem értetted miért kell a szívednek ilyen szinten megbonyolítania az életedet. Ellenben arra az elhatározásra jutottál, hogy elég a bujkálásból, itt az ideje, hogy helyre rakd a dolgokat. Egyik szabadnapodon bevándoroltál az NH Media épületébe, és próbáltál infót kérni a recepcióstól, hogy hogyan és mint tudnál találkozni a fiúkkal. Ám annak ellenére, hogy egy sikeres cikket hoztál le róluk, nem engedtek fel hozzájuk. Nem tudtál ezzel mit kezdeni, nem rajtad múlt. Így hát maradt a majd-egyszer-csak-összefutunk-valahogy stratégia. Minden nap reggel és este is az épület előtt sétáltál el, hátha beléjük botlasz. Pár nappal később sikerült is. Bár csak Hoon és Dongho akadtak veled szembe, de legalább megkérted őket, hogy adjanak át egy üzenetet AJ-nek. Nem értették a fiúk, hogy miért, de hát jó, nem álltak ellent. Csak annyit kértél, hogy szóljanak neki, hogy lenne némi megbeszélni valótok, és hogy valamilyen úton-módon keressen meg, ha ráér. Nos, napokig semmi. Féltél kicsit, hogy mi van, ha a két jómadár elfelejtette. Vagy lehet, hogy AJ már szóba sem akar velem állni? De hát végül is nem volt közöttünk semmi O.o Nem tudtad mit gondolj, de szépen csendben kivártad az eseményeket. Dolgoztál, akadt munkád bőven. Mindenféle interjúkat kellett készítened, voltak köztük dögunalmasak és kimondottan izgalmasak is. Nagyon jó munkát végeztél egy jótékonysági est beszámolójával. Az egyik legnagyobb fővárosi lap meg is említette a nevedet. Ez egy nem semmi attrakció, drága hölgyem- gondoltad magadban.  Ám bár tudtad, itt végleg el  fog szakadni minden cérna, ha ezt AJ is meglátja. Innentől tiszta sor, hogy csak kihasználtad. Persze ez nem igaz, de próbálj csak meg rácáfolni. Aligha van rá esély. Egyik este, ahogy szokásos kitérő utadon mentél haza, nem is figyelted, hogy valaki hirtelen eléd került. AJ. Végre megtalált. De valahogy mégsem örültél a találkozásnak.
-Tudhattam volna az első találkozásunknál. Fittyet sem hánytál rám, majd hirtelen meg minden szép és jó? Meghívlak egy interjúra, amivel beindítod a karriered aztán eldobsz, mint egy használt rongyot? Azt hittem te ennél jobb vagy. Bár elismerem, elhamarkodottan ítéltelek meg.- nem várta meg a válaszodat, elviharzott. A könnyek csak úgy záporoztak le az arcodon. Lábaid remegtek, már állni is alig bírtál. Tudtad, hogy igaza van és ez fájt a legjobban. Nem akartad még magadnak sem beismerni a dolgot. Tetszett neked ez a srác. De Eli és az a gyilkos mosoly *-*. Le kellett ülnöd. Ugyanarra a padra ültél, mint amelyiken AJ-vel is még akkor. A szívroham kerülgetett, amikor valaki rátette a mancsát a válladra és gyengéden megszólított:
-De hát holnap nem lesz velünk interjúd *-*..............................................................................................