Gyilkos tekintet

Csakazértis.........................................................

Ha törik, ha szakad, akkor is megcsinálom! Semmi sem tarthat vissza! Elérem, nem érdekel mibe kerül!!! Mondogattad magadban folyamatosan. Tepertél, egy pillanatra sem álltál le. Már van egy diplomád, hát tényleg olyan nehéz bekerülni Dél-Koreába egy mesterképzésre, vagy csak te csinálod rosszul? Tegyük hozzá, hogy ösztöndíj nélkül nem leszel képes kifizetni a tandíjat, így anélkül szóba sem jöhet. Már több programot is kipróbáltál, de eddig csak elutasítottak. Jó átlagod volt mindig, a nyelvet is beszéled, nem érted mi a baj. Ám bár alighanem az, hogy nincs protekciód. De ezen nem tudsz változtatni, valahogy meg kell kerülnöd a rendszert. Elhatároztad, hogy saját kis országodban te nem tanulsz tovább, sőt még élni sem szeretnél itt. Vonz a keleti kultúra, az emberek, az életstílus, a mentalitás és persze a KPOP és Idol imádatot is megemlítendő. Minden vágyad, már, ha egyszer sikerül kijutnod, hogy elmehess valamilyen U-Kiss eseményre. Mindegy mire. Koncert, dedikálás, fanmeeting, a lényeg, hogy U-Kiss és Eli legyen. Megfogott az a pasi a galamb arcával, a hihetetlen mértékű hülyeségével és a gyilkos tekintetével. Tudtad, hogy addig kell dörömbölnöd az ajtókon, míg egyet ki nem nyitnak neked. Közeleg a határidő, ha most nem sikerül, akkor megpróbálod egy év múlva. Az utolsó előtti reményed volt a mai program. Elmentél a meghallgatásra, és egyenesen kiakadtál. Majdnem neki estél annak a goromba ősz hajú fráternek. Arrogáns voltál, de jogosan. Lenéznek, csak mert nem vagy valami nagynevű fejesnek a valakije. És a legszomorúbb, hogy magyarok akarják eldönteni, hogy Korea kiket fogadjon. Nagyon dühös lettél, és átváltottál aljas módba. Alapvetően egy kedves, életvidám lány vagy, de ha egyszer valaki felhúz, hát az azt is megbánja, hogy megszületett. Ráadásul csak olyasmivel támadsz, amiről tudod, hogy igaz, lényegében saját magukkal állítod szembe az embereket. Hasznos tulajdonság. Sok pofont kaptál az élettől, így kiművelődtél ilyen téren, tudod, hogyan üss vissza. Mikor kiviharzottál az épületből sejtetted, hogy az utolsó reményed is elszállt. Nyilván ezek az ügynökségek vagy mik kapcsolatban állnak egymással, mindenhol tudni fogják, hogy téged el ne fogadjanak. Azért elmentél még az utolsó meghallgatásra is. Nyugtáztad, hogy még nem hallottak rólad. Nagyjából két hétbe telt, míg kiküldték a leveleket. Meg voltál róla győződve, hogy elutasítanak. Mindenhonnan. Megint. De nem akartad feladni. Majd megoldod valahogy. Csak tudnád, hogy hogy. Elkezdted sorban kinyitogatni a leveleket, és be is jött- eddig mindenki elutasított. Egyedül arról az ominózus helyről nem érkezett válasz, de nem is foglalkoztál vele. Gondoltad még ennyire se méltattak. Ám pár nap múlva meglepődtél, mikor a postaládát kinyitva megláttad a tőlük kapott levelet. Meglepettséggel ötvözött kíváncsisággal vitted be a szobádba és bontottad fel a misztikus tárgyat. Azt hitted képzelődsz, mikor a végére értél. Felvettek??????????? FELVETTEK???????????????????????????? el sem akartad hinni. Azt írták, hogy te vagy az első, aki ilyen spirituszt volt képes mutatni. Látszik, hogy meg fogod állni a helyed, és az arroganciád is teljesen jogos volt. Még ilyet?! Olyat ugrottál örömödben, hogy sikeresen lefejelted a csillárt. Majd hanyatt estél a szőnyegedre. Igen, te már csak ilyen kis szerencsétlenke vagy. Innentől kezdve nem volt nyugtod vagy álmod, alig bírtad kivárni, hogy elindulhass. Az ösztöndíj fizette a tandíjat és a koleszt, az úti költségre már rég összespóroltad a pénzt, így amiatt sem kellett aggódnod. Tökéletes. Álmaid valóra válhatnak, már csak ki kell érned. De ha eddig eljutottál, ha ezt megcsináltad, akkor semmi sem állhat már az utadba. Legalább is így érezted. Lassan eljött a kiutazásod napja. Félve mondtál búcsút az otthoniaknak, de reménnyel volt tele a szíved. Álmaid országa csak rád vár!
Az első hónapok nagyon is jól teltek odakint. A suli nem volt sem könnyű de sem megerőltető. Élvezted. Hamar nagyszerű barátokra leltél. A város feltérképezése azonban kemény fának tűnt. Ekkora városban még soha nem jártál. Hiába volt több térképed is, gyakran eltévedtél. Ám mivel könnyen feltalálod magad, így estére sikerült hazaverekedned magad minden nap. Szokásotokká vált a görkorcsolyázás. Nagyon rég nem volt a lábadon kori, de régen igencsak jó voltál eme sportágban. Hamar vissza is rázódtál- ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Sokszor még esténként is kint voltatok, kész utca gyerekek lettetek. Buliztatok, de nektek nem a disco és az alkohol jelentette a jó kedved vagy az adrenalint. Versenyezni a kihalt utcákon, egymást kergetni. A fiúk olykor bajba is kerültek egyéb balhés kölykök miatt, de a végén mindig nevetve menekülés lett a dologból. Hihetetlenül jól érezted magad, megtaláltad a helyed. Már csak egy volt hátra: U-KISS!!! Nem felejtetted el, de egyelőre még nem nyílt lehetőséged a velük való találkozásra. Ez nem megy csak úgy vezényszóra, de te türelmes voltál. Ha már eddig kibírtad, akkor kibírod tovább is. Nem adtad fel eddig sem, hát nem most tervezted, hogy elkezded. Egyik este egy étterem előtt álltál meg egy pillanatra, hogy bevárd a többieket. Többnyire te voltál a leggyorsabb és így mindig jól előre is húztál. Megálltál, mert nagyon elhagytad őket. Finom illatok terjengtek a levegőben. Hatalmas üveg ablakok övezték az étterem falát, így könnyű volt belátni. Elkezdted vizslatni a benti termet. Nem voltak sokan, láttál egy nagyon aranyos kis párt, egy családod és.......................................elhűltél. Komolyan pont a kedvenceid ülnek a veled szemközti falnál? Ez most komoly? Eli ül az asztal szélén neked jobb kézre. Rátapadtál az ablakra. Meredten bámultad, ahogy esznek. Csámcsogtak ám ezerrel. És persze hülyültek...egy két tészta csík repült az asztal egyik végéből a másikra. Nevettél rajtuk, tényleg idióták. Stírölted Eli-t. Akartad is és nem is, hogy észre vegyen. De csak nézted. A többiek nagyon nem akartak jönni. Majd hirtelen....történt valami...............Eli szétnézett a teremben- talán megérezte, hogy figyelik. Rád tévedt a tekintete. Még mindig az ablakot támasztottad, nehogy kiessen. De erre hirtelen elengedted. A kezeidet a hátad mögé tetted és ártatlanul rámosolyogtál. Mint egy aranyos kisgyerek. Ő meg láttad, hogy felnevetett. Majd mosolyra állt a szája. Elolvadtál. Nem volt jó ötlet, mert hirtelen vagy három őrült koris ment neked és sodort el. Mikor meglátták hüledező arcodat, nem értették mi bajod van. Alig bírtad elhápogni, hogy épp Eli-al szemeztél, ha nem hiszik, menjenek vissza. Nem kételkedtek, a testbeszédet elárulta, hogy ez valóban igaz lehet. Nos, most már mindegy. De azért dühös voltál, ezért megint elhúztál. Hazáig meg sem álltál.
A következő napok Eli-mentesen teltek. De örültél, hogy legalább ez megadatott neked. Bíztál benne, hogy ha egyszer eljutsz esetleg egy dedikálásra, majd felismer. De hát megannyi rajongó közül....aztán kitudja, lehet megjegyzett magának. A lány, aki pókembert akar játszani ^^. Azért sokat mosolyogtál ezen mostanában. Szívszaggató egy élmény volt, elvégre Eli rád mosolygott *-*. Mindened, ha valaki mosolyog. ÉS az a galamb arc ^^. Úgy két héttel később egyedül száguldottál. El is merengtél, minek hatására elfelejtettél megállni egy kereszteződésnél. Meg is lett az eredménye. Éreztél egy hatalmas ütést a lábaidon. Majd a hátadon, ahogy földet értél. Halálra rémülten ért el a felismerés, hogy elütöttek.
-Jézusom!!!! Jól vagy? Minden rendben? Nagyon megütöttelek? Nem vettelek észre! Úristen! Jézusom! Hívjam a mentőket??- záporoztak a kérdések. Felnéztél a férfire, de a látásod elég homályos volt. A fejedet is fogtad, kicsit az is megsajdult. Méregetted ki állhat előtted, ismerős volt, de nem láttad tisztán, nem bírtad felfogni.
-Hé! Mondj valamit! Jól vagy?- kérdezte, de a hangja elcsuklott. Nehéz lett volna eldönteni melyikőtök ijedt meg jobban.
-Jól vagyok, de azt hiszem hallucinálok- mondtad elfúló hangon, mert közben úgy vélted, hogy Eli térdel melletted.
-Jézus, mit látsz??- nagyon megijedt. Lehet, hogy agyrázkódásod van?
-Eli-t a U-Kissből- mondtad teljes hidegvérrel. Csend. Még mindig fogtad a fejed, már nagyon kongott. Kezdted érezni a térdeidben és a hátadban is a fájdalmat- múlik az adrenalin.
-Nem hallucinálsz, ami azt illeti- mondta félénken. Értetlenül néztél rá. Majd egy önkéntelen felindulástól vezérelve végig simítottad az arcát, hogy tényleg ott van-e, vagy csak képzelődsz. De ott volt. Eli elütött *-*. Hát nem egészen így képzelted el az első találkozást. Vagy épp a másodikat, attól függ, honnan nézzük. Óvatosan felkarolt, és beültetett az autójába, és útnak is indultatok a legközelebbi kórház felé..........................................................................................................................................................

Macska vagy róka?-7 (+18)

Ami megtörtént.................................................

Elalvás előtt még ittatok egy pohár vizet, majd a fiú előtt bementél a szobádba. Átöltöztél és bebújtál az ágyikódba. Jól bebugyoláltad magad a takaródba. Kopogott, te kiszóltál, hogy bejöhet. A fal felé fordultál, így nem láttad őt. Féltél, hogy ha meglátod, még a szíved is lefagy. Hallottad, ahogy motoszkál még egy kicsit, majd érezted magad mellett besüppedni az ágyat. Méretre olyan másfél személyes volt a fekhelyed. Nem franciaágy, de szélesebb egy egyszemélyesnél. Tudtad, hogy bár elfértek, kissé azért össze kell majd bújnotok. Vágytál is rá. A szíved olyan ütemben vert, mintha attól félne, hogy ha lelassít elfelejti, hogyan kell dobogni. Izgultál. Nem akartál semmi komolyat még a fiútól, akármennyire vágytál rá, ennyire nem vagy könnyű vérű. Tényleg azért kérted meg, hogy maradjon, mert nagyon megijedtél és féltél is. Ha ez most megtörténhetett, akkor kitudja még ki törhetne be ide. Aligha aludtál volna az éjjel, ha egyedül maradsz. Morfondírozásod közben érezted, hogy a takaród is megemelkedik. Majd egy kezet éreztél meg a karodon. Végig simított rajta, majd ujjai összekulcsolódtak a tieiddel. Érezted a leheletét a válladon, és a hozzád simuló testét. Valami mozgolódott a fejednél, gyorsan kapcsoltál, és kicsit megemelted a buksidat. Ő átnyújtotta a karját, amire te visszafeküdtél. Mint egy friss szerelmes pár. Nem szólalt meg egyikőtök sem. Néhány perc múlva te el is aludtál. Már narancs sárga fény szűrődött be az ablakodon, mikor felébredtél. Ugyanabban a pózban feküdtetek. Megfogtad a kezét, amelyiken aludtál- jég hideg volt. Szegénynek teljesen elzsibbadt. Óvatosan megfogtad, és behajlítottad neki, majd megfordultál. Aludt. Édesen és csendben. A szuszogását is alig hallottad.  Kezeddel nagyon finoman cirógatni kezdted az arcát. Sajnáltad, hogy rövid haja van, így nincs mit kisöpörni az arcából. Elmosolyodtál és a fülével álltál neki játszani. Mordult egyet. Továbbra is csak mosolyogtál. Lassan kinyitotta a szemét, és ő is rád mosolygott. A kezét visszahúzta a derekadról- mert oda csúszott, ahogy megfordultál- és az arcodra helyezte. Tenyerébe fogta és mélyen a szemedbe nézett. Érezted, hogy minden vágyad az, hogy megcsókoljon. Égtél az akarattól, kellett neked nagyon. Talán, tényleg szerelmes lennék belé? *-* Nem volt időd ezen gondolkodni. Ajkai a tieidre tapadtak. Egy nagyon gyengéd és lágy csókot lehelt rájuk. Mikor elengedett, nem húzódott el. Homlokát a tiedhez érintette és csak feküdtetek ott mozdulatlanul és szótlanul. Kínzott a vágy. Te nem éred be ennyivel. Megcéloztad az ajkait most te. Egy kicsivel, de csak nagyon kicsivel hevesebb csókot adtál neki. Bátorítani akartad, nem lerohanni. Vette is a lapot. Tovább csókolt. De még mindig finoman. Ráharaptál az alsó ajkaira. Észrevehetően meglepted vele. Hirtelen érezted, hogy nem tudja mihez kezdjen. Zavarba hoztad. Adtál neki egy puszit, majd szorosan a mellkasához bújtál. Ő átkarolt, és így feküdtetek megint egy jó darabig. Viaskodtál magaddal. Nem tudtad helyre tenni az érzéseidet. Akarod, vagy nem? Csak a pillanat, vagy tényleg Ő kell? Meddig menj ma el? Csak bújj hozzá, vagy lendülj akcióba? Mit fog gondolni ha megteszed? És ha nem? Rengeteg kérdés és nem tudtál egyetlen választ sem. Egyet éreztél- vágyat rá. De féltél, hogy vajon mi is rejtőzhet a vágy mögött. Nem mertél engedni neki. De úgy tűnt, ő sem akar tovább menni. Simogatta a hátadat, és szorított de nem tett semmilyen további lépést. Talán érzi ő is a kételyeidet. Vagy csak egy úriember. Vagy mindkettő. Eltávolodtál a mellkasától és ismét az ajkait vetted célba. De most már határozottabb voltál. Nem hagytál neki menekülést, ostrom alá vetted a meglepett fiút. Akartad, hogy ő is hevesebb legyen, de azt is, hogy ő kezdjen el az lenni. Nem kellett sokat várnod. A nyelvével óvatosan végignyalt az alsó ajkadon. Kicsit szétnyitottad ajkaidat, beengedted a kíváncsiskodót. Még így is gyengéd volt. Csak a nyelvetek hegye találkozott egymással. Élvezted, hogy ennyire figyelmes. És jól is csókolt, nem volt vad, nem akart letámadni, finoman és édesen csókolt. Közben kezével az arcodat simogatta. Érezted, hogy a másik kezét is próbálja mozgatni, de annak még kell egy kis idő, míg újra ellepi a vér, és újraéled. Az egyik kezed magad mellett volt- csak így tudtál közel lenni hozzá, a másik viszont megint az arcát és fülét támadta be. Kicsit meg is húztad szegény hallószervét. Egy "hejj" kíséretében elengedett és sértődötten nézett rád. Felnevettél. Rámosolyogtál, majd újra letámadtad. Érezted, hogy nem bírsz neki ellen állni. Zavart, hogy nem tudod eldönteni, ő miért nem mozdul. Mármint, az igenis tetszett, hogy ilyen udvarias, de mégis ott motoszkált a fejedben, hogy mi van, ha nem is akarja? Utáltad magad ezért, hogy nem bírod értékelni kételyek nélkül, amid éppen van. Aztán elfogott a bűntudat is, mert tudtad, hogy az elméd mélyén ugyanilyen vágyakat érzel Eli iránt. Tudtad, hogy nem helyes. Ha most ő feküdne itt melletted.........................Elszakadt a cérna. A fülébe súgtad, hogy "akarlak", majd egy hirtelen, de annál határozottabb mozdulattal a hátára fektetted, és ráültél. Közben folyamatosan csókoltad. Ő próbált tőled elszakadni, ellenkezni, de nem engedted. A kezeit a csuklóinál fogva a feje mellé helyezted, ajkait még véletlenül sem engedted el. Lassan lejjebb csúsztál rajta pont oda. Finoman kezdted el mozgatni a csípődet. Ő még mindig próbálkozott, hogy elszakadjon tőled, de nem érdekelt. Gondoljon amit csak akar, hacsak nem lök el nagyon erősen, te nem fogsz megállni. Pár pillanattal később feladta az ellenkezést. Érezted, ahogy megenyhül a teste. Lassan elengedted a csuklóját. Az egyik kezeddel a feje mellett könyököltél, a másik kezeddel pedig az arcát cirógattad. Ő a hajadat áttűrte az egyik oldalra, közben az arcod és nyakad simogatta, a másik keze pedig letévedt a derekadra. Most már benne van ő is. És te is. Felült veled, de nem engedett el. Átkaroltad a nyakát. Az ő egyik keze a combodon, míg a másik a hátadon pihent. Nem bírtad magadat fékezni. Elengedted a nyakát, és egy kissé elhúztad előle a testedet. A nyelvetek már komoly csatát vívott, eszedben sem volt elengedni. A kezeidet lecsúsztattad a mellkasán, majd a derekánál összegyűrted a tenyeredbe a pólóját és szépen húztad is felfele. Csak addig hagytad levegőhöz jutni, amíg kibujtattad a felsőjéből, de utána azon nyomban ismét támadásba lendültél. Végigsimítottál a felsőtestén, majd a hátán finoman a körmeidet is végig húztad. Ő elszakadt a szádtól és a nyakadat kezdte el ostromolni. Lágy csókokat lehelt rád végig az álladtól a válladig, de visszafelé már határozottabb volt. Alig vártad, hogy kicsit bevaduljon. A keze, amelyik a hátadon volt, most átcsúszott a válladra. Onnan a karodra, az oldaladra, majd ismét az arcodra. Végig simított rajta, majd elindult lefele. A derekadnál mindkét keze becsusszant a pólód alá. Mivel pizsamában voltál, így nem volt a pólód alatt melltartó. Finoman a tenyerébe fektette mindkét büszkeséged. Játszott velük, mire te még jobban ráizgultál a dologra. Határozottan mozogni kezdtél a csípőjén. Vette a lapot, érezted, hogy már ő is alig bírja. Lekapta a felsődet, majd óvatosan maga mellé fektetett. Még nem feküdt rád, csak simogatott. Ahogy te is őt. Megszabadított a maradék ruhadarabjaidtól is, majd be akart feküdni a lábaid közé. De közben te sem tétlenkedtél- mivel olyan nadrág volt rajta, amihez nem kellett öv, így könnyebb dolgod is volt. Ahogy föléd hajolt, te behajlítottad a lábaidat, és a lábujjaiddal toltad le róla a nadrágot az alsójával együtt. Miközben rád feküdt, már érezted, hogy igencsak vágyik rád. Húzta még az agyadat pár percig, de te már nagyon robbanás közelben voltál. Aztán minden előrejelzés nélkül érezted meg őt magadban. Egy határozott mozdulattal beléd hatolt. Felsikoltottál a gyönyörtől. Ő is nagyot morgott, majd felsóhajtott. Lassan kezdett el mozogni benned, közben csókokkal ostromolta a nyakadat és az ajkaidat is. A karmaidat kissé jobban is belemélyesztetted a hátába. A nyakad szívogatása közben begyorsított. Vonaglottál alatta. Voltál már együtt férfival, de soha senki nem tudott ekkora élvezetet nyújtani neked. Egy erősebb lökés során egy kisebb sikoly hagyta el a szádat- megtalálta a gyenge pontodat. Innentől végig arra játszott, hogy újra és újra eltalálja- meglehetősen sok sikerrel. Érezted, hogy már nagyon közel vagy a végéhez. Még gyorsabb tempóra váltott. Pár perccel később minden izmod megfeszült, a körmeid mélyen a hátába nyomtad, a hátad elemelkedett az ágytól, és úgy beleremegtél az élvezetbe, mintha csak egy nyárfa lennél erős szélben. Néhány lökettel később ő is elérte a csúcsot. Érezted magadban az eredményt. Lihegve néztetek egymásra. Olyan lágy csókot lehelt az ajkaidra, mint a legelső. Ez egyenesen meghatott. Nem hagytad, hogy leguruljon rólad. Átkaroltad a nyakát, és magadra húztad. Így ölelkezve feküdtetek még jó pár percig.
-Nekem.............nekem te........te voltál az első- mondta, de nem nézett rád. Nem akartad elhinni. Kizárt dolog, aki így tud....
-Nekem pedig te voltál az első, akivel élveztem- mosolyogva nyugtáztad a dolgot. Még mindig nem akartad neki elhinni. Bár ez megmagyarázná a kezdeti semmittevést. Lekecmergett rólad és befeküdt melléd. Reggel 7 óra volt már. Neki lassan mennie kell. tudtad ezt, de nem akartad elengedni. Még úgy egy órát feküdtetek egymás karjaiban, mikor megcsörrent AJ telefonja..........................................................................................

Csííííííz-3

Túl sok ember.................................................

Még mindig minden éjjel arról a fotózásról álmodtál, pedig lassan egy hete történt. Annyira boldog voltál, mint talán még soha. A képeket, mivel a közöseket már a saját gépeddel csináltátok, így azonnal elő is hívhattad. Tele aggattad velük a faladat a szobádban. Mikor a mentorod belépett, hogy kérdezzen valamit konkrétan sarkon fordulva ment ki elsőre. Majd megszokta persze, de mindig csóválta a fejét, ha a szobádban volt. Alig vártad már az esküvőt, de úgy tűnt, előtte még lesz jó pár kellemes és kevésbé kellemes feladatod. Tudtad, hogy az Idolokkal való találkozód nem ért véged, és már tűkön ültél a következő ilyen jellegű fotózásért. Persze minden téren fejlődtél és élvezted is a munkádat. Az egyik legnagyobb kihívást egy víz alatti sorozat jelentette. Két balett táncos hölgyet kellett fotóznod, elkapni minden egyes kis kecses mozdulatukat, érzelem dús arcukat. Nagyon nehéz volt. Nem is sikerült elsőre, amiért a lányok kicsit nehezteltek is. Nekik sem volt éppen fáklyás menet a dolog. De a második nap egész ügyesen megoldottad a dolgot, nem kellett újra csinálnod. Ennek örültél, mert alighanem elevenen nyúztak volna meg, ha még egyszer le kell merülniük a csajoknak. Aznap büszkén mentél haza.
A hétvégén a menyasszonnyal bementetek a belvárosba vásárolgatni. Nem vagy az a hű-de-nagy-shoppinger típus, de vele nagyon jól érezted magad. Sokat hülyültetek, és sok olyasmit vettetek, aminek igazából semmi értelme :). Te beszereztél egy nagyon kis helyes, bojtos cicafüles hajpántot, sötét barna színben. A barátnőd, hiszen lényegében már az volt, pedig egy ugyan olyat, de rózsaszínben. Emellett persze egy kiváltképp csinos rucit találtál magadnak metálzöld színben, arany flitterrel körbe varrva. Sexy, de elegáns. Ő pedig egy hosszú, lila estélyit- úgy döntött ez lesz rajta a mennyecske tánc alatt. Cipők, hajba való kiegészítők, smink és minden egyéb, ami egy lánynak kell. Vettél egy kis aranyos, csillogós, lógós fehér köves fülbevalót. Azonnal be is tetted. Nagyon jól állt. Szeretted a csillogós dolgokat. Kis szarka- mondták a szüleid mindig. Este fenéztél twitterre. Gyorsan végig pörgetted, rengeteg tweet van naponta, túl sok mindenkit követsz :). Persze, mikor megláttad, hogy Kiseop tweetelt, és egy kép is tartozik hozzá, hát ott bizony meg is álltál. Az üzenet szövege ez volt: "napfényes nap a városban". De jó, ő is a városban volt ma ^^. Gondoltad magadban. Megnyitottad a képet. Egy utca tele emberekkel, az ifjú titán nem is volt rajta. Szemügyre vetted a képet. Feltűnt valami ismerős. De még mennyire, hogy ismerős. Ti voltatok rajta. Ott volt ilyen közel hozzátok, és észre sem vetted? Hüledeztél ott a géped előtt ezerrel. Vajon ő észrevett? Vajon megismert? Vagy fel sem tűnt neki? Vagy esetleg azért tette fel, mert..........................itt nem gondolkodtál tovább. Nem akartad végig zongorázni az agyadban a válaszokat, hiszen azoknak csak egy része tetszett volna. Nyüszítve ültél a gép előtt. Majd hirtelen gondoltál egyet, és csatlakoztál a sok fanhoz, akik már reagáltak a tweetre. Megírtad neki, hogy valóban milyen szép nap volt. Remélted, hogy észre veszi. Egy netes videóban láttad, hogy minden levelet és üzenetet elolvas. Legalább is, amit csak tud. Bíztál benne, hogy ez most sem lesz másképp. Továbbra is nyüszítve mentél aludni. Bebújtál a takaród alá és a párnád sarkát rágicsáltad. Mint egy kisgyerek, aki valaki másnál látja meg a saját játékát. Totál lementél alfába. A fali képeiden merengve aludtál el. Megint vele álmodtál. Azt álmodtad, hogy találkoztatok a városban, és ő odament hozzád, felismert, és a tömeg előtt is ugyanúgy viselkedett veled, mint a stúdióban. Aztán az álom hirtelen irányt váltott. Rengeteg gonosz és gyilkos tekintetre lettél figyelmes, ami mind csak téged akart átszúrni. Rájöttél, hogy mint mindennek, ennek is meg van a maga két oldala. Elgondolkodtál. Nem kaphatod meg az álom első felét a vége nélkül. Márpedig te arra még nem voltál felkészülve. Még nem. Te csak boldog akartál lenni, mindenféle felelősség nélkül. Persze ez nagyon önző tőled, ezt te is tudtad. De jelenleg is boldog voltál azzal a néhány óra együtt léttel, ami nemrégiben megilletett téged. Vágytál egy újabb ilyen alkalomra, mégis féltél a következményeitől. Egy pörgősebb hét közepén a főnököd behívott, hogy segíts, mert az aktuális fotós épp a kórházban van, mert a felesége vajúdik. Ugrottál is, természetes volt, hogy kisegíted szegényt. Egy össznépi koncertre kellett menned. Ám most nem kifejezetten Idolokat kellett fotóznod, hanem sokkal inkább pillanatképeket. Bármit, amiben te akármilyen érdekességet látsz. A főnök úgy hívta ezt, hogy a kreativitás kiteljesedése. Öhm, oké.....Nem nagyon tudtál erre mit mondani, de a fél életed azzal töltötted, hogy mindenfelé járva életképeket készítettél. Ez a feladat mondhatni a kisujjadban volt. Odaérvén máris neki láttál. A személyzet csak úgy sündörgött, és a legviccesebb az volt, hogy nem is az Idolok körül ugráltak. Persze ott is akadtak érdekes emberek. A sminkesek, fodrászok, menedzserek. Lekaptál pár EXO-K tagot, ahogy épp a hajukat készítik, de ott volt az A Pink is, őket sminkelés alatt fotóztad le. Ami azt illeti, senki sem figyelt fel rád úgy különösebben, te is igyekeztél kitérni mások útjából. Akár egy szellem, úgy mozogtál. Ahogy már előre sejtetted, nagyon könnyen vettél minden akadályt. A következő néhány képkocka igencsak érdekesnek minősült. Az egyik világosítót kaptad el, ahogy babusgatja a lámpákat. Enyhén megszállott, de elvégre ez a munkája :). Jót mosolyogtál rajta. Hasonlóra lettél figyelmes a keverő pultnál is. Nagyon laza arc ült éppen ott. Már komolyan kezdtél attól félni, hogy mindjárt szétesik darabjaira a fickó. Ezen is mosolyogtál mikor elfordultál. Háh, egy ismerős- gondoltad. Épp a Shinee állt sorba a színpad felé menet. Jonghyun észre is vett. Egyből neki is látott, hogy pofákat vágjon neked. A koreai idolok- kimondottan a fiúk nagy része (szinte mindenki) született idióta. Hát Jongie nem cáfolt erre rá. Nem bírtál már fényképezni se, remegtek a kezeid a nevetéstől. Majd úgy egy perc múlva elindultak, hogy a színpadon csillogjanak tovább. Belehallgattál a fellépésükbe. Nagyon oda voltál így értük. Annyira persze nem a kedvenceid, de élőben minden más. Elkaptál két másik munkatársat is, akik épp vitatkoznak. Erről azért majd kikéred a főnököd véleményét, nehogy a végén baj legyen abból, hogy megörökítetted eme kicsit sem békés pillanatot.
Az öltözők folyosójára tévedtél. Az EXO-sok ajtaja nyitva volt, sikerült is pár képet készítened- a tagok egymást ölelgetik, illetve csikizéssel gyilkolják. Csak úgy özönlött a szeretet kifelé. Nevetve mentél tovább. Egy másik öltözőből lány hangok szűrődtek ki. Ők észrevettek, és csoportba állva pózoltak neked. Nem igazán tudtad, hogy kik ők, de gyanítottad, hogy nem csak egy banda tagjait véled magad előtt felfedezni. Meghajoltál és indultál is tovább. Azaz csak indultál volna. Kedvenceid álltak tőled nem messze. Sorban voltak, neked háttal. Nem sokkal előttük volt egy válasz fal, amit most egy kicsit megnyitottak. Sok rajongó lépett be rajta. Nyilván, akik backstage jeggyel rendelkeztek. Mindenki oda mehetett a fiúkhoz, pacsi, aláírás, fotók stb. Nagyon kedves pillanatok voltak, sok képkockát el is kattintottál. Nagyon átjött számodra a képeken keresztül az a két irányú szeretet, ami a banda és a fanok között volt. Persze, mikor Kiseoptól kértek esetleg egy ölelést vagy kézfogást, enyhén elöntött a féltékenység. De lenyelted, ez most nem a te pillanatod. Úgy érezted, neked nincs itt több dolgod, így hagytad, had kapják meg azok a rajongók is, amit te is nem sokkal régebben. Visszafordultál. Az EXO táján megint megálltál. Megrökönyödtél, hogy ezek mennyire lököttek. Most az öltözőben található kanapéról elvett párnákkal csatáztak. De mielőtt feleszmélhettél volna, egy párna arcon talált. Ijedt tekintetek vettek körül, mire te hangos hahotázásban törtél ki. Erre láthatóan megnyugodtak. Szúrós tekintetet éreztél a hátadon, de nem néztél oda. Bementél a fiúkhoz, vissza adva nekik a párnát- persze nem ilyen könnyen. Mivel nem tudtad, hogy ki dobta neked a párnát, így mindenki kapott egyet a kis buksijára tőled. Jót nevettetek. Kértél tőlük pár közös képet. Természetesen benne voltak. Állítottál egy időzítőt és közéjük ültél a kanapéra. Nagyon közvetlenek voltak. Örültél ennek az új kincsnek. Majd elköszöntél és vissza indultál a folyosón a színpad felé .Sikerült a Shinee-vel is össze futnod, velük is készítettél pár képet ^^. Jongie az egyik képnél még át is ölelt hátulról, és közben úgy vigyorgott, mint a vadalma. A következő képen pedig egyszerre kaptál egy arcpuszit Keytől és a leadertől. Mint egy igazi éjjeli party. Emelkedett hangulat uralkodott, holott mindenki fáradt volt már, de nem hagyták, hogy ez kedvüket szegje. Már csak a U-Kiss-t hiányoltad a repertoárodból. Bíztál benne, hogy az este folyamán lesz még esélyed velük találkozni. Nem sokkal később ők mentek fel a színpadra. Eldöntötted, hogy megvárod, míg lejönnek onnan, és elcsíped őket. Addig az ott keringő személyzetet vetted célba. Jobbnál jobb képeket készítettél, már több száznál jártál. Lesz miből válogatni. És elérkezett a várva várt pillanatod is. Oda álltál az útjukba majdnem, csak, hogy biztos legyen, hogy észre vesznek. Meg is tették. Tudták, hogy miért vagy itt, ezért azonnal csoportba verődve vigyorogtak ott neked. Kiseop is olyan édesen mosolygott, hogy majdnem elejtetted a gépet. Megkérted őket, hogy készítsetek egy közös képet is, persze nem volt ellenvetés. Beálltál középre, a többiek pedig köréd. Kivéve szíved csücskét, ő letérdelt féloldalt eléd. Te viccből rátetted a kezed a buksijára. Nagyon aranyos kép lett. Elköszöntek, de az az egy ott maradt. Intett a többieknek, hogy mindjárt megy. Nem volt meglepő, hogy a fiú kisajátítsa a fényképezésre alkalmas eszközt. Gyorsan ledarálta neked, hogy nagyon jól érezte magát anno, és, hogy már alig várta, hogy ismét találkozzatok.
-Nem lenne kedved megint találkozni velem?- nézett rád kiscica szemekkel.
-De-de.....persz.......per....persze- hebegted.
-De jó ^^. Megadod a telefonszámod? Írok sms-t, hogy mikor és hol :)- majd elaléltál ezen a kérésen. Most akkor randira hívott????? O.o  Hát hogy a fenébe ne adnád meg neki a számodat. Megcsörgetett ő is, így te is el tudtad menteni az övét. A szíved úgy kalapált, alig kaptál levegőt. Búcsúzóul nyomott egy nagy cuppanós puszit az arcodra, közben elkattintva a fényképezőt. Megörökítette a puszit *-*............................................................. Az este hátralevő részében használhatatlanná váltál. Szerencsére nem volt már sok a végéig, és a feladatodat is kétség kívül teljesítetted, így mertél szétesni. Sokáig nem tértél magadhoz és folyton a telefonodat lested, hogy mikor kapod már meg azt az sms-t.........................................................................................................................................................

Dögös Nyuszooo-5

Minden klassz, vagy mégsem?.........................

Kinyitotta neked az ajtót, amin te készséggel kiléptél. Ki léptél, merthogy a tetőre mentetek. Nagyjából derékig érő betonfal vette körbe a terasz szerű részt, kémények ágaskodtak a magasba, nem volt valami üdítő a hely. Ám a széléhez sétálva elállt a lélegzeted. Gyönyörű volt a kilátás. És mivel már esteledett, így a nap narancssárga fénye áztatta a várost. Elég magasan voltatok, hogy nagyon messzire el lehessen látni. Csak ámultál a "kerítésnek" támaszkodva.
-Szép, ugye?- Kérdezte Hoon szintén a látványban gyönyörködve.
-Igen, nagyon.- gondoltad, hogy akár még bókolhatnál is neki, de aztán meggondoltad magad. Úgy döntöttél későbbre hagyod. Pár percig csak álltatok egymás mellett. Ő könyökölt a betonon, te pedig csak álltál. Jóval magasabb volt nálad, így annyira nem is tűnt fel a dolog.
-Kérdezhetek valamit?-jutott eszedbe egy kis tisztázni való.
-Persze, nyugodtan- rád nézett és mosolygott. Közel voltál az ájuláshoz, de igyekeztél minél természetesebb lenni. Azért nyilván az őrült fanokból épp elég jut ki nekik. Nem akartál te is olyan lenni.
-A minap nem te viharzottál el a táncterem ajtajából?- nagyon meglepted. Igazából nem is értette, hogy mire gondolsz.
-Én a legutóbbi fotózkodás óta nem jártam abban a stúdióban- ezzel viszont ő lepett meg téged. Pedig megesküdtél volna, hogy ő volt. De ezek szerint tévedtél. Felsóhajtottál.
-De miért?- kérdezte jogosan.
-Csak én teljesen azt hittem, hogy téged látlak, ne haragudj, tévedtem- mondtad szemlesütve. Most ismerted be neki, hogy fel sem ismerted.
-Lehet, hogy valaki hasonlított rám- morfondírozta. Kicsit el is mélázott. Nem zavartad, csak nézted. Nézted azt a gyönyörű arcot, a még szebb barna szemeit, ahogy azok a távolba merednek. A haját a szellő kicsit összeborzolta. Önkéntelenül is oda nyúltál, és végig simítottál a buksiján, ujjaid között a hajával. Érezted, hogy kicsit beleborzong az érintésedbe. Tetszett amit éreztél. Majd te is visszarévedtél a távolba. Pár perccel később neki állt kérdezgetni. Honnan jöttél, miért vagy itt, meddig maradsz, hogy tanultad meg a nyelvet. Kész vallatáson érezted magad, de élvezted, hogy ennyire érdekli. Te alig tudtál kérdezni, mert mire kimondtad a választ, már jött is a következő kérdés. Nagyon kis aranyos volt, be nem állt a szája. A végén megakadt, hogy: "mit kérdezzek még" mondattal magában motyogjon, amire te jól elnevetted magadat. Ránéztél az órádra és majdnem szívrohamot kaptál.
-Öt perce bent kéne lennünk- mondtad neki elhűlve. Bólintott majd gyors beiszkoltatok. Mivel mindenki már majdhogy nem vigyázzban állt, így feltűnés nélkül elslisszantatok a tömeg mögött a helyetekre. A többiek csak rád néztek mosolyogva, sejtették, hogy hova lettél. Ma este az elődöntősöket válogatják össze, akik a holnapi este folyamán ismét összecsapnak. Ezért lett kétnapos a rendezvény. Kicsit bizakodtál abban, hogy ti is bekerültök, de tudtad, hogy közel sem voltatok olyan jók. Sajnos igazad lett. Erről most lecsúsztatok. De nem gond, legalább pihenhettek. Ám a végén a műsorvezető közölte, hogy a kiesettek holnap ingyen vehetnek részt, mint nézők a döntőn. Na gondoltátok ha már eddig eljutottatok, akkor ezt sem hagyjátok ki. Hátha lesz még esélyed holnap is beszélgetni a nyuszival. Nagyon-nagyon boldogan mentél haza. Vagyis mentetek. Mivel hatan voltatok, de ti ketten barátnőddel vidékiek, így megbeszéltétek, hogy bent alszotok az egyik lánynál, hogy ne kelljen utazgatni. Az egyikőjük feldobta, hogy mivel olyan jó hangulatban vagytok, miért nem mentek el bulizni. Rábólintottatok, te is úgy érezted, hogy most bőven van benned letombolandó energia. Így is tettetek. Úgy ugráltatok, pörögtetek az egyik jó nevű Club-ban, hogy a körülöttetek állók csak úgy lestek. Sajnos nem csak kedves emberek figyelmét hívtátok fel. A buli előtt kicsíptétek magatokat, kicsit talán kihívóbbak is lettetek, mint kellett volna. Amikor olyan zenét adtak le, amiért annyira nem vagy oda, szóltál a többieknek, hogy kimész a mosdóba. Elindultál. Utána pedig kimentél egy kicsit levegőzni, illetve a telefonod megállás nélkül csörgött, de bent esélytelen lett volna bármit is meghallanod. Mire megnézted volna, hogy ki keres ilyen veszettül, már félre is rántottak téged. Megijedtél. Három láthatóan részeg, ám nem éppen nádszál uraság vett körbe. Neki nyomtak a falnak. A telefonod elvették és a földhöz vágták. Nyilvánvalóan nem kirabolni akartak. Ennél mocskosabb szándékaik voltak. Nagyon megijedtél, de nem akartad feladni. Ütni, rúgni kezdtél, haraptál ahol csak érted őket. Erre azonban fejbe vertek. Össze estél. Köhögni kezdtél. Nem bírtál felállni. Hanyatt fektettek és az egyikük rád ült. Elkezdte kigombolni az ingedet. Sikítottál, de a buli miatt alig lehetett hallani. Befogták a szádat, de nem hagytad abba. Már kezdtél egyre elkeseredettebb lenni. Átjárta a testedet a halál félelem. Nem tudtad hogyan keveredj ebből ki, legyőzni három felnőtt férfit még akkor is nehéz ha nincsenek erőben. De ezeken látszott, hogy nem töltik feleslegesen az idejüket. Erősek voltak. Undor fogott el. Ráköptél arra, aki rajtad ült. Erre ő felpofozott. Az ütéstől csillagokat láttál és szédültél is. Érezted, hogy ez a fejbe veréssel együtt már több, mint amit elbírsz. Nagyon rosszul voltál, nem bírtál tovább ellenkezni. Elhagyott az erőd. Sírni kezdtél, de nem jött ki hang a torkodon. Úgy tűnt a sikítások miatt a hangod is elment. Rettegtél. Azonban mire épp elvesztetted volna a hitedet és az eszméletedet is, nagy puffanásoknak és hangos szitkozódásoknak lettél tanúja. A pasi  lekerült rólad, de valahol csak 3 méterrel arrébb ért földet. Érezted, ahogy valaki felemel, és arrébb visz, jó messze azoktól a barmoktól. Lábra állít, az arcodat két keze közé fogva irtó ijedten néz rád. Épp Kiseop állt előtted. Sírtál. Tudtad, hogy megmenekültél, mégis sírtál. De hirtelen meghallottad Hoon aggódó hangját is. Oda állt eléd, rátette a kezét a válladra. Úgy remegtél, mint egy nyárfa levél. Az agyad már felfogta, hogy nincs baj, de a tested még nem. Hoon egy "úristen" kíséretében magához szorított. Erősen ölelt. Belefúrtad az arcod a vállába. Eszméletlenül jól esett. Kiengedted a könnyeidet. Végre hang is jött ki a torkodon. Hallottad, ahogy a többi fiú is megérkezik, mindenki szitkozódva illetve érted aggódva. Eli vette észre, hogy veled együtt Hoon is remeg- vagyis te remegtetted szegényt. Hallottad ahogy elhűlve meg is jegyzi a többieknek. Talán tíz perc is lehetett, mire Hoon nagyon óvatosan elengedett. Abba hagytad a remegést, és a könnyeid is elapadtak.
-Jól vagy?- kérdezte nagyon aggódó szemekkel. Bólogattál. A többiek még elszitkozódtak kicsit a történteken. Soohyun enyhén fájlalta is a kezét, úgy tűnt egy pöppet erősebben ütlegelte azt, aki rajtad ült. Ő is hajította el, míg Hoon elintézte szépen a másik kettőt. Láttad mind a hármat eszméletlenül feküdni a földön. Ez némi elégedettséggel töltött el. Erre már a többiek is megérkeztek. Hiányoltak már, nem értették miért nem mész vissza. Felsikoltottak. Azonnal rájöttek mi történt. Hirtelen nem is érdekelte őket, hogy Idolokkal vannak körülvéve, csak az, hogy neked nem esett-e bajod. A fiúk felajánlották, hogy haza kísérnek titeket, amit el is fogadtatok. Érezted, hogy most cefetül félnél, ha csak úgy elindulnátok az éjszakában. Meg hát nem is laktatok éppen olyan közel. Útközben te végig Hoon mellett maradtál, ő pedig átkarolta a válladat. A többiek is szépen odacsúsztak a kedvencükhöz, egész jó hangulat kerekedett a végére. El sem akartátok hinni, hogy ilyen hétköznapi emberekként épp egy Idol Group kísér haza titeket. De végül is, ők is ugyanolyan emberek, mint ti. Kiderült hogy meghallották a sikításaidat, és tudták, hogy valami nincsen rendben. Örültél, hogy elég erőd volt ahhoz, hogy bárki is meghallhasson. Még ha nem is ők lettek volna, még akkor is. De így.........................az egész olyan volt, mint egy álom. Egy életre leköteleztek. Eldöntötted, hogy ezt még nagyon meghálálod mindannyiuknak, de leginkább az imádni való nyuszinak...............................................

Kevincicus-3

Békéből háború...................

Az utóbbi időben nagyon furcsán teltek a napjaid. A Kevinnel való találkozás miatt az egekben jártál, ellenben a barátnőd tanúsította viselkedést egyre nehezebben tűrted. Az eset óta egyenesen undok volt veled, de az okát ennek úgy konkrétan elfelejtette közölni. Valahányszor megpróbáltál vele beszélgetni, gyorsan kitalált magának valami elfoglaltságot és lelépett. Komolyan nem értetted, hogy mire fel viselkedik így. Hiszen nem az volt a baj, hogy ugyanaz a kedvencetek és neked sikerült helyette találkozni vele, mert az esetben még el is fogadnád a dolgot. De nem, az ő szív szerelme AJ, és te arról nem tehetsz, hogy ők nem találkoztak. Próbáltál a többiek felé orientálódni, hátha ők kedvesebbek lesznek, de úgy tűnt valamiért mindenki neheztel rád. Egyik este U-Kiss-es videókat néztél, és találtál is egy újat. A napokban tették fel, és nem sokkal a találkozásotok után készült. Örvendeztél és bele is néztél. És igen, ekkor kezdted megérteni, hogy miért haragszik rád mindenki. Az interjúban sok mindenről szó esett, köztük arról is, hogy Kevin mostanában milyen kis boldog-hiperaktív. A riporter rákérdezett, hogy ennek mi lehet az oka, mire a többiek kánonban rávágták, hogy egy lány. Olyan meglepettséggel nézted a videót, hogy arra már szó sincs. Felmerült benned, hogy mi van, ha rád gondoltak ezzel. Kevin neki is állt, hogy részletezze. Elmondta, hogy egy fansigningon találkoztatok, és hogy első látásra megfogtad. Vagyis úgy érezted, hogy igen, ezt rólad mondja. Majd kiugrott a szíved a helyéről. Azt sem tudtad, hogy lélegezz, vagy pulzusodat tartsd rendben. Mikor azt is elmondta, hogy azóta már egyszer találkozott is a lánnyal és nagyon jól elbeszélgettek- hát leesett a tantusz. A többiek alighanem már látták ezt a videót és féltékenységből utálnak ennyire. Hogy pont te lehess olyan szerencsés, hogy a kedvencednek megtetszel, nyilván téged is enne a pulykaméreg fordított esetben. Na de akkor is, nem előlük vetted el a fiút. De így legalább rájöttél, hogy felesleges ezentúl velük foglalkoznod. Nem fognak megbékélni, legfeljebb aljasul kihasználni. Ám ez most mit sem számított, hiszen Kevin épp most vallotta be a kamerák előtt, hogy tetszik neki egy lány, és elég kevés volt az esélye annak, hogy éppenséggel nem rád gondol. Visszanézted a fancamokat az első találkáról :). Végig Kevint nézted, de sokszor kivehetetlen volt, hogy tulajdonképpen hova is néz. Túl sok ember, nem túl jó minőségű felvételek. A következő napokban nagy ívből tojtál a "barátaidra" és bele lendültél, hogy újakat keress. Nem volt könnyű, de sikerült. Nekik helyből elmesélted a dolgot, és vártad, hogy mit reagálnak rá. Volt, aki ott is hagyott, de egy kedves lány csak annyit mondott, hogy "ó te mázlista, de jó neked!". Ennek nagyon örültél, mert ő egyáltalán nem rossz indulatból mondta, és nem is érezted, hogy esetleg elöntené a túlzott féltékenység. Az első barátnőd, nevezzük ezentúl árulónak, még gúnyosabban nézett rád, mikor ezzel a lánnyal kezdtél el lógni. Sejtetted, hogy ennek még nincs vége, de a legkevésbé sem érdekelt.
Egyik órátokon a tanár úr kért pár önkéntest egy kis takarítási munkára. Nem szívesen, de jelentkeztél. Úgy érezted a legközönségesebb helyzetekből lehet a legjobbakat kihozni. Lásd: lépcsőn való lezúgás :). Nem rajongasz a takarításért, de ám legyen, addig is jó messze vagy az utálkozóidtól. Még két fiú jelentkezett, ami egyenesen meglepett. Fiúk és a takarítás, hát ez jó lesz. Nah de nem baj, óra után mentetek is a tanáriba a részletekért. A főnök közölte, hogy egy kisebb rádióállomás lakhelyét kéne helyre rakni, ugyanis néhány huligán szépen tönkretette. Nem értettétek, hogy miért épp gimiseket kérnek meg rá, de hamar megtudtátok a választ. Az állomáson fiatalok adásoztak, és az egyikük meg is sérült a támadásban, ezért az ő kérését teljesítik azzal, hogy a fiatalok kreativitását használják fel a rendrakás közben. Ebbe a gimibe járt régen, így ezért kértek fel titeket. Kivittek oda titeket, és meghagyták, hogy ami itt van eszköz, azt úgy használjátok, ahogy jólesik. A másik két srác ügyes rajzos, így már értetted, hogy miért akartak jönni. (Persze rájöttél, hogy az az ügyes rajzos inkább ügyes falfirkást jelent :P). Láttatok fantáziát a teremben, neki is álltatok gyorsan. Először eltüntettétek a törmelékeket. Természetesen az elektronikai dolgokhoz ti nem nagyon nyúlhattatok, ezt egy hivatásos szerelő oldotta meg, de a kérésetekre úgy rendezte be a termet, ahogy nektek az tetszett. A falat nagyon szépre sikerült kidekorálni. Az egyik oldalt telefirkáltátok KPOP-os és Idol Groupos címkékkel. Felírtatok egy rakás együttest mindenféle színnel és betűtípussal. Illetve melléjük szólistákat, színészeket is, nehogy aztán valaki megsértődjön. A másik falon egy gyönyörű fákkal teli tájkép rajzolódott ki, meg kell hagyni, ezek a fiúk nagyon tudnak. Te fogtad magad, és mivel volt egy ablak a teremben, amihez függöny is társult, ollóval illetve tű-cérna párossal kész kis lázadó ablaktakarót hoztál létre. A fiúk elismerően bólogattak. A másik két falra egy vicces manga-részlet került fel. Nem ismerted a történetet- kiderült, hogy valószínűleg azért, mert a fiúk találták ki :). Nagyon jóra sikerült az egész. Meg is kérdeztétek az ottaniakat, hogy miért lett szétverve a terem, amire csak annyit mondtak, hogy az egyik rádiós személyes problémái miatt. Nem firtattátok, innentől nem volt hozzá közötök. A végén lefotóztattátok magatokat, amit ott helyben elő is hívtak nektek, be is lett keretezve, és A Készítők címmel ki is került a falra. A KPOP-os falon díszelegtetek. Nagyon meg voltatok magatokkal elégedve. Jó móka volt, örültél, hogy vállaltad. Féltél, hogy esetleg valami kórházba kell mennetek illemhelyet pucolni, de mégis volt egy olyan előérzetet, hogy pedig ez jó lesz. Tanulság: a női megérzéseknek érdemes hinni. Pár nappal később ismét a youtube-ot bújtad. Mert miért ne? :). Az egyik fiú rád írt facebook-on, és küldött neked egy linket. Azt mondta ezt imádni fogod. Majd megevett a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az. Rákattintottál és már nézted is. U-Kiss. Hát ez már rossz nem lehet. Nem is volt az. Elképedtél, de nem kicsit. Felismerted a helyet, ahol a videó készült. És a képeteket is a falon. Úristen, ők vannak ott, azt mi csináltuk! Felsikítottál. Nem akartad elhinni. Szóba is kerültetek. A rádiós srác, láttad, hogy tényleg fiatal, rá is mutatott a falra, hogy a ti hármótok érdeme, hogy a hely ilyen gyorsan és szépen helyrejött. A fiúk mindegyike mondta, hogy nagyon jó lett és, hogy nagyon tetszik nekik az egész felépítése. A rajzokon pedig csak ámultak. Nagyon megtetszett nekik, amikor meglátták magukat is a fali listán ^^ Őket természetesen te írtad fel. Kevin arcán láttad a mosolyt, amikor ránézett a képre, de volt benne még valami. Mintha kicsit értetlen lenne. Nem értetted mi baja lehet.
-Ők így egy csapat?- kérdezte a rádióstól. Volt angol felirat a videón, így értetted meg, hogy mit mond.
-Önkénteseket kerestünk, és nem is tudván, hogy mi lesz a feladat, ők vállalták.- válaszolta a rádiós. A fiúk elismerően bólogattak, hogy ez nagyon szép tőletek. Kevin is mintha megnyugodott volna. Lehet, hogy féltékeny? O.o...................Annyira elkapott a vágy, hogy oda menj hozzá, és megöleld. De nagyon. Kínzó érzés ilyenekre vágyni. De te akkor is ezt akartad.
A következő napok ijesztően teltek. A többiek, az árulók már egyenesen gyűlölködve néztek rád. Nem bírták elviselni, hogy a szerencséd nem hogy alább hagyna, még növekszik is. Igyekeztél nem foglalkozni vele, de kezdett aggasztani a dolog. A két sráccal, és új barátnőddel nagyon jól megvoltatok. Így négyen alkottátok a művész kört. Így neveztétek el magatokat- Művész kör. Bementetek a városba az egyik délután. Így együtt be lettetek engedve, ha vigyáztok egymásra. Meglátogattatok vagy három fagyizót, persze két fagyi is végül a földön kötött ki......ilyen idiótákat se gyakran látni együtt. Nagyon jól éreztétek magatokat. Volt még egy kis időtök, így a moziba is beültetek. Tök jó volt úgy filmet nézni, hogy egy.két szón kívül semmit sem értettetek. Megettétek a nagy adag popcornt is, így már komolyan elmondhatjátok magatokról, hogy ti teljes mértékben egészségesen éltek. Idéző jelben persze ^^. Hazafelé menet már kezdett sötétedni. Te egy kicsit elhúzódtál a többiektől, hogy ugrabugrálj. Jó kedved volt. Majd hirtelen körülöttetek hatalmas sikolyvihar kavarodott és elözönlöttek benneteket a visító tinicsajok. Hamar leesett, hogy valami Idolt láthattak meg. Ám sajnos nem tudtál oda lesni, hogy kit. Éreztél egy hatalmas ütést az oldaladon. Elestél. A probléma ezzel csak az volt, hogy nem a járdára. Kiestél egy igencsak forgalmas úttestre. Mikor felnéztél elkapott a halál félelem. Egy autó fényszórói kerítettek hatalmukba. Mozdulni sem bírtál. De éreztél egy hirtelen rántást, és valamilyen úton-módon a kocsi elkerült. Mikor kinyitottad a szemed az egyik srác karjaiban ültél a földön. Falfehér volt szegény, alig kapott levegőt. Hát ebben most hasonlítottatok. Beletelt egy pár percbe, míg fel tudtál kelni, addig az ő karjaiban voltál. Nem éreztél vonzalmat vele szemben, de jelenleg nem bírtál volna megállni a két lábadon, így belé kapaszkodtál. Miután felálltatok végre a tömeg felé is elnézhettetek. Még egy kis riadalom, mintha az előbbi ne lett volna elég. Hát nem pont a U-Kiss-t látták meg a lányok??? Találkozott a tekinteted Kevinével, de csak egy pillanatra. Rémület és szomorúság volt benne. Még mindig a srácba kapaszkodtál, bár már csak alig. Ebben a pillanatban pedig el is engedted. Kevin a többi rajongójával volt ezentúl elfoglalva. Meg akartátok várni, amíg a tömeg feloszlik, és ti is odafértek, de a fiúk előbb leléptek. Kevin még csak vissza sem nézett. Lehet, hogy félreértette a helyzetet? Ha nem látta, ahogy kiesel az autó elé, akkor még van is oka rá, hogy rosszra gondoljon. Eszedbe jutott a rádiós show, és hogy akkor valóban féltékeny lehetett. Hát ezzel most baromira segítettél a helyzeten, holott kicsit sem volt a te hibád....................................................................................................................................

Macska vagy róka?-6

Upsz............

Ajtókopogás, és egy kis sikoly. Éljen, ez Eli. Hogy miért nem tudnak ezek külön jönni?- mérgelődtél és kibújtál AJ öleléséből. Nagyot sóhajtottál, ám alighanem a fiú is tudta mi következik, mert lesütötte a szemeid, és mintha egy kicsit mérges is lett volna. Eli belépett a szobába. Hidegen hagyta, hogy AJ is ott van, de nem ment közel hozzád. Leült az ágy mellett lévő fotelba. Kérdezgetett, hogy hogy vagy, fáj-e még valami, vagy van-e bármi, amire esetleg nem emlékszel. Sokszor agyaltál te is ezen, hogy lehet-e valami, ami kimaradt, de nem érezted úgy. Szerinted mindenre emlékszel, amire csak kell. AJ végig a takaródat vizslatta.
-Öhm fiúk........kértek esetleg egy kávét, vagy teát?- jött be ápolónőd félig ájultan :).
-Köszönjük, nem- válaszolták kórusban. AJ kivételesen fel nézett, azért az illemet tartotta. Ismét hárman maradtatok és a szobára néma csend hullott. Kezdett egy kicsit kínossá is válni, tudtad, hogy ebből most semmi jó nem sülhet ki, ha ezt így folytatjátok.
-Kérlek srácok, fáradt vagyok, majd beszélünk később. Rendben?- néztél rá mindkettőre bociszemekkel. Bólintottak, elköszöntek, majd kimentek. Egyikük sem akart kimenni, amíg a másik ott volt, így esélytelenné téve akár egy ölelést is. Bármelyik részéről. Hatalmasat sóhajtottál, miután a bejárati ajtó is becsukódott. Csúcs, viszályt szítok a kedvenc bandámban. Hát ezt jól megcsináltam. Emésztett a dolog. nem tudtad mi lehetne erre megoldás. Hiszen még te magad sem tudtad eldönteni, hogy kit válassz. AJ ölelése annyira jól esett, bár soha nem kellett volna elengedned. Azonban, ahogy Eli besétált a szobába- majd elolvadtál. Zavart, hogy ilyen reakciókat vált ki belőled, kiváltképpen AJ jelenlétében. Sejtetted, hogy ő is érezte ezt. Nagyon meg fogod bántani őket. Így is, úgy is. De egyszer már megpróbálkoztál a kerüléssel, de lássuk be, alig bírtad ki. És nem is sikerült, hogy teljes legyen a kép. Nem tudod az elmúlt időszakot meg nem történté tenni. Barátnőd látta, hogy valami nincsen rendben, ezért oda ült melléd és csak nézett téged, várva, hogy elmondod-e. Elmondtad neki a bánatodat.
-A szerelem és a vonzalom nem ugyanaz. Döntsd el, melyikbe vagy szerelmes- az az igazi érzés, a másik idővel elmúlik- mondta neked őszinte szemekkel. Igen, igen, igaza lehet. De ha így veszem...hm...akkor megvárom, míg elmúlik a vonzalom, és meglátjuk, hogy mi marad. Gondolataid csak úgy cikáztak szerteszét az agyadban, meg is fájdítva azt. Lefeküdtél aludni. Álomtalanul aludtál közel 10 órát. Lassan az orvos is megnyugtatott, hogy minden rendben, végre elhagyhatod a házat. Visszatértél a munkaasztalodhoz. Két hét is eltelt a két fiú látogatása óta, azóta egyik sem jelentkezett. Nem is bántad. Próbáltad összeszedni magadat munka terén is. Jól esett kicsit pörögni, már untad a pihenést. Közben persze az érzéseid terén is próbáltál rendet tenni. Érezted te, hogy a szerelmed AJ-é, a vonzalmad Eli-é, de akárhányszor erre az eredményre jutottál, mindig elbizonytalanodtál, hogy mi van, ha mégsem? Elvégre Eli csókolt meg. De az az ölelés AJ-től. Na jó, ez túl nagy falatnak bizonyult neked. Soha ilyen helyzetben nem voltál még. Erre még csak sablon sincsen. Mi lenne, ha keresnék egy harmadikat? lehetőleg mondjuk ne U-Kiss-t. Felnevettél ezen gondolatodon. Elég groteszk lett volna, ha még a poén kedvéért esetleg Hoon is megtetszik. Vagy valamelyik másik a maradékból. Hát hogyne, mit nekem viszály? Legyen egyből háború! Gondolatban persze tényleg vicces volt.
-Min tetszik így kuncogni kis hölgy?- szólított meg egy ismerős hang. A férfi az egyik gála estéről volt az ismerősöd. Kedves, középkorú férfi volt.
-Oh csak eszembe jutott pár emlék- felelted ártatlanul. Na nesze neked harmadik! gondoltad, de megint majdnem felnevettél. Cseverészni kezdtetek. Majd a férfi meghívott egy kávéra. Miért ne, úgysem ittál ma még. Elindultatok a közeli kávézó felé. Útközben egy fotóstúdió lapult meg mellettetek. Észre sem vetted. Viccelődtetek, jó hangulatban voltatok. A férfi nős, és apuka, így nem kellett tartanod tőle, viszont jól esett egy ilyen kockázat nélküli beszélgetés. Ám az épülettel együtt azt sem vetted észre, hogy kik vannak odabent. Az ablakból bizony olyasvalaki látott ilyen jó hangulatban sétálgatni egy idősebb férfival, akit ezzel alighanem vérig sértettél. Igen, pont AJ. Pont nekik kellett ott lenni, pont ott és pont akkor. Persze te nem láttad, így nem is tudtál róla. Ezért ezt fel sem vetted arra a listára, hogy vajon miért nem keres egyik fiú sem. Persze a velük való találkozás előbb-utóbb mindenképp be kellett, hogy következzen. Nem mentél vissza a KPOP irányába, mint munka, de ahogy a gálán is, máskor is előfordulhatott, hogy összefutsz velük. Eltelt egy hónap már a legutóbbi affér óta. Rengeteget tépelődtél, hogy mi legyen, de az, hogy nem kerestek, majdhogynem válaszul is szolgált. Most nem te kerülöd őket, hanem ők téged. De lehet jobb is így.
Egyik este a középkorú férfi áthívott vacsorára. Kicsit féltél, hogy esetleg kétesek a szándékai, de kellemesen csalódtál. A felesége irtó jól főzött, nagyon ízlett a vacsora. A desszert előtt pedig egy jót játszottál a 4 éves kisfiukkal. Nagyon jól érezted magadat. Mikor elindultál kifelé, a férfi kikísért. Elköszöntetek és indultál haza. Volt egy furcsa érzésed útközben. Mintha figyelnének. Megszaporáztad a lépteidet. Haza is értél, semmit sem láttál egész úton, de az érzés nem maradt el. Felmentél, most már egyedül laktál, és jól bezártál minden ajtót. A paranoia kerülgetett. Lefeküdtél, de még órákig készenlétben forgolódtál. Valamiért féltél. Nem értetted az okát. De a női megérzéseid már máskor is bejöttek, így ezt most sem hagytad figyelmen kívül. Már épp bóbiskoltál, amikor felriadtál egy ajtó csukódásra. De hiszen mindent bezártam! elkapott a fagyos rémület. Felkeltél a lehető leghalkabban és odamentél az ajtóhoz. Befelé nyílt, így úgy helyezkedtél, hogy pont mögötte legyél, ha kinyitják. Pár perc múlva ki is nyitották. Valaki elindult befelé a szobádba. Erőből visszacsaptad neki az ajtót, ettől megtántorodott. Ám sajnos ő volt az erősebb. nem bírtad leküzdeni. Maszk volt rajta, így még csak az arcát sem láttad. Neki lökött a szekrénynek. Összeestél, nem bírtál felkelni. Nagyon fájt a hátad. De ekkor egy hang új erőt adott neked. AJ rohant be a nevedet kiáltva, majd egy erős jobb egyenessel leterítette a fickót. Az elájult. Azonnal tárcsázta a rendőrséget és a mentőket is.
-Jól vagyok, de hogy a manóba kerültél te ide?!- hitetlenkedtél.
-Követtelek....-válaszolta minden érzelem nélkül.
-Azt hittem Ő követett- mutattál rá idegesen az ájultra.
-Nem, ő csak pont meglátott téged, mikor visszaértél.
-De az órákkal ezelőtt volt! te kémkedsz utánam???- keltél ki magadból. Láttad az arcán a fájdalmat. Elmondta mit látott a stúdióból, és hogy mennyire fájt neki, hogy egy másik férfihoz menekültél. Beléd hasított a felismerés, hogy persze, ez kívülről valóban becsapós lehet. Elmagyaráztad neki, hogy félreérti, és csak egy jó barát kellett, és, hogy az estét a családjával együtt töltötted. Megkönnyebbült, szerencsére hitt neked. Remélted, hogy így lesz. Látva rajta a szenvedést majd megszakadt a szíved. Közben kiértek a rendőrök és a mentők is. Elláttak téged, az ájultat meg felverték és bilincsbe is verték. Jó volt látni, hogy nem úszta meg, te viszont igen. Felvették a vallomásotokat, majd közölték, hogy maradjatok a városban- mintha ti lettetek volna a bűnösök -.-". De végül leléptek. Néma csend burkolózott a lakásra.
-Itt maradnál velem?- kérdezted gondolkozás nélkül. Még saját magadat is meglepted ezzel. AJ bólintott. Zavarban volt. De te is. Épp most kérted meg, hogy töltse veled az éjszakát *-*. Ha vele vagy, ő a minden, egészen addig amíg Eli fel nem bukkant. Bár ez az éjszaka közepén nem volt túl esélyes. Kivéve, hogy AJ-ről sem hitted volna, hogy pont ő követ téged. Érezted, hogy bizony hosszú éjszaka elé néztek.................................................................

Dögös Nyuszooo-4

Step up!

A következő pár nap nagyon zsúfoltan telt. Suli, beadandók, táncpróba, megint suli. El voltál havazva. És mindenki más is. Nem is nagyon maradt időd marcangolni magadat a néhány nappal ezelőtti események miatt. Csak készült rólatok egy közös kép, mint megannyi más fannak is, talán akár több százan is lehetnek. Ennyi. És koránt sem biztos, hogy őt láttad ott a terem ajtajában. Csak egy érzés volt, az pedig becsaphat. Remélted, hogy nem ő volt, de valahol mégis abban bíztál, hogy mégis. Nem tudtad, hogy ez jó vagy nem jó dolog. Látott a fiúkkal és elviharzott. Miért? Dolga volt? Könnyű csajnak könyvelt el és inkább ott hagyott? Esetleg féltékeny volt? Féltékeny??? Hova gondolok én? Mégis mi a jó fenéért lenne pont féltékeny? Uh...ez már túl megy a határon, vissza kell vegyek az egómból......harsogta a benső hangod. Hát igen, mégis miben lennél te olyan különleges, hogy éppenséggel rád legyen féltékeny. Ugyan, volt ott egy fiú, akinek hirtelen dolga akadt és ennyi. Nem kell ennél többet belemesélni a dologba. Egy hét múlva már őszintén elhitted, hogy csupán ennyi történt.
A próbákon bemutattátok a többieknek is a srácoktól tanult figurákat, amit nagy tapsvihar követett. Egész egyedi és ötletes lett a koreó. Mindenki meg volt elégedve. Ti is. És te is. Mikor idejöttél még álmodban sem hitted volna, hogy valaha is képes leszel táncolni akár egy picit is. Erre nézzenek oda, már versenyre is mehetsz. Nem semmi teljesítmény :). Az iskola se ment rosszul, masszívan tartottad a négyes átlagot, ez hozzád mérten elképesztő eredménynek számított. Büszke voltál magadra. Következő hét péntekén kezdődött a verseny. Két naposra szervezték, így lényegében két estét is végig bulizhattatok ^^. Ám pénteken, mikor megérkeztetek, kicsit megingott az önbizalmatok. Hihetetlenül ügyes csapatok voltak még ott rajtatok kívül. Voltak ugyan páran, akikről éreztétek, hogy talán még le is nyomhatjátok őket, de azért uh........egynéhány másik csapat borzasztóan ügyes volt. Oh és még valami, a fiúk *-*. Mert hogy volt külön fiú és lány csapat verseny is. Az a sok dögös srác, csak úgy olvadoztatok. Hál-istennek az a banda pont nem volt ott, akiktől tanultatok, a végén még akár lopással is vádolhattak volna titeket. Sajnos láttatok már erre példát. Együtt mentetek a másik tovább jutott csapattal, bár nem voltatok nagyon jóban az eset óta. Lepakoltatok és átöltöztetek. Csináltattatok egyen pólót, félvállas fekete, laza felső egy szárnyas szív mintával. Csinos volt, és olyan hip-hop-os. Felálltatok próbálni, de nem teljes gőzzel, és igyekeztetek figyelni, mert ha valaki nagyon nézett titeket, lassítottatok, nehogy lemásolhassák a lépéseket. Szörnyű volt, hogy ilyen előítéletekkel kellett lennetek, de az ördög ugye sosem alszik. Nyugtáztátok, hogy nincs szükségetek több gyakorlásra, ezért leültetek a fal elé. Egy fiúbanda is oda ült a közeletekbe. Lassacskán beszédbe elegyedtetek velük, kedvesek voltak.
-És ti tudjátok, hogy kik lesznek a bírák?- hangzott az egyik fiú kérdése.
-Nem fogalmunk sincs. Lehet bármit is tudni amúgy?- kérdezett vissza az egyik csapattársad.
-Én annyit tudok, hogy ha jól tudom vegyesen lesznek fiú és lány Idolok is- szólalt meg egy másik srác. Nah ez kiverte a biztosítékot. Idolok? Komolyan? Jujj *-* akkor nagyon-nagyon jónak kell lennetek. És mi van ha pont a U-Kiss-ből jön valaki? Bár az nagy eséllyel Kevin vagy Kiseop lenne, ők a legjobbak ^^ Kevin a legtöbb lányt is leverné :). Bár jelenleg mindegy, hogy ki jön, így is úgy is szívroham lesz a vége. Nem sokkal később meg is jöttek a zsűri tagjai. Egy középkorú férfi és nő lépett be elsőként a nagy terembe, amolyan koncertterem volt. A srácok mondták, hogy ők mindketten egy egy táncstúdió igazgatói. Kemény dió már így helyből. Aztán jött még két ismeretlen nő, ők is tanárok lehettek. És akkor megállt a szíved. Bejött a megérzésed. Az egyik Idol tényleg pont Kevin volt. Bár ő már látott egyszer, így egy kicsit megnyugodtál. A másik Idol még nem érkezett meg. Úgy tippeltétek, hogy egy lány lesz, bár akkor lánytöbbség lenne a zsűriben. El is terelődött a figyelmetek róluk. Elbeszélgettetek még, illetve lestétek a többieket, hogy vajon mi mindenre számíthattok majd. Majd megszólalt egy hangos csöngő. A szívetek is majd kiugrott a helyéről. Aztán jött a mikrofon próba, majd az este felkonferálása. Vagyis csak egy kis üdvözlés, illetve közölték veletek, hogy van még fél óra a kezdésig, és hogy 10 perc múlva a közönség is beülhet. Nem nyílt esemény, így csak meghívóval lehet itt lenni- ezt is a fiúktól tudjátok. Kíváncsiak voltatok kik kaphatnak ilyen meghívókat. Talán régi táncosok, vagy tanárok, akik tehetségeket keresnek. Bár neked mondjuk nem állt szándékodban táncosként élni, arra valahogy nincsen intenzitásod, a többieknek viszont már annál inkább! Tudtad, hogy az ő kedvükért muszáj mindent beleadnod. És bár nem vonzott a táncos hivatás, azért szerettél volna minél több csapatot leverni :). Rátekintettél a zsűri asztalára, de a maradék egy szék még mindig üres volt. de hát van még vagy 25 perc, ráér. Baromi lassan telt el ez a kis maradék idő. Megjött az egy utolsó zsűri tag is időközben, nem ismerted fel, csak annyit tudtál, hogy EXO-s. Ha igaz, amit a többiek mondtak, akkor éppen Kai ült le Kevin mellé. Nem jött be, hogy lány Idol lesz. Így viszont 3-3 lett az arány. Beözönlöttek közben a nézők is. Pillantgattál rájuk, de nem sok mindenkit ismertél fel. Azonban egy bandát igen: 2NE1. Ajha *-*. Nem vagy oda értük de wow. Azért így élőben látni őket hát uh.....ez csak egy kis háziverseny nem? Nem hittétek volna, hogy ilyen nagyszabású lesz. Nah majd leveritek ezt még az oktatótokon. Egész sokan gyűltek össze. Láttatok ott több fiatalabbat is, gondoltátok biztos, mint vmi tanóra kellett eljönniük. Jó kis önbizalom rombolás lesz ez így nekik :). Aztán a következő, amit megláttál egyenesen szíven döfött. Megláttad a zsűri mögé leülni a  U-Kiss többi tagját is. Ott volt Hoon is!!!!!! HOON IS!!!!!!!!! Folyamatosan őket nézted, próbáltad elérni, hogy megérezzék. Nem igazán jött be. Nyilván azért is, mert nem voltál egyedül ezzel a taktikával a teremben. Szépen lassan minden és mindenki a helyére került. El is kezdődött a műsor. Egy lány csapat, majd egy fiú, és megint egy lány következtek. Így mentetek sorba. Ti majdnem utolsóként fogtok majd sorra kerülni. Közben folyamatosan kerested Hoon tekintetét, de nem sikerült megtalálnod. Pedig gőzerővel stírölted szegényt. Már attól féltél, hogy mindjárt át is égeted. Majd eljött a ti pillanatotok is. Felmentetek a színpadra és beálltatok. Ránéztél Hoon-ra még utoljára, és végre most találkozott a tekintetetek! Láttad rajta, hogy meg van lepve, nem hitte volna, hogy itt fog viszont látni. Aljasan mosolyogtál rá, késztetést éreztél, hogy úgy igazán megmutasd neki, hogy mit is tudsz te. Még egy ok, hogy a mindennél is többet adj bele. Megszólalt a zene, már táncoltatok is. Sikongatás, éljenzés, ujjongás fogadott titeket végig. Nagyon ügyesek voltatok. Élveztétek is. Egy-egy lépésnél egymásra is mosolyogtatok, sőt, még nevettetek is. Egy könnyebb lépésnél ránéztél a zsűrire, bólogattak és mosolyogtak. Tehát tetszett nekik, amit látnak- ez nagyon jó hír. Több időd nem volt őket vagy Hoon-t vizslatni, koncentrálnod kellett. Nem hibáztatok, egyszer sem. Az utolsó dob szó után még álltatok kicsit, vártátok, hogy a taps alább hagyjon. Ránéztél nyuszidra. Az arcán elismerés és mosoly ült. Nagyban tapsolt. Mikor ránéztél, még rád is kacsintott. Érezted, hogy nem csupán a kimelegedéstől piros az arcod. Még le sem értél teljesen a színpadról máris öröm ujjongásban törtél ki. Ahogy a többiek is. Nagyon boldogok voltatok. Még néhányan lementek utánatok, majd következett egy óra szünet az eredmény hirdetés előtt. Leültetek a helyetekre, bevedeltetek egy üveg vizet és csak pihegtetek. Majd neked ki kellett menned, így eltávolodtál tőlük. Elintézted, amit el kellett, majd egy nagy adag hideg vízzel jutalmaztad a kipirult arcodat. Mikor kissé lehűltél, elindultál vissza felé. Ám utadat állta egy nagy nagy akadály. Nyuszid került mosolyogva eléd. Ismét rákvörös lettél. Kuncogott.
-Nagyon nagyon jók voltatok. Nem is hittem volna, hogy egyáltalán tudsz táncolni- mondta olyan selymes hangon, hogy majdnem elaléltál. Várjunk...nem is hitte volna? Akkor nem ő állt a minap az ajtóban? O.o Ez új kérdéseket vetett fel, de azt majd később.
-Köszö-kösz-köszönj-köszönjük- alig bírtad kimondani, mire felnevetett.
-Nagyon aranyos vagy ^^- és kisimított egy az arcodba hullott hajtincset, és direkt vagy sem, de ezzel az arcodhoz is hozzáért. Ha eddig nem lettél volna elég vörös, hát most már biztosan az voltál. Elképesztő ez az ember *-* közel voltál az ájuláshoz. Nyeltél egy hatalmasat és csizmás kandúr szemekkel néztél rá. Olyan gyengéd mosolyt kaptál érte, hogy most már biztos voltál benne, hogy érted bizony lehet hívni a mentőt.
-Van még egy kis időnk, lenne kedved beszélgetni?- kérdezte kicsit halkabban. Bólintottál. Erre ő kézen fogott, és elindult veled a tető felé..................................................................................................................

Dögös Nyuszooo-3

Feladat-tenger...........................

Nagyon élvezetesen tengetted a napjaidat a vidéki egyetemen. Barátnőddel nagyon jól megvoltatok. Az ő kedvence Kevin volt, amit te szem forgatva de mosolyogva konstatáltál, hiszen mindig neki van a legtöbb rajongója. Nem baj persze, örültél nagyon, hogy nem ugyanaz az egy a kedvencetek. Nem is volt köztetek harag még abból sem, hogy veled Hoon ilyen közvetlenül bánt. Persze odabökte neked, hogy fene a fajtádat, de végig csak nevetett. Azonban persze, hogy nehogy lazsálni kezdjetek, kaptatok egy kellemesen nehéz feladatok a nyakatokba. Házi feladatként fel kellett keresnetek 3 hivatalt, ügynökséget, tévé csatornát, vagy amit csak szeretnétek, azokon belül pedig a nemzetközi irodát, és készíteni egy felmérést, hogy ők hogyan végzik el a kapcsolattartást a külföldi országokkal. Ami azt illeti, érdekes téma volt, tetszett nektek, csak nem igazán tudtátok hogyan álljatok neki. Te úgy döntöttél, hogy az egyik ilyen "célpont" mindenképpen az NH Media lesz, ha törik, ha szakad. Megoldod, ha addig élsz is. Tudtad, hogy ez nem lesz könnyű menet, ezért inkább gyorsan letudtad a másik kettőt, hogy erre elég időt szánhass. Egy kereskedelmi csatornához mentél be, illetve egy fővárosi újsághoz. Szívesen fogadtak mindkét helyen, egyértelmű volt, hogy nem te vagy az első. Nyilván minden évben kiosztják ezt a feladatot. Bíztál benne, hogy emiatt kedvenc ügynökségedhez is könnyen bejutsz. Tévedtél. Már a recepción elakadtál. Közölték veled, hogy leghamarabb egy hónap múlva tudnak neked időpontot adni. Csakhogy a dolgozat leadási határideje két hét múlva volt. Próbáltad ezt hangsúlyozni, és hogy ez kell a diplomádhoz, de nem tudtak neked engedni. Az úgy oké, hogy elfoglaltak, de fél órájuk nincsen rád? Ennyi kéne, nem több. Szomorúan hagytad ott az épületet. Barátnőd mintha ezzel elejétől kezdve tisztában lett volna, ő meg sem próbálkozott egy ügynökséggel sem. Neked is volt alternatívád erre az esetre, de nem akartál addig máshová menni, amíg az utolsó utáni pillanat el nem jön. De azért nem akartál kockáztatni sem, így az utolsó napra egyeztettél egy időpontot egy balett egyesülettel. Sok felé járnak Ázsia területén, gondoltad ez is külföldi kapcsolatnak számít. És ennél a társulatnál te voltál az első, aki ilyet kért. Úgy gondoltad, akár bejutsz az NH-hoz, akár nem, megcsinálod a felmérést, nem érezted volna fair-nek cserben hagyni őket. Ilyet más még úgysem írt. De nem adtad fel a kedvenceidet se. Minden nap bementél akaratoskodni, hátha megunják, és beengednek. Vagy legalább összefutsz a fiúkkal. Rengeteget voltál ott, mégsem történt meg egyik feltevésed sem. Az utolsó előtti napon közölted a recepcióssal, hogy rendben, ők nyertek, többet nem is jössz ide. Mérges voltál. Nagyon. De a dacod erősebbnek bizonyult, komolyan gondoltad, hogy ezentúl elveted minden kapcsolat-felvételi szándékodat a média ezen épületével. Megírtad a dolgozatot és lássanak csodát, négyest kaptál. Nagyon örültél, a társulatos részéért még dicséretet is kaptál. Csak azért nem lett ötös, mert a fogalmazásodon még csiszolni kell. Nem bánkódtál, a szabatos írás sosem volt éppen az erősséged. Majd megtanulod. Barátnőd azonban ötöst kapott, így úgy gondoltad megkéred, hogy segítsen neked egy kicsit. Olykor-olykor összeültetek, és gyakoroltatok. Nagyon jó korrepetítor volt.
Csalódtál az NH-ban, és jelenleg még a U-Kiss imádatod sem tudott ezen változtatni.
A társulat, mivel nagyon tetszett nekik a stílusod, küldött neked két jegyet egy elkövetkező előadásukra. Igazából sosem rajongtál a balettért, de kíváncsi voltál, hogy itt vajon miben lehet más, mint otthon. Meg is néztétek az előadást, és nagyon tetszett is.
A táncórák egy kisebb szünet után újra folytatódtak. Immáron egy szinttel feljebb voltatok. A versenyig még volt egy kis idő, mivel sok helyről válogattak résztvevőket, így eltartott egy darabig a lista összeállítása. Sokat gyakoroltatok, a verseny koreográfiájába vittetek egy kis balettet is, már amennyit meg bírtatok csinálni belőle :). Hip-hop és balett- érdekes kombó, de úgy tűnt a tanárotok nagyon is értékeli az igyekezeteteket. A zenétek egy összevágott mix lett, volt benne mindenféle zene, amerikai de KPOP is. Végül három és fél perc lett a koreó, ami bőven elég is volt. Alkalmanként vagy 10x elpróbáltátok, majd meghaltatok már a végére. Azóta egyszer sem tűnt fel egy Idol Group sem a táncstúdióban. Egy kicsit el is szomorodtatok ezen. Egyik nap vetted a bátorságot és megkérdezted a tanárt, hogy anno miért volt itt a U-Kiss. A válasz ledöbbentett:
-Néha eljönnek és válogatnak a profik közül. Bár eddig lányokat még soha nem választottak- bár ha jobban belegondoltál tényleg. Nem emlékszel, hogy táncoltak volna lányok a fiúk mögött. Hm....vajon miért.....a tanár látta rajtad, hogy agyalsz, mire ezt mondta:
-Nos az okát így konkrétan nem tudom, talán az image-ük része, vagy csak szégyenlősek lennének, ha lányokkal kéne táncolniuk- mosolygott, de olyan kis gonoszan. Felnevettél. Elképzelted őket, hogy irulnának-pirulnának ha ott lennétek mellettük :). Valóban, nem tűntek olyan nagy szoknyapecéreknek. Ez valahol megnyugvást is jelentett, mert nem kellett attól tartanotok, hogy esetleg mások lesznek olyan szerencsések, hogy egy színpadra kerüljenek velük. Egyre jobbak lettetek. Az egyik próba után hallottad, hogy egy másik teremből zene szűrődik ki. Bekukkantottál. Egy fiú csapat táncolt. Nagyon jók voltak. Néhány mozdulatuk nagyon megtetszett. Egyik csapattársad is átnézett a vállad felett rájuk, és egyet értett veled. Bekopogtatok. Majd készségesen megkérdeztétek őket, hogy nem mutatnának-e egy-két trükköt, ami beleillene a ti koreótokba. Letáncoltátok a tieteket, majd neki álltatok ötletelni. A fiúk nagyon kedvesek voltak, nagyon bejött nekik, hogy csak így oda álltatok eléjük. Sikerült is kicsit feldobnotok a lépéseiteket. Egyszer-egyszer összeakadt a lábatok, akkor a fiúk kaptak el titeket, nehogy elessetek. Hát igen, akárhonnan nézzük, egy csak lány és egy csak fiú koreó nem lehet ugyanolyan. Azonban egész vicces lépéseket is sikerült kiötöljetek, ezeken majd megszakadtatok a nevetéstől. Az egyik lépésnél megcsúsztál, az egyik fiú meg is próbált elkapni, de mind a ketten elestetek. Hangos nevetésben tört fel az egész terem. Neked már a könnyeid potyogtak. Alig több, mint egy órája vagytok itt, mégis mintha már napok óta próbálnátok. Majd hirtelen valami nagyon furcsát éreztél. Az ajtó felé pillantottál, és láttál elsuhanni onnan valakit, vagy valamit. Azt hitted szellemet látták. Majdnem felkiáltottál, hogy Hoon!, de gyorsan el is hessegetted a dolgot, biztos csak képzelődtél. Azért odamentél az ajtóhoz. Nem volt kint semmi. Képzelődtél csak, megártott a sok nevetés. De szinte azonnal meg is rökönyödtél. Egy törülköző hevert a földön a fal mellett. Felvetted és megnézted. Semmi különös, csak egy törülköző. Azonban ez azt jelenti, hogy igen is volt itt valaki, magától csak úgy nem mászott volna ez ide. Úristen!!!! gondoltad, ha Hoon pont azt látta ahogy a fiúkkal vagytok, te jó ég............két lány és vagy hat fiú együtt...........nem sok jó gondolat bölcsője a szituáció. Megijedtél. Barátnőd is kijött hozzád, nem értette mi bajod.
-Volt itt valaki, és meg mernék rá esküdni, hogy Hoon volt.- mondtad jégbe fagyott arccal.
-Ajajjj.....abból még nagy baj lehet- nyugtázta szintén megijedve. Tudta, hogy te mennyire oda vagy a nyusziért, és sejtette, hogy most milyen gondolatok cikáznak át az agyadon. De felhúzott, mivel időközben térdre rogytál az ajtó előtt, és visszavitt. A fiúk értetlenül néztek rád, a barátnőd pedig kétségbeesve rájuk. Azonnal elkezdtek hülyéskedni, és meg kell hagyni, ezek zsigerből volt idióták. Nem bírtad ki, muszáj volt nevetned. Enyhült a rossz kedved, bár nem múlt el. Éjjelre pedig visszajött. A következő napokban nagyon feszült és feszélyezett voltál, de a táncba mindent beleadtál. Közeledett a verseny, tökéletesnek kellett lennetek.............................................................................................................

Macska vagy róka?-5

Ébredés és álmodás..........

Ugye rendbe jön? Nincs komolyabb baja? Hogy van? Ugye bemehetek hozzá? Látni akarom! Mikor ébred fel? Ezeket a kérdéseket hallottad nagyon fura zúgások közepette, ismeretlen irányból, különböző hangerővel. Meleg volt, és valami puha volt alattad. Ezt felfogtad. Fáj a fejed. Ezt is érzed. Mintha valami a kezedet szorítgatná. Kezdtél magadhoz térni. Próbáltad kinyitni a szemedet, de csak alig láttál valamit, azt is homályosan. A hangok viszont egyre tisztábbak lettek körülötted, ahogy a tudatod is. Mintha valami történt volna nemrég. Nem értetted miért nem bírsz magadhoz térni. A szemed újra lecsukódott és nem bírtad kinyitni. De a tudatod egyre tisztább és tisztább lett. Kezdtél emlékezni. AJ. Eli. Puszi és vágyak. És valami fájdalom. Valami fejbe ütött. Vagy valaki. Vagy a fene se tudja. Akkor alighanem kórházban lehetsz. De mi történt? Meg akartad kérdezni, de képtelen voltál kinyitni a szádat. Mozogni sem bírtál. De mindenedet érezted. Az egyetlen, amire képes voltál, hogy megszorítod azt az idegen kezet. Nem ismerted fel, ki lehet melletted. De valószínűleg az illetékes, akinek ilyen esetben szólni kell- egy senior munkatársad. Jó barátok vagytok, így hát nem lett volna meglepő, ha ő ül ott melletted. De nem tudtad, semmit sem tudtál. Hallottál hirtelen egy ajtócsukódást és folyamatos zúgolódást. Legalább a hallásod tiszta volt.
-A hölgy fejét súlyos trauma érte, jelenleg jó ideig nem fog magához térni- itt sikítani akartál, de képtelen voltál rá- nincs kizárva az agysérülés sem, de addig nem tudunk biztosat, míg fel nem ébred- legördült egy könnycsepp az arcodon- hallottad, hogy még vagy 2-3-an sírnak a teremben. Nem bírtad beazonosítani a hangokat, ez már meghaladta a jelenlegi képességeidet- továbbá mondanám, hogy felléphet amnézia és átmeneti vakság is- mégis mi a jó isten vert téged fejbe????
-De mégis hogy történt?- hallottad egy kedves kolléganőd hangját. Ezt felismerted.
-Az egyik kivilágosító lámpa esett le, és pont úgy, hogy fejbe találta- hallottad a melletted ülő ember hangját. Igen, ő a megbízottad, jól gondoltad. Érezted a fagyos rémületet a teremben, vagyis igazából a szobában.
-Ugye itt maradhatok?- ez a hang megérintett. AJ hangja volt. Már nem csak egy könnycsepp gördült tovább az arcodon. Az orvos oda lépett hozzád és belevilágított a szemeidbe.
-A tudata ép, hall titeket, de nem képes reagálni.- konstatálta teljesen hidegvérrel az orvos. Marha kedves mondhatom -.-". A seniorod felállt és átadta a helyet. Érezted AJ meleg kezét a kezedben. A másikkal az arcodat simogatta. Érezted. És olyan melegséggel töltött el, amiről eddig nem is álmodtál. Mégis a rettegés is elfogott, hiszen nem túl sok jó hírt közöltek most itt rólad. Érezted az aggódásukat is. Nem tudtad hányan lehetnek még a teremben, de sejtetted, hogy jó sokan. Beszélni kezdtek hozzád, a munkatársaid, Eli is ott volt és az egész U-Kiss, néhányan a gáláról. Mindenki buzdító szavakat próbált mondani neked. Potyogtak a könnyeid. És az övéké is. AJ-t is hallottad szipogni. Elszorult a szíved. Lassan kiürült a szoba, csak téged simogató kéz maradt ott. Nem sokkal később elaludtál. Mikor felébredtél semmit sem éreztél magad körül. Orvosok jártak ki be, egy-egy látogató is jött időről időre, majd egy teljes hét telt el így. Azonban szépen lassan visszatértek az érzékeid, már a szemedet is ki bírtad nyitni. Igyekeztél mindenre emlékezni, hogy lásd, van-e hiányosság, de eddig semmi bajt nem találtál. Lassan elkezdtél mozogni is. Semmi komoly mozdulat, csak óvatosan egy-egy kézfelemelés vagy bólintás, hasonlók. Egyre erősödött a hited is abban, hogy felépülsz. AJ is bent járt egy-két nap, nyilván elfoglaltabb volt annál, mint sem hogy folyton ott legyen, és ez így volt rendjén. Soha nem bocsájtanád meg magadnak, ha miattad esne vissza a karriere. Ám egyik nap megint bebonyolódott az életed. Épp magadnál voltál, már egy picit meg is emelték a párnáidat, mikor egy szöszi dög jelent meg az ajtóban. Eli. Aggódva mosolygott rád.
-Bejöhetek?- kérdezte félszegen. Bólintottál. Többre most nem telt. Fáradt voltál. Odahúzta melléd a széket, leült, és megfogta a kezedet. Csak nézett rád, állát pihentetve a kezeiteken. Majd tett egy hirtelen lépést. A következő, amit éreztél, azok az ajkai voltak a tieiden. Lágyan megcsókolt. Érezted közben ahogy egy könnycseppje potyog a te arcodra. Nem bírtál még nagyon mozogni, ezért meg sem próbáltál ellenállni. A csók után könyörgő szemekkel nézett rád, majd felsóhajtott, és kiment. Az ajtóból visszanézve még rád mosolygott, de aztán eltűnt, mint ha itt sem lett volna. Elrévedtél a gondolataidban. AJ vagy Eli? Mindkettő vonz, és szemlátomást mindkettőnek tetszel. AJ gyengédsége és Eli vonzereje. Mindkettő ellenállhatatlan volt. Tehetetlen voltál, lelkileg és fizikailag is. Két hétbe telt, mire nagyjából felépültél. Kiengedtek a kórházból, de szigorú házi őrizetre ítéltek. Noh nem baj, legalább végre felmehetsz a netre és üzenhetsz az otthoniaknak. Bizonyosan már halálra aggódták magukat. Melléd szegődött a legkedvesebb munkatársnőd, mint ápoló nő. Nagyon jól megvoltatok, nem is volt semmi gond. Csakhogy nem bírtad kiverni a fejedből Eli csókját. Túl gyengéd és mégis forró volt. Nem tudtad mi tévő légy. Őszintén nem tudtad. Egyik reggel kopogásra ébredtél. Társnőd ment ajtót nyitni, majd fel is sikoltott hirtelen. Erre te is felültél az ágyon. Szinte biztos voltál benne, hogy vagy AJ. vagy Eli. Mi másért sikítana szegény :). Bejött a tipp. AJ volt az. Láttad a szemein, hogy igencsak megterhelte őt a sírás. Rámosolyogtál. Ettől majdnem elsírta magát, odahuppant eléd az ágyra, és nagyon szorosan átölelt...Minden benne volt ebben az ölelésben- a fájdalom, a félelem, az aggódás, és talán még valami.....valami több..........valami, aminek érzete már egy ideje kerülgeti mind a kettőtöket................pontosabban hármótokat..................és az ajtón ismét kopogtattak.....................................................

Csííííííz-2

Hívatlan vendég.........

Napokig madarat lehetett volna fogatni veled annyira boldog voltál. Bekeretezted a képet, és kitetted az éjjeli szekrényedre. Nem is vagy te szerelmes, oh dehogy. Csak úgy jó kép lett, ennyi :). Persze ezt te sem hitted el. A következő időszak nagyon gyorsan telt, segítettél az esküvő szervezésében, már csak egy hónap volt vissza, rengeteget voltál a stúdióban, sok beadandót is volt, így nem nagyon maradt időd a képedet csodálni. De nem bántad, élvezted ezt az életet. Nem is kicsit. Egyik nap, egy fotózás után az egyik modell oda somfordált a hátad mögé. Belefújt a nyakadba. Először libabőrös lettél, majd a véred is megfagyott, végül majdnem lekevertél neki egyet visszakézből. A szíved úgy vert, mintha pont kiugrani készülne. Nagyon megijedtél. Az egyik magas, nagyon szép arcú srác volt az.
-Búúúú megijesztettelek. Engesztelésül meghívhatlak egy kávéra?- önelégült volt a hangja. Azonnal ellenszenvet kezdtél el érezni iránta.
-Kösz, inkább ne....és ha még egyszer rám hozod a frászt, nem fogom megállítani kezem- préselted ki a fogaid között, nagyon mérges lettél.
-Oh ne húzd már fel magad, csak egy kis játék volt.- közelebb lépett hozzád, és mézes-mázos hangon folytatta- nem akarsz esetleg játszani? olyan jó kis játékaim vannak- kezével végig simított a hajadon. A hideg futkosott a hátadon, undorodtál tőle. Őszintén visszataszítónak találtad, de a félelem kerített hatalmába és nem bírtál megmozdulni.
-Ne-e-em, hagyj békén- habogtad, de alig bírtad kinyögni. A fiú nem állt le, még közelebb húzódott és kéjesen belenyögött a nyakadba. Borzasztóan megijedtél, de erőt vettél magadon és ellökted magadtól. Erre ő azonban begurult, és elővette az erőszakos énjét. Elkapta a kezeidet és hozzányomott a falhoz.
-Márpedig most játszani fogunk- próbált meg megcsókolni.
-Na azt ugyan nem, szállj le rólam!- próbáltál minden erőddel kiszabadulni, de az az izmos test sajnos nem csak díszből volt izmos.
-Még nem is vagyok rajtad szivi- végig nyalta a nyakadat. Nagyon féltél, nem bírtál küzdeni. Becsuktad a szemedet. Majd hallottál valami nagy puffanást és a krapek szépen elengedte a kezeidet. Szemeidet kinyitva a döbbenet ült ki az arcodra. A perverz a földön feküdt vérző orral. Egy másik srác húzott be neki, aki neked most pont háttal van, így fogalmad sincs, hogy ki lehet.
-Eljátszok én veled itt mindjárt, ha nem takarodsz el innét nagyon gyorsan!- hangja kegyetlen volt. Még te is megijedtél. Majdnem megsajnáltad a perverzet *-*. Még jó, hogy nem lehet szemmel ölni.....Az idióta eltakarodott. A megmentőd megfordulva és rád nézve már nem is volt ijesztő. Ettől függetlenül nagyon elképedtél. Felismerted. Egy Idol. Wow. A Shinee-s Jonghyun állt előtted teljes életnagyságban. El sem akartad hinni.
-Köszönöm- mondtad ki végül.
-Szívesen. Bármikor, de remélem nem lesz rá szükség- kacsintott a végén.
-Nos, azt én is nagyon remélem- kacsintottál vissza. Ismered névről, de olyan nagyon soha nem fogott meg. Minden esetre most nagyon hálás voltál neki. A díszletekhez vezető vissza úton sokat beszélgettetek. Nagyon kedves és közvetlen volt. Meg lökött. Végig nyomta a hülyeséget. Sokat nevettél. El is felejtetted azt a parasztot. Aztán elgondolkodtál.
-Hogy is van az, hogy te itt vagy?- kérdezted nevetve.
-Oh hát az igazából úgy történt, hogy egy nagyon kedves gyermekkori barátom dolgozik itt, és meglátogattam.
-Oh már megijedtem, hogy modell is vagy.....
-Miért? Nem vagyok elég helyes hozzá???
-Nem vagy elég paraszt hozzá ^^- mondtad kedves mosollyal, ő pedig bőszen bólogatott, hogy ez igaz, igaz. Nevettél. Ezután viszont szólított a kötelesség, dolgoznod kellett. Elköszöntél tőle, ő pedig még elsütött neked egy utolsó viccet. Talán már könnyeid se maradtak a végére, de hogy holnap rekeszizomlázad lesz, az biztos :). Ott lófrált még egy jó darabig a termekben, többször betért hozzátok is, de nem zavart meg egyszer sem. Rendes tőle, hogy hagy dolgozni- gondoltad. Kedves srác, bíztál benne, hogy jóban lehettek. Holott nagyon jól tudtad, hogy abból előbb-utóbb baj lenne. Létezik ugyan fiú-lány barátság, de csak ideig-óráig. Nos, de még egyenlőre semmi ilyenről nem volt szó. Csupán segített egy perverzzel szemben, illetve felvidított utána. Sejtetted, hogy konkrétan ez volt a célja és nyugodt szívvel konstatáltad, hogy nagyon jó lelki nevettető. A következő napok eseménytelenül zajlottak. Modellek, képek, modellek, képek, esküvő meg még egy kis esküvő. Nem bukkant fel sem a perverz, sem a megmentőd. Azonban, ami ez után következett, az felért egy szívrohammal. Egyik reggel a főnököd közölte, hogy kéne egy amolyan vizes koncepciót csinálni. Mármint nem vízben, mint medencében, csak egy kicsit ázottan. Előkészítettétek a terepet- szőnyeg felszedve, bármi, ami elázhat elpakolva. Langyos vizet készítettetek elő kannában, hogy azért ne is fagyjon de ne is forrjon fel a modell. A modell, vagy modellek, akikről még mindig semmit sem tudtok. Azt sem tudod, hogy lány lesz-e vagy fiú. Fúú ez a gondolat most...mintha babát várnék :). Jujj, ez még tőlem is durva xD. Felkuncogtál a saját hülyeségeden, de szerencsére senki sem hallotta. Épp háttal voltál az ajtónak, mikor belépett rajta valaki. Te pakoltál, de figyelmes lettél a néma csendre. Megfordultál. Egy nagyon kis mosolygós, fotózni való arccal találtad szemben magad. Ő! A te szíved hőn áhított vágya állt előtted!!!!! Majdnem összeestél. Ő lesz a modell? úristen.......... A főnök szépen elmondta, hogy a képek lényege, hogy vonzóak és szexik legyenek. Hát tényleg olyanokat nyeltél, hogy alighanem kilométerekre lehetett hallani és a szív verésed sem volt valami túl halk. Izgultál, nem is kicsit ^^. Kiseop sorra ment a stábon, és mindenkinek bemutatkozott. Neked is. Kezet ráztál vele *-* VELE!!!! Mosolygott rád. Majd elolvadtál. Jól esett volna egy kanna hideg víz úgy a nyakadba. Pláne mikor leöntötték szegényt....egy szürke vékony anyagú póló volt rajta, ami helyből rátapadt a testére, amint vizet kapott. A nadrágja fekete, bőrhatású farmer volt, fém lánccal az oldalán. Überszexi volt. Legszívesebben letépted volna róla a felsőt. De te profi vagy, így úgy is végezted a munkádat. Fotózás közben már azon agyaltál, hogy kérj el legalább néhány képet a főnöködtől. A sorozat befejeztével odamentél hozzá, minden bátorságodat összeszedve, és megkérdezted, hogy ha átöltözött, akkor csinálhatnátok-e egy közös képet. Széles mosoly keretében hevesen bólogatott, hogy persze, persze, azonnal jön *-*. Nahát, ez nagyon könnyen ment. Csodálkoztál rajta egy picit, de nagyon örültél is neki. Azok a gyönyörű barna szemei *-* úgy érezted menten odasülsz a padlóra. A termen kívül oda is állt melléd, átkarolt és egy peace jelet mutatva mosolygott, vagyis inkább vigyorgott. De bőszen kinyújtottad a nyelvedet a kamerának, így meg kell hagyni, felettébb értelmes képet sikerült gyártani. Aztán Kiseop kikapta a kezedből a gépedet, és még vagy 5-6 képet készített, végig veled. Átkarolta a válladat, de még a derekadat is *-* Te csak lestél, de nagyon élvezted, az összes kép baromi idiótára sikerült ^^. Miután vissza adta neked a gépet, kedvesen rád nézve így szólt:
-Lenne kedved meginni egy forró csokit? A kis fürdő után most olyan jól esne ^^.-alig bírtál válaszolni neki. Mosolyogtál, mint a tejbe tök és csak bólogatni tudtál. A szomszéd kis kávézóba vezetett utatok. Végig hülyéskedtétek az időt, és még jó néhány képkocka is elkattant közben. Késő délután volt már, mire elköszöntetek. Megköszönte a munkádat, és sejtelmesen odasúgta neked, hogy reméli még találkoztok. Nah hát azt én is!- mosolyogtál magadban. Elbúcsúztatok, és te úgy mentél haza, mint aki lottót nyert.

Macska vagy róka?-4

Mint a Marianna-árok........

Úgy néztél Eli-ra, mintha egy földönkívüli űrlény jött volna, hogy elraboljon. A könnyeid még mindig potyogtak. Leült melléd, te pedig csak néztél rá vérvörös szemekkel. Láttad az arcán, hogy nagyon aggódik.
-Mi a baj? Mi történt?- nagyon aggódott.
-Én nem akartalak kihasználni titeket! Tényleg nem! Én csak nem tudtam, hogy kezeljem a helyzetet! Én annyira sajnálom! Nem akartam! Én nem, én nem.....tényleg nem.................-fakadtál ki majdnem kiabálva, ráhozva szegény szöszire ezzel a frászt.
-Hogy érted? Mégis hogy használtál volna ki minket?
-AJ kért meg, hogy én vigyem ez azt az interjút, az ő kérése volt! Ha ő nem szól, én nem is tudok róla! És és én meg most kerülöm már vagy két hete, de nem akartam kihasználni! Tényleg nem- zokogtál továbbra is. Eli nagyon meg volt lepve. De láttad az arcán, hogy nagyon agyal valamin.
-Ez sok mindent megmagyaráz.
-Ezt hogy érted?-szipogtál.
-AJ nagyon hűvös volt az elmúlt napokban. Gondolom akkor ezért. Hm.....- hát tényleg őszintén megbántottad a fiút. Erre még jobban elkezdtél zokogni.
-Hé hé, ne sírj na, nem haragszunk rád. AJ-t meg felejtsd el. Majd kiheveri. Hiszen csak meghívott nem? De hogy találkoztatok?- nah itt szakadt el a cérna. Ránéztél, a tekinteted mindent elárult.
-Oh szóval nem csak meghívott. Randiztatok?- kérdezte kicsit csalódottan. Hangneme picit megütött.
-Nem...vagyis....nem tudom, csak hülyültünk.
-Jelentett neked bármit is?- na ez az a kérdés, amit már azóta próbálsz lerendezni magadban, mióta a zene boltban megláttad.
-Nem tudom.- felsóhajtottál. Teljesen őszinte voltál. Mióta vagy te ilyen nyílt bárki előtt is? Hallottad, hogy erre ő is felsóhajt. Ültetek még egymás mellett egy darabig, nem szólt egyikőtök sem. A könnyeid lassan felszáradtak, vagy csak elfogytak. Te sem tudtad pontosan. Féltél. Rettegtél. Érezted, hogy ez bizony a két szék között a pad alá helyzet. Persze, hogy jelentett valamit, de ötleted sem volt, hogy mit. Ugyanakkor meg bár képes lettél volna letagadni, és azonnal Eli karjaiba omlani. De mi lett volna akkor AJ-vel? és mi lesz így vele? És mi lesz Eli-al? Túl sok kérdés és nincs válasz. Döntened kell. Bár ha ezek után szépen elveszíted mind kettőt, akkor nem is lesz miről döntened. Talán az lenne a legjobb. Akkor nem okoznál annyi fájdalmat mint úgy, ha bármelyiket is választanád. Eldöntötted. Felálltál, ránéztél Eli-ra és közölted vele a helyzetet.
-Kérlek mondd meg AJ-nek, hogy nem akartam bántani, sem kihasználni. Visszalépek a munkában, saját magamtól fogok újra felkapaszkodni. Remélem, többé nem találkozunk.- majd megszakadt a szíved, mikor ezt kimondtad. Elfordultál és vissza sem néztél, csak mentél egyenesen, egyenesen haza. Napokig csak sírtál, nem ettél semmit, le is fogytál. Beteg szabadságra mentél és minden interjúdat lemondtad. A főnököd csak úgy pislogott a telefon keresztül, mikor közölted vele, hogy többé nem akarsz semmilyen formában a KPOP-hoz kapcsolódni. Miután összeszedted magadat, még pár napig otthonról dolgoztál. Összefoglalókat, lényegtelen eseményeket dolgoztál fel. Bár ezt is jól csináltad, igazából baromira nem kötött le. De legalább arra jó volt, hogy minden nyomodat eltüntesd. Elvesztél, és nem is akartad, hogy megtaláljanak. Biztos voltál benne, hogy így a legjobb. A visszalépés ellenére is kötöttél egy szerződést a lappal, ami lényegében egy végleges megállapodásnak felelt meg. 2 évre bebiztosítottad magad. Divatbemutatókról, színházi és dráma eseményekről számoltál be. Te lettél az irodalmi kultusz fő riportere. Nem olyan nagy cím, mintha a KPOP-ban mozogtál volna, viszont rengeteg érdekes emberrel hozott össze a sors, színészek, könyvírók, modellek. Egész jól beilleszkedtél ebbe a környezetbe. Ám mint minden jó, ez is egyszer csak véget ért. A következő nagyszabású esemény egy jótékonysági gála volt, voltál már korábban hasonlón. Néhány kedves ismerősöd is jelen volt, ami viszont megijesztett az az, hogy Idol Group-ok is felléptek. Imádkoztál, hogy a U-Kiss ne legyen ott. De az imáid nem nyertek meghallgattatásra. Épp az esemény vezetőjével egyezkedtél, mikor szembe jött veled a hét srác. Nagyon elegánsak voltak, szívdöglesztőek. De komolyan, összeakadtak a szavak a szádban, mikor megláttad őket. Az igazgató fel is nevetett rajtad, majd bátorítóan megpaskolta a válladat, hogy menj csak oda hozzájuk. Eszed ágában sem volt. De megtették ők helyetted. Mindannyian. Bár AJ csak azért ment, hogy ne tűnjön fel, hogy nem megy. Üdvözöltek. Az öt másik fiú nem is sejtett semmit a dologról, úgy tűnt a két grácia megtartotta magának az egészet. Eli gyengéden rád mosolygott, erre majdnem összeestél. AJ azonban kerülte a tekintetedet. Nem hibáztattad érte. Szerencsédre legyen mondva, gyorsan elhívtak tőlük, elvégre te dolgozni jöttél ide, nem cseverészni :). Örültél most a szigornak, bár elhatároztad, hogy ma személyesen is bocsánatot fogsz kérni AJ-től. Amint egyszer eljutsz odáig. Volt dolgod bőven, így fel-alá rohangáltál egész este. A banda előtt is elmentél jó párszor, de hol a telefonon lógták, hol pedig gondolataidba mélyedve szedted a lábad, így még Eli-ra sem néztél fel. Pedig ő végig kereste a szemeidet, mindhiába. Miután a fiúk is felléptek, neked is volt egy kis szusszanásnyi időt. Ahogy lejöttek a színpadról egy hirtelen ötlettől vezérelve kézen fogtad AJ-t, és elhúztad egy sötét sarokba. Mintha valami orvgyilkos lennél, nagyjából úgy nézett vissza rád, de legalább nem ellenkezett. Ez is valami.
-Nézd-tetted oda a mutató ujjadat a szájára, mivel épp nyitotta volna- eszem icike-picike ágában sem volt téged kihasználni. Hogy miért voltam olyan hűvös elsőre, nos azért, mert tudod sosem voltál a kedvencem. de annyira kedves és aranyos voltál, hogy megingattad a hitem. De nem tudtam hova tenni az érzéseimet, ezért úgy gondoltam visszalépek egy picit. De sajnos a picit-ből nagyon nagy lett. Sajnálom, én nem akartalak megbántani vagy kihasználni.-mondtad jóformán egy szuszra. Kifakadtál. Majdnem el is sírtad magad, de ráerőltettél az arcodra egy hideg, és határozott álarcot. Majd elmosolyodtál, nyomtál egy nagy puszit az arcára, hátat fordítottál, és mentél a dolgodra. Nem vártad meg, amíg felfogja a hallottakat. De azért lopva még vissza néztél rá....még egy perc múlva is csak úgy állt ott, már attól féltél, hogy esetleg titokban te vagy a medúza, ő meg szegény kővé dermedt. Ám ekkor áttévedt a tekinteted Eli-ra. Ő legalább olyan ridegen állt egy helyben, mint a társa. Csalódott és szomorú volt. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy barátját választottad. Na de hej, álljunk meg egy szóra. Választottál? Ezt annak szántad? Akkor most már biztos, hogy AJ tetszik jobban? De akkor miért szorult el a szíved Eli szomorú arca láttán? Miért akarsz odamenni hozzá, hogy megölelhesd? Ám gondolatmeneted megszakadt, és egy nagyon erős ütést éreztél a fejeden, a világ pedig kezdett elsötétülni. Még utoljára hallottad, ahogy vagy tízen kiáltják a nevedet kétségbeesetten.....de utána- semmi.........................................................................