Két lélek találkozása...

Reménytelenül..................................................

Kevin

Kellemes tavaszi napnak nézünk elébe. Március van, így bár a naptár szerint a télnek már arrébb kellett volna vonulnia, sajnos a hideg nagyon akaratosnak bizonyult ebben az évben. Azonban mégis sütött a nap, és már egy kisebb kabátkában is el lehetett lenni. Hát így indult útnak a mai nap is. Kabátka és sál.

Kevin egyik lábát téve a másik elé haladt az utcán zsebre vágott kezekkel és lesütött szemekkel. Első nap az egyetemen. A Zenek Akadémiára jelentkezett, ahova sikeresen fel is vették. Az utóbbi egy-két évben nem igazán volt szerencséje az éneket kivéve semmivel kapcsolatban sem. A barátai egytől egyig elárulták, amint kiderült, hogy közülük csak ő került be az Akadémiára. Mindig is olyan félszeg és visszahúzódó volt, nem volt benne biztos, hogy ki fogja bírni a megpróbáltatásokat. Egyedül biztosan nem. De mindeközben mégis félt bárkivel is közelebbi viszonyba kerülni. Annyit csalódott már élete során, annyian hagyták el és verték át… Néha már őszintén úgy érezte, hogy nem érdemli meg, hogy boldog legyen. A nap finoman sütötte az arcát, ahogy leült egy padra az iskola előtt. Felnézett az égre, éppen egy sárkány alakú felhő volt felette. „Bárcsak én is tovaszállhatnék” futott át a gondolat a fejében. Annyira kétségbe volt esve, mégis a vállát is megvonta, hiszen ez mindig is így volt, miért lenne most másképp?

Az első napokban teljesen egyedül volt. Még csak segítséget sem kért senkitől sem. Egy csoportos órán, mikor énekelnie kellett a tanár egyszerűen csodálva nézte és hallgatta őt. Meg is dicsérte, mikor végzett, mire az összes többi diák kelletlenül szúrogatta őt a tekintetével. Kevin már megszokta. Angyali hangja volt, mindene lett az ének az utóbbi években, és valóban tehetséges is volt. Ez azonban rengeteg irigykedést szült körülötte. Mikor még a barátai is ott hagyták rájött, hogy az élet magányos, akinek tehetsége van, nem várhatja el, hogy mások ugyanazon tehetség nélkül is szeressék. Régen búcsút intett a boldogságnak. A szülei külföldön éltek, így még csak rájuk sem számíthatott. Ott, a padon ülve csodálta, ahogy a nap kis fényei ide-oda ugrálnak az enyhén harmatos leveleken megcsillantva azokat. Bár ő is olyan lenne, mint a fény. Arra járna, amerre csak akar és az emberek talán még csak észre sem vennék. Mindezen gondolatok ellenére szerette az életet, minden vágya volt, hogy énekes legyen belőle.

Volt egy tüske a szívében, amitől egyszerűen nem tudott megszabadulni. Talán ez bélyegezte meg a legjobban. Úgy egy évvel ezelőtt szerepelt egy musicalben. Főszerepet kapott egy romantikus darabban. Beleszeretett a párjába, habár nem tudta, hogyan történhetett. Eleinte úgy tűnt, a lány is viszonozza, még randiztak is. Viszont amint lekerült a darab a színpadról, a lány mindenki más előtt kijelentette, hogy csak szórakozott a fiúval és nem akarja még csak látni sem többet. Kevinen nevetett mindenki, hogy hogy lehetett ilyen naiv. Összetörték a szívét és a lelkét is. Depresszióba esett, amiből még mindig nem sikerült kilábalnia. Bár a szituáció enyhült, hiszen azzal, hogy mindent és mindenkit kizárt az életéből, tudta csitítani zokogó szívét.

Ahogy a nap simogatta selymes puha bőrét, lágy szellő kelt útra körülötte. Valóban angyali látvány volt. Dúdolgatni kezdett. Néhányan megálltak mellette és csak hallgatták. Végre talán elismerésre talált. De ő ezt észre sem vette. Behunyta szemeit és csak dúdolt tovább. Szabadnak érezte magát. Tökéletes nap. Kellemesen meleg van, a fény folyamatosan játszik a természettel, a szellő simogató érzés, a dal gyönyörű és ő végre felszabadultan énekelhet. Így is tett, felváltotta a dúdolgatást az ének. Mikor a dalnak vége szakadt, a köréje gyűlt emberek elismerően bólogattak és tapsoltak. Ezen megilletődött. De senki sem maradt ott tovább vele, mindenki ment a maga dolgára. Legalább nem irigykedés, hanem elismerés vette körül. Ennek örült kis szíve. Megkönnyebbült. Talán mégis van esély? Talán….

Eli

Végre eljött ez a nap is. A szöszi fiú el sem hitte, hogy végre leléphet otthonról. Felvételt nyert a Sport Akadémiára, ami pont a Zene Akadémia mellett van. Mintha a kettőnek olyan sok köze lenne egymáshoz, de jelenleg ez most pont nem érdekelte. Vidám és harcias ifjú volt. Akkor érezte jól magát, ha valami jó nagy balhé kellős közepén lehetett. Állandóan verekedett, mire hazaért, minden nap volt legalább egy kék foltja, ha nem több. A szülei már nem tudtak vele mit kezdeni. Igazi és született bajkeverő volt. Az utcán már ismerték, sokan nem is mertek belékötni. A másik, amiről híres volt, az a szoknyapecérsége. Minden hölgynek udvarolt, de soha nem jutott tovább az első randinál. Bár udvarias volt- erre azért megnevelték- valahogy mégsem tudták úgy felforrósítani a vérét a lányok, mint egy jó verekedés. Nem érezte még meg azt az egy szikrát, ami vágyakozásra késztette volna. A suliban a küzdősportokat választotta, alighanem edző lesz majd egyszer belőle. Már ha képes lesz némi önuralmat tanúsítani. Ami egyelőre elég kétes feltételezésnek számított…

Magabiztosan indult el az első nap. Azonnal bele is botlott a suli rossz fiúiba, és máris belekeveredett egy kis balhéba. A tanárok rögtön az első nap megtanulták a nevét. Bár nem tett semmi rosszat, hiszen ő csak megvédte saját magát, azért megjegyezték, hogy ennek így nem lesz jó vége, ha ebből rendszer lesz. Ellenben az egyik mester felfigyelt Eli tehetségére. Különös érzéke volt arra, hogyan és milyen mértékben kell ütnie vagy éppen rúgnia ahhoz, hogy pont jól érjen célba a támadás. Ösztönből verekedett, aminek eddig mindig hasznát vette. A Tae Kwon Do csapat azonnal befogadta. Néhány nap alatt el is sajátította az alapokat. Hamar összebarátkozott a csapattal és máris célba vett több sportos ifjú hölgyet is. Itt még nem ismerték, a híre nem előzte meg. A lányok mit sem sejtve olvadoztak tőle. A gyilkos barna szemeitől, a kidolgozott testétől, attól az irtó dögös szöszi hajától- persze nem természetesen szőke, de nagyon jól állt neki- így hát összességében nagyon is jóképű pasinak számított. Kellemes lágy hangja volt, és valóban kész úriember volt a lányokkal szemben. Egyszerre többel is kavart…..

A kollégiumi szobatársa egy elég keménykötésű srác lett, nem is jöttek ki olyan jól. A könnyebb megélhetés céljaként azonban megegyeztek, hogy elélnek egymás mellett, nem fognak balhézni. Egyikőjüknek sem hiányzott, hogy kicsapják őket a koliból. A következő napok viszonylag csendesen teltek. Ha volt is balhé, nem került tanárok elé. Szerencsére. Eli vére forrott már egy jó kis balhé után, de vigyáznia is kellett, itt már komolyabb a tét. Igyekezett az edzéseken levezetni minden erejét. A csapat nagy része már ki sem mert állni Eli ellen, általában az edzővel került párba. De még ő is emberére talált a szösziben.

Egy keddi napon a két akadémia közti sétányon sétáltak el egy csapattársával, mikor egy kisebb tömegre és valami megnyugtató hangra lettek figyelmesek. Beálltak a sorba. Egy fiú ült az egyik padon és énekelt. Gyönyörű hangja volt. Eli is elvarázsolva hallgatta. Ahogy a nap játszott az arcán, ahogy a hangja olyan angyalian csengett- a harcos lelkű fiú talán életében először érzett ekkora nyugalmat ott bent. Sajnálta, mikor abbahagyta. Viszont egyenesen megilletődött azon, hogy a fiút láthatóan mennyire meglepte, hogy megtapsolják. „Soha nem dicsérték még meg?” elmélkedett. Tovább indultak, de valami megfogta abban a fiúban. Soha senki nem volt képes ilyen nyugalmat adni neki. Elhatározta, hogy fel fogja még keresni, valahogy, akárhogy, de megtalálja.

Kevin

Csak sétálgatni volt ma kedve. Nem ment be órára sem. Ez nem volt jellemző rá, de tekintve, hogy már rég tudta ezeket a légző gyakorlatokat, nem érezte hiányát az órának. Átsétált a másik akadémia területére. Figyelte a sok sportos ifjú diákot. A lányok épp röplabdáztak a kinti pályán, a fiúk pedig angol focit játszottak. Odébb sétálva valamilyen küzdősportot is látott. Nem igazán volt otthon ilyen téren, nem is ismerte, hogy milyen koreai harcművészetek vannak. Nem igazán értette miért jó, ha jobbra-balra dobálják és ütlegelik egymást. De nyilván van értelme, ha ennyien művelik. Észrevette, hogy a távolból figyelik. Nem érezte kellemesnek ezt a bámulást, így inkább visszafordult. Követték. Kevin gyorsan bevonult az egyik terembe, ide csak belépővel jöhetnének be. reménykedett, hogy az már pedig nincs nekik. Ezúttal szerencséje volt, itt már egyedül maradt.

Volt a teremben egy zongora. Nem igazán tudott rajta játszani, de ha már itt van, leült elé. Próbálgatta, hátha tud valamilyen darabot, leginkább csak improvizált. Lejátszotta, ami szerinte jól hangzott. Nem szerette azokat a gyors, semmilyen dallamú zongoradarabokat, amik csak arról szólnak, hogy bemutasd, milyen gyorsan járnak az ujjaid. Ő inkább a lágyabb, lassabb dallamokat kedvelte. Próbált összehozni valami olyat, amire énekelni is tud. Behunyta a szemét, és csak ösztönből játszott. Ezúttal senki sem gyűlt köré. Mégis mikor befejezte, mozgást hallott kintről. Kinézett az ablakon, félt, hogy esetleg azok a fickók lehetnek, akik korábban követték. De nem látott senkit. Ahogy lenézett a fal mellé, látta, hogy a fű egy kicsit ki van taposva. Volt itt valaki. Gondolta, biztos csak hallgatni akarta. Remélte, hogy így van.

Tekintve, hogy ez nem is ment neki olyan nehezen, úgy döntött, hogy felveszi a zongora alapjait is még egy tantárgynak. Bőven van ideje, hiszen semmi mást nem csinál és nem is akar. Ezentúl a zongora csapattal is meg kell birkóznia, viszont ebben legalább még kezdő, talán nem fognak rá irigykedni. Igyekezett minél inkább a süllyesztőben maradni, hogy nehogy még több ellenséget szerezzen magának. Bár ez már igazából nem is számított. Úgysem lesz neki soha más, mint ellensége. Tudta, hogy ez elég negatív hozzá állás és a betegségén sem segít, de jelenleg nem tudott mást elképzelni. Szorgalmasan tanult- szolfézs, kottaismeret, a zongora pedig nehezebbnek bizonyult, mint azt valaha hitte volna. De meg akart vele birkózni minden áron. Nem adta fel. Ebben mondjuk mindig is jó volt. Ha valamit a fejébe vett, azt véghez is vitte.

Volt egy lány a zongoristák között, aki nagyon is ügyesnek bizonyult. Kevin most az egyszer vette a bátorságot és odament a lányhoz, hogy segítene-e neki egy kicsit. A lány kedvesen mosolyogva beleegyezett. A következő napokban órák után beültek a terembe, és gyakoroltak. Kevinben semmilyen hátsó szándék nem volt, hiszen ő nem érdemel meg semmilyen emberi kapcsolatot, csak a zongora kedvéért kérte meg a lányt. Azonban néhány nap után a lány vissza is mondta. Azt hitte, tetszik a fiúnak és ezért vállalta el. Abban nem fog segíteni neki, hogy jobb legyen nála. Ez ismét szíven ütötte Kevint. Miért feltételezi róla mindenki, hogy csak rosszat akar? Ő csak élni akar, élni és énekelni, semmi többet. Mintha nem lett volna eddig is épp eléggé összetörve.

Egyik nap kisírt szemekkel vette ismét célba a sportpályákat. Remélte, hogy őket nézve kicsit elfelejtheti a saját gondjait. A küzdősportosok között felfigyelt valakire. Egy magas szőke hajú fiúra, akibe épp az imént kötött bele három másik. Két külön harcművészeti csapat versengett egymással, és fejükbe vették, hogy ellátják a másik csapat tagjainak baját. Kevint lenyűgözte, hogy a szöszi milyen lazán és jóformán mosolyogva intézte el a támadóit. Egyszerre hármat. A fiú hirtelen felé kapta a fejét- talán megérezte, hogy figyelik. Lágyan rá mosolygott az énekesre. Kevin nem tudta mire gondoljon abban a pillanatban. Miért kap ilyen kedves mosolyt? Nem tett semmit, csak nézte őt. Majd meglátta, hogy a legyőzöttek is ránéznek. Látta a szemükben a felvillanó gonoszságot. Úgy döntött, nem várja meg a folytatást, inkább elindult haza fele…

Macska vagy róka?-9

Ennek sosem lesz vége………………………………………………………………………..

Még jó néhány percig az ölelésében maradtál. Nem akartad elengedni, féltél, hogy a pillanat elillan, és felébredsz otthon az ágyadban ráeszmélve, hogy csak képzelődtél. Azt akartad, hogy valóság legyen. Hogy te tényleg AJ barátnője legyél. Nem akartál azzal foglalkozni, hogy Eli ehhez majd mit szól, vagy hogyan fogod majd kezelni a dolgot, mi baj lesz még ebből. Tudatában voltál annak, hogy ez alighanem kellemetlen feszültségeket fog szülni és nem csak a bandán belül, de a rajongók körében is.

-Kérhetnék egy szívességet?- néztél rá kibontakozva az ölelésből, de még nem engedted el.

-Hát persze, mondd csak- mosolygott rád.

-Nem szeretném még nyilvánosságra hozni a dolgot. Maradhatna még egy picit titokban?- sóhajtott és bólintott egyet.

-Igen, én is úgy érzem, hogy biztonságosabb, ha egyelőre nem derül ki. De a csapatnak el kell mondanom- érezted a keserű ízt, hiszen a csapatba Eli is beletartozik. Bólintottál. Álltatok még így, homlokotokat egymásnak vetve egy darabig, majd kézen fogva kisétáltatok a szobából. Neki mennie kellet próbálni, és neked is akadt még dolgod mára, így elköszöntetek. Megígérte, hogy este felhív. Boldog is voltál, még is volt egy kis tüske is a szívedben. Nem egészen tudtad magadban letisztázni a dolgokat. Féltél attól, hogy a többiek majd mit szólnak hozzád. Mert hát te most lényegében bepofátlankodtál az életükbe. Nem beszélve a két rapper között okozott tapintható feszültségről. Nagy levegőket véve és nagyokat nyelve elhatároztad, hogy amennyiben a te kapcsolatot AJ-vel bármilyen úton-módon az ő vagy a többiek karrierjének kárára megy, megszakítod az egészet. AJ végre kimondta, hogy akar téged, de csak mert te kiprovokáltad, ha te nem támadod le, még mindig durcizna. Ez egy enyhe kételyt ébresztett benned. Minden eddigi megtörtént dolog…vagyis majdnem minden….de minden is, még akkor a parkban történtek is….mindent te kezdeményeztél. Mintha ő csak örülne, hogy van valaki, akivel lehet, de az mindegy, hogy ki. De mégis, azt mondta, te kellesz neki. Felőrölt ez a kétkedés. Nem is nagyon bírtál koncentrálni aznap. De még másnap sem. Az esti beszélgetésetek csak néhány szó volt, hallottad a hangján, hogy már alig él szegény, túl lettek hajtva megint. Vagy még mindig. Minden este beszéltetek, de úgy tűnt, most egy darabig nem tudtok találkozni. A te munkád sem vitt arrafele, és ők is mindenféle munkálatok kellős közepében voltak. Dalfelvétel, koreográfiák betanulása, fotózás stb. Nem akartál az útjába kerülni, sem megzavarni. Igyekeztél minél jobban elfoglalni magadat a saját munkáddal. Hellyel-közzel ez sikerült is. Nagyjából egy hét múlva, AJ küldött egy sms-t, hogy ma este ráér, és ha van kedved, menj át hozzájuk. Nagyot dobbant a szíved. Már is meg akar ismertetni a többiekkel? Hát jó, gondoltad egy hét alatt már csak megemésztették. Kényelmes ruhát vettél fel és ledöntöttél egy-két felest is, hogy legyen benned egy kicsit adrenalin is. Félszegen vetted célba az épületet. Mikor beléptél azonban a vér is megfagyott az ereidben. Egy nagy tömeg gyűlt körbe két személy körül, és ahogy te láttad, az a kettő épp egymást püfölte. AJ és Eli hajba kaptak. Nem hittél a szemednek. Odarohantál és kiabáltál, hogy hagyják abba, de meg sem hallottak. Láttad, ahogy Eli egy jobb egyenest visz be szerelmednek, aki szinte hanyatt is esett. Szerencséje, hogy elég gyors volt ahhoz, hogy azelőtt felkeljen, mielőtt Eli ráülne. Közéjük akartál ugrani, de egyszerűen nem bírtál mozdulni. Épp ettől féltél a legjobban, hogy ez megtörténhet. Hogy hagyhattad, hogy összevesszenek? Nem is, hiszen még verekednek is. Potyogtak a könnyeid és keservesen próbáltál rájuk kiabálni, de nem sikerült. Nem értetted, a többi ember, feltehetőleg a személyzet miért nem lép közbe, miért nem szedik szét őket. Mind a kettőn látszott már, hogy nem pár perce kezdték egymás elagyabugyálását. Eli orra vére is eleredt AJ pofonjától. De még most sem álltak le. Az egész tömeg a fiúkkal együtt húzódott egyre közelebb a falhoz, ahogy szíved választottja kezdte sarokba szorítani vonzásod tárgyát. Keservesen zokogtál, próbáltál odaugrani, de nem voltál biztos benne, hogy a lábaid elbírják a testedet. Már majdnem összeestél. Hihetetlenül fájt, hogy ezt látnod kell. Hogy mindennek te vagy az oka. Ha te nem keresed fel őket, ha te nem akarod megismerni őket, ha te nem vagy, ez most meg sem történik. Szétszedted a bandát. Mardosott a bűntudat és a félelem, hogy ezzel mind a kettőt elveszíted. Soha nem lehetsz már boldog vele, hiszen akkor mind a hárman csak szenvednétek. A düh is egyre nőtt benned, hogy még mindig képtelen abba hagyni és meghallani a hangodat. Véget akartál vetni mindennek, de nem tudtad mi tévő légy. Hogy vonhatnád magadra a figyelmüket? Észre sem vetted, hogy térdre rogytál. Minden hited és reményed elvesztetted. Ám az utolsó pillanat egyenesen rettegéssel töltött el. AJ úgy lökte el Eli-t, hogy a szőkeség pont derékkal esett neki az ajtó kilincsének. A szemei kikerekedtek, majd összerogyott. A szeme nyitva volt, mikor a földre esett és nem is mozdult. Érezted a jeges rémületet magad körül. Most gyűjtöttél elég erőt. Felpattantál és oda rohantál a rapperhez. Magadhoz szorítottad, és pofozgattad, hogy térjen magához. AJ a nevedet suttogta.

-Már percek óta kiabálok nektek, hogy hagyjátok abba! Hát kellett ez nektek? Komolyan kellett ez? Mégis mi a fenét gondoltatok? Mégis miért???- kiabáltad. Láttad a szemén, hogy a válasz: miattad.

-Hívjatok egy orvost, de gyorsan!- szólt az utasítás a még álló rapper mögött álló menedzser szájából. Eli kezdett magához térni, de ahogy felköhögött, egy kevés vér is kijött a száján. Nagyon rosszul üthette meg az a kilincs. Kiért a mentő, Eli-t felpakolták és elvitték. A tömeg is feloszlott. A menedzser egy kicsit arrébb várt rátok. Te oda álltál AJ elé, és kicsit sem suttogva a képébe vágtad:

-Addig nem leszek sem a te sem az ő sem senki barátnője, amíg ezt le nem rendezitek. Ha a barátságotok megy rá arra, hogy mi együtt legyünk, akkor én ebben nem kívánok részt venni. Nem akarok úgy veled lenni, hogy amikor épp nem figyelek, ti elveritek egymást. Ez gyerekes viselkedés és nem mellesleg szánalmas! Addig ne is keress, amíg ezt le nem zártátok!- majd választ sem várva elviharzottál. Dühös voltál, féltél és a tetejébe még a kétség sötétvermébe is beleestél. Nem tudtad képes leszel-e valaha is újra mosolyogni, de ezt most meg kellett tenned. Ők a mindened, a karrierjük az első. Te csakis utána következhetsz. Épp eleget szenvedtél te is és szenvedtek ők is, nem kell tovább feszíteni a húrokat. Bíztál benne, hogy Eli-nak nincs semmi komoly baja. Tudtad melyik kórházba vitték, úgy érezted, neki is el kell mondanod, amit éppen az előbb a másiknak. Igen későre járt, mire beértél az információs pulthoz. Elirányítottak a 202-es szobába. Bekopogtál. Eli erőtlenül felnyögött. Beléptél az ajtón, de minden bátorságod elszállt. Sajnálat vette át a helyét. Fájt a szíved, hogy így kell látnod azt az erős és vonzó rappert, akiért úgy oda vagy. Az orvos épp akkor lépett be és tájékoztatott, hogy sok pihenésre és folyadékra van szüksége. A kilincs pont a veséjét találta el, szerencséje, hogy nem okozott belső vérzést. Eli végig figyelt, de nem szólt egy szót sem. Odamentél hozzá.

-Nézd…ezt meg kell beszélnünk. Nektek is, ez így nincs rendjén. Eltűnök az életetekből, és nem is térek addig vissza, míg nem találtok valami megoldást. Ha nincs erre megoldás, akkor soha többé nem láttok.- szemeidet lesütötted, és már indultál is volna kifelé, de az ő keze megragadta a tiedet.

-Szereted?- kérdezte elfúló hangon.  Bólintottál.

-Nem győztél meg. Miért nem mondod ki?- kikerekedtek a szemeid. Igaza van, miért nem mondod ki? Nyitottad a szádat, hogy megtedd, de nem jött ki hang a torkodon. Miért, mégis mi a baj? De szereted, tényleg, hiszen te vagy a barátnője. Lefeküdtél vele. Minden vágyad vele lenni, akkor mi tart vissza?

-Hogy várhatod el, hogy megoldjuk a dolgot, mikor még te sem tudod a választ? Csak játszol velünk hideg vérrel, és megsértődsz, ha az egyikünk komolyabban gondolja? Ha együtt leszel AJ-vel,  gondolom nem kellene sok tőlem, hogy én legyek a szeretőd. Miért is ne, hiszen te csak játszol velünk, neked ez csak szórakozás!- a szemei csak úgy villogtak. Mintha tőrt szúrtak volna a szívedbe. Ellökte a kezedet.

-Takarodj!- ez volt a kegyelemdöfés. Zokogva futottál ki a kórházból és futottál és csak futottál. Nem tudtad hol vagy, sem hogy hova tartasz. Sőt még azt sem, hogy ki is vagy te valójában. Nem akartál haza menni, abban sem voltál biztos, hogy megérdemled az otthont. Rohantál, ahogy a lábaid bírták. Elértél a tenger parthoz. Belenéztél a messziségbe. A sötéten csillogó víz olyan hívogató volt. Csak el kell merülnöd és mindennek vége…csak elmerülni, és mindennek vége………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Csííííííz-5

Fergeteges fergeteg……………………………………………………………

Az elmúlt napokban nem is értetted, hogy lehetsz még életben. Annyira boldog voltál, hogy nagyjából semmire sem figyeltél oda és nem is izgatott úgy különösebben semmi. Ellepett a rózsaszín köd. Ha felborítottad a vizes üveget csak vállat vontál és mentél tovább. Ha belerúgtál az ágy sarkába, megvontad a vállad és mentél tovább. Ha a főnököd rád szólt, hogy ne repkedj úgy, mint egy pillangó, csak vállat vontál és mentél tovább. Habár meg kell hagyni, hogy a munkád ettől függetlenül közel volt a tökéleteshez. Mindent megtettél, amire kértek, a képeid egyszerűen gyönyörűek lettek és az esküvő szervezésében is nagyot alkottál. Romantikus hangulatodban bármit szívesen megszerveztél. Már csak két hét, és eljön a nagy nap. A mennyasszonynak van egy kedvenc koreai írója, aki nemrégiben jelentetett meg egy új könyvet. Úgy döntöttél, megveszed, és dedikáltatod neki- ez lesz a meglepetés ajándékod neki. Mentorodnak pedig egy régi vetítő gépet fogsz venni. Szülei nem sokára eladják a régi házukat, és a tatarozáson talált több tekercs filmet a gyerekkoráról. Nincs már vetítőjük, így nem tudja megnézni. Ezért döntöttél úgy, hogy te majd megajándékozod, egyel. Mert természetesen attól, hogy szerelmes vagy, még nem felejted el azokat, akik körülötted vannak. Az élet megy tovább. Életed legszebb napja volt az a randi, de tudtad, hogy ha van is esély a folytatásra, az rengeteg hátránnyal is fog járni. Twitteren már ment a sugdolózás, elindult a pletyka lavina. Tudtad, hogy mennyire veszélyes egy Idol barátnőjének lenni. Nem is akartál egyelőre az lenni. Élvezted a szabadságot, az önfeledt szórakozást a randi során, és ilyen találkákat akartál is még, de többre még nem vagy felkészülve. Semmi baj, egyelőre még úgy sem keresett az óta. Nem bántad, hiszen koncertek, recording, interjúk, forgatás és még ki tudja mi minden állt nekik minden egyes nap napirenden. Majd keres, ha ráér. Annyira el voltál telve az emlékekkel, a képekkel, amiket akkor és előtte készítettetek, hogy még egy jó darabig táplálva érezted magad. Jól esett volna újra látni, átölelni, megcsókolni, de valahányszor elkapott az érzés, hogy hiányzik, megölelgetted a képeket és máris jobban érezted magadat. Kényelmesen telt el ez a hét is. Már csak 8 nap és esküvő. Kezdtél nagyon bepörögni. Már a ruhád is meg volt, egy nagyon szép zöld koszorúslány ruha. A mennyasszony hál istennek nem az a kifejezetten rózsaszín típus, így nem probléma, hogy tarka-barka színekben fogtok pompázni. Azt is eldöntötted, hogy azok a fülbevalók lesznek rajtad, vagyis a füleidben, amiket a városi vásár körút alkalmával szereztél be. A hajaddal nem kezdesz semmi extrát, csak szépen kivasalod és már kész is. Nehogy már a koszorúslány jobban ki legyen rittyentve, mint az ara. Még hat nap. Már nem bírtál várni, még hihetetlenül szétszórtabb lettél, mint az előző egy hétben. A főnököd csak azért nem rúgott ki, mert a munkáddal meg volt elégedve. Úgy érezted, majd észhez térsz a nagy este után, addig ez teljes mértékben esélytelen. Már az a tény, hogy randiztál egy Idollal maga az őrület, de az, hogy egy U-Kiss taggal már felér egy eszmevesztéssel, és hogy az a tag Kiseop, nah az már egy az elme bomlásával. Ez ellen aligha lehet védekezni. Az agysejtek nem nőnek vissza. Tudtad te ott legbelül, hogy ez a katartikus élmény egyszer el fog múlni, és a köd fel fog szállni, de nem akartál még ezzel foglalkozni. Jó ez így most neked. A fizetésed meg van, a boldogságod meg van, mi kellene még? Már csak 5 nap. Ezt a napod a városban császkálással töltötted. Kaptál egy városi projektet, csak hogy egy napra megszabaduljanak tőled. Épp a jégkásádat szürcsölted, mikor észrevetted, hogy mennyi boldog pár van körülötted. Mindenkiről készítettél képet, volt, akiket meg is kértél, hogy pózoljanak neked egy kicsit. Aztán vidám kisgyerekek leptek el, mindenképp akartak veled egy képet, majd utána megígértették veled, hogy elküldöd a szüleik e-mail címére. Nagyon kis aranyosak voltak. Alig lehettek tízen-egykét évesek, de már az internettel hadováltak. Bár ez a mai világban nem is meglepő. Sőt, mondhatni alap, hogy már mindent tudnak. Nagyon jó hangulatod volt. Napnyugtakor láttál egy szomorú lányt a Han-folyó partján. Láttad az arcán lefolyó könnyeket patakzani, a keserűséget az ajkain. Kezeit a szívén kulcsolta össze. Sejtetted, hogy a szerelem sodorta a fájdalom keserű medrébe. Oda mentél hozzá és lágyan kezeidet rátéve a vállára rá mosolyogtál. Ő rád nézett. Szemeiben kétségbeesés és elveszettség honolt. Bólintottál, hogy elmondhatja, mi a baj. Elmesélte, hogy a párját behívták a seregbe, de nagyon félti, hiszen ő nem az az erős, törhetetlen lelkű férfiú. Átérezted a fájdalmát, majd úgy érezted, el kell neki mondanod, ami most a szívedben tombol.

-Ő a te kedvesed. Szívét adta neked, a tiedet pedig magával vitte a seregbe, hogy mindig vele legyen. Hogy legyen valaki, aki bízik benne, aki bátorítja, aki nem adja fel akkor sem, mikor mindenki más már meghátrált. Azért vagy neki, hogy vele légy, hogy tudja, itthon egy otthon várja, hogy van itt valaki, aki érte imádkozik, aki érte mosolyog, aki érte boldog. Bíznod kell benne, hogy ő is bízhasson saját magában- lágyan és mosolyogva beszéltél. Láttad az arcán, hogy a könnyei kezdenek felszáradni. Keserűsége elszántsággá változott. Tudtad, hogy megértette, amit mondtál, nincs többé okod ott maradni. Még egyszer rámosolyogtál és indultál tovább. Komolyan gondoltad minden egyes szavadat. Ha valaha a seregbe hívják a te kedvesedet, ugyanígy fogsz gondolkodni. Mert ez így helyes. Mert ez így van rendjén. Ennek így kell lennie. Tovább sétálva a folyó parton már nem is találkoztál senkivel. Sötétben mentél haza, az utcák kihaltak voltak. Éjjel ismét a randiról álmodoztál. Már csak négy nap. Egyre közeledett a nagy esemény. A boldogságod felhőtlen maradt még így is. Semmi említésre méltó nem történt a következő két napban. Már csak két nap. Reggel ásítozva mentél ki, csengettek az ajtón. A postát jött, kaptatok pár levelet, amihez aláírás kellett. Átvetted a leveleket, majd mielőtt még becsuktad volna az ajtót észrevettél valami furcsát a lábtörlőn. Egy fekete doboz nagy masnival átkötve. Olyan kis dobozka, amilyenbe tollakat, esetleg ékszereket szoktak ajándékozni. Nem értetted, hát bevitted és kibontottad. Volt benne egy levél, a dobozban pedig még egy kis selyempapír, hogy ne legyen egyértelmű, mi van alatta, mint az ajándék tárgya. Kibontottad a levelet, hátha nem neked szól az ajándék.

„Mert tudom, hogy csak ez kell a teljes szetthez ^^

A te kedvenc Idolod”

Whoahw, ez pedig neked szól. Nyuuu Kiseop ajándékot küldött neked. De milyen szetthez? Nem értetted mire utal. Felhajtottad a selyempapírt, és minden vér kifutott az arcodból. Könnyek gyűltek a szemedbe. Egy ugyanolyan nyakláncot pillantottál meg, mint amilyen fülbevalókat vettél a városban. Honnan tudta?  Pont ugyanolyan….aztán eszedbe jutott, hogy aznap kitett egy twitter képet a városról, amin ti is rajta vagytok. Hát tényleg minket látott és fotózott? Látta, hogy mennyire tetszik a fülbevaló, és hogy a nyakláncot nem vettem meg hozzá *-* persze hogy nem, hiszen az sokkal többe került….és ő megvette nekem…….Teljesen el voltál hűlve. Alig bírtad elhinni. És még valamire rá döbbentél. Nem felejtett el, gondolt rád, és törődik veled. Figyelt a részletekre és meglepett egy ilyen ajándékkal. Hihetetlen. Valóban ő a tökéletes férfi. Ő az igazi, a nagy Ő. Mikor mentorod felkelt- hiszen még nagyon korán volt, azonnal letámadott, hogy mi is ez a kis ékszerke itt. Mosolyogva és fülig szerelmesen mondtad el neki, hogy az a fiú, akivel randiztál alig két héttel ezelőtt, és aki azóta nem is keresett, most küldött egy ugyanolyan nyakláncot, mint amilyen fülbevalókat vettél hetekkel ezelőtt. Elismerően bólintott- ez a fiú valóban különleges. Az aznapodat ismét a városban töltötted, egyszerűen nem bírtál megülni egy helyben. Kivetted ezt a napot szabadnapnak, érezted, hogy már nagyon nem bírnak veled a többiek. A belvárosban sétálgatva hatalmas embertömegre lettél figyelmes. Elkapott a hév, hogy esetleg pont az a hét marha van ott, de tévedtél. Azonban mégis örültél, hiszen a SHINee tagjaival találtad szemben magad. Próbáltál közelebb férkőzni, de a sok tini fangirl között ez elég esélytelennek bizonyult. Sutyiban sok képet készítettél, tipikus rajongói klub címen fogod közzé tenni majd twitteren. Elkapott egy kicsit a gonoszkodó hangulat. Majd miután az út mellett megállt egy kisbusz, a tömeg elindult afelé. Te is sodródtál- ami azt illeti, ha nem teszed, valószínűleg el is taposnak. Mikor odaértetek, egy kicsit arrébb lépett az előtted álló lány, így átslisszantál a megnyílt kis folyosón. Néhány arc között pont ráláttál a fiúkra. Ahogy szálltak be, még visszanéztek a rajongókra és mosolyogva integettek nekik. Jonghyun észrevett. Kiszúrt ott a tömegben és fülig érő vigyorral kapálózott neked. Visszavigyorogtál, de integetni nem mertél, nehogy rájöjjön mindenki, hogy ez a hirtelen jött lelkesedés neked szól, mert lehet nem mész haza egy darabban. Alighanem ő is tudta, így nem erőltette a dolgot. Látta, hogy konstatáltad az üdvözlését, és ez elég volt neki. Ahogy elhajtottak a tömeg is feloszlott. Ez a napod is meg lett koronázva. Holnap este jön az utolsó este az esküvő előtt. Volt még pár elintézni valód, így most beletemetkeztél a munkába. Ezt a napot is kivetted, az esküvő napja meg egyébként is szabad napnak minősült. Alig bírtál aludni az utolsó éjjel…és nagy nehezen eljött ez a nap is, végre bekötik a barátnőd fejét, a mentorod pedig örök hűséget fog fogadni…….romantikusabb hangulatban már nem is lehetnél…………………………………………………………………………………………………………………………………………….

Dögös Nyuszooo-6

Szellemjárás.............................

Álmatlan éjszakád volt. Részben még mindig volt benned egy kis félsz a történtek miatt, másrészt viszont a boldogság hormon is tombolt benned a fiúkkal való találkozástól. A csajok hasonlóképp éreztek, lényegében ott csünghettek a kedvenceik nyakában. A napotok is nagyjából semmit tevéssel telt. Kész élőholtak voltatok. Traccsoltatok, megittatok vagy 3 bögre kávét, főztetek, de nem voltatok éppen energia bombák. Azért mindent megtettetek, hogy felkészüljetek az estére. Elvégre elmehettetek a döntőre, mint nézők és ezt eszetekben sem volt kihagyni. Pláne, hogy a U-Kiss lesz a sztárelőadó. Egy kisebb koncerttel ér majd fel és ez minden álmotokat túlszárnyalja- főleg a tegnapi után. A nap el is telt, gyorsabban, mint hittétek, hogy fog. Hat órától kezdődött a műsor, ti már fél hatra ott voltatok. Beültetek a közönség soraiba. Mikor a fiúk is elfoglalták a helyüket az első sorokban, hátrafordultak, ti pedig integettetek nekik. Ők is intettek és mosolyogtak is rátok. Beleolvadtatok a székekbe. Beszélgetéssel és nagy zsúfolódással telt még el a maradék kis idő. A műsor nagyon színvonalas volt, ha lehet mondani, a csapatok még jobbak voltak, mint egy nappal ezelőtt. Minden hangotokat elkiabáltátok a nagy drukkolás és éljenzés közepette, a tenyereitek pedig már nagyon vörösek voltak, a tetejébe pedig még viszkettek is a sok tapsolástól. De aztán...Az eredményhirdetés előtt a fiúk puccba vágva szépen fel is sétáltak a színpadra. Ti a számok alatt ugráltatok, énekeltetek, táncoltatok, talán ti voltatok a legidiótább közönség banda mind közül. Mikor elénekelték mind a három számot, amivel mára készültek, nem hagyták ott a színpadot. A narrátor is felment, és felhívta a döntősöket is. Az első három helyezettnek járó díjakat a hét fiú adta oda 2-2-3 főre bomolva. Hoon AJ-vel adta a másodikoknak a díjat. Látszott minden résztvevőn, hogy olvadoznak ott fent. Persze csak a lányokon, de a fiú csapatok is örültek, hogy egy Idol Group a díjátadó csapat. Az egész herce hurca után próbálkoztatok elcsípni újdonsült barátaitokat, de ők már rohantak is, nyilván van jobb dolguk is. Csak integetni tudtatok nekik, de ezt azért díjazták és viszonozták is. Ezen az estén úgy döntöttetek, hogy nem kísértitek az ördögöt, nem mentek el bulizni. Meg még egy jó darabig egyik este sem. Így hát mondhatni nyugisan teltek el a következő napok. Sőt, ami azt illeti, inkább a hetek. Suli, barátok, tánc, de semmi komoly. Kedvenceitekkel sem sikerült összefutnotok. Tudtad te, hogy önző lenne folyton azt várni, hogy mikor találkoznak már pont veletek, hiszen van nekik épp elég dolguk. De azért mégis...Aztán megtört a jég, de sajnos nagyobbat koppantatok, mint szerettetek volna. Felkerült egy helyi elég népszerű blogger oldalára néhány kép arról az ominózus estéről. Ahogy Hoon ölel téged, ahogy a többiek ugrálnak a fiúk körül. Szalagcímnek pedig az került fel, hogy "új barátnők a láthatáron?" Ez megijesztett titeket. Felismerhetőek voltatok részben, és hát ez nekik sem éppen előnyös. Az ismerőseitek azonnal le is támadtak titeket, egyre több gyilkos tekintettel szegültetek szembe. Vártátok a telefont, hogy mikor hívnak be titeket egy elevenen elégetésre. Mert ennek biztos, hogy nem lesz jó vége. Néhány napig kellett csak izgulnotok. Megkerestek titeket az ügynökségtől, és meg is kértek, hogy menjetek be egy megbeszélésre. Ezt tisztázni kell, mielőtt a fiúk hírneve bánná a dolgot. Hoon-t máris folyamatosan zaklatták twitteren, interjúkban és showkban. Szegény pedig nem is tudta, mit mondjon. Próbálták elmagyarázni, hogy egy erőszaktól védtek meg, de mintha a falnak beszéltek volna- persze, hiszen az nem olyan pikáns, azon nem lehet csámcsogni. Az utcán még hozzád is odamentek emberek, fiatalabbak de még idősebbet is, gyűlölködve néztek rád, összesúgtak a hátad mögött. Minden este a sírógörcs kerülgetett. Ráébredtél mennyire ijesztő és fájdalmas egy Idol akármilyen kapcsolati körébe tartozni.
Mikor leültetek a kanapéra a menedzser irodájában, a szíved és feltehetően a többieké is úgy vert, mintha a halálotokra készülnétek. Majd a fiúk is beléptek, és mögétek álltak. Hoon arcán látszott, hogy fáradt, beesett, és szomorú. Rád nézett és megpróbált mosolyogni, de nem tudott. Ez nagyon megijesztett. A főnök megkérdezett téged, hogy te mégis mit gondolsz a nyuszival folytatott kapcsolatodról. Te nem akartad bajba sodorni, ezért elmesélted az egészet. Hogy kimentél telefonálni a bulizóból, rád támadtak, a fiúk meghallották a sikolyaidat és segítettek. Hoon pedig azért ölelt át, mert alig bírtál a félelemtől megállni a két lábadon. A lányok hozzá tették, hogy csak haza kísértek titeket, nehogy ismét bajba kerüljetek, de nem történt semmi. Halk szipogást hallottál a hátad mögül. Menedzserük rájuk nézett, mire ők bólogattak, hogy igen így volt.
-Akkor találkoztatok először- kérdezte a nyuszitól a főnök. Hoon hallgatott, nem tudta mit mondjon.
-Nem, én a táncversenyen egyszer neki mentem szó szerint, és váltottunk pár szót, de nem történt több- mondtad te nagy levegőt véve. Az állításod majdnem igaz volt, és jelen helyzetben ez tűnt a legjobb megoldásnak. Úgy tűnt, jól gondoltad. Az az ördögi ember az asztal mögül közölte veletek, hogy kiadnak egy nyilatkozatot, és a fiúk a soron következő műsorban elmondják a dolgot. Illetve ő is ki áll a média elé, mert úgy tűnik kell valaki, aki nagyobb hatalommal bír, különben nem fogják elhinni. Titeket pedig nemleges választ nem elfogadva megkért, hogy hagyjátok békén a fiúkat és ne keressétek a társaságukat. A szíved szakadt meg. Mikor elhagytátok a szobát már potyogtak a könnyeid. A csajok biztattak, hogy ezt Hoon nem fogja annyiban hagyni és úgyis keresni fog téged. De miért is tenné? Majdnem a karrierjébe került a hülyeségem....talán jobb is, ha békén hagyom....bár ezt ami azt illeti, még te sem hitted el magadnak. Képtelen lettél volna valaha is elfelejteni az iránta érzett szerelmedet és azt, ahogyan veled bánt azon a két szép alkalmon, amikor találkoztatok. Megnéztétek a műsort, amiben részletesen elmesélték a történtetek, és amikor Hoon kijelentette, hogy nincs barátnője, és veled sem randizik, esküdni mertél volna, hogy amit a szemében látsz az az, hogy ezt ő nem hiszi el. Kívántad, hogy bár csak a csajoknak lenne igaza, és egyszer csak felbukkanna, hogy ő ezt már nem bírja így tovább. Mert a következő két hétben te nagyon a tűrőhatáraid közelébe kerültél. Az emberek még mindig összesúgtak a hátad mögött, de már nem éreztél olyan gyűlöletet körülötted. Tudtad, hogy ha Hoon mégis megkeres, akkor ennél még sokkal rosszabb lesz a helyzet. Féltél is, de akartad is egyben. Nem akartál róla lemondani, de tudtad, hogy ez nem csak rólad szól, és nem lehetsz olyan önző, hogy a karrierjét tett kockára a személyes vágyaid elérése érdekében. Hagytad, hogy csak úgy vigyen a sors, úsztál az árral. Semmit sem tettél.
Azonban történt valami, ami elterelte a gondolataidat. Az utóbbi napokban furcsa ajándékokat kaptál névtelenül. Az első egy virágcsokor volt egy cetlivel, hogy felejtsd el azt az önhitt csalót, neked ő nem való. Vagyis nem Hoon küldte. De nem volt aláírva. Egy napra rá pedig egy hatalmas plüss maci állt az ajtódban. A kollégiumi szobád ajtaja előtt. Ez megijesztett. Viszont így alighanem egy egyetemi társad lesz a tetted. Meg hát eszedbe is jutott, hogy Hoon nem hozzád kísért el, hiszen az a fővárosban volt, hanem a barátnődhöz, akinél akkor aludtatok. Harmadnap már egy doboz volt az ajtóban szépen becsomagolva. Benne pedig egy vörös necc kesztyű. Oké, ez egyre ijesztőbb. A szomszédaidat megkérted, hogy lessék az ajtódat, hátha észre veszik, hogy ki a titkos hódolód. Pár nap szünet után egy üzenetet kaptál. Kézzel írt levél volt, de nem ismerted fel a kézírást. A levél csöpögött a nyálasságtól. Ez már sok volt....romantikus lélek vagy, de ennyire azért nem vagy elvetemült. Ez még Shakespeare-en is túl tesz. Úgy döntöttetek szobatársaddal, hogy Kojak kalap fel, és mehet a Bond akció. A suliban mindig figyeltétek, hogy esetleg ki nézhet téged állandóan. Nyilván valahonnan ismer, vagy órákról vagy az étkezdéből. Nagyon máshol nem fordultál meg. A könyvtárba ugyan néha lenéztél, de nem szerettél ott tanulni. Még sem vettetek észre semmit. Ez a fickó nagyon jól álcázza magát. Vagy észrevette, hogy figyelitek. Az ajándékok folytatódtak: szív alakú párna, rengeteg bon bon, még egy csipke fehérnemű is szerepelt a repertoárban. Elég ijesztő volt már a dolog, viszont mivel ezeken kívül nem történt semmi, így ti sem tehettetek semmit. Nem bűn valakinek ajándékokat küldeni. A nyomozásotok sem járt túl sok sikerrel. Ám az egyik szomszéd srácnak támadt egy remek ötlete. Vett nektek egy kicsi webkamerát, amit az ajtótok felé fel is szerelt nektek. Bekapcsolva hagytátok, és a gépre le is mentettétek a felvételeket. Meg is láttátok egyszer az illetőt. Ám, mintha nagyon is jól tudta volna, hogy figyelitek őt, mert magas gallérú, hosszú ujjú volt rajta- pedig nyár van jelenleg- és baseball sapka. Egyáltalán nem láttátok az arcát, végig a földet stírölte. Nah ez már gáz. Kezdtél félni, hogy ha egyszer bedurvul, akkor annak nem lesz vége. Elterjedt a pletyka is a suliban, hogy van egy titkos hódolód. A rossz akaróid egyenesen azzal cikiztek, hogy ott hagytál egy Idolt ezért az akárkiért....Nagyon rosszul esett. A közvetlen környezeted nem is hódlónak hanem zaklatónak hívta, és te is ezt érezted jogosnak. Amikor az ajtód előtti dobozban egy plüss bilincs lapult, már tényleg megijedtél. Szóltál a kollégiumi igazgatónak, hogy valami nincs rendben. A gondnok is meg ígérte, hogy nyitva tartja a szemét. Amíg nem követ el semmi erőszakra utaló dolgot, addig nem tehetnek ellene semmit. Ez a törvény. Sőt, ugye Koreában a saesang rajongók dolgait sem büntetik- egyszerűen nincs olyan törvény, ami a zaklatást szabályozná. Tehetetlen voltál. Az egyik hétvégédet bent töltötted a fővárosban. Gondoltad kikapcsolod magadat egy időre. Este egy parkban sétáltál egyedül- hülye ötlet volt, de nem volt még olyan késő. Majd kezdted úgy érezni, mintha követnének. Egyből eszedbe jutott a zaklatód. Nem akartál elmenekülni, mert ha rád tapad, akkor talán végre meg tudhatod, hogy kicsoda. Ha pedig rád akaszkodik, akkor feljelentheted végre. Csak tudj előle elszabadulni. Leültél egy padra és behunytad a szemed. Közben pedig füleltél, hátha hallasz valamit. Léptek zaja ütötte meg a füled. Itt az idő. Már majdnem felugrottál, hogy elkapd, mikor rájöttél, hogy nem a zaklatód áll előtted mosolyogva...............................................................................................................................................

Gyilkos tekintet-2

Aki bújt, aki nem.......................................



A kórház felé Eli csak úgy repesztett. Egyenesen meg voltál lepődve, hogy nem csapott el úgy istenigazából. Folyamatosan kérdezgetett, már lyukat égetett a gyomrodba a hatvanhatezer "Jól vagy?" kérdésével. Mikor megérkeztetek, a sürgősségi bejáratnál állt meg, de mielőtt kipattanhatott volna, gyorsan letámadtad.
-Kérlek ne gyere be velem!!!- fordultál felé és nyomatékosan rátetted a kezeit az ő karjára. Úgy nézett rád, mint borjú az új kapura. Sóhajtottál egyet majd folytattad.
-Nézd....Te egy Idol vagy és elütöttél. Kinek lenne jó, ha ezt bárki is megtudná? A sajtó biztos finoman elcsámcsogna rajta.- kényelmetlenül feszengett, de látszott rajta, hogy nagyon is igazat ad neked.
-Görkorcsolya van a lábamon, senki sem fog kételkedni, hogy nem csak zúgtam egy hatalmasat. Ha mégis, majd kiötlök valamit. Nagyon szépen köszönöm, hogy elhoztál, de most eredj haza!- mondtad a végét már mosolyogva.
-Kérem a telefonod!- parancsolt rád. Most te néztél borjúként rá, de oda adtad neki. Ő pötyögött valamit, majd visszaadta.
-Beírtam a számomat, kérlek dobj meg egy sms-el ha végeztél!- majd kacsintott egyet. Chö, elüt és még a számát is megadja, ez aztán a randi *-*. Nevetve szálltál ki a kocsiból, nem akartad elhinni, hogy Ő tényleg létezik. Begurultál az ajtón és el is tűntél. Hallottad ahogy felzúg a kocsi motorja és csak mosolyogtál magadban ezen az őrülten. Odabent csináltattak neked egy röntgent, meg reflex vizsgálatot, a horzsolásaidat pedig szépen leragasztgatták. Kicsit kétkedett benned az orvos, viszont mivel az ágyról leszállva is elzúgtál- elfelejtetted, hogy kerekeken állsz- könnyedén elhitte, hogy oda kint is csak esni voltál hajlandó. Felhívtad az egyik éjszakai bagoly ismerősöd, hogy eljönne-e érted, majd szépen hazavitetted magad. Neki és mindenki másnak is ugyanazt mondtad, mint az orvosnak. Már ágyban voltál, villany leoltva, szobatársad is mélyen aludt, mikor előkaptad a telefonod.
"Szia! hazaértem ^^. semmi bajom, jól vagyok. estem egyet helyben is, így lazán hittek nekem kekekeke. jó éjt! szia!"
El is küldted, majd pár pillanaton belül el is aludtál. A biztonság kedvéért azért bevettél még egy fájdalom csillapítót is az este folyamán, de bíztál benne, hogy reggelre max egy icipicit fog neked jelezni a térded. Reggel ébredéskor észrevetted, hogy kaptál választ is a helyzetjelentésedre.
"Örülök, hogy nincs baj. De azért te nagyon kis ügyetlenke vagy! A számodat elmentettem és foglak még keresni ;P"
A szíved csak úgy kalapált. De egyben ezzel bosszút is esküdtél, majd te megmutatod ki az ügyetlenke. Felnevettél és indultál tovább élni mindennapjaidat.
Pár nappal később bent sétáltatok- kerekek nélkül- a városban. Elhaladtatok egy nagyobb embertömeg mellett is. Próbáltátok kifürkészni, hogy mi lehet ott. Majd rá is jöttetek. U-Kiss és a fanok rohanták le őket. Ti nem vagytok az amolyan 'ugorjunk a nyakukba sikítozva és öljük meg őket' rajongók, ezért csak óvatosan leskelődtetek. Az egyik oldalt egy betonfal volt, amolyan térdig érő, egy virágos kertet vett körbe. Felálltál rá, és megláttad Őt. Mindenki hűségesen szignált a  fanoknak, kezet ráztak velük, kisebb ölelések is voltak. Eli is ölelgette a csajokat de hát ez egy elhivatott Idol dolga. Eléggé oldalt voltál neki, de valamiért mégis feléd nézett. Integettél is egyből, majd leugrottál a kerítésről. Ő majdnem utánad eredt, de valamiben felbotlott és térdre rogyott eldobva a kezéből az egyik fan tollát és papírját. Te majd megszakadtál a nevetéstől. Ezt neked ügyetlenke! ^^.   Egy kissé aljasnak érezted magad, mert kinevetted, de jól esett. Barátnőddel gyorsan tovább is álltatok. Ő is látta a jelenetet és szintén nevetett rajta. Majd megkérdezte, hogy miért lehet az, hogy Ő felismert téged. Félszegen elmondtad neki a dolgot. Először hüledezett, majd meg rá jött az aljasság. Eltökélte, hogy össze fog vele hozni. Komolyan megijedtél tőle. De azért még őt is kinevetted, csak hogy teljes legyen a nap.
Egy héttel később szintén a városban láttatok meg- most kerekeken- egy fagyizó U-Kiss bandát. Még tartott a bosszú kedved, gondoltad nem könnyíted meg a dolgát, mert azóta sem keresett meg. Elszáguldottatok mellettük, s mikor Eli mellé értél végig simítottad a karját. Ő nyúlt volna utánad, de lekéste a te karodat, aminek az lett az eredménye, hogy a fagyija a járdán landolt. Visítva nevettetek rajta. Már két háztömbnyire voltatok tőlük, de még mindig potyogtak a könnyeitek. Aznap este már nem maradt el a várva várt sms.
"Te szándékosan akarsz belőlem hülyét csinálni? :D"
Erre természetesen azt írtad, hogy
"persze. mégis mit vártál? muhahahaaaa"
Nagyon kis gonosz kedvedben voltál.
"Ki a parkba! MOST! ^^"
Tyűha. Lehet meg akar büntetni? Hát ami azt illeti, annyira nem bántad, bár nem igazán tudtad, hogy mire számíts tőle. Fogtad magad, felhúztad a koridat, tettél be váltócipőt a táskádba, majd kigurultál a parkba. Ő már ott volt- nyilván kocsival gyorsabb, pláne ahogy ő vezet. Nem mentél oda hozzá. Mikor közeledni próbált, te mindig egy kicsit hátrább gurultál. Kezeidet a hátad mögé tetted, és ártatlanul fütyörésztél. Láttad az arcán, hogy aljasan vigyorog, alighanem megkapod a magadét, ha egyszer a  kezei közé kerülsz. Fogócskáztatok még egy kicsit, már futott utánad, de hát sima talpon nem olyan könnyű az élet. Majd egyszer csak megbotlottál- ki hitte volna?- és sikeresen hanyatt is vágódtál. Szerencsédre pont úgy estél át az út padkán, hogy a fűre estél rá. Eli ijedt arccal térdelt le melléd. Elég ismerős volt a helyzet.
-Úgy tűnik minket a balesetek fognak összekötni- mondta nevetve, miután konstatálta, hogy nincs bajod.
-Megeshet, bár azért remélem nem- kontráztad. Előhúztad a táskádból a cipődet és lecserélted a koridat rá. Eli felsegített és elvette tőled a cuccodat. Oh, milyen lovagias *-* gondoltad magadban. Most már mindketten sima talpon sétáltatok. Megint rájött a kérdezhetnék. Kész vallatás alá vett, hogy miért is vagy te itt, ki vagy, mi vagy, honnan jöttél, mi szél hozott ide és még a többi. A poén igazából az volt, hogy minden kérdésére csak fél válasszal tudtál felelni, mert végig se várta és tette is fel a kövit. Akkor most érdekli, vagy sem? O.o méltatlankodtál. Ami kizökkentette őt és téged is a csevejből, az néhány hangos motor felzúgás és éljenzés volt. Összenéztetek, nem tudtátok mi az ördög lehet. Követtétek a hangokat. Kiértetek egy kihalt utcára, azaz nem is volt annyira kihalva. Két igen szép feltuningolt kocsi, csini lányok, és tipikus rossz fiúnak tűnő alakok zsongtak az utcán. Rátaláltatok egy illegális autóversenyre. Huncutul mosolyogtatok egymásra, és beálltatok a nézők közé. Ő átkarolt és magához húzott, egyértelművé téve, hogy nem vagy vitatéma a többi pasira nézve. Elöntött a forróság. Kihasználtad az alkalmat és kissé hozzá is bújtál. Erre hallottál egy aljasabb kuncogást, mire te mellkason vágtad, de csak finoman. Erre már nem reagált, de sejtetted, hogy jót mosolyog rajtad. A két kocsi felzúgott és neki iramodott a sötét sikátornak. Csak úgy csikorogtak a kerekek. Az egyik autó metál zöld színben pompázott arany nonfiguratív mintával, a másik fekete volt hagyományos láng mintával. Neked a zöld nagyon tetszett, így annak drukkoltál. Hatalmas volt a hangulat. Jó nagy adag sör is betalált titeket. Ezek csak úgy hajigálták meg fröcskölték. Láthatóan nem voltak már olyan szomjasak. Tetszett ez az adrenalin fűtötte érzés. Elvégre ott a félelem, hogy jön a rendőrség, másrészről meg egy hihetetlen verseny élmény volt. A zöld kocsi ért vissza előbb. Éljeneztél. Mikor megláttad, hogy ki száll ki belőle, elakadt a lélegzeted. Nem hitted volna Lee Min Ho-ról, hogy illegális autóversenyeken vesz részt. Hihetetlenül dögösen festett bőrzakóban, ing nélkül, szexi láncos gatyában. Az állad is leesett. Alighanem Eli is megérezte, mert rászorított a válladra. És nem csak ő vette észre. Az a dög is meglátott téged, és azt, hogy egy híres Idol karjaiban vagy. Aljas vigyor ült ki az arcára. Indult volna felétek, de ijesztő hangok terjedtek el a levegőben. Sziréna- a rendőrség szimatot kapott. Nah akkor uccu, innen pucolás van. Eli-al kézen fogva futottatok. Szerencsétekre csak néhány percre voltatok a kocsijától, de te még így is kifulladtál. Azért lépést tartani egy jó formában lévő felnőtt férfival nem könnyű, akárhonnan nézzük is. Beültetek, és már repesztettetek is. Komolyan attól féltél, hogy ti lesztek a zsaruk következő célpontjai. Majd úgy tíz perc után már csak finoman kocsikáztatok. A tengerparton megálltatok és kisétáltatok a vízhez. Te gondolkodás nélkül lerúgtad a cipőidet, és belesétáltál a vízbe bokáig. Kicsit hullámzott, így már a lábszárad is vizes volt. Eli is követte a példádat. Azon nyomban lefröcskölted, ami nem maradt bosszú nélkül. Kezdetét vette egy hatalmas vízi csata. A végére már mindketten fetrengtetek az iszapban és a kis vízben. Nagyon szépen néztetek ki. Majd egy órás szórakozás után kifulladva feküdtetek ki a partra egymás mellé. Annyira lenyűgözött, hogy egy Idollal viselkedsz úgy, mint igazából bárki mással. Hihetetlen, az ember azt hinné, hogy ők majdhogy nem felsőbbrendűek, de ilyenkor meg rájön, hogy valójában ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Miért lenne lehetetlen velük így szórakozni? Szerencsésnek érezted magad, hogy ez pont veled történik meg. Miután hellyel-közzel megszáradtatok és lesöpörtétek magatokról a koszt, beszálltatok a kocsiba és elindultatok haza. Azaz hozzád, hiszen még szép, hogy Eli hazavisz. Mikor megérkeztetek, kiszálltatok és ő elkísért az ajtóig. Közben persze kibeszéltétek az estét, és megfogadtátok, hogy azt a versenyt, amennyiben lesz még, meg fogjátok látogatni. Elköszönésképp nyomtál egy cuppanós jó éjt puszit az arcára, majd mosolyogva ott hagytad a lefagyott galambot. Érezted, hogy ma éjjel nagyon is szépeket fogsz álmodni..............................................................................

Macska vagy róka?-8

Kétely és árulás...........................................

AJ felvette a telefont, de azon nyomban el is tartotta a fülétől. Törökülésben ült és hallgatta, ahogy egy paprikás kedvű leader épp porig alázza, mert nem ment haza de még csak nem is szólt. Olyan fejet vágott, mint a hősök az animékben, mikor leordítják a fejüket. Neked a párnába kellett fúrnod az arcod, hogy elrejtsd a feltörő hahotádat. Mikor végül AJ letette a telefont egy "azonnal indulok" mondattal, te felnéztél rá. Ő mosolyogva nyomott egy puszit az arcodra, felöltözött majd egy utolsó mosollyal elköszönt tőled. Mikor eltűnt az ajtód mögött, még mindig képtelen voltál magadhoz térni. Reggel volt már, hét ágra sütött a nap, de te visszavágytál a hajnali narancs festette ég felé, vissza az Ő karjaiba. El sem hitted, ami az előbb megtörtént. Meghódított. Ismét beleremegtél a gondolatba, hogy az ő izmos testén csúszkált a kezed, hogy az ő erős karjai szorítottak magukhoz, hogy azok a forró ajkak tapadtak a tieidre és hogy az a pajkos nyelv játszott a tieddel. Minden porcikáját érezted, és azt kívántad, bár ne kellett volna kimennie azon az ajtón. Nagy nehezen felkeltél, felöltöztél, ám úgy érezted, hogy semmi sem kényelmes, itt hagyhatta volna igazán a pólóját.
A konyhában nekiláttál kávét főzni- ez akármilyen éjszakád volt, elengedhetetlen a teljes felébredéshez. Az asztalnál ülve felhúztad a térdeidet, átkaroltad egyik kezeddel, a másikkal pedig magad előtt szorongattad a bögrédet és folyton csak agyaltál. Úgy zakatolt a tökfedőt, mint egy régi gőzmozdony. Lefeküdtél egy Idollal. Aki történetesen a U-Kiss egyik rappere, AJ. De ezt félre téve, akkor is egy Idol. És ha igaz, amit mond, akkor te voltál neki az első. Visszaemlékeztél jó pár évvel ezelőtti tapasztalataidra. Az első barátod, akivel mindketten elsők voltatok egymásnak, alig pár hétre rá szakított veled, mondván, hogy másokkal is ki akarja próbálni. Elfogott a kétely. Mi van, ha Ő is rá kap az ízére, és nem fog megállni, ha egy csinos rajongója letámadja? De hát ő AJ, ő nem olyan. Olyan tisztességes és kedves, ő biztos nem tenné meg. De melyik férfi képes uralkodni a dolgon? A kávéd szinte már kihűlt mire a végére értél az eszmefuttatásodnak. Úgy határoztál, hogy hagysz neki pár napnyi gondolkodási időt, hogy feldolgozza, és eldöntse mi legyen. Elvégre nem beszéltétek meg, hogy hogyan tovább. Lehet, hogy csak egy egy éjszakás kaland voltál a számára, de az is lehet, hogy többet akar. Nem mondta, te pedig nem tudtad. Érezted, hogy kínzás lesz neked az elkövetkező pár nap, de végig fogod csinálni. Ha most azonnal a nyakára futsz, azzal semmit sem érnél el, legfeljebb elijesztenéd. Miután rendbe szedted magad, elindultál a munkahelyedre. Szerencsére akadt éppen tenni való, ami le tudott foglalni, esélyed sem volt az éjszakán agyalni. Mikor este hazaértél, hulla fáradtan estél be az ágyadba. Elő kaptad a telefonodat, és küldtél az ifjú titánnak egy jó éjt sms-t, hogy azért még is csak jelentkezz nála. Válaszolt. "Jó éjt és szép álmokat" olvastad magadnak hangosan. Ez egy jó előjel.
Az éjjel nagyon furcsát álmodtál. Az álmodban egy erdőben voltál. Sötét volt és furcsa hangok vettek körbe. Nagyon megijedtél. Árnyak suhantak feléd, mintha támadni akarnának. Futni kezdtél, de az ágak össze-vissza karcoltak. Az erdő vége egyre távolabb esett tőled. Mint egy régi Andersen mesében. Mikor épp utolért volna egy árny az álom irányt váltott. Most egy parkban voltál és szépen sütött a nap. Elindultál valami fény felé. Mikor odaértél, a tengerpartra kerültél. Körbe néztél, és a parton megláttál egy fiút üldögélni. Mikor észrevett felállt, és mosolyogva rád nézett. Meglepődtél, mert Eli állt előtted kezét feléd nyújtva és angyalian mosolyogva. Nem haboztál, megfogtad puha kezeit és odabújtál hozzá. Ő felemelte a fejedet és már épp megcsókolt volna, mire te hirtelen felriadtál. Eljutott az agyadig, hogy éppen Eli-al álmodsz. Komolyan saját magadat fogod az őrületbe kergetni. Miért nem tudsz egyszerűen belezúgni AJ-be és elfelejteni, hogy létezik egy ilyen ultra szexi szöszi is a csapatban?! Talán éppen azért, mert olyan elviselhetetlenül dögös. Megijedtél saját magadtól, hogy neked egy pasi már nem is elég? Egyből kettő kell? És muszáj egy alapvetően jó barátságot így összekuszálni? Alighanem mind a kettő tudja, hogy a másik is vonz, ami miatt kétség kívül nagy a feszültség kettejük között. Rettegtél, hogy a hülyeséged akár a karrierüknek is árthat. Hiszen egy szerelmi bánat sosem éppen egy leányálom. Ültél az ágyon összegubózódva, tekeregtek az agytekervényeid, de képtelen voltál lehetséges kiutat találni. Nagy nehezen vissza nyomott az álom az ágyba, de nem nyugodtál meg. Továbbra is Eli volt az álmodban. Mint egy szőke herceg- ami azt illeti az is volt. Másnap nagyon fáradt voltál. Az álmok miatt nem tudtad magad kipihenni. Ásítozva végezted a munkádat, már majd összeestél a nap végére. Ám egy hirtelen jött sokk azonnal magadhoz térített. A főnököd közölte, hogy egy kis papírmunka ügyben holnap be kéne nézned az NH-hoz. Végül is, holnap már a harmadik napja lesz az esetnek, ennyi időnek elégnek kellett lennie és nem is biztos, hogy találkozol a fiúkkal. Belementél, mert nem akartad, hogy a személyes aggodalmaid negatívan befolyásolják a munkádat. Ezen az estén is alig aludtál. Most azt álmodtad, hogy a két fiú éppen egymásnak esik miattad. Sírva ébredtél fel. Majd az éjjel további részét végig is sírtad. Reggel vérvörös szemekkel keltél fel, kellett nem kevés púder, hogy a fekete táskáidat kicsit eltakart. Napszemüveget húztál, hogy eltakard szemeidet. Alig ment le pár falat reggeli a torkodon. Féltél. Vagy inkább rettegtél. Tudtad, hogy ha valamelyik elkap, és vigasztalni próbál, bármelyiknek a nyakába ugranál. Ezért minden áron el akartad kerülni a találkozást. Mikor beértél az ügynökség épületébe, megkérdezted a recepcióst, hogy a fiúk merre vannak. Közölte veled, hogy a dorm-ban, ma szabad napjuk van, alighanem pihennek. Nyugtáztad, hogy valószínűleg az alvás most erős elsőbbséget élvez náluk bármiféle más tevékenységnél, így nem sok esély van rá, hogy összefussatok. Elhoztad a megfelelő papírokat, aláírattattad, amit kellett, majd úgy egy óra futkározás után beszálltál a liftbe. Épp felsóhajtottál volna, mikor valaki elkapta a liftajtót és beszállt melléd. Elállt a lélegzeted. Eli volt az.
-Tudtam az előbb, hogy téged láttalak! Miért nem szóltál, hogy itt vagy?- kérdezte vidáman.
-Nem akartam zavarni- válaszoltad szemlesütve. Nem volt rajtad a napszemcsi, elvégre épületen belül nem illik viselni. Észrevette, hogy valami baj van és kérdezgetni kezdett. Ám mire válaszoltál volna, hirtelen megakadt a lift. Mindketten elvesztettétek az egyensúlyotokat és a hátsótokra huppantatok. Megijedtél. Beragadtál a szíved kínzójával egy liftbe. Ez rosszabb, mint egy rémálom. Eli szólt a segélyhívón, hogy valami elromlott, mire közölték, hogy igyekeznek minél gyorsabban kijavítani a hibát, addig várjatok türelemmel. Közel tíz perces vallatás után már remegő hangon próbálta belőled kiszedni, hogy mi baj, mert megnyikkanni sem voltál hajlandó. Megpróbált átkarolni, de erre te határozottan ellökted.
-Nem bírom, hogy nem bírok választani!- kiáltottad az arcába ismételten könnyes szemekkel. Ledöbbent.
-AJ nem nálad volt pár napja éjjel, ugye?- kérdezte aggodalmasan és gúnyosan. A szemeden látta, hogy a válasz: De. Erre sóhajtott.
-Akkor mi okoz még gondot? Nyilván nem én kellek neked, hát légy vele nagyon boldog- mondta sértődötten. Csuklottál egyet. Igaza kellene, hogy legyen. Most kéne megbántanod, és lezárni vele az ügyet. Elvégre AJ-vel vagy együtt. Ha együtt vagy vele egyáltalán. Igazából te másztál rá, amit ha nem teszel meg, talán meg sem történik a dolog. Ez kicsit visszariasztott, mert mi van, ha csak az élmény miatt tette meg? Mert ki akarta próbálni, de nem azért, mert te kellenél neki. Miért nem tudsz vele most beszélni? Most megkérdeznéd mindenről, ami eddig kétségek közé söpört. De ehelyett Eli ült melletted.
-Nem tudom, hogy neki én kellek-e- mondtad anélkül, hogy ránéztél volna.
-Nekem igen- a válasza erős és határozott volt. Ujjaival felemelte a fejedet és maga felé fordította. Ebben a pillanatban a lift újra megindult, de ő nem állt le. Közelebb húzta az arcodat. Hol a szádat hol a szemeidet leste, majd te is erre a taktikára váltottál. Nem akartál ellenállni. Felrémlett a kórházban kapott forró csók, újra akartad érezni az ajkaidon az ő ajkait. Így is lett. Megcsókolt, szenvedélyesen. A füled mintha hallotta volna a csengőt, és hogy kinyílik az ajtó, de nem fogtad fel. Visszacsókoltad. Majd hirtelen dühös léptekre lettél figyelmes. Elszakadtál tőle, és kinéztél a lift ajtón. Az arcod fal fehér lett, szemeidben könnyek gyűltek össze. Eli is oda nézett, de az ő arcán csak egy halvány mosoly futott át. Láttad AJ hátát egyre távolodni a lifttől. Felpattantál és utána rohantál. Kiáltottad a nevét de nem állt meg. Mikor kiértél az utcára, láttad, hogy épp átszalad az úttesten. Viszont mire te odaértél, a lámpa piros lett és annak a sok idióta sofőrnek éppen most kellett éppen ott elhaladnia. Esélyed sem volt átjutni anélkül, hogy egy el ne ütne. Zokogva rogytál a földre. AJ végignézte a csókodat Eli-al. Látta, hogy visszacsókoltad. Most tettél tönkre mindent, és ezt te is tudtad. Előkaptad a telefonod és folyamatosan hívogattad, de nagyjából az ötödik hívás után kikapcsolta a telefonját. Eli a bejárati ajtóból figyelt. Egy kicsit azért ő is szomorú volt, nyilván félt attól, hogy ez AJ-ből majd milyen reakciókat vált ki. Sejtette, hogy ezt még meg fogja kapni tőle. Még közel tíz percig zokogtál ott, a járókelők mind megnéztek, páran próbáltak segíteni, de te nem akartad elfogadni. Nem érdemelted meg. Most törted össze annak a szívét, akiért eddig a tied zakatolt. Szerelmes voltál AJ-be és veszettül vonzódtál Eli-hoz. Miért nem fogadtad meg a barátnőd tanácsát, és felejtetted volna el a vonzódást?! Most érezted igazán, hogy neked AJ kell és nem Eli. De alighanem már soha nem lehet a tiéd. Eltaszítottad magadtól. Felálltál nagy nehezen, fogtad a cókmókodat, és vissza indultál a főnöködhöz. Eszed ágában sem volt megállni Eli mellett, vagy egyáltalán csak ránézni. Érezte ő is, nem is próbálkozott. Meghatott, amikor azt mondta, neki te kellesz, ez az egy, amit AJ nem mondott ki még azután sem, hogy lefeküdtél vele. Talán ez zavart be. Bár te sem mondtad neki, és most.........Átkoztad még azt a napot is, amikor egyáltalán megszülettél. A következő két hétben mély depresszióba estél. Alig akartad elhagyni a lakást, nem ettél, sírtál folyamatosan. Állandóan ez az eset járt a fejedben. Hogy tehetted, hogy lehettél erre képes? Miért nem tudtál ellenállni? Miért romlott el a lift? Miért kellett Eli-nak meglátnia? Miért kellett oda menned? Rettegtél a saját aljasságodtól és attól is, hogy most összetörted AJ-t. Gyűlöl, minden joga meg van rá, de ezt én hogyan viseljem el? Biztos voltál benne, hogy a pokol legmélyebb bugyraiba kíván a hőn szeretett Idolod most téged. Teljes joggal. De azóta Eli sem keresett, ezt viszont kicsit furcsálltad. Vagy a reakciódból megértette, hogy neked nem ő kell? Talán. Remélted, hogy így van. Talán elmondta AJ-nek is. Már ha az nem verte még péppé. Ettől is nagyon féltél, hogy az álmod valóra válik és tényleg egymásnak esnek.
Egyik este bekapcsoltad a tévét, és persze épp őket kellett meglátnod. Újra elfogott a sírás, bár könnyed már alig volt. AJ és Eli a lehető legtávolabb ültek egymástól. Egymásra ne néztek. Sejtetted, hogy ez lesz a vége........de nem akartad. Beszélned kell velük, ez így nem állapot. Ők is szenvednek és te is. Másnap reggel felkeltél, össze szedted magad és irány az ügynökség. Mikor odaértél a recepciós olyan gyilkosan nézett rád, ahogyan csak tudott, de mikor rájött, hogy igazából egy lelki roncs áll előtte, megenyhült. Felcsörgött a fiúkhoz, hogy AJ jöjjön le megbeszélésre. Elő szokott fordulni az ilyesmi, így nem volt senki sem meglepve. Van egy kis pihenő terem a folyosón, oda ültél be. Az említett ifjú pár perccel később benyitott, majd meg is torpant. Elfehéredett és már menekült is volna ki a szobából, de te elkaptad. Háttal neki dőltél az ajtónak, vele szemben. Így ő nem tudott kimenni, legfeljebb ha ellök, de azt tudtad, hogy nem tenné meg. Nem bántana téged.
-Mit akarsz még tőlem?- kérdezte égő dühvel a hangjában.
-És te mit akarsz tőlem? Már ha valaha is akartál valamit....-gúnyosan és sértetten mondtad neki. Meglepted vele, látszott, hogy ezt nem tudja mire vélni. Válaszoltál a szemei által feltett kérdésre.
-Nálam töltöd az éjszakát, majd csak egy válasz smst írsz? Nem hívsz, még csak annyit sem mondasz, hogy köszönöm?! Tudod te mennyit kínlódtam én azon, hogy vajon csak egy éjszakára kellettem neked, hogy kipróbálhass?! Én szeretnék veled lenni!!! Szeretnék a barátnőd lenni, de te még csak annyit sem mondasz, hogy láthatlak-e még valaha! Erre persze jön Eli, aki közli, hogy neki én kellenék...Végre valaki kimondja, de miért van az, hogy nem TE??!!- teljesen kikeltél magadból, szinte már kiabáltál. Letaglóztad. És magadat is. Lesütötted a szemedet és elmormogtál egy "sajnálom"-ot. Jó pár percig csak álltatok ott, te rám sem néztél. Dühös voltál rá is és magadra is. Majd eldöntötted. Arrébb álltál az ajtóból.
-Ha nem kellek, akkor menj csak el, többet én sem foglak keresni- a hangod a végére elcsuklott és ismét a sírás kerülgetett. AJ hirtelen magához rántott, szorosan átölelt és a füledbe súgott valamit, amitől a szíved életre kelt, és elöntött a melegség: "De én akarlak! Légy a barátnőm!" :)..................................................................................................................................................

Csííííííz-4

La la la la..............................................

Mikor nagy nehezen hazaértél, és igazából halvány lila gőzöd sem volt, hogy ezt miképpen tetted meg, első dolgod volt megrohamozni a műtermet. Hasonló halmazállapotú voltál, mint az előhívó folyadék. Mikor felakasztottad száradni a puszis képet, úgy remegtél az izgalomtól, hogy a csipeszt is vagy háromszor kellett ráakasztanod a képre, mert folyton célt tévesztettél. Jó barátod már meg sem lepődött, hogy mostanában folyton úgy viselkedsz, mint aki energiaitalt ivott- feltehetően, mint Eli a napi adagja után- kivéve, hogy te semmit sem ittál. Mi lenne, ha még innál is? Ugrándoztál, sipítoztál, pattogtál, nevetgéltél még a semmin is, a pulzusod hol 180 hol meg 280 felé repesztett. Jó, hogy még nem kaptál szívrohamot. Illetve, ami körülötted mindenkit az őrületbe kergetett az a telefonod állandó szorongatása volt. Nem bírtál már várni az smsre. Néha még kiabáltál is ezzel a szent tárggyal, amiért aztán végképp hülyének néztek. Illetve nem, mindenki hamar rájött, hogy alighanem a szerelem nevezetű gyötrelmes betegség kínoz :). Már két nap is eltelt, de még mindig semmi. Persze tudtad, hogy elfoglalt de azért nah.....Már igencsak kezdtél ingerült és elkeseredett lenni. Két nap, de neked vagy két évnek tűnt. Nem is nagyon tudtál aludni, egész éjjel a telefonod kijelzőjét bámultad, hogy mikor csörren már meg. A harmadik éjjelen mélyen aludtál már. A kimerültséged győzött az izgalmad felett. Ami valljuk be, már nagyon rád fért. Itt volt az ideje. Reggel, mikor megszólalt a Bingeul, Bingeul, mint ébresztő, akkorát ugrottál ijedtedben, hogy kiestél az ágyból. Nagyon mélyen alhattál, hogy ha így felriadtál. Lenyomtad álmosan és homályos tekintettel a vekkered, de elkapott valami furcsa érzés. Mintha a kijelző nem a szokott képet mutatta volna. Még nézted pár percig a földön csücsülve, valahogy nem bírtál magadhoz térni, túl korán volt még. Majd nagyokat sóhajtva visszapakoltad a takaród az ő kis helyére, felültél az ágyadon, beletúrtál a hajadba. Vagyis túrtál volna, de a kezed fél úton elakadt. Ez ma nem lesz a te napod. Óvatosan kibogoztad a kezed a loboncodból, majd lecsaptad magad mellé az ágyra. Felnyüszültél és visszadőltél a párnádra. Nagyon nem akaródzott felkelned. Még a telefonodat sem bírtad megnézni. Ki kellett volna nyújtanod hozzá a kezed, és ehhez most még túl lusta voltál. Pár perccel később nagy nehezen erőt vettél magadon. Kézbe kaptad az üzenet-közvetítő eszközt, hanyatt fordultál az ágyon, és kinyitottad. Jött egy sms-ed. A szíved felpörgött ezerrel, majd kiugrott a helyéről. Ismeretlen feladó- ez biztos Ő lesz. Alig merted megnyomni a gombot, hogy elolvashasd. Megnézted előtte mikor küldte. Hajnali fél négykor. Hát hülye ez? Miért nem alszik olyankor??? És én miért nem ébredtem fel rá? Hm....morfondíroztál, majd katt az olvasás gombra és hujujjj volt ám örömködés utána.
"Szia! Ahogy ígértem, írok is ^^. Mi lenne, ha találkoznánk ma délután? Nem kell próbálnunk, így ráérek. Kettőkor a Han folyó partján a szökő kútnál? Írj, hogy jó-e. Szia! Kiseop" A szíved kalapált mint egy kovács a műhelyében. Nem akartad elhinni. Még ma akar veled találkozni *-*. Reggel hét óra volt, most annyira messzinek tűnt az a két óra. Azonnal vissza is írtad, hogy rendben, akkor ott. Ott ülve az ágyon elhatároztad magad, ma úgy fogsz sertepertélni, hogy ez kis idő pillanatok el fog múlni. Neki is láttál. Felöltöztél, majd kimentél a fürdőbe. Vagy negyed órába telt, mire kifésülted a hajadat. Mi a fenét csinálhattál te éjszaka, hogy ezt így összegubancoltad? Nem tudtál rájönni. Bekapcsoltad a hifit, és révén, hogy egyedül voltál, elég hangosra itt vetted. Ment ám a U-Kiss magas hangerőn. Kitakarítottad a szobádat, de még csak tíz óra volt, mire végeztél. Nekiláttál a konyhának is. Főztél egy finom ebédet, rendet raktál, elmosogattál, és meg is ebédeltél. Fél egy. Éljen, itt az ideje készülődni. Ruha- hát ez aztán nagy dilemma volt. Viszont úgy döntöttél lazára veszed a figurát. Tekintve, hogy meleg volt, így egy hajszálcsíkos drapp halásznadrágot vettél fel és egy hozzá illő csinos fehér, rojtos ujjú felsőt. Majdnem ujjatlan volt, de a válladon voltak azok a rojtok és U alakú kivágása volt, de nem kihívó, inkább amolyan fél elegáns. Úgy érezted csinos is vagy, de nem vagy hivalkodó. Hajadat lazán két copfba kötötted és feltettél egy aranyos, fehér vászon kalapot is. Konstatáltad, hogy nagyon jól nézel ki. Készítettél magadnak egy halvány sminket. A pirosítót ki is hagytad, valahogy érezted, hogy bőven lesz rajtad arcpír, ha meglátod. Kezedbe kaptál egy kicsi táskát, amit egyik válladon átvetve is tudtál hordani. Praktikus és kényelmes. Elpakoltad az irataidat, egy kis pénzt, a telefonodat és már készen is álltál. Fél kettő volt. Itt az ideje elindulni. Nagyjából húsz percbe telt, míg a busszal kiértél a megadott helyre. Leültél a szökőkúthoz, féloldalasan, az egyik kezeddel pedig a vízzel játszottál. A nap épp mögüled sütött, úgy festettél ott a kút oldalán, akár egy mesebeli hercegnő. Csak játszottál a vízzel, mikor kezdted érezni, hogy valaki figyel. Felnéztél. És meg is láttad keresett "párodat". Csak úgy állt veled szemben, körülbelül 10 méterre tőled, és csak nézett téged. Mint aki szívott valamit. Vagy csak el varázsolódott tőled? Rámosolyogtál. Láttad, hogy nyel egy nagyot, majd megindul feléd. Mikor odaért, te aljasul lefröcskölted. Méltatlanul nézett vissza rád, majd felnevetett, és te is kaptál pár csöpp friss vizet az arcodba.
-Mehetünk?- nyújtotta ki a karját, hogy belekarolhass.
-Hová is?- kérdezted, és bele is karoltál.
-Oh, csak sétálunk, nincs célunk- kacsintott. Tudtad, hogy hazudik, de nem firtattad. Ha tényleg csak sétálni akar, neked még az is mennyország. Egy álom, hogy épp Ő vele sétáltok itt karöltve a főváros zsúfolt utcáin. A folyóparton néhol megálltatok, a korlátnak dőlve gyönyörködtetek a látványban. Nagyon tetszett a Kiseopon lévő maci mintás felső. Olyan kis aranyos volt. Emellett farmert és sportcipőt viselt. Jól tetted, hogy nem öltöztél ki nagyon, ez így a legtermészetesebb. Út közben beszélgettetek az élet nagy kérdéseiről. Néha csak némán sétáltatok, de a csend kissé sem volt kínos. Majd elértetek egy játszótérhez. Te azonnal berohantál a játékok közé. Pörögtél és ugráltál, mint egy kisgyerek. Ő jót nevetett rajtad, majd csatlakozott. Az egyik fajátékon még versenyeztetek is, ki ér előbb végig a pályán, majd a csúszda tetejére ültél. Ő lent várt, és úgy csinált, mint egy apuka a kisgyerekével. Kitárta a karjait és mondta elvékonyított hangon, hogy "Gyere babaaaaaaaa" Elfogott a nevetés. Mikor leértél- teszem hozzá a csúszda mivel gyerek méret, nem volt túl hosszú- Ő megfogta a kezeidet és felhúzott. Ott álltál alig pár centire tőle. Bejött még az otthoni jóslatod, elöntött a pír. Érezted, hogy pirulsz. Mosolyogtál rá, az Ő ajkai pedig széles mosolyra húzódtak. Vagy inkább vigyorra. Nyomott egy puszit az arcodra majd elrohant előled és közölte, hogy te vagy a fogó, és akkor kaphatod csak el, ha adsz neki egy puszit te is. Kis dög *-* gondoltad, de tetszett a játék. Szerencsére kényelmes cipőben voltál te is, így nem esett nehezedre elkapni a gonosz kölyök grabancát. Majd nyomtál egy cuppanós puszit a fülébe. Felkiáltott és rosszallóan nézett rád. Természetes, hogy ha az ember fülébe cuppantanak, az bizony csengeni kezd. Kinevetted, kiöltötted rá a nyelvedet, majd elfutottál. Bebújtál a park melletti kis erdőben egy fa mögé. Hallottad ahogy a neved kiáltva, illetve hozzá téve, hogy ezt még visszakapod fut utánad. Háttal álltál a fának, kezeidet a hátad mögé tetted, és ártatlanul néztél fel a fa lombjának levelei között fel-fel tűnő gyönyörű kék égre. Ő nagy nehezen megtalált és veled szembe állt. Még mindig nem néztél rá. Ő átváltott troll-módba és úgy döntött, hogy megcsikiz. Sikeres volt, mert nagyon csikis vagy az oldaladon. Szenvedtél a két keze között. De sikerült egy kis kínlódás után ellöknöd, és újra galoppozni kezdtél. Néha megfordultál, és ránevettél. Ő utánad iramodott szintén nevetve. Néha majdnem elkapott, de te mindig sikeresen slisszantál ki a karmai közül. Élvezted, hogy így szívathatod, illetve, hogy Idol létére ennyire közvetlen és természetes. Felhőtlen volt ez a nap és még nincs vége! Egyszercsak megérezted a karjait körülfonódni a derekad körül és már álltál is volna meg, hogy kiélvezhesd, de sikerült rosszul lépned, és elestél. Helyesbítve, elestetek. Gurultatok egyet mivel épp egy domboldalra lyukadtatok ki. Majd egymás mellett fekve mindketten könnyeket potyogtattatok a nevetéstől. Mikor elcsitult a nevetésetek, oldalt fordult, felkönyökölt és közelebb csúszott hozzád. Te maradtál hanyatt, de fejedet felé fordítottad. Belenéztél azokba a gyönyörű hatalmas mélybarna szemeibe, és érezted is, hogy lassan de biztosan beleolvadsz a fűbe. Mosolygott. Annyira lágy és kedves volt a mosolya, elbűvölt teljesen. Te is visszamosolyogtál rá. A szeme fel is csillant ennek láttán, amiért még inkább elmosolyodtál de már nem bírtad állni a tekintetét. Egy pár pillanatig a vállát fixíroztad, majd mikor ismét az arcát vetted célba, láttad, hogy Ő is az arcodat nézi, de nem a szemeidet. Szabad kezével finoman végig simított az arcodon. Rák vörös lettél. Érezted, hogy elönt a forróság az érintésétől. Olyan bársonyos bőre van *-*. Olyan finoman ért hozzád, olyan gyengéden. Megbénultál, levegőt is alig kaptál. Lassan közeledett hozzád. Mikor már elég közel volt, lehunytad a szemed, és átadtad magad az élvezetnek. Gyengéd csókot lehelt az ajkaidra. A kezeddel az arcát simogattad, ahogy ő is a tiedet. A csók után elengedett. Belenézett a szemedbe. Még mindig nem tudtad elhinni, hogy tényleg Kiseop forró ajkait érezted a sajátjaidon. Mérhetetlen nyugalom fogott el, biztonságban érezted magad. Egyszerűen boldog voltál. Mintha látta volna mindezt a szemedben, hisz elmosolyodott, majd felkelt, és téged is felhúzott. Mikor felálltál nem engedett el. Átkarolta a derekadat és csak figyelte az arcodat. A te kezeid a mellkasán nyugodtak. Majd átcsúsztattad karjai alatt a tieidet és a hátát szorítva hozzábújtál. Erősen tartottad, féltél, hogy esetleg ő nem viszonozza. De tévedtél. Érezted, hogy ő is szorít téged. Egy forró ölelésben forrtatok össze. Jó pár percig álltatok ott a domb alján egymás karjaiban. Életed legszebb pillanata, sőt, napja volt ez a mostani. Tökéletes. Mikor elengedtétek egymást egy kis huncut vigyort véltél észrevenni az arcán. Kezei ismét a derekadra tévedtek. Majd az oldaladra. Itt már tudtad, hogy ismét jön a kínzás. Így is lett. Csikizés megállás nélkül. Nevettél, sőt már sírtál is miatta, de csak nem akarta abbahagyni. Mikor aztán mégis megtette, te ismételten a fülébe cuppogtál, ha lehetséges, most még nagyobbat, mint a téren. Menekülésre fogtad, ő pedig utánad eredt. Beértetek lassan a városba. Nevetgélve abbahagytátok a fogócskát. Kézen fogva sétáltatok az utcákon és közben beszélgettetek. Sok szó esett a fényképezésről, minek hatására elővette a telefonját, és mehetett is a menet. Ki vág hülyébb képet versenyt rendeztetek, hát sikerült is elég kretén képeket össze hoznotok. Majd készült pár közös kép is. Meg kell hagyni ezek között is volt, amit nyugodtan megajándékozhattatok volna egy 'delete' gombbal. Hirtelen észrevett egy kis fagyizót az utca sarkán, és azonnal oda is húzott. Kértetek egy páros kelyhet és leültetek. Eper és csoki fagyi tejszínhabbal és öntettel. Az öntett két egymásba karoló szív formájában volt ráöntve. Két kanalat kaptatok hozzá, elvégre páros kehely. Be is majszoltátok gyorsan. Persze nem hagyhattad ki, hogy ne kenj egy kis habot az orrára. Vágott egy ál-durcis arcot neked, de tudtad, hogy csak játszik. Egymást etettétek, méghozzá jó nagy falatokkal, csak hogy minél jobban lefagyjon a másik szája. Jól elszórakoztatok közben. Ezalatt persze gyűlni látszódtak a fanok, akik felismerték az ulzzangot, mire ő egy kicsit feszült lett. Befejeztétek a fagyit és gyorsan tovább is álltatok. Nevetve és kézen fogva igyekeztetek elhagyni a helyszínt. Szerencsére senki sem követett. Kezdett estefelé járni az idő. Így lassan az otthonod felé vettétek az irányt. Hazakísért. Nagyon hálás voltál neki a mai napért, és ezt persze neki is elmondtad. Ő is nagyon jól érezte magát.
-Örülök, hogy megismertelek és remélem lesznek még ilyen napjaink- mondta mosolyogva
-Én nagyon szeretném, ha még sok ilyen napunk lenne- mondtad fülig pirulva. Ő csak mosolygott majd ismét a karjaiba zárt. Miután elengedett, az ajkaidra tapadt. Most egy határozott, de még mindig gyengéd csókot adott.
-Akkor további szép estét, és remélem mihamarabb találkozunk!- mondta.
-Nem gond, hogy egyedül mész haza?
-Ugyan dehogy, de menj, mielőtt még elrabolnálak!- kacsintott egyet.
-Hehe, nem lenne rablás, önként mennék- kacsintottál vissza. Felnevetett, majd siccelő mozdulatokat téve a kezével intett, hogy tűnés befelé. Az ajtóból még visszanéztél rá, ő pedig integetett neked. Mikor becsuktad magad mögött az ajtót, ugrottál egy hatalmasat és egy igencsak hangos "IGEN" hagyta el a szádat. Nem érdekelt, hogy ezzel az összes szomszédra a frászt hozod, vagy, hogy esetleg Ő is meghallja. Mikor a szobádba értél csak elnyúltál az ágyon és álmodozva újraélted az egészet......................................................................................................................................................