Csííííííz-4

La la la la..............................................

Mikor nagy nehezen hazaértél, és igazából halvány lila gőzöd sem volt, hogy ezt miképpen tetted meg, első dolgod volt megrohamozni a műtermet. Hasonló halmazállapotú voltál, mint az előhívó folyadék. Mikor felakasztottad száradni a puszis képet, úgy remegtél az izgalomtól, hogy a csipeszt is vagy háromszor kellett ráakasztanod a képre, mert folyton célt tévesztettél. Jó barátod már meg sem lepődött, hogy mostanában folyton úgy viselkedsz, mint aki energiaitalt ivott- feltehetően, mint Eli a napi adagja után- kivéve, hogy te semmit sem ittál. Mi lenne, ha még innál is? Ugrándoztál, sipítoztál, pattogtál, nevetgéltél még a semmin is, a pulzusod hol 180 hol meg 280 felé repesztett. Jó, hogy még nem kaptál szívrohamot. Illetve, ami körülötted mindenkit az őrületbe kergetett az a telefonod állandó szorongatása volt. Nem bírtál már várni az smsre. Néha még kiabáltál is ezzel a szent tárggyal, amiért aztán végképp hülyének néztek. Illetve nem, mindenki hamar rájött, hogy alighanem a szerelem nevezetű gyötrelmes betegség kínoz :). Már két nap is eltelt, de még mindig semmi. Persze tudtad, hogy elfoglalt de azért nah.....Már igencsak kezdtél ingerült és elkeseredett lenni. Két nap, de neked vagy két évnek tűnt. Nem is nagyon tudtál aludni, egész éjjel a telefonod kijelzőjét bámultad, hogy mikor csörren már meg. A harmadik éjjelen mélyen aludtál már. A kimerültséged győzött az izgalmad felett. Ami valljuk be, már nagyon rád fért. Itt volt az ideje. Reggel, mikor megszólalt a Bingeul, Bingeul, mint ébresztő, akkorát ugrottál ijedtedben, hogy kiestél az ágyból. Nagyon mélyen alhattál, hogy ha így felriadtál. Lenyomtad álmosan és homályos tekintettel a vekkered, de elkapott valami furcsa érzés. Mintha a kijelző nem a szokott képet mutatta volna. Még nézted pár percig a földön csücsülve, valahogy nem bírtál magadhoz térni, túl korán volt még. Majd nagyokat sóhajtva visszapakoltad a takaród az ő kis helyére, felültél az ágyadon, beletúrtál a hajadba. Vagyis túrtál volna, de a kezed fél úton elakadt. Ez ma nem lesz a te napod. Óvatosan kibogoztad a kezed a loboncodból, majd lecsaptad magad mellé az ágyra. Felnyüszültél és visszadőltél a párnádra. Nagyon nem akaródzott felkelned. Még a telefonodat sem bírtad megnézni. Ki kellett volna nyújtanod hozzá a kezed, és ehhez most még túl lusta voltál. Pár perccel később nagy nehezen erőt vettél magadon. Kézbe kaptad az üzenet-közvetítő eszközt, hanyatt fordultál az ágyon, és kinyitottad. Jött egy sms-ed. A szíved felpörgött ezerrel, majd kiugrott a helyéről. Ismeretlen feladó- ez biztos Ő lesz. Alig merted megnyomni a gombot, hogy elolvashasd. Megnézted előtte mikor küldte. Hajnali fél négykor. Hát hülye ez? Miért nem alszik olyankor??? És én miért nem ébredtem fel rá? Hm....morfondíroztál, majd katt az olvasás gombra és hujujjj volt ám örömködés utána.
"Szia! Ahogy ígértem, írok is ^^. Mi lenne, ha találkoznánk ma délután? Nem kell próbálnunk, így ráérek. Kettőkor a Han folyó partján a szökő kútnál? Írj, hogy jó-e. Szia! Kiseop" A szíved kalapált mint egy kovács a műhelyében. Nem akartad elhinni. Még ma akar veled találkozni *-*. Reggel hét óra volt, most annyira messzinek tűnt az a két óra. Azonnal vissza is írtad, hogy rendben, akkor ott. Ott ülve az ágyon elhatároztad magad, ma úgy fogsz sertepertélni, hogy ez kis idő pillanatok el fog múlni. Neki is láttál. Felöltöztél, majd kimentél a fürdőbe. Vagy negyed órába telt, mire kifésülted a hajadat. Mi a fenét csinálhattál te éjszaka, hogy ezt így összegubancoltad? Nem tudtál rájönni. Bekapcsoltad a hifit, és révén, hogy egyedül voltál, elég hangosra itt vetted. Ment ám a U-Kiss magas hangerőn. Kitakarítottad a szobádat, de még csak tíz óra volt, mire végeztél. Nekiláttál a konyhának is. Főztél egy finom ebédet, rendet raktál, elmosogattál, és meg is ebédeltél. Fél egy. Éljen, itt az ideje készülődni. Ruha- hát ez aztán nagy dilemma volt. Viszont úgy döntöttél lazára veszed a figurát. Tekintve, hogy meleg volt, így egy hajszálcsíkos drapp halásznadrágot vettél fel és egy hozzá illő csinos fehér, rojtos ujjú felsőt. Majdnem ujjatlan volt, de a válladon voltak azok a rojtok és U alakú kivágása volt, de nem kihívó, inkább amolyan fél elegáns. Úgy érezted csinos is vagy, de nem vagy hivalkodó. Hajadat lazán két copfba kötötted és feltettél egy aranyos, fehér vászon kalapot is. Konstatáltad, hogy nagyon jól nézel ki. Készítettél magadnak egy halvány sminket. A pirosítót ki is hagytad, valahogy érezted, hogy bőven lesz rajtad arcpír, ha meglátod. Kezedbe kaptál egy kicsi táskát, amit egyik válladon átvetve is tudtál hordani. Praktikus és kényelmes. Elpakoltad az irataidat, egy kis pénzt, a telefonodat és már készen is álltál. Fél kettő volt. Itt az ideje elindulni. Nagyjából húsz percbe telt, míg a busszal kiértél a megadott helyre. Leültél a szökőkúthoz, féloldalasan, az egyik kezeddel pedig a vízzel játszottál. A nap épp mögüled sütött, úgy festettél ott a kút oldalán, akár egy mesebeli hercegnő. Csak játszottál a vízzel, mikor kezdted érezni, hogy valaki figyel. Felnéztél. És meg is láttad keresett "párodat". Csak úgy állt veled szemben, körülbelül 10 méterre tőled, és csak nézett téged. Mint aki szívott valamit. Vagy csak el varázsolódott tőled? Rámosolyogtál. Láttad, hogy nyel egy nagyot, majd megindul feléd. Mikor odaért, te aljasul lefröcskölted. Méltatlanul nézett vissza rád, majd felnevetett, és te is kaptál pár csöpp friss vizet az arcodba.
-Mehetünk?- nyújtotta ki a karját, hogy belekarolhass.
-Hová is?- kérdezted, és bele is karoltál.
-Oh, csak sétálunk, nincs célunk- kacsintott. Tudtad, hogy hazudik, de nem firtattad. Ha tényleg csak sétálni akar, neked még az is mennyország. Egy álom, hogy épp Ő vele sétáltok itt karöltve a főváros zsúfolt utcáin. A folyóparton néhol megálltatok, a korlátnak dőlve gyönyörködtetek a látványban. Nagyon tetszett a Kiseopon lévő maci mintás felső. Olyan kis aranyos volt. Emellett farmert és sportcipőt viselt. Jól tetted, hogy nem öltöztél ki nagyon, ez így a legtermészetesebb. Út közben beszélgettetek az élet nagy kérdéseiről. Néha csak némán sétáltatok, de a csend kissé sem volt kínos. Majd elértetek egy játszótérhez. Te azonnal berohantál a játékok közé. Pörögtél és ugráltál, mint egy kisgyerek. Ő jót nevetett rajtad, majd csatlakozott. Az egyik fajátékon még versenyeztetek is, ki ér előbb végig a pályán, majd a csúszda tetejére ültél. Ő lent várt, és úgy csinált, mint egy apuka a kisgyerekével. Kitárta a karjait és mondta elvékonyított hangon, hogy "Gyere babaaaaaaaa" Elfogott a nevetés. Mikor leértél- teszem hozzá a csúszda mivel gyerek méret, nem volt túl hosszú- Ő megfogta a kezeidet és felhúzott. Ott álltál alig pár centire tőle. Bejött még az otthoni jóslatod, elöntött a pír. Érezted, hogy pirulsz. Mosolyogtál rá, az Ő ajkai pedig széles mosolyra húzódtak. Vagy inkább vigyorra. Nyomott egy puszit az arcodra majd elrohant előled és közölte, hogy te vagy a fogó, és akkor kaphatod csak el, ha adsz neki egy puszit te is. Kis dög *-* gondoltad, de tetszett a játék. Szerencsére kényelmes cipőben voltál te is, így nem esett nehezedre elkapni a gonosz kölyök grabancát. Majd nyomtál egy cuppanós puszit a fülébe. Felkiáltott és rosszallóan nézett rád. Természetes, hogy ha az ember fülébe cuppantanak, az bizony csengeni kezd. Kinevetted, kiöltötted rá a nyelvedet, majd elfutottál. Bebújtál a park melletti kis erdőben egy fa mögé. Hallottad ahogy a neved kiáltva, illetve hozzá téve, hogy ezt még visszakapod fut utánad. Háttal álltál a fának, kezeidet a hátad mögé tetted, és ártatlanul néztél fel a fa lombjának levelei között fel-fel tűnő gyönyörű kék égre. Ő nagy nehezen megtalált és veled szembe állt. Még mindig nem néztél rá. Ő átváltott troll-módba és úgy döntött, hogy megcsikiz. Sikeres volt, mert nagyon csikis vagy az oldaladon. Szenvedtél a két keze között. De sikerült egy kis kínlódás után ellöknöd, és újra galoppozni kezdtél. Néha megfordultál, és ránevettél. Ő utánad iramodott szintén nevetve. Néha majdnem elkapott, de te mindig sikeresen slisszantál ki a karmai közül. Élvezted, hogy így szívathatod, illetve, hogy Idol létére ennyire közvetlen és természetes. Felhőtlen volt ez a nap és még nincs vége! Egyszercsak megérezted a karjait körülfonódni a derekad körül és már álltál is volna meg, hogy kiélvezhesd, de sikerült rosszul lépned, és elestél. Helyesbítve, elestetek. Gurultatok egyet mivel épp egy domboldalra lyukadtatok ki. Majd egymás mellett fekve mindketten könnyeket potyogtattatok a nevetéstől. Mikor elcsitult a nevetésetek, oldalt fordult, felkönyökölt és közelebb csúszott hozzád. Te maradtál hanyatt, de fejedet felé fordítottad. Belenéztél azokba a gyönyörű hatalmas mélybarna szemeibe, és érezted is, hogy lassan de biztosan beleolvadsz a fűbe. Mosolygott. Annyira lágy és kedves volt a mosolya, elbűvölt teljesen. Te is visszamosolyogtál rá. A szeme fel is csillant ennek láttán, amiért még inkább elmosolyodtál de már nem bírtad állni a tekintetét. Egy pár pillanatig a vállát fixíroztad, majd mikor ismét az arcát vetted célba, láttad, hogy Ő is az arcodat nézi, de nem a szemeidet. Szabad kezével finoman végig simított az arcodon. Rák vörös lettél. Érezted, hogy elönt a forróság az érintésétől. Olyan bársonyos bőre van *-*. Olyan finoman ért hozzád, olyan gyengéden. Megbénultál, levegőt is alig kaptál. Lassan közeledett hozzád. Mikor már elég közel volt, lehunytad a szemed, és átadtad magad az élvezetnek. Gyengéd csókot lehelt az ajkaidra. A kezeddel az arcát simogattad, ahogy ő is a tiedet. A csók után elengedett. Belenézett a szemedbe. Még mindig nem tudtad elhinni, hogy tényleg Kiseop forró ajkait érezted a sajátjaidon. Mérhetetlen nyugalom fogott el, biztonságban érezted magad. Egyszerűen boldog voltál. Mintha látta volna mindezt a szemedben, hisz elmosolyodott, majd felkelt, és téged is felhúzott. Mikor felálltál nem engedett el. Átkarolta a derekadat és csak figyelte az arcodat. A te kezeid a mellkasán nyugodtak. Majd átcsúsztattad karjai alatt a tieidet és a hátát szorítva hozzábújtál. Erősen tartottad, féltél, hogy esetleg ő nem viszonozza. De tévedtél. Érezted, hogy ő is szorít téged. Egy forró ölelésben forrtatok össze. Jó pár percig álltatok ott a domb alján egymás karjaiban. Életed legszebb pillanata, sőt, napja volt ez a mostani. Tökéletes. Mikor elengedtétek egymást egy kis huncut vigyort véltél észrevenni az arcán. Kezei ismét a derekadra tévedtek. Majd az oldaladra. Itt már tudtad, hogy ismét jön a kínzás. Így is lett. Csikizés megállás nélkül. Nevettél, sőt már sírtál is miatta, de csak nem akarta abbahagyni. Mikor aztán mégis megtette, te ismételten a fülébe cuppogtál, ha lehetséges, most még nagyobbat, mint a téren. Menekülésre fogtad, ő pedig utánad eredt. Beértetek lassan a városba. Nevetgélve abbahagytátok a fogócskát. Kézen fogva sétáltatok az utcákon és közben beszélgettetek. Sok szó esett a fényképezésről, minek hatására elővette a telefonját, és mehetett is a menet. Ki vág hülyébb képet versenyt rendeztetek, hát sikerült is elég kretén képeket össze hoznotok. Majd készült pár közös kép is. Meg kell hagyni ezek között is volt, amit nyugodtan megajándékozhattatok volna egy 'delete' gombbal. Hirtelen észrevett egy kis fagyizót az utca sarkán, és azonnal oda is húzott. Kértetek egy páros kelyhet és leültetek. Eper és csoki fagyi tejszínhabbal és öntettel. Az öntett két egymásba karoló szív formájában volt ráöntve. Két kanalat kaptatok hozzá, elvégre páros kehely. Be is majszoltátok gyorsan. Persze nem hagyhattad ki, hogy ne kenj egy kis habot az orrára. Vágott egy ál-durcis arcot neked, de tudtad, hogy csak játszik. Egymást etettétek, méghozzá jó nagy falatokkal, csak hogy minél jobban lefagyjon a másik szája. Jól elszórakoztatok közben. Ezalatt persze gyűlni látszódtak a fanok, akik felismerték az ulzzangot, mire ő egy kicsit feszült lett. Befejeztétek a fagyit és gyorsan tovább is álltatok. Nevetve és kézen fogva igyekeztetek elhagyni a helyszínt. Szerencsére senki sem követett. Kezdett estefelé járni az idő. Így lassan az otthonod felé vettétek az irányt. Hazakísért. Nagyon hálás voltál neki a mai napért, és ezt persze neki is elmondtad. Ő is nagyon jól érezte magát.
-Örülök, hogy megismertelek és remélem lesznek még ilyen napjaink- mondta mosolyogva
-Én nagyon szeretném, ha még sok ilyen napunk lenne- mondtad fülig pirulva. Ő csak mosolygott majd ismét a karjaiba zárt. Miután elengedett, az ajkaidra tapadt. Most egy határozott, de még mindig gyengéd csókot adott.
-Akkor további szép estét, és remélem mihamarabb találkozunk!- mondta.
-Nem gond, hogy egyedül mész haza?
-Ugyan dehogy, de menj, mielőtt még elrabolnálak!- kacsintott egyet.
-Hehe, nem lenne rablás, önként mennék- kacsintottál vissza. Felnevetett, majd siccelő mozdulatokat téve a kezével intett, hogy tűnés befelé. Az ajtóból még visszanéztél rá, ő pedig integetett neked. Mikor becsuktad magad mögött az ajtót, ugrottál egy hatalmasat és egy igencsak hangos "IGEN" hagyta el a szádat. Nem érdekelt, hogy ezzel az összes szomszédra a frászt hozod, vagy, hogy esetleg Ő is meghallja. Mikor a szobádba értél csak elnyúltál az ágyon és álmodozva újraélted az egészet......................................................................................................................................................