Minden megváltozhat...............................
Eli
„Miért jár még mindig az a fiú a fejemben? Olyan kis
elveszettnek tűnt… Létezik olyan, akinek ennyire nincs önbizalma? Hogy lehet
így meglepődni, ha megtapsolnak?” cikáztak a kérdések Eli fejében. Sokszor
sétált el még azon a sétányon a következő napokban, de nem sikerült összefutnia
az útját vesztett idegennel. A sikertelen keresgélés miatt most még több
energiát kellett levezetnie. Az edző átküldte a boxosokhoz. Na, ott püfölgethetett
mindenkit, akit csak akart. Jót is tett neki. Egyik nap besétált a Zene
Akadémia területére. Az egyik ablakból bizonytalan zongoraszó hallatszott ki.
Fel sem figyelt rá addig, amíg fel nem csendült az az ismerős hang. Az ablak mellé
lopózott, és csak hallgatta. Lehunyta a szemeit és csak állt ott. Ismét
megnyugodott. Nem vágyott balhéra, csak arra, hogy őt hallgathassa. Nem értette
miért van ez, de így volt. Majdhogynem még arra is érzett késztetést, hogy ő is
énekeljen, holott azért nincs olyan hangja. Mikor a fiú befejezte, valamiért
ijedten elmenekült a helyszínről. Nem értette mi késztette erre, hiszen végre
megtalálta őt, de mégis elmenekült.
A következő napokban végig azon bánkódott, hogy akkor nem
ment be az épületbe és nem kereste meg azt a termet. A másik harcos csapat
észlelte Eli dekoncentrált állapotát, így kapva kaptak az alkalmon, hogy
belékössenek. Egy kicsit mintha meg is ingatták volna, de csak egy pillanatra.
Azonban itt kiderült, hogy a zenésekhez van köze a szöszi elrévedésének. A fiúk
egyből megfogadták, hogy ki fogják deríteni a dolgot….
-Talán te is énekelni akarsz szöszi?- kérdezte aljasan a
főnök.
-Jelenleg csak téged akarlak elverni te fajankó!- hangzott a
válasz.
-Hogy merészelsz sértegetni?
-Tuskó bunkó hülye gyerek- Eli nevetve és mutogatva mondta
ezeket teljesen felkorbácsolva ezzel a hangulatot. Amaz egyből lendítette a
kezét, de elvétette. A szöszi nagyon jól tudta, hogy aki dühből küzd, az
többnyire veszít.
-Fatökű ostoba hisztigép- folytatta még mindig nevetve. A
végére sikeresen ellátta minden támadója baját megfűszerezve még néhány
hasonlóan epés beszólással. Dolga végeztével ott hagyta őket a földön
fetrengeni.
A következő napokban egyre többet tért át a zenések
területére. Próbálta ismét megtalálni azt a fiút, de, hogy ez ilyen nehéz
legyen- hát azt nem hitte volna. Egyszer összekeverték egy elsőévessel, és a
tanár behúzta a gitár terembe, hogy na végre itt van. Eli próbálta
elmagyarázni, hogy ő nem az, akinek hiszik, de meg sem hallgatták. Kezébe
nyomtak egy ritmus gitárt és kiadták neki a dalokat. A szöszi csak úgy lesett,
hogy most mi van, hiszen ő nem is tud játszani. Vagyis nem annyira. Még nagyon
régen egészen kicsi korában volt egy játék gitárja, és a Guitar Heroes játékkal
is sokat játszott, de azért azokhoz képest ez egy kicsit más. Mikor eleget
ügyetlenkedett, végre a tanár is rájött, hogy tévedett.
Azonban kielemezve a fiú stílusát, úgy vélte talán van itt
neki olyan, ami menne is. Átvezette egy másik terembe. Bőgatyás, baseball
sapkás fiatalok ültek körben, de mind már majd szétesett. Nagy nyakláncok
lógtak a nyakukban, tele voltak gyűrűkkel és fülbevalóval. Eli hirtelen úgy
érezte magát, mint az amerikai gettóban. Kezébe nyomtak egy papírt, és közölték
vele, hogy próbálja meg el rappelni. Ami azt illeti, ezt az akadályt a kölyök
nagyon is jól vette. Valamiért úgy érezte, kintről is figyeli valaki, nem mert
odanézni, hiszen közben a szöveget kellett olvasnia. Elindult benne a
bizonyíthatnék, mindenképp le akarta nyűgözni azt a valakit…. de kit is? Vajon
ki állhat odakint? Talán az a fiú? Olyan természetesen jött neki a rap, nem is
kellett gondolkodnia. Még egy kicsit improvizált is, ahol annyira nem tetszett
neki a szöveg. Mikor befejezte első dolga volt, hogy kinézzen az ajtón. Nem
látott ott senkit. Csalódottságot érzett. Pedig biztos volt benne… Meghajolt és
már indult is volna ki, amikor a tanár megkérte, hogy csatlakozzon az órához.
Eli meg volt lepve, de élvezte a rapet, így úgy döntött, talán nem is olyan
rossz ötlet maradni.
Az is eszébe jutott, hogy mivel így gyakrabban lesz
errefelé, így talán a fiúba is könnyebben fog belebotlani. Plus talált valamit,
ami nem verekedés, mégis leköti és érdekli. Alig várta már az órákat, de nem
hagyhatta figyelmen kívül a zaklatóit sem. Habár ezzel legalább elkerülte, hogy
ne adj isten azt a fiút spécizzék ki. Nem akart mondjuk olyan gettó stílusú
lenni, de egyre jobban belemelegedett a rappelésbe. Tetszett neki a dolog, és
nagyon is tehetségesnek bizonyult. Szinte bármit el tudott rappelni, még azt is,
ami éppen abban a pillanatban pattant ki az agyából.
Egyik éjjel volt egy álma. A fiúval álmodott. Az énekes
mellé lágyan rappelt. Kész duett volt. El sem akarta hinni, hogy az a fiú
felváltotta a dögös röplabdás lány helyét az álmában. Azon a napon valahogy
minden olyan másnak tűnt. Ám a szabadtéri edzésen megint megtalálták őt a másik
csapat tagjai. Tudták, hogy valami a zenések körében vonzza, azt hitték egy
lány lesz az. Eli ismételten, a változatosság kedvéért elintézte azt a három
idiótát. De érezte magán, hogy figyelik. Ugyanaz az érzés volt, mint akkor,
abban a teremben. Odanézett. Végre meglátta Őt. Rámosolygott, hogy végre a kis
énekes is látja őt. Amiről viszont elfeledkezett, az a három földön heverő
ellenség volt. Ők is észrevették a fiút.
-Szóval egy fiú vonz téged ennyire…kekekekekeee pedig lemertem
volna fogadni, hogy a lányokat szereted- aljas kacaj hagyta el a száját.
-Így is van, nem mellesleg az a dögös barna röpis igent mondott
egy randira. Tudtommal téged elutasított- szintén aljas kacaj, de most a szöszi
részéről. Nem hazudott, tényleg elhívta a lányt, bár csak azért, hogy
bosszantsa a másikat. Úgy tűnt ez sikerült is. Elvonta a figyelmüket a kis
énekesről, aki villámgyorsan fel is szívódott. Eli azért kicsit
elkedvetlenedett, hogy megint elvesztette a látóköréből, viszont annak örült,
hogy lekerült a célpont listáról ezzel így most. Pedig hát….
Kevin
Hazafelé masírozva jutott eszébe, hogy látta ő már ezt a
fiút. A Modern Zene tanszéken, a rappesek között. Egész ügyes volt. Kellemes
hangja van, a kis énekesnek egyenesen tetszett, amit akkor hallott. Viszont
sietett órára, így nem tudott maradni. De most már emlékezett rá, igen, ő már
akkor is látta a szöszit. De még mindig nem értette, hogy miért mosolygott rá
ilyen kedvesen. Belegondolt milyen lenne összebarátkozni egy harcos rapperrel.
De aztán el is vetette a gondolatot, ugyan mi késztetne egy ilyen kaliberű fiút
arra, hogy éppen vele barátkozzon? Ugyan már… de mégis… olyan jó lenne. Nem
tudta kiverni a fejéből azt a mosolyt. Nagyon jól esett neki, hogy valaki
irigység vagy utálat nélkül mosolygott rá.
A következő napokban mindig kiült a pálya előtti padra és
figyelte az ottaniakat. A szöszit is látta párszor, de valahányszor feltűnt a
másik csapat, gyorsan lelépett, nehogy esetleg baj legyen. Azonban egyszer
sajnos nem tudta már elkerülni őket. Épp hazafelé tartott, amikor három
tagbaszakadt fickó állta útját. Felismerte őket.
-Nem érdekel, mit mond az az idióta, túl szépen nézett rád-
dörzsölgette a kezeit a főnök. Közelebb hajolt Kevinhez.
-Olyan kis csinos pofid van, biztos tudod, hogy viselkedj jó
kislányként- mire végighúzta a kezét a fiú testén. Kevin beleborzongott, mégis
mit képzel ez?! De nem bírt megmozdulni, elfogta a félelem. Nem tudta, hogy
megverni akarják, vagy rosszabb…. Elkapták a karjait és ráncigálni kezdték,
kikapták a táskát a kezéből és a ruháját szaggatták. Kevin ellenkezni próbált,
minek eredménye egy pofon lett. Megszédült és elesett. A főnök már majdnem
rávetette magát, mikor valaki ebben megakadályozta. Hamar a földön volt mind a
három gonosztevő.
-Csak azért nem verlek péppé titeket, mert nem hagyom, hogy
a dühöm legyen úrrá rajtam. de legközelebb, ha csak a közelébe mentek ennek a
fiúnak, megteszem- mint a dörgés az égen, úgy hangzott el Eli szájából ez a
mondat. Véresen komolyan gondolta. A szemei villámokat szórtak- most ő maga
volt a vihar. Elfordult a legyőzöttektől, és Kevin felé vette az irányt.
Felsegítette a törékeny fiút, majd teljesen zavarba jött. A kis énekes szemei
csak úgy csillogtak, el volt varázsolva, hogy valaki őt megmentette. Valaki
kiált mellette, nem hagyta cserben, csak úgy feltűnt a semmiből. Alig merte elhinni,
hogy ez vele megtörténhet.
Kevin és Eli
Eli kézen fogta Kevint és útnak is indultak. Bevezette a
lakásába, leültette a kanapéra és elővette az elsősegély csomagot. Az énekes
fiún volt pár horzsolás, az arca pedig feldagadt a pofontól. Kapott a szöszitől
egy zacskó fagyasztott zöldséget rá, hogy jegelje. Addig Eli szépen
letörölgette és lefertőtlenítette a sebeket. Egy szót sem szólt egyik sem. A
rapper leült a kanapé elé, és mint egy anyamacska tisztogatta a kisebb
sérüléseit. Kevin még mindig nem bírta elhinni. Az, hogy segített neki egy
dolog, dehogy még mindig vele foglalkozzon… Ő ehhez nincs hozzá szokva. Kicsordult
egy könnycsepp a szeméből. A szöszi ijedten nézett fel, nem értette mi lehet a
baj. Bár gondolta, biztos most jön ki az ijedtég. Ki tudja mi történt volna, ha
ő nem jár pont arra. Ezentúl is hallgatni fog a megérzéseire.
Elővett egy zsebkendőt és letörölte azt a könnycseppet a
másik arcáról. Kevin ránézett a szöszire, de olyan kétségbeesetten, hogy
egyenesen megrémítette a harcost, aki ezért kérdőn nézett vissza rá.
-Ki vagyok én, hogy segíts nekem? Meg sem érdemlem…
-Hogy mondhatsz ilyet? Már miért ne érdemelnéd meg? – Kevin lesütötte
a szemét. Eli rájött, ennek a fiúnak hihetetlen mértékben össze van törve a
lelke. Ezt nem egy valaki okozta, alighanem egész életében csak csalódott.
-Nincsenek barátaid, ugye?
-Nem érdemlem meg őket… csak elárulnának…- hát innen fúj a
szél. A szöszit nagyon meghatotta ez a keserűség. El sem hitte, hogy pont a
szöges ellentétével hozta össze a sors. Rámosolygott, majd kijelentette:
-Majd én leszek a barátod! Én nem foglak elárulni!
Megvédelek mindig, ahogy ma is tettem!- feltérdelt a másik térdeire támaszkodva
és mélyen a szemébe nézett. Úgy érezte talált valakit, akit végre a szárnyai
alá vehet, akiért felelhet, akiért küzdhet. Mindig csak olyan barátai voltak,
akik legalább olyan erősek voltak, mint ő. Sosem volt kit megvédenie önmagán
kívül, és ez a mai most nagyon jó érzést keltett benne. Annyira más úgy
verekedni, hogy ott áll mögötte valaki, aki számít rá, és akiért győznie kell.
Kevin értetlenül nézett vissza rá.
-Miért?
-Miért ne?
Még jó pár percig csak nézték egymást. Majd a kis énekes
elmosolyodott, de közben el is sírta magát. Vágyott rá, hogy legyen egy
barátja, hogy végre ne legyen egyedül. Eli felült mellé és a hátát simogatta.
Pár perc múlva abbahagyta a sírást és bólogatni kezdett.
-De ugye tényleg nem fogsz elárulni?- kérdezte reménnyel
teli szemekkel. A szöszi csak mosolygott és bólintott.
-Na gyere, haza kísérlek- és ezzel el is indultak. Útközben
a szöszi kérdezgette a másikat, és a végére sikerült is oldani a hangulatot.
Mikor megérkeztek, elbúcsúztak, majd Kevin boldogan lépett be az ajtaján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése