Álmatlan éjszakád volt. Részben még mindig volt benned egy kis félsz a történtek miatt, másrészt viszont a boldogság hormon is tombolt benned a fiúkkal való találkozástól. A csajok hasonlóképp éreztek, lényegében ott csünghettek a kedvenceik nyakában. A napotok is nagyjából semmit tevéssel telt. Kész élőholtak voltatok. Traccsoltatok, megittatok vagy 3 bögre kávét, főztetek, de nem voltatok éppen energia bombák. Azért mindent megtettetek, hogy felkészüljetek az estére. Elvégre elmehettetek a döntőre, mint nézők és ezt eszetekben sem volt kihagyni. Pláne, hogy a U-Kiss lesz a sztárelőadó. Egy kisebb koncerttel ér majd fel és ez minden álmotokat túlszárnyalja- főleg a tegnapi után. A nap el is telt, gyorsabban, mint hittétek, hogy fog. Hat órától kezdődött a műsor, ti már fél hatra ott voltatok. Beültetek a közönség soraiba. Mikor a fiúk is elfoglalták a helyüket az első sorokban, hátrafordultak, ti pedig integettetek nekik. Ők is intettek és mosolyogtak is rátok. Beleolvadtatok a székekbe. Beszélgetéssel és nagy zsúfolódással telt még el a maradék kis idő. A műsor nagyon színvonalas volt, ha lehet mondani, a csapatok még jobbak voltak, mint egy nappal ezelőtt. Minden hangotokat elkiabáltátok a nagy drukkolás és éljenzés közepette, a tenyereitek pedig már nagyon vörösek voltak, a tetejébe pedig még viszkettek is a sok tapsolástól. De aztán...Az eredményhirdetés előtt a fiúk puccba vágva szépen fel is sétáltak a színpadra. Ti a számok alatt ugráltatok, énekeltetek, táncoltatok, talán ti voltatok a legidiótább közönség banda mind közül. Mikor elénekelték mind a három számot, amivel mára készültek, nem hagyták ott a színpadot. A narrátor is felment, és felhívta a döntősöket is. Az első három helyezettnek járó díjakat a hét fiú adta oda 2-2-3 főre bomolva. Hoon AJ-vel adta a másodikoknak a díjat. Látszott minden résztvevőn, hogy olvadoznak ott fent. Persze csak a lányokon, de a fiú csapatok is örültek, hogy egy Idol Group a díjátadó csapat. Az egész herce hurca után próbálkoztatok elcsípni újdonsült barátaitokat, de ők már rohantak is, nyilván van jobb dolguk is. Csak integetni tudtatok nekik, de ezt azért díjazták és viszonozták is. Ezen az estén úgy döntöttetek, hogy nem kísértitek az ördögöt, nem mentek el bulizni. Meg még egy jó darabig egyik este sem. Így hát mondhatni nyugisan teltek el a következő napok. Sőt, ami azt illeti, inkább a hetek. Suli, barátok, tánc, de semmi komoly. Kedvenceitekkel sem sikerült összefutnotok. Tudtad te, hogy önző lenne folyton azt várni, hogy mikor találkoznak már pont veletek, hiszen van nekik épp elég dolguk. De azért mégis...Aztán megtört a jég, de sajnos nagyobbat koppantatok, mint szerettetek volna. Felkerült egy helyi elég népszerű blogger oldalára néhány kép arról az ominózus estéről. Ahogy Hoon ölel téged, ahogy a többiek ugrálnak a fiúk körül. Szalagcímnek pedig az került fel, hogy "új barátnők a láthatáron?" Ez megijesztett titeket. Felismerhetőek voltatok részben, és hát ez nekik sem éppen előnyös. Az ismerőseitek azonnal le is támadtak titeket, egyre több gyilkos tekintettel szegültetek szembe. Vártátok a telefont, hogy mikor hívnak be titeket egy elevenen elégetésre. Mert ennek biztos, hogy nem lesz jó vége. Néhány napig kellett csak izgulnotok. Megkerestek titeket az ügynökségtől, és meg is kértek, hogy menjetek be egy megbeszélésre. Ezt tisztázni kell, mielőtt a fiúk hírneve bánná a dolgot. Hoon-t máris folyamatosan zaklatták twitteren, interjúkban és showkban. Szegény pedig nem is tudta, mit mondjon. Próbálták elmagyarázni, hogy egy erőszaktól védtek meg, de mintha a falnak beszéltek volna- persze, hiszen az nem olyan pikáns, azon nem lehet csámcsogni. Az utcán még hozzád is odamentek emberek, fiatalabbak de még idősebbet is, gyűlölködve néztek rád, összesúgtak a hátad mögött. Minden este a sírógörcs kerülgetett. Ráébredtél mennyire ijesztő és fájdalmas egy Idol akármilyen kapcsolati körébe tartozni.
Mikor leültetek a kanapéra a menedzser irodájában, a szíved és feltehetően a többieké is úgy vert, mintha a halálotokra készülnétek. Majd a fiúk is beléptek, és mögétek álltak. Hoon arcán látszott, hogy fáradt, beesett, és szomorú. Rád nézett és megpróbált mosolyogni, de nem tudott. Ez nagyon megijesztett. A főnök megkérdezett téged, hogy te mégis mit gondolsz a nyuszival folytatott kapcsolatodról. Te nem akartad bajba sodorni, ezért elmesélted az egészet. Hogy kimentél telefonálni a bulizóból, rád támadtak, a fiúk meghallották a sikolyaidat és segítettek. Hoon pedig azért ölelt át, mert alig bírtál a félelemtől megállni a két lábadon. A lányok hozzá tették, hogy csak haza kísértek titeket, nehogy ismét bajba kerüljetek, de nem történt semmi. Halk szipogást hallottál a hátad mögül. Menedzserük rájuk nézett, mire ők bólogattak, hogy igen így volt.
-Akkor találkoztatok először- kérdezte a nyuszitól a főnök. Hoon hallgatott, nem tudta mit mondjon.
-Nem, én a táncversenyen egyszer neki mentem szó szerint, és váltottunk pár szót, de nem történt több- mondtad te nagy levegőt véve. Az állításod majdnem igaz volt, és jelen helyzetben ez tűnt a legjobb megoldásnak. Úgy tűnt, jól gondoltad. Az az ördögi ember az asztal mögül közölte veletek, hogy kiadnak egy nyilatkozatot, és a fiúk a soron következő műsorban elmondják a dolgot. Illetve ő is ki áll a média elé, mert úgy tűnik kell valaki, aki nagyobb hatalommal bír, különben nem fogják elhinni. Titeket pedig nemleges választ nem elfogadva megkért, hogy hagyjátok békén a fiúkat és ne keressétek a társaságukat. A szíved szakadt meg. Mikor elhagytátok a szobát már potyogtak a könnyeid. A csajok biztattak, hogy ezt Hoon nem fogja annyiban hagyni és úgyis keresni fog téged. De miért is tenné? Majdnem a karrierjébe került a hülyeségem....talán jobb is, ha békén hagyom....bár ezt ami azt illeti, még te sem hitted el magadnak. Képtelen lettél volna valaha is elfelejteni az iránta érzett szerelmedet és azt, ahogyan veled bánt azon a két szép alkalmon, amikor találkoztatok. Megnéztétek a műsort, amiben részletesen elmesélték a történtetek, és amikor Hoon kijelentette, hogy nincs barátnője, és veled sem randizik, esküdni mertél volna, hogy amit a szemében látsz az az, hogy ezt ő nem hiszi el. Kívántad, hogy bár csak a csajoknak lenne igaza, és egyszer csak felbukkanna, hogy ő ezt már nem bírja így tovább. Mert a következő két hétben te nagyon a tűrőhatáraid közelébe kerültél. Az emberek még mindig összesúgtak a hátad mögött, de már nem éreztél olyan gyűlöletet körülötted. Tudtad, hogy ha Hoon mégis megkeres, akkor ennél még sokkal rosszabb lesz a helyzet. Féltél is, de akartad is egyben. Nem akartál róla lemondani, de tudtad, hogy ez nem csak rólad szól, és nem lehetsz olyan önző, hogy a karrierjét tett kockára a személyes vágyaid elérése érdekében. Hagytad, hogy csak úgy vigyen a sors, úsztál az árral. Semmit sem tettél.
Azonban történt valami, ami elterelte a gondolataidat. Az utóbbi napokban furcsa ajándékokat kaptál névtelenül. Az első egy virágcsokor volt egy cetlivel, hogy felejtsd el azt az önhitt csalót, neked ő nem való. Vagyis nem Hoon küldte. De nem volt aláírva. Egy napra rá pedig egy hatalmas plüss maci állt az ajtódban. A kollégiumi szobád ajtaja előtt. Ez megijesztett. Viszont így alighanem egy egyetemi társad lesz a tetted. Meg hát eszedbe is jutott, hogy Hoon nem hozzád kísért el, hiszen az a fővárosban volt, hanem a barátnődhöz, akinél akkor aludtatok. Harmadnap már egy doboz volt az ajtóban szépen becsomagolva. Benne pedig egy vörös necc kesztyű. Oké, ez egyre ijesztőbb. A szomszédaidat megkérted, hogy lessék az ajtódat, hátha észre veszik, hogy ki a titkos hódolód. Pár nap szünet után egy üzenetet kaptál. Kézzel írt levél volt, de nem ismerted fel a kézírást. A levél csöpögött a nyálasságtól. Ez már sok volt....romantikus lélek vagy, de ennyire azért nem vagy elvetemült. Ez még Shakespeare-en is túl tesz. Úgy döntöttetek szobatársaddal, hogy Kojak kalap fel, és mehet a Bond akció. A suliban mindig figyeltétek, hogy esetleg ki nézhet téged állandóan. Nyilván valahonnan ismer, vagy órákról vagy az étkezdéből. Nagyon máshol nem fordultál meg. A könyvtárba ugyan néha lenéztél, de nem szerettél ott tanulni. Még sem vettetek észre semmit. Ez a fickó nagyon jól álcázza magát. Vagy észrevette, hogy figyelitek. Az ajándékok folytatódtak: szív alakú párna, rengeteg bon bon, még egy csipke fehérnemű is szerepelt a repertoárban. Elég ijesztő volt már a dolog, viszont mivel ezeken kívül nem történt semmi, így ti sem tehettetek semmit. Nem bűn valakinek ajándékokat küldeni. A nyomozásotok sem járt túl sok sikerrel. Ám az egyik szomszéd srácnak támadt egy remek ötlete. Vett nektek egy kicsi webkamerát, amit az ajtótok felé fel is szerelt nektek. Bekapcsolva hagytátok, és a gépre le is mentettétek a felvételeket. Meg is láttátok egyszer az illetőt. Ám, mintha nagyon is jól tudta volna, hogy figyelitek őt, mert magas gallérú, hosszú ujjú volt rajta- pedig nyár van jelenleg- és baseball sapka. Egyáltalán nem láttátok az arcát, végig a földet stírölte. Nah ez már gáz. Kezdtél félni, hogy ha egyszer bedurvul, akkor annak nem lesz vége. Elterjedt a pletyka is a suliban, hogy van egy titkos hódolód. A rossz akaróid egyenesen azzal cikiztek, hogy ott hagytál egy Idolt ezért az akárkiért....Nagyon rosszul esett. A közvetlen környezeted nem is hódlónak hanem zaklatónak hívta, és te is ezt érezted jogosnak. Amikor az ajtód előtti dobozban egy plüss bilincs lapult, már tényleg megijedtél. Szóltál a kollégiumi igazgatónak, hogy valami nincs rendben. A gondnok is meg ígérte, hogy nyitva tartja a szemét. Amíg nem követ el semmi erőszakra utaló dolgot, addig nem tehetnek ellene semmit. Ez a törvény. Sőt, ugye Koreában a saesang rajongók dolgait sem büntetik- egyszerűen nincs olyan törvény, ami a zaklatást szabályozná. Tehetetlen voltál. Az egyik hétvégédet bent töltötted a fővárosban. Gondoltad kikapcsolod magadat egy időre. Este egy parkban sétáltál egyedül- hülye ötlet volt, de nem volt még olyan késő. Majd kezdted úgy érezni, mintha követnének. Egyből eszedbe jutott a zaklatód. Nem akartál elmenekülni, mert ha rád tapad, akkor talán végre meg tudhatod, hogy kicsoda. Ha pedig rád akaszkodik, akkor feljelentheted végre. Csak tudj előle elszabadulni. Leültél egy padra és behunytad a szemed. Közben pedig füleltél, hátha hallasz valamit. Léptek zaja ütötte meg a füled. Itt az idő. Már majdnem felugrottál, hogy elkapd, mikor rájöttél, hogy nem a zaklatód áll előtted mosolyogva...............................................................................................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése