AJ felvette a telefont, de azon nyomban el is tartotta a fülétől. Törökülésben ült és hallgatta, ahogy egy paprikás kedvű leader épp porig alázza, mert nem ment haza de még csak nem is szólt. Olyan fejet vágott, mint a hősök az animékben, mikor leordítják a fejüket. Neked a párnába kellett fúrnod az arcod, hogy elrejtsd a feltörő hahotádat. Mikor végül AJ letette a telefont egy "azonnal indulok" mondattal, te felnéztél rá. Ő mosolyogva nyomott egy puszit az arcodra, felöltözött majd egy utolsó mosollyal elköszönt tőled. Mikor eltűnt az ajtód mögött, még mindig képtelen voltál magadhoz térni. Reggel volt már, hét ágra sütött a nap, de te visszavágytál a hajnali narancs festette ég felé, vissza az Ő karjaiba. El sem hitted, ami az előbb megtörtént. Meghódított. Ismét beleremegtél a gondolatba, hogy az ő izmos testén csúszkált a kezed, hogy az ő erős karjai szorítottak magukhoz, hogy azok a forró ajkak tapadtak a tieidre és hogy az a pajkos nyelv játszott a tieddel. Minden porcikáját érezted, és azt kívántad, bár ne kellett volna kimennie azon az ajtón. Nagy nehezen felkeltél, felöltöztél, ám úgy érezted, hogy semmi sem kényelmes, itt hagyhatta volna igazán a pólóját.
A konyhában nekiláttál kávét főzni- ez akármilyen éjszakád volt, elengedhetetlen a teljes felébredéshez. Az asztalnál ülve felhúztad a térdeidet, átkaroltad egyik kezeddel, a másikkal pedig magad előtt szorongattad a bögrédet és folyton csak agyaltál. Úgy zakatolt a tökfedőt, mint egy régi gőzmozdony. Lefeküdtél egy Idollal. Aki történetesen a U-Kiss egyik rappere, AJ. De ezt félre téve, akkor is egy Idol. És ha igaz, amit mond, akkor te voltál neki az első. Visszaemlékeztél jó pár évvel ezelőtti tapasztalataidra. Az első barátod, akivel mindketten elsők voltatok egymásnak, alig pár hétre rá szakított veled, mondván, hogy másokkal is ki akarja próbálni. Elfogott a kétely. Mi van, ha Ő is rá kap az ízére, és nem fog megállni, ha egy csinos rajongója letámadja? De hát ő AJ, ő nem olyan. Olyan tisztességes és kedves, ő biztos nem tenné meg. De melyik férfi képes uralkodni a dolgon? A kávéd szinte már kihűlt mire a végére értél az eszmefuttatásodnak. Úgy határoztál, hogy hagysz neki pár napnyi gondolkodási időt, hogy feldolgozza, és eldöntse mi legyen. Elvégre nem beszéltétek meg, hogy hogyan tovább. Lehet, hogy csak egy egy éjszakás kaland voltál a számára, de az is lehet, hogy többet akar. Nem mondta, te pedig nem tudtad. Érezted, hogy kínzás lesz neked az elkövetkező pár nap, de végig fogod csinálni. Ha most azonnal a nyakára futsz, azzal semmit sem érnél el, legfeljebb elijesztenéd. Miután rendbe szedted magad, elindultál a munkahelyedre. Szerencsére akadt éppen tenni való, ami le tudott foglalni, esélyed sem volt az éjszakán agyalni. Mikor este hazaértél, hulla fáradtan estél be az ágyadba. Elő kaptad a telefonodat, és küldtél az ifjú titánnak egy jó éjt sms-t, hogy azért még is csak jelentkezz nála. Válaszolt. "Jó éjt és szép álmokat" olvastad magadnak hangosan. Ez egy jó előjel.
Az éjjel nagyon furcsát álmodtál. Az álmodban egy erdőben voltál. Sötét volt és furcsa hangok vettek körbe. Nagyon megijedtél. Árnyak suhantak feléd, mintha támadni akarnának. Futni kezdtél, de az ágak össze-vissza karcoltak. Az erdő vége egyre távolabb esett tőled. Mint egy régi Andersen mesében. Mikor épp utolért volna egy árny az álom irányt váltott. Most egy parkban voltál és szépen sütött a nap. Elindultál valami fény felé. Mikor odaértél, a tengerpartra kerültél. Körbe néztél, és a parton megláttál egy fiút üldögélni. Mikor észrevett felállt, és mosolyogva rád nézett. Meglepődtél, mert Eli állt előtted kezét feléd nyújtva és angyalian mosolyogva. Nem haboztál, megfogtad puha kezeit és odabújtál hozzá. Ő felemelte a fejedet és már épp megcsókolt volna, mire te hirtelen felriadtál. Eljutott az agyadig, hogy éppen Eli-al álmodsz. Komolyan saját magadat fogod az őrületbe kergetni. Miért nem tudsz egyszerűen belezúgni AJ-be és elfelejteni, hogy létezik egy ilyen ultra szexi szöszi is a csapatban?! Talán éppen azért, mert olyan elviselhetetlenül dögös. Megijedtél saját magadtól, hogy neked egy pasi már nem is elég? Egyből kettő kell? És muszáj egy alapvetően jó barátságot így összekuszálni? Alighanem mind a kettő tudja, hogy a másik is vonz, ami miatt kétség kívül nagy a feszültség kettejük között. Rettegtél, hogy a hülyeséged akár a karrierüknek is árthat. Hiszen egy szerelmi bánat sosem éppen egy leányálom. Ültél az ágyon összegubózódva, tekeregtek az agytekervényeid, de képtelen voltál lehetséges kiutat találni. Nagy nehezen vissza nyomott az álom az ágyba, de nem nyugodtál meg. Továbbra is Eli volt az álmodban. Mint egy szőke herceg- ami azt illeti az is volt. Másnap nagyon fáradt voltál. Az álmok miatt nem tudtad magad kipihenni. Ásítozva végezted a munkádat, már majd összeestél a nap végére. Ám egy hirtelen jött sokk azonnal magadhoz térített. A főnököd közölte, hogy egy kis papírmunka ügyben holnap be kéne nézned az NH-hoz. Végül is, holnap már a harmadik napja lesz az esetnek, ennyi időnek elégnek kellett lennie és nem is biztos, hogy találkozol a fiúkkal. Belementél, mert nem akartad, hogy a személyes aggodalmaid negatívan befolyásolják a munkádat. Ezen az estén is alig aludtál. Most azt álmodtad, hogy a két fiú éppen egymásnak esik miattad. Sírva ébredtél fel. Majd az éjjel további részét végig is sírtad. Reggel vérvörös szemekkel keltél fel, kellett nem kevés púder, hogy a fekete táskáidat kicsit eltakart. Napszemüveget húztál, hogy eltakard szemeidet. Alig ment le pár falat reggeli a torkodon. Féltél. Vagy inkább rettegtél. Tudtad, hogy ha valamelyik elkap, és vigasztalni próbál, bármelyiknek a nyakába ugranál. Ezért minden áron el akartad kerülni a találkozást. Mikor beértél az ügynökség épületébe, megkérdezted a recepcióst, hogy a fiúk merre vannak. Közölte veled, hogy a dorm-ban, ma szabad napjuk van, alighanem pihennek. Nyugtáztad, hogy valószínűleg az alvás most erős elsőbbséget élvez náluk bármiféle más tevékenységnél, így nem sok esély van rá, hogy összefussatok. Elhoztad a megfelelő papírokat, aláírattattad, amit kellett, majd úgy egy óra futkározás után beszálltál a liftbe. Épp felsóhajtottál volna, mikor valaki elkapta a liftajtót és beszállt melléd. Elállt a lélegzeted. Eli volt az.
-Tudtam az előbb, hogy téged láttalak! Miért nem szóltál, hogy itt vagy?- kérdezte vidáman.
-Nem akartam zavarni- válaszoltad szemlesütve. Nem volt rajtad a napszemcsi, elvégre épületen belül nem illik viselni. Észrevette, hogy valami baj van és kérdezgetni kezdett. Ám mire válaszoltál volna, hirtelen megakadt a lift. Mindketten elvesztettétek az egyensúlyotokat és a hátsótokra huppantatok. Megijedtél. Beragadtál a szíved kínzójával egy liftbe. Ez rosszabb, mint egy rémálom. Eli szólt a segélyhívón, hogy valami elromlott, mire közölték, hogy igyekeznek minél gyorsabban kijavítani a hibát, addig várjatok türelemmel. Közel tíz perces vallatás után már remegő hangon próbálta belőled kiszedni, hogy mi baj, mert megnyikkanni sem voltál hajlandó. Megpróbált átkarolni, de erre te határozottan ellökted.
-Nem bírom, hogy nem bírok választani!- kiáltottad az arcába ismételten könnyes szemekkel. Ledöbbent.
-AJ nem nálad volt pár napja éjjel, ugye?- kérdezte aggodalmasan és gúnyosan. A szemeden látta, hogy a válasz: De. Erre sóhajtott.
-Akkor mi okoz még gondot? Nyilván nem én kellek neked, hát légy vele nagyon boldog- mondta sértődötten. Csuklottál egyet. Igaza kellene, hogy legyen. Most kéne megbántanod, és lezárni vele az ügyet. Elvégre AJ-vel vagy együtt. Ha együtt vagy vele egyáltalán. Igazából te másztál rá, amit ha nem teszel meg, talán meg sem történik a dolog. Ez kicsit visszariasztott, mert mi van, ha csak az élmény miatt tette meg? Mert ki akarta próbálni, de nem azért, mert te kellenél neki. Miért nem tudsz vele most beszélni? Most megkérdeznéd mindenről, ami eddig kétségek közé söpört. De ehelyett Eli ült melletted.
-Nem tudom, hogy neki én kellek-e- mondtad anélkül, hogy ránéztél volna.
-Nekem igen- a válasza erős és határozott volt. Ujjaival felemelte a fejedet és maga felé fordította. Ebben a pillanatban a lift újra megindult, de ő nem állt le. Közelebb húzta az arcodat. Hol a szádat hol a szemeidet leste, majd te is erre a taktikára váltottál. Nem akartál ellenállni. Felrémlett a kórházban kapott forró csók, újra akartad érezni az ajkaidon az ő ajkait. Így is lett. Megcsókolt, szenvedélyesen. A füled mintha hallotta volna a csengőt, és hogy kinyílik az ajtó, de nem fogtad fel. Visszacsókoltad. Majd hirtelen dühös léptekre lettél figyelmes. Elszakadtál tőle, és kinéztél a lift ajtón. Az arcod fal fehér lett, szemeidben könnyek gyűltek össze. Eli is oda nézett, de az ő arcán csak egy halvány mosoly futott át. Láttad AJ hátát egyre távolodni a lifttől. Felpattantál és utána rohantál. Kiáltottad a nevét de nem állt meg. Mikor kiértél az utcára, láttad, hogy épp átszalad az úttesten. Viszont mire te odaértél, a lámpa piros lett és annak a sok idióta sofőrnek éppen most kellett éppen ott elhaladnia. Esélyed sem volt átjutni anélkül, hogy egy el ne ütne. Zokogva rogytál a földre. AJ végignézte a csókodat Eli-al. Látta, hogy visszacsókoltad. Most tettél tönkre mindent, és ezt te is tudtad. Előkaptad a telefonod és folyamatosan hívogattad, de nagyjából az ötödik hívás után kikapcsolta a telefonját. Eli a bejárati ajtóból figyelt. Egy kicsit azért ő is szomorú volt, nyilván félt attól, hogy ez AJ-ből majd milyen reakciókat vált ki. Sejtette, hogy ezt még meg fogja kapni tőle. Még közel tíz percig zokogtál ott, a járókelők mind megnéztek, páran próbáltak segíteni, de te nem akartad elfogadni. Nem érdemelted meg. Most törted össze annak a szívét, akiért eddig a tied zakatolt. Szerelmes voltál AJ-be és veszettül vonzódtál Eli-hoz. Miért nem fogadtad meg a barátnőd tanácsát, és felejtetted volna el a vonzódást?! Most érezted igazán, hogy neked AJ kell és nem Eli. De alighanem már soha nem lehet a tiéd. Eltaszítottad magadtól. Felálltál nagy nehezen, fogtad a cókmókodat, és vissza indultál a főnöködhöz. Eszed ágában sem volt megállni Eli mellett, vagy egyáltalán csak ránézni. Érezte ő is, nem is próbálkozott. Meghatott, amikor azt mondta, neki te kellesz, ez az egy, amit AJ nem mondott ki még azután sem, hogy lefeküdtél vele. Talán ez zavart be. Bár te sem mondtad neki, és most.........Átkoztad még azt a napot is, amikor egyáltalán megszülettél. A következő két hétben mély depresszióba estél. Alig akartad elhagyni a lakást, nem ettél, sírtál folyamatosan. Állandóan ez az eset járt a fejedben. Hogy tehetted, hogy lehettél erre képes? Miért nem tudtál ellenállni? Miért romlott el a lift? Miért kellett Eli-nak meglátnia? Miért kellett oda menned? Rettegtél a saját aljasságodtól és attól is, hogy most összetörted AJ-t. Gyűlöl, minden joga meg van rá, de ezt én hogyan viseljem el? Biztos voltál benne, hogy a pokol legmélyebb bugyraiba kíván a hőn szeretett Idolod most téged. Teljes joggal. De azóta Eli sem keresett, ezt viszont kicsit furcsálltad. Vagy a reakciódból megértette, hogy neked nem ő kell? Talán. Remélted, hogy így van. Talán elmondta AJ-nek is. Már ha az nem verte még péppé. Ettől is nagyon féltél, hogy az álmod valóra válik és tényleg egymásnak esnek.
Egyik este bekapcsoltad a tévét, és persze épp őket kellett meglátnod. Újra elfogott a sírás, bár könnyed már alig volt. AJ és Eli a lehető legtávolabb ültek egymástól. Egymásra ne néztek. Sejtetted, hogy ez lesz a vége........de nem akartad. Beszélned kell velük, ez így nem állapot. Ők is szenvednek és te is. Másnap reggel felkeltél, össze szedted magad és irány az ügynökség. Mikor odaértél a recepciós olyan gyilkosan nézett rád, ahogyan csak tudott, de mikor rájött, hogy igazából egy lelki roncs áll előtte, megenyhült. Felcsörgött a fiúkhoz, hogy AJ jöjjön le megbeszélésre. Elő szokott fordulni az ilyesmi, így nem volt senki sem meglepve. Van egy kis pihenő terem a folyosón, oda ültél be. Az említett ifjú pár perccel később benyitott, majd meg is torpant. Elfehéredett és már menekült is volna ki a szobából, de te elkaptad. Háttal neki dőltél az ajtónak, vele szemben. Így ő nem tudott kimenni, legfeljebb ha ellök, de azt tudtad, hogy nem tenné meg. Nem bántana téged.
-Mit akarsz még tőlem?- kérdezte égő dühvel a hangjában.
-És te mit akarsz tőlem? Már ha valaha is akartál valamit....-gúnyosan és sértetten mondtad neki. Meglepted vele, látszott, hogy ezt nem tudja mire vélni. Válaszoltál a szemei által feltett kérdésre.
-Nálam töltöd az éjszakát, majd csak egy válasz smst írsz? Nem hívsz, még csak annyit sem mondasz, hogy köszönöm?! Tudod te mennyit kínlódtam én azon, hogy vajon csak egy éjszakára kellettem neked, hogy kipróbálhass?! Én szeretnék veled lenni!!! Szeretnék a barátnőd lenni, de te még csak annyit sem mondasz, hogy láthatlak-e még valaha! Erre persze jön Eli, aki közli, hogy neki én kellenék...Végre valaki kimondja, de miért van az, hogy nem TE??!!- teljesen kikeltél magadból, szinte már kiabáltál. Letaglóztad. És magadat is. Lesütötted a szemedet és elmormogtál egy "sajnálom"-ot. Jó pár percig csak álltatok ott, te rám sem néztél. Dühös voltál rá is és magadra is. Majd eldöntötted. Arrébb álltál az ajtóból.
-Ha nem kellek, akkor menj csak el, többet én sem foglak keresni- a hangod a végére elcsuklott és ismét a sírás kerülgetett. AJ hirtelen magához rántott, szorosan átölelt és a füledbe súgott valamit, amitől a szíved életre kelt, és elöntött a melegség: "De én akarlak! Légy a barátnőm!" :)..................................................................................................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése