Érte, másért nem...-3

Változatosság nélkül

Ahj, mitől pattannak ki a szemeim? Mennyi az idő? Áh, már csak fél óra ébresztőig. Akkor keljünk fel, nincs értelme visszaaludni. Amúgy is kihagytam a fürdést este, majd most bepótolom. Na akkor szépen, csendben szedjük össze a cuccainkat. AJ mélyen alszik, szerencsére. Irány a fürdő. Fuh, ajtó csuk és jöhet a víz. Jajj ez most jól esik. Kicsit felébreszt. Jó érzés ázni. Még mindenki alszik, szerintem folyathatom a vizet, nem kell sietnem. Ah, csak el ne bóbiskoljak. Vicces lenne állva elaludni. Nah jó, szedjem már össze magam végre.

-Jó reggelt Hoon!

-Wááááááááá mi az isten???

-Isten? Nem tudtam, hogy isten lennék…

-Eli te gyökér, a frászt hozod rám!

-Minek ijedezel, és egyébként is, miért nem zártad be az ajtót?

Na erre nem tudok mit felelni. De a szívem cefet hevesen ver, nagyon rám ijesztett. Atyám, legalább jönne be úgy, hogy jelzi az itt létét, ha már muszáj bejönnie. És ha épp… nah ebbe nem gondolok bele.

-További kellemes fürcsit!

Hát ilyen nincs, még pimaszkodik is. De legalább kiment. Gyors felöltözök, mielőtt még valaki rám nyit. Kicsit vizes maradt a hátam, jájj utálom, amikor a póló a vizes hátamra ragad, olyan rossz érzés. De mindegy most már, le nem veszem. Nah menjünk ki a konyhába, iszok egy kis vizet, és csinálok valami reggelit. Bár vacsorát ígértem, de nem baj. Öhm… hogy mennyi az idő???? ez a mikro biztos téved. Nem lehet, hogy nem fél, hanem másfél órával előbb keltem *-*. Elnéztem egy órát. Úristen. Ilyen hülye is csak én lehetek. Aludhattam volna még másfél órát. Mintha nem aludnék így is keveset. Nem hiszem el. Hülye vagy Hoon, hallod?! Áh… na mindegy, már nem fekszem vissza, túl ideges vagyok most az alváshoz. Akkor inkább alkotok már valami nagyon finomat itt mindenkinek. Lássunk is neki… szeretek főzőcskézni, bár nem vagyok profi, azért egész jó kajákat tudok összeütni. Telik az idő, telik az idő. Most van vissza fél óra ébresztőig. Hihetetlen vagyok, most haragszom magamra. De ki csoszog ilyenkor máris?

-Jó reggelt!- Soohyun álmos feje felderíti kedvemet. Nagyon kis édes.

-Soohyun- hyung! Szerintem inkább te vagy aranyos reggelente- igyekszem angyalibbnál is angyalibban cukkolni. Ezt az aljas tekintetet, hehe, azt hiszem ezt még vissza kapom.

-Hogy hogy fent vagy Hoon?

-Nem tudtam aludni, és elnéztem az órát. Ügyes vagyok, tudom.

-Megesik, bár nem mondhatjuk, hogy olyan nagyon túlalhatnánk egyébként magunkat.

-Nem valóban. És te, te sem tudsz aludni?

-Oh én mindig felkelek korábban. Akad egy-két hisztis kölyök, akiket úgy kell néha kiverni az ágyból, ezért inkább elkészülök előbb, hogy utána magamra már ne legyen gondom.

Lenyűgöz a tudatossága. Felkel előbb, hogy mindenki mással foglalkozhasson. Hihetetlen. De tényleg. Igazi leader, ezt soha nem fogom megkérdőjelezni.

-Ez hihetetlenül kedves tőled.

-Ugyan, megtettem régen is és megteszem most is. Bár, ha Dongho még néhányszor így sípcsontot rúg, akkor lehet, feladom.

-Hehehe, majd segítek. Én még új vagyok, még bírom a strapát.

-Azt nagyon megköszönném, és majd meghálálom valahogy.

-Jajj ne hülyéskedj, mintha lenne mit meghálálnod- ezt már csak az orrom alá mormogtam, de alighanem hallotta, hiszen kuncog. Közben meg ül a kis asztalnál és lopkodja a sült szalonnát. Én is mindig lopkodtam otthon, nem haragszom érte.

-Nagyon-nagyon jók az illatok- jáájjj, miért ijesztget engem ma mindenki? Így a hátam mögé osonni, hát az előbb még ültél, te dög.

-Ne ijesztgess, kérlek. Ma már Eli is rám hozta a frászt.

-Oh ne haragudj, csak olyan jó illata van… de miért, mit tett Eli?

-Hát… izé… tudod…

-Mi a manó történt?

-Zuhanyoztam, és nem zártam be az ajtót.

-Oh, hehe… ezt máskor ne felejtsd el, mert igazából itt senki sem érdekel, hogy van-e bent bárki is.

-Ezt megjegyzem.

Még engem is meglep, hogy tulajdonképpen nem zavart. És így belegondolva más sem zavart volna, még Soohyun sem. Azt hiszem, egész jól haladok az alkalmazkodásban.

-Útban vagy, sipirc innen!- arrébb kell löknöm leaderem, mert nem tudok miatta főzni. Így láb alatt lenni… de szót fogad, bár nem ül vissza csak hátrébb lép. Éhenkórász. Na jó, végül is már meg lehet kóstolni. Kiveszek egy falatot, és megfújom.

-Na nyisd ki a szád!- tolom felé a fakanalat. Szó nélkül engedelmeskedik, bár látom rajta, hogy kicsit meg van lepve.

-Hmmm de finom!! Nagyon jól főzöl!!

-Köszönöm! Kérsz még?- nézek rá, mire ő meg boci szemekkel néz vissza és bólogat. Egyem meg, nagyon aranyos. Hát legyen, kap még pár falatot.

-Hát itt milyen romantikus a hangulat..

Nem hiszem el, a fakanalat is majdnem eldobtam és megégettem a kezem a serpenyővel.

-Az istenit Eli! Felesküdtél, hogy halálra ijesztesz?

-Bocs Hoon, nem tehetek róla, hogy képtelen vagy észrevenni, ha valaki közelít feléd. Vagy legalább is csak engem. Talán nem érdekellek?- jön hozzám közelebb.

-Még szép, hogy nem érdekelsz! És talán ha nem osonnál folyton…

-Én nem osonok, csak nem trappolok! Talán baj?

-Igen, Eli baj! Miattad most megégett a kezem…

-Miattam? Te vagy az ügyetlen! Ne bénázz a konyhámban, ha kérhetném…

-Fiúk! Elég legyen! Mi az, hogy a konyhádban? És én sem hallottalak! Ülj le Eli, mindjárt kész a reggeli! És inkább köszönd meg, hogy ma reggel nem neked kell megcsinálni!- Soohyun majdnem kiabálva mondta el mindezt. Ajjajj, ez így nem lesz jó. Miért akadt ki rám a galamb? Mi rosszat tettem?

-Minden rendben, Hoon? Nagyon megégetted magad?

-Nem, dehogy, jól vagyok. Köszönöm. Mi lelte szegényt?

-Gyanítom Kevin. Szokásuk marakodni. Az ember azt hinné, hogy Kevin a hisztis, pedig Eli kenterbe veri néha.

-Az igen, nem hittem volna.

-De, de pedig. Na jó, megyek, felverem a maradék pacsirtát is.

Jót mosolygok ezen megjegyzésén. Eli és Kevin olyanok, mint egy rossz házaspár. De tényleg, pár napja vagyok itt, és hol az egyik, hol a másik akad ki rám valamiért és mindkettő azért, mert éppen megsértődött a másikra. Biztos, hogy ezek nincsenek együtt véletlenül? Bár… azt hiszem, erre a kérdésre inkább nem akarok választ kapni. Kész vagyok, megfőztem, amit megakartam. Akkor megterítek. Eli a kanapén ül és bámulja a tévét. Nem néz rám, én sem zargatom. Meg vagyok a csípős megjegyzései nélkül is. Tálalom a reggelit, majd szépen lassan mindenki kibotorkál. Kivéve a legfiatalabbat. Hát jó, akkor segítsünk Soohyunnak.

-Hagyjatok nekünk is, kérlek!- vetem még azért hátra, ahogy elhagyom a pofijukat ezerrel tömő társaságot. És Dongho szobájában határozottan vicces látvány fogad. Leaderünk éppen a bokájánál fogva próbálja meg kihúzni a paplan alól a legfiatalabbat, de az meg megkapaszkodott az asztal lábába. Soohyun elengedi áldozatát, ahogy meglát, mire a kis troll is elengedi az asztalt. Fogom magam és gyorsan karjaimba kapom. Hehe, úgy néz rám, mintha valami földönkívüli lennék.

-Vagyok elég erős ahhoz, hogy neki kezdjelek itt megpörgetni magam körül, amennyiben nem vagy hajlandó felkelni. Szóval, ha leteszlek, ki jössz velünk reggelizni?- elég határozott a hangom, szóval szerintem nem lesz gond. Jól gondoltam, már bólogat is. Leteszem és még előttünk ki is spurizik a szobából.

-Azt hiszem mély benyomást tettél rá. Köszönöm a segítséget.

-Ugyan nincs mit. A többiek már esznek, menjünk, mielőtt mindent felfalnak.

Mi is csatlakoztunk a reggelihez, illetve a maradékához. Mire befejeztük egy csepp sem maradt belőle. Olyan jóízűen ették a főztömet, hogy a szívem is belemelegedett.

A következő két hét viszonylag eseménytelenül telt. Egy két Eli-Kevin vita és Dongho-Eli cukkolást leszámítva tényleg semmi sem történt. Lassan eljön február vége is, márciusban pedig két tagunk szülinapját is ünnepelhetjük. Sőt, március végére tervezzük az új albumunk megjelenését is. A dal, amihez klipet fogunk forgatni egy ballada, azonban tánc is lesz benne. Eljött, amitől a legjobban féltem. Elhatároztam az elmúlt napokban, hogy rászánom magam a dolog megbeszélésére. A mai napon hamar visszajöhettünk, elvégre szombat van. Hál istennek azért a vasárnapok szabadok. Többnyire evéssel és alvással töltjük. Előre is és utólag is ilyenkor pótoljuk a kimaradásokat. Örülök, hogy ma már hazafele tartunk. Valamiért most nem vagyok álmos. Mindenki alszik pedig. Ahogy kinézek oldalra az ablakon feltűnik, hogy Soohyun nyitott szájjal alszik. Csodálom, hogy nem fúj buborékot a szájából. És senki sem horkol. Ezen még mindig ki vagyok akadva. Mármint, hogy ilyen mázlim van, mert nem bírom ki, ha valaki horkol. Bár az már feltűnt, hogy Kiseop beszél álmában, de csak ilyen halandzsa nyelven. Aranyos azért. Mindenki aranyos. Lassan haza is érünk. Jájjj leader-shi ez a csámcsogás, csak ezt neeeeee. Na jó, neki elnézem. Kemény este vár rám amúgy is, egy beszélgetés a vezetővel, jó lesz. Délután még pihenek most egyet, majd utána nézek be hozzá. Így is teszek, kicsit el is bóbiskolok a fuutonomon. Ahogy kinyílnak csipás szemeim, felülök. Már meg sem lep, hogy AJ megint Eli-al beszélget. Tök sokat beszélgetnek. Lehet, hogy AJ felcsap a csapat pszichológusának? Érdekes lenne, de jó hallgatóság és nagyon jó tanácsokat ad, szóval akár miért ne? Neki lódulok, hogy átmásszak a szemben lévő szobába. Ahogy kiérek az ajtón Kiseop int nekem és mire pislantok egyet már a kanapén verekszik Kevinnel a távirányító birtoklásáért. Gyerekek. De legalább így tudom, hogy Soohyun egyedül van a szobában. Bekopogok.

-Gyere!- szól ki vidáman. On én meg mindjárt lelombozom.

-Hoon! Uh de nyúzott arcod van, valami baj van?- kicsit aggódik.

-Beszélhetnénk egy kicsit?- kérdem félősen.

-Persze, gyere, ülj le!- ő is leül, én pedig az ágya végére telepszem.

-Azt szeretném mondani… szóval… igazából én… tudod…

-Bökd már ki te nyúl!- nevetgél.

-Nyúúúl?- hőkölök meg.

-Igen, Hoon, te vagy a csapat kis nyuszija- nem bírom eldönteni, hogy most mit is érezzek, de kedves mosolya arra sarkall, hogy én is mosolyogjak.

-Hát jó, rendben. Szóval ami azt illeti, fogalmam sincs, hogyan kell táncolni. Mármint nem tudok táncolni.

-Oh… próbáltad már?

-Hm? Nem.

-Akkor honnan tudod?? Na gyere, lássuk, mit nem tudsz!

-Te-tessék?- ő már fel is pattant és nyújtja nekem a kezét. Te jó ég, mire vállalkoztam én? Úristen. Na jó, ugrassuk bele azt a majmot abba a bizonyos vízbe. Mutat pár lépést de én esküszöm azt sem látom, hogy a jobb vagy bal lábát mozgatta-e. Úristen.

-Lassabban nem lehetne? Kezdő vagyok, ha nem rémlene…- nevet rajtam, nagyszerű.

De azért lassít. Na, így már látom nagyjából mit csinál. Próbáljuk meg követni. Ejj, ez nehéz. De azért csak nem lehetetlen.

-Hoon, de olyan dinka vagy…

-Kössssssz, tényleg o.o- nézek rá kerek szemekkel.

-Tudsz te táncolni, csak bele kell jönnöd. Ha van kedved lemehetünk próbálni meg gyakorolni bármikor.

-De én nem akarlak elvonni a pihenéstől…

-Ugyan már, szeretek táncolni és szívesen segítek neked. Legalább én sem punnyadok be. Meg Kiseop is biztos segít, vagy Kevin, jó kis barátkozó lépés lenne, ha megkérnéd őket.

-Gondolod? Olyan szerencsétlenül érzem magam.

-Jajj ugyan már. Nézd Hoon. Úgy nem fogsz táncolni, mint Kevin, de ami azt illeti, ez jobb is. Nem tudnálak elképzelni úgy tekergőzni- hát azt én sem tudnám elképzelni xD.

-Nem is akarok úgy táncolni, az már a rúdtáncosokat is megszégyeníti.

-Az biztos- de jót nevet rajta.

-Akkor holnap délután? Délelőtt aludjunk.

-Re-rendben. Akkor délután és köszönöm, hogy meghallgattál.

-Megőrjítesz ezzel a mindenért köszönöm és bocsánat szokásoddal. Na nem baj. Hohó, mi ez ott kint már megint?

Vita hangjai szűrődnek be. Hogy itt nincs egy nyugis este se. Hihetetlen. Wow, de ez azért ejha. Kiseop, Kevin és Dongho kiabálnak egymással, hogy tévé, vagy videójáték. Eszméletlen.

-Fiúk!! Egyik sem! Sipirc el innét mindenki be a szobájába! Nyomás!- egészen ki van kelve magából a leaderünk. Hamar elillant az előbbi jó kedve, és az enyém is.

-Soohyun, ha már így rendet tettél. Nem mennétek el Hoonnal vásárolni, kéne pár dolog a vacsihoz…- Eli mikor került ide ki a szobánkból? És mit látok, AJ is itt van? A végén még ő is megtanul főzni, jó lenne. Leader-shi bólint és int nekem is, hogy cuccoljunk. Felveszek valami utcai göncöt és már megyek is az ajtó felé. Együtt indulunk le a városba. Hideg van, kesztyű, sapka, sál nélkülözhetetlen. De nem baj, azért a nap süt, és ez jól esik.

-A piac jó lesz? Az nincs olyan messze- mondja vezetőm.

-Persze, tökéletes. Menjünk arra- mosolygok rá. Remélem visszatérő jó kedvem az ő jó kedvét is visszahozza.

Mókás út ez a bevásárlás. Soohyun nem is nagyon ért hozzá xD. De nagyon aranyos, ahogy mindenfelől érdeklődik, meg mindig alkudni akar. Pattogva, nevetgélve térünk vissza felség területünkre. Csend van. Még mindig megy a durci? Jajj nekünk. Letesszük a bevásárolt dolgokat a konyhában, ahol AJ és Eli beszélgetve alkotnak. Megyek szobám felé, be is megyek és lehuppanok az ágyamra. Hátamat a falnak döntöm, és csak nézek ki a fejemből. Jó kedvem van, de úgy érzem magam, mint az elem a töltője nélkül, kezdek merülni. Kopognak.

-Gyere be- szólok ki. Soohyun lép be.

-Ne haragudj, bejöhetek? Kiseop bezárta az ajtót és nem hajlandó beengedni.

-Az igen, ekkora balhét csapnak egy távirányító miatt??

-Úgy tűnik- közben lehuppan velem szembe.

-AJ milyen szobatárs?

-Jól megvagyunk. A biológiai óránk is nagyjából egyezik, így abból sincs gond. És Kiseop?

-Hát néha már idegesítő. De amúgy szeretek vele lenni egy szobában, de amikor hisztis…

-Van itt valaki, aki nem szokott hisztizni?

-Heh, ez egy jó kérdés. Néha én is úgy csapkodnék meg kiabálnék, de leaderként hol tehetném én ezt meg?

-Ha hisztizhetnéked van, itt megteheted, a szobából nem kerül ki a dolog. Csak ne törj össze semmit.

-Oh, hehe, rendben. Köszi, Hoon. Kedves tőled.

-Ugyan, ez csak természetes.

-Nem zavarlak, biztos?

-Dehogy. Szerintem lementem volna alfába, ha nem jössz be.

-Alfába? Jujj… Hoon és az alfa… felakadt szemekkel fetrengenél itt nyáladzva.

-Jujj, köszi, hogy így képzelsz el, tényleg xD.

-Hát igazán nincs mit. Még jó, hogy a szobatársam kizárt a saját szobámból…

-Ez azért elég gonosz tőle. Mert, hogy esetleg Kevint nem engedi be, az egy dolog, de, hogy még téged sem.

-Hát igen, nem mindig fenékig tejfel itt az élet. Bár azért kevés balhé van, vagy ha van is, hamar elül. Most is, figyeld csak meg, amint Eli kivezényli a csapatot enni, máris mindenki boldog lesz megint.

-Hehehe, itt a kaja ilyen békítő forrás úgy látom.

-Igen, határozottan. Egyébként Hoon, nagyon jól főzöl. Mikor fogod megint te készíteni a vacsit?- olyan boci szemekkel néz most rám, mint, amikor kóstolásra várt.

-Hogy várhatsz tőlem őszinte választ, ha így nézel rám??!! Na jó, mi lenne, ha a holnapi ebédet én főzném? Úgyis segítesz nekem délután, legalább előre megköszönöm- hát még ilyet, de felcsillant a szeme.

-Oké oké oké, benne vagyok ^^.

Na jó én kész vagyok. Olyan jót mosolygok rajta folyton. Úgy érzem vele a legfelhőtlenebb a viszonyom. Sokat beszélgettünk az elmúlt pár hétben is, és ahogy már a legelején is éreztem, most is azt érzem, hogy ő fogadott el a leginkább. Bár már Kevinnel sincsenek problémák, és mindenkivel nagyon jóba sikerült kerülnöm, Soohyunnal valahogy minden olyan könnyen megy. Nagyszerű barát és még annál is jobb vezető. Bármiben számíthatok rá, és nem csak én, de bármelyikünk. És a gyerekes énje mellett ott van az a határozott erős oldal is, ami szükséges ahhoz, hogy tökéletes harmóniában tartsa a csapatot. Annyira örülök, hogy ennek a bandának lehetek a tagja. Nagyon boldog vagyok most.

-Egyénként, AJ is tud főzni?

-Fogalmam sincs, de Eli sokat van itt mostanság. Szerintem csak beszélgetni ment ki.

-Oh értem. Jaeseop nagyon jó beszélgető partner. Kevin meg mostanában mindenen felkapja a vizet.

-Jajj istenem, mi volt az a múltkori balhé? Én arról lemaradtam, nem bírtam követni.

-Hehe. Kevin elment zuhanyozni, Eli meg időközben eldugta a fiú ruháit. Úgy, hogy örülhetsz, hogy téged csak halálra ijeszt és nem lopkodja el a cuccaidat.

-Próbálná meg, szerintem legyűrném.

-Ebben biztos vagyok, de azért ne becsült alá a galambot. Tud ő trükközni.

-Emlékszem. Könnyedén a padlóra küldött anno is. Nem nagyon szoktam olyan szerencsétlenül esni.

-Uh, ne is mond. Nagyon megijesztettél. Elakadt a lélegzeted is?

-Igen, pont a gerincemre estem rá. De másnapra nem is fájt már.

-Ennek örülök. Nem tudom, miért nem kérdeztem meg eddig.

-Nem lett belőle probléma és volt más dolgod is.

-Nah igen- nagyot sóhajtva hajtja le a fejét.

-VACSORA!!!!- halljuk Eli égbekiáltó hangját.

-Na gyere, menjünk. Erre még az az átkozott ulzzang is ki fogja tolni a képét- alig bírtam felállni a nevetéstől. Követve leaderemet ültem le mellé vacsizni. Igaza lett, mindenkit ki lehet csalni a szobájából, ha tudjuk a módját. Finom vacsora lett, Eli még mindig jól főz. És AJ is besegített neki, nem győz dicsekedni vele. Mikor befejezte mindenki, épp jönne a kérdés, hogy ki mosogat.

-Majd én vállalom. És a holnapi ebédet is.

-Jajjjjj hyung, köszönjük ^^.- szólt Dongho megkönnyebbülve. Mindenki elvonult aludni, én meg tartottam még magamat a konyhában. Csoszogás, de ismerős.

-Minden oké nyuszi?- szólt nagyon halkan Soohyun.

-Persze, menj csak aludni. Ha befejeztem én is megyek!

-Rendben, köszönöm. Jó éjszakát!

-Neked is hyung!

Ezennel teljesen egyedül maradtam az ébrenlévők sorában. De már nem sokáig. Ahogy feladatom bevégeztem, fáradtan esek be fuutonomba. Azt hiszem, ma nem kell altatni. Már csak a hülye álmaim kerüljenek el.

Érte, másért nem...-2

Újabb napra ébredünk…..

Reggel ismét csigolyaropogtatásra keltem. Felemelő érzés azt hallani, ahogy AJ végig ropog, mintha csak ropit nasizna éppen. Kócosan ültem fel az ágyban. Kopognak. Soohyun lép be.

-Fiúk egy ki…de aranyos vagy Hoon J… szóval egy kicsit csipkedjétek magatokat, oké?- és már ki is  ment. Én azt hiszem, elég érdekesen festhetek így mert AJ szakad a nevetéstől. Most komolyan azt mondta rám, hogy aranyos? Úristen… képzelem, hogy nézhetek ki. Hát ez szép. Második nap, de máris égetem magam. Avagy mégsem. Mosolygott és azt mondta, hogy aranyos vagyok. Ezt akár bóknak is vehetem. És annak is fogom venni. Bók volt. De kedves tőle. Az az édes mosoly így reggel… egyből megkoronázza a napomat. Gyorsabban kapkodtuk össze magunkat ma reggel, és elég volt csupán egy nap, hogy elérjük, mindenki alszik a buszon. Azt hiszem én is elbóbiskoltam. Arra riadtam, hogy majdnem rádőltem a leaderre. Kétlem, hogy örült volna neki. De nem baj, még idejében felriadtam. Kevin és Soohyun voltak most odabent, mi többiek itt kint ültünk.

-Szia!- pattan le mellém ezer wattos mosollyal Kiseop.

-Szia! De vidám vagy!- mosolygok rá.

-Igen, jó kedvem van. Lemaradtatok a reggeli balhéról. Nem is hallottátok?- elképedek. Balhé? Milyen balhé?

-Hogy miről maradtunk le?- érdeklődöm.

-Dongho jó szokásához híven elcsórta Eli red bullját. Eli erre nagyon érzékeny, senki sem nyúlhat a szent italához- felkuncogok. Tudtam én, h a troll megbosszulja azt a beszólást. Bár ezek szerint ez nem újdonság.

-Hehe, érdekes lehet. Nah legközelebb korábban kelek. De ti hogy bírjátok?

-Nehezen, de talán már hozzá vagyunk szokva. Dongho a legrosszabb, néha úgy kell szó szerint kiverni az ágyból. Soohyun is nagyon álmos fejeket tud vágni, igazán mókás. Bár megemlítette, hogy neked nagyon kis édes fejed van reggel?

-Te-tessék?- majdnem félrenyeltem a levegőmet.

-Ebben a csapatban semmi sem marad titokban, erre vigyázz! Soo meglátott reggeli fejjel, szóval innentől mindenki azon lesz, hogy megcsodálja a látványt- kacsintott mellé egyet. Nagyot nyeltem, ahogy befejezte a mondatát. Uh, ez a csapat tényleg egy nagy család. Jól van, nem baj, lássanak csak kócosan, nincs mit takargatnom. Majd betámadom őket én is xD. Nyílik az ajtó és végre kijön a két énekes madár. Intenek, hogy mehetek. Nagyon gyorsan eltelik az a kis idő, amit odabent töltök. Jól esik énekelni. Megnyugtat és kiereszthetem a fáradt gőzt. Meglep, amikor délután közlik, hogy mára ennyi, holnap folyt. köv. Haza fele úton meg a hepaj. Kiseop cukkolja Kevint, mert reggel megpillantotta rózsaszín alsónadrágban. Ejha, wow. Merész stílus. Eli böködi barátját, és kacérkodik vele, hogy pedig az milyen jól áll neki, szegény kölyök meg már paprikapiros. Nem merek odanézni, nem akarom magamra haragítani, de jót mosolygok rajta.

-Hoon! Te milyen színű boxert hordasz?- fordul hátra a legfiatalabb.

-Mi van??- hőkölök meg.

-Ez jó kérdés…- helyesel mellettem Seopi. Hát behalok, miért érdekli ez őket?

-Feketét- válaszolom.

-Áááá, uncsi- fordul vissza Dongho. Lesek, mint borjú az új kapura.

-Azt hiszem az lesz a köszöntő ajándékom, hogy kapsz valami izgisebbet- fenyeget AJ. Pont ő? Most komolyan? Kevin felnevet erre. Ez nagyon meglep. Elpirulok. Nem tudok rá mit felelni. Soohyun rám mosolyog…majd összeborzolja a hajamat.

-Naaaaa…- méltatlankodok.

-Nem egészen olyan, mint reggel, de hasonló- nevet nagyon. Még ilyet. Ilyen cukkolást. De ez azt veti fel, hogy tényleg befogadtak. Ez jól esik. Örülök. Bosszúból veszem a bátorságot és én is összekócolom a leader haját. Hallom mögülem Eli nevetését.

-Bátor vagy! De ezért most nagyon bírlak- hallom a hangjában, hogy alig bírja kimondani a nevetéstől. Soo aljasul néz rám, de mosolyog közben. Majd támadásba lendül. Elkezd csikizni. Nem hezitálok én sem, már adom is vissza neki. Úgy vonaglunk itt ezen a parányi kis helyen, mint a fába szorult férgek. Mindenki szakad a nevetéstől, köztük mi is. Mikor megérkezünk, kénytelenek vagyunk abba hagyni a dolgot és felmászni a Dormig.

Jóval előbb végeztünk, mint tegnap, de mégis legalább olyan fáradtnak érzem magam. Lehuppanok az ágyamra, arcom beletemetem a párnámba. Vagyis nem igazi ágy, de van olyan kényelmes. Percekig csend van. Annyit hallok csak, hogy valaki valamilyen könyvet lapoz. Kizárásos alapon AJ lesz az. Hallom, hogy valaki kopog, de nincs erőm felkelni. Szobatársam kiszól, hogy szabad, és nekem ennyi elég is. Eli lép be, legalább is a hangja alapján. Hallom, ahogy helyet foglal Jaeseop ágyán és beszélgetni kezdenek. Halkak, gondolom, úgy vélik, hogy alszom. Hát valóban közel állok hozzá. Talán meg is engedhetném magamnak, hogy szundítsak egy kicsit. Azt hiszem sikerült is. Oh mi ez a kép? Soohyun egy nagy ollóval a kezében. Ugye ezt most csak álmodom? Mit akarhat? Jááájjjj, le akarja vágni a hajamat…. futnom kell. De, ez csak egy álom, na. Na, menj innen Soohyun, nekem még kell a hajam! Tipli, nem hallod? Hagyj már békén!! Neeeeeee…. ugrok egy nagyot fuutonomon. Hajamhoz kapok és megnyugodva sóhajtok fel, hogy még meg van. Eli és AJ értetlenül néznek rám.

-Csak rosszat álmodtam- mondom hidegen és ismét elfekszem. De nem, inkább ki megyek. Felpattanok és már kint is vagyok a nappaliban. Dongho a földön ülve játszik a videó játékaival.

-Hyung, nem ülnéd le egy kicsit ide mögém?- kérdi angyali szemekkel. Hát hogy lehetne neki nemet mondani? Leülök mögé, ő pedig kényelmesen elhelyezkedik lábaim között és nekidönti hátát mellkasomnak. Elakad a lélegzetem is. Mi a szösz?

-Köszönöm, már úgy elfáradt a hátam…

Oh a kis dög, csak kihasznál. Nem baj, nem bánom. Legalább bízik bennem, remélem. Soohyun sétál el mellettünk a konyha felé igyekezve. Kicsit kényelmetlenül érint, hogy így lát, de olyan nagyon nem érdekli a dolog. Talán ez itt teljesen normális?

-Ne aggódj, őket is szoktam nyúzni. De te vagy eddig a legkényelmesebb- még fészkelődik is hozzá. Hát ez kész, de komolyan. Sóhajtok egyet és nézni kezdem azt a játékot. Nekem ez magas. Követni sem bírom… a kis troll meg csak úgy nyomogatja a billentyűket. Még azt sem fogtam fel, konkrétan mit látok. Azt hiszem, nem leszek játék mániás. Csörömpölés hallatszik a konyhából. Egy kicsit odalátni innen, de semmi jellegzeteset nem látok. Tudom, hogy Soohyun van bent, de nem látom, mit csinál. Nem sokára vacsoraidő, de úgy tudom, hogy ő nem tud főzni. Lehet, hogy gonosz vagyok, de remélem nem ő fog főzni. A galamb is felbukkan… kicsit morgolódik. A leaderen vagy máson?

-Szerintem össze kaptak Kevinnel…

-Hm?... miből gondolod?

-Nagyon jól megvannak, talán még össze is vannak nőve, de olykor Kevinre rájön a hiszti roham.

-Nem hittem volna, hogy hisztis.

-Annyira amúgy nem, inkább érzékeny. Könnyű kiakasztani.

-Ezt észrevettem.

-Ne vedd magadra, Kiseoppal is ezt csinálta, most meg néha nem tudom eldönteni melyiket szereti jobban, Kiseopot vagy Eli-t. Ő a csapat lány alakja…

-Ez gonosz volt öcsi.

-Öcsi?? Mennyivel vagy te idősebb??

-Öhm… három évvel??

-Grrrrr……

Felüdülés volt ez a kis eszmefuttatás. És sok mindendre választ adott. De Dongho egy pillanatra sem fordult el a játéktól. Nem ő lenne inkább lány? Ha jól tudom a nők híresek arról, hogy több dologra is oda tudnak figyelni egyszerre. De a tudat, hogy bosszantja az öcsi…Háhá, ezentúl biztosan így fogom hívni. Már csak azért is. Jáájjj mi történt? Valami összetört. Érzem, hogy erre most Dongho is felfigyelt, ő is megijedt. Mindketten picit összerezdültünk. Hujujj veszekedés. Nem értem miről, mert mind a ketten egyszerre beszélnek de Soohyun és Eli… nagyon mérgesek így innen hallgatva. Ajha, ez gyors volt. Leaderünk egy szemvillanás alatt jutott el a konyhából a szobájába. Ekkora ajtó becsapást, te jó ég, még jó, hogy nem potyog a vakolat. Lehet, hogy meg kéne néznem? Hátha segíthetek.

-Bocsi öcsi, de most megyek és megnézem tudok-e segíteni.

-Aaaa neee, olyan kényelmes volt így…

-Áh, Kiseopi, felváltanál?

-Hehe, meg még mit nem…- és leül inkább a kanapéra. Heh. Kedves tőle. Na nem baj, akkor is felkelek. Soohyun szobájába vezet utam. Csak most esik le, Kiseop is itt lakik, de ő pont akkor ment innen ki. Talán veszélyes a leader, ha mérges? Sebaj, ez most bevállalom. Lesz, ami lesz, legfeljebb leszedi a fejemet. Kopogok. Semmi. Még egyszer. Még mindig semmi, pedig tudom nagyon jól, hogy odabent van.

-Hoon vagyok- ismét csend van.

-Gyere be- végre. Remélem, megenyhül, ha meglát. Örülnék neki. Belépek az ajtón, majd be is csukom magam után. Soohyun az ágyon fekszik hanyatt, karja az arca elé ejtve, így nem látom szemeit. Leülök mellé és várok csendben.

-Néha olyan nehéz jó vezetőnek lenni….- hangja halk és szomorú.

-Nagyon jó vezető vagy, és én nagyon-nagyon hálás vagyok érte, hogy így befogadtatok.

-Ez csak természetes, nem kell érte hálálkodni, de köszönöm.

-Bármi is volt a vita a tárgya, biztos vagyok benne, hogy hamar megoldódik a probléma- igyekszem rá mosolyogni, de a karját még mindig nem vette el az arca elől. Felkelek az ágyról és az ablakhoz sétálok.

-Hm… itt szebb a kilátás, mint a túl oldalon.

-A város közepén vagyunk, hogy lehetne szebb?- végre rám néz. Éljen.

-Itt kevesebb az emeletes épület. Tovább ellátni.

-Értem. Hehe, én ezen soha sem gondolkodtam.

Csendben állok az ablaknál, nem akarok faggatózni. Az ő dolguk, nekem nincs közöm hozzá. Soohyun a plafont bámulja, de halványan mosolyog. Szerintem jobb kedve van, vagy legalább is kezd jó kedve lenni. Rá kell szánnom magam, hogy elmásszak az ablaktól. Olyan jó itt. De most nem ez a lényeg. Visszaülök inkább az ágyra. Leaderem még mindig csak a plafont stíröli. Talán van fent egy pók? Na lássuk, mit láthat oda fent.

-Mi az, mit látsz?- kérdezi érdeklődve.

-Nem tudom, te mit látsz? Gondoltam biztos egy pókot figyelsz, hogy folyton oda felnézel.

-Hm, ne haragudj. Nem, nincs fent pók.

-Akkor jó… Kiseop lehet kifutna a világból, ha lenne.

-Hehe, az könnyen megeshet. De még lehet, hogy én is xD.

-Ugyan, nem hagynálak elfutni.

-Oh, ez nagyon megnyugtató.

Megnevettettem, ez nagyon jól esik. Jézusom, ez meg mi volt?? Úristen. Sikítás. Vagyis sikítások. De nem azok a riadt fajták, és mintha kacaj is lenne benne. Összenézünk Soohyunnal majd szinte egyszerre pattanunk fel az ágyról és rohanunk ki, hogy mi az isten lehet. Én a nappali közepén torpanok meg, leaderem pedig majd átesik rajtam… kicsit váratlanul álltam meg, ezt elismerem, de ez a látvány… atyaég… Eli tiszta…vizesen? talán, kergeti Donghot, akinek láthatóan potyognak a könnyei már. Bár ahogy elnézem itt a többieknek is.

-Mi történt?- kérdi nevetve a legidősebb.

-Dong…Dongho…fel-fel…felráz..felrázta…az…üdítőt…Eli…nya…nya-nyakába- AJ alig bírta kinyögni a nagy nevetés közepette. Ez a kis troll nagyon troll. Mint az ovisok, esküszöm, de nagyon mókásak. Wáááá lépjünk arrébb, mindjárt elgázolnak minket. Wááá Soohyun lépj el mögülem, hát hanyatt fogok esni miattad. Nekidőlve toltam őt is hátrébb, nehogy a kergetőző pár belénk jöjjön, szó szerint. Nagyon megijedtem, ahogy megéreztem leaderünk kezeit a karomon. Kicsit szorít, gondolom, így egy pillanattal később, hogy, csak mert majdnem kibillentettem őt is az egyensúlyából, meg úgy mellesleg magamat is. Ámulva bámulom azt a másik kettőt még mindig, hogy hogy nem unják meg. Kevin már a kanapén fetreng, és egy párnába röhög, AJ csecsemő pózban remeg, gondolom már ő sem bírja sokáig, Kiseop meg a földön fekszik és a padlót ütlegeli. Hallom magam mögött, ahogy Soohyun is pattog, de el nem engedne. Chö, pedig én is mindjárt sírok. Ez kész őrültek háza jelenleg. Jááájj, ez csúnya volt. Uh remélem nincs bajuk. Dongho elcsúszott, elesett, és Eli meg rajta landolt szegényen. Nyüszít mindkettő.

-Minden rendben fiúk? – óvatoskodom oda hozzájuk. Dongho kérlelően néz rám, hogy mentsem meg. Jajj most mi tegyek?

-Gondolod, hogy segíthet rajtad, te szemétláda??- a galamb aljasan vihog. Jesszusom, mi lesz még itt ebből?

-Te hülye galamb, minek kellett cukkolnod? Te kerested a bajt!

-Még hogy én? Megőrültél?

Már épp esnének megint egymásnak, csak hogy én közbe akarok szólni és megragadom Eli karját. Ő olyan erővel ráz arrébb, hogy elvesztem az egyensúlyom és hanyatt esem. Egy pillanatra elakad a lélegzetem, éppen a gerincemre kellett ráesnem. Ez most nagyon fáj, és nem kapok levegőt.

-HOON!!!!- hallom szinte mindenki hangját. Uh, de jó, végre jut levegő a tüdőmbe. Ez nagyon ijesztő volt. Érzem, ahogy valaki megtámasztja a hátam.

-Úristen, Hoon! Jól vagy?- Soohyun hangja harangként dübörög a fejemben. Lehet, hogy ezt is bevertem? Bólintok neki egyet, de muszáj lehunynom a szemem.

-Hozzatok egy pohár vizet! Gyerünk!- adja ki az utasítást támaszom. Azt hiszem az jól fog esni.

-Jézusom Hoon, ne haragudj! Nem akartam, bocsánat- Eli hangja esdeklő.

-Ugyan te galamb, semmi baj… de ezért most békén hagyod a trollt.

Csend van. Ezek szerint kicsit epésebben jött le, mint terveztem. Nem baj, legalább megtudják, hogy én sem vagyok az a csendes kedves típus xD. Kézbe kapom a poharat és meg is húzom. Kicsit jobb. És csak most esik le… én akkor most tulajdonképpen Soohyun karjaiban vagyok? Ez a nap ennél már nem lehet több. Dongho az ölemben, én Soohyun karjaiban, jól van, nem baj az. Bár úgy tűnik, ebből senki sem csinál problémát, végül is barátok vagyunk. Azt hiszem. Két napja ismerem őket, de mintha már nagyon régóta itt lennék. De ez jó dolog nem?

-Maradt még abból az üdítőből Dongho?- kérdi Kiseop, mire megint felnevet mindenki. Eli meg vészesen szívja a fogát. Jajj nekem csak újabb csatát ne, én nem akarok megint padlóra kerülni.

-Együnk inkább, kétlem, hogy Hoonnak jól esne még egy esés- AJ szavai megnyugtatnak. És eszembe is juttatják, hogy ma még nem volt vacsora. Végül is akkor ki főzött? Uh najó, akkor segítsünk. Felállok. Ajajj… meginognak a lábaim. Esnék is össze, de támaszom még mindig támaszom. Odavezet a kanapéhoz. Azt hiszem picit a fejemet is bevertem. Megiszom a maradék vizet is, és türelmesen várom, hogy leülhessek enni. Bár nem lett teljesen lerombolva a hangulat, azért nem is olyan vidám, mint a legelején. Nem baj, együnk.

-Ki főzött ma?- kérdezem kíváncsian.

-Én. Megint- Eli szúrósan néz körbe, de senki sem néz fel rá.

-Akkor holnap én főzök- ajánlom fel mosolyogva. Erre bezzeg mindenki felkapja a fejét, de egyik sem tiltakozna. Nem baj, szeretek főzni, majd megmutatom nekik, mit tudok.

-Én tudok egy ennél jobb kérdést is! Ki fog mosogatni?- kérdi a maknae.

-TE!- jön a válasz rajtam kívül mindenkitől. A kis dög szó nélkül elfogadja, de azért látom, hogy morog az orra alatt. Aranyos. Nah jó, jóllaktam, akkor most mehetünk aludni? Igen, de jó. Már úgy szeretnék elterülni. Így is teszek, jóformán belezúgok a paplanba. Az ajtó csukódik mögöttem. Hallom, hogy Jaeseop pakolászik.

-Miről volt az a nagy vita Eli és Soohyun között?

-Nem tudom, nem kérdeztem.

-De bent voltál Soohyunnál, nem?

-De, de nem akartam faggatni. Csak beszélgettünk. Ahogy te Eli-al.

-Oh igen, tényleg. Miről álmodtál, amikor még bent voltál? Nagyon hülye fejet vágtál utána.

-Igazából… azt álmodtam, hogy Soohyun egy ollóval akar nekem esni, hogy levágja a hajamat.

AJ nagyon nevetett ezen. Remélem, ma már nem álmodok ilyeneket. Át fut az agyamon, hogy talán fürödni kéne, de elalszom, mielőtt cselekvésbe torkollna a gondolat. 

Érte, másért nem...-1

Újrakezdés

Szóval U-Kiss. 7 tagú banda. Két tagtól nemrégiben váltak meg, mert állítólag nem voltak elég tehetségesek. Ez hát, hogy is mondjam, nem túl bíztató. Pedig… nekem nagyon tetszenek így visszanézve. Ha azt veszem, hogy vokálos szerepet kapok, akkor Kibum helyére megyek. A videókból úgy festett, hogy nagyon is szeretik. És Xandert is. Nehéz lesz. Nem bírom összeszedni a gondolataim. Láttam a cikket, amiben közlik, hogy azért vettek fel, mert magas vagyok, jó külsejű meg, mert van némi énektapasztalatom, jah odatették, hogy „hihetetlen”. Nem győztek meg, de minden vágyam énekessé válni. Már csak reménykedni tudok, hogy el fognak fogadni. Ahj már megint össze-vissza cikáznak a gondolataim. Mióta ez kiderült képtelen vagyok összeszedetten és megfontoltan gondolkodni. Állandóan előttem lebeg, hogy egy összeszokott, sikeres csapatba kerülök be tök egyedül. Mert igaz, hogy Jaeseop is csatlakozik, de én még vele sem találkoztam. Fogalmam sincs, hogyan állhatnék eléjük. De komolyan. És a leaderük…Soohyun… Esküszöm, nem tudom kirázni a fejemből. Félek tőle, őszintén. Idősebb nálam és minden bizonnyal kemény is lesz velünk. Fel kell zárkóznunk a többiekhez. Főleg táncban. Istenem, fogalmam sincs, hogyan táncoljak. Még sosem próbáltam. Harc művészetet tanultam világ életemben, hogy egyeztessem össze a tánccal? Miért vagyok már megint ilyen ideges? Nem bírok gondolkodni. Nem bírom összeszedni magam. Most komolyan folyton az össze szót használom? Ez hihetetlen. Nem értem saját magamat. Olyan, mint általános iskolából középiskolába menni egy új osztályba, mégis úgy érzem, mintha egyenesen a kivégzésemre mennék. De mitől is félek? Van már.. amolyan karrier-féleségem. De… akkor is, együtt kell majd élnem hat másik fiúval. Persze igyekszem bizakodni, mert biztosan nagyon kedvesek lesznek, de én akkor is kicsit félek. De… én már most szeretek ott mindenkit, de tényleg… Na jó, elteszem magam holnapra, meglátjuk, mit hoz az a nap.

Uh mit álmodtam. Te jó ég. Ki vagyok akadva magamon. Futok egy sötét erdőben, akár egy rém mesében, megfordulok és mit látok magam mögött? Hát nem a U-Kiss öt tagját? Hát de. Ott kergetnek fejszével a kezükben. Én meg csak futok és futok, de persze nem lehet happy endje egy rémálomnak. Kiérek egy szakadékhoz, ami alatt a dühös tenger vagy éppen az óceán terül el. Komolyan, mintha a fiúk valami zombi-vámpír keverékek lett volna, nem hagytak nekem menekülő utat. Le kellett vetnem magam a mélybe. Éreztem, ahogy zuhanok, uh de rossz érzés volt. Majd csobbantam és elmerültem. Arra ébredtem, hogy őrülten zihálok és izzadok. Gyors még le is zuhanyoztam csak hogy rendbe tegyem magam. Nagyszerű éjszaka és fenomenális ómen. Bár hallottam már olyat, hogy, aki rosszakat álmodik, azzal valami jó fog történni, de jelenleg maradjunk csak annyiban, hogy ez baromira két esélyes. Minden esetre epekedve várom, hogy felakasztanak-e. A gyomromban élő pillangók háborúhoz méltó csatát vívnak, és közben úgy repdesnek, hogy mindjárt köszönhetek újra a vacsorámnak is. Kicsit sem vagyok ideges, de őszintén, kicsit sem. Tényleg… de ki fogja ezt nekem elhinni, ha még én sem hiszem el?? Uh… Itt vagyok. Nos, akkor mi lenne ha belépnék az épületbe? Mondom belépni… Nah gyerünk, lódulj már! Jajj de nehezen teszem egyik lábam a másik elé. Pedig még nem is vagyok konkrétan az irodánál. Atyavilág, mi lesz, ha odaérek ahhoz az ajtóhoz? Akkor még pár lépés. Érjek már oda. Vagy ne? Nem tudom. Ááá, na jó, itt vagyok. Kopognom kell. De kell. Akkor is. Na gyerünk. Oké, akkor ez meg volt. Bemehetek. Éljen, azt hiszem. A főnök úr kedvesen üdvözölt, vele már találkoztam. De a többiek… és hol van Jaeseop? Istenem, ennyivel korábban jöttem volna? Lehet, hogy zavarok? Jajj miért siettem annyira? Ááá, kopognak.

-Igen!- hangzott a felszólítás. A szívem majd kiugrik a helyéről, vajon ők lesznek? És mit fognak szólni? Azt hiszem, fel kellene állnom.

-Jó napot! Kim Jaeseop vagyok!- nyújtotta kezét a meghajlás után. Nahát, milyen macska arca van. Ha jól tudom ő már volt tag egy bandában. Uh de erős kézfogása van. Határozottnak tűnik, mintha ő tényleg nem lenne ideges. De jó neki. Vagy csak jól leplezi. Talán. Mindjárt úgyis kiderül. Beszélgessünk hát. Kedves fiú. Ő nem ítél el, elvégre ugyanazon megyünk keresztül. De ő majd hogy nem Sunbae számomra. Mi lesz még itt velem?

Majdnem kiugrottam a székből, ahogy ismételten kopogtattak. Felért egy kisebb szívrohammal. Tudtam, hogy ezek most már ők lesznek. És igen. Soohyun lép be először, úristen és egyből rám néz. De mosolyog. Uh de jól esik. Mosolyognom kell bár állni is alig bírok. És a többiek. Úristen. Kevin, azt hiszem Ő Kevin, nem valami boldog. Ajjajj. De azért mosolygom, hátha jobb kedvre derítem. A többieken is látszik, hogy nem lesz könnyű. De Soohyun, ő mosolyog. Azt hiszem, ez megnyugtat. A mai nap az ismerkedésé. Kevin de kis durcis még mindig. Hihetetlen. Eli meg.. nem is tudom, ő mintha AJ-vel, mivelhogy Jaeseop színpadi neve AJ lett, egész jól kijön. Kiseop olyan kedves, ő is átélte már ugyanezt, ő ért meg a legjobban. Olyan nagy szemei vannak. Jó fej. Dongho pedig… hát istenem, azt hittem olyan kis aranyos, félénk fiúcska lesz, erre meg kiderül, hogy egy született troll. Na de nem baj, kicsit morci ő is, de nagyon aranyos. Kis móka mester. Már előre várom, hogyan készíti ki minden reggel Eli-t. Már csak azt nem értem, hogy miért hívják őt galambnak.

-Eli, kérdezhetek valamit?

-Persze. Ki vele.

-Miért hívnak galambnak?

-Oh, nem néztél Pops in Seoul-t? Azt hittem már utánunk jártál- mondta Kevin szemre hányóan. Nézegettem klipeket meg egy-két videót, de az említett műsort nem. Elszégyelltem magam. Igaza van. Tudnom kéne.

-Jajj ugyan Kevin, azért vagyunk most itt, hogy megismerkedjünk. Lehetnél egy kicsit kedvesebb- torkollta le a leader. Huh, milyen határozott és kemény. Az utóbbi egy-két órában olyan kis lökött volt, meg cukkolt itt mindenkit, már kezdtem megijedni, hogy csak gyerek énje van. Pedig nem. És megvédett. De kedves tőle.

-Semmi baj Soohyun, igaza van. Tudhatnám, igazán.

-Nem, nem Hoon, dehogy is. Eli kérlek, imitálnád a dolgot?- Soohyun ismét mosolygott. Hihetetlen ez az ember. Kevin elfordult. Már ránk sem néz. Nehéz lesz megenyhíteni. De, ha a többiek segítenek. Uh te jó ég, te galamb, hogy miket nem tudsz. Ezen én jót nevetek. De tényleg, ez kész. Itt mindenki idióta. Nah, nem mintha én nem lennék az, de ez nagyon mókás. Tényleg galamb. Kiseop meg, hát én elképedtem, hogy milyen mély hangja van. Vagy legalább is nekem annak tűnik. Dongho egy troll. Igen, ezt meg kell jegyezni, még lehet bajom belőle. Nagyon édes kölyök, azt hiszem bírni fogom. AJ tűnik köztünk a legértelmesebbnek. Sőt, egyenesen zseninek tűnik. Vele is meg fogom találni a hangot. Eli vagány, de mégis aranyos, bár egy kicsit azért nehéz eset. Viszont Kevinnel nagyon jóban van, azt látom. Talán ha a galamb megkedvel, akkor ő is enged majd nekem. Ez a fiú olyan vékony. Mármint látom én az izmait, de mintha egy kis ropi lenne. De láttam videót, ahol igazán zavarba ejtően táncolt. Nem semmi, meg kell, hogy mondjam. És mindenki milyen jól meg van a másikkal. Hogy voltak képesek kiszedni belőlük két részt? Mert ők biztosan úgy voltak egészek. Vajon mennyi rá az esély, hogy így is egész lehetünk? Talán, jó lenne, remélem. Bár így lenne.

Haladjunk. Irány a Dorm. Úristen, egy lakásban velük. És nincsenek külön szobák, ez mit jelent? Valakivel együtt kell lennem? Úristen… csak ne Kevinnel. Mármint semmi bajon vele, de… egyelőre még utál, kétlem, hogy repdesne az örömtől, ha velem kéne megosztania a szobáját. Jajj nekem, atyavilág. Ahogy kinyílt az ajtó, elakadt a lélegzetem.

-Tyű, nagyon szép nappali. Nagyon tágas.

-Köszönjük. Sokat vagyunk itt- mondta Soohyun mosolyogva. Megöl vele, de tényleg, hogy tud valaki ennyit mosolyogni egy vad idegenre, aki épp felforgatni készül az életét?

-Leginkább Dongho és a videó játékok- kacsintott Eli. A legfiatalabb csak morgott egyet, de biztosra merném venni, hogy ebből még bosszú lesz.

-Nos, akkor a két új tagunk- itt szúrósan nézett Kevinre a leaderünk- lesz együtt egy szobában. Mellettetek van Eli és Kevin, szemben vagyunk mi Kiseoppal, és Dongho van a menedzserrel a folyosó elején. Remélem, jó helyetek lesz- ezennel utat mutatva nekünk szobánk felé.

Becuccolunk. Szobatársam le is teszi táskáját az ágyra.

-Nem probléma, ha a fuuton a tied?

-Nem, dehogy is. Tökéletes. Ne haragudj, hogy rontom a levegőd- mondtam neki szemlesütve, mire felnevetett. Nevet rajtam, hajajj, rosszat mondtam?

-Ugyan már. Együtt vagyunk itt, megleszünk.

Ahogy nagy nehezen helyre tettem pár cuccomat, nyugodtan konstatáltam, hogy milyen békés is itt minden. Legalább is most. Kiseop kihívott minket a nappaliba, hogy folytassuk ott az eszmecserét. Bár nem ilyen szavakkal élt, de ez volt a lényeg. Kiülve feltűnt, hogy milyen nagy és kényelmes a kanapé. Dongho épp ül a tévé előtt, de nem tudom, mit nézhet.

-Láttam az interjúdat. Köszönjük, hogy bízol bennünk- szólalt meg a galamb. Ezentúl így fogom hívni, a galamb. Hehe.

-Oh, hát… köszönöm- kicsit zavarba jöttem. Az este nagyon jól telik. Sokat beszélgetünk. Mindenki kedves, egyedül Kevin hordja fent az orrát és persze Dongho sem mindig figyel ránk. Éjfél környékén megkönnyebbülve veszem célba fekvő helyemet. AJ-vel jó éjszakát kívánunk és álomba is merülünk.

Másnap korán reggel van az ébresztő. Hallom az órát, de baromira nincs kedvem lenyomni. Upsz, elhallgatott. Jaeseop hallom, ahogy felül és kiropogtatja minden csigolyáját. Erre azt hiszem nekem is jobb felkelnem. Követem példáját és nagyot nyújtózkodom. Hihetetlen, hogy azonnal belecsöppenünk a leves sűrűjébe. Ma már mehetünk is a stúdióba felvenni a dalokat. Magamra kapok egy pólót, famert és már mászok is ki a szobából. Eli a konyhában ügyködik, összeüt nekünk egy kis reggelit. Van némi főző tapasztalatom, azt hiszem, segítek neki. Rám mosolyog és hagyja, hogy kisegítsem. Kedves tőle.

-Közösen készítitek, vagy külön-külön?- ijedtemben megpördülök a tengelyem körül. Kevin néz rám álmosan.

-Közösen- felel szakács barátom. A fiú mintha elhúzta volna kicsit a száját a dolgon. Nyilván, mert így nem mondhatja, hogy az enyémből nem kér. Nagyon rosszul esik, hogy ennyire ellenem van. Valamit ki kell találnom, hogy elkezdjen megkedvelni. Mindenki olyan jóízűen reggelizik, mivelhogy közben az összes álmos, kócos kis kölyök kitévedt az illatok hatására. Jól meg kell magunkat tömni, sokára lesz ismét kaja. Na igen, ezt kell majd még megszokni. A pörgést. Hogy egész nap jövés-menés van és munka ezerrel. Ehhez még így konkrétan nem vagyok hozzá szokva, de majd megoldom. Reggeli után összeszedtük magunkat, és indultunk a kisbusz felé. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen messze van a stúdió. Az ember azt hinné, egy ilyen ügynökségnek, aminek ekkora épülete van, van saját stúdiója. De nincs. Nem tudom miért, de bevallom őszintén, annyira nem is érdekel. Elsőnek Kevin és Eli szállnak be a kilenc személyes járműbe. Előre ül a sofőr mellé közben a menedzserünk és Dongho. Szegény, ő lenne a csapatban a forever alone? A személyes főnökünk kedves férfinek tűnik, tisztességesen bánik velünk. Miközben ők ülnek be, AJ és Kiseop is elfoglalják a helyüket. A hátsó sorban ül Kevin az ablaknál, mellette Eli, majd, Jaeseop. Kiseop az elülső sorban az ablaknál. Beülök mellé, és igazából csak ekkor esik le, hogy Soohyun ül a másik oldalamra. Valamiért úgy érzem, hogy ő fogadott el minket a leginkább. Érzem rajta a feszültséget, hiszen tudom, hogy csak azóta leader, mióta… szóval mióta Kibum és Xander elhagyta a bandát. El tudom képzelni mekkora nyomás nehezedhet rá. Menet közben egyszer késztetést éreztem, hogy a vállam felett hátranézzek. Meg is teszem éppen most, és mit látok? Kevin vállán nyugszik Eli feje és mind a kettő húzza a lóbőrt. Átnézek a másik oldalra, AJ az ablakon néz kifelé, elmerülve gondolataiban, mellettem Seopi szintén alszik, előttem innen nézve Dongho szint úgy. Nagyon alváshiányosok lehetnek, ha nagyjából azonnal elalszanak, amint beszállunk a buszba. Soohyun tekintetét érzem magamon. Érdeklődően néz.

-Valami baj van?- kérdezi halkan, nehogy felébressze a többieket.

-Dehogy. Csak észrevettem, hogy mindenki alszik.

-Nem sok alvás jut nekünk, és mostantól még kevesebb lesz.

-Nem lehet könnyű. Még hozzá kell szoknom.

-Menni fog. Támogatjuk egymást. És téged is, ahogy AJ-t is. Ha bármire szükségetek lenne, csak szóljatok!- nagyon jól esett a törődése. Támadt egy olyan érzésem, hogy a legkevésbé sem véletlen, hogy ő lett a leader, és nem csak azért, mert jelenleg ő a legidősebb. Bólintok neki egyet, majd hagyom, hogy ő is elpilledjen. Én túl feszült vagyok ahhoz, hogy aludni tudjak. A gázos forgalom ellenére is viszonylag hamar megállt a kocsi. Ahogy szépen lassan kiszállunk, a szemem egyből golyózni kezd az erős napfénytől. Nincs is nyár, sőt, igazából annyira meleg sincs, de ez a hirtelen fény megvisel. Bár ahogy elnézem, a többieket is. Beevickélünk a stúdióba. Mindenki külön-külön megy be felvenni a sorait, majd a közös részekhez mindannyian. Ahogy én kerülök sorra, látom Kevin arcán, hogy mindjárt mond valami epéset.

-Aztán ne kelljen túl sokszor újra venni!

-Kevin!!- szólnak rá többen is. Hátranézve látom, hogy Eli és Soohyun voltak, de Kiseop is kissé szúrósan néz a másikra. Nem méltatom válaszra, csak bólogatok és mormogok egy „igyekszem”-et és bemegyek. Az énekléssel azt hiszem nem lesz gond. Imádom csinálni, és mindenféle beképzeltséget félretéve nem vagyok olyan rossz. Bár csapatban énekelni persze nagyon is új nekem. Hamar megvagyok, és már megyek is ki. Kevin megint akar mondani valamit, de lenyeli. Jajh, nehéz lesz, úgy érzem. Kint leülök a pad szélére és elmerülök gondolataimban. Vagyis nem, mert a fejem üres, de nem érzek késztetést beszélgetésre. Valaki megsimogatja a vállam, mire értetlenül kapom fel a fejem. AJ ül mellettem mosolyogva.

-Ne vedd magadra, kicsit érzékenyebb, mint a többiek, majd megbékél- kellett pár pillanat, míg leesett, hogy Kevinről van szó.

-De csak engem bánt. Nem értem, miért vagyok neki ennyire ellenszenves.

-Majd megnyugszik. Ne aggódj, idővel elfogad, biztos vagyok benne.

Jól estek AJ szavai. Több dalt is felveszünk ma. Meg kell hagyni, ez nagyon fárasztó. És akkor még a koreográfiákról nem is beszéltünk. Bár az majd csak később jön majd, de én már most félek. Lehet át kéne mennem este Soohyunhoz ezt megbeszélni? Vagy várjam meg, amíg aktuális lesz? Nem tudom mi legyen. És ha megharagszik, hogy ilyen ügyetlen vagyok? Ha nem tudok lépést tartani? Mi lesz, ha elbénázom? Ha én leszek a fekete bárány? Hogy fogja azt a csapat viselni? Mi lesz akkor? Kitesznek a bandából? Rövid karrier lesz. De talán… majd talán kérek egy kis segítséget valakitől. Kiseop a fő táncos, talán ő majd meg tud tanítani. Remélem. Hm? Szólt valaki? Vagy mi van?

-HOON!!- kiabált már rám Soohyun.

-Igen? Jajj ne haragudj, elmerengtem.

-Chö, még figyelni sem tudsz?- hatalmas megvetés volt a hangjában.

-KEVIN!!!- most már mindenki rámordult.

-Nem, nem, igaza van. Nem figyeltem, bocsánatot kérek. Sajnálom, többet nem fordul elő- és már csapom is be magam mögött az ajtót. Amíg énekelek, kizárom a gondolataimat, de ahogy befejezem mérhetetlen bánat tör rám. Mi van, ha én nem vagyok elég jó ehhez a bandához? Lehajtott fejjel ülök le a padra. Fel sem nézek, nem is akarok. Soohyun ül le mellém, felismerem a pulcsiját. Átkarol. Nem akarok rá nézni és látni a csalódást a szemében.

-Semmi baj, nem történt semmi. Megesik néha. Nyugalom, Kevint meg meg se halld. Majd lenyugszik. Hisztizsák, valamin mindig kiakad. Oké, Hoon? Semmi baj!- hangja kedves és lágy. Akarom hinni, hogy nincsen baj. Bólintok egyet és önkéntelenül is neki dőlök. A nap többi része hasonló tevékenységgel telik el. 4 dalt vettünk fel ma. Alig érzem a torkomat már. Hulla fáradtan rogyunk be a kisbuszba a reggeli sorrendet követve. Most már nekem sem esik nehezemre elpilledni a haza úton. Otthon már vár minket a vacsora, rendelt kaja. Igazából most bármit képes lennék felfalni. Csendben fogyasztjuk el a vacsorát, majd rogyunk le ágyainkra. El kéne menni zuhanyozni. Na majd ha mindenki végzett. Miattam senkinek se kelljen várakoznia, vagy később lefeküdnie. Mikor már negyed órája csend van és nem hallom a víz folyását, elevickélem magam én is a zuhany felé. Frissítőleg hat. Megtörülközöm, felöltözöm és irány az ágy. Szembe találom magam egy álmos fejű, kócos Kevinnel. Finoman odébb tessékel és már be is zárta maga mögött az ajtót. Legalább nem mondott semmit. Úgy döntöttem haza fele jövet, hogy nem beszélek még senkivel a táncról. Várok kicsit. Így is borzasak a kedélyek, nem kéne most rögtön tetézni. Majd valamelyik nap megemlítem. Beborulva az ágyamba mélyen kezdek durmolni. 

Csííííííz-9

Itt a vége?

Ahogy az a pisztolycső felétek fordult érezted, hogy szíved kihagy pár ütemet. Egy pillanatba telt csak, és Kiseop máris előtted termett, mint egy védőfalat képezve. Nem tudtad eldönteni, mitől vagy jobban megrémülve, a saját halálodtól, vagy attól, hogy őt veszíted el. De azonnal rájöttél, hogy az utóbbi, ezért félretoltad lovagodat és kihúzott háttal szembe álltál a pisztollyal. Farkasszemet néztél a fickóval. Egy középkorú, feltehetően jó kondícióban lévő, egész értelmes képű alak volt. Intett a fejével, hogy indulás a sikátor felé. Kézen fogva barátoddal engedelmeskedtetek. Valahogy úgy érezted nem akar ő titeket itt helyben lelőni, talán elenged, ha kimagyarázzátok magatokat. Bevezetett titeket egy épületbe. Valami raktárhelyiség lehetett. Leültetek egy ládára, a fickó pedig veletek szembe. Nem fogta rátok a pisztolyt, de azért nem nagyon mertetek megmozdulni.
-Szóval, magán nyomozósdit játszani jó móka, mi?- nem feleltetek, de úgy tűnt nem is vár rá választ.
-Az az átkozott lotyó meg az a hülye kölyök. Veszélyes dolog a szerelem, nem de bár?- kezdtél rá érdeklődően nézni, úgy tűnik tud valamit. Vagy éppen mindent tud.
-Miért érdekel az a kölyök, hm?
-Csak tudni akarom, hogy a barátnőm nincs-e bajban.
-Nincs. Tényleg. Légy ezzel elégedett. Vagy akár le is lőhetlek titeket itt és most, ha úgy érzed képtelen vagy leállni....- ezt halál nyugodtan mondta ki. Felmerült benned, hogy valószínűleg ölt már embert, nem lesz neki nehéz lelőni két kis útban lévő csitrit.
-De mégis mi ez az egész?- kérdezted azért meg. Hiba volt. A fickó azonnal rád fogta a fegyvert és kibiztosította. Kiseop arrébb akarta lökni a kezét, de a nagydarab ember volt az erősebb és fellökte a fiút. Szegény nagyot esett és a fejét is csúnyán beverte.
-Akarsz még kérdezősködni??- már potyogtak a könnyeid, halál félelem fogott el. Nagyon féltetted barátodat is, aki alig bírt felkelni a földről. Nem hitted volna, amikor elindultatok, hogy ez ilyen borzalmasan fog véget érni. A fiú visszaült melléd és magához húzott. Bár te nem láttad, de közben gyilkosan nézett a nagydarabra. Amaz meg jót mosolygott rajtatok. Elkezdett fel-alá járkálni és hangosan morfondírozni azon, hogy mit tegyen veletek. Tudtad, hogy valahogy ki kéne innen jutnotok, de nem tudtad, mi tévő légy. Azonban barátod tett egy hirtelen és felettébb ijesztő próbálkozást. Ahogy a pasi félig háttal volt nektek, ő neki ugrott. Hadakozni kezdtek. A levegődet is visszatartva figyelted őket. Az a pisztoly még mindig útban volt, ha véletlenül elsül.... csak remélni tudtad, hogy ha el is sül, a nagydarab sérül meg, vagy egyikük sem, de a másik lehetőségbe bele sem mertél gondolni. Minden egyes pillanat egy örökkévalóságnak tűnt. Hihetetlenül megijesztett, hogy milyen tehetetlen vagy, hogy mennyire rá vagy utalva barátodra. Képtelen vagy küzdeni, és a te önkényes kis kíváncsisági akciód miatt most mind a ketten halálos veszélyben vagytok. Az a pisztoly bármikor elsülhet, és nincs rá garancia, hogy nem titeket talál el. Szíved mérhetetlenül gyorsan vert, gyomrodban lepkék röpködtek, de most nem jó értelemben. Úgy érezted, mindjárt vissza köszön az a délutáni süti, de tartottad magad. Soha életedben nem féltél még ennyire, sőt, elképzelhetetlennek tartottad, hogy veled valaha ilyesmi történhet. Hiszen ilyesmi csak a filmekben van, csak más emberekkel. Miért éppen veled és veletek és miért éppen itt és most? Meg kellett volna állnod, hogy ide gyere, amit tegnap mondott neked az az ember, el kellett volna fogadnod. Tudhattad volna, hogy az ördög sosem alszik, és előbb-utóbb baj lesz, és még ráadásul Kiseopot is veszélybe sodortad. A fickó hirtelen hátrébb lökte társadat és ráemelte a pisztolyt. Te egy pillanat alatt ugrottál közéjük, nem is tudtad mit cselekszel, csak az lebegett előtted, hogy nem hagyhatod, hogy barátod miattad sérüljön, ne adj isten haljon meg. Csak egy durranást hallottál, és érezted, hogy a földre rogysz. Nem értetted miért nem érzel fájdalmat. Majd hallottál még egy durranást és elvesztetted az eszméletedet.
Hirtelen nyitottad ki a szemedet és riadtan ültél fel. Két pislantás után rájöttél, hogy kórházban vagy. A bal karod és vállad be volt kötve, ami most meg is sajdult így hirtelenjében. Elkezdett derengeni, hogy ez valószínűleg a golyó okozta seb miatt fáj. Gyorsan körbe néztél, de a szomszéd ágyaktól függöny választott el. Eszedbe jutott, hogy hallottál még egy lövést. Elkapott ismét a halál félelem, mi van, ha Kiseopot találta el? Azonnal orvosért kiáltottál. Amint belépett egy már torpedóztad is a kérdésekkel. Szegény orvos is megijedt, lehet el is gondolkodott rajta, hogy hív hozzád egy elmeorvost. Próbált nyugtatni, de téged csak az érdekelt, hogy hol a barátod. Úgy tűnt ez a doki nem tudja, így most már azon dolgoztál, hogy küldjenek be hozzád valakit, aki tudja. De meglepetésedre nem egy másik orvos lépett be az ajtón.
-Atyaég....kezdek félni tőled- mosolygott rád Kiseop. Elsírtad magadat. Ő csendben odaült melléd és átkarolt.
-Ha-hallottam, hogy eldördült még egy lövés, és annyira féltem...- zokogtad.
-Shh, semmi baj. Az senki sem talált el, de sikerült leterítenem, bár magam sem tudom, hogy hogyan. Kiütöttem és így tudtam hívni mentőt és a rendőrséget. Nagyon megijesztettél. Semmire sem reagáltál és csak feküdtél ott... könyörgöm neked, de komolyan, hogy hanyagold ezt az ügyet! Nem éri meg! Nem bírnám ki, ha elveszítenélek! Hallod? Ugye tudod, hogy beléd vagyok zúgva? Ugye tudod??- nem állt messze ő sem a sírástól. Nagyokat nyelve hallgattad. Ahogy kimondta az érzéseit, de magadhoz húztad és lágyan megcsókoltad.
-Én már nagyon régóta oda vagyok érted... és ígérem, hogy többé nem érdekel ez az ügy. Igazad van, nem éri meg. És kérlek bocsáss meg nekem, nem akartalak belerángatni. Sajnálom, nem akartam, hogy így legyen. Mi lesz most a karriereddel?
-Nem haragszom... örülök, hogy jól vagy. Szerencsére sikerült elsimítani, senki sem tudja, hogy én ott voltam. De azért tudd meg, nagyon ostoba voltál... bár engem is feltüzelt a dolog, így nem hordhatlak le, de...  soha többé nem csinálunk ilyet, oké?- te csak bólintani tudtál. Időközben az orvos is visszajött, merthogy kimenekült, amikor barátod megjelent.
-Elmondanám, ha szabad, hogy hogyan tovább.
-Elnézést kérek a viselkedésemért...
-Szerelem, bolondság... nah mindegy. A lényeg, hogy tiszta találat volt. Nem ért sem artériát, se csontot. A kulcscsont alá lökődött be, de szerencsére semmilyen belső kárt nem okozott. Hatalmas szerencséje van kisasszony. A karját még egy hétig felkötve kell hagynia, utána levesszük majd a kötést. Egy darabig ne sportoljon, főleg ne mondjuk teniszt. Egyéb életmódbeli korlátozások nincsenek, természetesen azért vigyázzon a vállára.- majd bólintott, és kiment.
A következő egy hét érdekesen telt. Egy barátnőd átjárt hozzád segédkezni, illetve persze Kiseop is gyakran megfordult a lakásban. Azonban, amire nem is számítottál, végre utolért. Nagy nehezen beültél a laptop elé, és meglested az üzeneteidet. Kaptál egyet barátnőd édesanyjától. Egy kicsit mérgesen nyitottad meg.
"Kedvesem, azt hiszem megérdemled, hogy elmagyarázzam, mi a helyzet. A lányom egyszer, még évekkel ezelőtt beleszeretett egy igencsak helyes, de tipikusan rossz fiú kinézetű alakba. Eleinte minden szép és jó volt, éjszakai motorozáson és egy-két kimaradáson kívül semmi rossz nem történt. Ám idővel kiderült, hogy a fiú mivel keresi a pénzt, amire te is rájöttél. A lányom akkor még dacolt velünk nagyon, így nem fogadott szót, és nem hagyta el. Egyszer még részt is vett egy ilyen "üzletben", melynek a vége az lett, hogy a fogdából szóltak nekünk miatta. Annak fejében, hogy információkat ad az üzletfelekről, elengednek minden vádat. A lányom megtette és így két ember is rács mögé került. Két évig vissza sem jött a városba, annyira félt annak a kettőnek a bosszújától. De szerencsére az addigra már ex barátjában volt annyi, hogy biztosítsa a lányom biztonságát. Hibázott, talán nem is kicsit, de megbánta és megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyet. Sajnálom, hogy belekeveredtél és remélem nem esett nagyobb bajod. Minden jót!" Ez még a nagy balhé előtt érkezett. Ha akkor megnézted volna... Nagyon dühös lettél magadra, cefet felelőtlen voltál. Mire levették neked a kötést, már az említett pár is megérkezett. Riadtság és düh jellemezte őket abban a húsz percben, míg elmesélted mi történt. Több órás hegyi beszéd után azonban lezárhattátok a témát és többé elő sem került. Az első nap, mikor végre szabad volt a kezed, Kiseop meglátogatott az este folyamán. Nem voltál egyedül otthon, de társaid örültek, hogy végre megismerhetik párodat ^^. Egy kis elegáns csevej után bevonultatok a szobádba. Fáradtan rogytál le az ágyra. Igazából semmit sem csináltál ma, valahogy mégis erőtlennek érezted magad. Kiseop melléd kuporodott és szorosan magához húzott. Nyomott egy puszit a buksidra, majd összekócolta a hajadat. Méltatlanul morogni kezdtél, majd te is beletúrtál a hajába. Láttad az arcán, hogy azért nehezen tűri, de neked elviseli. Eszedbe jutott az első randitok.
-Mondd csak, nem mennénk el holnap egy olyan randira, mint amilyen az első volt?
-Hehe, pont ezt terveztem holnapra. Olvasol a fejemben- mindketten felkuncogtatok. Percekig csak feküdtetek egymással szemben és néztétek a másik pofiját. Végül barátod törte meg a nyugit és lágyan neki esett ajkaidnak. Finoman csókolt, nagyon gyengéden. Mikor elengedett, ismételten magához húzott. Fejedet belepréselted mellkasába és olyan közel húzódtál hozzá, amennyire csak lehetett. Később azért áthelyezkedtetek egy kényelmesebb pózba, de egymás karjaiban maradtatok. Az éjszaka folyamán ha egyikőtök felébredt valamiért, mindig nyomott egy puszit a másiknak. Ha emlékszel minden puszira, akkor hármat is kaptál és elvileg ugyanennyit is adtál neki. Olyan volt, mintha játékot játszanátok. Bár annak nem örültél, hogy ilyen nyugtalanul alszik. De annak igen, hogy ott van melletted. A hajnali fényben ámulva csodáltad izmos karjait, és simogatni kezdted. Nem ébredt fel rá, csak szépen, egyenletesen szuszogott. Elmosolyodtál. Minden, ami eddig történt veled beleillik egy tündér és egy rémmesébe. Olykor elgondolkodtál rajta, hogy vajon mi lehet a sorsod szándéka veled, hogy ilyesmik történnek körülötted. Amióta csak itt vagy, felfordult az életed. De nem bántad. Akció és szerelem. Bár azért bíztál benne, hogy ezentúl az akció kimarad, legalább is ilyen formában.
Mikor eljött a reggel, mosolyogva pattantatok ki az ágyból, ettetek pár finom gofrit, melyet a friss házaspár készített, és már mentetek is neki a nagyvilágnak, egy újabb, olvasztóan édes randi érdekében.........................................................................................................................................

Dögös Nyuszooo-9

Hogy semmi sem lehet olyan könnyű............................

Az utóbbi időben egész jó kedved volt. Végre újra csináltad a táncot is. Kemény koreót találtak ki nektek. Egyik nap behívtak hozzátok egy fiú csapatot is, és kitaláltak nektek egy páros táncot. Eleinte egymás közelébe sem mertetek menni, nemhogy azt hagyni, hogy esetleg derékon fogjanak. De néhány alkalom után már egyre bátrabbak lettetek. Egy kicsit kereszteztétek a latint a hiphop-al, ami elég érdekesen hatott a KPOP világában. Amerikai zenére táncoltatok, ami megint újdonságnak számított. De nagyon is élveztétek, és egész ügyesek is voltatok. A partnered egy kedves, de nálad sokkal gyakorlottabb táncos lett. Kedvelted, de nagyon nehéz volt vele lépést tartani, bár talán ennek is köszönhető, hogy olyan sokat fejlődtél viszonylag rövid idő alatt. Nem hagyta neked, hogy feladd, vagy, hogy ne add meg a dolgok módját, ha ő azt mondta, menni fog, akkor mennie is kellett. Örültél neki, mert így tényleg rengeteget ügyesedtél. Ahogy visszanéztétek a legutóbbi felvételt a táncotokról anno, hát nem tudtátok eldönteni hogy sírjatok, vagy nevessetek. De legalább mindenki láthatta, hogy mennyivel előrébb jutottatok az utóbbi időben, főleg a többiek, mert ők nem hagyták abba, amikor te igen. Nem mindenki értette, miért hagytad ott őket egy időre, de az a két szó, hogy "szerelmi bánat" megtette a hatását és többet nem is kérdezősködtek. Esténként olykor két órát is lógtál a telefonon vele beszélgetve, aminek tudtad, hogy hó végén nagyon nem lesz jó vége, ha kijön a számla. De a nyusziért megérte. Találkozni nem találkoztatok, de úgy érezted végre jó irányba halad a kapcsolatotok.

Flashback

Érezted magad körül a karjait. Tudtad, hogy ez a te nyuszid. Egy pillanatra el is gyengültél, majd észhez kaptál, és erősen ellökted magadtól.
-Mit akarsz?- kérdezted tőle ridegen. Hihetetlenül nehéz volt tartanod magad előtte, legszívesebben mindent megbocsájtanál neki és a karjaiba hullanál, de mégis volt benned annyi lélekjelenlét, hogy ne tedd meg. Láttad az arcán, hogy megrettent a hanglejtésed hallatán.
-H-Hogy, hogy mit akarok? És miért van ilyen undok? Ennyire utálsz?
-Ezt te most komolyan kérdezed? Megkeresel, kézen fogva sétálsz velem az utcán, kijelented az emberek előtt, hogy a barátnőd vagyok. Aztán meg persze velem alszol... igen, én kértelek rá, de olyan nagyon nem ellenkeztél.... aztán se szó, se beszéd, egyetlen pár szavas sms-ben meg eldobsz? Eldobsz, mint egy rongyot? Mi a baj Hoon? Azt mondtad küzdeni fogsz értem... az a baj, hogy nem feküdtem le veled? Vagy csak túl hétköznapi vagyok? Mégis mi a jó fenét vársz te tőlem??!!- kiabáltál a végére és a könnyeid patakokban folytak. Hoon szemei is könnybe lábadtak, de nem hatottak meg. Most tudatosult benned, hogy tényleg csak úgy eldobott.
-Oh, még valami... láttam, hogy akkor észrevettél ott az utcán... és még csak egy halvány mosolyt sem érek neked? Elfordulsz és mész tovább? Komolyan, én ilyen egy senki vagyok neked? Összetörted a szívemet... azt hittem, te különleges vagy, hogy te más vagy... de ugyanolyan álnok, álszent és aljas pasi vagy, mint bármelyik másik....utállak Hoon! Hallod? Utállak! És többé látni sem akarlak!!- zokogtál. Mikor ezt kimondtad, meg sem vártad, hogy válaszoljon, csak sarkon fordultál és elrohantál. Egész éjjel csak futottál és futottál könnyeiddel küzdve. Talán minden könnyedet kisírtad reggelre, mert mire felkelt a nap, te már csak ürességet éreztél, semmi többet. A tengerparton ültél egy sziklán. Nézted az eget, ahogy a sötét kékből narancs sárgára vált, és ahogy a lágy szellő apró hullámokká változva megnedvesíti az addig szárazon elterülő homokot. Tudtad, hogy mi történhetne, ha most csak úgy belesétálnál a vízbe, de eszed ágában sem volt így tenni. Majd csak túléled valahogy. Túlteszed magad azon a kegyetlen nyúlon és élsz tovább. Megérdemled a boldogságot, és ha ezt nem Hoon adja meg neked, akkor majd valaki más. Nem számít, de... de még mindig szeretted. Rájöttél, hogy valójában nem utálod, csak túlságosan fáj ez a seb ahhoz, hogy tisztán láss. Szereted te őt, de ha valaha is jóvá akarja tenni a hibáit, akkor nagyon kell tepernie. Nem fogsz benne egykönnyen megbízni. Becsapott és cserben hagyott. Ha kell neki a bizalmad, dolgozzon meg érte. Nagyon sóhajtottál a hajnali levegőben, tekinteted a messziséget fürkészte. Talán még delfineket is láttál messze-messze a tengerben, de csak remélni tudtad, hogy valójában nem a sós vizek legnagyobb ragadozóival kevered össze őket. Valaki eközben halkan suttogta a nevedet. Mikor nem figyeltél, ismét megtette. Eltelt három-négy szólongatás is, mire hajlandó voltál a hang forrásának irányába fordulni. Egy kisírt szemű Hoon állt előtted. Könnyei ismét áradni kezdted, ahogy te ránéztél a valószínűleg kétszeresére dagadt, vörös szemeiddel. Nem éreztél semmit. Nem fájt, hogy sírni látod, nem is örültél neki, egyszerűen konstatáltad a tényt, de semmi több. Közelebb ment hozzád. Lábaid lelógtak a szikláról, ahogy ott ültél. Ő teljesen eléd lépett, kezeit a tieid mellé helyezte a combjaid körül. Kíváncsian néztél a szemébe, tudni akartad mit akar még tőled.
-Én... tudod... én... én... annyira... de annyira....nagyon...nagyon-nagyon sajnálom...- alig bírt beszélni a sírástól.
-Azt jól teszed- mondtad nagyon lágyan és halkan, mint egy porcelán baba, akinek nincsenek érzései. Erre rémülten nézett fel rád, alighanem tudatosult benne, hogy mit ölt ő meg te benned.
-Meg tudsz... meg tudsz nekem valaha is bocsájtani?- még mindig reszketett a hangja.
-Nem tudom kedves barátom, ez csak rajtad múlik- még mindig érzelmetlen voltál. Nem is érdekelt úgy különösebben.
-Azt hiszem egy magyarázattal kezdem. Én tényleg komolyan gondoltam, hogy légy a barátnőm. Akartam, nagyon. Őszintén. De a főnököm megfenyegetett, hogy nem csak az én karrierem kerülhet veszélybe, ha nem hagylak békén. Nem hagyhattam, hogy bármilyen okból kifolyólag is haza kelljen menned. Nem hagyhattam, hogy bajod essék. Nem bírtam volna ki. Bíztam benne, hogy találsz nálam jobbat, de úgy tűnik ez meg is történt- érezted benne a fájdalmat.
-Oh, az a srác miatt ne aggódj, nem a lányok érdeklik. Nekem nem kell más, csak te... de jelenleg, képtelen vagyok bízni benned- elfogott egy kissé a düh.
-Tudom, és nem is kérlek rá, hogy azonnal bízz bennem. Csak annyit kérek, hogy adj nekem még egy esélyt.
-Nem lesz könnyű Hoon. Összetörtél, miszlikre tépted a szívemet és a lelkemet is. Egy sajnálommal nem fogod újra összerakni- szavaidba visszatért az élet.
-Tudom... mi lenne, ha egy darabig csak beszélgetnénk? Minden este felhívlak, és beszélünk. Nem kérek most többet tőled, csak, hogy hallgass meg minden nap.
-Nos... rendben van. Azt hiszem amúgy sem árt, ha egy kicsit jobban megismerjük egymást. Mivel hogy egy kicsit sem vagy olyan, mint amilyennek a tévében mutatkozol. Ez nem álszentség?
-Én... én olyan vagyok, csak van más oldalam is, amit nem mutatok meg. Sajnálom, te pont a legrosszabb énemet ismerted meg.
-Azért biztató, hogy nincs ennél rosszabb... tényleg...- ironikus megjegyzésed egy halvány mosolyt csalt mindkettőtök arcára.
-Ki kísérlek az állomásra- mondta Hoon, és ezzel le is záródott az aznapi beszélgetésetek.

End of Flashback

Amikor elmesélted nyuszidnak a páros dolgot, hallottad a hangján, hogy cefet féltékeny. Vérszemet kaptál, és elkezdtél áradozni a srácról, hogy milyen kis figyelmes, és ő törődik veled, meg odafigyel rád. Hoon azért átlátott a szitán, de ettől függetlenül mérges volt. Leginkább magára. Tudtad, hogy teljesen nem verheted át, de egy kis bűntudatot ébreszthetsz benne. Mostanában elég sokszor tetted meg. A szívedet ért fájdalom nagyon lassan akart csak megszűnni, ezért valahogy késztetést éreztél rá, hogy a másik is szenvedjen kicsit. Egy este Hoon elsírta magát telefonon keresztül, és téged egy hajszál választott el attól, hogy megenyhülj, de tartottad magad. Csúnyán megsértett, ha valaha is azt akarja, hogy bízz benne, be kell bizonyítania, hogy többé nem hagy cserben. Egyik nap délután hívott fel. Meg is lepődtél, mert mindig csak este, és általában tíz után szokott keresni. Felvetted, de azonnal el is toltad a füledtől a készüléket, úgy belekiabált. Hallottad a hangján, hogy nagyon vidám, de egy szavát sem értetted. Rászóltál, hogy kezdje elölről és lassabban.
-A főnök megengedte! Azt mondta, hogy nincs kedve a fiatalság kitartásával küzdeni. Kicsim, randizhatunk!!- hatalmasat dobbant a szíved. Egyrészt, mert ez elképesztő hír, másrészt mert még sosem hívott kicsimnek. Sőt, eddig egyáltalán nem becézett. Felsóhajtottál, végre sínen voltak a dolgok. Meg is beszéltétek, hogy a hétvégét együtt töltitek, méghozzá ott, vidéken. Nyugodt két napra készültél, ami azt illeti, jól esett volna már egy kis romantika. Bíztál benne, hogy ezt ő is érzi, mert egy szóval sem mondtad neki. Lássuk csak, hogy mennyire is ismert meg téged. Izgatottan vártad a szombatot. Úgy festett, hogy az életed végre célba ért...............................................................................................................................

Csííííííz-8

Akkor most hol is tartunk?

Amint megszólalt a csengő te kipattantál a kanapéból, vagyis -ról, bár amennyire belezombultál, akár belőle is. Kinyitva az ajtót majdnem elsírtad magad ott helyben. Kiseop ijedtem meredt rád, de te csak behúztad gallérjánál fogva, bevágtad mögötte az ajtót és zokogva hozzásimultál. Próbált csitítgatni és kérdezni, hogy mi a baj, de te nem válaszoltál, csak bújtál szorosan hozzá. Persze, ő olyan szorosan ölelt, ahogy csak bírt. Nyomott egy puszit a buksidra, majd mikor már csak szipogtál, eltolt magától és mélyen a szemedbe nézett. Mosolygott, és mosolya megolvasztotta szívedet. Nagy, gyönyörű barna szemeivel vissza adta neked is mosolyodat. Megcirógatta arcodat, majd lassan közelebb hajolva egy édes csókot lehelt ajkaidra. Kézen fogtad, és leültetted a kanapéra. Bemásztál lábai közé, arcodat mellkasába fúrtad, és csak ültél ott szótlanul. Ő cirógatta hátadat, karjaidat, majd dúdolni kezdett. Teljesen lenyugodtál, már semmi sem zavart. Végül a hajaddal kezdett játszani. Nagyon jól esett a törődése. Ez már bizony nagyon hiányzott. Szükséged volt rá, és nem kicsit.
-Úgy örülök neked!! Szörnyű napom volt tegnap. Nagyon........... kész zombinak érzem magam.
-Annak is látszol- vetettél itt azért rá egy szúrós pillantást, bár igaza volt- de mi történt, mi a baj? Nagyon megijesztettél...
-Ne haragudj....az az igazság, hogy rábukkantam egy fura alakra az esküvős képeken. Mintha vitatkozott volna az arával, elősegítve ezzel a pár lelépését. A baj az, hogy bárkit kérdeztem is meg róla, senki sem ismeri. Tegnap elmentem egy kapott címre... nem sejtettem, hogy itt is van züllött negyed... de... azt hiszem komoly bajba kerültem- Kiseop arca egyre riadtabb és aggódóbb lett. Ahogy elmesélted az este többi részét, egyre közelebb húzódott hozzád. A végén már a mellkasába fúrt arccal beszéltél, ő pedig erősen szorított. Hihetetlenül jól esett az ölelése, eszed ágában sem volt elengedni.
-Miért nem mentél a rendőrségre?
-És ha a barátnőm is benne van? Nem akarok neki ártani... előbb ki kell derítenem, mi ez az egész. Vagy, hogy ő hogyan kapcsolódik az ügyhöz.
-Nos... ez esetben nincs más választásom, minthogy segítek neked. Együtt derítjük ki. Nyomozósat fogunk játszani!
-Ez nem játék!! Ezek veszélyes alakok! Nem fogom hagyni, hogy csak úgy bajod essen?
-És én mit gondolsz, majd mosolyogva fogom tűrni, hogy szembe szállsz ezekkel? Megőrültél? Ha együtt csináljuk, akkor ki tudjuk húzni egymást a bajból meg amúgy is... több szem többet lát- az első mondata még ingerült és dühös volt, de a többi már inkább kíváncsi. Érezted, hogy már bele is élte magát, és tényleg Kojak-et akar játszani. Nagyot sóhajtottál, de azért örültél is neki. Még jó ideig csak ültetek a kanapén összebújva, szótlanul, míg végül szegény kölyök gyomorkorgása törte meg a csendet. Felkuncogtál, majd gyorsan megterítettél és tálaltál is. Jóízűen ebédeltetek, a korábbi kicsit fagyott hangulat ellenére is. Holnap Kiseopnak már stúdiómunkája van, így ma kellett elintéznetek, amit csak tudtatok. Ismételten sapeszba, napszemcsibe öltöztetek, gépeket készhez, telefonok készenlétben és már indultatok is. Most az adott helyszíntől kicsit messzebb kezdtetek nyomozni. Turista párnak álcáztátok magatokat, akik eltévedtek. Nagyon senki sem foglalkozott veletek, alighanem ez megszokott látvány volt. Bíztál benne, hogy mivel ez a környék nem az Idolokról híres, így nem ismerik fel partnered azonnal. Nem volt korábban sem erőd, sem időd átnézni a tegnapi képeket, így nem tudtad, vajon mi mindent kaptál lencsevégre. Most is folyamatosan kattingattatok, de mivel ketten voltatok, így tudtatok úgy tenni, mintha csak egymást fotóznátok. Valóban könnyebb volt így, ezt el kellett ismerned. Felismertél pár alakot, akiket tegnap is láttál, de pont azt a hármat még nem. Lassan elértetek a házig is, ott vártatok egy kicsit, hátha felbukkan az a fickó. De nem így történt. Elvezetted Kiseopot az elhagyott épületig is, de ott sem volt mozgás. Úgy tűnt, hogy a tegnapi akciód elijesztette őket, pláne, hogy nem tudtak elkapni. Párod azért aljas volt veled végig, hiszen folyton odahúzott magához, hogy lophasson egy csókot, vagy csak, hogy átölelhessen. Mikor sehol semmi jel nem volt, beültetek egy cukrászdába. Páran érdeklődően figyeltek titeket, de senki sem volt bűnöző kinézetű. Aztán megpillantottad itt léteket okát. A fickó elhúzott az ablak előtt, nem nézett be, nem vett észre titeket. Te rámutattál finoman. Fizettetek és már indultatok is. Tisztes távból követtétek, és ami azt illeti, megesett, hogy inkább egymásra figyeltetek és nem rá. Élvezted, hogy megint vele lehetsz. Azt már tudtad, hogy nagyon is ért ahhoz, hogy hogyan legyen igazán jó a randi, így most is adtál neki esélyt erre. Annak ellenére is, hogy alapvetően ez nem randi volt. A fickó egyre kisebb sikátorokba orientálódott, ami azt sejtette, hogy észrevett titeket. Jobbnak láttátok visszavonulót fújni. A környéken maradtatok de céltalanul sétálgattatok. Te vissza akartál már indulni, mert kezdett sötétedni, de párodban még dúlt az energia. Na meg a kíváncsiság, nagyon élvezte a magánnyomozói akciót. Valaki, ahogy elsétált melletted, neked ment. Kiseop majdnem utánaszólt, de leállítottad. A kezedben volt egy cetli, amit az a fickó nyomott bele. Egy cím és egy aznap esti időpont volt rajta. Párod tudta nagyjából, hogy merre van, majd ott kérdezősködtök, ha nem lesz meg egyből. Azonban nagyon is elkapott a rossz előérzet, amikor odaértetek. Egy építkezési vállalat épülete volt az, amolyan félkész ház. Szinte csak a falak álltak, elbújni sem nagyon volt hová. Mindketten parázni kezdtetek, de nem hátráltatok meg. Egy faládánál álltatok meg. Mögöttetek termett az ismeretlen fickó.
-Mit akartok tőlem?- kérdezte jéghidegen. A tekintete is vérfagyasztó volt.
-Ott voltál az esküvőn, pedig nyilvánvalóan nem voltál meghívva. Miért?
-Chö... Az a kis lotyó mesélt rólam?
-Nem, a képeken láttalak meg. És senki sem ismer... mi közöd van hozzá? Mert azt láttam, hogy droggal üzletelsz.
-Igen, egy kicsit sokat tudsz. És a fiú? Idol vagy, igaz?- Kiseop bólintott. Nagyon szorította a kezedet, érezted, hogy most ő is fél.
-Mondd el az igazat!
-Ugyan miért tenném? Két kis csitrinek? Nem gondoljátok, hogy ezt jobb lenne annyiban hagyni? Még a végén bajotok esik...- ezt nem aggódásból mondta.
-Tűnjetek el innen, és maradjatok ki ebből. Ha nem jöttök többet vissza, akkor békén hagylak titeket. Én... de ezt nem állíthatom másokról, szóval tipli, amíg nem késő!- majd hátat fordított és elment. Tudtad, hogy igaza van, ha tovább kísértitek a sorsotokat, előbb-utóbb baj lesz. Még egy pár percig álltatok ott, csak hogy lenyugodjatok, majd szó nélkül indultatok haza. Már egész messze voltatok a környéktől, azonban mintha gyűlni kezdtek volna körétek a fura alakok. Követtek titeket. Megszaporáztátok a lépteiteket, de csak nem akartak lekopni. Kiseop behúzott egy sötét utcába, majd át egy másikba, aztán ismét egy szűk kis sikátorba. Így haladtatok, de te bíztál benne, elvégre ő ismeri a várost, talán lerázhatjátok a követőiteket így. Egy akció-horror filmben érezted magad, ilyeneket még rémálmodban sem álmodtál. Az egész olyan valótlannak tűnt. Bár jobban meggondolva, minden álomszerű volt, mióta csak kiutaztál ide. Lehet, hogy tényleg csak álmodsz? De nem, az nem lehet. Ez még a te agyadtól is merész lenne. Behúzódtatok egy kis fali kiugróhoz, és vártátok, jönnek-e utánatok. Ám amit ekkor meghallottál, illetve megláttál, az minden vért megfagyasztott benned.... egy kattanás, és egy kerek cső fordult felétek... azonnal tudtad, mivel álltok szemben.........................................................................................................................

Csííííííz-7

Misztikum........................................................

Másnap még gyorsan lecsekkoltad a gépet, hátha érkezett még vissza válasz az esküvő résztvevőitől, de mindenki csak annyit írt neked, hogy fogalma sincs, ki lehet az az idegen. Ellenben kaptál a menyasszony édesanyjától is egy levelet. A levélben nem állt más, mint egy cím. Komolyan nem tudtad mire vélni a levelet, azt sem tudtad, honnan van meg neki az e-mail címed, mert te neki azért nem írtál. Azért gondoltad utána jársz, másért nem, legalább megtudod mire fel. A cím valahol a belvárosban volt, legalább is a netes térkép szerint. Fogtad a cókmókod, a fényképeződ, sőt, még cetlit és tollat is vittél, ha esetleg jegyzetelned kéne. Felvettél egy francia művész sapit és napszemüveget. Úgy néztél ki, mint egy teljesen amatőr riporter. Bár inkább nyomozó külsőt szerettél volna, ez most nem jött össze. Nem baj, attól még útnak indultál. Ahogy elértél abba az utcába, nem mentél azonnal közel magához a házhoz. Vagyis a házban lévő lakáshoz. Amolyan emeletes házas környék volt, jó zsúfoltan, enyhén züllött hintéssel. Érezted, hogy még napnyugta előtt jó lesz, ha lelépsz innen. Rengeteget fotóztál, volt köztük olyan kép is, amin sejtetted, hogy kétes alakokat is lekaptál. Ezzel lesz még munkád, mert ha ilyen képek napvilágot látnak, abból nagy baj lehet még. Fő az óvatosság, ennyi eszed azért volt. Osongattál a falak mentén, egyes járókelők elég érdekesen néztek rád, de feltehetően már megszokták a furcsa alakokat. Elhúzott melletted néhány motoros is, hirtelen egy amerikai gettóban érezted magad. Nem is gondoltad volna anno, hogy itt ilyen is van. Kezdett egy kicsit szerte foszlani az álomképed a városról. A szél csak úgy görgette a szemetet az út mentén. Az utcai áruson látszott, hogy az étke nem feltétlenül az, aminek eladja. Észrevettél egy zsebtolvajt. Egyre értetlenebbül álltál ott, őszintén nem értetted, hogy miért küldte el neked a nő ezt a címet. De mire éppen feladtad volna, megpillantottad az okot. Az a férfi, aki a képeket szerepelt, most éppen kisétált az egyik ház ajtaján. Gengszter külseje volt, de azért igencsak vonzó is volt egyben. Amolyan tipikus rossz fiúnak tűnt, akibe pillanatok alatt bele lehet szeretni. Egy gyors mozdulattal végig nyaltad a szádat, majd észhez kaptál, hogy elméletileg te foglalt vagy. De azért ismerjük el, a nők valamilyen okból- ami nem mindig ismert- kifolyólag vonzódnak az ilyen kétes, de dögös alakokhoz. Kellően messziről követni kezdted. A géped jól zoomolt, így elég is volt messziről mögötte lenned. Egy ideig csak sétált. Néha hátra nézett, de úgy tűnt, téged nem vett észre, bár minden bizonnyal érezte, hogy valaki figyeli. Egyszer-egyszer megálltál utcai árusoknál és vettél újságot, vagy képeslapot, csak, hogy még kevésbé tűnjél fel. Aztán a fickó eltűnt egy elhagyatott épülethez vezető bekötő úton. Itt egy kicsit megijedtél. Ő nyilván ismeri a terepet, te nem, és ha te itt eltévedsz, vagy észre vesz, még csak menekülni sem tudsz. Azonban a kíváncsiságod legyőzte a félelmedet. Kerestél egy hátsó bejáratot, de csak egy szellőző aknát találtál. Bemásztál óvatosan. Alig bírtad visszafojtani a rád törő köhögő rohamot, hiszen ebben az épületben talán már egy évtizede is lehet, mikor utoljára takarítottak. A vakolat már mállott lefele, a tetőben lyukak voltak, az ablakok egytől-egyig betörve, az ajtók sem voltak a helyükön és hihetetlen mennyiségű por volt mindenütt. Óvatosan mászkáltál, lehetőleg minél kevesebb hanggal. Dobozok és lefóliázott bútorok adtak esélyt a fedezék megtartására, így nyíltan nem látszódtál. Óvatos voltál, tudtad, hogy valami nagy dologba keveredtél, ami aligha lesz legális. Megcsapta a füledet, ahogy páran beszélgetnek. A szavakat nem tudtad kivenni, de ahogy közelebb mentél, megláttad őket. Az a rejtélyes fickó és két másik állt ott az épület közepén. Beszélgettek. Akárhogy hallgatóztál, nem hallottad, hogy miről. Aztán első látásra úgy vélted, hogy az a barna csomag valamilyen drog lehet, a másik átadott cucc pedig pénz. A fickó adta a drogot, a másik kettő fizetett. Itt nagyon megijedtél. Egyrészt, mert ezek szerint egy drogkereskedésbe botlottál, másrészt, hogy a menyasszonynak valami köze van ehhez az egészhez. Úgy döntöttél még jobban elbújsz, de azért a biztonság kedvéért ellőttél pár képet. Bíztál benne, hogy nem vesznek észre. Vártál majd egy órát, mielőtt kimerészkedtél volna. Gondoltad, ennyi idő alatt már biztosan tovább álltak. Mára úgy döntöttél ennyi volt a nyomozás. Otthon majd átnézed a képeket, hátha látsz rajtuk majd valami érdekeset. Egészen beesteledett, mire elindultál haza. A szíved hevesen vert, több részeg vagy éppen verekedős hangulatban lévő fiatalemberrel is összefutottál, de eddig legfeljebb csak utánad szóltak, de több nem történt. Eddig. Hirtelen magad előtt láttad azt a két drogos kölyköt. Olyan huszonévesek lehettek, de tipikus, én-akarok-lenni-a-főnök-mert-én-vagyok-az-ász arckifejezésük volt. Majdnem felnevettél ezen, de rájöttél, hogy emellett nyilvánvalóan veszélyes alakok.
-Üdv ismét kiscica- mondta az egyik kaján vigyorral az arcán. Kirázott a hideg.
-I-ismét?- dadogtál. Megijedtél ezen szó hallatán.
-Csak nem gondolod, hogy elbújhatsz előlünk? Tudjuk, hogy túl sokat láttál... de persze, megegyezhetünk- mondta a másik, miközben feléd hajolt. Elfogott az undor. Tökön rúgtad, majd kikerülve elfutottál. A meglepetés ereje egy pillanatra előnyödre vált, de mire pislantottál egyet, már a nyomodban voltak. És ők voltak előnyben, mert te nem ismerted a környéket. Futottál, ahogy csak bírta a lábad. Az egyik buszmegállóban, ami mellett elhaladtál, épp megállt egy busz. Nem tudtad merre megy, de villám gyorsan felszálltál rá. Leültél egy üres székbe és kifújtad magad. Gondoltad, leráztad őket. Őket igen, de arra nem gondoltál, hogy esetleg más is beléd köt. A közeledbe huppant le három felnőtt férfi is. Szemed sarkából láttad, hogy egymással egyezkednek, és nagyon feléd kacsingattak. Most már komolyan féltél. Ez már egy kicsit sem vonzó. Elkeseredtél, hogy annak ellenére, hogy nem Európában vagy Amerikában vagy, mégis ilyen környékre keveredtél. A következő megállónál még nem keltél fel, csak épp abban a pillanatban, hogy az ajtó csukódni kezdett. Épp kifértél még, de a másik három már nem. Jót mosolyogtak rajtad az ablakon keresztül. Ismét nagyon sóhajtottál. Eddig két bandának jártál túl az eszén, ha még egy beleköt, a szerencséd akár el is fogyhat. Bár már úgy tűnt kiértél a város bűn negyedéből, viszont fogalmad sem volt, hogy hol vagy. A közelben megláttál egy internet kávézót, aminek felettébb megörültél. Bementél és el is foglaltál egy gépet. Rámentél a térképre, ami kidobta, hogy a városnak melyik részén vagy éppen. Ami azt illeti, pont a város másik felébe kellett volna elevickélned. Azonban sötét volt már és még mindig ijedt voltál. Ittál egy kávét és ettél egy sütit, hogy legalább a vércukrod rendben legyen. Elindultál hazafele, de a tömegközlekedést sem ismerted annyira jól, hogy csak úgy elbuszozgass. A metróba nem mertél lemenni, valahogy nem vonzott most a föld alatti járat. Ahogy sétálgattál, határozottan érezted, hogy figyelnek. Most már tudtad, hogy a fickó is ugyanezt érezhette, és ezt alighanem megosztotta a másik kettővel is, akik innen tudták, hogy van ott még valaki rajtuk kívül. Megszaporáztad a lépteidet. Igazából már egy kicsit untad is a dolgot, nem akartad elhinni, hogy így megtalálnak. Olyan szerencsés szerencsétlennek érezted magad, és remélted, hogy ez nem fordul meg. A belváros legbelsőbb utcáin sétáltál már, zsúfolt részeken. Rengeteg ember járt-kelt arra fele, de szerencsére senki sem kötött beléd. Egyre kevésbé érezted, hogy követnének, de azért a szálka ott maradt a szemedben. Bementél egy bevásárló központba és minden emeletet körbejártál. Majd össze estél már a fáradságtól, de beleborzongtál a gondolatba, hogy a követődnek esetleg megmutatod, hol laksz. Éjfél körül lehetett, mikor végre ismerős környékre érkeztél. Ahogy elhaladtál a rendőrség előtt, megfordult a fejedben, hogy talán be kéne menni, de mivel egy jó barátod is érintett lehet az ügyben, úgy döntöttél, előbb kideríted, mi a helyzet. A következő sarkon a semmiből termett ott néhány fura alak körülötted.
-Helló cicus. Nincs kedved játszani egy kicsit?- kérdezte az egyik. Nagyon eleged lett.
-Nincs...- határozottan válaszolva ott hagytad őket. Persze nem hagytak azonnal békén. Elkapták a karodat, de te ütni, rúgni kezdtél, majd gyorsan el is futottál. Valószínűleg meglepte őket a harciasságod, de utánad eredtek. Csinos lány vagy, jó idomokkal megáldva, nem az első eset, hogy leszólítanak, bár, hogy egész nap ennyire szerencsétlen legyél, az még neked is új volt. Egy zajos utca felé eredtél és neki is menve egy-két embernek futottál. Ijedt és dühös voltál egyszerre. Hirtelen egy koktélbár előtt megpillantottál egy ismerős arcot. Bár nem szíved választottjába futottál bele, de Jongienak is nagyon örültél. Ő és a leaderük állt ott egy-egy pálcikás édességgel a kezükben. Átfutott az agyadon, hogy akkor most koktéloznak vagy csemegéznek, de igazából ez lényegtelen volt. Ahogy odaértél, ő egyből felismert, rád mosolygott- azonban a mosolya azonnal lehervadt, ahogy meglátta arcodat. Könnyek áztatták bőrödet, szemeidből rémület tükröződött és a tetejébe még remegtél is. Onew átvette az édességet a saját kezébe, míg kedves barátod átölelt. Ahogy beértek titeket a fickók is, sarkon is fordultak, miután az egyik kijelentette, hogy azok ott Idolok, nem éri meg. Örültél neki, hogy legalább nem teljesen hülyék, és ezt belátták. A két kedves fiú haza kísért, bár azért egy kicsit féltél, hogy esetleg meglátnak vele, de gondoltad ennyire már csak nem szívod meg. Elalvás előtt küldtél egy sms-t Kiseopnak, hogy nagyon-nagyon szeretnéd látni, de még annál is jobban, és, hogy nem találkozna-e veled másnap. A válasz nagyjából öt perc múlva megérkezett, pedig, miután elküldted jöttél rá, hogy hajnali fél kettőkor írtad, de azt válaszolta, hogy ő is örülne, ha találkozhatnátok. Úgy döntöttél reggel majd felhívod, hogy megbeszéljétek a részleteket. Dühödben még aznap este küldtél egy e-mailt az édesanyának, hogy a cím miatt majdnem elkapták a grabancodat többször is az este folyamán, úgyhogy lesz szíves elárulni, hogy mi a fene történik itt. Olyan szép és jó volt eddig minden, és most meg szerte foszlik az egész tündér mese. Már csak abban bíztál, hogy szíved vágya enyhíteni tudja majd elkeseredettségedet. Alig bírtál aludni, folyton rémálmok gyötörtek. Reggel enyhén kómás fejjel baktattál ki a fürdőbe és lemondóan konstatáltad, hogy a mai nap nem lesz belőled ember. Felhívtad mucudat, hogy ráér-e. Délelőtt stúdióban vannak, de a délután folyamán lesz egy kis ideje. Úgy döntöttél, meghívod magadhoz, mert neked most nincs erőd kitenni innen a lábadat. Neki láttál valami ehetőt összeütni, két nagy bögre kávé kíséretében, meg egy kicsit kitakarítani, de igencsak hasonlítottál egy horror filmből szabadult zombira. Míg őt vártad lehuppantál a kanapéra, és belőtted a tévét, de csak néztél ki a fejedből. Elég szánalmasan festettél, de az előző nap történtekre tekintettel ez most baromira nem érdekelt. Akkor kezdett el beléd visszatérni az élet, mikor végre megszólalt a csengő...........................................................................................................