Érte, másért nem...-2

Újabb napra ébredünk…..

Reggel ismét csigolyaropogtatásra keltem. Felemelő érzés azt hallani, ahogy AJ végig ropog, mintha csak ropit nasizna éppen. Kócosan ültem fel az ágyban. Kopognak. Soohyun lép be.

-Fiúk egy ki…de aranyos vagy Hoon J… szóval egy kicsit csipkedjétek magatokat, oké?- és már ki is  ment. Én azt hiszem, elég érdekesen festhetek így mert AJ szakad a nevetéstől. Most komolyan azt mondta rám, hogy aranyos? Úristen… képzelem, hogy nézhetek ki. Hát ez szép. Második nap, de máris égetem magam. Avagy mégsem. Mosolygott és azt mondta, hogy aranyos vagyok. Ezt akár bóknak is vehetem. És annak is fogom venni. Bók volt. De kedves tőle. Az az édes mosoly így reggel… egyből megkoronázza a napomat. Gyorsabban kapkodtuk össze magunkat ma reggel, és elég volt csupán egy nap, hogy elérjük, mindenki alszik a buszon. Azt hiszem én is elbóbiskoltam. Arra riadtam, hogy majdnem rádőltem a leaderre. Kétlem, hogy örült volna neki. De nem baj, még idejében felriadtam. Kevin és Soohyun voltak most odabent, mi többiek itt kint ültünk.

-Szia!- pattan le mellém ezer wattos mosollyal Kiseop.

-Szia! De vidám vagy!- mosolygok rá.

-Igen, jó kedvem van. Lemaradtatok a reggeli balhéról. Nem is hallottátok?- elképedek. Balhé? Milyen balhé?

-Hogy miről maradtunk le?- érdeklődöm.

-Dongho jó szokásához híven elcsórta Eli red bullját. Eli erre nagyon érzékeny, senki sem nyúlhat a szent italához- felkuncogok. Tudtam én, h a troll megbosszulja azt a beszólást. Bár ezek szerint ez nem újdonság.

-Hehe, érdekes lehet. Nah legközelebb korábban kelek. De ti hogy bírjátok?

-Nehezen, de talán már hozzá vagyunk szokva. Dongho a legrosszabb, néha úgy kell szó szerint kiverni az ágyból. Soohyun is nagyon álmos fejeket tud vágni, igazán mókás. Bár megemlítette, hogy neked nagyon kis édes fejed van reggel?

-Te-tessék?- majdnem félrenyeltem a levegőmet.

-Ebben a csapatban semmi sem marad titokban, erre vigyázz! Soo meglátott reggeli fejjel, szóval innentől mindenki azon lesz, hogy megcsodálja a látványt- kacsintott mellé egyet. Nagyot nyeltem, ahogy befejezte a mondatát. Uh, ez a csapat tényleg egy nagy család. Jól van, nem baj, lássanak csak kócosan, nincs mit takargatnom. Majd betámadom őket én is xD. Nyílik az ajtó és végre kijön a két énekes madár. Intenek, hogy mehetek. Nagyon gyorsan eltelik az a kis idő, amit odabent töltök. Jól esik énekelni. Megnyugtat és kiereszthetem a fáradt gőzt. Meglep, amikor délután közlik, hogy mára ennyi, holnap folyt. köv. Haza fele úton meg a hepaj. Kiseop cukkolja Kevint, mert reggel megpillantotta rózsaszín alsónadrágban. Ejha, wow. Merész stílus. Eli böködi barátját, és kacérkodik vele, hogy pedig az milyen jól áll neki, szegény kölyök meg már paprikapiros. Nem merek odanézni, nem akarom magamra haragítani, de jót mosolygok rajta.

-Hoon! Te milyen színű boxert hordasz?- fordul hátra a legfiatalabb.

-Mi van??- hőkölök meg.

-Ez jó kérdés…- helyesel mellettem Seopi. Hát behalok, miért érdekli ez őket?

-Feketét- válaszolom.

-Áááá, uncsi- fordul vissza Dongho. Lesek, mint borjú az új kapura.

-Azt hiszem az lesz a köszöntő ajándékom, hogy kapsz valami izgisebbet- fenyeget AJ. Pont ő? Most komolyan? Kevin felnevet erre. Ez nagyon meglep. Elpirulok. Nem tudok rá mit felelni. Soohyun rám mosolyog…majd összeborzolja a hajamat.

-Naaaaa…- méltatlankodok.

-Nem egészen olyan, mint reggel, de hasonló- nevet nagyon. Még ilyet. Ilyen cukkolást. De ez azt veti fel, hogy tényleg befogadtak. Ez jól esik. Örülök. Bosszúból veszem a bátorságot és én is összekócolom a leader haját. Hallom mögülem Eli nevetését.

-Bátor vagy! De ezért most nagyon bírlak- hallom a hangjában, hogy alig bírja kimondani a nevetéstől. Soo aljasul néz rám, de mosolyog közben. Majd támadásba lendül. Elkezd csikizni. Nem hezitálok én sem, már adom is vissza neki. Úgy vonaglunk itt ezen a parányi kis helyen, mint a fába szorult férgek. Mindenki szakad a nevetéstől, köztük mi is. Mikor megérkezünk, kénytelenek vagyunk abba hagyni a dolgot és felmászni a Dormig.

Jóval előbb végeztünk, mint tegnap, de mégis legalább olyan fáradtnak érzem magam. Lehuppanok az ágyamra, arcom beletemetem a párnámba. Vagyis nem igazi ágy, de van olyan kényelmes. Percekig csend van. Annyit hallok csak, hogy valaki valamilyen könyvet lapoz. Kizárásos alapon AJ lesz az. Hallom, hogy valaki kopog, de nincs erőm felkelni. Szobatársam kiszól, hogy szabad, és nekem ennyi elég is. Eli lép be, legalább is a hangja alapján. Hallom, ahogy helyet foglal Jaeseop ágyán és beszélgetni kezdenek. Halkak, gondolom, úgy vélik, hogy alszom. Hát valóban közel állok hozzá. Talán meg is engedhetném magamnak, hogy szundítsak egy kicsit. Azt hiszem sikerült is. Oh mi ez a kép? Soohyun egy nagy ollóval a kezében. Ugye ezt most csak álmodom? Mit akarhat? Jááájjjj, le akarja vágni a hajamat…. futnom kell. De, ez csak egy álom, na. Na, menj innen Soohyun, nekem még kell a hajam! Tipli, nem hallod? Hagyj már békén!! Neeeeeee…. ugrok egy nagyot fuutonomon. Hajamhoz kapok és megnyugodva sóhajtok fel, hogy még meg van. Eli és AJ értetlenül néznek rám.

-Csak rosszat álmodtam- mondom hidegen és ismét elfekszem. De nem, inkább ki megyek. Felpattanok és már kint is vagyok a nappaliban. Dongho a földön ülve játszik a videó játékaival.

-Hyung, nem ülnéd le egy kicsit ide mögém?- kérdi angyali szemekkel. Hát hogy lehetne neki nemet mondani? Leülök mögé, ő pedig kényelmesen elhelyezkedik lábaim között és nekidönti hátát mellkasomnak. Elakad a lélegzetem is. Mi a szösz?

-Köszönöm, már úgy elfáradt a hátam…

Oh a kis dög, csak kihasznál. Nem baj, nem bánom. Legalább bízik bennem, remélem. Soohyun sétál el mellettünk a konyha felé igyekezve. Kicsit kényelmetlenül érint, hogy így lát, de olyan nagyon nem érdekli a dolog. Talán ez itt teljesen normális?

-Ne aggódj, őket is szoktam nyúzni. De te vagy eddig a legkényelmesebb- még fészkelődik is hozzá. Hát ez kész, de komolyan. Sóhajtok egyet és nézni kezdem azt a játékot. Nekem ez magas. Követni sem bírom… a kis troll meg csak úgy nyomogatja a billentyűket. Még azt sem fogtam fel, konkrétan mit látok. Azt hiszem, nem leszek játék mániás. Csörömpölés hallatszik a konyhából. Egy kicsit odalátni innen, de semmi jellegzeteset nem látok. Tudom, hogy Soohyun van bent, de nem látom, mit csinál. Nem sokára vacsoraidő, de úgy tudom, hogy ő nem tud főzni. Lehet, hogy gonosz vagyok, de remélem nem ő fog főzni. A galamb is felbukkan… kicsit morgolódik. A leaderen vagy máson?

-Szerintem össze kaptak Kevinnel…

-Hm?... miből gondolod?

-Nagyon jól megvannak, talán még össze is vannak nőve, de olykor Kevinre rájön a hiszti roham.

-Nem hittem volna, hogy hisztis.

-Annyira amúgy nem, inkább érzékeny. Könnyű kiakasztani.

-Ezt észrevettem.

-Ne vedd magadra, Kiseoppal is ezt csinálta, most meg néha nem tudom eldönteni melyiket szereti jobban, Kiseopot vagy Eli-t. Ő a csapat lány alakja…

-Ez gonosz volt öcsi.

-Öcsi?? Mennyivel vagy te idősebb??

-Öhm… három évvel??

-Grrrrr……

Felüdülés volt ez a kis eszmefuttatás. És sok mindendre választ adott. De Dongho egy pillanatra sem fordult el a játéktól. Nem ő lenne inkább lány? Ha jól tudom a nők híresek arról, hogy több dologra is oda tudnak figyelni egyszerre. De a tudat, hogy bosszantja az öcsi…Háhá, ezentúl biztosan így fogom hívni. Már csak azért is. Jáájjj mi történt? Valami összetört. Érzem, hogy erre most Dongho is felfigyelt, ő is megijedt. Mindketten picit összerezdültünk. Hujujj veszekedés. Nem értem miről, mert mind a ketten egyszerre beszélnek de Soohyun és Eli… nagyon mérgesek így innen hallgatva. Ajha, ez gyors volt. Leaderünk egy szemvillanás alatt jutott el a konyhából a szobájába. Ekkora ajtó becsapást, te jó ég, még jó, hogy nem potyog a vakolat. Lehet, hogy meg kéne néznem? Hátha segíthetek.

-Bocsi öcsi, de most megyek és megnézem tudok-e segíteni.

-Aaaa neee, olyan kényelmes volt így…

-Áh, Kiseopi, felváltanál?

-Hehe, meg még mit nem…- és leül inkább a kanapéra. Heh. Kedves tőle. Na nem baj, akkor is felkelek. Soohyun szobájába vezet utam. Csak most esik le, Kiseop is itt lakik, de ő pont akkor ment innen ki. Talán veszélyes a leader, ha mérges? Sebaj, ez most bevállalom. Lesz, ami lesz, legfeljebb leszedi a fejemet. Kopogok. Semmi. Még egyszer. Még mindig semmi, pedig tudom nagyon jól, hogy odabent van.

-Hoon vagyok- ismét csend van.

-Gyere be- végre. Remélem, megenyhül, ha meglát. Örülnék neki. Belépek az ajtón, majd be is csukom magam után. Soohyun az ágyon fekszik hanyatt, karja az arca elé ejtve, így nem látom szemeit. Leülök mellé és várok csendben.

-Néha olyan nehéz jó vezetőnek lenni….- hangja halk és szomorú.

-Nagyon jó vezető vagy, és én nagyon-nagyon hálás vagyok érte, hogy így befogadtatok.

-Ez csak természetes, nem kell érte hálálkodni, de köszönöm.

-Bármi is volt a vita a tárgya, biztos vagyok benne, hogy hamar megoldódik a probléma- igyekszem rá mosolyogni, de a karját még mindig nem vette el az arca elől. Felkelek az ágyról és az ablakhoz sétálok.

-Hm… itt szebb a kilátás, mint a túl oldalon.

-A város közepén vagyunk, hogy lehetne szebb?- végre rám néz. Éljen.

-Itt kevesebb az emeletes épület. Tovább ellátni.

-Értem. Hehe, én ezen soha sem gondolkodtam.

Csendben állok az ablaknál, nem akarok faggatózni. Az ő dolguk, nekem nincs közöm hozzá. Soohyun a plafont bámulja, de halványan mosolyog. Szerintem jobb kedve van, vagy legalább is kezd jó kedve lenni. Rá kell szánnom magam, hogy elmásszak az ablaktól. Olyan jó itt. De most nem ez a lényeg. Visszaülök inkább az ágyra. Leaderem még mindig csak a plafont stíröli. Talán van fent egy pók? Na lássuk, mit láthat oda fent.

-Mi az, mit látsz?- kérdezi érdeklődve.

-Nem tudom, te mit látsz? Gondoltam biztos egy pókot figyelsz, hogy folyton oda felnézel.

-Hm, ne haragudj. Nem, nincs fent pók.

-Akkor jó… Kiseop lehet kifutna a világból, ha lenne.

-Hehe, az könnyen megeshet. De még lehet, hogy én is xD.

-Ugyan, nem hagynálak elfutni.

-Oh, ez nagyon megnyugtató.

Megnevettettem, ez nagyon jól esik. Jézusom, ez meg mi volt?? Úristen. Sikítás. Vagyis sikítások. De nem azok a riadt fajták, és mintha kacaj is lenne benne. Összenézünk Soohyunnal majd szinte egyszerre pattanunk fel az ágyról és rohanunk ki, hogy mi az isten lehet. Én a nappali közepén torpanok meg, leaderem pedig majd átesik rajtam… kicsit váratlanul álltam meg, ezt elismerem, de ez a látvány… atyaég… Eli tiszta…vizesen? talán, kergeti Donghot, akinek láthatóan potyognak a könnyei már. Bár ahogy elnézem itt a többieknek is.

-Mi történt?- kérdi nevetve a legidősebb.

-Dong…Dongho…fel-fel…felráz..felrázta…az…üdítőt…Eli…nya…nya-nyakába- AJ alig bírta kinyögni a nagy nevetés közepette. Ez a kis troll nagyon troll. Mint az ovisok, esküszöm, de nagyon mókásak. Wáááá lépjünk arrébb, mindjárt elgázolnak minket. Wááá Soohyun lépj el mögülem, hát hanyatt fogok esni miattad. Nekidőlve toltam őt is hátrébb, nehogy a kergetőző pár belénk jöjjön, szó szerint. Nagyon megijedtem, ahogy megéreztem leaderünk kezeit a karomon. Kicsit szorít, gondolom, így egy pillanattal később, hogy, csak mert majdnem kibillentettem őt is az egyensúlyából, meg úgy mellesleg magamat is. Ámulva bámulom azt a másik kettőt még mindig, hogy hogy nem unják meg. Kevin már a kanapén fetreng, és egy párnába röhög, AJ csecsemő pózban remeg, gondolom már ő sem bírja sokáig, Kiseop meg a földön fekszik és a padlót ütlegeli. Hallom magam mögött, ahogy Soohyun is pattog, de el nem engedne. Chö, pedig én is mindjárt sírok. Ez kész őrültek háza jelenleg. Jááájj, ez csúnya volt. Uh remélem nincs bajuk. Dongho elcsúszott, elesett, és Eli meg rajta landolt szegényen. Nyüszít mindkettő.

-Minden rendben fiúk? – óvatoskodom oda hozzájuk. Dongho kérlelően néz rám, hogy mentsem meg. Jajj most mi tegyek?

-Gondolod, hogy segíthet rajtad, te szemétláda??- a galamb aljasan vihog. Jesszusom, mi lesz még itt ebből?

-Te hülye galamb, minek kellett cukkolnod? Te kerested a bajt!

-Még hogy én? Megőrültél?

Már épp esnének megint egymásnak, csak hogy én közbe akarok szólni és megragadom Eli karját. Ő olyan erővel ráz arrébb, hogy elvesztem az egyensúlyom és hanyatt esem. Egy pillanatra elakad a lélegzetem, éppen a gerincemre kellett ráesnem. Ez most nagyon fáj, és nem kapok levegőt.

-HOON!!!!- hallom szinte mindenki hangját. Uh, de jó, végre jut levegő a tüdőmbe. Ez nagyon ijesztő volt. Érzem, ahogy valaki megtámasztja a hátam.

-Úristen, Hoon! Jól vagy?- Soohyun hangja harangként dübörög a fejemben. Lehet, hogy ezt is bevertem? Bólintok neki egyet, de muszáj lehunynom a szemem.

-Hozzatok egy pohár vizet! Gyerünk!- adja ki az utasítást támaszom. Azt hiszem az jól fog esni.

-Jézusom Hoon, ne haragudj! Nem akartam, bocsánat- Eli hangja esdeklő.

-Ugyan te galamb, semmi baj… de ezért most békén hagyod a trollt.

Csend van. Ezek szerint kicsit epésebben jött le, mint terveztem. Nem baj, legalább megtudják, hogy én sem vagyok az a csendes kedves típus xD. Kézbe kapom a poharat és meg is húzom. Kicsit jobb. És csak most esik le… én akkor most tulajdonképpen Soohyun karjaiban vagyok? Ez a nap ennél már nem lehet több. Dongho az ölemben, én Soohyun karjaiban, jól van, nem baj az. Bár úgy tűnik, ebből senki sem csinál problémát, végül is barátok vagyunk. Azt hiszem. Két napja ismerem őket, de mintha már nagyon régóta itt lennék. De ez jó dolog nem?

-Maradt még abból az üdítőből Dongho?- kérdi Kiseop, mire megint felnevet mindenki. Eli meg vészesen szívja a fogát. Jajj nekem csak újabb csatát ne, én nem akarok megint padlóra kerülni.

-Együnk inkább, kétlem, hogy Hoonnak jól esne még egy esés- AJ szavai megnyugtatnak. És eszembe is juttatják, hogy ma még nem volt vacsora. Végül is akkor ki főzött? Uh najó, akkor segítsünk. Felállok. Ajajj… meginognak a lábaim. Esnék is össze, de támaszom még mindig támaszom. Odavezet a kanapéhoz. Azt hiszem picit a fejemet is bevertem. Megiszom a maradék vizet is, és türelmesen várom, hogy leülhessek enni. Bár nem lett teljesen lerombolva a hangulat, azért nem is olyan vidám, mint a legelején. Nem baj, együnk.

-Ki főzött ma?- kérdezem kíváncsian.

-Én. Megint- Eli szúrósan néz körbe, de senki sem néz fel rá.

-Akkor holnap én főzök- ajánlom fel mosolyogva. Erre bezzeg mindenki felkapja a fejét, de egyik sem tiltakozna. Nem baj, szeretek főzni, majd megmutatom nekik, mit tudok.

-Én tudok egy ennél jobb kérdést is! Ki fog mosogatni?- kérdi a maknae.

-TE!- jön a válasz rajtam kívül mindenkitől. A kis dög szó nélkül elfogadja, de azért látom, hogy morog az orra alatt. Aranyos. Nah jó, jóllaktam, akkor most mehetünk aludni? Igen, de jó. Már úgy szeretnék elterülni. Így is teszek, jóformán belezúgok a paplanba. Az ajtó csukódik mögöttem. Hallom, hogy Jaeseop pakolászik.

-Miről volt az a nagy vita Eli és Soohyun között?

-Nem tudom, nem kérdeztem.

-De bent voltál Soohyunnál, nem?

-De, de nem akartam faggatni. Csak beszélgettünk. Ahogy te Eli-al.

-Oh igen, tényleg. Miről álmodtál, amikor még bent voltál? Nagyon hülye fejet vágtál utána.

-Igazából… azt álmodtam, hogy Soohyun egy ollóval akar nekem esni, hogy levágja a hajamat.

AJ nagyon nevetett ezen. Remélem, ma már nem álmodok ilyeneket. Át fut az agyamon, hogy talán fürödni kéne, de elalszom, mielőtt cselekvésbe torkollna a gondolat.