Érte, másért nem...-4

Valami új…

Jézusom! Úristen mi ez itt? Dongho? Mi a manó?

-Hyung! Hyung! Hyung! Védj meg!

Mit akar itt? Miért mászik be mellém? Dongho, az az én takaróm! Mit csinálsz?

-Hol vagy te kis pöcs?? Áh, azt hiszed majd Hoon megvéd?- Eli csak úgy fortyog.

-Mi az isten történt Eli?!- AJ-t is felverték, bár ez nem volt nehéz.

-Kiöntötte két doboz Red Bullomat is! Ezért bűnhődnie kell…- na ide ne gyere te galamb!

-Most komolyan azért vertetek fel az álmomból, mert ez a kis troll egy kicsit megviccelt?

-Megviccelt? Hoon te magadnál vagy? Red Bullon élek!

-És ez engem hol érdekel? Vasárnap van, szabad nap és ti még aludni sem tudtok?? De még az hagyján az istenit, mindenkit fel kell verni, csak mert nektek így van kedvetek?- nem hiszem el még én sem, hogy kiabálok. – Kifelé innen mindkettő!! Gyerünk!!

-Mmmmmmmmmmm- ne mormogj te troll. Eli te meg ne nézz így…

-Na jó Dongho, csendben maradsz?

-Hm-mm- hevesen bólogat.

-Meg sem nyikkansz?- még mindig bólogat.- Na jó, akkor maradhatsz… Eli, vagy feküdj be AJ mellé vagy tűnj el innen!

-Feküdjek be?... Ha már itt tartunk, neked nem Soohyun mellé kéne feküdnöd?- még szerencse, hogy két párnám van, így nem kár az egyikért, amit éppen Eli képébe vágok.

-Kifelé!- na végre megértette, bár ez az ajtó becsapás azért kicsit túlzás. A fenébe is, hogy nem hagyják az embert békében aludni. Épp azt álmodtam, hogy lógok egy szakadék szélén, de valaki odajön hozzám segíteni. Mire épp megláttam volna az arcát, jött Dongho. Most nem tudom ki akart megmenteni. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon fontos személy lehetett, mert csak rá vágytam. De nem láttam az arcát. Hihetetlen. DONGHO!!! miért kellett megszakítani?? Áh…és már alszik is. Hihetetlen. Korán van, alszom még én is. Hátha újra álmodom a dolgot.

10 órakor csörög a vekker. Utálom az ébresztőt. De ígértem mára egy ebédet, muszáj felkelnem. Jajj és nem álmodtam újra az álmom. Még mindig nem tudom, ki akart megmenteni.

-Te jó ég Hoon, azt hiszem, sosem akarlak idő előtt felkelteni...- morog rám AJ.

-Ne haragudj, de pont rosszkor jött ez a balhé.

A kis troll még mindig húzza a lóbőrt itt mellettem. Betakargatom szépen majd igyekszem ki a mosdóba. Kicsit rendbe szedem magam és irány a konyha. Mindenki ébren van. Eli és Kevin nézik a tévét, Kiseop a kanapén elfekve fülessel a fején, Soohyun pedig netezik a laptopján. Legalább most nyugi van. Az a dög galamb rám néz majd fújtat egyet. Chö, mintha még én lennék a hibás. De látom, hogy leaderem erre felkapta a fejét. Tuti rá fog kérdezni, de jelenleg még vele sincs kedvem beszélgetni. Pedig ebéd után próba. Talán ezért vagyok ennyire feszült. Nem sok kedvem van hozzá és ehhez a reggeli mérgelődés is nagyban hozzá járult. Utálom, ha éppen álom közben vernek fel, kivéve, ha rosszat álmodok. Bár hál istennek ez utóbbi időben elkerült. De most, pont most, mikor olyan nagyon tudni akartam volna, hogy ki az az egy, akire én úgy vágyom, pont félbe kell szakítani és ráadásul egy ilyen hülyeség miatt. Utálom ezt a helyzetet! Na mindegy most már, vissza csinálni nem lehet. Akkor lássuk miből élünk. Kezdjünk el főzni. Van két órám megcsinálni. Szerintem nem lesz gond. Menni fog.

No fene, már vagy egy órája ügyködöm. Észre sem vettem.

-Hm, de jó az illata!

-Úristen Soohyun, most te ijesztettél meg! Engem itt mindenki csak ijesztget… komolyan, olyan nehéz lenne nem túl csendben a hátam mögé osonni? Vagy esetleg egyáltalán nem osonni??!!

-Oh, ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni, már itt sem vagyok!

-Ne, ne, kérlek. Ne haragudj. Bocsánat, csak nincs jó kedvem.

-És rajtam kell kitölteni?

-Nem, dehogy, ne haragudj. Sajnálom- tényleg nem voltam fair. Pedig pont ő vele nem akarok vitázni.

-Mi a baj, Hoon?- annyira jól esik, hogy érdeklődik. Végre valaki nem kiabál velem.

-Csak épp álmodtam valamit, erre meg Eli és Dongho rontanak be a szobába kiabálva. Nem szeretem, ha alhatnék, de felvernek.

-Értem. És mit álmodtál?

-Egy szakadék szélén lógtam. Valaki ott volt, hogy segítsen, de pont felébredtem, mire megláttam volna az arcát. Annyira akartam, hogy segítsen, de nem tudom, hogy ki lehetett az.

-Nos, nyilván egy számodra fontos személy. Semmi baj, Hoon. Itt mindenki segítene neked.

-Pff, ebben annyira nem vagyok biztos. Eli úgy tűnik jobban utál, mint eleinte Kevin.

-Ugyan dehogy utál. Biztos, hogy nem. De ha így érzed, akkor beszéld meg vele, ne hagyd, hogy felemésszen.

-Meg fogom beszélni vele. Valamikor. Majd ha nem lesz dühös rám. Egy kicsit letorkolltam.

-Majd észhez tér. Ne aggódj. Egyébkéééééééént….- ne szagolgass bele a főztömbe te dög! Na menj már innét, de hiába próbálom arrébb lökni, csak nem megy arrébb. Soohyun, ki fogok akadni, ne nevettess. Váh, ez nem ér. Vedd el a derekamról a kezeidet, úgy sem adok neked kóstolót.

-Soohyun-ah, ha nem mész odébb, leégetek itt mindent!

-Kérek belőle!!

-Akkor békén hagysz, ha adok egy falatot?

-Igeeeeeeen- hát ez eszméletlen. Milyen kis éhenkórász. Na egye fene, kap egyet. Nesze, áááá. Nah, de most már tünés. De nem csak a székig, hát xD. Nem igaz, nem hagyna itt végleg. Akkor sem figyelek rá. Főzök tovább és úgy teszek, mintha itt sem lenne.

Hehe, ez nem is olyan nehéz. Mindjárt kész vagyok. Leaderem itt van még? Hátra nézek. Árgus szemekkel lesi, mikor mondom, hogy kész. Hihetetlen. Ennyire nem lehet éhes. Vagy mégis?

-Oké mindenki! Kész az ebéd! Lehet teríteni!- mindenki felugrott. Még a galamb is. Ezek szerint ezek ma még nem ettek semmit? Mondjuk én sem. Akkor együnk. Ezt a kanálcsörgést, hát hihetetlen. De ma nem én mosogatok, azt remélem, mindenki tudja… Jót főztem, meg vagyok magammal elégedve.

-Ki mosogat?- kérdezi Kevin.

-Én biztos nem- válaszolom, csak, hogy elkerüljünk minden jellegű félreértést.

-Én szoktam mosogatni főzés után…- Eli nem hagyhatta ki chö.

-Na nem mintha mi kérnénk rá, úgyhogy az ilyen megjegyzéseidet hanyagolhatod is!- Soohyun, jujj *-*.

-Egyből a védelmére kelsz, mi? Úgy látom, én mondhatnék akármit, te csak a nyulat véded!

-Engem nem kell megvédeni, de ha böki a csőröd, akkor elmosogatok én!- és már állok is fel a mosogatnivalóval a kezemben. Hihetetlen. Mi az isten baja van Eli-nak? Nem vártam, hogy így, több hetes itt lét után egyszer csak nekem ugrik. Nem ártottam neki egyszer sem. Tudtommal legalább is. Ha meg más miatt ideges, ne rajtam töltse ki! Ááh, most az egész napom el lett rontva. Néma csend van odakint, azért gondoltam legalább rá szólnak, vagy Soohyun mond valamit, de úgy hallom semmi. Vagy már nincsenek is kint? Nézzünk már ki, és háh, tényleg nincsenek itt. Senki, üres a nappali. Nem baj, legalább nem zargat senki sem. Csúcs. Persze szívesen elmosogatok nekik, meg főzök is nekik, hiszen ők a családom és szeretem őket, de ez a stílus nem tetszik. Kérjenek meg rá, és akkor megteszem, de áááuuuuu. Jajj miért nem figyeltem? Ezért nem szabad dühből éles tárgyakkal foglalatoskodni. Tessék, most eltörtem egy poharat és még jól meg is vágtam magam. Uh, ez nagyon vérzik. Az egész tenyeremet összekarcolta. Fáj is. Wááá de a forró víz még jobban égeti. Nem baj, legalább írtja a bacikat.

-Úristen Hoon, minden rendben?...Jézusom, mi történt? Jól vagy? Uh ez csúnya- Kiseop ne vágj már ilyen riadt képet.

-Csak nem figyeltem és túl erősen fogtam meg, semmi baj, majd eláll.

-Hozzak rá valamit?

-Van fertőtlenítő meg valami géz esetleg?

-Megnézem!- és már el is tűnt. Remélem, azért van valami, nem akarok itt mindent összevérezni. Addig nem is folytatom a dolgom, csak koszosabb lenne minden.

-itt van, tessék. Várj, segítek- Kiseop kedves. Örülök neki. Áááhh, ez fáj. Kibírom azért, ebcsont beforr.

-Itt meg mi történt?

-Oh Soohyun-ah. Csak eltört egy pohár és megvágta Hoon kezét.

-Legközelebb óvatosabban!- és már hátat is fordít. Ajha, azért örülök, hogy Seopí legalább olyan meglepett, mint én.

-Soha nem volt még ilyen rideg.- jegyzem meg.

-Nem, valóban. Mindig annyira kedves és közvetlen volt hozzád, azonnal kijöttetek. Lehet, hogy Eli beszólása bántja.

-Nem értem mi baja van velem Eli-nak. Nem tettem semmi rosszat és nem hiszem, hogy az lenne a baja, hogy bepofátlankodtam az életetekbe.

-Jajj Hoon ne dramatizáld túl. Nincs neki semmi baja, csak mostanában morcos.

-És ezért folyton melegebb éghajlatra küld. Nagyszerű.

-Beszélj vele. Muszáj lesz ezt lerendeznetek.

-Igen, tudom. Befejezem és megyek.

-Hülye vagy? Most kötöttem be a kezed! Na tűnj innen, majd én befejezem.

Rendben, akkor itt is hagyom kis barátom. Kedves tőle. Na jó, akkor irány az ElVin szoba. Láttam a műsort, amiben egy csapat voltak, el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is összevesznek valamin. Akkor kopogjunk.

-Gyere!- ez Kevin hangja volt. Nyissunk be.

-Szia Kevin, Eli?

-Itt vagyok, mit akarsz?

-Beszélni!

-Hoon, mi történt a kezeddel?- Kevin te is olyan ijedt fejet vágsz…

-Csak megvágtam magam, semmi komoly. – Eli te meg ne fújtass. Akkor is megbeszéljük, úgy hogy le is ülök ide az ágyad végére.

-Szóval te galamb, áruld el nekem, hogy mi a fene bajod van velem?! Mi vétettem én ellened? Miért kell így viselkedned velem? Azt hittem, jóban vagyunk, hogy jól kijövünk, te meg nagyjából mindenért leszeded a fejemet- ez tényleg olyan elkeserítő.

-Eli…- Kevinnek szigorú hangja is van? Ajha…

-Rendben van. Semmi bajom veled, Hoon. Tényleg. És sajnálom. Bocsánat, igyekszem ezentúl nem rajtad kitölteni a mérgem.

Wow. Bocsánatot kért? Tyűha.

-Oh, o-oké. De mégis miért vagy mérges? Pláne állandóan…

-Nem tudom. Csak mostanában valahogy mindig olyan rossz kedvem van és fáradt vagyok. Nem értem én sem… ne haragudj, bunkó voltam.

-Tyűű… köszönöm szépen, hogy ilyen őszinte vagy, és nem haragszom. De legközelebb sem leszek rest hozzád vágni a párnámat, ha csak úgy felvertek!- azért mosolyogva mondom. Elneveti magát. Na végre, talán rendeződnek a dolgok.

-Rendben van, és ne haragudj a Soohyunos beszólásért, csak veled olyan elnéző és kedves, azt hiszem kicsit féltékeny voltam.

-Ezt most ugye nem mondod komolyan?!

-De tényleg. A stúdióban is, meg itt is. Azonnal elfogadott és azóta is mindig megvéd. Engem meg folyton cukkol, meg talál valami kivetnivalót a dolgaimban.

-Jajj ugyan, biztos vagyok benne, hogy senkivel sem kivételezik. Csak én még olyan új vagyok, és szerintem csak nem akarta, hogy kívülállónak érezzem magam. De biztos vagyok benne, hogy, ha valamiért szól, azt csak jó szándékból mondja, azért, hogy még annál is jobb legyél.

-Igen, persze, én is tudom. Csak egy kicsit most ki vagyok merülve és picit rosszul esett.

-Rendben van, majd figyelek rá, hogy ne bosszantsalak, ha rossz kedved van.

-Hehe, légy csak jóban a leaderünkel. Igyekszem feltölteni magam, hogy ne legyek túl bunkó.

-Oké. Köszönöm.

-Én is.

Nos, ezzel meg is volnánk. Kevin kedvesen és mosolyogva bólint, majd ott hagyom őket. Irány a szobám. Azt hiszem a délutáni táncórának így most lőttek. Nem baj, amúgy sincs hozzá kedvem. Inkább beesek a paplanomba. Vagyis esnék, ha nem lenne elfoglalva. Dongho, mi az isten képzelsz te magadról? Milyen mélyen alszik, azta. Szerintem, ha most neki állnék valami hardcore metalt lejátszani, akkor sem ébredne fel.

-Próbáltam tőle megkérdezni, miért ide jön, de rám sem hederített- AJ majdnem nevetve mondja.

-Nem baj, had legyen. Nem zavar. Te mit fogsz csinálni délután?

-Gondoltam elmegyek kicsit sétálni. Kiszellőztetem a fejemet. Van kedved jönni?

-Áh, nem akarlak zavarni.

-Nem zavarnál, legalább dumálunk kicsit.

-Rendben. Szedelődzködöm és mehetünk.

Pár perc múlva már útra készen indulunk a bejárat felé. Kiseoppal futok épp össze és szólok neki, hogy Soohyun ne keressen, elmentünk a városba. Bólint és megy is vissza a szobájába. Nagyon jó idő van annak ellenére, hogy február van. De nem baj, jól fel vagyunk öltözve, nem zavar a tél, és tényleg enyhe idő van.

Az elmúlt két órában már jegesre jártuk a lábunkat. Viszont felemelő érzés volt, ahogy a rajongók felismertek. Nem hittem volna, hogy azonnal felismernek, hiszen még se klip, se promóció nem volt, mégis odajöttek hozzánk képekért, és aláírásokért. Nagyon jól esett. Örülök neki. Nagyon. AJ-vel pedig egyenesen felüdülés sétálni. Kicsit bohóckodtunk is, de egész komoly eszmecserét is lehet vele művelni. Nagyon jól elbeszélgettünk. Így felfelé a liftben már érzem, hogy jól fog esni a meleg szoba.

Ahogy beérünk a lakásba látom, hogy mindenki kint van a nappaliban és tévét néznek. Valami idióta műsort, mert jó a hangulat.

-Üdv, megjöttünk!- szól be Jaeseop.

-Hali! Gyertek, csatlakozzatok!- integet Kevin.

-Biztos van jobb dolguk is- Soohyun rám nem néz, de milyen lekezelő a hangja. Összenézünk nagyjából mindenkivel, de senki sem érti. Hát jó leader-shi, ha te így, akkor én is. AJ leült a kanapéra, de én bemegyek a szobámba inkább.

-Ezt most miért kellett?- hallom Kevin hangját, ahogy elhagyom a nappalit. Megállok kicsit hallgatózni. Hátha hallok valamit, bár tudom, hogy nem szép dolog.

-Ne haragudj Soohyun, miattam nem kell hidegnek lenned vele- Eli hangja bűnbánó.

-Nem Eli, igazad van. Nem akarok senkivel sem kivételezni. Meg Hoon is inkább sétált, mint sem, hogy velem gyakorolt volna.

-Komolyan ezen vagy megsértődve?- Kiseop döbbenten kérdezte. Hihetetlen, ő a távolságtartó, de én vagyok a hibás. Szép.

-Nem vagyok megsértődve.

-Dehogynem! Tök durci vagy egész nap!

-Kiseop, te nekem ne mond meg, milyen vagyok!

-Igaza van Soohyun-ah, miért nem mész, és beszéled meg Hoonnal?- AJ a diplomata. Neki van a legnyugodtabb hangja.

-Apropó, milyen gyakorlás?- Kevin elkapta a lényeget, éljen.

-Mindegy. Csak segíteni akartam neki a táncolásban, de majd megoldja- hallom, ahogy Soohyun hangja egyre közelebbről szól, így sipirc a szobámba, mielőtt lebukom. Hihetetlen, milyen kis érzékeny lelkületű. Ő bunkózik velem, de azért… Jajj, de nem is volt bunkó, csak nem olyan kedves, mint általában. Hajh. Most komolyan én szúrtam el? És most mi legyen? Bemenjek hozzá? Meg kéne beszélnünk. De most biztosan nagyon haragszik rám. De akkor is beszélnünk kéne. Na jó, rászánom magam. Nehogy most emiatt tovább puffogjon. Kopogok. Semmi. Jajj már megint ezt csinálja…

-Soohyun tudom, hogy bent vagy, úgyhogy most be….- nem kellett volna wáááááááá. Miért épp most kell öltöznöd?? Jézusom, hyung, ha így nézel a vér is megfagy bennem, úristen, ne bánts kérlek *-*.

-Hoon! Ki, vagy be!- szól rám, de a hangja…na most mi legyen? Meneküljek? Nem, akkor is beszélnünk kell, végül is csak pólót cserél, az nem nagy ügy. Belépek és zárom az ajtót.

-Hyu-Hyung, kérlek ne haragudj rám! Nem akartalak megbántani!

-Tudom, Hoon. Te se haragudj, tapintatlan voltam.

-A konyhában olyan hideg voltál, gondoltam semmi kedved velem lenni…- szemlesütve állok még mindig az ajtó előtt. Húzz már fel egy pólót, az istenit!

-Ülj már le te nyúl, ne álldogálj ott!- te meg öltözz fel…grrrrr… na jó, akkor üljünk le.

-Hoon?...Hoon, rámnéznél, kérlek?

-Hm? Mi?

-Min agyalsz ennyire?

-Jah, semmi, semmi. Csak… nem jöttem pont rosszkor?

-Nem, dehogy, nem zavarsz. Olyan hülyén érzem magam.

-Bedurciztál…

-Igen… mi? Várj, te…

-Hallottam, igen. Kihallgattalak, ne haragudj, de nem bírtam megállni.- még mindig nem bírok ránézni. Félek a szemétől, ölni tudna csak a nézésével.

-Hajh… mindegy most már, undok voltam. Sajnálom.

-Semmi baj, nem haragszom!- hujujj, most következik a kínos csend?

-A kezed… mi történt? Jól vagy?

-Persze, csak… nem figyeltem, és eltörtem egy poharat.

-Jézusom, Hoon! Vigyázz magadra!

-Vigyázok én na… és ne haragudj a ma délutánért…

-Semmi gond, majd máskor gyakorlunk. Jót sétáltatok?

-Igen. És le vagyok nyűgözve. Már most vannak rajongóink. Annyira jó érzés volt, ahogy leszólítottak. Nem hittem volna, és mégis.

-Ugyan már, titeket nem lehet nem szeretni ^^.

-Köszi, kedves tőled- te jó ég ez egyre kínosabb. Még mindig nincs rajta póló… miért zavar ez engem ennyire??

-Jajj, ne haragudj, észre sem vettem…- hm? Mit? Mire gondolsz? Oh… a póló, na végre. De… jáájjj, észrevette, hogy zavar? Nee, most jól leégettem magam.

-Jajj, tudom még mit akartam kérdezni. Mi a helyzet Donghoval? Egész nap nálatok volt?

-Igen… valamiért megtetszett neki a fekhelyem xD.

-Hehe, nem szeret egyedül aludni, és valljuk be, azért a menedzserrel hát…

-Nyilván jobb egy csapattárssal.

-Igen, igen, de ha zavar, elküldheted ám.

-Nem, nem. Nem zavar, amíg nem ront rám hajnalok hajnalán- hehe, ezen most ő is nevet. Örülök, hogy elterelődött a szó.

-HYUUUUUUUUNNNGGGGG!!!!!- hatalmas kiabálás közepette Kevin már bent is van Soohyun mellett az ágyban. Én ijedtemben már a falnál vagyok, a frászt is rám hozta a kölyök. AJ és Kiseop rontanak be.

-Soohyun, ne védd! Add ki nekünk a bűnöst?

-Mi az isten történt?- kérdezem én.

-Hoon! Te itt vagy??

-Nem, ami azt illeti, csak ideképzelsz, én éppen Alaszkában vagyok!- wow, én mióta tudok ilyet? Ők is néznek, jól van Hoon, ügyes vagy!

-Jól van na, le ne szedd a fejem- Jaeseop nyílt szemekkel vizslat.

-Minden esetre jó kérdés volt, mi van veletek?

-Kevin belelökött AJ ölébe, majd mind a ketten padlót fogtunk! Most fáj a könyököm!

-Nekem meg a hátsóm, elég kellemetlen pont a csontra ráesni…

-Kevin csak össze akart titeket hozni, nem?- upsz, ezt lehet nem kellett volna kimondani.

-Hoon…- baljós érzésem támadt AJ hangjától.

-Igen?

-Neked véged van….- jájjj, ezzel most magamat is bajba sodortam. Keressünk valami védekező eszközt. Párna! Leader-shi, remélem, ezt még megbocsájtod nekem… Nesze neked Jaeseop, ezt védd ki! Tyű, azért ők sem restek, már támadnak is. Nyuhúú, párna csata!!

Közel 20 percnyi csatározás után, illetőleg három szakadt párnával a kezükben és a tetejében telis teli tollal, pihegve rogyunk le az ágyakra. Hanyatt dőlök idősebb társam ágyán, Kevin feje a vállamnak dől, a két Seopi a másik ágyon. De hol van Soohyun? Jesszus, hova lett?

-Soohyun!!- szólok, de alig jön ki a számon a neve, úgy lihegek közben.

-A padlón…vagyok…- szegényt kitúrtuk a saját ágyából. Miért érzem úgy, hogy ezt még szóvá fogja tenni? xD

-Hoon?

-Tessék…

-Te olyan hülye vagy…- köszi leader-shi, tényleg. – honnan a manóból jutott eszedbe a párnacsata?

-Nem tudom kedves leaderem… csak úgy jött.

-Amúgy meg… ki fog takarítani?- kérdezi AJ.

-Kevin, az egész miatta indult- adja meg a választ Kiseop. Nem ellenkezem.

-Ezt most…kivételesen…vállalom.- megkönnyebbülés.

Még ültünk, illetve feküdtünk ott egy ideig, de aztán nagy nehezen feltápászkodtunk szobatársammal és kivonultunk saját szobánk irányába.

-Ti mi az ördögöt műveltetek ott bent?- kérdi Eli.

-Párnacsata…- AJ.

-És kihagytatok?- Dongho kiskutya szemekkel néz ránk, egyem meg, olyan aranyos.

-Legközelebb szólunk- adom tudtára.

Ágyikómba vezető úton már érzem, hogy ma sem kell altatni. Befekve már majdnem alszom, de AJ hangja ráz fel.

-Hoon-shi, mi volt köztetek Soohyunnal?

-Ezt hogy érted?

-Elvagytok, majd utálkoztok, és megint elvagytok.

-Csak kicsit bántotta, hogy azt hiszitek, kivételezik velem és bedurcizott. Meg megsértődött, hogy nem próbáltam ma vele.

-Oh… szegény kis érzékeny lelkületű leaderünk.

-Ne gúnyolódj, Eli tényleg bunkó volt reggel.

-Na jó, ez igaz. De megsértődni, mert inkább velem jöttél sétálni, mint… na jó, lehet, hogy én is megsértődtem volna.

-Na ugye?! De megbeszéltem Eli-al is, és Soohyunnal is. És azt hiszem ez a kis csata mindenkinek jót tett. Legközelebb Dongho-t verem meg.

-Pláne, ha megint befekszik melléd.

-Addig nem érdekel, amíg csendben teszi. De ha még egyszer felver…

-Hehehehe. Na jó, rendben, aludjunk. Holnap újra munka.

-Igaz. Jó éjt barátom!

-Neked is!

Remélem ma megálmodom, hogy ki akart megmenteni….