Érte, másért nem...-8

Még egy kis édesség…

Futunk ki a konyhába mindannyian. Te jó ég, mi ez itt? Úristen, ez vér? Jézusom…Az ott…?

-KEVIN!!

-Jézusom, mi történt?- Jaeseop is rémült.

-Kicsúszott a kezéből a tányér, eltölt és…megvágta…- Kiseop elszorítva tartja a fiú karját…

-Már hívtunk orvost, mindjárt itt van.

-Mentőt kellett volna, nem orvost!- nem hiszem el, hogy nem mentőt hívtak…

-Nem vérzik nagyon, csak össze kell varrni és jó lesz.

-Ezt most komolyan gondolod? Hiszen elájult!!- nem értem, ez nem csak egy kis ujjvágás az istenit, az alkarját majdnem újraszabta…

-Nem bírja a vért…- Eli hangja… érezni lehet a rémületet. Rengeteg a vér, kétlem, hogy csak össze klne varrni. Kevin falfehér, és teljesen eszméletlen. Hacsak elájult volna, akkor most a pofozásra magához térne.

-Ne csináld ezt Kevin! Reagálj már valamit!- Eli könnyei csak úgy záporoznak. De az enyémek is, érzem az arcomon. De… Soohyun és Dongho nincsenek itt. Hol van a csapat leadere?!

-Nyugi Hoon. Dongho sem bírja a vért és hányingere lett, Soohyun kikísérte…

Megnyugodtam. Istenem, szegény maknae. Kopognak. Kinyitom gyorsan az ajtót és beengedem az orvost. Jött vele egy mentős is, hál istennek, az orvosnak több esze van. Leülnek Kevin mellé. Valóban, össze kell varrni. És lehet, hogy vér is kell neki? Nem, szerencsére… Ennyi volt? Semmi egyéb kivizsgálás, vagy nem akarja esetleg felébreszteni? Fájdalom csillapítót sem adnak neki? Mi van itt? Na jó leaderem, nekem ehhez van egy-két szavam. Irány a fürdő. Szegény Dongho még mindig rosszul van.

-Soohyun! Kérlek, egy szóra!

-Mi a baj Hoon? Itt van az orvos?

-Igen, és csak összevarrta, lefektette és már el is ment… nem kéne esetleg kórházba vinni?

-Nézd Hoon, ha kórházba viszik, azt nem lehet titokban tartani. Nem kell az a hírverés, hogy Kevin így, meg úgy sérült meg. Az ilyen kisebb balesetek jobb, ha házon belül maradnak…

-Kisebb baleset? Láttad te a karját??- uh, maknae ne haragudj, ahogy ezt kimondtam, elhányta magát.

-Később megbeszéljük!

-Nem, Soohyun, ezt…

-Elég Hoon! Én vagyok a leader, én döntök, és ha az orvos nem látja szükségét a kórháznak, akkor Kevin marad! Tegyél inkább egy szívességet és takaríts fel a konyhában!- O.O… úristen, azt hittem többé nem fog velem kiabálni, de… de akkor is…

-Még mindig itt vagy?- mordul rám megint. Nem értem, vagyis de… De… Ő nem is aggódik? Vagy mi az isten? Benézek a szobába. AJ épp telefonál, Eli Kevin ágya mellett a földön ülve szipog, Kiseop a szoba sarkában kuporog. Hihetetlen. De talán tényleg igaza van Soohyunnak, jobb, ha ez nem derül ki. De… Biztos, hogy nem kell ennél komolyabb ellátás?

Hát jó, ezzel most megbékélek. Majd este bocsánatot kérek leaderemtől. Nem kellett volna megkérdőjeleznem… Tényleg Ő a leader, és végül is úgy fest, nincs komolyabb baja Kevinnek. Uh… szilánkok és vér… Ezt élmény lesz feltakarítani. Álljunk neki. Áucs… Jájj…Áucs megint… már vagy negyedjére vágom meg a kezemet a szilánkokkal. Lehet kesztyűt kellett volna húzni? Tele leszek ragtapasszal. Na jó, ez kész, remélem egyetlen aprócska tányér darab sem maradt a padlón. Minden csillog villog. Nagyszerű. Akkor most már mehetek aludni… Mert hogy este van és késő. Dongho a folyosón, már egész emberi színe van.

-Hyung, ugye alhatok veled?

-Persze, gyere csak- össze borzolom szegény haját, majd mosolyogva megyek tovább.

-Hoon! Kérlek…- Soohyun szól ki a szobájából. Dongho ijedten néz rám.

-Menj csak, megyek mindjárt én is- bólint és bemegy a mi szobánkba. Nem megyek be Soohyun után, csak megállok az ajtóban.

-Ne haragudj, hogy megkérdőjeleztelek, nem szabadott volna.

-Te ne haragudj, hogy így rád förmedtem…

-Nem, igazad volt. Te vagy a leader, nincs jogom beleszólni.

-De minden jogod meg van rá, csak…

-Igazad volt, nincs komoly baja és csak rossz hírverés lett volna, ne haragudj.

-Nem haragszom.

-Akkor jó. Jó éjt!- és már ott is hagyom. Mintha nem tetszett volna neki, hogy ennyivel elintéztem, de túl fáradt vagyok most hozzá, hogy ezt folytassam. Behullok a kicsi maknae mellé a saját fuutonomba és már el is pilledek. AJ is alszik már, ma senkit sem kell altatni. Annyira rossz ez az egész, mert bár eredetileg mára terveztem volna a meglepi vacsit, úgy véltem, hogy hétvégén jobb lenne. Szombat este, mert vasárnap szabad napunk van, és akkor még lehet „bulizni” egy kicsit utána. De nagyon frusztráló. Olyan gyorsan telnek a napok, a fotózás is csak úgy elillant. Néha teljesen el is vesztem az időérzékem. Lassan azt sem tudom, milyen nap van. Utálom az ilyet. Össze kell szednem magam. Valami mostanában nem hagy nyugodni, de nem tudom, hogy mi. Talán a klip, vagy a tánc, vagy… nem tudom. Istenem már, kérem vissza a rendszeremet. Széthulltam. Na jó, legyen meg a hétvége, utána jönnek a próbák és a fellépések. Pörögni fog az élet, nem lesz minden ilyen rózsás. Na de most már alvás… de… miért jut eszembe Soohyun édesen alvó arca? Ne már, takarodj ki a fejemből! Akkor sem fogok most egy jó darabig veled aludni te te… nem is tudom mi vagy te… sajnálom, hogy ma összevesztem vele. Annyira bánt… pedig csak egy kisebb szóváltás volt, de akkor is. Utálom, hogy ennyire szét szórt lettem. Na jó, alvás.

Reggel majd kiugrok az ágyból. Dongho épp belekönyökölt a hasamba és nem csak, hogy fájt, de még meg is ijedtem. De ő is. Szegény, de rémült arca van. Jajj de kis aranyos. Hehe, duzzog azon, hogy kinevetem. Egyem meg. Menjünk reggelizni, ma még énekelünk egy jót. A folyóson leaderem. Nincs valami jó kedve, hajajj, akkor ma nagyon jól kell csinálni mindent, nehogy kiakadjon. Megállít és elkapja kezeimet. Nézegeti a ragtapaszokat. Van, vagy 2-3 mind a két kezemen.

-Veled meg mi a túró történt?- kérdezi kicsit idegesen.

-Csak a tegnapi takarítás eredménye…

-Hoooooon….- hosszan sóhajt.

-Semmi baj, csak pár karcolás, nem tört…

-Miért nem vigyázol magadra jobban, az istenit! Ha tudtam volna, hogy így összevágod magad, nem küldelek olyan dühösen takarítani, ne haragudj…

-Jézusom, Soohyun, ez nem a te hibád. Ügyetlen voltam és kész, semmi baj. Holnapra meg sem fognak látszani. Nehogy nekem itt bűntudatod legyen, mert kinyírlak…

-Te? Te kinyírsz engem?!

-Jól hallottad. Vagy talán azt hiszed nem vagyok képes rá??

-Hát azt hittem annál azért jobban kedvelsz, mint sem hogy megölj *-*.

-Te hülye vagy… még szép, hogy kedvellek, én azt hittem az erőmben kételkedsz…

-Ilyen karokkal? Akkora az egyik karod, mint nekem mindkettő együtt, dehogy kételkedem.

-Na ez azért túlzás…

-Dehogy az… Meg… kipróbálnám, hogy milyen kemény a hasad, de lehet, hogy a vacsorád nem díjazná…

-Jajj ne, ma már Dongho is belekönyökölt a hasamba….

-Tényleg? A kis szemtelen. Ficánkolt álmában?

-Csak felugrott az ébresztőre, szerintem álmodhatott valamit és pont megijedt.

-Heheheee, Hoonyt hason nyomta a kis maknae…

-Uh te aljas piperkőc, mindjárt tényleg kiderül, tudlak-e bántani…- próbálok rá gonoszan nézni, de ez kicsit sem könnyű…

-Ne bánts te nyúl, nehogy már egy édes kis nyuszi bántson engem…

-Sértegetsz? Igen? Édes és kicsi? Na megállj….- kapja is a csiki rohamot. Hát még ilyet. Na de héjj, vissza adni nem ér. Hejj már, hát nah, de most állj már le, hát nem bírom, teeeee….Wááááá….Esünk *-*. És…úristen, ez most… komoly… Soohyun?... úristen… érzem, hogy pirulok…pont így esni… ne, ezt nem hiszem el… Ül a földön, háta a falnál, én meg pont itt térdelek előtte és éppen, hogy megbírtam támaszkodni két kezemmel… de… a lába között térdelek, kezeim a csípője mellett, miért? Miért??? Csillog a szeme és pirul… de én is… Mi ez az egész? Hogy a jó manóba tudtunk így elesni? Miért nem a fal két felé? Miért kellett magadra rántanod? Ne már, Soohyun… Csak elkapta a karom, h ne csikizzem, erre meg pont megcsúszunk és pont így esünk el? Ha nem tudnám, hogy véletlen volt, el sem hinném. És akkorát koppant a feje szegénynek, ebből bizony púp lesz. De… most mi legyen? Lefagytam… Nem értem, mi a fene ez? De fel kéne pattanni, mielőtt valaki meglát… Elég két értelmű ez a póz… Úristen, úristen, úristen… Ez hogy történhetett? Na jó, ne csináljunk belőle ügyet. Felpattanok, bár magam sem tudom, hogy miből volt neked erőm erre, de már fel is álltam.

-Bocsánat!- és elviharzok a mosdóba. Bezárom az ajtót kulcsra és már engedem is a hideg vizet a csapból. Térj észhez te átkozott nyúl! Úristen, de vörös az arcom…. ég, mint egy erdőtűz. Miért pirultam el? Bár elég kínos szitu volt… Eléggé. Nyilván zavarba jöttem, de… Ő is elpirult. Úristen, mi van ma itt? Ez felérhetne akár egy flörttel is. Mikre gondolok én? Dehogy flörtölök egy fiúval… pláne nem Soohyunnal… de akkor meg minek ver így a szívem? Én ezt nem értem. De addig nem megyek innen ki, amíg vissza nem tért a rendes bőrszínem. Na meg, amíg a rendes szívverésem. Ez kínzás…

Na jó, vagy 10 percnyi mosakodás után kimászok a fürdőből.

-Mi történt Hoon? Hallottalak titeket itt nevetgélni, aztán csend, utána meg két ajtó csapódás. Te ide, ő meg a szobájába. Balhéztatok?

-Nem, csak…semmi.

-Hoon?

-Semmi, semmi sem történt- már megint pirulok az istenit. Menekülnöm kell, mielőtt AJ meglátja az arcom. Bár ebből elég egyértelmű volt, hogy márpedig de, történt valami. A konyhába érve Kiseop néz rám furcsán.

-Téged meg mi lelt? Mitől vagy ilyen vörös?- nee, kérlek ne nézz így…

-Csikicsatáztak a leaderrel, biztos kimelegedett- AJ megveregeti a vállamat és kajánul néz. Ne, tuti sejti, hogy történt valami. De mi történt? Semmi, csak estünk egy kicsit kínosat. Ennyi. Semmi más nem történt. Na elég legyen Hoon, higgadj már le. Közben kijött az ElVin páros is.

-Kevin, ülj le szépen, és ne nyúlj semmihez!- szól rá Eli finoman.

-Nem vagyok béna te galamb!- mufurckodik.

-Nem baj, had szolgáljalak ki ma is téged, naaa- megsimogatja a buksiját, mint valami kiskutyusnak, hát én behalok. De a kis puli nem ellenkezik. Eli szépen mindent a kezéből ad neki, háhá, ez kész. Nagyon édesek. Megeteti, sőt, még a száját is ő törli meg. Nem tudom eldönteni, hogy mit higyjek. De.. a többiek se, ahogy elnézem. Mindenki mosolyog, de azért kicsit érdekes helyzet. Mint a reggeli… wáááá felejtsem már el. Kezdem unni. Koncentráljunk a reggelire. Együnk, mert ami azt illeti, éhes vagyok. A két Seopí is így tesz, már csak a maknae és a leader hiányzik. Örülök, ha ma még a legkisebb ébresztésével is meg kell küzdenem. Na jó, egy kis illatos omlós csirkefalatoknak biztos nem fog tudni ellenállni. Viszek be neki pár falatot.

-Dongho! Kicsi kis trollocska!

-Hoon, menj már a fenébe az ilyen becézéseiddel!

-Hát hogy beszélsz te velem? Mindjárt beletömök egy szappant a szádba…

-Ha annak a szappannak olyan íze van, mint ezek az illatok itt, akkor nyugodtan…

-Hehehe, tudtam, hogy ez tetszeni fog. Kérsz? Na gyere akkor…- húzom orra előtt a mézes madzagot. Kénytelen felkelni, a hasa még mindig nagyobb úr. Helyes, ez sikerült, már ül.

-Gyere ki, és kapsz még sokat. Oké?

-Nem…

-Dongho, kérlek…

-Minden rendben megy itt?- majdnem eldobom a tányért ijedtemben.

-Soohyun-ah, aludni akarok- sopánkodik a kicsike.

-Tessék felkelni, pláne, ha Hoon kér rá. Mi lesz, ha többet nem alhatsz itt?- na te csak ne fenyegesd helyettem.

-Jól van naaaaaaaaaaaaa- a kis nyafi-mafi. De legalább felkel. Leaderem pedig már el is tűnt. Hál istennek. Nem bírok még csak rá nézni sem. Biztos, hogy megint elvörösödnék. Nem bírom kiverni a fejemből azokat a csillogó szemeit. Utállak te dög, utállak!!!

-Hoon?

-Hm? Oh, igen, szóval a konyhában van még, igyekezz, különben Eli minden felfalja.

-Na azt már nem, chö- és már megy is ki. Na tudom, mivel fogom legközelebb megfenyegetni. Felöltözök rendesen, összeszedem a cuccaimat és megyek ki. Lassan indulunk is. Nem bírok ránézni szegény leaderre, pedig keresné a tekintetem látom. De nem, nem megy. Jájj, de látom, hogy ezt AJ is észrevette. A fenébe is, túl jól ismer. Ne már, nem akarok magyarázkodni. Na jó, mindegy. A kisbuszban megint alszik a nép. Én nem bírok. Óvatosan oldalra pillantok, de csak egy picit. Már megint nyitott szájjal alszik. Idegesít. Nem szeretem, ha valakinek nyitva van a szája alvás közben. Finoman felnyomom állát, hogy csukja be a lepény lesőjét. Úgy marad, szerencsére. Megérkezünk és már megyünk is be. Ma sokáig leszünk itt, fárasztó napnak nézünk elébe. De holnap hétvége. Kiadják, hogy a szombati  szabad nap. Hát ez nagyszerű hír. Délelőtt elugrom vásárolni, amúgy is kell, és estére elkészítem a vacsit. Jajj, de beszélnem kéne Eli-al. Na menjünk oda hozzá.

-Eli? Behajthatom a szívességet?

-Máris? Miről lenne szó.

-Úgy tervezem, hogy készítek nektek, mint szülinaposoknak egy meglepi vacsit. Neked elárulom, amúgy is rájönnél, ha nem neked kell főzni. Szóval arra szeretnélek megkérni, hogy…

-Tüntessem el Soohyunt az útból?

-Úgy valahogy. Menni fog?

-Persze, kitalálok valamit. Amúgy is régen beszélgettem már vele úgy komolyabban, összekötöm a kellemest a hasznossal.

-Rendben van, köszönöm szépen.

-Nincs mit. Majd szólj holnap, hogy mikor akarsz neki állni, és akkor elindulunk.

-Hálás vagyok érte, köszönöm.

-És mit fogsz főzni?

-Na majd pont elmondom, mi? Majd meglátod!- kuncogunk közben mind a ketten. Simlis ügyben működünk együtt, de ez tetszik. Tudom, mit fogok nekik alkotni, de nem lesz könnyű. Sem gyors. Viszont nagyon várom.

Napközben egyszer sem mentem Soohyun közelébe, bár ezt biztosan fel fogja róni nekem. Legutóbb, amikor ezt csináltam, akkor nagyon összebalhéztunk. Én nem akarok olyat még egyszer, de előbb le kell nyugodnom. Érzem magamon a tekintetét, nem érti mi bajom van. A baj az, hogy én sem. Fogalmam sincs, mi izgat engem ennyire. Mármint, hogy mitől vagyok ennyire ideges. És nem csak ma, nem csak emiatt. Egyszerűen úgy érzem, mintha valahol elhagytam volna az agyamat fél úton. Ha nem kapom magam össze, az ki fog hatni az egész bandára. Nem akarom máris bajba sodorni őket. Az utolsó nyugis hétvége elé nézek, muszáj lesz magam kipihennem.

-Hoon-ah?

-Hm? Tessék, AJ. Mit szeretnél?

-Összevesztetek Soohyunnal? Vagy valami már baj van? Reggel olyan voltál, mint, akit fűt a pulyka méreg, most meg még csak rá sem nézel… haragszol rá?

-Nem, dehohy haragszom. Nem történt semmi, tényleg.

-Hoon… ne akarj átverni…

-AJ… csak… elestünk és egy kicsit kínosan fogtunk padlót. Nem tudom, hogyan kezeljem.

-Szerintem túldramatizálod. Kétlem, hogy felróná neked, vagy, hogy megsértődött volna. Viszont nagyon el fogod szomorítani, ha megint levegőnek nézed.

-Jajj, nem akarom én levegőnek nézni, tényleg, csak le kell nyugodnom.

-De mi ingerelt fel ennyire? Ennyire rosszul estetek volna?

-Nagyon… a lehető legrosszabbul. És szegény a fejét is csúnyán beverte. Lehet, hogy jegelni is kéne…

-Ajajj… de akkor is, biztosan nem haragszik rád. Menj be hozzá este egy zacskó jéggel és tedd a fejére. Közben meg megbeszélitek.

-Jó ötlet, köszönöm Jaeseop.

Lassan vánszorog ez a nap. De nemsokára vége. Ahogy megyünk haza fele, már kicsit éledezik a banda. A szabadnapok illata már a levegőben van. Visszaérve gyorsan megtömjük a búránkat, ránk fért már, majd mindenki megy a dolgára. Eli egész nap figyelte és óvta Kevint, babusgatta, el nem engedte volna. Nagyon édesek voltak. Pedig szerencsére semmi komoly baja nem lett a ropinak, mára teljesen kialudta a dolgot. Megkönnyebbülés azért. Lezuhanyzom, majd fogom azt a zacskó jeget és kopp-kopp.

-Gyere be- szól ki leaderem kicsit fáradt hangon.

-Szia! Bejöhetek?- némár, egyedül van.

-Persze gyere csak. Kiseop Kevinnel van, filmet néznek.

-Oh, jól van. Mutasd a buksid, nagyot koppant reggel.

-Igen, fáj is xD.

Engedelmeskedik. Nagyon óvatosan kitapintom, hol van a dudor, majd még finomabban ráteszem a jeget. Felszisszen. Tudom, hogy fáj, de muszáj. Jót fog tenni. Pár perc múlva kicsit elforgatom a zacsit, hogy, ahol felolvadt a jég, most ne a púpon legyen. Közel negyed órás jegelés után leteszem a kis asztalra a teljesen felolvadt jeget. Soohyun fordulna felém, szisszenés közepette odakap a nyakához.

-Mi a baj?- ijedek meg.

-Csak elfeküdtem a nyakam. Egész nap ilyen rossz…

-Oh… megmasszírozzam?- te jó ég, ez hogy jutott eszembe?

-Megtennéd? Megköszönném…- boci szemek nélkül is megteszem. Na de akkor fordulj, úgy. Török ülésben ül az ágyon, arccal a falnak, én pedig mögé térdelek. Neki látok, hogy vállát masszírozzam. Áh, de ez így nem jó. A pólóján elcsúszik a kezem és folyton felgyűröm csak. na jó, elég széles nyaka van a pólójának, kibírja, ha alá nyúlok. Na, így már érzem a bőrét, így sokkal jobb. De jól éreztem, hogy beleremegett? Biztos csak megleptem. Remélem. Kőkemény a válla. És ha jól érzem, van itt egy nagy csomója is. Azt nem bántom, sokkal nagyobb kárt is okozhatnék benne, ha rosszul csinálom. Csak úgy masszírozom, hogy jól essen neki. Hallom, ahogy sóhajtozik. Nagyon jó érzés lehet. Remélem egyszer majd visszakapom. Miért fut át az agyamon, hogy az egész hátát masszírozhatnám? Dehogy fogom. De… most még bírom, és amúgy is gonosz voltam ma vele. Ő már el is felejtette, csak én csináltam belőle ekkora ügyet. AJ-nek igaza van, csak elszomorítom szegényt. De nem, azért nem vállalok egy egész hátas masszázst. Na nem. És késő is van már, már pedig nem akarok itt maradni éjszakára.

-Bírod még?

-Hm? Ja, persze. Hogyne. Szólj, ha elég volt.

-Kétlem, hogy lenne olyan… nagyon jól esik.

-Ennek örülök. Ne haragudj a mai viselkedésemért.

-Semmi gond, csak megijedtem, hogy esetleg haragszol rám.

-Jajj dehogy, nem, dehogy haragszom, bocsánat, te ne haragudj rám.

-Nem haragszom Hoon. Nem is haragudtam, csak megijedtem.

-Bocsánat…

-Fejezd be ezt a bocsánatot kérlek.

-Oké, rendben. Na jó, már fáj a kezem, mára ennyit kaptál.

-Köszönöm.

Lehuppanok az ágyra, majd kidőlök a végére. Soohyun megpördül és figyel. Mit nézel, te?

-Na gyere, fordulj meg te, most én jövök!

-Jajj, nem fontos ám..

-Dehogynem. Gyere már, na…

Jól van, legyen. Felülök és hátat fordítok neki. Neki kezd. Uh, de erős kezei vannak.

-Áhá, már értem miért volt útban a pólóm. Gyűrődik. De a tiednek nincs olyan széles nyaka, vedd le kérlek…- MI VAN?? Dehogy veszem…

-Leveszed, vagy megcsikizlek…- na ne fenyegess, ez most rossz vicc. Jól van leader-shi, de nem veszem le teljesen. Csak átbújtatom a nyakamon, de a karjaimon otthagyom, vagyis az ujjában marad a kezem, hogy egy pillanat alatt fel tudjam venni. Jájj, de jó érzés. Tényleg erős keze van. De olyan jól esik. Nagyon jóóóó… Ebből rendszert is csinálhatnánk, meg tudnám szokni. Baromira jól esik. És nem kímél, ez is de jó. Bár én sem kíméltem őt, így hát… De akkor is… Jujj, megtaláltad a csomómat. Igen, a stressz megteszi a hatását. Szerintem itt mindenkinek tele van a háta csomókkal. De másnak nem fogom felajánlani, hogy megmasszírozom az biztos. De jól bírja, lassan tovább is, mint én. Na, elég volt? Oh, de kár… JÉZUSOM!!! Ez meg mi volt? Úristen, minden szőr felállt a hátamon, jesszusom, ebbe most bele is remegtem. Soohyun, ezt miért kellett? Miért kellett belefújnod a tarkómba? Istenem úristen. Ez egy hideg-meleg érzés volt.

-Libabőrös lettél…

-Csodállod, te jó ég. Ezt miért kellett?- nem bírok megmozdulni.

-Csak kíváncsi voltam…

-Mégis mire?

-Csak úgy, nincs oka.

-Na persze.

-Meg van a gyenge pontod, ezzel tudlak ezentúl zsarolni…

-Mi a fenének kéne engem neked zsarolni??

-Sosem lehet tudni… ne aggódj, a többiekét is tudom egytől-egyig.

-És hogy derítetted ki?- bár ezt nem biztos, hogy akarom tudni. Gonosz kuncogás.

-Nem mondom meg, még a végén te is megtennéd.

-Utállak, hallod? UTÁLLAK!- felkapom a pólóm, és már megyek is kifele.

-Naaa, most miért mész el?

-Mert ilyen aljas vagy!- visszafordulok hozzá, de már bánom. Kikerekednek a szemei, de aztán azonnal gonosz mosolyra húzódik a szája. Gyorsan észhez kapok, hogy én nem csak hogy libabőrös lettem, de el is pirultam. Ma már másodjára váltok vörösre előtte. Miért ejt ő engem mindig zavarba?

-Akkor is UTÁLLAK!- majd kiviharzom a szobából…

Befutok a saját szobámba és tetőtől talpig bebugyolálom magam a takarómba, hogy még egy hajszálam se látszódjon ki. Hihetetlen. Soohyun mond, mi az ördögöt csinálsz te velem? Úgy ver a szívem, mintha csak a maratonról jöttem volna. Érzem, hogy ég az arcom. Holnap megölöm. Tuti belerakok egy nagy adag chilit a kajájába. Csak, hogy ő is vörösödjön! Holnap visszakapja, az egyszer biztos!!!!!!!!!