Érte, másért nem...-6

Ez meg mi volt?

-Hoon! Nyuszi! Ébresztőőőőő!- Soohyun-ah, hagyj aludni… de milyen kedves hangja van, mennyivel kellemesebb ébresztő, mint Donghoé. Nyuu, de attól, hogy simized az arcom, még nem fogok felkelni.

-Na, mióta vagy te ilyen nehezen ébredő? Meg is csikizhetlek…

-Amióta ágyban alszom… olyan pihe-puha, tudod ki akar innen kimászni…- hallom, ahogy kuncog ezen.

-Alhatsz itt máskor is, de most kelj fel szépen…-

Felülök az ágyon, de nagyon nincs kedvem kimenni innen. Felnevet. Mi az, min nevetsz? Jah, uh, nyilván a hajam. Nagyon szépen állhat.

-Javaslom fésülködj meg…

-Igenis, de te meg ne nevess ki!- kap egy boxot a vállába.

-Naa, ne bánts, olyan aranyos vagy…

-Meddig turbékoltok még?- Kiseop, te kis uhhh….

-Muszáj folyton ijesztgetni? Komolyan már…

-Oh be ne durcizz még te is…

-Is? Ki még? –egyszerre kérdezzük leaderemmel.

-Kevin akadt ki. Dongho megcsúszott, felbukott és a reggelit a hisztis nyakába öntötte.

-Ez mikor volt? Az előbb még nyugi volt…

-Amikor bejöttél nyulat ébreszteni…

-Jajj, fél percre hagyom magára a csapatot és már is kész a balhé. Hihetetlen. Felkelsz, Hoon?

-Persze, menj csak rendet rakni…- bár kicsit zavar, hogy máris itt hagy, de gondolom, milyen dühös lehet Kevin. Ilyenkor jobb nem az útjába kerülni. Na jó, akkor irány a saját szobám.

-Azért jól aludtál te ágy tolvaj nyuszi?

-Nagyon is. Szerintem foglak még bosszantani- majd kacsintva ott hagyom meglepett barátomat. Bemenve saját szobámba épp egy készülődő AJ-vel kerülök szembe.

-Na mi újság, te hétalvó? Jó volt Soohyun ágyában?

-Ami azt illeti Jaeseop-ah, elég régen aludtam rendes ágyban…- hehe, ez célba ért. Erre nem tud mit mondani. Rögtön, ahogy beléptünk anno már le is foglalta az ágyat. Bár szeretek fuutonon aludni, azért az az ágy nagyon kényelmes volt.

Kevin egész nap morcis volt, nem nagyon tudta feldolgozni szegény kis maknae ügyetlenkedését. Pedig tényleg véletlen volt az egész. Soohyun is vigasztalgatta folyton, ölelgette, meg babusgatta, de semmi. Pedig abba hagyhatná már végre a durcizást, annyira nem vicces, hogy mindenkinek leszedi a fejét. Pláne, hogy az előbb még leaderünkre is rámordult, csak mert egy kicsit erőteljesebben küldte be énekelni. Nem nézem jó szemmel. Kezdem unni. Az utóbbi időben Kiseop és Kevin mindig balhéznak valamin. Seopíí mondjuk, lenyom egy félórás cifra vonaglást meg sírás-rívást, de aztán abba hagyja. Kevin meg akár napokig tud duzzogni. De ha még egyszer Soohyunra kezd morogni, akkor rászólok. Eli a legjobb barátja, miért nem nála vigasztalódik? Nem értem miért zavar ez engem ennyire, de valamiért böki a csőröm. Ez az egész viselkedés. Kamerák előtt olyan kis mosolygós, édes, meg amúgy máskor is, csak néha rájön az öt perc. De amúgy szeretni való ő is, mielőtt még elátkoznám itt magamban. Szegény Donghot sajnálom, megnyikkanni sem mer. Pedig mindig olyan kis troll, most meg szépen visszavonult. Kicsit oda megyek hozzá, nehogy már egész nap csak szomorkodjon. Átkarolom és vágok neki egy pár hülye pofát, csak hogy elmosolyodjon. Sikerült, éljen.

-Ne szórakozz Hoon!- nevetve szól rám. Teljes a siker.

-Ugyan már, legalább jó kedved lesz- mosolygok rá.

-Hyuuuuuuung- olyan kis aranyos.

-Hm?

-Alhatok ma veled? Légyszííííí…- tyűha, még a végén megeszem vacsira. Bólintok neki és magamhoz húzom. Nem értem, véletlenül megbotlott és kész. Elhiszem, hogy fájt Kevinnek, ahogy a meleg kaja a nyakába ömlött, de az istenit, túlélte. Miért néz rám még Soohyun is ilyen szúrósan? Jajj gyerekek, most komolyan egy óvodában érzem magam. Hát jó leader-shi, nem érdekel, hogy te Kevin pártját fogod, én nem fogom. Túldramatizálja akkor is.

Ez a próba katasztrófa. Soohyun lecsesz, hogy sokat vagyok bent, meg mit bénázok… Aztán leszedi AJ fejét is, mert egy pillanatra elgondolkodott. Kifelé menet megbotlok valamiben…

-Szedd már össze magad Hoon!- Soohyun jóformán kiabál.

-Mi a fene bajod van? Miért kiabálsz ma mindenkivel?

-Mert szét vagytok szórva! Mindjárt Comeback, ti meg itt balfácánoskodtok…

-Jajj ugyan már Soohyun, ennyit mindig hibázunk és sosem szólsz érte!- Eli hangja is már mérges…

-Elég volt abból, hogy minden hatvanhatszor kell újra csinálni, mert valaki mindig elszúrja!

-Ez talán a reggeli balhé miatt van? Vagy mi a bajod, mert nem csak ennyi kedves leaderem, ismerlek már ennyire…

-Igazán Hoon? Tényleg? Ismersz már ennyire? Miből gondolod, hogy kicsit is ismersz?

-Már itt vagyok egy hónapja lassan ha nem tűnt volna fel! Vagy ennyire elenyésző számodra a jelenlétem?

-Azt hiszed minden rólad szól? Nem vagy te egy kicsit beképzelt?

-Nem hiszem, hogy minden rólam szól, inkább te vagy túl elszállva magastól! Ha azt hiszed, hogy lehetünk tökéletesek, akkor akár fel is mondhatsz…

-Komolyan így véled? Szeretnéd, ha nem lennék a bandában?

-Jelenleg csak azt szeretném, ha nem kellene a közeledben lennem!!- jézusom, most komolyan vele kiabálok? De akkor is, a fene essen már belé…

-ELÉG!- szól közbe AJ.- beszállni, és nyomás haza! Vagy akár sétálhattok is!

-Jó ötlet! Otthon találkozunk!- és már indulok is gyalog. Lesz közel egy óra, míg hazaérek, de most ez nem érdekel. Legalább lenyugszom addig. Nem vitatkozik velem senki. Remek, ezt díjazom. Bár tetszett Soohyun arckifejezése, kicsit megütközött azon, hogy nem akarok a közelében lenni. Meg, ahogy elnéztem ez a séta dolog sem volt ínyére. Helyes, érezze is, hogy túllőtt a célon. Na jó, gondolkodjunk vidám dolgokról. Nem sokára fotózás, meg Soo és Eli szülinapja, remélem, addigra megenyhül a hangulat. Nagyon agyaltam már rajta, hogy mivel kedveskedjek nekik, de meg van az az egyezség a csapatban, hogy tortán kívül senki sem vesz semmit a másiknak. De valamivel azért csak kéne… Na talán majd összeütök nekik egy fejedelmi vacsorát. Az mindenkinek jó lesz. Soohyun úgyis imádja a főztöm, és remélem addig kibékülünk, és Eli sem fog ellenkezni, ha nem neki kell alkotnia.

Ahogy haza érek, nagyon nagy a csend. A galamb vacsorát főz, a többiek a szobájukban. Nem sokára jön a vacsorakiáltás és még mindig néma csendben ülünk ki enni… Kevin és Dongho az asztal két legvégére ül, a lehető legmesszebb egymástól. Kezdem nagyon unni a dolgot. Szerencsére nem borul ki most semmi sem. Békében ehetünk, cseverészünk. Aztán irány fürdeni. Na most nem fogom elfelejteni bezárni az ajtót. De wáá, Jaeseop megelőzött. Nem baj. Majd befurakodok Kiseop előtt, nincs kedvem ma utolsónak menni. Addig is szobámban töltöm el szabad perceimet. Dongho még nincs itt, pedig ma biztosan át fog jönni, hiszen ezt kérte tőlem. Nem zavar az a kis törpe, had aludjon velem. Most leginkább a felesleges feszültség zavar.

-Gyere be!- hallom a kopogást, szinte biztos, hogy a kis maknae az.

-Üdv, Hoon, bejöhetek?- Eli?

-Persze, gyere. Valami baj van?

-Nem, nincs semmi. Csak szeretnék kérdezni valamit.

-Hogyne, kivele.

-Te sem érted, hogy mi lelte a leaderünket?

-Fogalmam sincs és nem értem, mert szerintem nem adtunk rá okot.

-Hát de épp ez az. Addig tök elvolt, amíg te le nem ültél Dongho-hoz. Azóta meg mintha veled versengene.

-Nem értem. Nem tetszik neki, hogy szerintem Kevin túlreagálta?

-Szerinte is sok volt Kevin, ezért sem értem a dolgot. Na mindegy, majd csak lesz valami. Ja, és Hoon, kérdezhetek még valamit?

-Már miért ne kérdezhetnél, te?! De akár le is ülhetsz, nyugodtan.

-Köszönöm. Nos, igazából…

-HYUUUUNG!!!!- na megjött a troll. És már be is pattant mellém. Na, de bújik. Lassan eltűnik itt az ölemben.

-Mi a baj Dongho?- Eli is tágra nyílt szemekkel néz rám.

-Láttam AJ-t…LÁTTAM AJ-T!!!!!!!!!- mi van? és? vagy… jajj, ő pont fürdeni volt…

-Azt hiszem Jaeseop nem zárta be a fürdő ajtót- magyarázom kicsit égő fejjel Eli-nak. Fújtatva a nevetéstől dől be az említett ágyába.

-De Dongho…

-Hm?

-Ez AJ szobája is…

-Mmmmmmmmmmmm nem akarom látni, nem akarom látniiiiiiiiiiiiiii- nyafog, a kis szentem. Az arca ennél jobban már nem lehetne a mellkasomba fúrva. Eli még mindig röhög bele a párnába.

-Oké, fel vagyok öltözve Dongho, na…- jön be a bűnös a szobába.- Nah, nekem is van vendégem? Itt alszol te is, Eli?

-Dehogy alszom. Bár ki tudja, annyira nem vágyom Kevin puffogásai közé…

-Maradj csak. Kártyázhatnánk egyet- közben a kis troll szemei felcsillannak.

-Játszunk!!!- követelése beteljesül. A szoba közepére telepszünk le és játszani kezdünk. Jó pár kör lemegy, mire észbe kapunk, hogy késő van. Le kéne feküdni. Uh, de én még nem voltam fürdeni. Na jó. Akkor betakargatom Donghot, és irány a zuhany. Eli is kényelmesen befekszik AJ mellé, és már mind a hárman húzzák is a lóbőrt. Na menjünk fürödni. Jájj, már megint foglalt.

-Akárki vagy bent, ugye végzel hamar?

-Hogyne Hoon, azonnal, ha már ilyen későn jutott eszedbe fürdeni…- Soohyun-ah…ez gonosz volt…

-Kártyáztunk. Bocsánat. Majd jövök reggel.- de már nyílik is az ajtó. Jájj, egy szál törülközőben? Ezt most komolyan gondoltad? Én nem akarok úgy járni, mint Dongho.

-Gyere csak be, miattam aztán ki ne hagyd. – ennél lekezelőbb már nem is lehetne…

-Már megint bunkó vagy, mi a bajod?- ne nézz ilyen kerek szemekkel, tudod, hogy igazam van…

-Semmi…

-Na persze, nekem meg pestisem van… ezt nem veszem be Soohyun… mit ártottam én neked már megint?

-Nem ártottál semmit, Hoon, hidd el nyugodtan.- jézusom de rideg *-*.

-Az a baj, hogy nem Kevint babusgattam?

-Mi? Dehogy, miért lenne baj? Kevin túlreagálta, örülök, hogy valaki Dongho-t is lenyugtatta.

-Akkor meg mi bajod van?

-Felfogod még ma, hogy nincs bajom?- jól van, nem kell kiabálni. Akkor ne legyen bajod. De…

-Utálom, hogy nem vagy hozzám kedves!- és ezennel inkább visszamegyek a szobámba… semmi kedvem továbbra is egy levegőt szívni ezzel a pukkanccsal. Mi az isten ütött belé? Esküszöm nem értem. Reggel tettem volna valamit? Vagy csak az ott alvásért fúj? De reggel olyan édesen ébresztett, nem hiszem, hogy az lenne. Napközben sem történt semmi. Legalább is nem vettem észre. Elkerülte valami a figyelmemet? Remélem nem, mert akkor viszont fogalmam sincs, mi baja van. Bár azt mondta nincs baja. Rendben. Meglátjuk, meddig bírja a távolság tartást. Bár ez számomra is kegyetlen lesz. Még hogy hideg lenni Soohyunhoz? Jézusom, ezt én sem gondolom komolyan… Öhm… Mikor kerültem be az ágyamba? Olyan mélyen el vagyok gondolkodva, hogy fel sem tűnt, már fekszem. Dongho de édesen szuszog. De lerúgta magáról a takarót, jajj te kis kisgyerek. Be kell takargatnom megint.

-Hyung- alig hallom suttogását.

-Cssss, aludj csak, aludj- végig simítom arcát, csak, hogy aludjon. Nem olyan érzés, mint tegnap Soohyun arca. Édes ez a kis troll, de valahogy a leader mást vált ki belőlem. Nem értem én sem. Talán… csak más a kötelék köztünk. De most nagyon-nagyon rosszul esik a bunkózása. De akkor is megemberelem magam, és nem leszek hozzá én sem kedves. Na de most már alvás…

Jajj de utálom az ébresztőt. Olyan idegesítő. Kinyújtózom. Ébresszük fel a maknae-t is, ahogy elnézem, a másik két jó madár már éledezik.

-Dongho! Picike kis Dongho! Ébresztő!

-Mi az, hogy picike? meg kicsi? Hoon, én úgy utállak…- hehe, na persze.

-Te is kicsi Dongho? Óóóóó, ne utálj, kérlek…

-Mi az, hogy én is? Ki utál Hoon? Téged nem lehet utálni…

-Az előbb azt mondtad, utálsz… és Soohyun is utál…

-Dehogy utál… hülye vagy nyuszi, dehogy utál, és én sem, csak vicceltem….

-Akkor jó. Elhiszem neked, ha felkelsz szépen…

-Na jó…- ez könnyebben ment, mint hittem, hogy fog. Akkor viszont most irány a zuhany. Felkapom a cuccom.

-Este nem oda mentél még?- kérdi szobatársam.

-De, de Soohyun ott volt és olyan pukkancs volt, hogy inkább ott hagytam…

-Hehe, valami nagyon bántja…

-Azt mondta semmi baja. Hát legyen így. De ne várja tőlem, hogy kedves legyek hozzá!

-Az kemény lesz…

-Nekem mondod? Nem tudom, hogy fogom kibírni…

Akkor irány a zuhany. Végre, szabad. Ennek most örülök. De most bezárom. Nem kérek hívatlan vendégeket. Uh, ez jól esik. Kiáztatom magam, aztán irány a reggeli. Csörömpölnek a villák ám ezerrel xD. Mindenki tömi a búráját, én is csatlakozom. Soohyun és Eli mellett van hely, de én az utóbbi mellé ülök le. Látom a másik szúrós tekintetét, de csak megvonom neki a vállam. Na ezen most meghőkölt. Ezt jó látni, nem árt neki egy kis bűntudat. Akkor is felhúzom az orrom, szenvedjen csak. Ha meg nem esik neki rosszul, akkor nem is voltunk olyan jóban alapból se. De az kizárt. Szóval essen csak neki rosszul. Nem is foglalkozom vele ma úgy döntöttem. Hozzá sem fogok szólni, hacsak nem muszáj. Odafelé menet egyezkedek egyet Kiseoppal, had üljek most én az ablakhoz. Belemegy. Soohyun arcán látom, hogy nem tetszik neki. De mégis mit képzel ezek után? Kérjen bocsánatot és akkor majd talán újragondolom. Muszáj hergelnem magam, különben megenyhülök.

A napi stúdiózás közben rá sem nézek a leaderre. Ha ad valami utasítást, akkor leokézom, de ennyi. Baromi nehéz, mert úgy odamennék hozzá és megszeretgetném, de nem. Akkor is elérem, hogy bocsánatot kérjen. Pláne, hogy semmi okot nem adtam rá, hogy így viselkedjen. Két hét múlva itt a szülinapja, szóval adok neki egy hetet. Ha addig nem hajlandó békülni, akkor elé állok. Addig nem.

A következő négy nap pokoli volt. Soohyun egyre ingerültebb. Főleg velem, de nem érdekel. Bár az előző éjszakát átsírtam, de napközben kemény vagyok. AJ nagyon aggódik, látom rajta, de nem érdekel. Nagyon- nagyon fáj, hogy ilyen rideg és bunkó velem… hihetetlenül rosszul esik. De akkor is. Nesze neked leader-shi. Kellett neked olyan bunkónak lenned, most visszakapod. Megint leszól, hogy sokáig voltam bent. Ránézek, megvonom a vállam és odébb állok. Egyre jobban lepi meg a viselkedésem. Látom rajta, hogy ő is szenved, de véletlenül sem jönne oda hozzám. Hát én se fogok. A kis kedves, szelíd nyuszi most nem lesz olyan jó szívű. Egyszer sem ültem le mellé, úgy bánok vele, mintha nem is létezne. Majd megszakad a szívem, de muszáj. Ha ez kell hozzá, hát legyen. Mindenki arcán látom, hogy egyre jobban megijednek tőlem, pedig őket nem akarom bántani. Dongho a minap velem aludt és láttam az arcán reggel, hogy álmában elsírta magát. Sajnálom szegényt, én nem nekik akartam rosszat. Meg igazából Soohyunnak sem akarok rosszat, csak azt, hogy vegye már észre magát. Nem bánthat minket ok nélkül. Ha meg van rá oka, akkor azt dörgölje az orrunk alá. Hát így jártál kedves leaderem. Még mindig les rám, mint Mickey egér a moziban. Meglepem, egyre jobban. Szerintem már érzi, hogy ez így nem lesz jó és nem én leszek, aki lépni fog. Mindjárt vasárnap, megint szabad nap. Éljen.

A szombat csendben telt. A többiek elvoltak, én kivontam magam a társaságból. Alig várom a holnapot, csak aludnom kell egyet. Tuti itt hagyom egy napra a Dormot. Haza megyek. Jó lesz meglátogatni a szüleimet. Úgysem fog itt hiányolni senki sem. Csak legyen már holnap.

A vasárnapi napom nagyon jól telt. Épp megyek vissza a fiúkhoz, bár nagyon bánom, hogy máris vége a napnak. Pont vacsorára leszek otthon. Vagyis ott otthon. Olyan furcsa. Már az az otthonom, bár most egyenesen fáj vissza menni. Félek attól, hogy Soohyun végleg megutált. Pedig most már nagyon beszélnünk kéne. Beérek a bejárati ajtón, mindenki rám néz. Kiseop már előttem is van.

-Most velem jössz!- fogja meg kezem és húz maga után.

-Kiseop!! Mit akarsz?- de csak húz. Belök a szobájuk ajtaján, kiveszi a kulcsot a zárból, és kívülről zárja be.

-Addig innen ki nem jöttök, amíg ki nem békültök!! Világos?!

-Te megőrültél? Engedj ki, nem hallod?! KISEOP!!!!..... Ezért megverem, ha kijutok innen valaha.

Soohyun csak ül az ágyán és rám sem néz. Bár azt látom rajta, hogy cefetül meg van illetődve. Erre ő sem számított. Na jó, ha már így alakult, akkor beszéljünk. Neki döntöm a hátam az ajtónak, eszem ágában sincs közelebb menni.

-Soohyun… elárulnád, hogy miért csináljuk ezt? Mégis mi a fene váltotta ezt ki?

-Lehetek őszinte Hoon?

-Erre várok már több mint egy hete…

-Nem tudom… tényleg nem… fogalmam sincs…- felhúzza térdeit, átkarolja karjaival és arcát beletemeti. Nem értem…

-Nem értem… Valami kellett… Az volt a baj, hogy én anno nem Kevin oldalára álltam?

-Nem, dehogy Hoon, nem… igazad volt… csak… nem tudom. Valahogy… nem tudom…

-Mi van veled Soohyun? Ennyire ne ismernélek téged?

-De ismersz… remélem… annyira sajnálom, nem szabadott volna olyanokat mondanom neked… sajnálom…- hangja elcsuklik, de nem néz fel. Kezdek megenyhülni. Lehet, hogy…? Kizárt.

-Soha nem hittem volna, hogy lehetsz ilyen közömbös is irántam…- látom, hogy remeg. Ajajj, lehet, hogy sokkal jobban megsebeztem, mint hittem, hogy tettem?

-Sajnálom, de… nem értettem, hogy milyen okot adhattam én neked, hogy így letorkollj. Gondoltam, ha te így, akkor én is… nem akartalak ennyire megbántani.

-Istenem, miért voltam ilyen hülye? Nem tudom mi ütött belém. Jajj Hoon, ne haragudj rám, annyira sajnálom- elsírta magát. Ne csináld ezt kérlek, én is sírni fogok. Na jó, eddig bírtam, most muszáj odamennem hozzá. Azt hittem kiabálás lesz, meg szitkozódás, de úgy látom, ennyi volt. Megtört a jég. Leülök mellé és átkarolom. Érintésemre hozzám bújik.

-Sajnálom…

-Én is…

Csak ülünk az ágyon már sok perce némán. Azt hiszem megbeszéltük. Bár nem jöttem rá, hogy miért volt ez az egész, de nem baj. Nem akarom ezt tovább húzni. Mindjárt itt van a szülinapja, nem akarom, hogy haragban legyünk. Hallom, hogy kattan a zár. Kiseop kukucskál be, majd hangosan felsóhajt.

-Tudtam én, hogy ez jó ötlet.

-Kiseop…ezért azért még kapsz…

-Ugyan már, inkább jutalmaznotok kéne, kibékítettelek titeket. De… Soohyun elaludt?

-Hm? Oh, észre sem vettem…- de aranyos. Tényleg nem tűnt fel. Próbálom fekvő helyzetbe tenni, majd betakargatni. Mostanában mindenkit csak takargatok. Majd kelnék fel az ágyról, hogy menjek saját szobámba, de leaderem megragadja a karomat.

-Hoon… maradj itt kérlek…- alig hallom, amit mond, de azért megértem. Hát jó, rendben. Bemászok mellé, Kiseop meg csak halkan felkuncog. Bebugyolálom magamat, elhelyezkedem és lehunyom szemeim. Remélem végre sírás nélkül fogok tudni aludni. Soohyun megmozdul, érzem, de… hééjj… ennyire közel még Dongho sem jött *-*. Alszik, vagy direkt csinálta? Kinyitom szememet. Ő egyenletes szuszog, csak álmában mozdult meg. Lesem arcát, milyen nyugodt. De… egy könnycsepp csordul le arcán. Annyira sajnálom, nagyon kegyetlen voltam… jajj istenem, miért kellett nekem is dacolni vele? Ahj, olyan hülye voltam… és kibírtam nélküle egy hetet majdnem. Vagy talán volt is annyi. Sokkal többnek tűnt. Istenem… most gyötör a bűntudat. Nem kellett volna. Letörlöm arcáról a könnyét. De muszáj… muszáj… nem bírom ki… akkor is… akkor is kell… szükségem van rá, hogy… muszáj… nem bírom… Muszáj simogatnom az arcát. Nem ébred fel rá, de nem is baj. Aludjon csak nyugodtan. Kikészítettük egymást, adtuk a másik alá a lovat. De… soha többé. Ezt nem bírnám ki még egyszer. Soha, de soha többé. Szépen lassan én is elalszom, érzem, hogy csukódnak le szemeim…

Reggel kattogásra kelek. Mi ez, fényképező? Ez most komoly? Ajj ne már… Felnézek, és naná, hogy Kiseopot látom meg a telefonjával ügyködni…

-Ez annyira édes *-*. Egész éjjel az arcát simogattad?

Heh? Mi van? Te meg miről… oh… vagy úgy… ott maradt a kezem… és meg sem mozdultam az éjjel?  És ő sem? Te jó ég, hogy lehet így aludni?

-Meg is mutatom a többieknek…

-Kiseop, ne merd!- ugrok fel az ágyról, hogy elkapjam, de csak hasra eset a paplanban, amibe beleakadt a lábam. Erre már Soohyun is felébred.

-Mi történt? Jól vagy Hoon?

-Drága jó leader, leszel szíves elvenni Kiseoptól a telefonját és kitörölni a képeket, amiket készített…

-Már megint kattogtatott?

-Megint?!

-Oh, te nem tudtad… ajajj…

-KISEOP!!!!!!!!!!!!- és már futok is ki a szobából. Úgy látom Eliék szobájában van, szóval oda rontok be.

-Hol van az a dög ulzzang? Ki vele!

Mindenki rajtam nevet. Köszi te mocskos dög, ezt még megemlegeted. Ott van Kevin mögött az ágyon, na megállj. Nekem vágsz egy párnát? Megint csatázzunk? Na neeee, ne fuss előlem!

-Kérem azt a telefont!!!

-Dehogy kéred! Ne aggódj twitterre nem teszem fel ^^.

-Nem bízom benned…

-Eddig sem tettem fel…

-Hány képet csináltál te eddig rólunk?!

-Legalább annyit, mint itt bárki másról…

-És mégis mi a szándékod?!

-Általában zsarolok… mondjuk… főznél egy reggelit kérlek szépen?

-És még van pofád…

-Mehet fel netre is, ha gondolod…

-Óóó hogy az a… fúú te, ezt még egyszer nagyon megbánod!!- de már én is csak nevetek. Kíváncsi vagyok a többiekről mit tartogat. Bár ezek után… úristen, inkább mégsem akarom megtudni… Boldog tudatlanság. Na jó, csináljunk reggelit. Mostanában amúgy sem voltam valami alkotó kedvemben. Hallom Eli éljenzését, hogy végre nem rá marad a dolog. Igaz ma már meló van, de hála a korai ébresztőnek, van még időnk. Nem sokára már hallom is azt az ismerős csoszogást.

-Jöhetek kóstolni?- néz rám boci szemekkel leaderem. Esküszöm nem értem, hogy miért kellett ez az egész, de azt hiszem, innentől már nem is érdekel. Nyújtom neki a kis falatot, mint, ahogy eddig mindig, ő pedig ugyanazzal az édes mosollyal fogadja…

Azt hiszem ez a nap egy szép nap lesz…………