Érte, másért nem...-14(+18)

Még valami…

Ahj, nincs kedvem felkelni, de akkor miért ébredek fel? De…mi a…WÁÁÁÁ….Mit csináltam én az éjjel? O.O Mégis mi a fenét csináltam én? Atyaég, és és… én tényleg… úristen… lefeküdtem egy pasival…nem hiszem el… de tényleg megtettem? és tényleg… Biztos, hogy normális vagyok? Valahogy most ezt kétlem… de… De élveztem… komolyan élveztem… és most… itt feküdni a karjaiban… annyira jó érzés… Hajajj, és ebből még vajon mi lesz? Csak a többiek meg ne tudják. Legalább is még ne, bár inkább az után se. Jobb lesz ezt titokban tartani. És hát… fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Lesz ennek folytatása? Vagy ennyi volt? Nem tudom. De… én akarok még a karjaiban lenni. Akarok vele lenni, vele aludni, érezni az ajkait, az ölelő karjait. Nekem ennyi nem volt elég. Remélem ő is így gondolja majd. Majd, ha egyszer felébredt. De én most komolyan lefeküdtem egy pasival? És pont vele? Atyaég, én sem vagyok normális. De ő kezdte. Ő csinálta. Bár én sem álltam ellent. Ez most akkor hiba volt? De miért lenne? Mármint… rendben van, két pasi, hát… nem éppen így képzeltem el a bandabeli életemet, amikor csatlakoztam. De… olyan édesen alszik itt mellettem. Mmmm annyira kis aranyos. Jájj és mocorog, ha simogatom, hehe. Nem tetszik neki, hogy ébresztgetem. Pedig jobb lenne, ha kinyitná azokat a gyönyörű szemeit és végre valami értelmes fejjel rám nézne. Tudnám díjazni…

-Hoooooooooon, korán van, hagyj aludni!

-Alhatsz még, de öltözzünk fel… Ha ezt valaki meglátja nekünk végünk…

-Az ajtó zárva van…

-És a banda leadere mióta zárja éjszakára az ajtaját? Pláne, hogy nem aludt egyedül…- na úgy látom ez célba ért. Helyes, akkor öltözzünk. Fel mindent újra, majd kattan a zár és leaderem fekszik is vissza a takaró alá. Leülök az ágyra mellé.

-Beszélnünk kéne…

-Majd kis nyuszim, majd…

-Kis? És nyuszid? Naaa, teeee….- kapsz egy kis oldalba böködést…

-Jajj ne már, aludj még inkább te is kicsit.

-Öhm, ma nem forgatás lesz?

-Két óra múlva van ébresztő az istenit… mássz be ide mellém, vagy ülj le de hagyj aludni!- hujujj a kis morci. De nagyon édes. Ami azt illeti nem vagyok álmos. Lehet, hogy azért, mert feltölött az éjszaka? Jajj nekem ez az éjszaka. Még mindig alig bírom felfogni. És azért az az ülés nem éppen a legkellemesebb dolog jelenleg…De megoldom. A többiek nem láthatják rajtam. Hajh, na jó, inkább kimegyek reggelit készíteni. Nem is, inkább zuhanyozni. Azt hiszem az jót fog tenni. De előbb át kéne osonnom a szobámba tiszta ruhákért. Majd nagyon csendben leszek. Remélem. Akkor osonjunk is. Soohyun azt hiszem mélyen visszaaludt, észre sem fogja venni. Na irány a szobám. Csendben, szépen, finoman. Kinyitom az ajtót és lábujjhegyen osonok… Hoppá! Mit látnak szemeim?! Úgy látom Kiseop ma AJ ágyában aludt, vele együtt. Hehe, érdekes film lehetett, bár ez már velem is megesett már. De édesek így összebújva. Jajj nekem nem akarok odáig jutni, hogy mindenhol csak ezt látom, és mindenkiből párt csinálok. Attól, hogy én egy pasihoz vonzódom, másnak még nem kell…  Na, de nem ezért jöttem. Ruhák, merre vagytok? Oké, pólóm már van, akkor nézzük tovább. Jajj te hülye szekrény minek nyikorogsz? De nem ébredtek fel, szerencsémre. Hm, azt hiszem, mindenem megvan, mehetek ázni. Ajtó csuk szépen csendben és irány a zuhany. Valami mocorgás. Na, mi történt? Nem csak én vagyok fent ilyen korán? Mi  a szösz.

-Jó reggelt!- szól Eli ásítva.

-Tedd a kezed a szád elé te galamb. Egyébként neked is.

-Hogy hogy fent vagy? Korán van még.

-Nem tudtam aludni. És vissza aludni sincs kedvem.

-Ja nekem se. Gondoltam lezuhanyzok. Oda mész te is?

-Igen- igen, de menj csak, nem sietek.

-Ugyan, menjünk együtt. Addig fogat mosok. Azt sem árt néha…

-Nem csak néha…- nézek rá szúrósan, persze tudom, hogy csak viccelődik. De nem bánom, nem izgat más pasi látványa, csak… Hajh, nem is merek erre gondolni. Lepakolok és már ugrok is a víz alá. Eli de sokáig mos fogat. Nem akarom feltartani, inkább végzek gyorsan.

-Deb kell diedni, dáéjek….

-Mi a bajod?- atyám egy szavát sem értettem.

-Mondom nem kell sietni, ráérek- miután köpött egyet- meg elférek melletted is.

Na azért… bár kit érdekel. És valóban két személyes a zuhany. Hát jó, nem zavar. Ő aztán végképp nem. De azért gyorsan végzek. Kimegyek a víz alól, megtörülközöm, és már öltözöm is.

-Megyek reggelit készíteni, van kedved segíteni? – kérdem öltözés közben a galambot.

-Persze, szívesen. Végzek és megyek!- szól ki habos fejjel. Csak tudnám, hogy nem két óra lesz, mire végez xD. Na nem baj, amúgy is egyedül álltam volna neki.

Már úgy húsz perce ügyködök, de végre Eli is kitolta a képét.

-Te aztán jól elhúzod a fürdést…

-Na, de ha egyszer be kell lőnöm a hajam…

-Mintha a fodrászok erre nem lennének képesek…

-Nem baj, nekem ez kell. Szóval, mit segítsek?

És már főzünk is együtt. Eli-al nagyon könnyen megy, zsigerből otthonosan mozog a konyhában. Hatalmas segítség, ami azt illeti. Szívesen megcsinálom egyedül is, de azért így csak könnyebb.

-Jó reggelt!- mászik ki hozzánk Kevin is.

-Neked is!- mondjuk egyszerre mi ketten.

-Korai vagy, nem tudtál aludni?- mosolygok rá.

-Izgatott vagyok, ilyenkor nem bírok aludni. Meg amaz matatása is felkeltett.- mutat egy ujjal a galambra.

-Nem is voltam hangos…

-Aha, ja, persze. Tényleg…

-Heheee, tanulj meg csendesebb lenni Eli, még a végén kirak a szobából- kacsintok rá.

-Miért, te talán nem ébresztetted fel Soohyunt?

-Öhm… de… de AJ-t és Kiseopot nem blőőő- nyújtom ki rá a nyelvem.

-Upsz, akkor nyertél- nevet mind a kettő.

Ugrálva, énekelgetve fejezzük be a reggeli készítését. Kevin is folyton láb alatt van, kóstolót kér. Eltanulta a leadertől. És ő ráadásul mind kettőnktől kap, ez így csalás. Hehe, nem baj, nem vagyok fukar.

-Jó reggelt! De jó hangulatotok van!- jön ki Soohyun is.

-Neked is szép jó reggelt! Kérsz?

-Nem, most nem. Megyek felverem a többit is.

-Öhm… nem kér? Mi lelte ezt meg?

-Nem tudom, de utoljára akkor volt ilyen, amikor haragudott rám. Pedig most nem tettem semmit, de tényleg…- nézek csak utána nagy szemekkel. Vagy csak nem ébredt volna még fel? Vagy mi baja van? Bár jó kedvel mondta, hogy nem kér most. Hát nem tudom, majd megkérdezem tőle.

-Dongho? Hát te máris fent?- bár elég zombi képe van. Lehuppan egy székre, ráfekszik és azt hiszem eddig volt ébren. Mi itt mind hárman csak felnevetünk rajta. Nagyon aranyos. De legalább ideáig eljutott. Meglep, hogy ilyen könnyen ment. Eddig…

-Soohyun? Szellemet láttál?- kérdi Eli, mire én is ránézek. Enyhén meglepett arca van.

-Jah nem, minden rendben van…- gondolom nálam volt bent. Hehe, szerintem neki is az járhat a fejében, mint nekem… Egymás karjaiban aludni, nincs is annál jobb. Leülök mellé, kicsit fancsali képet vág.

-Mi a baj? Történt valami.

-Csak… nem gondoltam volna, ha nem leszel mellettem, mikor felkelek…

-Jajj teee, ne haragudj- simogatom meg buksiját- de nem tudtam aludni. Lefürödtem és jöttem ide ki. Mindjárt meglátod az eredményét.

-Így van! Bár magamtól nem jutott volna eszembe főzni, de kérésre repülök- tette hozzá Eli.

-Felébresztetted?

-Dehogy, már ébren volt. Csak megkértem, hogy segítsen.

-Oh, értem.

-Haragszol?

-Dehogy haragszom Hoon. Szeretem a főztjeiteket, szóval örülök, hogy van reggeli- kacsint. Akkor jó, ezek szerint tényleg csak reggel van még neki is. Jesszusom, rendszer lett az ajtó becsapásokból? Ez meg mi volt?

-Jó reggelt!- köszön AJ kócosan, bár nincs hosszú haja.

-Ez mi volt Jaeseop-ah?- kérdi Kevin ártatlan kis kutya szemekkel.

-Kiseop… valamitől megijedt.

-Biztos pókot látott- adja tudtunkra a legifjabb. Az megeshet, itt mindenki fél a rovaroktól.

-De AJ, ha pók van a szobánkban, én is ki fogok akadni…

-Úgysem alszol ott, akkor meg nem mindegy?- te galamb…

-De ott alszom, csak néha mégsem! És akkor se legyen pók a szobában!- megint kiöltöm rá a nyelvem.

-Ne nyújtogasd már folyton, egyszer valaki leharapja- fordul el a galamb.

-Folyton?- kérdi leaderem.

-Ja igen, rányújtottam mert én be és ki is tudtam úgy jönni a szobámból, hogy nem ébresztettem fel egyik jó madarat sem, ő meg nem, heheheee- nevetek rá, bár háttal van nekem. Soohyun csak bólint. Nincs valami jó kedve, nem lesz ez így jó. Pedig ma kezdünk forgatni. Habár nem éppen a legvidámabb dalhoz készítünk felvételt, de akkor is. Nekem legyen jó kedve, nem szeretem, ha ilyen szomorkás. Nézzünk körbe, figyel valaki? Ha jól látom nem. Remélem. Na akkor gyorsan… nyomok egy puszit leaderem arcára. Meglepetten néz rám. Mosolygok.

-Hogy jobb kedved legyen- mosolyogni kezd. Siker, éljen. Én is így gondoltam. Azt hiszem nem látta senki. Mondjuk, kit érdekel, ha mégis? Na de azért jobb így. Kiseop is kibotorkál és leül mellém.

-Jó reggelt! Mit láttál, hogy így kiszaladtál?- kérdem tőle kedvesen.

-Pókot.- vágja rá azonnal.

-Akkor jól tippeltem- kacsint rá AJ.

-Jaeseop, ha visszajöttünk este, átnézed nekem a szobát és eltávolítasz minden pókot!- szólok rá  keményen.

-Miért én? Ha zavar, majd te átnézed… egyébként meg biztos a helyeden alszol?

-Igen, a helyemen alszom! Szegény Kiseop, kitúrom már…

-Oké, örülnék, ha én is a helyemen aludhatnék- mondja de jól látom, hogy pirul? Vagy… oh nem, csak úgy sütött rá a fény. Soohyun húzza a száját. Nem érdekel, kapott belőlem eleget az elmúlt éjszakán.

Oké, akkor reggeli. Mindenki itt van, a kaja is kész, lehet enni. Kemény napnak nézünk elébe, úgyhogy jól meg kell tömnünk magunkat. Dongho csukott szemmel eszik. Behalok rajta komolyan. Alvás és evés, ez a két dolog, ja meg még a játékai éltetik. Jót kuncogunk itt rajta mindannyian. Bár ahogy elnézem ez most úgy mindenkinek érdekes ébredés volt.

Reggeli- utazás- forgatás… Meg kell hagyni, kemény ez a mai nap. Nem szoktam hozzá ,hogy ennyi sminket, fodrász meg stylist nyüzsögjön körülöttem. Koncepció megbeszélés, csoportos és egyéni felvételek. Alig értük el az ebédidőt, de én már meghalok lassan.

-Minden rendben?- teszi vállamra kezét leaderem.

-Igen, igen, csak fáradt vagyok.

-Tudom, ez nehéz így elsőre, de majd belelendülsz. Ne aggódj.

-Köszönöm, de most ötletem sincs, hogy éljem túl- mosolygok rá, visszamosolyog. Megszorítja a vállamat.

-Jól csinálod, ügyes vagy, nem lesz gond. Nem sokára végzünk- köszönöm, hogy ezt mondod. Habár tudom, hogy az utolsó mondata nem igaz. Pont, hogy sokára végzünk majd, de azért jól esett, hogy ezt mondta. Jajj háhá, ez de aranyos. Az egyik sminkes telefonjának csengőhangja F(x)- Chu. Ahogy megszólal, Kevin fut oda Eli-hoz, hogy Do it do it chuuu és nyom egy puszit az arcára. Hát egyem meg, nagyon édes. A galamb meg csak vigyorog.

-Én nem kapok?- böki nekem leaderem.

-Nem…

-Miéééééért?- ne nézz ilyen kis kutya szemekkel…

-Mert gonosz vagyok.

-Az én vagyok, ne vedd át a szerepem, szóval ide kérem- és mutatja is. Dehogy adok neki. Na jó, de csak mert rossz kedvel kelt.

-Akkor már én is kérek- néz AJ Kiseopra. Az ulzzang mintha megszűnt volna létezni, de Jaeseop nem hagyja annyiban. Csak megenyhíti a másikat azzal a boci szemeivel. Cuppan is ám pont a rapperünk fülébe, hehe, szegény zúghat is most neki xD. Na de, már csak a maknae maradt ki.

-Én adok mindenkinek!!- és már megy is körbe az emlegetett. Kapunk tőle mind egy cuppanósat. Nagyon kis aranyos.

-És kitől kérsz?- kérdem meg tőle.

-Tőled Hyuung!- várja is, háhá. Na jó. Kap ő is egyet. Hogy ugrál örömében, felvillanyozta az a kis puszilkodás. Bár ő mindig nyomja a puszikat mindenkinek, külön kérés nélkül.

-Munkára fiúk!- kapjuk az utasítást. Ismételten több órás kemény munkának nézünk elébe.

Hulla vagyok. Fogalmam sincs, hogy fogok én elmászni az ágyamig. Mert jelenleg semmi más nem érdekel. És holnap még egyszer ugyanez. Meg utána is. Aztán gyakorlás az élő fellépésekre. Hogy fogom én ezt kibírni?! Azt hiszem az egész haza utat végig aludtam. Jajj nekem. A többiek kicsit jobban festenek. Hozzá vannak már szokva. Na jó, ráveszem magam nagy nehezen. De tényleg csak az ágyamig akarok eljutni. Na végre, sikerült is. Bele is dőlök. Hasra fekszem, arcom a fal felé és remélem, azonnal el is alszom.

Mmmmmmmmm, de fáj a nyakam. Ahj már, azt hiszem elfeküdtem. Sötét van. Akkor éjszaka van már. Éljen, minek ébredek fel? Oh… már értem. Gyomorkorgás. Valóban, kihagytam a vacsit. Na jó, felkelek. Áh de fáj, most nagyon fáj a nyakam. Tornáztassuk meg egy kicsit. De még mindig fáj. Majd alszom a másik oldalon és akkor talán jobb lesz. De előbb eszek. Ha van mit egyáltalán. Kibandukolok a konyhába. Lássuk mit hagytak nekem ezek a kölykök. Oh, egy egész tányér vacsi lefóliázva, felcímkézve a nevemmel? Ajha, ezt vajon kinek köszönhetem? Na, majd reggel megkérdezem. Akkor melegítsük meg és együnk.

-Oh, Hoon, te vagy az?

-Jesszus szentúristen Eli. Miért kell mindig rám hoznod a frászt?

-Ne haragudj, csak motoszkálást hallottam. Én tettem neked félre a kaját, remélem elég lesz ennyi.

-Igen, és nagyon szépen köszönöm. Ne haragudj, hogy felébresztettelek.

-Semmi baj, nem igazán tudtam aludni. Túl fáradt vagyok.

-Fú… hát komolyan nem értem, hogy ti hogy bírjátok.

-Majd beleszoksz te is. Át fogsz állni a kevés alvásra.

-Hát… remélem, különben nagy bajban leszek. De nem akarlak ám feltartani- közben már tömöm is a fejem.

-Nem tartasz fel. Úgy sem bírok aludni. Pont ilyenkor. Annyira szeretem. Irigylem ilyenkor Donghot, őt még egy rock koncert sem verné fel.

-Igen… viszont ha kelni kell, akkor sem.

-Na igen, makrancos a kis törpe. De te egész ügyesen bánsz vele.

-Elég könnyű, ha az ember rájön, hogyan kell.

-Megoszthatnád velünk is.

-Ugyan Eli, csak el kell húzni egy tál kaját az orra előtt és már fent is van.

-Hehe, ennyi? Azt hittem valami bűvészesebb trükköt vetsz be.

-Áh dehogy, ennyi az egész. Csodálom, hogy nektek még nem jutott eszetekbe.

-Na ige, valóban lehetett volna ennyi sütnivalónk. De nem kell mindig harcolni vele, csak néha rájön az öt perc.

-Mint itt mindenkire.

-Ez is igaz. Aludni kéne.

-Kéne bizony. Jajj nagyon finom lett megint, köszönöm szépen- és el is mosom tányéromat.

-Nagyon szívesen. Majd, ha összerázódtál a dologgal, főzöl te is. Addig majd én megcsinálom.

-Ez nagyon kedves tőled, köszönöm. Akkor jó éjszakát!

-Neked is!

És megyünk is szobáink felé, de egy ajtó kinyílik. Ha jól látom leaderem az.

-Hoon? Te mit keresel ébren? És Eli is fent volt?

-Igen, éhes voltam, és motoszkálásommal felvertem. De már megyünk is.

-Hoon! Várj egy kicsit!- szól utánam, mielőtt bemennék az ajtómon. Ne tolj neki a falnak, kérlek, a folyosón vagyunk! És ne… hajh, ne a folyosón. Muszáj így csókolnod? Ilyen gyengéden? Csak feltüzelsz vele! Hallod? Elég… vagy…

-Mi a baj? Nem akarod?- megérezte…

-De, de… csak ne a folyosón…

-De most mind a kettőnk szobája foglalt- suttogja a fülembe. Kiráz a hideg a leheletétől. És az érintésétől is.

-Soohyun-ah… ne itt…- kézen fogom és bevezetem a fürdőbe. Jelenleg ez az egyetlen szabad és zárható hely a lakásban. Be is zárom az ajtót és neki döntöm a falnak. Nyakát támadom be, mire halkan felsóhajt. Közelebb húz és fenekembe markol.

-Na na… Ma nem kapsz meg…

-Akkor miért hoztál ide? Hoon ne szórakozz…

-Akkor sem kapsz meg- folytatom nyaka ostromlását. Ma nem, csak húzom az agyát. Rátérek ajkaira és harapdálni kezdem. Felettébb jó most az önkontrollom. Teljesen kordában tudom magam tartani. Nagyon is örülök most ennek, így szenvedtethetem. Tegnap ő kínzott engem, ma én kínzom őt. Ez így van rendjén. Hátamat simogatja és venné le a pólómat, de nem hagyom. Belekuncogok a fülébe, mire ő csak méltatlanul morog. Bele is harapok fülcimpájába. Érzem, hogy megfeszül, és… uh… háhá… alul is érzem a dolgot. Kikészítem akkor is.

-Hoon ne szórakozz velem…- alig bírja kinyögni. Pedig most pont azt teszem.

-Mi lenne, ha most így itt hagynálak?

-Ha megteszed… nagyon ki fogok akadni…- sóhajtozik közben. Szenved, és ez nagyon tetszik. Megcsókolom, de csak finoman. Nincs ereje átvenni az irányítást, vagy csak hagy nyerni? Nem érdekel, most én vagyok a főnök. Rá markol nyakamra, áucs… elfelejtettem, hogy elfeküdtem.

-Jajj ne haragudj, túl erős volt?

-Nem, csak elfeküdtem. Pont ott szorítottad meg.

-Jajj te… na majd ez segít…- és már csókolgatja is. A fenébe, elvesztettem az irányítást. Vissza kell szereznem, mielőtt… mielőtt elönt a forróság, de késő. Ahj, így nem fogom kibírni. Hejj, hova tolsz? Wáá ez csúszik, Soohyun lassabban, mert el fogunk esni! Mit csinálsz? Nem veszed le a pólómat! És ne nyisd meg a csapot!

-Mégis mit akarsz te?

-Azt hiszed feltüzelhetsz büntetlenül? Neked most véged van én nyuszim…

Ajajj, ezt komolyan mondta. Belök a víz alá. Jájj, hát nem kellett volna sok, hogy elessek. De áh.. már támad is.. Jujj, Soohyun te nagyon tüzes vagy *-*. De azt hiszem én sem bírom tovább… Ahogy az a fehér póló rátapad testére… megnyalom ajkaim, felkuncog.

-Te sem bírod ki…

-Utállak!

-Utálj, ahogy gondolod, de akkor is megkaplak most.

-Nem.

-De…

-Akkor ssseeeemmmmmmmmmm- ahj ne simogass ott lent. Most hogy álljak ellent? Jajj nekem. Hát jó, de akkor te is vetkőzöl leaderem. Vizes test… a halálom. Úristen… lefelé minden ruhával, de gyorsan! Belesóhajt vállamba, ahogy kezembe veszem kis azaz nagy pajtását. Huh, ez a vetkőzés most gyorsabban ment, mint tegnap. És ez a víz… nagyon jól esik. Perzseli a bőröm, de csak még jobban feltüzel. Hogy is gondoltam én, hogy nem teszek a vágyaimnak eleget? Bukott ötlet volt az elejétől fogva azt hiszem. Hejj, hé, máris? Így kell megfordítani egy szegény kis nyulat? És áhh…. még fáj mindig… de nem annyira… jajj uh…pedig még csak előkészít… de… kétlem, hogy ezt valaha meg fogom szokni. Bár a víz segít, az biztos.

-Áááhhhh….- bukik ki belőlem, ahogy belém helyezi férfiasságát.

-Csssss!- int le, de ő is alig bírja, érzem én. Nem tudok kapaszkodni a csúszós csempében, mindjárt összeesek. Úristen, ez nagyon jó érzés… és… áhh… a kezével meg… kezdek csillagokat látni… atyaég… ez üti a tegnapit…

-Gyorsabban!- suttogom. Ezt most komolyan kimondtam?!

-Azonnal- suttog vissza, de hallom, hogy kuncog. És teszi is a dolgát. Oh, én nem bírom már. Befogja tenyerével számat és milyen jól teszi. Ahogy elönt az élvezet, én mindjárt itt esek össze. Úristen leaderem, ez… jézusom… tényleg csillagokat látok. Sikítani akarok, de nem lehet. Érzem, ahogy lüktet, ahogy megtelít. Ő is elérte a csúcsot. Alig kapok levegőt. Remegnek a lábaim. Ahogy kihúzza belőlem játékszerét, össze is esek. Megfordulok, hátamat a falnak döntöm és a zuhany tálca alján ülve zihálok. Ő is padlót fog. Nem kap levegőt ő sem.

-Soohyun…

-Igen?...

-Legközelebb… úgy csináljuk… hogy…senki sincs…itthon… és… lehetünk…hangosak!- nagy nehezen kibököm.

-Rendben van… egyet…értek…- válaszol nehezen.

Pár perc pihegés után kezdek magamhoz térni. Rám néz azokkal a gyönyörű szemeivel. Látom rajta, hogy azért csak sikerült kikészítenem. De neki is engem.

-Gyere ide nyuszi!- böki ki, mikor már rendesen kapunk levegőt.

-Hm?- nézek rá.

-Csak fordulj ide nekem háttal! Na gyere már!- na jó, odaülök elé. Kezét nyakamra teszi és masszírozni kezdi. Ahj, ez nagyon jól esik. Pont ott, ahol fáj. Ez nagyon jó.

-Köszönöm, ez nagyon jól esik!

-Ugyan Hoon. Nem kell megköszönni. Ez természetes- milyen nyugodt már. Imádom, amikor ilyen nyugodt és ilyen lágy hangja van hozzá. Hátra dőlök, neki a mellkasának teljesen. Kezeit megfogom, és magam előtt karba fonom. Ujjainkat összekulcsolom. Olyan jó így itt ülni.

-Soohyun… mégis mi van köztünk?

-Nem tudom én sem. De az biztos, hogy több, mint barátság.

-Igen, erre én is rájöttem. De… akkor ez most egy kapcsolat?

-Olyasmi. De… ugye nem akarod a többieknek elmondani?

-Dehogy akarom. De olyan jó ez így. Nehéz kibírni, hogy ne bújjak hozzád napközben is.

-Bújhatsz úgy, ahogy a többiek is. Kevin is mindig bújik Eli-hoz.

-De én félek, hogy akkor elvesztem az önkontrollom.

-Nem szabad Hoon. Figyelnünk kell. Ha kiderül, nagy botrány lehet belőle.

-Igen tudom. Majd vigyázok. De akkor kell, hogy a közeledben lehessek.

-Hehe, akarom is, hogy a közelemben légy!

-Akkor jó…

-Miért mit hittél? Hogy nem kellesz nekem? Dehogynem kellesz. Innen sincs kedvem kimenni.

-Nekem sem.. Pedig muszáj. Mindjárt elalszom, de annak lehet megint egy megfázás lenne a vége.

-Na azt már nem. Te nekem beteg ne merj lenni megint, épp elég volt legutóbb is. A frász kerülgetett. Meg az elsőnél is. Akkor is, ha egy nap alatt kigyógyultál.

-Ne haragudj. Nem akarok én sem beteg lenni. Úgyhogy, kénytelenek vagyunk felkelni és kimenni.

Mondom felkelni és kimenni. De azt hiszem ez nehezen fog csak menni. Csiga lassúsággal kelünk fel és törüljük meg egymást. Igen, ez az ő ötlete volt. Óvatosan tapogatom végig, itatom fel a vizet. Ő szintúgy. Majd még lassabban felöltözünk. De mielőtt kimennénk…

-Kérek egy jó éjt puszit, még mielőtt kimegyünk!- szólok rá kutya pofit vágva.

-Tessék!- és lehel egy nagyon finom csókot ajkaimra. Beleborzongok. Jól fogok aludni innentől, az már biztos. Ahogy kinyitjuk az ajtót, már megyünk is szobánk felé. De egy galamb áll utunkba.

-Na mi van Hoon, nem csak velem fürdesz együtt?

O.O