Csííííííz-8

Akkor most hol is tartunk?

Amint megszólalt a csengő te kipattantál a kanapéból, vagyis -ról, bár amennyire belezombultál, akár belőle is. Kinyitva az ajtót majdnem elsírtad magad ott helyben. Kiseop ijedtem meredt rád, de te csak behúztad gallérjánál fogva, bevágtad mögötte az ajtót és zokogva hozzásimultál. Próbált csitítgatni és kérdezni, hogy mi a baj, de te nem válaszoltál, csak bújtál szorosan hozzá. Persze, ő olyan szorosan ölelt, ahogy csak bírt. Nyomott egy puszit a buksidra, majd mikor már csak szipogtál, eltolt magától és mélyen a szemedbe nézett. Mosolygott, és mosolya megolvasztotta szívedet. Nagy, gyönyörű barna szemeivel vissza adta neked is mosolyodat. Megcirógatta arcodat, majd lassan közelebb hajolva egy édes csókot lehelt ajkaidra. Kézen fogtad, és leültetted a kanapéra. Bemásztál lábai közé, arcodat mellkasába fúrtad, és csak ültél ott szótlanul. Ő cirógatta hátadat, karjaidat, majd dúdolni kezdett. Teljesen lenyugodtál, már semmi sem zavart. Végül a hajaddal kezdett játszani. Nagyon jól esett a törődése. Ez már bizony nagyon hiányzott. Szükséged volt rá, és nem kicsit.
-Úgy örülök neked!! Szörnyű napom volt tegnap. Nagyon........... kész zombinak érzem magam.
-Annak is látszol- vetettél itt azért rá egy szúrós pillantást, bár igaza volt- de mi történt, mi a baj? Nagyon megijesztettél...
-Ne haragudj....az az igazság, hogy rábukkantam egy fura alakra az esküvős képeken. Mintha vitatkozott volna az arával, elősegítve ezzel a pár lelépését. A baj az, hogy bárkit kérdeztem is meg róla, senki sem ismeri. Tegnap elmentem egy kapott címre... nem sejtettem, hogy itt is van züllött negyed... de... azt hiszem komoly bajba kerültem- Kiseop arca egyre riadtabb és aggódóbb lett. Ahogy elmesélted az este többi részét, egyre közelebb húzódott hozzád. A végén már a mellkasába fúrt arccal beszéltél, ő pedig erősen szorított. Hihetetlenül jól esett az ölelése, eszed ágában sem volt elengedni.
-Miért nem mentél a rendőrségre?
-És ha a barátnőm is benne van? Nem akarok neki ártani... előbb ki kell derítenem, mi ez az egész. Vagy, hogy ő hogyan kapcsolódik az ügyhöz.
-Nos... ez esetben nincs más választásom, minthogy segítek neked. Együtt derítjük ki. Nyomozósat fogunk játszani!
-Ez nem játék!! Ezek veszélyes alakok! Nem fogom hagyni, hogy csak úgy bajod essen?
-És én mit gondolsz, majd mosolyogva fogom tűrni, hogy szembe szállsz ezekkel? Megőrültél? Ha együtt csináljuk, akkor ki tudjuk húzni egymást a bajból meg amúgy is... több szem többet lát- az első mondata még ingerült és dühös volt, de a többi már inkább kíváncsi. Érezted, hogy már bele is élte magát, és tényleg Kojak-et akar játszani. Nagyot sóhajtottál, de azért örültél is neki. Még jó ideig csak ültetek a kanapén összebújva, szótlanul, míg végül szegény kölyök gyomorkorgása törte meg a csendet. Felkuncogtál, majd gyorsan megterítettél és tálaltál is. Jóízűen ebédeltetek, a korábbi kicsit fagyott hangulat ellenére is. Holnap Kiseopnak már stúdiómunkája van, így ma kellett elintéznetek, amit csak tudtatok. Ismételten sapeszba, napszemcsibe öltöztetek, gépeket készhez, telefonok készenlétben és már indultatok is. Most az adott helyszíntől kicsit messzebb kezdtetek nyomozni. Turista párnak álcáztátok magatokat, akik eltévedtek. Nagyon senki sem foglalkozott veletek, alighanem ez megszokott látvány volt. Bíztál benne, hogy mivel ez a környék nem az Idolokról híres, így nem ismerik fel partnered azonnal. Nem volt korábban sem erőd, sem időd átnézni a tegnapi képeket, így nem tudtad, vajon mi mindent kaptál lencsevégre. Most is folyamatosan kattingattatok, de mivel ketten voltatok, így tudtatok úgy tenni, mintha csak egymást fotóznátok. Valóban könnyebb volt így, ezt el kellett ismerned. Felismertél pár alakot, akiket tegnap is láttál, de pont azt a hármat még nem. Lassan elértetek a házig is, ott vártatok egy kicsit, hátha felbukkan az a fickó. De nem így történt. Elvezetted Kiseopot az elhagyott épületig is, de ott sem volt mozgás. Úgy tűnt, hogy a tegnapi akciód elijesztette őket, pláne, hogy nem tudtak elkapni. Párod azért aljas volt veled végig, hiszen folyton odahúzott magához, hogy lophasson egy csókot, vagy csak, hogy átölelhessen. Mikor sehol semmi jel nem volt, beültetek egy cukrászdába. Páran érdeklődően figyeltek titeket, de senki sem volt bűnöző kinézetű. Aztán megpillantottad itt léteket okát. A fickó elhúzott az ablak előtt, nem nézett be, nem vett észre titeket. Te rámutattál finoman. Fizettetek és már indultatok is. Tisztes távból követtétek, és ami azt illeti, megesett, hogy inkább egymásra figyeltetek és nem rá. Élvezted, hogy megint vele lehetsz. Azt már tudtad, hogy nagyon is ért ahhoz, hogy hogyan legyen igazán jó a randi, így most is adtál neki esélyt erre. Annak ellenére is, hogy alapvetően ez nem randi volt. A fickó egyre kisebb sikátorokba orientálódott, ami azt sejtette, hogy észrevett titeket. Jobbnak láttátok visszavonulót fújni. A környéken maradtatok de céltalanul sétálgattatok. Te vissza akartál már indulni, mert kezdett sötétedni, de párodban még dúlt az energia. Na meg a kíváncsiság, nagyon élvezte a magánnyomozói akciót. Valaki, ahogy elsétált melletted, neked ment. Kiseop majdnem utánaszólt, de leállítottad. A kezedben volt egy cetli, amit az a fickó nyomott bele. Egy cím és egy aznap esti időpont volt rajta. Párod tudta nagyjából, hogy merre van, majd ott kérdezősködtök, ha nem lesz meg egyből. Azonban nagyon is elkapott a rossz előérzet, amikor odaértetek. Egy építkezési vállalat épülete volt az, amolyan félkész ház. Szinte csak a falak álltak, elbújni sem nagyon volt hová. Mindketten parázni kezdtetek, de nem hátráltatok meg. Egy faládánál álltatok meg. Mögöttetek termett az ismeretlen fickó.
-Mit akartok tőlem?- kérdezte jéghidegen. A tekintete is vérfagyasztó volt.
-Ott voltál az esküvőn, pedig nyilvánvalóan nem voltál meghívva. Miért?
-Chö... Az a kis lotyó mesélt rólam?
-Nem, a képeken láttalak meg. És senki sem ismer... mi közöd van hozzá? Mert azt láttam, hogy droggal üzletelsz.
-Igen, egy kicsit sokat tudsz. És a fiú? Idol vagy, igaz?- Kiseop bólintott. Nagyon szorította a kezedet, érezted, hogy most ő is fél.
-Mondd el az igazat!
-Ugyan miért tenném? Két kis csitrinek? Nem gondoljátok, hogy ezt jobb lenne annyiban hagyni? Még a végén bajotok esik...- ezt nem aggódásból mondta.
-Tűnjetek el innen, és maradjatok ki ebből. Ha nem jöttök többet vissza, akkor békén hagylak titeket. Én... de ezt nem állíthatom másokról, szóval tipli, amíg nem késő!- majd hátat fordított és elment. Tudtad, hogy igaza van, ha tovább kísértitek a sorsotokat, előbb-utóbb baj lesz. Még egy pár percig álltatok ott, csak hogy lenyugodjatok, majd szó nélkül indultatok haza. Már egész messze voltatok a környéktől, azonban mintha gyűlni kezdtek volna körétek a fura alakok. Követtek titeket. Megszaporáztátok a lépteiteket, de csak nem akartak lekopni. Kiseop behúzott egy sötét utcába, majd át egy másikba, aztán ismét egy szűk kis sikátorba. Így haladtatok, de te bíztál benne, elvégre ő ismeri a várost, talán lerázhatjátok a követőiteket így. Egy akció-horror filmben érezted magad, ilyeneket még rémálmodban sem álmodtál. Az egész olyan valótlannak tűnt. Bár jobban meggondolva, minden álomszerű volt, mióta csak kiutaztál ide. Lehet, hogy tényleg csak álmodsz? De nem, az nem lehet. Ez még a te agyadtól is merész lenne. Behúzódtatok egy kis fali kiugróhoz, és vártátok, jönnek-e utánatok. Ám amit ekkor meghallottál, illetve megláttál, az minden vért megfagyasztott benned.... egy kattanás, és egy kerek cső fordult felétek... azonnal tudtad, mivel álltok szemben.........................................................................................................................