Érte, másért nem...-9

Kölcsön kinyír….

-Segítség! Valaki segítsen!- nem akarok leesni. Nem akarom a szakadék alján végezni. Már, ha egyáltalán van alja, de, valaki inkább segítsen! Miért nem segít senki sem? Végre! Ki vagy te? Nyújtod a kezed és én el akarom kapni… Kérlek, húzz fel! Ne, ne lökj el, kérlek, ne tedd! Miért, miért akarsz bántani? Kérlek, húzz fel! Ne… És miért nem látom az arcod? Feljebb húzol, majd ellöksz? Miért csinálod ezt? Most akkor segíteni akarsz, vagy megölni? Én… én nem tudom… Akarok a karjaidban lenni, pedig nem is látom az arcodat, de mégsem. Mintha… Nem tudom… Akarom, de valahogy mégsem akarom.. Miért vagyok itt? Hogy kerültem ide? És akkor most mi lesz? Ne, kérlek, ne engedj el! Ne, kérlek… Neeeeeeee

-Úristen!- ülök fel zihálva. Te jó ég, már megint mit álmodtam. Ez már visszatérő álomnak számít. De megint nem láttam az arcát. És… én löktem volna el magamtól? Ki akar nekem segíteni, akitől mégis félek egy kicsit? Nem értem… Inkább lezuhanok, mint sem, hogy a karjaiban legyek? Nem, nem hiszem, hogy ennyire tartanék bárkitől is. De a fenébe is már! Hagyjanak békén ezek az álmok! Felrovom Soohyunnak majd, hogy megint eltolta. Jajj, de inkább nem, akkor neki meg az lesz a kifogása, hogy nem aludtam vele. De az pont csak egy véletlen volt, hogy akkor nem álmodtam. Meg amúgy is, azt mondta a szép álmait küldi, de nem küldött semmit sem. Szóval akkor is ő a hibás. Mindenképp. Csak is ő. Pff, korán van, de kétlem, hogy tudnék nyugodtan aludni. Na jó, annyira azért nincs hajnal. Szépen, csendben felöltözök és elmegyek vásárolni. Úgy látom, még mindenki alszik, elmegyek egyedül, ezért nem keltek fel senkit. Ha más nem, Eli úgyis kitalálja, hol lehetek. Na irány a piac. Bevásárolok magamnak, meg mindenki másnak is. Jó túra lesz. Nem baj, ennyi még belefér.

Oh, már másfél órája itt vagyok. Majdnem mindent megvettem. Hopp, csörög a telefonom. Soohyun. Na mit akarhat?

-Szi…

-TE MEG HOL A JÓ FENÉBEN VAGY???????

-Jézudom leader-shi, ne ordíts! Megsüketülök miattad!

-Nem érdekel Hoon, mégis hova a fenébe lettél??!!

-Vásárolok. Mindjárt megyek haza.

-Az istenit te átkozott, nem lehetett volna kiírni egy cetlit, vagy valamit?!

-Hova máshova mehettem volna még el, te gyökér? Legfeljebb haza, szóval mindek aggódsz te?

-És még neked áll feljebb? Kereslek itt össze-vissza, de csak azt látom, hogy se szó, se beszéd, leléptél.

-Hétvége van, szabad nap. Had csináljak már azt, amit én akarok!

-Csináld, de az istenit te retkes nyúl, legalább SZÓLJ RÓLA!!!!

-Ne kiabálj már, mert a végén még elfelejtek haza menni!- kezdek mérges lenni.

-Te ne fenyegess, teee….Inkább told haza a hátsódat, mielőtt még jobban kiakadok…

-Chö, miért, az lehetséges lenne??

Upsz, letette. A fenének kell így kiabálnia. Nincs annyi esze, hogy kitalálja, merre lehetek? Miért, mégis mit hitt, hogy elraboltak? Vagy mi az isten? Jajj már, Soohyun, ezt most miért kellett? És tuti én leszek a hibás és mindenki rám fog haragudni, hogy kiakasztottam, mert ilyenkor aztán mindenkinek leszedi a fejét. Éljen, ezt megcsináltam. Jó hangulatom lesz így főzni. Na jó, maradok még egy kicsit, hogy lehiggadjak. Soohyun meg addig kifortyogja magát, remélem.

Közel három órás bevásárló körút után már haza felé megyek. Majd leszakadok már, de azért kibírom. Na, nyissunk be szépen, hátha egyből nekem ront mindenki. A kanapén ül Eli, Kiseop, Kevin és Dongho is. AJ ha jól hallom épp porszívózik. Ajha. Soohyun meg gondolom a szobájában duzzog.

-Szép volt Hoon!- kacsint rám a galamb.

-Ja, tök vicces volt, ahogy itt mérgelődött…- Seopí, ezt hogy érted?

-Vicces?

-Jah… itt pattogott meg szitkozódott, aztán hallottuk, hogy veled kiabál telefonon. Azóta ki sem jött a szobánkból.

-Tyű… megijedtem, hogy esetleg titeket is leordít, de akkor örülök, hogy nem.

-Megúsztuk. De azért legközelebb írj egy cetlit.

-Rendben, fogok. Bár nem értem. Mit hitt? Hogy elvittek az UFO-k?

-Hehe, kétlem, hogy valakit elvinnének, az pont te lennél…

-De nem is te, Eli- köszi Kev.

-Chö… maradjunk annyiban, hogy közülünk senki sem kéne nekik…

-Jogos Kiseop, ez így fair- igaz, egyikünk sem valami észkombájn. AJ-t kivéve, de a hülyeségünk már őt is megfertőzte. Hát jó, hagyon leader-shi-t duzzogni. Irány a konyha. Bár, még nem kéne neki állnom. Akkor túl korán lennék kész. Na jó, akkor csak elpakolok.

-Hoon!

-Mondd Kevin!

-Szerintem menj be hozzá. Egész nap morcis lesz, ha nem teszed, már pedig azt mi sem szeretnénk…- igaza van. Ne rajtuk töltse ki a mérgét, ha egyszer rám mérges.

-Rendben, mindjárt megyek.

Ahogy befejezem a pakolást, irány a dög szobája. Kopogok.

-Nem vagyok itt!

-Ezt be tudod bizonyítani is?!- nyílik az ajtó. Egy fújtató leader kerül velem szembe. Hejj, mit csinálsz? Galléron fog és behúz.

-Na, magamtól is bejöttem volna…

-Meg ki is mentél volna azonnal.

-Mivel csak bocsánatot kérni jöttem…- de akkor meg ne fordíts nekem hátat, te…

-Olyan nehéz lett volna valakinek szólni, hogy elmész?

-Mindenki aludt még, nem akartalak felverni titeket.

-Akkor meg letört volna a kezed, ha írsz egy cetlit?

-Mégis mi bajod van? Mitől féltél?

-Nem féltem, csak szeretem tudni, hol van a csapat minden tagja! Ha nem tűnt volna fel, én felelek értetek…- upsz, erre nem is gondoltam. Igaza van.

-Ne haragudj, ebbe nem gondoltam bele…

-Ha véletlen keres a menedzserünk, én meg nem tudom hol vagy, mit mondjak neki? Hogy, „hát Hoon lelépett és nem tudom hova, de egyszer majd csak felbukkan…”? Hm?

-Ne haragudj, igazad van, sajnálom. Ezentúl szólok mindig, ha elmegyek valahova…

-Azt megköszönném…

Atyám, ebbe tényleg nem gondoltam bele. De teljes mértékben igaza van, bajba is kerülhet miattam.

-Nagyon haragszol rám?- időközben kidőlt az ágyára.

-Dehogy haragszom. Bocsánat, hogy úgy kiabáltam veled…

-Semmi baj, megérdemeltem.

-Nem, azt a hangnemet nem. És sértegetnem se kellett volna téged…

-Nem vettem sértésnek…

-Ennek örülök. Nem akarlak megbántani, ugye tudod?

-Persze, hogy tudom. Én sem téged.

Rendben van, leülök mellé egy kicsit. Úgyis van még időm, mielőtt főznöm kéne.

-Van még valami? Vagy csak emiatt vagy morci?

-Miért, morcinak tűnök?

-Eléggé.

-Nem vagyok morci.

-Akkor jó- pedig még mindig annak tűnsz…

-Nem álmodtál rosszat mostanában?

-Ami azt illeti, pont ma álmodtam. Olyan furcsa volt, ezt már máskor is álmodtam. Lógok a szakadék szélén, valaki oda jön segíteni, de nincs arca. És nem tudom eldönteni, hogy akarom-e a segítségét.

-Miért?

-Olyan, mintha valamilyen okból kifolyólag félnék tőle. De nem tudom, ki lehet az, akitől ennyire tartok.

-Remélem nem én…

-Hülye! Tőled nem félek…

-Nem? Pedig kéne…

-Igazán? És miért?

-Mert én megtehetem…EZT!- ne csikizz már te jájjj….. Na nesze neked, hogy nekünk mindig csatáznunk kell. Kitalálhatnál már valami újabbat is. Na, mész innét? Nem hallod? Tünés már arrébb, hát! Úgyis én vagyok az erősebb. Szegény ágy… össze fogok veszni megint a paplanoddal. Hagyj már békén! Legyűrlek, akkor is! Nem csikizel te többet! Na szabadítsd ki a kezeidet a markomból, úgysem tudod. Hehe, elkaptalak. Na, el akarsz rántani? Nem fog menni, én stabilabban ülök itt.

-Na jó, nyertél, engedj el.

-Dehogy engedlek, honnan tudjam, hogy nem támadsz újra?

-Öhm… nem tudhatod.

-Na ez az…

-És akkor most mi lesz Hoon? Rabul ejtesz?- neked meg mi bajod van? O.O

-Miért nézel így, nyuszi? Mi nem tetszik?- ne közelíts. Soohyun! SOOHYUN! Hagyj békén. Inkább elengedlek. Hejj, nem ér. Elengedtelek, erre most meg te kapod el az én csuklómat? Hé, nem ér. Erős vagy, ez nem ér. De mit művelsz? Mit akarsz? Miért közeledsz? Ne, ne, ne… Hova meneküljek? Ha továbbra is így dőlök hátra… Ne, elértem a párnát neee…. Most meg mit csinálsz? Mit képzelsz? Mássz le rólam! Hallod? Miért ver így a szívem? Ez nem félelem… azt hiszem… De, levegőt sem kapok. Úristen, ég az arcom. Ő meg csak így itt mosolyog. És milyen aljasul. Meg kuncog is. Na mész a fenébe kedves leaderem. Ne, mit akarsz még? Miért fekszel rám? De nehéz vagy… Menj már innét. Úristen… nem bírom elvenni a tekintetem. Édes istenem, most komolyan az ágyadban fekszem és konkrétan ALATTAD? Nem hiszem el, ezt én nem hiszem el. Te jószagú kőkorszaki szőrös mamut, ez mi az isten? Nem füstöl még a fülem? Esküszöm, úgy érzem, mindjárt felrobbanok. Hova szökik a szívem? Ki akar ugrani a helyéről… De miért? Miért érzek így? Egyáltalán mit érzek? Legszívesebben felképelném, de… Nem tudom mozgatni a kezeimet, lefogta. Az övé vagyok… ÚRISTEN HOON! EZT AZONNAL VERD KI A FEJEDBŐL! EZ MÉG VICCNEK IS ROSSZ! HÜLYE VAGY NYÚL, HÜLYE, HÜLYE, HÜLYE, HÜLYE ÉS MÉG ANNÁL IS HÜLYÉBB!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jézusom, ez meg hogy jutott eszembe? Hoon, neked innen menned kell… Nem értem mit akar, csak lesi az arcom. Mit akarsz? Most meg mire készülsz? De, kész… Nem bírom… Ahogy belefúj az arcomba egy kis levegőt, már le is lököm magamról és egy pislantás alatt a fürdőben termek, bezárom az ajtót és beállok a hideg víz alá… Nem érdekel, hogy a ruháim is eláznak. Nem bírok még állni sem. Le kell ülnöm. Sosem ültem még zuhanytálcában. De most muszáj. Mintha perzselne a bőröm. Égek. Egész testemben égek. Remegek, de nem a hideg víztől. Így érezhet a forró olaj, amikor ráöntik a hideg vizet. Már csak füstölnöm kéne. Jézusom… A szívem… kész csoda, hogy nem kaptam még szívrohamot… Ezt miért csináltad Soohyun? Tudom, hogy direkt volt. Direkt szívat. De miért? Miért? Hogy lehet ilyen kegyetlen? Nekem meg mi bajom van? Miért nem bírok még megnyugodni most sem? Azt hiszem, egy darabig nem megyek ki innen. Kopognak… menj innen te átkozott!!!

-Hoon! Jól vagy?- uh, ez csak AJ.

-I-igen, jól…

-Biztos? Gyorsabb voltál, mint a fény, történt valami?

-Nem, semmi, AJ. Kérlek, hagyj most békén…- persze, hogy történt! Ne kérdezz itt nekem ilyen hülyéket! Hát ennyire vak vagy? Te mindent tudsz, ezt meg most meg kell kérdezned? De mi történt? Azon kívül, hogy az az átkozott pokolfajzat zavarba hozott? Rám feküdt, még jó, hogy kiakadok. Ez normális, rám ne feküdjön senki fia. Hát mit képzel ez? De, de… most akkor mit érzek? Érzek én egyáltalán bármit is? Nem is vagyok rá mérges… De miért nem? Ma nem akarom többet látni… pedig fogom… sőt, még vacsit is főzök neki… Neki!... Pont neki! Na de ezt még megbánja… olyat fogok alkotni, hogy őt is főtt rák vörös lesz tőle! Sőt, még sírni is fog! Na meg állj, te piszkos leader! Vagy inkább mocskos… kapsz te még ezért… Direkt kicseszel velem? Akkor én is kicseszek te veled! Na akkor, gonosz mode on.

Fúú, közel fél órája ülhetek már a zuhany alatt, kezdek átfagyni. Most már azt hiszem, a hideg víz miatt remegek. Na jó… Kicsit kicsavarom a cuccom, mivelhogy nincs nálam törülköző. Nincs itt esetleg nem használt, tiszta? Persze, hogy nincs. Akkor ázott kutya módjára megyek be a szobámba. De legalább olyan sebességgel, mint amivel ide jöttem. Na, akkor, felkészülni, és rajt!

Atyám, azt hiszem sosem voltam még ilyen gyors, és nem is csaptam még ennyi ajtót be magam után. De szerencsére Jaeseop nincs itt. Én most innen ki nem megyek, az egyszer biztos. Pedig szólnom kéne Eli-nak, hogy ideje elhúzniuk a csíkot. Na, hol a telefonom? Áh…

„Tüntesd el innen Soohyunt de nagyon gyorsan kérlek!” katt a küldés gombra és várok.

„Rendben, megyünk xD.” Jön a válasz. Én is így gondoltam. Na jó, ha már így átöltöztem, várok még pár percet, aztán kimerészkedem. Ha csak nem jön be előbb a szobatársam…

-Mi az isten történt Hoon? Eli most hívta be a városba Soohyunt, gyanítom te kérted rá…

-Igen, így van. De nem történt semmi…

-Ne legyél ennyire marha, Hoon. Valami történt- jön be Kiseop is. Hurrá.

-Csak nem értem mi baja van, és miért szívat folyton. De már nagyon unom- mérges vagyok. Látom, hogy kicsit megijednek.

-De hogy szívat? Gonoszkodik?

-Állandóan próbálgatja, meddig mehet el, ennyi az, amiért még nem akadok ki. De most kiakadtam. Estig látni sem akarom… Meg amúgy sem, mert szülinapi vacsit főzök nekik, bár ezek után… nem érdemli meg…

-Ne haragudj rá, biztos, hogy nem akar neked rosszat…

-Hát én ebben nem vagyok annyira biztos- kezdek elkeseredni. Azt akarja, hogy érezzem magam zavarban mindig, ha vele vagyok, és így még jobban piszkálhasson?

-De mindegy. Majd megbánja ezt még ma este.- és már megyek is ki a konyhába

-Ne zavarjatok ma, kérlek titeket!- közlöm még jó hangosan mindenkivel. Legalább a főzés eltereli a gondolataimat. Remélem. Mert most nem akarok utálkozással foglalkozni. Pedig nagyon utálom azt a nyamvadt kis dögöt. De nagyon. Jajj, dehogy utálom, csak… De, ma utálni fogom! Visszakapja! Már tudom is, hogy hogyan.

Közel két és fél óra főzés után már kész is vagyok. Korai vacsi lesz, de nem baj. Két féle kimchit csináltam pluszba, az egyik rendes, az lesz Eli-é… de a másik… Tettem bele rengeteg chilis és wasabit. Azt kapja Soohyun. Ettől vörösödni fog, meg prüszkölni és szenvedni. Ezt neked leaderem. Mindent szépen megesztek, aztán kaptok egy ilyet köret gyanánt. Nekem meg a te égő arcod lesz a desszertem, teeee, teee aljas dög! Hopp megjöttek. Nagyszerű. Mindenkinek főztem vacsit akkor már, szóval lehet teríteni.

-Kész a kaja, aki éhes, az terítsen!

-No fene, mire nem jövünk mi haza?- Soohyun… menj innen.

-Nem adsz kóstolót?- mintha mi sem történt volna reggel, hát én megőrülök.

-Nem! Tűnés innét, ülj le, majd kapsz a többiekkel!- jesszusom, ez lehet, hogy egy kicsit kemény volt. Szegény meg is van illetődve.

-Ne haragudj, nem úgy értettem, csak… bocsánat…

-Oké, oké, vettem. Már ülök is…- de még mindig értetlen. Jajj már olyan rohadt nehéz keménynek lenni, úgy sajnálom. Miért vágyom arra, hogy mindig nyugi legyen, és mosolyogjon és kedveskedjünk, és csak úgy ellegyünk? Bár mondhatni a legjobb barátom, nem értem, mit nem értek. Vagy… nem is barát? De mi más lenne? Ő a legjobb barátom és kész. Ennyi. Hoon, ne is agyalj ezen tovább.

-Na hol a kaja?- Dongho, te éhenkórász. Legalább kirángatsz egyre érdekesebb útra terelődő gondolataim közül.

-Viszem!- és mint egy konyhatündér úgy repkedek befelé. Beviszek mindent, majd két tányérral külön is.

-Soohyun, Eli! Utólag is boldog szülinapot! Ezt nektek készítettem!- nyuuu ezt a meglepett arcot. Még a galamb is csak les, pedig ő tudott róla. De csillog mind a kettőnek a szeme, de édesek. Leaderem, ezt még edd jóízűen, a bosszúm majd később jön.

-Jó étvágyat!- mondjuk egyszerre mind a heten. A két ünnepelt megnyikkanni sem bír, de izgatottan hozzá is látnak a étekhez. De gyorsan fogy minden, mindjárt lehet mosogatni. Kimegyek a következő fogásért, de nagyon ügyelek rá, hogy az erőssel fűszerezett tányér mindenképp a megfelelő személy elé kerüljön. Ahogy mindenki elkezdi enni a sajátját, leaderem elkezd szépen vörösödni. Felnéz.

-Mi ez Hoon? Úristen… csak az enyém erős?- köhög, prüszköl és a könnyei is folynak.

-Édes a bosszú én Soohyunom… kellett neked szívatni, most visszakaptad…

-De aljas vagy Hoon!- szól közbe AJ de majd megfullad a nevetéstől. A többiek is rötyögnek. Én csak ülök itt törökülésben és lesem kedvenc leaderem arcát. Kínlódik, de jó nézni. Ez most elégtétel nekem. Nesze neked, így cseszekedj! Nem tudtad kivel kezdtél!

-Utállak Hoon!

-Hát még én téged! Ennél jobban nem is utálhatnálak…- furcsa mindezt mosolyogva kimondani.

-Ezt még visszakapod!

-Most komolyan meg akarod bosszulni a bosszút? Hát ennyi igazság érzet sincs benned?

-Igazság érzet? Én nem tettem ellened semmit!

-Oh persze, és akkor mi a fene volt az reggel? Meg tegnap? Csesztetsz ezerrel…

-Csak te fogod fel annak. Nem tehetek róla, hogy ilyen könnyen zavarba jössz.

-Szerintem ez elég természetes reakció!

-Mégis nagy ügyet csinálsz belőle!

-Mert az!

-És pontosan miért is az? Megmagyaráznád? Csak hülyülünk, te meg a szívedre veszed…

-Pontosan… mert gonosz vagy! Nem hagysz békén!

-Szeretnéd, hogy békén hagyjalak? Nem kell ám velem szóba állnod, ha nem akarsz…

Ne, én ebből nem veszekedést akartam. Miért olyan nehéz elhinni, hogy nekem ez nagy cucc? Az istenit, hiszen rám mászott. Szédít. De… igaza van, ha… Nem is szabadna rám hatnia… Akkor tud csak valaki elszédíteni valaki mást, ha… Ne neeem, az kizárt. Inkább megyek is innen.

-Egészségetekre…

És már megyek is szobám felé. A többiek értetlenkedve néznek, de még mindig kuncognak. Nincs még alvás idő, de nem érdekel. Megint elbújok takarom alá. Jó az ott nekem. Pár perc múlva hallom, hogy nyitódik az ajtó. Biztos AJ. Mindjárt kérdőre von, biztos vagyok benne. De nem… Felém jön… Miért?

-Hoon?- Soohyun az istenit hagyj már békén.

-Ne haragudj, nem vettem a poént. Bocsánat.

-Én is túlreagáltam- de ki nem bújok a takaró alól. Hallom, hogy sóhajt.

-Látni sem akarsz, igaz?

Nem bírok válaszolni. Mert… Akarom látni, persze, hogy akarom, sőt… De nem, inkább mégsem, igen, látni sem akarom. De akarom, vagy nem? Most akkor akarom, vagy sem? Soohyun miért bizonytalanítasz így el? Örülök, ha a közelemben van, mégis úgy utálom. Hogy érezhetem egyszerre a kettőt? De várjunk csak. Itt van még? Kilesek, és nincs. Jajj, addig gondolkoztam, míg ő szép csendben kiosont. Jajj, ezzel most nagyon megbánthattam. De nem bírok utána menni. Félek tőle, félek, hogy megint zavarba hoz. Hapci. Hujujj, lehet, hogy az a félórás hidegzuhany nem tett jót? Az jó lesz így most, tényleg. Nem lehetek ennyire beteges. Bár a kimerültség gyengíti az immunrendszert. Szerencsére holnap is szabad nap van. Gőzöm sincs mit kezdjek magammal. Biztos vagyok benne, hogy az volt a célja, hogy jól megvicceljen, hogy cukkolhasson, de nem úgy sült el, mint kellett volna. De miért nem? Ne már, hogy nem bírom ki a közelségét. Hiszen aludtam már a vállán, aludtam egy ágyban Donghoval is, csak, hogy megemlítsem, nem értem ez most miért volt baj. Fú, elkapott a vérszem. Na megállj te, lókötő! Azt hiszem, most megnézzük, mit szólsz te ahhoz, ha én csesztetlek!

Átmegyek hozzá, remélem, egyedül van. Kinézek a nappaliba, mindenki tévézik. Ennek most nagyon örülök. Kopogás nélkül megyek be. Szerencsémre most nem öltözik xD. Lehet sarkon is fordultam volna. Fekszik az ágyon és nagyon meglepetten néz rám. Odamegyek, nem hagyom, hogy felüljön. Ráülök csípőjére, kezeit feje felé emelem és nézem szemeit.

-Na ugye, hogy nem vicces?!- kérdem nagyon komoly hangon, bár a pulzusom már most az egekben van.

-De, szerintem nagyon is vicces…- mosolyog, még hozzá aljasul. Na nee, ezt nee… Igazán kiakadhattál volna már, ezt most így nem ér. Teljesen romba döntötted a tervemet. Érzem, hogy kezdek égni. Nee…Mire ké…….ÚRISTEN!!! Jézusom, ez mi volt? Istenem… mi volt ez??? Most fáj a hátam, olyan erővel hátráltam neki a falnak. Jézusom, ki kéne innen menekülnöm, de földbe gyökereztek a lábaim. Mi a jó túró volt ez? Hogy tehette? Zihálok, nem kapok levegőt. Préselném bele magam a falba, de ennél jobban nem megy… MOST KOMOLYAN A NYAKAMBA CSÓKOLT????? Úristen…. ez már több, mint szívatás… Ez már nem is tudom mi ez… Kivert a víz, zakatol a szívem és alig kapok levegőt. Miért váltod ki ezt belőlem Shin Soohyun? Ha valamelyik másik csinálta volna, legfeljebb kupán vágom egy gyilkos tekintet kíséretében, de te… És ne nézz ilyen kajánul ott az ágyon. Hallod?

-Na…most…már…nagyon…nagyon…de…még…annál…is…jobban…UTÁLLAK!- minden szó között levegőt kellett vennem, de az utolsót sikerült hangosabban kimondani. Kuncog. Miért kuncog?

-Az előbbi reakciód nekem nem ezt mutatja…

-Mégis… mit tudsz te… az én… reakcióimról?- még mindig nem kapok levegőt. Félek, hogy a szívem kiszakad a helyéről. Mennem kéne, de nagyon. Ki innen, el innen, El a dormból is. Én ezt már nem bírom, nekem ez túl sok. Ne, ne gyere ide! NEM HALLOD??!! Ne gyere közelebb… te meg hülye nyúl mozdulj már meg! Tűnj el innen! Mozogjanak már a lábaid! Miért állsz még mindig egyhelyben? Indulj már!

-Kimehetsz, ha ki akarsz!

-Akarok… tényleg… de nem tudok…- miért vallottam ezt most be neki? És miért néz így rám?

-Na higgadj már le, mielőtt leáll itt nekem a szíved…

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt?!- az első mondat, ami kijött egy szuszra.

-Én azt nem értem, hogy te, miért nem vagy nyugodt?- na jó, még egy lépés és a világból is kifutok… Oké, te akartad!

Végre képes vagyok kilépni a szobából… Futás a bejárathoz, fel a cipőt, és már itt sem vagyok. Egy szál kabátban és melegítőben lehet nem a legjobb ötlet a városban, márciusban, éjszaka sétálgatni, de muszáj lenyugodnom, és kitalálnom, mi az isten ütött belém……………………