Változatosság nélkül
Ahj, mitől pattannak ki a szemeim? Mennyi az idő? Áh, már
csak fél óra ébresztőig. Akkor keljünk fel, nincs értelme visszaaludni. Amúgy
is kihagytam a fürdést este, majd most bepótolom. Na akkor szépen, csendben
szedjük össze a cuccainkat. AJ mélyen alszik, szerencsére. Irány a fürdő. Fuh,
ajtó csuk és jöhet a víz. Jajj ez most jól esik. Kicsit felébreszt. Jó érzés
ázni. Még mindenki alszik, szerintem folyathatom a vizet, nem kell sietnem. Ah,
csak el ne bóbiskoljak. Vicces lenne állva elaludni. Nah jó, szedjem már össze
magam végre.
-Jó reggelt Hoon!
-Wááááááááá mi az isten???
-Isten? Nem tudtam, hogy isten lennék…
-Eli te gyökér, a frászt hozod rám!
-Minek ijedezel, és egyébként is, miért nem zártad be az
ajtót?
Na erre nem tudok mit felelni. De a szívem cefet hevesen
ver, nagyon rám ijesztett. Atyám, legalább jönne be úgy, hogy jelzi az itt
létét, ha már muszáj bejönnie. És ha épp… nah ebbe nem gondolok bele.
-További kellemes fürcsit!
Hát ilyen nincs, még pimaszkodik is. De legalább kiment. Gyors
felöltözök, mielőtt még valaki rám nyit. Kicsit vizes maradt a hátam, jájj
utálom, amikor a póló a vizes hátamra ragad, olyan rossz érzés. De mindegy most
már, le nem veszem. Nah menjünk ki a konyhába, iszok egy kis vizet, és csinálok
valami reggelit. Bár vacsorát ígértem, de nem baj. Öhm… hogy mennyi az idő????
ez a mikro biztos téved. Nem lehet, hogy nem fél, hanem másfél órával előbb
keltem *-*. Elnéztem egy órát. Úristen. Ilyen hülye is csak én lehetek.
Aludhattam volna még másfél órát. Mintha nem aludnék így is keveset. Nem hiszem
el. Hülye vagy Hoon, hallod?! Áh… na mindegy, már nem fekszem vissza, túl
ideges vagyok most az alváshoz. Akkor inkább alkotok már valami nagyon finomat
itt mindenkinek. Lássunk is neki… szeretek főzőcskézni, bár nem vagyok profi,
azért egész jó kajákat tudok összeütni. Telik az idő, telik az idő. Most van
vissza fél óra ébresztőig. Hihetetlen vagyok, most haragszom magamra. De ki
csoszog ilyenkor máris?
-Jó reggelt!- Soohyun álmos feje felderíti kedvemet. Nagyon
kis édes.
-Soohyun- hyung! Szerintem inkább te vagy aranyos
reggelente- igyekszem angyalibbnál is angyalibban cukkolni. Ezt az aljas
tekintetet, hehe, azt hiszem ezt még vissza kapom.
-Hogy hogy fent vagy Hoon?
-Nem tudtam aludni, és elnéztem az órát. Ügyes vagyok,
tudom.
-Megesik, bár nem mondhatjuk, hogy olyan nagyon túlalhatnánk
egyébként magunkat.
-Nem valóban. És te, te sem tudsz aludni?
-Oh én mindig felkelek korábban. Akad egy-két hisztis
kölyök, akiket úgy kell néha kiverni az ágyból, ezért inkább elkészülök előbb,
hogy utána magamra már ne legyen gondom.
Lenyűgöz a tudatossága. Felkel előbb, hogy mindenki mással
foglalkozhasson. Hihetetlen. De tényleg. Igazi leader, ezt soha nem fogom
megkérdőjelezni.
-Ez hihetetlenül kedves tőled.
-Ugyan, megtettem régen is és megteszem most is. Bár, ha
Dongho még néhányszor így sípcsontot rúg, akkor lehet, feladom.
-Hehehe, majd segítek. Én még új vagyok, még bírom a
strapát.
-Azt nagyon megköszönném, és majd meghálálom valahogy.
-Jajj ne hülyéskedj, mintha lenne mit meghálálnod- ezt már
csak az orrom alá mormogtam, de alighanem hallotta, hiszen kuncog. Közben meg
ül a kis asztalnál és lopkodja a sült szalonnát. Én is mindig lopkodtam otthon,
nem haragszom érte.
-Nagyon-nagyon jók az illatok- jáájjj, miért ijesztget engem
ma mindenki? Így a hátam mögé osonni, hát az előbb még ültél, te dög.
-Ne ijesztgess, kérlek. Ma már Eli is rám hozta a frászt.
-Oh ne haragudj, csak olyan jó illata van… de miért, mit
tett Eli?
-Hát… izé… tudod…
-Mi a manó történt?
-Zuhanyoztam, és nem zártam be az ajtót.
-Oh, hehe… ezt máskor ne felejtsd el, mert igazából itt
senki sem érdekel, hogy van-e bent bárki is.
-Ezt megjegyzem.
Még engem is meglep, hogy tulajdonképpen nem zavart. És így
belegondolva más sem zavart volna, még Soohyun sem. Azt hiszem, egész jól
haladok az alkalmazkodásban.
-Útban vagy, sipirc innen!- arrébb kell löknöm leaderem,
mert nem tudok miatta főzni. Így láb alatt lenni… de szót fogad, bár nem ül
vissza csak hátrébb lép. Éhenkórász. Na jó, végül is már meg lehet kóstolni.
Kiveszek egy falatot, és megfújom.
-Na nyisd ki a szád!- tolom felé a fakanalat. Szó nélkül
engedelmeskedik, bár látom rajta, hogy kicsit meg van lepve.
-Hmmm de finom!! Nagyon jól főzöl!!
-Köszönöm! Kérsz még?- nézek rá, mire ő meg boci szemekkel
néz vissza és bólogat. Egyem meg, nagyon aranyos. Hát legyen, kap még pár
falatot.
-Hát itt milyen romantikus a hangulat..
Nem hiszem el, a fakanalat is majdnem eldobtam és megégettem
a kezem a serpenyővel.
-Az istenit Eli! Felesküdtél, hogy halálra ijesztesz?
-Bocs Hoon, nem tehetek róla, hogy képtelen vagy észrevenni,
ha valaki közelít feléd. Vagy legalább is csak engem. Talán nem érdekellek?-
jön hozzám közelebb.
-Még szép, hogy nem érdekelsz! És talán ha nem osonnál
folyton…
-Én nem osonok, csak nem trappolok! Talán baj?
-Igen, Eli baj! Miattad most megégett a kezem…
-Miattam? Te vagy az ügyetlen! Ne bénázz a konyhámban, ha
kérhetném…
-Fiúk! Elég legyen! Mi az, hogy a konyhádban? És én sem
hallottalak! Ülj le Eli, mindjárt kész a reggeli! És inkább köszönd meg, hogy
ma reggel nem neked kell megcsinálni!- Soohyun majdnem kiabálva mondta el
mindezt. Ajjajj, ez így nem lesz jó. Miért akadt ki rám a galamb? Mi rosszat
tettem?
-Minden rendben, Hoon? Nagyon megégetted magad?
-Nem, dehogy, jól vagyok. Köszönöm. Mi lelte szegényt?
-Gyanítom Kevin. Szokásuk marakodni. Az ember azt hinné,
hogy Kevin a hisztis, pedig Eli kenterbe veri néha.
-Az igen, nem hittem volna.
-De, de pedig. Na jó, megyek, felverem a maradék pacsirtát
is.
Jót mosolygok ezen megjegyzésén. Eli és Kevin olyanok, mint
egy rossz házaspár. De tényleg, pár napja vagyok itt, és hol az egyik, hol a
másik akad ki rám valamiért és mindkettő azért, mert éppen megsértődött a
másikra. Biztos, hogy ezek nincsenek együtt véletlenül? Bár… azt hiszem, erre a
kérdésre inkább nem akarok választ kapni. Kész vagyok, megfőztem, amit
megakartam. Akkor megterítek. Eli a kanapén ül és bámulja a tévét. Nem néz rám,
én sem zargatom. Meg vagyok a csípős megjegyzései nélkül is. Tálalom a
reggelit, majd szépen lassan mindenki kibotorkál. Kivéve a legfiatalabbat. Hát
jó, akkor segítsünk Soohyunnak.
-Hagyjatok nekünk is, kérlek!- vetem még azért hátra, ahogy
elhagyom a pofijukat ezerrel tömő társaságot. És Dongho szobájában határozottan
vicces látvány fogad. Leaderünk éppen a bokájánál fogva próbálja meg kihúzni a
paplan alól a legfiatalabbat, de az meg megkapaszkodott az asztal lábába.
Soohyun elengedi áldozatát, ahogy meglát, mire a kis troll is elengedi az
asztalt. Fogom magam és gyorsan karjaimba kapom. Hehe, úgy néz rám, mintha
valami földönkívüli lennék.
-Vagyok elég erős ahhoz, hogy neki kezdjelek itt megpörgetni
magam körül, amennyiben nem vagy hajlandó felkelni. Szóval, ha leteszlek, ki
jössz velünk reggelizni?- elég határozott a hangom, szóval szerintem nem lesz
gond. Jól gondoltam, már bólogat is. Leteszem és még előttünk ki is spurizik a
szobából.
-Azt hiszem mély benyomást tettél rá. Köszönöm a segítséget.
-Ugyan nincs mit. A többiek már esznek, menjünk, mielőtt
mindent felfalnak.
Mi is csatlakoztunk a reggelihez, illetve a maradékához.
Mire befejeztük egy csepp sem maradt belőle. Olyan jóízűen ették a főztömet,
hogy a szívem is belemelegedett.
A következő két hét viszonylag eseménytelenül telt. Egy két
Eli-Kevin vita és Dongho-Eli cukkolást leszámítva tényleg semmi sem történt.
Lassan eljön február vége is, márciusban pedig két tagunk szülinapját is
ünnepelhetjük. Sőt, március végére tervezzük az új albumunk megjelenését is. A
dal, amihez klipet fogunk forgatni egy ballada, azonban tánc is lesz benne.
Eljött, amitől a legjobban féltem. Elhatároztam az elmúlt napokban, hogy
rászánom magam a dolog megbeszélésére. A mai napon hamar visszajöhettünk,
elvégre szombat van. Hál istennek azért a vasárnapok szabadok. Többnyire
evéssel és alvással töltjük. Előre is és utólag is ilyenkor pótoljuk a
kimaradásokat. Örülök, hogy ma már hazafele tartunk. Valamiért most nem vagyok
álmos. Mindenki alszik pedig. Ahogy kinézek oldalra az ablakon feltűnik, hogy
Soohyun nyitott szájjal alszik. Csodálom, hogy nem fúj buborékot a szájából. És
senki sem horkol. Ezen még mindig ki vagyok akadva. Mármint, hogy ilyen mázlim
van, mert nem bírom ki, ha valaki horkol. Bár az már feltűnt, hogy Kiseop
beszél álmában, de csak ilyen halandzsa nyelven. Aranyos azért. Mindenki
aranyos. Lassan haza is érünk. Jájjj leader-shi ez a csámcsogás, csak ezt neeeeee.
Na jó, neki elnézem. Kemény este vár rám amúgy is, egy beszélgetés a vezetővel,
jó lesz. Délután még pihenek most egyet, majd utána nézek be hozzá. Így is
teszek, kicsit el is bóbiskolok a fuutonomon. Ahogy kinyílnak csipás szemeim,
felülök. Már meg sem lep, hogy AJ megint Eli-al beszélget. Tök sokat
beszélgetnek. Lehet, hogy AJ felcsap a csapat pszichológusának? Érdekes lenne,
de jó hallgatóság és nagyon jó tanácsokat ad, szóval akár miért ne? Neki
lódulok, hogy átmásszak a szemben lévő szobába. Ahogy kiérek az ajtón Kiseop
int nekem és mire pislantok egyet már a kanapén verekszik Kevinnel a
távirányító birtoklásáért. Gyerekek. De legalább így tudom, hogy Soohyun
egyedül van a szobában. Bekopogok.
-Gyere!- szól ki vidáman. On én meg mindjárt lelombozom.
-Hoon! Uh de nyúzott arcod van, valami baj van?- kicsit
aggódik.
-Beszélhetnénk egy kicsit?- kérdem félősen.
-Persze, gyere, ülj le!- ő is leül, én pedig az ágya végére
telepszem.
-Azt szeretném mondani… szóval… igazából én… tudod…
-Bökd már ki te nyúl!- nevetgél.
-Nyúúúl?- hőkölök meg.
-Igen, Hoon, te vagy a csapat kis nyuszija- nem bírom
eldönteni, hogy most mit is érezzek, de kedves mosolya arra sarkall, hogy én is
mosolyogjak.
-Hát jó, rendben. Szóval ami azt illeti, fogalmam sincs,
hogyan kell táncolni. Mármint nem tudok táncolni.
-Oh… próbáltad már?
-Hm? Nem.
-Akkor honnan tudod?? Na gyere, lássuk, mit nem tudsz!
-Te-tessék?- ő már fel is pattant és nyújtja nekem a kezét.
Te jó ég, mire vállalkoztam én? Úristen. Na jó, ugrassuk bele azt a majmot abba
a bizonyos vízbe. Mutat pár lépést de én esküszöm azt sem látom, hogy a jobb
vagy bal lábát mozgatta-e. Úristen.
-Lassabban nem lehetne? Kezdő vagyok, ha nem rémlene…- nevet
rajtam, nagyszerű.
De azért lassít. Na, így már látom nagyjából mit csinál.
Próbáljuk meg követni. Ejj, ez nehéz. De azért csak nem lehetetlen.
-Hoon, de olyan dinka vagy…
-Kössssssz, tényleg o.o- nézek rá kerek szemekkel.
-Tudsz te táncolni, csak bele kell jönnöd. Ha van kedved
lemehetünk próbálni meg gyakorolni bármikor.
-De én nem akarlak elvonni a pihenéstől…
-Ugyan már, szeretek táncolni és szívesen segítek neked.
Legalább én sem punnyadok be. Meg Kiseop is biztos segít, vagy Kevin, jó kis
barátkozó lépés lenne, ha megkérnéd őket.
-Gondolod? Olyan szerencsétlenül érzem magam.
-Jajj ugyan már. Nézd Hoon. Úgy nem fogsz táncolni, mint
Kevin, de ami azt illeti, ez jobb is. Nem tudnálak elképzelni úgy tekergőzni-
hát azt én sem tudnám elképzelni xD.
-Nem is akarok úgy táncolni, az már a rúdtáncosokat is
megszégyeníti.
-Az biztos- de jót nevet rajta.
-Akkor holnap délután? Délelőtt aludjunk.
-Re-rendben. Akkor délután és köszönöm, hogy meghallgattál.
-Megőrjítesz ezzel a mindenért köszönöm és bocsánat
szokásoddal. Na nem baj. Hohó, mi ez ott kint már megint?
Vita hangjai szűrődnek be. Hogy itt nincs egy nyugis este
se. Hihetetlen. Wow, de ez azért ejha. Kiseop, Kevin és Dongho kiabálnak
egymással, hogy tévé, vagy videójáték. Eszméletlen.
-Fiúk!! Egyik sem! Sipirc el innét mindenki be a szobájába!
Nyomás!- egészen ki van kelve magából a leaderünk. Hamar elillant az előbbi jó
kedve, és az enyém is.
-Soohyun, ha már így rendet tettél. Nem mennétek el Hoonnal
vásárolni, kéne pár dolog a vacsihoz…- Eli mikor került ide ki a szobánkból? És
mit látok, AJ is itt van? A végén még ő is megtanul főzni, jó lenne. Leader-shi
bólint és int nekem is, hogy cuccoljunk. Felveszek valami utcai göncöt és már
megyek is az ajtó felé. Együtt indulunk le a városba. Hideg van, kesztyű,
sapka, sál nélkülözhetetlen. De nem baj, azért a nap süt, és ez jól esik.
-A piac jó lesz? Az nincs olyan messze- mondja vezetőm.
-Persze, tökéletes. Menjünk arra- mosolygok rá. Remélem
visszatérő jó kedvem az ő jó kedvét is visszahozza.
Mókás út ez a bevásárlás. Soohyun nem is nagyon ért hozzá
xD. De nagyon aranyos, ahogy mindenfelől érdeklődik, meg mindig alkudni akar.
Pattogva, nevetgélve térünk vissza felség területünkre. Csend van. Még mindig
megy a durci? Jajj nekünk. Letesszük a bevásárolt dolgokat a konyhában, ahol AJ
és Eli beszélgetve alkotnak. Megyek szobám felé, be is megyek és lehuppanok az
ágyamra. Hátamat a falnak döntöm, és csak nézek ki a fejemből. Jó kedvem van,
de úgy érzem magam, mint az elem a töltője nélkül, kezdek merülni. Kopognak.
-Gyere be- szólok ki. Soohyun lép be.
-Ne haragudj, bejöhetek? Kiseop bezárta az ajtót és nem
hajlandó beengedni.
-Az igen, ekkora balhét csapnak egy távirányító miatt??
-Úgy tűnik- közben lehuppan velem szembe.
-AJ milyen szobatárs?
-Jól megvagyunk. A biológiai óránk is nagyjából egyezik, így
abból sincs gond. És Kiseop?
-Hát néha már idegesítő. De amúgy szeretek vele lenni egy
szobában, de amikor hisztis…
-Van itt valaki, aki nem szokott hisztizni?
-Heh, ez egy jó kérdés. Néha én is úgy csapkodnék meg
kiabálnék, de leaderként hol tehetném én ezt meg?
-Ha hisztizhetnéked van, itt megteheted, a szobából nem
kerül ki a dolog. Csak ne törj össze semmit.
-Oh, hehe, rendben. Köszi, Hoon. Kedves tőled.
-Ugyan, ez csak természetes.
-Nem zavarlak, biztos?
-Dehogy. Szerintem lementem volna alfába, ha nem jössz be.
-Alfába? Jujj… Hoon és az alfa… felakadt szemekkel
fetrengenél itt nyáladzva.
-Jujj, köszi, hogy így képzelsz el, tényleg xD.
-Hát igazán nincs mit. Még jó, hogy a szobatársam kizárt a
saját szobámból…
-Ez azért elég gonosz tőle. Mert, hogy esetleg Kevint nem
engedi be, az egy dolog, de, hogy még téged sem.
-Hát igen, nem mindig fenékig tejfel itt az élet. Bár azért
kevés balhé van, vagy ha van is, hamar elül. Most is, figyeld csak meg, amint
Eli kivezényli a csapatot enni, máris mindenki boldog lesz megint.
-Hehehe, itt a kaja ilyen békítő forrás úgy látom.
-Igen, határozottan. Egyébként Hoon, nagyon jól főzöl. Mikor
fogod megint te készíteni a vacsit?- olyan boci szemekkel néz most rám, mint,
amikor kóstolásra várt.
-Hogy várhatsz tőlem őszinte választ, ha így nézel rám??!!
Na jó, mi lenne, ha a holnapi ebédet én főzném? Úgyis segítesz nekem délután,
legalább előre megköszönöm- hát még ilyet, de felcsillant a szeme.
-Oké oké oké, benne vagyok ^^.
Na jó én kész vagyok. Olyan jót mosolygok rajta folyton. Úgy
érzem vele a legfelhőtlenebb a viszonyom. Sokat beszélgettünk az elmúlt pár
hétben is, és ahogy már a legelején is éreztem, most is azt érzem, hogy ő
fogadott el a leginkább. Bár már Kevinnel sincsenek problémák, és mindenkivel
nagyon jóba sikerült kerülnöm, Soohyunnal valahogy minden olyan könnyen megy.
Nagyszerű barát és még annál is jobb vezető. Bármiben számíthatok rá, és nem
csak én, de bármelyikünk. És a gyerekes énje mellett ott van az a határozott
erős oldal is, ami szükséges ahhoz, hogy tökéletes harmóniában tartsa a
csapatot. Annyira örülök, hogy ennek a bandának lehetek a tagja. Nagyon boldog
vagyok most.
-Egyénként, AJ is tud főzni?
-Fogalmam sincs, de Eli sokat van itt mostanság. Szerintem
csak beszélgetni ment ki.
-Oh értem. Jaeseop nagyon jó beszélgető partner. Kevin meg
mostanában mindenen felkapja a vizet.
-Jajj istenem, mi volt az a múltkori balhé? Én arról
lemaradtam, nem bírtam követni.
-Hehe. Kevin elment zuhanyozni, Eli meg időközben eldugta a
fiú ruháit. Úgy, hogy örülhetsz, hogy téged csak halálra ijeszt és nem lopkodja
el a cuccaidat.
-Próbálná meg, szerintem legyűrném.
-Ebben biztos vagyok, de azért ne becsült alá a galambot.
Tud ő trükközni.
-Emlékszem. Könnyedén a padlóra küldött anno is. Nem nagyon
szoktam olyan szerencsétlenül esni.
-Uh, ne is mond. Nagyon megijesztettél. Elakadt a lélegzeted
is?
-Igen, pont a gerincemre estem rá. De másnapra nem is fájt
már.
-Ennek örülök. Nem tudom, miért nem kérdeztem meg eddig.
-Nem lett belőle probléma és volt más dolgod is.
-Nah igen- nagyot sóhajtva hajtja le a fejét.
-VACSORA!!!!- halljuk Eli égbekiáltó hangját.
-Na gyere, menjünk. Erre még az az átkozott ulzzang is ki
fogja tolni a képét- alig bírtam felállni a nevetéstől. Követve leaderemet
ültem le mellé vacsizni. Igaza lett, mindenkit ki lehet csalni a szobájából, ha
tudjuk a módját. Finom vacsora lett, Eli még mindig jól főz. És AJ is
besegített neki, nem győz dicsekedni vele. Mikor befejezte mindenki, épp jönne
a kérdés, hogy ki mosogat.
-Majd én vállalom. És a holnapi ebédet is.
-Jajjjjj hyung, köszönjük ^^.- szólt Dongho megkönnyebbülve.
Mindenki elvonult aludni, én meg tartottam még magamat a konyhában. Csoszogás,
de ismerős.
-Minden oké nyuszi?- szólt nagyon halkan Soohyun.
-Persze, menj csak aludni. Ha befejeztem én is megyek!
-Rendben, köszönöm. Jó éjszakát!
-Neked is hyung!
Ezennel teljesen egyedül maradtam az ébrenlévők sorában. De
már nem sokáig. Ahogy feladatom bevégeztem, fáradtan esek be fuutonomba. Azt
hiszem, ma nem kell altatni. Már csak a hülye álmaim kerüljenek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése