Érte, másért nem...-12

Balhé vagy nem balhé?

-ÉBRESZTŐŐŐŐ!!!!- hallom Soohyun kiabálását a folyosóról. Mi az, elromlott a vekker, hogy nem keltünk fel? Nem, még van húsz perc, akkor meg?

-Gyerünk skacok, ma korábban kell mennünk! Van tíz percetek!

-TESSÉK?- pattanunk fel mindketten Jaeseoppal, amint leader-shi az ajtóban tájékoztat minket- meglehetősen időben.

-Ezt nem tudtam volna előbb mondani?- nézek rá nyúzottan.

-De, ha tudtam volna. Ne engem hibáztassatok.- és már megy is tovább a többiekhez. Nagyszerű, de tényleg. Na jó, akkor gyorsan kapjuk össze magunkat. Felöltözünk, menet közben bekapunk egy műzliszeletet, és már mennénk is, ha….

-Dongho ne akaratoskodj, most nincs hozzád hangulatom! Kifelé, vagy pakold össze a cuccod és húzz haza!

Jézusom, leader-shi, mi a manó ütött beléd? Viszont a kicsi maknae is megijedt, már kint is van.

-Remek, de ha így is megy, akkor miért kell veled minden nap megküzdenem?- csak úgy szikráznak szemei. Nem láttam még ilyennek.

Néma csendben megyünk a stúdió felé. Bár tudtommal már mindent felvettünk, de lehet, van még némi javítani való. Hát jó, a hangulat még mindig fagyos.

Két óra próba után Soohyun ugyanolyan dühös, mint reggel, de elképzelésem sincs, hogy mi baja. Viszont nem merek oda menni, nehogy elevenen megnyúzzon. De, legalább már tudjuk miért kellett korán jönni. Mert mostantól jön a tánc. Istenem, ha leaderem továbbra is ilyen ideges marad, nekem biztosan végem lesz. Na nem baj, lesz, ami lesz. Csak tudnám mi lelte.

Belépve a táncterembe összeszorul a gyomrom. Ideges vagyok. Eli megveregeti a vállam és bíztat, hogy nem lesz gond. Hát, én azért csak félek a dologtól. Mégiscsak új.

Na akkor kezdjük. Néhány alapmozgás és bemelegítés. Ez úgy még oké is, ebbe nem is köt bele senki. Haladunk. Akkor ez a koreo most a 0330 klipjéhez lesz ugye? Mert ahhoz a dalhoz készítünk egy klipet, az lesz az első, amiben AJ és én is benne vagyunk. Félek a reakcióktól. Mert biztosan lesz, akinek nem fog tetszeni. Sokan még mindig nem tudnak minket elfogadni, majd talán idővel. Akkor lássunk hozzá. Hát, lehetne nehezebb, de lehetne könnyebb is. Talán nem fogok belehalni.

Már fél órája próbálunk, és Soohyun hatszor szidott le engem… Eli-t meg már vagy tizenhatszor. A többiek is egyre idegesebbek. Még, ha jól is csinálom, akkor is beleköt. Nagyon unom. Mindenki unja. De kibírjuk, mert, ha közbe szólunk, csak még jobban felhúzzuk.

Két és fél óra után kapunk szünetet. Atyaég. Én már alig élek. Soohyun kirohant. Na jó, itt az ideje beszélni vele. Nagy levegő, kemény tekintet és irány utána. Úgyis megenyhülök ha meglátom, de ha elkezd ordítozni akkor felképelem. De komolyan, úgy bánik most velünk, mint a szeméttel. Ezt nem tűrhetem. Bent van az öltözőben. Bemegyek és bezárom az ajtót, ne tudjon innen elszökni- bár ki tudja nyitni, de időbe telne…

-Soohyun mi bajod van?

-Semmi.

-Piszkosul unom, hogy folyton csak semmizel, mikor nyilvánvaló, hogy van valami baj. Mindenkit leordítasz, ha jól csinálja, ha nem, még engem is, pedig én szóltam, hogy soha sem táncoltam még!

-És kinek a hibájából nem gyakoroltunk eddig?!

-Most rám akarod kenni? Te voltál a bunkó akkor is és ok nélkül…

-Szóval bunkónak tartasz?

-Inkább parasztnak…

Villámokat szór a szeme, de nem bír visszaszólni. Elképedek rajta, hogy hogy bírok még mindig kemény lenni hozzá. Felkel. Ne is akarj innen kimenni, te… De nem is akarsz? Csak jön felém. Jézusom, a vérem is megfagyott. Hátrálni akarok. Félek most tőle. De… elértem a falat… Miért jössz még közelebb? Nem vagyok mutáns, a falon nem tudok átmenni! Megtámaszkodik kezeivel a fejem mellett és csak néz rám dühtől izzó szemekkel.

-Tudni akarod mi a bajom? Jól van hát! Mindjárt Comeback! Új tagokkal, új csapatként új leaderrel. Én felelek értetek, és, hogy minden tökéletes legyen, de sehol sem tartunk még! Rengeteg fellépés és interjú vár ránk, én pedig nem tudom, hogy kéne csinálnom! Oh és mellesleg Hoon, te is a bajom vagy! Nem tudom, mit kezdjek veled!

Nagyon nagy lehet a nyomás, én ezt értem, de… és mi az, hogy nem tud velem mit kezdeni?!

-Jó leader vagy, jól csinálod, csak ne egyél meg minket mindenért ebédre… velem meg nem kell mit kezdened. Ha úgy könnyebb lenne, akkor felejtsünk el mindent, és térjünk vissza az elejére a dolgoknak.

-Majd akkor nem eszlek meg titeket, ha jól csináljátok végre! És épp ez az, Hoon… hogy nem tudom elfelejteni, viszont felrobbanok miattad!

-Dühös vagy rám, hogy megtettem?

-IGEN!

Szóval akkor… De azt mondta nem bánja… De, de…

-El ne kezdj itt nekem sírni! Most nincs hangulatom téged istápolni…- és ezennel itt is hagy. Kimegy az ajtón és vissza sem néz…Nem bírok parancsolni a könnyeimnek. Lehuppanok a földre és beletemetkezem térdeimbe. Nem hiszem el, elrontottam a barátságunkat. És most mi legyen? El fog tőlem hidegülni? Nem teheti, én azt nem élném túl. Nee, Soohyun, kérlek ne csináld ezt.

Egy óra múlva bírok csak visszamenni a terembe. Duzzadtak a szemeim, de amennyire tudtam, hideg vízzel leapasztottam. Eli és AJ nagyon aggódó szemekkel néznek rám, de csak megrázom a fejemet. Sejtik, hogy leaderünk leszedte a fejemet. Azt, hogy miért, jobb, ha nem tudják. De rendben van, ha ezt szeretnéd, akkor legyen így. Majd megpróbálok köszönésen kívül nem hozzá szólni.

A délután kicsit nyugodtabban telt, csak négyszer lettem leszidva. Este hullafáradtan esünk be szobáinkba. Felkapom a dolgaimat és elsőként foglalom el a zuhanyt. Villám gyorsan végzek, nehogy ezért is leszóljon valaki.

-A vacsora megérkezett, gyertek enni!- hallom a galamb hangját. Én nem akarok kimenni.

-Nem vagyok éhes, majd később!- kiabálok ki. Susmutolást hallok, szerintem ezen meglepődtek, de nem érdekel. Majd ha mindenki alszik, akkor kiosonok. Nincs kedvem semmihez. Minden életerőm elhagyott. Befekszem a fuutonomba, falnak fordulok és fejemre húzom paplanomat.

Uh, azt hiszel el is aludtam. Sötét van és csend. Kinézek, igen, már éjfél is elmúlt. Rendben, akkor kimegyek enni, de előbb gyorsan körbe nézek, hogy mindenki biztosan alszik-e. Néma csend van mindenütt. Akkor zöld utam van. Behabzsolom az ételt, és már megyek is vissza aludni.

A következő egy hét ugyanígy telt el. Reggel felkeltem, ettem valamit, napközben hallgattam Soohyun szidalmait, este zuhanyoztam, majd mikor mindenki aludt már, kimentem enni. Senkivel sem beszélgettem és kerültem mindenkit, főleg leaderünket. Láttam mindenkin, hogy aggódnak, de nem voltam hajlandó beszélni velük. Mit mondjak? Hogy lesmároltam Soohyunt, aki ezért most haragszik és többé nem áll velem szóba? Érdekes lenne. Nem, ezt megtartom magamnak. Eljött a hétvége. Jövő héten forgatás, így van két napunk pihenni. Nem tudom mit kezdjek magammal.

Azonban most hallok valami ordítozást. Na jó, szocializálódjunk kicsit, mielőtt mindenkit halálra rémítenék. Kimegyek a nappaliba és egy őrülten kergetőző ElSeop párost látok…

-Kinyírlak te átkozott, te fostos kutya, te nyomorék, teeeeee….

-Na, mi van galamb, kifogytál a szóból?- te jó ég, mi az isten történt itt.

-Kiseop kidobta Eli pulcsiját az ablakon- súgja nekem oda Kevin. Önkéntelenül is kuncognom kell. Viszont a galamb hirtelen sarkon fordul és berohan Kiseop szobájába… merész vállalkozás. Egy rakat ruhával tér vissza.

-Nesze neked te ulzzang!- és rohanna is az ablakhoz vele, hogy kidobja. Ellenfele kicselezi és próbálja vissza lopni dolgait. De csak azt éri el, hogy az egész nappali tele van a táncos lábú ruháival. Nagyon jó xD. Legalább nevetek. Először, már több, mint egy hete. Jól esi, hiányzott, ami azt illeti. Egy hajszál híján Eli elkapja a másikat, de az bemenekül AJ háta mögé.

-Segítsss!!!- kérleli.

-Miért pont én?!

-Dongho is fél tőle, Soohyuntól én félek, Hoon meg nem él…

Nem élek? Mi van? Oh, bár van benne valami.

-És Kevin?

-Meg majd pont Kevin fog megvédeni, mi?

-Hejj- áll mellettem csípőre tett kézzel az említett és próbál gonoszul nézni, de nem valami meggyőző. De a galambot nem érdekli, hogy AJ ott van, így körülötte kergetőznek, szegény majd megfullad a nevetéstől. Jujj, szegény ulzzang, elzúgott. Jaeseop lehajol hozzá és felsegíti, ez nagyon aranyos.

-Akkor sem úszod meg!- kiabál oda Eli.

-Na, elég legyen már…- mondja AJ szúrósan és magához öleli az áldozatot. De édesek…

-Akkor hozza vissza a pulcsimat!

-Majd én visszahozom…- ajánlkozik fel a megmentő.

-AJ…

-Szedd össze a ruháidat Kiseop, majd én lemegyek érte.- ezennel kint is van az ajtón. Kedves tőle.

-Nocsak, most veszem észre, hogy van egy nyulunk is megint…

-Köszi, Eli. Bár azt hiszem, ezt megérdemeltem.

-Már hiányoztál Hoon!- Kevin se ölelt még meg, de ez most jól esik. Elenged, kedvesen mosolyog. Tényleg nem voltam úgy itt az elmúlt egy hétben.

-Na akkor te nyúl, most jössz, és segítesz nekem ebédet főzni- ragad is kézen a galamb. A másik két jómadár nevetgélve vonul be az ElVin páros szobájába. Hajh, most jön a vallatás, tudom. Beérve a konyhába meg is kapom a zöldség aprítás feladatát.

-Nos, szóval, had halljam. Mi ez az egész bezárkózottság?

-Csak… tudod… nem volt kedvem semmihez…

-Ezt észrevettük. Soohyun vette el a kedved, mi?

-Hát igen. Elég ijesztő volt mostanában.

-Nagy rajta a nyomás. Ő felel értünk, és még ő sem tudja, hogy ez pontosan mit jelent. De Hoon… ti nem csak ezen vesztetek össze ugye?

-Mi? De, nincs semmi más…

-Na ne akarj átverni, túlságosan is bezombultál, valami személyes az oka, ugye?

Csak bólintani tudok. Ennyire egyértelmű lenne?

-Nézd, én nem foglak kérdezgetni, nem rám tartozik, viszont ha ezt nem beszélitek meg, az az egész bandára hatással lesz!

-Már megbeszéltük és itt lyukadtunk ki.

-Hol? Hogy elvágod magad mindentől és mindenkitől? Erre kért téged?

-Nem, nem kért semmire… csak nem bírok a szemébe nézni…

-De Hoon! Ha valami nem klappol a bandában, azt a rajongók egyből ki fogják szúrni és akkor bizony mindenképpen rajtatok fog csattani az ostor AJ-vel. Mivelhogy ti vagytok az újak, és biztos miattatok van a baj. És onnantól meg Soohyunt fogják elővenni, hogy nem jó leader, ha még a csapatot sem tudja összehozni.

-Igaz…- tényleg igaza van.

-Menj be hozzá most, és beszéljétek meg… különben páros lábbal rugdallak el odáig!- oké, oké, ezt elhiszem neked, megyek már. Irány Soohyun. Jajj, de nem akarom. Tudom mit fog mondani, ha egyáltalán meghallgat. Kopogok. Semmi. Mit is várhatnék? Bemegyek.

-Soohyun! Beszélnünk kéne!

-Nem, nem kéne Hoon. Szedd össze magad, térj vissza a csapat életébe, ennyi a dolgot, nekünk nincs több megbeszélni valónk…

Szíven ütött. Úristen, hogy lehet ennyire kegyetlen?

-Már megint sírni fogsz? Menj inkább el innen…

-De Soohyun…

-Nincs semmi de Hoon. Elég volt, kifelé!- ahogy felpattan és izzó szemekkel néz rám, menekülnöm kell. Zokogva rohanok be szobámba. Hallom ajtaján, hogy kattan a zár, bezárta. Bemászom ágyamba és bekucorodok takaróm alá… Sírok, megállíthatatlanul potyognak a könnyeim. Nem tudom meddig bírom ezt még. Nem hiszem el, hogy így eltoltam. Miért nem bírtam megmaradni a hátsómon? Miért kellett ez nekem? De… hiszen ő cukkolt, ő adta alám  a lovat.  Hogy bánhat így velem? Ezt érdemlem én? Istenem, Soohyun, úgy hiányzol…

-TE ÁTKOZOTT!!!! NYISD MÁR KI AZ AJTÓT!!!!- jézusom mekkora hangja van Eli-nak.

-Nem hallod te faszkalap? Nyisd ki, mert betöröm! Hogy lehetsz ilyen? Tudd meg Shin Soohyun! Az én szememben megbuktál, mint leader! És ezt a hibádat soha nem fogod jóvátenni!!!

Elment. Miattam fog szét hullani a banda, ha ez így megy tovább. Azt hiszem már egy órája sírhatok. Hallom, hogy valaki bejött.

-Hoon!- AJ lágy hangja kicsit megnyugtat. – Megyünk be a városba kicsit szórakozni. Gyere velünk, jót fog tenni…

-Akkor egyedül maradsz itt Soohyunnal…- kipattanok.

-Ez esetben megyek, de ez egy nagyon rossz zsarolás volt AJ…- látom rajta, hogy neki sem esett jól, de nyilván nem tudott jobbat. Fáj, hogy így kell kicsalni engem innen. Felöltözök és már mehetünk is. Bár én kihagytam az ebédet, de kétlem, hogy a gyomrom most bármit is befogadna.

Bent a városban egy karaoke bárban kezdünk. Ennek örülök, az énekléssel el tudom terelni bánatomat. Jó a hangulat, kezdek kicsit feloldódni. Gyanítom, hogy ez most az én kedvemért van, hálás is vagyok érte nagyon. Köszönöm fiúk!

Később irány tovább. Beülünk egy teraszos étterembe és táplálkozunk. Érdekes, ahogy mindenki etet mindenkit, de tetszik. Eltöltünk itt úgy majdnem két órát, aztán irány tovább. Na de merre vajon? Mit terveznek még? Azta, az egyik térnél jól látom, hogy tűz zsonglőrök vannak? Igen.

-Fiúk! Arra, arra!!- mutatok oda. Megyünk is és beállunk a tömegbe. Fiúk, lányok vegyesen fáklyákkal és égő botokkal a kezükben. Nagyon jó őket nézni. Ügyesek nagyon. Bár szépen lassan kialszanak a tüzek, de nem baj, ezt érdemes volt megnézni. Pláne, hogy sokan fel is ismertek minket, és már le is rohantak. Autogramok, képek, ölelések, kézfogások. De sokan vannak. Ez olyan jó. Nagyon jól esik. Még nekem is rengeteg rajongóm van. Hihetetlen, pedig ami azt illeti, mint U-Kiss tag nem is mutatkoztam be. De ez jó előjelzés. De jó. Egy aranyos lány lép elém.

-Hoon… ugye elfogadod?- néz rám és kezembe nyom egy plüssmacit.

-Persze, köszönöm szépen- mosolygok rá. Nagyon megörül, látom rajta. De aranyos.

Ahogy nagyjából, lehetőségeinkhez mérten teljesítjük a rajongók kéréseit, lassan feloszlanak. Mi pedig megyünk tovább az éjszakába. Úgy döntöttünk, hogy a Han-folyó partján fogunk sétálgatni, majd betérünk az ottani kávézóba egy forró csoki kedvéért. Én végig szorongatom a kis macit, ezentúl ezzel fogok aludni. Csak valami nevet kéne adnom neki. Na majd kitalálok valamit.

A part gyönyörű ilyenkor. Rálátni a kivilágított városra. Nagyon szép. És megnyugtató. Hm, ez sírás?

-Jól hallom, fiúk?

-Igen, nézzétek! Egy kisfiú!- megyünk oda egy négy-öt éves kisfiúhoz.

-Mi a baj fiú?- kérdezi Kevin leguggolva hozzá angyali hangon.

-Nem tudom hol a nővérem…-zokogja szegény.

-Megkeressük neked?- bólint- hol láttad utoljára?

-A parkban… de nem tudom, hol van a park…- ajajj, van egy pár park a városban.

-Rendben, ne sírj, megkeressük- és indulunk is. Kevin és Kiseop kezét fogja meg, nagyon ki aranyod és olyan szomorú. Nem jó dolog, hogy ilyen könnyen megbízik bennünk, mint idegenekben. Vagy talán tudja, kik vagyunk? A nővére révén talán. Remélem, csak ezért bízik meg bennünk, különben akár rossz emberek kezére is kerülhet. A legközelebbi parknál kezdjük. Egy lány ül a hintában és mered maga elé.

-Noonaaaaa!!!- ez gyorsan ment, meg is találtuk. Odamegy hozzá, de a lány nem válaszol. Valami baj van. Odamegyünk hozzá, de még ránk sem reagál.

-Fiúk, szerintem hívjunk mentőt, valami nem stimmel- AJ ijedten szól közbe.

-Egyet értek, semmire sem reagál.

A mentő pár percen belül meg is érkezett. A kislánynak valami rohama volt, ezért nem tudott kommunikálni a külvilággal. Öccsével együtt vitték be a kórházba. Megköszönték nekünk, hogy segítettünk. Felsóhajtva indulunk haza, már ennyi elég volt. Haza fele még megállunk egy kis édességért, ha már a forró csokit kihagytuk. Olyan tíz óra felé érünk haza. Lepakolunk és megy is mindenki a dolgára. Kevin és Kiseop együtt mennek fürdeni, AJ és Eli még a nappaliban beszélgetnek, Dongho már hozza is a cuccát, hogy már pedig ma velem alszik. Rendben, nem tiltakozom. De… benyitok Soohyun szobájába, hogy lejelentkezzek, de a szoba üres.

-Fiúk! Soohyun nincs itt!

-Nem baj, érte nem kell aggódni Hoon! Menj csak aludni, majd egyszer visszajön- Eli o.o

-Na de…

-Hoon… nem érdemli meg, hogy aggódj érte.

Lehajtom fejem, de elsunnyogok. Elhelyezkedem a kicsi maknae mellett és álomra hajtom fejem. Azt hiszem, már bőven éjszaka lehet, mire felébredek. Nem is álmodtam mostanában semmit, de folyton felébredek csak úgy. Ok nélkül. De most… hallok valamit odakintről. Lehet, hogy Soohyun csak most jött haza? Ki kéne menni megnézni. De… úgyis csak elküldene, ahhoz pedig nincs kedvem. Hagyom inkább a fenébe. Nem érdekel. Majd lesz valami előbb utóbb. Macimat szorongatva alszom tovább.

Reggel már megint kiabálásra ébredek. Kimegyek. AJ a bűnös most, ha jól látom…Elvette Kiseop telefonját, tyű, na kérem ide róla a képeket!!!

-Szép volt Jaeseop, küld már át  a képeket kérlek!- nevetek már én is.

-Kapd el Hoon- és már dobja is nekem oda. Huh, épp, hogy elkapom. Kiseop csak úgy visít. Dongho még mindig alszik, Kevin próbál segíteni az ulzzangnak és nekem esik… De tőle aztán nem félek. Eli szakad a kanapén, Soohyun meg… kit érdekel az a mufurc?

-Na lássuk, mit rejtegetsz? Wáá saját magad a háttérképed?! Ennyire egoista nem lehetsz!

-De ha egyszer jól nézek ki…

-Atyám…- fogjuk mind a fejünket.

-Ne bántsd Hoon, inkább add vissza- megjött az agresszív Kevin. Nem győzött meg még mindig. Oké, akkor kapj el, ha tudsz. Most én kergetőzöm velük. AJ-vel dobáljuk oda-vissza a telefont. Mindjárt sírok már tényleg. De jájj… Ajajj, ebből baj lesz. Nem én kaptam el a telefont. Leaderünk kezében landolt. Visszaadja Kiseopnak, vet ránk egy lenéző pillantást, majd kimegy a konyhába. A levegő már meg is fagyott. Utána megyek.

-Soohyun…

-A Comebackel kapcsolatos, amit mondani akarsz?

-Nem, de…

-Akkor nem vagyok rá kíváncsi…- és már megy is be, csak ivott egy pohár vizet. Lefagyva állok itt. Ez már túl megy minden határon. Kevin jön oda hozzám.

-Hyung, minden rendben?- de nem bírok felelni. Könnyeim megint arcomat áztatják. nem bírom tovább, muszáj utána mennem, ez így már nem állapot. Berontok, becsapom az ajtót, megragadom a pólójánál és a falhoz nyomom.

-Mégis mit képzelsz te magadról? Úgy bánsz velem, mint valami szeméttel! Hogy merészeled? És mindezt komolyan, azért mert megcsókoltalak? Ha jól emlékszem visszacsókoltál…- préselem ki halkan fogaim közül. Néz rám meglepetten.

-Elvitte a cica a nyelved? Most ossz le te barom! Kettétöröd a lelkem, most meg képtelen vagy megszólalni? És nem csak velem, de mindenkivel bunkózol! Milyen leader vagy te? Nem támogatnod kéne minket? Egy hét múlva Comeback, te meg itt játszod a sértődős, hisztis picsát? Mi az isten bajod van neked? Mond azt, hogy többé ne kerüljek közelebb hozzád fél méternél, de az istenit, nem zárhatsz ki teljesen az életedből! Egy bandába tartozunk hallod?! Ez még mindig a családod neked is és nekem is! Képes vagy te ezt felfogni? Mond azt, hogy utálsz, hogy gyűlölsz, csak mond már ki!

Hatalmas szemekkel néz rám, remélem, eljut az agyáig, amiket most mondtam. Epekedve várom, hogy kimondja, nem akar az életébe. Akkor végleg összeesem és talán szívem is feladja a dobogást. Percek óra állunk itt és semmi.

-Szóval még erre sem vagy képes? Remélem, egyszer majd az életben megbocsájtasz nekem. Ha nem, tegyél ki a bandából, mert nem leszek képes elviselni a ridegségedet már többé. Túl közel vagy Soohyun, ne kínozz kérlek. Lökj el, vagy húzz fel, de ne hagyj a szakadék szélén lógni. – úgy látom ezzel most hatottam rá. Kivárom, hogy mit mond, nem érdekel. Hejj, de mi ez? Átfordított. Most ő jön a kiosztással? Jól van, nem baj, bírom én. De.. hejj, ez meg mi? Mit vagy ilyen közel? Úristen *-*. Hajamba túr és megcsókol? Mi van? Mit meg mi van? Nem értem… De… Oké, kedves Soohyun, ha te így akkor én is. Kezem derekán, másikkal hajába túrok. Tyű a mindenit, de vad vagy. Alig bírok lépést tartani vele. Már megint ő irányít, nem mintha olyan nagyon ellenkeznék vele. Falja ajkaim, úristen. Alig kapok már levegőt. Hiába próbálok meg vele nyelvcsatázni, nem enged. Ajj Soohyun, miért vagy ilyen jó? *-*

Hirtelen elenged, hejj, miért engedsz el? Mit akarsz, mit csinálsz? Héjj! Engedj el, hééééé! Kezével hajamnál fogva fordítja oldalra fejem. Mit akarsz? Jézusom… Úristen… Atyaég… Uh…Remegek… Ráz a hideg… Istenem… A nyakam… a nyakamat csókolja. Ne, bele ne harapj!... Úristen… Alig állok a lábamon. Nem hiszem el. Égek, mindjárt felgyulladok. Ne, ne, ne, azt ne, hagyd abba, hallod? Mit csinálsz? Elég lesz! Ne, ne… ahj, mindjárt összeesem… Benyúlt a pólóm alá istenem… Feléget az érintésével. Minden erőm elhagyott, nem bírom én ezt így, úristen… És… most megint az ajkaim kellenek? Jajj nekem. Istene, hogy lehet valaki ennyire szenvedélyes? Nincs erőm, nincs egy csepp sem. Reszketek, mint egy nyárfalevél… Én tényleg itt fogok elhalálozni. Elenged. Kezeivel fejem mellé könyököl és zihál. Én is. Végre kapok levegőt.

-Mi…. volt…. ez…?- alig bírom kinyögni.

-Voltam olyan hülye… hogy azt hittem… kibírom nélküled… de nem… nem bírom… de Hoon… ha még egyszer… megvádolsz azzal… hogy utállak… megöllek….

-Épp az előbb tetted meg…- kezdek magamhoz térni. Erre kuncogni kezd. Belefúj tarkómba. Megfeszülök, megremegek és tényleg egy hajszál választ el attól, hogy összeessek.

-Nem tettem még semmit… ne haldokolj itt nekem…

-Te most viccelsz csak, ugye?- nézek rá értetlenül… még, hogy nem tett semmit…na persze… mosolyog. Aljasan mosolyog. Ha még egy támadásra készül, én tényleg a földre fogok rogyni.

-Szóval… mi lenne, ha ma átküldenéd Kiseopot a te szobádba, hogy velem lehess?- suttogja a fülembe… kiráz  a hideg…

-Te hülye vagy!- lököm el és már menekülnék is ki, de elkap és ledönt az ágyra.

-Héjj, mit képzelsz?- nyafogok neki és próbálok menekülni előle. Ezt azért még nem. Bár szerintem csak cukkolni akar- megint. Nem hagyom rám mászni. Inkább megcsikizem. Tyű, de megleptem vele, hehe. Hanyatt is zúgott. Na nesze neked te dög! Jaj ne már, tényleg neee, kopognak. Felülünk mind ketten, majd összenézünk.

-Szabad!- szól ki leaderem.

-Uh, öm, bocsánat- jön be Kiseop. – mit ültök ti itt a sötétben? És minden rendben?

-Igen Kiseop, minden rendben. És szeretjük a sötétet, ha nem muszáj ne kapcsolj villanyt.

-O-oké… Hoon! Öhm, szeretnél ma itt aludni?

-Nem!

-Igen!

Mondjuk egyszerre Soohyunnal. Persze ő helyesel. Kiseop felnevet.

-KIBÉKÜLTEK!!!- kiabál ki Seopí. Szuper, most már mindenki tudja. Na nem baj. Ulzzangunk kimegy, persze a cuccaival együtt, de előtte még rám kacsint. Sorsom megpecsételődött, kénytelen vagyok ma itt aludni. Nem hiszem el. De akkor sem fogok engedni Soohyunnak. Nagyon csúnyán bánt velem és nagyon megbántott. Ez még mindig fáj.

-Elkomorodtál…- halk és lágy hangja zene füleimnek.

-Nagyon megbántottál. Fájdalmat okoztál.

-Tudom, sajnálom. Szokás szerint hülye voltam.

-Eléggé…

-Tudom…

-Nem tetted ennyivel jóvá, remélem tudod…

-Tudom, teperni fogok.

-Helyes…

-Vagy…

-Mit vagy?

-Nem is teperni… inkább leteperni!

-Na meg még mit nem! Meg ne próbáld!

-Mert akkor mi lesz?

-Kimegyek!

-Hova? Inkább aludnál Seopí mellett, mint mellettem?

-Ő legalább nem támadna be…

-Nem foglak betámadni, ne féljél már…

-Nem bízom benned- meglepetten néz rám.

-Oké, ezt megérdemeltem, igazad van, nincs okod bízni bennem. De azért ugye mellettem alszol majd?

-Persze, de még ebédidő sincs… miért van besötétítve a szoba?

-Nem voltam kíváncsi a napra. És Hoon… Ugye nem vagy még nagyon éhes?

-Nem, nem vagyok. Miért?

-Mert nem akarok még kimenni…

-Én sem…

-Akkor jó…

Felül az ágy tetejére, megigazítja háta mögött a párnát és int, hogy bújjak oda hozzá. Nem kell kétszer kérnie, már megyek is. Beülök lábai közé, arcom mellkasához helyezem, hogy halljam szívverését. Átkarol és nyom egy puszit a buksimra. Nagyon jó érzés. Azt hiszem, egy darabig most nem akarok innen elmenni…