Csííííííz

One, two, shoot......

Nagyon szép a város ilyenkor esti fényben szikrázva. Annyira tele van élettel, mintha rengeteg lampion szállna fel az égbe, hogy csillagtáncot járjon, míg a Hold muzsikál. A vonalak, akár a nagy függöny egy hatalmas bálterem falait díszítve, ráomolva minden bútorra, melyeket eltolva az útból felszabadították a táncparkettet. Azt a parkettet, ahol most megannyi színes ember járja életének mindennapi táncait. Ezen gondolatok fogalmazódtak meg benned a kis esti sétád során Seoul városában. Fogtad a fényképeződ, és néhány lélegzet elállító kép készítése után tovább folytattad az utat a Han folyó partján. Imádtad az életképeket, a kedvenc stílusod az impresszionizmus. Az egyetemen fotózást és művészet történetet tanulsz. Van a vénáidban erre tehetség, hiszen édesanyád vonalán többen is festők és fotósok voltak, így mondhatjuk, hogy művész palánta vagy. Még otthon, Magyarországon találkoztál mentoroddal, aki azon rövid idő alatt, míg ott tartózkodott, nagyon sok trükkre tanított meg. Mikor felvételt nyertél idekint, egyből felvetted vele a kapcsolatot. Most nála laksz, az ő műtermét használod és a munkájába is besegítesz. Olyan számodra, mintha a bátyád lenne. Nem sokára eljön az esküvője, téged kért fel, mint fotós. Nagyon büszke voltál, megtiszteltetés számodra ez a feladat. Imádtál fényképezővel a kezedben fel-alá járkálni, és mindent megörökíteni. Naponta akár 5-600 képet is készítettél, persze a felével sem voltál soha elégedett. De ez a művészi véna velejárója, a művész a saját művével csak nagyon ritkán elégedett. Ez veled sem volt másképp, holott igazi tehetségnek számítottál, még az egyetemi professzoraid is elismerték a munkáidat. Tudtad, hogy a festészetből aligha lehet megélni, így a fotózásra specializálódtál. Nem feltétlenül akartál hivatásként például portré fotós lenni, aki Idolokat, Ulzzangokat fotóz, de egyszer egy időre mindenképpen szeretted volna kipróbálni. Az esküvő egy nagyon jó kezdő lépés efelé. Csupán pár hónapja vagy kint, már egy kész útikönyvet is összeállíthatnál a képeidből. Seoul legszebb részei számodra az apró, szűk kis utcák, az alig megvilágított sikátorok- hiszen itt gyönyörűen tudott csillogni a fény, ha egyszer átjutott a falak szülte nehézségeken. Mindenféle elvontságod ellenére nagyon vidám és közvetlen személyiségnek vagy a tulajdonosa, könnyen barátkozol, és imádod az itt honos KPOP stílust is. Több kedvenced is van, de messze elhúz elől a U-Kiss nevezetű Idol Group. Kiseop nevével, mint Ulzzang ismerkedtél meg először, így kerültél a banda bűvöletébe. Olyan kis fotózni való arca van :). Mondtad mindig magadban. Sosem reménykedtél naivan abban, hogy majd egyszer őt fogod portrézni, de nem is vetetted el a lehetőséget, hiszen ki tudja?! Ami azt illeti, korábban már fedeztél fel Idolt megbújva egy-egy képeden. Többnyire próbálták magukat álcázni, igazából pont ezért szúrtad őket ki. Sosem ők voltak a célpontok, sőt, sokszor csak a kép előhívása után vetted őket észre, de mivel ez így már megtörtént, hát miért ne történhetne meg másképp is? :) Eltelt még egy bő óra míg hazaértél, el is kattintottál még párat a gépeden. Mikor este hazaértél várt rád egy kis cetli az asztalon.
"Kérlek húgica, hogy a műteremben lévő képeket rendezd el, ha megszáradtak. Reggelre jövök :)" Nem voltál meglepve, ez egyre gyakrabban fordult elő. De hát mit van mit tenni, ha egyszer egy hatalmas esküvő van a nyakadon. Lementél az alagsorba, és mindent el is végeztél szépen. Közel éjfél volt, mire végeztél. A sajátjaidra nem maradt időd, holnap óráid is lesznek, hát félretetted őket. Majd másnap délután megcsinálod. Kellemesen aludtál, és bár nem volt túl gyakori, de megesett már, hogy egy Idol látogatott meg az álmodban. Ma is így történt, egyszerre álmodtál a U-Kiss összes tagjával. Mire felébredtél már a részletekre nem emlékeztél, de minden esetre igencsak sokkolt állapotban ébredtél fel. Gondoltad biztos valami nagyon furcsát álmodhattál. Nevettél egyet, majd irány ki reggelizni. Mentorod már a kávéját iszogatta, és enyhén szólva nyúzottan nézett fel rád. Nem zavartad, meg se kérdezted, mi a baj, jelenleg nincs olyan állapotban, hogy értelmesen válaszoljon. Legalább is addig, amíg meg nem itta a reggeli kávéját. Össze cuccoltál, és irány az egyetem. Bevittél pár korábban készített képet, amiért ismét csak elismerést kaptál. Igazából kezdted ezt már unni. Kihívásra vágytál, valamire, amiért küzdened kell, valamit, ami gyakorlásra ösztökél, valamit, ami elsőre nem sikerül. Otthon mindezt már rég begyakoroltad, de sajnos a tananyag ez volt, így hát ezt kellett csinálnod. De alig vártad, hogy esetleg a mentorod kitaláljon neked valami olyat, amitől még a füled is ketté áll. Nos, nem is kellett sokat várnod erre. Pár nappal később felhívott, hogy el van havazva, és kéne egy kis segítség az új projektjéhez. Hát naná, hogy bevállaltad. Végre valami kis izgalom ^^. Pattogtál magadban. Egy hatalmas modell ügynökséghez kellett menned. A koncepció szerint gothic stílusban kellett fotókat készítened a modellekről. Meg kell hagyni, a díszlet önmagában megadta a hangulatot, kész sötétség hercegnőjének érezted ott magad. A modellek pedig egyszerűen csodálatosak voltak. Megannyi tökéletes arc és test, mind a férfiak, mind a nők gyönyörűek voltak. A legnagyobb kihívást egy pár jelentette, nem bírtad elkapni a megfelelő pillanatot. Nah végre valami, ami nem megy! Mindenki furcsán nézett rád, nem egy gyakori jelenség, hogy valaki örül a kudarcnak. De te örültél, és rengeteget próbálkoztál. Jó képeket készítettél, de a nagyon jó kategóriától messze voltak. Azonban a főnök megkért, hogy máskor is segíts be, mert kevés az ilyen ügyes kéz. Beleegyeztél, hiszen egyébként is ki akartad ezt próbálni. Tetszett az ötlet, bár nem hitted volna, hogy ilyen gyorsan utolérnek a vágyaid. De így legalább nem az esküvő lesz a próba-torta, így ott már nagyszerű képeket fogsz készíteni. Este úgy döntöttél, hogy kikészíted az előző nap képeit. Már lent voltál a műteremben pár órája, mikor jobban szemügyre vettél egy képet. Láttál valami furcsát rajta. Volt rajta egy fiú, aki nagyon emlékeztetett valakire. Akkor ott észre sem vetted, legalább is nem emlékszel rá, hogy lett volna ott egy fiú is. Az utca szépségeire koncentráltál. Nem tudtad hova tenni a fiút, nagyon foglalkoztatott. Mintha már láttad volna valahol....Próbáltál még másik képeken is keresgélni, hátha máshol is felbukkan de nem jártál sikerrel. Ez az egy kép, miért olyan különleges? Miért vonz ez a kép? Ki van rajta? Azért sem volt egyértelmű, mert szemüveg és hosszú kabát volt rajta, illetőleg mivel nem rá koncentráltál, nem úgy állítottad be a képet, hogy könnyen felismerhető legyen. Sokat agyaltál még a képen, de végül ott hagytad. Nem bírtál rájönni, honnan ismered te pont azt a fiút. Lefeküdtél aludni. Ismét jöttek az álmok. Mostanában gyakrabban. valószínűleg a sok stressz miatt. Esküvő, munka, suli. Volt izgalom a házatok terén, azt meg kell hagyni. Majd egyszer csak ott voltál. Ott azon az utca részen, ahol az a titokzatos kép készült. Gyönyörködtél. Majd valaki elsétált melletted. Ugyanaz a fiú, aki a képen is van. Az álmodban azonban Ő rá koncentráltál, tudtad, hogy ha az agyad őt látta, akkor valahová a részleteket is eltárolta. Megpróbáltad ezeket előbányászni. Alig-alig akart sikerülni egy kicsit több részletet kibogoznod. Az álmodban sem jöttél rá, hogy ki lehetett az. Mikor megcsörrent az ébresztő, majdnem kiugrottál az ágyból. Rájöttél........már tudod ki van a képen...........lefutottál az alagsorba és újra kezedbe vetted a képet. Igen, ez Ő. Kiseop. De mit keresett ő egyedül ott? és akkor hogy hogy nem vetted észre? jóformán bele vagy zúgva, és elkerüli a figyelmed? de mindez hagyján, de be sem ugrik, hogy ő az egy teljes éjjelen át? Kicsit csalódtál magadban, ugyanakkor nagyon megörültél, hogy pont Őt sikerül így lekapnod. Vigyorogva indultál el a reggeli órádra...........