Dögös Nyuszooo-2

Ismét egy pillantás

Beletelt egy kis időbe, míg úgy konkrétan észhez tértél az iménti találka után. Sikeresen belelendültél úgy a táncba, hogy az oktató csak úgy lesett, hogy te jó ég, veled meg mi a búbánat történt?! Nem tudtál lehiggadni, ezért minden feszültségedet a táncba vezetted bele. Hulla voltál az óra végére, pedig még szépen el is késtél. Remegtél, mint a nyárfalevél, ziháltál, és már nem is a zavar miatt voltál rákvörös. De nagy nehezen sikerült lenyugodnod. Miután ti befejeztétek hallottad, hogy a másik teremből már nem szűrődik ki zene, valószínűleg már végeztek. Dilemmáztál, hogy el merd-e mondani a barátnődnek, hiszen nincs rá semmilyen bizonyítékod. Kitaláltál inkább egy közlekedési dugót mentségnek, illetve, hogy emiatt voltál olyan ideges. Bevették, lódítás pipa. A következő napokban kezdtél egyre jobban felőrlődni, kiakartad adni magadból, de tudtad, hogy úgysem hinnének neked. Valahányszor elmentél a profik terme előtt, mindig bekukucskáltál a kis ablakon, hátha látsz valamit, de egyszer sem láttad őket újra. Vagyis Őt. Mi a fene van veled? ez már a második alkalom volt, hogy csak úgy előtűnt a semmiből, aztán szépen vissza is ment oda. -.- legalább bújna elő gyakrabban az a kis mocsok nyuszi. Kicsit durcizva mentél be órára. Tanár uratok közölte, hogy lesz egy amatőr táncverseny bent a városban, egy amolyan dance club-ban. Felkért titeket, hogy 4-5 fős csoportokban alkossatok valami egyénit, amivel majd először itt házon belül versenyeztek, és a legjobb pedig majd ott fog a parkettre lépni. Hát ez nagyszerű, örülsz, hogy még nem estél el a saját lábaidban, de még versenyezz is? kicsit mérges volt a hangulatot mostanság, a többiek nem értették mi bajod van, de ráfogtad a honvágyra. Elhitték, hiszen miért ne lehetne honvágyad? Felálltatok hát, 4-en lányok, és elkezdtetek agyalni a koreón. Mindenféle KPOP mozdulatot vegyítettetek benne, egész jóra sikerült. tanár úrnak is tetszett, azt mondta, hogy bár nem egyedi, mégis egyedi-----hát nem nagyszerű megfogalmazás??? nah de nem számít, a lényeg, hogy jó. A házi verseny napja is egyre jobban közeledett. Majd pedig ki hinné, de el is érkezett. Neki láttatok, hogy összemérjétek igencsak kezdő, de egyre szebben haladó tudásotokat. Meg kell hagyni, mindenki meglepően ügyes volt. Az oktatótok nem is tudott hirtelen szóhoz jutni, el volt kápráztatva tőletek. Két produkció között, vagyis pont a tietek előtt, az úr hirtelen felfigyelt éppen kifele. Az ajtó nyitva volt a jobb szellőzés okán, így könnyű volt ki-be látni. Oda kiáltott az imént elhaladó ifjúnak, mire az ereidben még a vér is megfagyott........most komolyan azt mondta, hogy Kevin-shi?????? na neeeee......................és de...........Kevin lépett be az ajtón, ezzel hatalmas sikolyokat és visítozásokat kiváltva. A táncosok szépen le is rohanták. Szegény ott állt megilletődve, bár valószínűleg már hozzá van szokva az ilyesmihez. A tanár úr arrébb tessékelte a lányokat, és megkérte Kevint, hogy segítsen neki bíráskodni................földbe gyökerezett a lábatok.....pedig ti jöttetek volna, de alig bírtatok megmozdulni. Aztán átfutott az agyadon egy gondolat: ha most jól teljesítek, talán észrevesznek, és ha itt vannak a többiek is, talán még láthatom is őket *-* ez megadta a kellő löketet. Előre léptél és beálltál a kezdő pozícióba. A többiek bátorságot véve a fellépéseden, szintén felálltak. Elkezdődött a zene, és ti is nekiláttatok a táncnak. Befejeztétek, Kevin csak összesúgott az oktatóval. Majd következett a többi csoport is, illetve azok is még egyszer, akik már lementek korábban. Sokat sugdolóztak ott azok ketten, Kevin sokat is mosolygott, bár volt pár pillanat, amikor meglepettség vagy éppen kétely ült ki az arcára. Ti is sokat sugdolóztatok, és végre el merted mondani, hogy neked nem az első alkalom, hogy egy U-Kiss tagba botlasz........a barátnőd egyenesen megbotránkozott azon, hogy nem mondtad el neki, ám mikot vissza kérdeztél, hogy elhitted volna?- nos akkor elhallgatott.....jól sejtetted, nem hitt volna neked. Talán még te sem hittél volna magadnak.  Sebajse, lesz ez még így se ^^. Majd Kevin felkelt integetett, és kiment az ajtón. Mintha minden remény elszállt volna vele együtt. De a tanár úr megszólalt:
-Nos úgy döntöttünk, hogy két csoport mehet a versenyre ^^. Az egyik, akiket Kevin elsőre látott, a második, akik az utolsó előttiek voltak most ^^- erre elakadt a lélegzeted......MEHETTEK VERSENYEZNI????? ez most komoly???? nem akartátok elhinni, ahogy a másik csoport sem.....illetve azok sem, akik nem lettek kiválasztva. Elkezdődtek a viták és az utálkozások is. Szép, mit ne mondj, ennyit ér az összetartás. De hát ez van, ti mehettek, ők meg nem, hát nyeljék le a békát. Mi a fenétől vagyok megint ideges??? gondoltad magadban. Nem értetted mire fel ez az egész hullámvölgy. Miután lelazítottatok, elhagytátok a termet. Ti beleburkolóztatok a telefonjaitokba, hiszen ezt twitteren is minél gyorsabban meg kellett osztanotok :). Közben feltűnt, hogy a csajok sikítozásának bizonyosan érdekes oka lehet. Felnéztetek, és megláttátok az egész U-Kiss bandát. Úgy tűnt, most ők voltak soron a profik felügyelésén. Vagy épp válogattak, ki tudja. Megláttad Őt is.......azt a dögös, istenállat nyúlt ott előtted. Mindenki körbeugrálta őket, öleléseket és aláírásokat kértek tőlük, sőt! még közös képeket is. A fiúk ezen kéréseknek készségesen tettek eleget. Nem hittél a szemednek- még mindig nem......De úgy döntöttetek, ti sem maradtok ki a jóból, így odavetődtetek melléjük. Barátnőd is sorra ment mindenkihez kérve egy képet. Te megálltál Hoon mellett. Volt még ott pár csaj, de ahogy a nyuszi felnézett és észrevett, elmosolyodott ^^. Megkérdezte, hogy nem késtél el nagyon a minap? Csak úgy néztél rá, mint borjú az új kapura-----most komolyan emlékszik rám? RÁM? jesszusom.....kiböktél egy "nem, nem nagyon"-t, de érezhető volt a zavarod, és a lódításod is. Erre felkuncogott, és kikapta a kezedből a telefonod, majd odahúzott maga mellé, átkarolta a vállad és már villantotta is a fényképezőt. Moccanni sem bírtál, minden erőd elfogyott. Vissza adta a telefonod, rád mosolygott, majd vissza fordult a mérgesen morgolódó lányokhoz, akik nem értették, hogy honnan ismer ő pont téged. De felismert, emlékezett rád, és kérés nélkül készített veled egy közös képet. Végül azért odamentél a többiekhez is, és mindenkitől kaptál egy cifrádás aláírást ^^ Mire végeztetek, majdnem besötétedett, így gyorsan indultatok haza. Mivel vidéken van a koli, így még vonatoznotok is kellett. Mikor hazaértél, első dolgod volt feltölteni a képet facebookra, hogy mindenki megcsodálhassa mekkora egy világmázlistája vagy ;P.