Kevincicus

Hupsz egy kiscica!

Kezdjük a legelején......már úgy másfél- két éve vagy oda a KPOP műfajért. Eleinte B2ST volt a favorit, de a Neverland megjelenése után belezúgtál a U-Kiss-be. Elrabolták a szívedet és a lelkedet is. Nem sejtetted azelőtt, de még most sem hiszed el, hogy hogy a jó búbánatba lehet így szeretni, kiváltképp plátóian. Sikeresen elbűvölt téged egy aranyos kis cicuska, Kevin. Köztudott volt, hogy ő a leglányosabb, és rúdtáncosokat megszégyenítő mozgása van. Imádtad ezért...és még a hosszú ujjai, a szívni való nyaka, a cica arca, a bársonyos hangja, illetve csupán a tudat, hogy létezik megőrjített. Hihetetlenül belebolondultál. Minden álmod és vágyad volt egyszer kijutni Dél-Koreába, még ha csak egy kis időre is. Eszméletlenül megörültél, amikor a suli igazgatója közölte, hogy csere-diák programot szerveznek több ázsiai országba is. Azt hitted megőrültél, hogy ilyeneket hallucinálsz. De nem, ez márpedig igaznak minősült. Már csak az volt a kérdés, hogy Korea is rajta van-e a listán. Kihagyott egy ütemet a szíved, mikor megláttad a listán szíved csücskét. Nyuuuuu rohantál is az igazgatóiba, hogy rádöntve a kedves felnőttekre az ajtót elkiabálhasd magad, hogy ÉN AKAROK KOREÁBA MENNI!!!!!!! Nos, nem kis meglepettséget okoztál ezzel, illetve egy nagy nevetési rohamot is mellé. Majdnem elsírtad magad azért, mert lényegében az összes tanár kinevetett. De az igazgató rád mosolygott és közölte, hogy mivel te vagy az első, és láthatóan igencsak elszánt vagy, hát rendben, szól az érdekedben. Elkezdtél ugrálva pattogni, éljenezni, sikítozni, mire megint nagy kacagást váltottál ki.
Ám bár legnagyobb kihívásod még vissza volt: a szüleid. Hajajajjjjj, ha valakik meggátolhatnak az egészben, hát azok az ősök. Valljuk be, nem is vagy még 18 se, és sík egyedül ki akarsz menni több hónapra egy nem éppen szomszédos országba. Valahol érezted, hogy aggódásuk és félelmük jogos. Ha nem lettél volna reménytelenül szerelmes, talán te is elgondolkozol rajta, hogy normális vagy-e. De nem tetted. Akartál menni, mindennél jobban. Bármi is legyen az ára, de komolyan, akármi *-*. Sok-sok papírmunka, ide-oda rohangálás, vízum, útlevél, jelentkezés, minden egyéb, de úgy tűnt, megkapod a lehetőséget. A szíved már napok óta kiakasztotta volna az EKG-t ha rákötik. Képtelen voltál lenyugodni. A végső pulzus löket akkor ért el, mikor kimondták a neved az iskolai gyűlésen, hogy igen, te mész ki kedvenceid hazájába. Úristen, megcsináltad *-* ismét egy fangörcs roham jött rád, ott bent a suliban, mindenki szeme láttára. De nem érdekelt. MEHETSZ KOREÁBA!!!!!! hazafutottál, és bár volt még két heted indulásig, már el is kezdtél csomagolni. A szüleid nagyon aggódtak, de tudták, hogy a szívedet törnék össze, ha nem engednének ki, mellette valószínűleg sosem bocsájtanál meg nekik. Támogattak, bár rettegtek is egyben. El kellett ismerned magadnak is, hogy igazából te is rettegsz. Soha nem voltál még ilyen messze otthontól, pláne nem tök egyedül. De Kevinért bármit :). Piszkosul lassan telt el az a két hét, azt hitted lassan bevihetnek az elmegyógyintézetbe...a tanárok feladták, hogy akár egy pillanatra is rájuk figyelj, a szüleid komolyan kezdtek az elmeállapotod felől aggódni. Izgultál, nem is kicsit. Mikor elköszöntél tőlük a nagy napon, és becsekkoltál a reptéren, alighanem az egész ország területén hallható volt a szíved dobogása. Mivel át kellett szállnod, még jobban féltél. Elméletileg Damaszkuszban is várt rád valaki, aki elkísér a reptéren. Így is lett...Nagyon ráálltál még otthon az angolra, így egész szépen feltaláltad magad. Holott voltak ugyan hiányosságaid, megtaláltad a hangodat. Mikor leszálltál Seoulban, szintén várt rád és még jó néhány külföldi csere-diákra egy feltehetőleg magas beosztású tanár, esetleg professzor. Nem értetted, hiszen közép iskolába jöttél csak, de az úrról sütött, hogy nem egy átlagos gimis tanár. Nah mindegy, igazából nem is érdekelt. Elvittek titeket egy kis autóbusszal a kollégium területére, körbe vezettek, majd hagytak nektek időt a kipakolásra. Az első egy-két hét eseménytelenül telt, leszámítva az ismerkedést, a barátkozást és a sok fangörcsöt ^^ nem voltál egyedül a hülyeségeiddel, ami felettébb megnyugtató volt. Összebarátkoztál egy lengyel csajszival, egész szépen el tudtál vele beszélgetni. Ha mégsem, akkor is megoldottátok activity-vel ^^. Mint később kiderült, elég tehetős családból származik, aminek,---- bár nem akartad kihasználni---- de élvezted az előnyét. Egyik nap kapott egy levelet. Miután kinyitotta, csak állt ott némán és meredten. Megijedtél, hogy esetleg rossz hírt kapott. Indultál volna oda hozzá, hogy megvigasztald, de erre ő hirtelen elkezdett hasonlóan ugrálni és sikítozni, ahogy te szoktad. Belezavarodtál, akkor most mi baja van?? Majd megláttál a kezében két sötét, hosszú és keskeny, fénylő papírt. Talán valami jegyek? Tudtad, hogy ő is Kiss Me, így az agyad elkezdett dolgozni, hogy mi van, ha....??!! Hát igen, bejött a kis sejtésed. Mikor megmutatta neked, azt hitted ott menten elájulsz. Két jegy a jövő heti U-Kiss fansigning-ra. Jézuszentúristen, el sem akartad hinni. Hatvanhatszor megkérdezted, hogy ez most komoly, és tényleg veled akar menni??!! És minduntalan "igen" volt a válasz. Felpörögtél- megint. Egy jó tanács- senki ne vegyen neked vérnyomás mérőt, mert tényleg hamar tönkre vágod :). Elképzelted minden éjjel, hogy ott fogsz állni előttük és és és....láthatod őket! kezet rázhatsz Kevinnel *-* és az esemény vagy 3 órás lesz, így 3 órán keresztül nézheted őt! nyuuuuu hát kell ennél több?? *-* nem bírtad kivárni, már mindenkinek az idegeire mentél. Persze nem egyedül, barátnőd is igencsak szívesen csatlakozott az őrületedhez. Majd pedig vészesen lassan, de eljött a várva várt nagy nap. Komoly gondot okozott a ruha kérdése. Sosem voltál az a divatstrucc, de most nem bírtál dönteni. Végül mindketten egy farmer rövidnadrágot- tekintve hogy nagyon meleg volt, és fölé egy laza, de csinos és színes felsőt vettetek fel. Nagyon csinosak és visszafogottak voltatok, amolyan aranyos kislányok. De hát, Kevin nem pont így szereti? hát de...^^ Nah akkor, indulhat a banzáj. Beverekedtétek magatokat a könyvtárba, mivel ott volt megtartva a dedikálás, közel 80-an lehettetek. Soknak tűnt, pedig tudtátok, hogy egy több ezres illetve tízezres koncerthez képest ez kismiska. Megláttátok őket ott ücsörgélni az asztalnál, hát mindketten elkezdtetek folyékony halmazállapotúvá degradálódni. Barátnőd kedvence AJ, aki most Hoon és Soohyun között ült. Soohyun ült kívül, bal oldalon, onnan jobbra pedig AJ, Hoon, Eli, Kiseop, Dongho, és végül de nem utolsó sorban, Kevin. Szíved választottja ült a másik szélen. Kicsit bánkódtál, hogy se nem Eli, se nem Kiseop mellett ül, de Dongho-t is szeretted. ^^ Sorba kellett állnotok az aláírásért, az utolsók között voltatok. Te nem örültél olyan túlzottan ennek, de barátnőd biztatott, hogy ott a jó, mert ha nincsenek sokan mögöttetek, nyugodtabban állhattok meg a kedvencetek előtt egy kicsit tovább. Nos, igaza van, végül is. Egy örökkévalóságig tartott, mire sorra kerültetek ^^ mindegyikük rátok mosolygott, Eli-al és Kiseoppal kezet is ráztál...a szíved mérhetetlen ütemben vert, komolyan attól féltél, hogy kiugrik a helyéről. Mikor odaértél Kevinhez, rákvörös lettél. Felnézett rád és elmosolyodott. ELMOSOLYODOTT!!!!!!!!!!!! nem bírtad felfogni. Majd odasúgta halkan, hogy csinos vagy *-* na ez kiverte a biztosítékot. Kész neked lőttek, ennyi volt, hívja valaki a mentőket. Majdnem összeestél, remegve haladtál tovább........Barátnőddel leültetek nem messze az asztaltól, ő is kapott egy mosolyt AJ-től, így mindketten jelenleg csak arra koncentráltatok, hogy belélegez-kifúj.....nagyon nehéz műveletnek minősült. Komolyan, hiszen csak lélegezni kellett volna, de mintha az egész Himaláját ejtették volna a mellkasotokra. Mikor végig ért a sor, felkapták a mikrofonokat, és el kezdtek beszélni. AJ volt a narrátor. Viccelődtek, piszkálták egymást, Soohyun szokásához híven megint gonoszkodott. A fanok elkezdtek visítozni, hogy Eli adjon egy puszit Kevinnek ^^. Mind a kettő zavarba jött, de mire lényegében az egész terem ettől a kéréstől zengett, eleget adtak a kedves Kiss Me-k kérésének. Kezdtél te is nagyon a halálodon lenni. Egy édes puszi Eli-tól Kevinnek...ez még az álmaidnál is szebb *-* Majd AJ feltette a kedvenc kérdését, miszerint kinek ki a kedvence ^^ Elmondta a nevet, és fel kellett tenni a kezeteket, de csak egy tagot választhattatok. Izgalmas játéknak bizonyult, folyamatos sikítozások, kapálózások közepette zajlott. Kevin volt a 4., mint feltett kérdés, mire te is vonyítva csápoltál nem messze az asztaltól. Kevin végig nézett a termen, feltehetően neki volt a legtöbb rajongója. Majd lenézett rád is, hiszen ti még mindig képtelenek voltatok felállni :). Rád mosolygott, majd hirtelen lesütötte a szemét- zavarba jött. Elképedtél *-* és elhűltél. Ezt most komolyan jól láttad???? nem csak a képzeleted játszik veled???? nem tudtad eldönteni, de akartad hinni, hogy igen- Kevin tényleg komolyan örült annak, hogy ő a te személyes kedvenced. Megbabonázva telt el a maradék kis idő, folyamatos hülyeségek és sikongatások közepette. Élveztétek nagyon, le sem vetted a szemed Kevinről. Olykor-olykor találkozott is a tekintetetek, de mintha nem merte volna sokáig ott hagyni a szemét a tiéd bűvöletében, gyorsan tovább stírölte a termet. Nem igazán tudtad mire vélni a dolgot, olyan kétértelmű volt. Most akkor tetszel neki, vagy nem bír rád nézni sem? Nah de hát...akartad hinni, hogy esetleg bejössz neki, de te csak egy hétköznapi, külföldi kislány vagy. Nem tudtad, mit higgy. Lassan a vége felé közeledett az esemény. El kellett hagynotok a termet, de kaptatok rá lehetőséget, hogy miután a fiúk mind felálltak a helyükről, előttük elhaladva egy-egy pacsival köszönjetek el tőlük. Minden fan meg volt őrülve, beleértve titeket is. Rákészültél egy kis trükkre. Beálltál utolsónak, a barátnőd volt előtted. Úgy tervezted, hogy mikor Kevinhez érsz, egész véletlenül átcsúsztatod az ujjaid az övéi között. Remegtél olyan ideges lettél, minden bátorságodat össze kellett szedned. De tudtad- most, vagy soha. Odaértél....kezei előtted...a kezed ráteszed az övére.....és hupsz egy kis csúsztatás. Meglepted, nem is kicsit. Haladnod kellett, mögötted jöttek a biztonságiak, de hirtelen elakadt a lélegzeted. Kevin egy pislogásnyi időre rászorított a kezedre, majd elhúzta azt. Úgy mentél tovább, mint aki szellemet látott...ÚRISTEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! levegőt sem kaptál, a szíved zakatolt, mikor kiértetek is csak úgy mentél, mint valami zombi. Lehet, hogy tényleg bejössz neki??? wáááááááááááááááááááááááááá valóra váltak legszebb álmaid *-* Mikor este ágyba bújtál, még vagy ezerszer végig álmodtad a napot. Hihetetlenül boldog voltál. Bíztál benne, hogy sikerül ezt még valamilyen úton-módon megismételned ^^.