Macska vagy róka?-2

Akkor durr-neki!

Nagy nehezen, de eltelt a hétvégéd. Végig azon agyaltál és kalkuláltál, hogy hogyan is kéne úgy konkrétan egyáltalán megkérdezned az egész interjús dolgot. Toporogtál a lakásodban, amit, mint szolgálati lakást kaptál a hivataltól. ötvenhatodszorra is elvetetted az ötletedet, és neki álltál valami újat gyártani. De volt még valami, amit nem bírtál feldolgozni. Az az, hogy miért nem azért akarod, ezt, mert U-Kiss, és miért azért, mert AJ................elvégre nem is tetszett.....nem is volt valami túl szimpatikus, erre meg alig várod, hogy újra lásd? mi az isten *-*...................kezdtél elveszni a saját hitedben. Mikor lenyugodtál kicsit, úgy határoztál, hogy félreteszed ezeket a kétes érzéseket, és az eredeti rideg közönyödre hagyatkozol. Egyenlőre úgy tűnt, hogy minden simán megy. Kedd reggel, mikor bemerészkedtél a frissen mázolt falak közé, kerülgetve a bútorokat és a függönyöket, átverekedve magad minden akadályon eljutottál a főnököd irodájáig. Hát meg kell hagyni, viccesen nézett ki az egész ilyen félkész állapotban. De persze nem mertél még csak kuncogni sem, nehogy aztán leszedje a fejed. Betessékelt, és láthatóan jó kedve volt- háh, ez most neked kedvez. Bevezetted az életed rejtelmeibe, miszerint élsz-halsz a U-Kissért, és egészen véletlenül megtudtad, hogy a héten ti csináltok velük interjút. Erre a főnököd felhúzta a szemöldökét, ötlete sem volt, honnan tudhatod, de rád hagyta, konstatálta, hogy értesz az infókban vájkáláshoz. Kiküldött azzal az üzenettel, hogy meggondolja, de jelenleg nem látja akadályát annak, hogy te mehess el hozzájuk. A szíved majd kiugrott a helyéről, de nem akartam túlzottan bele élni magad, hátha mégis koppannál. Az aznapod és a másnapod is sűrű papírhalmok között tengődött, akadt munkád bőven......kezdtél félni, hogy nem mehetsz el a fiúkhoz. Szerda este már hazafele tartottál, mikor úgy döntöttél, hogy a poén kedvéért az NH Media irányába veszed az irányt. Csak úgy, egy szimpla kis kerülő kedvéért. Igazából, mikor oda értél, csak odasandítottál félszemmel, nagyon nem is érdeklődtél. Majd hirtelen megálltál és elcsodálkoztál saját magadon. Mégis mi a jó fenéért nem érdekelnek engem ők???? uh....talán csak túl kimerült vagyok....vagy reményvesztett....vagy kétségbeesett.........Lesütötted a szemedet, érezted, hogy a sírás kerülget.
- Hé, minden rendben?- hallottál egy selymes és kedves hangot magad elől. Felnéztél, és legnagyobb meglepetésedre Eli állt előtted.
- Igen, igen, persze. ne haragudj, nem akartalak megzavarni- mondtad majdnem szipogva.
- Ugyan, dehogy. De biztos, hogy jól vagy?- kicsit azért aggódott. Ez nagyon meghatott, és elmosolyodtál rajta. Ezen ő is mosolygott, bólintott, majd tovább állt. Még nézted egy darabig, csak kezdted felfogni, hogy kivel is beszéltél az imént. Amint elérte az agyad az adrenalin, helyből felráztad magad a mélyből. Csak lestél és pislogtál, és az agyadban megannyi kérdés cikázott át, hogy "hogy a manóba?""ugye nem csak ideképzeltem Eli-t?" és hasonlók. Majd azon is gondolkodni kezdtél, hogy mit keres ő ilyen későn egyedül itt...... oh hát persze, biztosan most megy haza...:). Nem akartál haza menni, ezért úgy döntöttél, hogy leülsz a közelben egy padra. Élvezted a kellemes estét, majd megcsörrent a telefonod. A főnököd. Nah, most mit rontottam el?.......
-Jó estét! Zavarom?- hangzott a kérdés.
-Nem dehogy, tessék csak- mondtad kimérten.
-Nos van egy jó hírem, holnap reggel kilenckor az sms-ben elküldött címre kérem, hogy fáradjon el, és vezesse le az interjút. További szép estét!- és le is tette..............megnézted az sms-t, nem tudtad, hogy hol van a hely, de gondoltad majd rá keresel a neten. Hihetetlenül boldog lettél, mire pár perc után felfogtad, hogy ez a U-Kisses interjú lesz ^^. Felpattantál is ugrálni kezdtél, sikongatni és éljenezni, minek eredményeképpen eldobtad a telefonod. Az nagyot csattanva széthullott a földön. Azonnal észhez tértél, és rohantál is összeszedni. Ám valaki megelőzött. AJ nyújtotta neked oda a már összeszerelt telefonod. Mosolygott, bár látszott rajta, hogy nem igazán tudja mire vélni az előző kis akciódat.
-Köszönöm!- mondtad rákvörösen, ahogy elvetted a tulajdonodat.
-Megkérdezhetem, mire fel volt ez az üdvrivalgás?- mondta kuncogva, láttad rajta, hogy kimondottan tetszett neki, hogy most nem vagy vele olyan rideg és visszafogott.
-Holnap veletek nyitok- kacsintottál rá, mire ő jóformán zavarba jött. Nem tudtad hová tenni a dolgot, majd arra gondoltál, hogy esetleg nem esett le neki, hogy az interjúra gondolsz, de semmi félreérthetőt nem mondtál.
-Ennek nagyon örülök, alig várom- mosolygott továbbra is. Te is visszamosolyogtál rá. Majd ellépett mellőled és leült a padra, ahol pár perccel ezelőtt még te is ültél. leültél mellé. Egy ideig csak néztétek a város fényeit, nem is szóltatok egymáshoz, mégsem volt kínos a csend. Hirtelen elkezdett dudorászni. nem ismerted fel a dallamot, de nagyon kellemes volt. Behunytad a szemed. Észre sem vetted, hogy azért lett picit hangosabb a dal, mert ő közelebb ült hozzád. Csak ült, és szintén behunyt szemmel folytatta a dúdolást. Rápillantottál és elvarázsolódtál. Hatalmas késztetést éreztél, hogy ráhajtsd a fejed a vállára. Miért? Miért? Miért? zubogtak a kérdések a fejedben. Visszafogtad magad, de azért kicsit fészkelődtél is. Alighanem észrevette, mert félszemmel rád nézett, de nem hagyta abba a dalt, és a szemét is visszacsukta. Nem bírtad már elviselni. Vagy felkelsz és villámgyorsan haza szaladsz, vagy ha maradsz, annak kitudja mi lesz a folytatása.....kezdtél egyre feszélyezettebbé válni, nem nagyon bírtál már nyugton megülni.
-Mi a baj?- kérdezte, amivel egy kicsit kizökkentett a bíbelődésedből.
-Oh semmi, tényleg, ne haragudj, folytasd kérlek- mosolyogtál rá, tényleg szeretted volna ha folytatja. Eleget tett a kérésednek, dúdolt tovább. Te is lehiggadtál egy picit, megbírtál ülni most nyugton is. Ismét behunytad a szemed, de önkéntelenül is kicsit még közelebb ültél hozzá......épp hogy nem ért hozzá a combod az övéhez, de csak éppen hogy.  Nah és most mi lesz? agyaltál. Az utcai lámpa fényétől feltűnt, hogy valahogy megmozdult, de nem akartad kinyitni a szemed. Nem éreztél semmit, nyilván csak kényelmesebben helyezkedett el. Aztán picit megugrottál, mert megéreztél valamit a válladon. A jobb válladon, így balra ugrottál, de AJ pont balra ült tőled, vagyis lényegében pont neki ugrottál. Erre felnevetett. te gyilkos tekintettel néztél rá, azért is mert ijesztget, és azért is, mert kinevet. Majd átsuhant az agyadon a bosszú ötlete, és oldalba bökted. Erre ő ugrott meg, és te nevettél. Gyilkos tekintetek és villámok cikáztak a szemeitek között, majd egy nagy csiki-csata lett a gonoszkodás vége. Sírtatok a nevetéstől, de végül kihasználta, hogy fiú lévén ő az erősebb. Megfordított, és így háttal kerültél felé, elől összefogta a kezeidet, de csak az egyik kezével- mégis erősen szorított, a másik kezét pedig figyelmeztetően oda tette az oldaladhoz, nehogy bármit is tervezgetni tudj. Tudtad, hogy esélyed sincs, vagy.........lehet, hogy mégis?? Fogtad magad, és neki dőltél. Bejött.....Annyira megszeppent, hogy nem figyelt, erre te kiszabadítottad a kezeidet, és megfordultál. De most ő lepett meg téged.......ismételten megfogta a kezeidet, de most a hátad mögött kulcsolta össze. Nem bírtál mozdulni, és csak néhány centi választotta el az arcotokat. Belepirultál, erre ő felkuncogott....majd gonoszan kezdett rád nézni, aljasan, tudtad, hogy tervez vmit. Remélem azért megcsókolni nem akar! gondoltad gyorsan, de tévedtél. Rányomott egy leheletnyi puszit az ajkaidra, majd ismételten elkezdett csikizni........nem bírtad tovább, felugrottál, és közölted vele, hogy holnap reggel találka, illetve, hogy ennek még nincs vége, egyszer úgyis lefogod őt győzni. Mindezt nevetve, biztosítva róla szegényt, hogy nem a puszi miatt futsz el. Hagyott elmenni, kaján mosollyal az arcán. Hazaértél, majd vagy egy órán keresztül álltál a hideg zuhany alatt ^^. Álom is csak nagyon nehezen jött a szemedre, alig vártad, hogy reggel mehess hozzá(juk). :)