Macska vagy róka?-4

Mint a Marianna-árok........

Úgy néztél Eli-ra, mintha egy földönkívüli űrlény jött volna, hogy elraboljon. A könnyeid még mindig potyogtak. Leült melléd, te pedig csak néztél rá vérvörös szemekkel. Láttad az arcán, hogy nagyon aggódik.
-Mi a baj? Mi történt?- nagyon aggódott.
-Én nem akartalak kihasználni titeket! Tényleg nem! Én csak nem tudtam, hogy kezeljem a helyzetet! Én annyira sajnálom! Nem akartam! Én nem, én nem.....tényleg nem.................-fakadtál ki majdnem kiabálva, ráhozva szegény szöszire ezzel a frászt.
-Hogy érted? Mégis hogy használtál volna ki minket?
-AJ kért meg, hogy én vigyem ez azt az interjút, az ő kérése volt! Ha ő nem szól, én nem is tudok róla! És és én meg most kerülöm már vagy két hete, de nem akartam kihasználni! Tényleg nem- zokogtál továbbra is. Eli nagyon meg volt lepve. De láttad az arcán, hogy nagyon agyal valamin.
-Ez sok mindent megmagyaráz.
-Ezt hogy érted?-szipogtál.
-AJ nagyon hűvös volt az elmúlt napokban. Gondolom akkor ezért. Hm.....- hát tényleg őszintén megbántottad a fiút. Erre még jobban elkezdtél zokogni.
-Hé hé, ne sírj na, nem haragszunk rád. AJ-t meg felejtsd el. Majd kiheveri. Hiszen csak meghívott nem? De hogy találkoztatok?- nah itt szakadt el a cérna. Ránéztél, a tekinteted mindent elárult.
-Oh szóval nem csak meghívott. Randiztatok?- kérdezte kicsit csalódottan. Hangneme picit megütött.
-Nem...vagyis....nem tudom, csak hülyültünk.
-Jelentett neked bármit is?- na ez az a kérdés, amit már azóta próbálsz lerendezni magadban, mióta a zene boltban megláttad.
-Nem tudom.- felsóhajtottál. Teljesen őszinte voltál. Mióta vagy te ilyen nyílt bárki előtt is? Hallottad, hogy erre ő is felsóhajt. Ültetek még egymás mellett egy darabig, nem szólt egyikőtök sem. A könnyeid lassan felszáradtak, vagy csak elfogytak. Te sem tudtad pontosan. Féltél. Rettegtél. Érezted, hogy ez bizony a két szék között a pad alá helyzet. Persze, hogy jelentett valamit, de ötleted sem volt, hogy mit. Ugyanakkor meg bár képes lettél volna letagadni, és azonnal Eli karjaiba omlani. De mi lett volna akkor AJ-vel? és mi lesz így vele? És mi lesz Eli-al? Túl sok kérdés és nincs válasz. Döntened kell. Bár ha ezek után szépen elveszíted mind kettőt, akkor nem is lesz miről döntened. Talán az lenne a legjobb. Akkor nem okoznál annyi fájdalmat mint úgy, ha bármelyiket is választanád. Eldöntötted. Felálltál, ránéztél Eli-ra és közölted vele a helyzetet.
-Kérlek mondd meg AJ-nek, hogy nem akartam bántani, sem kihasználni. Visszalépek a munkában, saját magamtól fogok újra felkapaszkodni. Remélem, többé nem találkozunk.- majd megszakadt a szíved, mikor ezt kimondtad. Elfordultál és vissza sem néztél, csak mentél egyenesen, egyenesen haza. Napokig csak sírtál, nem ettél semmit, le is fogytál. Beteg szabadságra mentél és minden interjúdat lemondtad. A főnököd csak úgy pislogott a telefon keresztül, mikor közölted vele, hogy többé nem akarsz semmilyen formában a KPOP-hoz kapcsolódni. Miután összeszedted magadat, még pár napig otthonról dolgoztál. Összefoglalókat, lényegtelen eseményeket dolgoztál fel. Bár ezt is jól csináltad, igazából baromira nem kötött le. De legalább arra jó volt, hogy minden nyomodat eltüntesd. Elvesztél, és nem is akartad, hogy megtaláljanak. Biztos voltál benne, hogy így a legjobb. A visszalépés ellenére is kötöttél egy szerződést a lappal, ami lényegében egy végleges megállapodásnak felelt meg. 2 évre bebiztosítottad magad. Divatbemutatókról, színházi és dráma eseményekről számoltál be. Te lettél az irodalmi kultusz fő riportere. Nem olyan nagy cím, mintha a KPOP-ban mozogtál volna, viszont rengeteg érdekes emberrel hozott össze a sors, színészek, könyvírók, modellek. Egész jól beilleszkedtél ebbe a környezetbe. Ám mint minden jó, ez is egyszer csak véget ért. A következő nagyszabású esemény egy jótékonysági gála volt, voltál már korábban hasonlón. Néhány kedves ismerősöd is jelen volt, ami viszont megijesztett az az, hogy Idol Group-ok is felléptek. Imádkoztál, hogy a U-Kiss ne legyen ott. De az imáid nem nyertek meghallgattatásra. Épp az esemény vezetőjével egyezkedtél, mikor szembe jött veled a hét srác. Nagyon elegánsak voltak, szívdöglesztőek. De komolyan, összeakadtak a szavak a szádban, mikor megláttad őket. Az igazgató fel is nevetett rajtad, majd bátorítóan megpaskolta a válladat, hogy menj csak oda hozzájuk. Eszed ágában sem volt. De megtették ők helyetted. Mindannyian. Bár AJ csak azért ment, hogy ne tűnjön fel, hogy nem megy. Üdvözöltek. Az öt másik fiú nem is sejtett semmit a dologról, úgy tűnt a két grácia megtartotta magának az egészet. Eli gyengéden rád mosolygott, erre majdnem összeestél. AJ azonban kerülte a tekintetedet. Nem hibáztattad érte. Szerencsédre legyen mondva, gyorsan elhívtak tőlük, elvégre te dolgozni jöttél ide, nem cseverészni :). Örültél most a szigornak, bár elhatároztad, hogy ma személyesen is bocsánatot fogsz kérni AJ-től. Amint egyszer eljutsz odáig. Volt dolgod bőven, így fel-alá rohangáltál egész este. A banda előtt is elmentél jó párszor, de hol a telefonon lógták, hol pedig gondolataidba mélyedve szedted a lábad, így még Eli-ra sem néztél fel. Pedig ő végig kereste a szemeidet, mindhiába. Miután a fiúk is felléptek, neked is volt egy kis szusszanásnyi időt. Ahogy lejöttek a színpadról egy hirtelen ötlettől vezérelve kézen fogtad AJ-t, és elhúztad egy sötét sarokba. Mintha valami orvgyilkos lennél, nagyjából úgy nézett vissza rád, de legalább nem ellenkezett. Ez is valami.
-Nézd-tetted oda a mutató ujjadat a szájára, mivel épp nyitotta volna- eszem icike-picike ágában sem volt téged kihasználni. Hogy miért voltam olyan hűvös elsőre, nos azért, mert tudod sosem voltál a kedvencem. de annyira kedves és aranyos voltál, hogy megingattad a hitem. De nem tudtam hova tenni az érzéseimet, ezért úgy gondoltam visszalépek egy picit. De sajnos a picit-ből nagyon nagy lett. Sajnálom, én nem akartalak megbántani vagy kihasználni.-mondtad jóformán egy szuszra. Kifakadtál. Majdnem el is sírtad magad, de ráerőltettél az arcodra egy hideg, és határozott álarcot. Majd elmosolyodtál, nyomtál egy nagy puszit az arcára, hátat fordítottál, és mentél a dolgodra. Nem vártad meg, amíg felfogja a hallottakat. De azért lopva még vissza néztél rá....még egy perc múlva is csak úgy állt ott, már attól féltél, hogy esetleg titokban te vagy a medúza, ő meg szegény kővé dermedt. Ám ekkor áttévedt a tekinteted Eli-ra. Ő legalább olyan ridegen állt egy helyben, mint a társa. Csalódott és szomorú volt. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy barátját választottad. Na de hej, álljunk meg egy szóra. Választottál? Ezt annak szántad? Akkor most már biztos, hogy AJ tetszik jobban? De akkor miért szorult el a szíved Eli szomorú arca láttán? Miért akarsz odamenni hozzá, hogy megölelhesd? Ám gondolatmeneted megszakadt, és egy nagyon erős ütést éreztél a fejeden, a világ pedig kezdett elsötétülni. Még utoljára hallottad, ahogy vagy tízen kiáltják a nevedet kétségbeesetten.....de utána- semmi.........................................................................